Bevezető

Az evolúció során az emberi agy egy rendkívül bonyolult biológiai gépezetté vált. Az evolúciós előnye a rendkívüli képesség az alkalmazkodáshoz, de ez a finom szerkezet ugyanakkor egy nagyon jelentős hátránnyal is jár: rendkívül sérülékeny. Az éntudat kifejlődésével a legváltozatosabb személyiségek fejlődtek ki, egészen különböző viselkedésmintákkal. Gondolkodom, tehát vagyok; -ez a gondolkodás az, ami a személyiségeket alakítja. A felszínen csak egy viselkedést látunk, de ezen viselkedések alapja azok a (tudatos vagy tudattalan) gondolatok, amiket gondolkodási sémákként elsajátítottunk az életünk során, leginkább gyerekkorban. Ezek a gondolkodási minták sokszor nagyon kártékonyak az egyén boldogulása szempontjából, kifejezetten evolúciós hátránnyal is járhatnak. Ennek a finom szerkezetnek, az agynak, a legerősebb képessége az alkalmazkodás, ez az alkalmazkodás viszont sokszor csak úgy lehetséges, hogy változások jönnek létre benne; túlélésre törekszik, és ez a törekedés sokszor sérüléseket okoz a személyiségben, mivel túl összetett egy ember személyisége. Minél összetettebb, minél strukturáltabb, annál inkább. Egy bogár képes a rendeltetése szerint élni, és cselekedni, benne a biológiai programozás, a gének dominálnak, az vezérli a működését. Ezzel szemben az emberek rendkívül változatos és szélsőséges viselkedésre képesek. Ez kifejezetten alkalmazkodóvá tett bennünket -még a legextrémebb körülményekhez is-, de a szélsőséges viszonyok olyan torzulásokat okozhatnak, ami már az alkalmazkodás kárára válnak normális körülmények között. Egy gyerek agya tabula rasa, még nagyon képlékeny, bármilyen minta beleírható, és íródnak is a legkülönfélébb minták, amelyek változatosságával a pszichológia foglalkozik.

Egy buszon hagyott táska nekünk nem okoz különösebb aggodalmat, viccesnek tűnhet rettegni egy táskától, de egy háborús övezetből érkező katona számára félelmet gerjeszthet, egy potenciális bombát lát benne. Egyszerűen az agy nem képes átállni az új környezetre, továbbra is a túlélő üzemmód marad bekapcsolva, felülírva a normális környezetre (nem háborús övezet) vonatkozó szabályokat. Sokat hallottunk a poszttraumás stresszről (PTSD), ez az egyik formája. Viszont korábbi traumák is okozhatnak ilyen stresszt. Aki megtanulta gyermekként azt, hogy az intimitás (például érzelmek megbeszélése) veszélyes, bizalmatlan lesz, menekülni fog az ilyen szituációktól. Jobb estben elkerüli ezeket, rosszabb esetben bántalmazóan lép fel azzal szemben, aki nyitottságot mutat. Egyszerűen az agya arra lett programozva, hogy ez veszélyes, mert például a szülei rosszul kezelték a szeretetigényét (mondjuk olykor nevetség tárgyává tették). Elfogadta, hogy nem szerethető, és gyanakodva tekint mindenkire, aki másképp közelít. Az agya nem képes megugrani azt a lépcsőt, hogy nem a szüleivel van interakciója, más a környezet, a beírt túlélési mechanizmus lép működésbe, akképpen cselekszik. Ráadásul a destruktív viselkedési mintája folyamatosan önbeteljesítő jóslatként működik, ami tovább erősíti a téves hitében.
Érdemes leszögezni, hogy az agy ezen mintái fontos túlélési szisztémák, amik bizonyos környezetben hasznosak lehetnek. Sok esetben valóban jogosan gyanakodhat valaki arra, hogy a másik fél például kihasználja, mert nem minden ember egyforma, van, aki valóban nem tiszta szándékkal közelít, de ha hagyjuk, hogy folyamatosan ez az üzemmód legyen érvényben, akkor azokat se engedjük közel, akik nem hátsó szándékkal közelítenek, mert -bármilyen meglepő- ilyen emberek is léteznek. Minél korábbi a sérülés, annál nehezebb felülírni ezeket. A racionális érvelés sokszor nem elég, még a katona is tudja, hogy most biztonságos helyen van, mégis fél a táskától. Tudja, hogy irracionális a félelme, de ott van. Az ő esete könnyen gyógyítható, mert belátja az abszurditását, és nem korai mintáról van szó. A gond ott van, ha az egyén nem lát rá a működésére/viselkedésére, és nagyon régi alapmintáról van szó, ami a személyisége alapját képezi már.

Az ember -a könnyebb érthetőség végett- szeret rendszerben gondolkodni, így a pszichológia is rendszereket hozott létre az emberi viselkedésminták dekódolására. Minden ember egyedi, de bizonyos ismétlődések megtalálhatóak, ami alapján kategóriákat hoztak létre. Ezen kategóriák természetesen meg sem közelítik a valóságot, de ahhoz nagyon jók, hogy megközelítőleg megértsük, és a megértés az első lépcső a gyógyulás felé. Amikor megértjük milyen gondolati sémák motiválják a viselkedést, akkor van esély ezen gondolati sémák korrigálására, olyanra, ami a normál körülményekhez jobban igazodik, és nem túlélőmódban üzemel egy extrém környezeti viszonyra (el)hangolva. Ez nem a személyek uniformizálását jelenti, hanem ellenkezőleg, egy utat jelent ahhoz, hogy az ember felfedezze a valódi énjét, amitől ezen védekezési mechanizmusok elzárják. Ezek a védekezési minták azok, amik uniformizálhatóak, meglepően hasonlóak, és kategorizálhatóak; hasonló stresszre nagyon hasonló védekezési mintákat alakít ki az agyunk. Egy egészséges pszichéjű ember estében nincsenek ilyen minták, így nem is kategorizálható. Ez utóbbi -az én véleményem szerint- tiszta formában nem létezik (mindenkinek van valami sérülése), de megközelíthető, ez a feladat. Vannak, akiknek nagyon távoli (velük van dolga a pszichológusoknak), és van, akinek egy könnyebb csomag jutott. Vannak, akiknek a hamuba sült pogácsájuk az életben, amit gyerekkorból hoznak, nehezen emészthető, és vannak, akik szerencsésebbek, viszont fejlődni mindig van hová. Az első lépcső a tanulás, önmagunk megértése.

