A rossz tudás fája


A földművelés és állattenyésztés elterjedése előtt főként nomád természeti csoportokban éltek az emberek. Ezek a vadászó-gyűjtögető emberek kis közösségekben, apró törzsekben éltek, ahol az altruizmustól kezdve a hierarchikus berendezkedésig mindenféle társadalmi struktúrák megtalálhatóak voltak. Az altruista csoportokra inkább a monogámia, esetleg poliandria volt jellemző; ellenben a hierarchikus csoportokra jellemző volt a poligámia, ahol is a vezető több feleséggel rendelkezett, míg a nem vezetők kevesebb nőn osztozkodtak, így nem volt ritka a poliandria (egy nőnek több férj), már csak azért sem, mert a férfiak veszélyesebb életet éltek, a vadászatok miatt többen haltak meg, mint a nők. A hierarchikus berendezkedés már egy fejlettebb struktúra volt; a fejlettség alatt nem magasabb szintet kell érteni itt (sőt, szerintem ez bizonyos szempontból visszalépést jelentett), hanem egy meghaladottabb állapotot. Ezt mutatja az is, hogy elenyészően kevesebb ilyen társadalom volt a korai időkben, a többség altruista berendezkedésű volt; csak később kezdtek nagyobb mértékben elterjedni a hierarchikus társadalmak. (Úgy gondolom, női vezetésű hierarchiák ritkák lehettek, ha voltak egyáltalán, az altruista társadalmakban pedig egyenlőek voltak a férfiakkal, bár a munkamegosztásban és közösségben más szerepet töltöttek be.)

Az altruizmus azért működhetett, mert a kis csoportokban minden egyedre odafigyeltek, aki önzően viselkedett, annak a fejére koppinthattak, súlyos esetben akár ki is közösíthették az illetőt. Bár úgy tűnik, hogy az altruizmus, és a vele járó teljes egyenlőség mesterségesen fenntartott állapot (részben az is), ezzel szemben szerintem az altruizmus, az együttműködés mégis az ember természetes beidegződése, sokkal inkább, mint a -ma már szinte mindenhol jelenlévő- társadalmi piramis. A kisgyerekek viselkedéséből ez jól megfigyelhető, a kisgyerekek nem önzőek, sőt segítőkészek. Ettől függetlenül a hierarchikus rendszer kialakulása törvényszerű volt, így nem lehet természetellenesnek nevezni, legfeljebb az alapvető emberi természettel kevésbé összeegyeztethetőnek. Evolúciós szükségszerűség volt, aminek az igazi táptalaját (kezdő lökését) a fölművelés elterjedése adta.

Felmerül a kérdés, hogy mi volt az oka annak, hogy az emberek egy viszonylag könnyű megélhetési formát felcseréltek egy sokkal több munkával járóvá? Máig vitatják ezt, én meglehetősen prózai okot képzelek el (máshol eddig nem találkoztam ezzel a véleménnyel):

A földművelés kialakulása egy hosszú folyamat volt, aminek folyamatos kísérőjelensége a felhalmozás volt. Nehéz, összetett kérdés, hogy melyik társadalmi szerveződés kedvezett a kialakulásának, de szerintem leginkább a hierarchikus társadalmakban volt igazi létjogosultsága, ott volt meg a magasabb szintű fejlődés elérésének az igénye. (Az altruista társadalmakban egy-egy individualista egyénnek lehetett ez egy kitörési pontja, csoport szinten szerintem megakadhatott egy kezdetleges szinten, a közösségi motiváció nem kedvezett a túlzott felhalmozásnak, inkább csak fokozatosan átvették a módszereket idővel.) Ilyen módon egy hierarchiában alul lévő ember lehetőséget kapott arra, hogy feljebb lépjen, még ha nem is ő volt a legerősebb férfi, legjobb vadász, így evolúciós előnyt szerzett a társaival szemben. Lehetett több felesége, mert az így általa felhalmozott élelem a nők számára vonzó volt, a biztonság miatt, amit nyújtani tudott, illetve ő is megengedhette magának, hogy több nőt tartson, mert volt elég élelme. A régi termékenységi szobrocskákon (Vénuszok), a nőket szerették kövérnek ábrázolni, a kövér nő egyet jelentett a termékenységgel, kívánt dolog volt. Így, megfordítva ezt a gondolkodást, aki a jó tápláltságot biztosítani tudta, feltétlen vonzó partner volt egy nőnek a szaporodás szempontjából.