Nagyon sokan idegenkednek az emberek kategorizálásától. Ahogy Feldmár fogalmaz, ezzel címkéket ragasztunk az emberekre, és megbélyegezzük őket. Ez akkor igaz, ha egy-egy címkéhez érzelmet is társítunk, azaz egyiket-másikat jónak vagy rossznak tituláljuk, ezáltal előítélettel kezeljük. Olyan nem létezik, hogy jó és rossz, ezeket a fogalmakat csak mi emberek hozzuk létre, és ez a két fogalom valóban alkalmas a címkézésre. Viszont miért gond a 'címkézés' akkor, ha csak meg szeretnénk valamit érteni? Önmagában a kategorizálás nem rossz dolog, segít megérteni a világot. Aki intuitív módon ért meg valamit, sosem tudja elmagyarázni másnak, mert nem lesz rá szava. Kellenek hozzá szavak, hogy le tudjunk írni bizonyos viselkedési mintákat, amelyek hasonlósága kategóriákat képez. Amikor nincs szavunk a színek kifejezésére, akkor nem fogjuk érteni, mi az. Amikor már pár szót tudunk erre használni, akkor át tudjuk adni, ha a másik nem vak. Sosem fogjuk teljes egészében, mert a színeknek végtelen árnyalata van, ahogy az emberek is mind végtelenül mások (még az egypetéjű ikrek is). Fontosnak tartom, hogy lehessen a kékre kimondani, hogy kék (legyen az sötét-, világos-, azúr-, encián- vagy türkizkék), mert akkor jobban megérthetjük. A megértés mindig az első lépcső. Az első lépcsőnek kell lennie a cselekedet előtt, azaz a címkézés, változtatás, elítélés és egyéb cselekedetek előtt. Sajnos nem szánunk időt a megértésre, a szavakat száműzzük ehhez, így a cselekedetek és tettek értelmetlenek, mert nem megértés vezeti, hanem előítélet. Csupán tisztában kell lenni vele, hogy a kék -kedvelhetjük vagy utálhatjuk- önmagában se nem jó se nem rossz, és számtalan árnyalata létezik.

A pszichológia címkegyára jelenleg 10 személyiségzavart különböztet meg. DSM-5-nek (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) nevezik a legfrissebb (ötödik a sorban) címkeköteget, amit a pszichológusok szeretnek mankónak használni címkézéseikhez. A következő fejezetben erről a tíz személyiségzavarról esik röviden szó.

Személyiségzavarok

A személyiségzavar egy tartósan fennálló állapot, amely az egyén életminőségére kihatással van. Jellemzően nehezen változtatható, mivel szerves részét képezi az egyén személyiségének, nem csak egy kialakult konkrét rendellenesség, mint az anorexia, vagy szerhasználati függőség. Ez utóbbi rendellenességeket sokszor inkább egy mélyebb ok tüneteiként tekinthetjük, addig a személyiségzavarokat inkább egy a személyiség kialakulásánál történő kóros eltérésként élhetünk meg (környezeti hatás), de részben genetikai alapokon is nyugszik. Egy rendellenesség meglétéhez nem szükséges személyiségzavarral rendelkezni, de jelentősen növeli az esélyét, és negatívan hathat vissza a személyiségre. Például, az alkoholfüggőség gyakran felerősíti a személyiségzavar tüneteit, és sokszor a tüneteket a szerhasználattal magyarázzák, és nem nézik meg a mögöttes okot, a személyiséget.
A személyiségzavarok az adott társadalmi normától eltérő viselkedésminta leírására szolgálnak. Lényegében ez a norma nem konszenzusos, csak érzeti, leginkább extremitások hiányával jellemezhető. Olyan személyiség, aki tökéletesen megfelel a normáknak, nem létezik, ez egy szubjektív ideál, olyan, mint a szépség. Mindenkinek vannak 'kattanásai', rá jellemző tulajdonságai, bizonyos irányultságai, esetleg tendenciái bizonyos személyiségzavar(ok)ra. Amikor az eltérés túlzottnak bizonyul, akkor beszélhetünk személyiségzavarról. (Minden esetben csak 18 év felett állapítható meg.)
További jellemzője a személyiségzavaroknak, hogy többségük egoszinton (egosyntonic), azaz a személyiségükkel teljesen azonosak, nem érzékelik, hogy bármi probléma lenne a viselkedésükkel. Ez alól leginkább a dependens az elkerülő és esetenként a borderline személyiségzavarok lógnak ki, ők inkább egodiszton (egodystonic) módon viszonyulnak a világhoz, azaz nem önazonosak, azt érzik, hogy valami nincs rendben velük. Mivel a javulás első fázisa a felismerés, ezért nem mindegy, hogy mennyire egoszinton az adott illető, egy nagyon egoszinton mindenben és mindenki másban látja a hibát, és nem magában.

Jelenleg hivatalosan (DSM-5 szerint) tíz személyiségzavart tartanak számon, három osztályba (claster) sorolva. Ez a három osztály a Claster A, B és C nevet viseli, a következőkben ezeket vesszük végig. Fontos még megállapítani, hogy egy-egy személyiségzavar önmagában ritkán fordul elő, jellemzően másik személyiségzavar(ok) és rendellenesség(ek) is párosul(nak) hozzá, ezeket hívjuk komorbiditásnak (comorbidity). Egy-egy osztályon belül lévő személyiségzavarok között magas a komorbiditás, azaz az osztályokon belüli személyiségzavarok együttes előfordulása meglehetősen jellemző.
A DSM-5 által felsorol kritériumok (személyiségjegyek) nem mindegyike szükséges egy-egy személyiségzavar megállapításához, például a borderline esetén 9 kritériumból ha legalább 5 teljesül, megállapítható a személyiségzavar. Ebből kifolyólag lehet két olyan borderline, akiknek csak egy személyiségjegye közös csupán (példánkban mondjuk az impulzivitás), minden más eltérő, így teljesen különböző személyiségek is egy kategória alá eshetnek. A korábban emlegetett komorbiditás is jelentős különbségeket okozhat, nem mindegy például, hogy egy dependens személyiség további hisztrionikus vagy elkerülő személyiségzavarral rendelkezik, mert nagyon más, szinte ellentétes az utóbbi kettő viselkedése, holott mindkettő nagyon sűrűn fordul együtt elő a dependenssel.