A földművelés elterjedésével egyfajta népszaporulat is jellemző volt, aminek következtében ezen csoportok egy része vándorolni kezdett, a vándorlás által pedig gyorsan elterjedt a világon. Vita van arról, hogy Európában és a Közel-Keleten egy pontból (Termékeny félhold), vagy több gócból egyidejűleg terjedt-e el. A Világ más távoli pontjain (Mexikó, Kelet-Ázsia, Peru) is nagyjából egyazon időben jött létre. A helyi társadalmak is gyorsan átvették, függetlenül attól, hogy a társadalmi berendezkedésük milyen volt. Mivel a földművelés sokkal inkább kedvezett a hierarchiák kialakulásának -a fentebb említett evolúciós előny miatt-, ezért az altruista társadalmakat is átformálta. További velejárója a földművelésnek, hogy a kis közösségek helyett már nagyobbak is kialakulhattak egy helyen, kialakulhattak városok, ahol az egymásra figyelés ugyancsak elhomályosult, többé nem koppintottak az individualista fejére; egy város nem lehetett altruista már. A hierarchikus társadalommal a poligámia is terjedni kezdett.

Az, aki önző, természetes előnyt élvez azzal szemben, aki nem az, lásd például fogolydilemma eseténél. Egy önzetlen társadalomban, ahol egy ember önző, de önzőségében nem korlátozott, mindenféleképpen előnyhöz jut. Egy összetettebb, népesebb társadalomban, mint a földműveléssel kialakuló városok, ezeket az embereket a társadalom sokkal kevésbé szűrte ki, pláne, hogy a városokban kódolva volt a hierarchia, amely hierarchia természeténél fogva nem tiltja az önzőséget. Aki kellően önző, ügyes és szerencsés volt, jó helyet foglalhatott el a hierarchiában. Azaz az önzőség evolúciós előnnyel kecsegtetett. Eddig az erős fizikum és bátorság, illetve a másik közösségnél az együttműködés képessége volt előnyös, mostantól ez megváltozott. Fontos változás volt még, hogy amíg, nem halmoztak fel korábban semmit, innentől az volt a sikeres a párválasztásban, aki többet tudott felhalmozni. Megszületett az egzisztencia, a tulajdon fétise, és az ezek elvesztésével járó rettegés.

A városok egyesülésével létrejövő államok (döntően királyságok), még nagyobb társadalmat képeztek, még nagyobb piramist alakítottak ki. Később a görög demokráciák érdekes kísérletek voltak, de a társadalmi hierarchia ott is igen erősen meghatározó volt. Így vált egy társadalom végletesen hierarchikussá, egyenlőtlenné, és önzésen alapulóvá. Ma mindennél jobban igaz ez, és úgy gondolom, hogy a teljes egyenlőség egy utópia, nagy közösségekben sajnos nem megvalósítható (jelen körülmények között biztosan nem).



Az vagy, amit megeszel

A földművelés elterjedése nem csak a társadalmakat formálta át, hatással volt étkezési szokásainkra, egyéni viselkedésünkre, és a világhoz, természethez való viszonyunk alakulásában is jelentős szerepet játszott. A környezetünk átformálásáról most nem beszélnék, az előbbi kettőről tennék inkább említést.

Nagyon fontos azt látni, hogy az emberek táplálkozása egy hosszú évezredeken át kialakult dolog volt. Alapvetően mindenevők vagyunk, ha megnézzük a fogazatot, ami az évezredek alatt kialakult, akkor a 4 szemfog a húsevőkére emlékeztet, a metsző és rágó fogak sokkal inkább a növényevőkére. A 32-ből 4 fog az a húsevésre van kitalálva, azaz az élelmiszer egynyolcada optimálisan hús kell, hogy legyen. A rovarok ebbe nem tartoznak bele, pedig azok is jelentős fehérjebeviteli forrás volt eleinknek. Rendkívül változatosan étkeztek, mondhatni kifejezetten egészségesen. A bogyós gyümölcsökben van talán a legtöbb nyomelem és vitamin, akkoriban pedig alapvető élelem volt az is.

Elmondható, hogy eleink egészségesen táplálkoztak, a vadászatnak köszönhetően jó kondícióban voltak, azaz egészségesek voltak. A hosszú élet nem volt olyan ritka, mint gondoljuk, a csecsemőhalálozás viszont nagy volt. A fogazatuk ép volt, igaz sok cukrot nem fogyasztottak. Erősebb csontozatúak, és magasabbak voltak, mint a földművelő társadalmak. Mint előbbi egyértelműen a jobb étrend miatt alakulhatott ki, utóbbiba szerintem az is beletartozott, hogy a hierarchiában már nem a legrátermettebb, legerősebb vadász (aki sok esetben magasabb is lehetett talán) vitte el a nőket, hanem más prioritások voltak.