Claster A, a furcsák és különcök osztálya

Az osztály tagjaira sokan a skizofrénia enyhébb verzióiként tekintenek, és úgy gondolják a skizofrénia egy spektrum, és ennek a spektrumnak enyhébb változatai ezek a személyiségzavarok. Kétségtelen, hogy genetikailag sok közük van egymáshoz, a Claster A tagjai és a skizofrénia egy családon belül gyakran előfordul, de fontos hozzátenni, hogy a Claster A bármely személyiségzavarával rendelkező ember jó eséllyel nem fog skizofrénné válni, ritkán fordul ilyen elő. Pszichózis előfordulhat (leginkább a skizotíp esetén), de ezek rövid ideig tartó, enyhe lefolyású esetek, ellenben a skizofréniával.
Néhányan a legsúlyosabb személyiségzavarok között tartják számon a tagjait, mert jellemzően terápiára sem nagyon javulnak.
(A magyar elnevezések egy kicsit önkényesek a részemről. Többségében például szkizoid és szkizotípiás elnevezést találni, ahogy hivatalosan a szkizofrén is helyes. A skizofrén viszont számomra helyesebb alak, és mivel a szavak töve a skizofréniára való utalás, ezért ezeket sem sz-szel írom. Sok más elnevezéseknél is hasonló zavar van [például a hagyományosabb narcisztikus helyett inkább az elterjedtebb nárcisztikust használom], próbáltam a legkézenfekvőbbet használni.)

Skizoid (Schizoid; SPD) -a magányos
A többi személyiségzavartól lényegesen eltér abban, hogy nem jellemzi őket stressz, jól funkcionálnak, dolgoznak, produktívak. Az introvertáltság első számú képviselői, hagyományosan egy remete vagy szerzetes képében lehet leginkább elképzelni (mai világban számítógépes kockaként). Alacsony neurotikusság jellemző rájuk, hidegek, kritikára, sőt provokációra is közömbösen reagálnak, nem lesznek mérgesek, nem haragtartóak, kevés bennük az agresszió. A problémát az okozza, hogy kevés dologban lelnek örömet (ha egyáltalán), élvezetek, szexualitás, intimitás, társas kapcsolatok nem igazán érdeklik őket (anhedónia), sőt, jellemző rájuk az elszigetelődés. Érzéketlennek hatnak, szűkebb érzelmi skálán mozognak, de vannak érzelmeik, csupán szegényes az érzelmi kifejezésmódjuk, szocializációs, és kommunikációs deficit jellemzi őket. Aszociálisak, visszafogottak, visszavonultak, magányos tevékenységeket választanak, célok tekintetében sodródónak hatnak. Szeretnek fantáziálni, introspektívek, önkritikusak, racionálisak, objektívak, a szociális hagyományoktól, normáktól idegenkednek, látják a világ problémáit, az emberek és szociális szerepeik álságosságát, és nem kérnek ebből, elszigetelődnek.

Skizotíp (Schizotypal; STPD) -a misztikus
A skizofréniához legközelebb álló személyiségzavar, attól jóval gyengébb pszichózis jellemzi, téveszméi csupán elképzelések, nem illúziók, meg lehet győzni a tévedéséről, beszéde ugyan furcsa, de koherens. Leginkább egy javasasszony, vagy egy valódi művész (pl. félőrült festő) képében lehet elképzelni. A skizoid és a paranoid egyvelege jellemző rá társas kapcsolataiban; a skizoidhoz hasonlóan visszahúzódóak, elszigetelődnek, hűvösnek hatnak, problémáik vannak a szocializációval, érzelmek kifejezésével, amihez társul egy szociális szorongás (SAD-social anxiety disorder) és paranoia. Ez utóbbi kettő (SAD és paranoia) miatt társas szituációnak kitéve nem csökken, hanem nő a szorongása (normál emberektől eltérően), így bár a skizoidtól eltérően vágyik némi kapcsolatra, nehezen tud közeli kötődést kialakítani. Mágikus gondolkodás (telepátia, hatodik érzék), hiedelemvilág (babonásság), külső események belsővé tétele (jelentés tulajdonít mindennek, azt gondolja, hogy gondolataival befolyásolni tud eseményeket), szokatlan észlelések, hallucinációk, furcsa, egyedi gondolkodásmód, beszédstílus (sejtelmes, metaforikus), öltözködés, alkalomhoz nem illő és szűkös érzelmek, reakciók jellemzik, szociális szabályokat nem ismerik, így furcsának hatnak.

Paranoid (Paranoid; PPD) -a bizalmatlan
Talán a legbeszédesebb elnevezés (ezzel együtt talán túl erős, inkább túlérzékenység jellemzi őket, nem üldözési mánia); fő tulajdonságai a gyanakvás, mások iránti bizalmatlanság és ellenségeskedés. Erősebb formáiban egy jófajta diktátort, vagy összeesküvés-hívőt képzelhetünk el. A skizoiddal szemben erősen neurotikus, kritikára, provokációra érzékeny, agresszívan reagál. Önbeteljesítő ciklus jellemzi: bizalmatlansága ellenszenves magatartást vált ki belőle, ami negatív reakciót vált ki a környezetéből, ami ráerősít a bizalmatlanságára, gyanúja megalapozottá válik. Barátságos közeledést furcsának találja, így azzal szemben még inkább bizalmatlanabb. Aktívan keresi a kapcsolatokat, izoláltságát a viselkedése okozza, amivel elriasztja az embereket maga körül. Szarkasztikus, hideg, defenzív, vitatkozó, kritikus, vádaskodó, ingerlékeny, féltékeny, haragtartó, előítéletes, makacs, merev, dogmatikus, erősen egoszinton személyiség. Kapcsolataiban zárkózott, kontrolláló. Saját hibáikért is másokat és a sorsot hibáztatják. Autonómia, függetlenség, alacsony együttműködő-készség, emiatt munkamegtartási problémák, grandiózus fantáziák (hatalomról, rangról), empátiahiány jellemzik.

Claster B, a drámatagozatosok osztálya

Közös jellemzőjük, hogy nagyon impulzívak, keresik az izgalmat, élményeket, emiatt gyakori a szerfüggőség, a bűnözők zöme is közülük kerül ki. Extrovertáltságuknak, felületes bájuknak köszönhetően könnyen létesítenek kapcsolatokat. Nagyon manipulatívak, képtelenek valódi intimitásra, emiatt sekélyesek a kapcsolataik (baráti és romantikus), hosszabb távon megtartani ritkán képesek; gyakori a hűtlenség, partnercsere, promiszkuitás. Alapvető működésük egy inflált egóval elfedett üres belső, amely csak és kizárólag a környezet visszaigazolásából tudja fenntartani ezt a látszatént, emiatt kényszeresen szükségük van másokra, akik megerősítik, miközben környezetét leterhelik, kihasználják, tönkreteszik. A borderline részben kilóg ebből a clasterből, valójában mindegyik clasterrel szoros a kapcsolata.

Hisztrionikus (Histrionic; HPD) -a sekélyes
Túlzott érzelmesség, figyelemkeresés a fő karaktereik, éretlenségük olyan, mintha a középiskolában ragadtak volna. Színészek és plázacicák képében írható le, viselkedésük egy valóságshow forgatására emlékeztet, drámakirálynak/királynőnek is nevezhetnénk őket. Cselekedeteik lényegi motivációja a figyelemfelhívás, és hogy érezzék, másokra van hatásuk (ezért akár sírhatnak, támadóan viselkedhetnek, öngyilkossággal fenyegetőzhetnek). Modoruk, beszédstílusuk drámai, teátrális, hangos, benyomásokat, impressziókat kifejező, tényeket nélkülöző; mindent túldramatizálnak. Megjelenésük, öltözködésük kirívó, sok ékszer, kihívó ruházat, ehhez -alkalomtól függetlenül- szexuálisan provokatív, csábító viselkedés társul (miközben sokuk valójában frigid). Sekélyes, gyorsan változó érzelmek jellemzőek (egyik percben sír, másikban nevet), ezért hamisnak hatnak mások szemében. Véleményüket is gyorsan változtatják, a tekintélyt tisztelik, magas a bizalmuk, így könnyen befolyásolhatóak, viszont a kritika lepereg róluk. Kapcsolataiban manipulatívak, felszínesek és gyorsak, a valóságnál közelebbinek értékelik azokat, és pár nap ismeretség után a legjobb barátjának mondhatják, de felszínességük miatt sok bukott kapcsolat a jellemző. Leginkább extrovertált egyének, újdonság- és élménykeresés társul ehhez. A többi személyiségzavarhoz képest jól funkcionálnak, szociális életük rendben van, karrierproblémák sem jellemzőek, kreatív munkákban jól teljesítenek. Figyelem- és hatáskereső magatartásuknak célja a környezet folyamatos visszaigazolásának megszerzése önmaguk eszményített képéhez (vonzóak és csodálatosak), aminek mélyén a valóságtól -önmaguk belső ürességétől- való rettegés áll.

Antiszociális (Antisocial; ASPD) -a törvényszegő
A társadalmi- és szociális normák semmibevétele, áthágása jelentkezik náluk. Elképzelhetjük bűnözőnek, vagy prostituáltnak (de a cinikusabbak rendőrök és biztonsági őrök személyében is). Összetett érzelmekhez (bizalom, tisztelet, bűntudat) alacsony a hozzáférésük, emellett alacsony az együttműködő-készség és a tudatosság; jellemző rájuk a grandiózus önkép, az empátiahiány (inkább érzelmi, mint kognitív), megbánás hiánya. Másokat bűntudat nélkül kihasznál, morális, elvi problémái nincsenek, mások jogainak, biztonságának a semmibe vétele, csalás, hazudozás, manipuláció -haszonszerzés céljából. Alacsony a frusztrációs toleranciája, agresszív, erőszakos, ingerlékeny, impulzív, meggondolatlan, élményeket keres, vakmerő, törvénysértő, kriminális, hibáiból nem tanul. Felületes báj, sárm révén könnyen létesít szociális kapcsolatokat, de azokat képtelen megtartani, családtagjaival szemben is lehet erőszakos. Tünetei már jellemzően gyerekkorban jelentkeznek, magatartászavar, iskolakerülés révén. Problémáik vannak a munka világával, pénzügyekkel, a szerfüggők, és börtönlakók jelentős része közülük kerül ki. (A pszichopátiával nem azonos, jelenleg nagy a kavarodás a pszichológián belül is, nincs rendezve a kérdés, erről majd a következő cikkben.)