Az emberek bélrendszerében baktériumok és gombák sokasága található, tízszer nagyobb mennyiségben, mint ahány sejtből állunk. Ez a bélflóra hosszú évezredek alatt alakult ki, és formálódott, egyfajta szimbiózist alkotva az emberi testtel. Az emberek a különböző földrajzi területeken, különböző növényekkel, állatokkal, gombákkal kerülnek kapcsolatba, és fogyasztják azokat. Ennek megfelelően meglehetősen változatosak a törzsek étlapjai. Ahány étterem, annyiféle fogás nagyjából. A bélflóra pedig valamelyest igazodott a helyi étrendhez idővel; minél régebb óta él a törzs az adott helyen, annál inkább.

Nagyon fontos elem a táplálkozás változatosságának a visszaesése. Az emberek rendkívül változatosan ettek, a sarkok és sivatagok felé csökkenő tendenciával. Az eszkimók, vagy a sztyeppék lakóinak étkezése egydimenzióssá vált, húst, hússal esznek. Ez meglehetősen hiányos étkezés, még ha vélhetően fokozatosan térhettek is át erre az étrendre, az utolsó eljegesedés folyamán. Viszont olyan tájakon, ahol bőség van a választékból, tértek át egy szegényebb étkezésre, ráadásul meglehetősen kevés idő alatt. A bélflórának nem volt ideje adaptálódni, ráadásul nem csak egysíkúbbá vált az étkezés, hanem olyan ételekhez kellett hozzászokni (kenyér, tej), amit az előtt nem, vagy nem nagy mennyiségben fogyasztottunk. (Különbség van a búza ősterületének lakói, és azon területek népei között, ahová később elterjedt; előbbinek több ideje volt adaptálódni.) Ez a rövid átmeneti idő a legnagyobb probléma, nagyobb probléma, mint az eszkimók egydimenziós étrendje.

A bélflóra komoly kihívás elé került, és megpróbálta állni a sarat, amennyire tudta. Az emberek egészségi állapota leromlott, nem csak azért, mert nem a legjobb vadász adta leginkább tovább a génjeit, hanem mert az étrend jelentősen változott, egysíkúbb és idegenebb lett az addig megszokottól. Viszont nem csak fizikálisan kezdte ki az embereket a bélflóra megváltozása, hanem mentálisan is. Ismeretesek a vitamin- és egyéb hiányok tünetei, most még csak nem is erre kell elsősorban gondolni, hanem arra, hogy a bélflóra összetétele a megváltozott körülmények miatt felborul, és bizonyos anyagokkal érintkezve toxintermelésbe kezd, ami a vérárammal eljut egészen az agyig. Egyre valószínűbb, hogy a mentális betegségekért is ezek a bélflóra által előállított toxinok a felelősek. (Például a szénhidrátok alkohollá és acetaldehiddé alakulása.) Azaz erőteljesen megjelenhettek a mentális betegségek is. További probléma volt, hogy az állattartás elterjedésével bizonyos betegségek az állatokról az emberekre átterjedtek. A döntően nomád életmódról a letelepedett életmódra tértek át, sokszor nagyobb településekbe tömörödve, rosszabb higiéniás feltételeket teremtve ezzel. A fenti okok miatt a kezdeti népszaporulatot nagy visszaesés követte.

Volt ugyan természetes szelektálódás, például a tej emésztésének a képessége egy jelentős evolúciós előnynek bizonyult, de látható, hogy még ma is vannak laktózérzékenyek, vagy lisztérzékenyek. Még mindig nem tudott az emberi szervezett teljesen adaptálódni. Külön érdekesség, hogy ez a fajta evolúció már sokkal kevésbé az emberi DNS-ről szól, hanem sokkal inkább a bélflóra átadásáról, amit első sorban az anyától kap meg a csecsemő, születésétől fogva az első pár hét során. Aki a megváltozott körülményekhez kevésbé alkalmazkodott bélflórát örököl, az közvetve gyengébb immunrendszert, vagy mentális betegségeket örökölhet ezzel. A mai társadalomra ez hatványozottan igaz, ma az élelmiszeripar olyan élelmekkel halmoz el minket, ami sok esetben hamarabb nevezhető veszélyes hulladéknak, mint élelmiszernek. Bár -a világ módosabb felén legalább is- változatosabban ehetünk, mint valaha, de egyre több toxinnal is találkozhatunk. Az egészséges táplálkozás a jómódú, és tudatosan étkező ember számára elérhető, az emberek egy jelentős része számára a mennyiség igen, de a minőség nem elérhető, a világ többsége pedig éhezik.