Borderline (Borderline; BPD) -a szeszélyes
Talán az egyik legkutatottabb, legszélsőségesebb és legellentmondásosabb személyiségzavar. Ahogy maga a személyiségzavar a többihez viszonyítva szélesebb spektrumú, homályosabb, kevésbé markáns jellegű, úgy a tagjai is bizonytalan személyiségűek, identitásúak, fragmentált énképpel rendelkeznek; sokarcúak, ezért nehéz leszűkíteni, de talán az írókat, költőket, zenészeket lehet mintának állítani. Ez a töredezett énkép, a személyiségnélküliség, identitászavar, a kaméleon személyiség és az ezekhez köthető ürességérzés vélhetően a legalapvetőbb tulajdonsága, ez az, ami nem változik. A többi jellemző tulajdonsága a korral, terápiával enyhülhet (esetek többségében szerencsére így van). Gondolkodásmódja is szélsőséges, feketén-fehéren látja a dolgokat, ez a kapcsolataira is igaz, szeretet-gyűlölet ciklusokat élnek meg a hozzá közel állók, amely gyakran elidegeníti maga mellől az embereket. Ez az elidegenítés azért fájdalmas, mert legnagyobb félelme az elhagyástól való félelem, és viselkedésével önbeteljesítő jóslatként kiprovokálja ezt. Impulzivitás, kockázatos viselkedés, hangulati hullámzások jellemzik, kapcsolataiban manipulatív (amivel törődés próbál elérni), kritikára érzékeny, negatív önértékelés, önmaga ellen irányuló agresszió, öngyilkosság is előfordulhat. Kiszámíthatatlanság, dühkitörések, ingerlékenység, intenzív harag, dependencia, szeparációs szorongás, depresszió, paranoia, bizalmatlanság, sok esetben szerfüggőség, önpusztítás. Hiányoznak az egyértelmű célok, koherens életvitel, előfordulhat az érzelmek, gondolatok elkerülése (Experiential Avoidance-EA). Problémái lehetnek arckifejezések felismerésénél, kognitív empátiában, kommunikációban, emiatt meg nem értettség, magány érzése is kialakulhat; ellenben affektív (érzelmi) empátiájuk magas lehet (vitatott). Talán pont az empátia (is) szerepet játszik ebben, de két csoportra lehet bontani a bordereket, a hivatalos mellett nem hivatalosan emlegetnek egy csendes (quiet) alcsoportot is, akik befelé fordulók, érzelmi instabilitásukat belsőleg megélők, emiatt jóval kevésbé szem előtt lévők; akik egyedül vannak szenvedéseikkel, nem terhelik azt a környezetükre.

Nárcisztikus (Narcissistic; NPD) -az önelégült
Az emberek körében talán a legismertebb, és leginkább felkapott személyiségzavar, aminek lassan mindenki 'szakértőjévé' válik. A mai kor 'sikeremberét' képzelhetjük el a személyében, mondjuk egy topmenedzser, vagy sztárügyvéd formájában. Első benyomásra magabiztosak, jól kommunikálnak, megnyerőek, sármosak, egyszóval megnyerőek. Meglehetősen manipulatívak, empátiájuk igen fejlett saját maguk irányába, a többi ember szerepe pedig az ő csodálatában fontos csupán. Gőgösek, irigyek, arrogánsak, jellemzően lenéznek másokat, mások érdemeit kicsinyítik, sajátjukat felnagyítják. Azokat a kiválasztottakat, akiket nem néznek le, tartják magukhoz méltónak, szeretik a sikeresnek vélt emberek társaságát. Az embereket eszköznek tekintik céljaik eléréséhez. A közeli, intim kapcsolatokat megvetik, érdeklődésük a szexualitásig jut csak el. Különleges elbánást várnak, feljogosítottnak érzik magukat a másokon való átgázoláson, mások kihasználásában. Sikerről, csábításról fantáziál, tehetségét eltúlozza. Domináns, exhibicionista viselkedésükkel valójában egy törékeny egót védenek, amely csak külső megerősítés által, destruktív módon érvényesülhet. A valódi versenyt sérülékenységük miatt kerülik, a vereséget racionalizálják, de sikertelenség esetén depresszióba is zuhanhatnak. Céltudatosak, a karrierben sokan közülük igen sikeresek, részben a magas ambiciózusságnak, gátlástalanságuknak, manipulációiknak köszönhetően jutnak el sokáig. Egyre elterjedtebb egy másik nárcisztikus csoport -egy sokkal sérülékenyebb és passzívabb-, a rejtett [covert] emlegetése; erről -meg a nárcizmusról- a következő cikkben írok részletesebben.

Claster C, a szorongók, aggódók osztálya

Az osztály tagjainak a fő mozgatórugója a szégyen, ez a szégyenérzet az, ami különböző tüneteket produkál, azaz ennek a mély érzetnek a kezelésére kialakult különböző válaszreakció (elkerülés, dependencia) a működési stratégiájuk. (Alapvetően minden személyiségzavar alapjaként szokták a szégyent emlegetni, de itt a legfeltűnőbb.) Erős szorongás, és depresszió jellemzi a claster tagjait, tehát igazi feloldozást még így sem nyernek a szégyen érzete alól, folyamatosan jelen van, nem tudják egy inflált ego mögé rejteni, ahogy a Claster B tagjai teszik.

Dependens (Dependent; DPD) -a társfüggő
Az öngondoskodás problémája, és -a borderlinehoz hasonlóan- az elhagyástól való félelem a fő mozgatórugói. Egy szürke irodai munkást, aktakukacot lehet elképzelni, akinek semmilyen döntést nem kell hoznia, csak rutinból csinálja a dolgát, évtizedek óta. Az elkerülő személyiségzavarral -elnevezéseik ellenére- meglehetősen hasonló; közös bennük az inkompetencia érzése, önhibáztatás, engedékenység, engesztelés, elkerülés, konfliktuskerülés, erős érzékenység kritikára, elutasításra -ez utóbbiak a lényegi félelmeik. A rejtett, mély szégyenből fakadó nem-megfelelés érzése erős bennük, úgy gondolják, hogy más, kompetensebb személy segíthet rajtuk, ezért keresnek maguknak ilyen személyt, akitől függhetnek, a döntéseket, felelősséget rájuk bízhatják. Ezért cserébe alárendelődnek, a bántalmazást is elviselik. Amikor a kapcsolatukat bizonytalannak érzik, vagy véget ér, impulzívan keresnek új partnert, akitől függhetnek. Passzívak, pesszimisták, bizonytalanok, csüngők, döntésképtelenek, magas neurotikusság és egyetértésre való hajlam. Hajlamosak elszigetelődésre, kevés embertől való függésre, esetenként agresszióra (családon belül) is. Alapvetően kevésbé problémás személyiségzavarok közé tartozik, munkahelyi gondok kevésbé jellemzik.

Elkerülő (Avoidant; AVPD) -a szorongó
Ahogy a dependensnél említve volt: a kritikától, elutasítástól való félelem a fő mozgatórugója. Leginkább úgy lehet elképzelni, mint a skizoidot, de legjobb kép a munkanélküli, otthon ülő ember. A skizoiddal ellentétben viszont vágyik kapcsolatokra, belső gátlásossága, félelmei azok, amik megakadályozzák ebben. A mélyben húzódó szégyenérzet okoz egy erős meg nem felelés érzetet, ami elkerülésben nyilvánul meg, hogy elkerülje a szégyen fájó érzését. Alapvető bizalmatlanság jellemzi őket, ami önsorsrontó körhöz vezet: szociális izolációjuk, zárkózottságuk miatt hidegnek, arrogánsnak tűnhetnek mások szemében, így még jobban elszigetelődhetnek, emiatt nem alakulhat ki a bizalom. Alacsony önbecsülés, félelem, félénkség, túlérzékenység, kockázatkerülés, elégtelenség és alkalmatlanság érzése, túlzott monitorozása belső gondolatoknak, hogy hogyan gondolkodhatnak róla mások. Könnyen zavarba hozhatóak, új szituációkban, új ismeretség esetén bizonytalanok, ügyetlenek. Beszédük, mozgásuk lassú, visszafogott. A SAD-tól (szociális fóbia) az különbözteti meg, hogy itt állandó állapotról van szó (ahogy személyiségzavaroknál mindig), folyamatosan megkérdőjelezi az emberek motivációját, nem egy adott esemény okoz szorongást csupán. Félelmeik miatt gyakori közöttük a munkanélküli (extrém esetben még a lakásból való kilépés is erős szorongást okozhat számukra), viszont korral és terápiával javulhat, a probléma az, hogy a személyiségzavar jellegénél fogva elkerülik a terápiát is.

Kényszeres (Obsessive–compulsive; OCPD) -a perfekcionista
Az elnevezése hibás, mert se nem rögeszmés, se nem kényszeres (OCD-nek hívják azt, ami valóban ezt a rendellenességet fedi le), igaz, sok közülük OCD-vel is rendelkezik. Ők a hónap dolgozói, igazi sztahanovisták. Tökéletességre törekednek, emiatt merevek, rugalmatlanok, újdonságtól elzárkózók, kreativitást nélkülözők lehetnek. A mélyben megbúvó, erős szégyenérzetet úgy próbálják elkerülni, hogy megpróbálják elérni az ideális énjüket, így senki nem találhat bennük hibát. Rend a lelke mindennek -mondhatják, és a rend alapja a változatlanság: szigorú erkölcsi szabályok határozzák meg az életüket. Lelkiismeretes, hűséges, megbízható, pontos, szervezett, szorgalmas, pedáns, aprólékos, ugyanakkor komor, rideg, merev, makacs, fösvény (magával szemben is), tisztaság-, munka- és rendmániás. Negatív érzelmek, hangulat jellemzi, amit ki is fejez, másokra nehezen bíz feladatot, szabálykövetése miatt kontrolláló lehet. Szociális problémáit tetézi, hogy nehézségei lehetnek az érzései kifejezésével, testnyelvvel (emiatt empátiahiányosnak hathat), ráadásul kapcsolatait elhanyagolhatja munkája kárára. Experiential Avoidance (kellemetlen gondolatok érzetek és érzelmek kizárása) borderline mellett OCPD-nél is jellemző. Kritikára érzékenyek, képtelenek relaxációra és döntésekre, mivel folyamatosan attól tartanak, hogy hibát vétenek, emiatt nehezen fejeznek be dolgokat, az eredményesség kárára megy a túlzott perfekcionizmus, részletekben való elmerülés, tétovázás. Két, lényegesen eltérő típusát lehet megkülönböztetni, a hagyományos, rideg mellett található egy barátságos, melegszívű alcsoport is.

ADHD és ASD, avagy a neurodiverzitás

ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder - Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar)

Legtöbben annyit tudnak az ADHD-ról, hogy hiperaktív gyerekeket neveznek ezzel a címkével, esetleg a figyelemzavart is hozzá tudják mondani, sokkal többet nem. Arról már kevésbé hallani, hogy az ADHD nem valami viselkedésbeli deficit, amit rosszul nevelt gyerekek mutatnak, hanem sokkal inkább genetikai eredetű, ami más agyi működést eredményez. ADHD-s felnőttekről pedig egy szót sem hallani, holott ezek a gyerekek felnőnek, és az agyi működésük nem változik túl sokat; ez nem egy betegség, amin túl lehet esni, ez egy állapot, ami élethosszig elkísér. Mi van ezekkel az emberekkel, vajon felnőttként adaptálódnak? Egy részük igen, egy részük nem. Előbbiek közül többségüknek ez nagy erőfeszítéssekkel jár, és ez az igyekezet szorongásos, depressziós tüneteket okozhat, utóbbiak pedig a társadalom peremére kerülhetnek.
A jelenlegi felosztásban (DSM-5 alapján) három altípusa létezik: a hiperaktív/impulzív, a figyelemzavaros és a kombinált, azaz a kettő kombinációja. A hiperaktív az, amit sokan az ADHD alatt értenek, és ennek a sztereotípiának ezzel a felosztással a pszichológia is kicsit aláfekszik, ADHD-nak nevezve a figyelemzavarosokat (régen ADD néven futott).

ADHD (hiperaktív/impulzív; hyperactive-impulsive; ADHD-HI; ADHD-PH)
Leginkább a hiperaktív/impulzív gyerekek azok, akik eszünkbe juthatnak az ADHD emlegetése során. Nyughatatlanok, folyamatosan ténykednek, izegnek-mozognak, babrálnak, képtelenek a helyükön megülni, futnak, másznak, hangoskodnak, sokat beszélnek, megzavarnak és félbeszakítanak másokat, türelmetlenek. Az egyik legjellemzőbb ismérv talán az, hogy folyamatosan új tevékenységet csinál, öt percenként vált, mindenhol ott van. Ez felnőttként is elkíséri, rengeteg terv, ötlet, hobbi, munka, kapcsolat jellemzi, amelyekbe akár belekezd, akár nem, de befejezni és véghez vinni dolgokat már ritkán képes. Az oka egyszerű: hamar ráun a tevékenységekre, dolgokra, és folyamatosan új élményeket keres, impulzivitásának köszönhetően.