A természet, mint ellenség

Az egyik legsúlyosabb következménye a földművelés és állattenyésztés elterjedésének az, hogy az emberek a természetből, a "teremtett világból" kiszakadtak, a természetben innentől egy legyőzendő ellenséget láttak. Az emberek elfelejtették, hogy a természet részei, a természeti "istenségektől", szellemektől elfordultak, és létrehoztak maguknak különböző vallásokat, dualizmust, monoteizmust, politeizmust, melyeknek istenei részint az ember képére teremtettek. Az ember ezáltal kiemelkedett a természetből, részben "megistenült". Ennek jó példája a Bibliában a teremtés hatodik napja:

Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

Úgy gondolom, magáért beszél a szöveg. A földművelés terjedésével fokozatosan ez a szemlélet vált sok helyen uralkodóvá. Az ember többé nem tisztelte a természetet, azt az alattvalójának tekintette, annak élőlényeivel egyetemben.

Megindult a természet forrásainak bűntudat nélküli kizsákmányolása, a tudás fájának gyümölcsének elfogyasztása után. A Bibliában ez így szerepel:

"Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. ...
... Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket. Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

A nő csábította bűnre az embert, hiszen a párválasztásban előnnyel járt a földművelés átvétele. A földművelés elterjedésének, technikai újításoknak az oka a nők számára jó partivá válásának az igénye volt. Egy étel (jelen esetben alma [a termékenység szimbóluma]) által estünk bűnbe. Látható, hogy a női egyenjogúság, ami az altruizmusban egyértelműen megvolt, de még a korábbi hierarchikus társadalomban is fellelhető volt (pl. többférjűség), innentől megszűnt (jól mutatja ezt az is, hogy Ádámból eredeztetik Évát). Hogy a táplálkozás megváltozásával, vagy a kevesebb mozgást igénylő életmóddal nehezebbé vált volna a szülés, azt nem tudom megítélni, lehetséges, de valószínűbb, hogy a mezőgazdasággal járó népszaporulattal bekövetkező több szülés is benne van a képletben (igaz, gyermekgyilkossággal is szabályozták korábban a népességszámot). Az viszont egyértelmű, hogy a tudással -azaz az innovációval- megjelent a földművelés, és az azzal járó kemény munka. A természetből való kiszakadásunkkal az életből szakadtunk ki, ezáltal elvesztettük az örök életet szellemi értelemben. Innentől anyagivá vált a világunk, porból lévővé váltunk. Lehet mesének, vagy vallási dogmának nézni a Bibliát, én úgy gondolom, hogy ezek a sorok egy valóban megtörtént eseményt beszélnek el, mese köntösébe bújtatva. Mindenesetre a fentebbi fejezetekben lévő soraimat előbb írtam le, és most fellapozva a Bibliát, meglepődtem, hogy mennyire egyeznek.

Később ezekre az alapokra építve kezdtük el átformálni, és meghódítani a világot, jelentősen átalakítva annak képét. A tudomány fejlődése fokozatosan felgyorsult, az életünk megváltozott, viszont a szervezetünk, az elménk nem tudta lekövetni ezt a gyors evolúciót. Ma pedig a tudományok fejlődésével eljutottunk oda, hogy lassan az irányítást is elveszítjük, annak fejlődése önálló életre kel, a technikai szingularitás előszobájában vagyunk.

Nem állítom, hogy minden rosszért a mezőgazdaság a felelős, bizonyos helyeken fenntartható maradt sokáig a társadalom működése, ilyen például a buddhista Ladakh közössége, ahol a vallás nem helyezte az embert a természet fölé, ezért működhetett itt egy fenntartható társadalom, egészen a közelmúltig. Erről részletesen majd legközelebb. Következő témám a mezőgazdaság lesz, megmutatva annak természetalakító hatásait, kezdve onnan, hogy már egészen az ókorban hatalmas károkat okozott, a mai egyre súlyosabb problémákon keresztül az esetleges megoldásokig.

(Maga a fenti téma még bőven kifejtetlen, és sok egyéb témát szándékozok eredeztetni belőle, ez egyfajta bevezető lett csupán.)