ADD (figyelemzavaros; inattentive; ADHD-I; ADHD-PI)
Jóval kevésbé feltűnő jelenség a figyelemzavaros ADHD-s (habár hivatalosan nem így nevezik, de egyszerűen nevezzük ADD-nek, mert jobb elkülöníteni az ADHD-tól, az okáról később), amíg a hiperaktív a tipikus "rossz" gyerek, ők a tipikus "tehetségesek lennének, ha jobban odatennék magukat" gyerekek. Nem figyelnek a részletekre, tevékenységekre, beszédre, utasításokra, emiatt hibákat követnek el, nem követik az instrukciókat, gyakran veszítenek el dolgokat, felejtenek el dolgokat és határidőket. Könnyen megzavarhatóak, feledékenyek, nehézségeik vannak a szervezettséggel, nem szeretik a nagy erőfeszítést igénylő feladatokat. Gyakran bélyegzik őket lustának, nemtörődömnek, holott figyelemzavaruk nem szándékos, erőfeszítéseik ellenére sem képesek figyelni, egyszerűen folyamatosan jár az agyuk. Minden külső ingerre figyelnek, közben ezer gondolat kacskaringózik a fejükben, emiatt külső szemlélőként lassabbnak, tompábbnak hatnak, holott belül özönlenek az információk, és ez a túl nagy mennyiség okozza a fennakadást, a lelassulást, a ködöt (brain fog). Igazi álmodozók, nagy képzelőerővel, legfőbb jellemzőjük a koncentrálásra való képtelenség, ami felnőtt korukban is elkíséri őket.

ADHD (kombinált; combined; ADHD-C)
A kombinált ADHD a kettő egyvelege, azaz hiperaktív és figyelemzavaros tünetek is jellemzőek. Leginkább ez a kategória az, amit ADHD alatt érthetünk, mert ebben minden benne van.
Mindenki másmilyen, ez igaz az ADHD tünetei esetében is, egy rövid általános lista gyerekeknél: feledékeny, álmodozó, beszédes, babráló, feszengő, szeleburdi, türelmetlen, óvatlan és kockázatvállaló, kísértésre könnyen elcsábul, szocializációs problémák. Egy felnőtt esetében röviden jellemző a koncentráció hiánya, és ennek fordítottja (hiperfókusz), szétszórt, feledékeny, impulzív, nyughatatlan, szorongó, gyakran fáradt. Problémái lehetnek az önképpel, önbizalommal, érzelmekkel, motivációval, egészséggel (mentálissal is), szerhasználattal, kommunikációval (érzelmek kifejezése).

Amíg a hiperaktív változat inkább fiúkra, a figyelemzavaros inkább lányokra jellemző. Jóval több fiút diagnosztizáltak, viszont feltehetően inkább lehet egyenlő a létszám, azaz a lányok rejtettebbek, jobban alkalmazkodnak (de a problémáik azonosak maradnak). Kombináltból van a legtöbb, és hiperaktívból a legkevesebb, de koronként eltérőek az adatok. Legfiatalabbaknál még a hiperaktívak vezetnek, serdülőkorban kiemelkedő a figyelemzavarosok száma. Oka lehet, hogy a gyerekkor és a felnőttkor határán nagy a zavarodottság a fiatalokban, és egy ADHD-s ilyenkor ezt sokszor belsővé teszi, úgy írnám le, hogy a gyerekként ott lévő H betű (hiperaktivitás) látszólag eltűnik, valójában belsővé válik, álmodozóvá, agyalóssá, szorongóvá válik. Felnőttként a két véglet között vannak leginkább. Szóval lehet némi ingadozás a korral, de lényegében már gyerekként látszik, kire milyen alaptulajdonságok jellemzőek. Egy elmélet szerint az ADHD-val rendelkezők csupán lassabban fejlődnek, így érettségben egy 30%-al fiatalabb ember szintjén vannak: azaz egy 20 éves egy 14 éves szintjén. Ezt az agyi lemaradást a kutatások is alátámasztják, és érthetővé tesz sok felmerülő problémát.

Néhány egyéb tulajdonságot is kiemelnék, ami jellemző a felnőttekre. Legfontosabb megemlíteni, hogy időnként mindenki mutathat hasonló tüneteket, de a mérték más. Időnként van, hogy az ember elfelejti a kulcsát, de nem folyamatosan; időnként van, hogy nem figyel a másikra, de nem állandóan, és akkor is, amikor nagyon fontos lenne, vagy nagyon szeretne. Például egy tárgyalás, vagy üzlet, vagy egy fontos magánbeszélgetés közepén, amikor olyan részleteket mondanak el, amit fontos lenne megjegyezni, azon kapja magát az ember, hogy már megint kikapcsolt az agya, és semmit nem tud felidézni abból, amit az imént mondtak el neki; bemutatkozásnál egészen biztos, hogy nem fog emlékezni a másik nevére ...öt másodperc múlva. Az írott szöveg sem sokkal jobb, mert újra és újra kell olvasnia a mondatokat, mert megint kikapcsolt az agya, és máshol jár. (Olyan ez, mint amikor valakinek hulla fáradtan át kellene nézni száz oldalt, de az első oldal elolvasása után realizálja, hogy semmi nem maradt meg abból, amit eddig olvasott). Ezzel szemben többségük képes ennek ellenkezőjére is (példánál maradva: megszakítás nélkül olvas), az ún. hiperfókusz során annyira ráállhatnak dolgokra, hogy minden mást elhanyagolnak, olyan alapdolgokat is, mint evés, higiénia, szocializáció (ez hiperaktívaknál inkább hiperstimuláció lehet, mint például a videójátékok), szóval kellő motiváció esetén teljes koncentráció is előfordulhat. A figyelem legfőbb problémája abból fakad, hogy nem tudja strukturálni, nem tud sorrendet állítani, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni, emiatt alakul ki a rendszertelenség, habár jellemző lehet túlszabályozottság, ami védekezési mechanizmusként alakul ki. Nagyon jellemző a halogatás, sokszor az utolsó pillanatra hagynak dolgokat, aztán beindul a hiperfókusz.
Érzelmi problémák jellemzik, nagyon jellemző a szorongás (szociális fóbia [SAD], visszautasítástól való félelem [Rejection Sensitive Dysphoria; RSD], kritikára való érzékenység) és a depresszió, aminek fő oka a gyerekkortól való beilleszkedési nehézség, a folyamatos kudarcok, ebből fakadóan az önértékelési problémák. Impulzivitásuk sok mindenben megnyilvánulhat, például költekezés, vagy szerhasználat; ez utóbbi önmedikációként is jelen van, szorongás csökkentésével, figyelem javításával (gyakorlatilag stimulánsokkal gyógyszerezik az ADHD-t). Általában rosszul alszanak, és nem gondoskodnak magukról, ezért folyamatos fáradtság, egészségügyi problémák előfordulhatnak; a várható élettartam is alacsonyabb. A fentebb felsorolt dolgok nem csak a karrierben, hanem -érthető módon- a szociális kapcsolatokban is gondot jelenthetnek; hiszen fontos dátumok és egyebek elfelejtése, késés, odafigyelési problémák, halogatás, rendetlenség, hiperfókusz (miközben kapcsolatait elhanyagolja) stb. nem segítenek egy harmonikus kapcsolat fenntartásában legyen az baráti, vagy romantikus.

SCT (Sluggish Cognitive Tempo - Lomha kognitív tempó, Concentration Deficit Disorder [CDD])
Nem szerepel a DSM-ben, így hivatalosan nem diagnosztizálható az SCT, egyelőre csak -kutatással alátámasztott- elmélet.
Tüneteik között szerepel: lassú viselkedés, inaktív, motiválatlan, álmosság, könnyen elfárad, üres tekintet, üresjárat, ködösség, álmodozás, elveszik a gondolataiban, gondolat fonalának elvesztése, elfelejti mit akart mondani, könnyen összezavarható, lassú (néha akadozó) beszéd. Fontos különbség az ADHD-tól, hogy itt ritkábbak az ADHD-ra jellemző magatartásbeli problémák, oppozíciós zavar (ODD), antiszociálisság, helyette sokkal jellemzőbb viszont a szorongás és depresszió.
Magas az SCT átfedése a figyelemzavaros ADHD-val (ADD). Kicsit olyannak hat az SCT, mint az ADD specifikusabb leírása csupán, szóval érdemesebb lenne maradni az ADD elnevezésnél az SCT esetében.

Ahogy már említve volt, az ADHD-s lányok gyakran észrevétlenek maradnak, mert kevésbé feltűnőbbek a tüneteik, jobban tudnak alkalmazkodni. A jellemző tüneteik: visszahúzódónak és félénknek hatnak, de sokat és impulzívan beszélnek, könnyen sírnak és lesznek mérgesek, túlreagálóak (érzelmi válasz), túlérzékenyek, érzékenyek érzelmekre, hangokra és szövetekre, álmodozóak, rendszertelenek és rendetlenek. Könnyen megzavarhatóak, fókuszproblémák (ugrál a figyelmük), feledékenység, óvatlanság, pontatlanság, lassan fogadnak be információkat, probléma feladatok befejezésével, ezért motiválatlannak és nem elég odaadónak hatnak. Fő probléma a figyelemmel van, de kompenzálásként képesek hiperfókuszra. Fizikailag aktívak, amikor feltűnőbben, akkor gyakran fiús lányoknak mondják őket, kevésbé látványos módon pedig sokat firkálnak. Egy szóval szétszórtnak lehet őket nevezni.

ASD (Autism Spectrum Disorder - Autizmus)

Közkeletű tévedés, hogy az autizmus egy ritka betegség, és azok, akik ebben szenvednek, gondoskodásra szoruló emberek. Sokan az autizmus szó hallatán a klasszikus "esőemberre" gondolnak, mint sztereotípiára, arra már nem gondolnak, hogy valószínűleg nem kevés autistát maguk is ismernek, akikről eszükbe se jutna az autizmus fogalma. Az ok a tudatlanságon kívül az, hogy az autizmus egy igen széles spektrumot takar, ami a súlyosabb megnyilvánulástól ("esőember") az enyhe fokozatig tart (hivatalos kifejezéssel: magasan funkcionáló), és az utóbbi kívülről szemlélve olyan, mint egy átlagember. Harmadik ok, hogy maga a pszichológia is fejlődik, és az ADHD mellett az ASD is egyre inkább kutatott téma lett, 40 év alatt az ASD diagnózis felállítása a népességben 1:2500-ról 1:54-re csökkent, azaz papíron ma már minden 54. gyerekről meg lehet állapítani az autizmust.
A DSM-5 súlyosság szerint három szintet különböztet meg (Level 1,2,3), a 3. a legsúlyosabb, ezzel szemben az 1. a legenyhébb, és természetesen a leggyakoribb. Régebben ezt az enyhe megnyilvánulás egy részét Asperger-szindrómának nevezték, és külön kezelték az autizmustól, a DSM-5 irányadása viszont beolvasztotta egy spektrumba a kettőt (ASD). A továbbiakban lényegében a magasan funkcionáló autizmusról (High-functioning autism [HFA]), még inkább az Asperger-szindrómáról (egyszerű megnevezéssel aspinak lehet nevezni a tagjait) lesz szó, mert ők azok, akik jól be tudnak illeszkedni, kevésbé észrevehetőek. Fő megkülönböztetőjük a klasszikus autizmustól, hogy átlagos, vagy átlag feletti intelligenciájuk van, sokszor érzékelik a különbözőségüket (még ha nem is tudják, mi okozza), és megpróbálnak beilleszkedni, ami intellektusuknak köszönhetően igen sikeres is lehet.

A DSM két fő területet ír le, ahol az ASD-vel rendelkezők hátrányt szenvednek, jelentősen eltérnek: az egyik a szocializációs és kommunikációs deficit, a másik a szűk érdeklődési kör és ismétlődő viselkedések. Röviden ezekről:

-A szocializációs-kommunikációs deficit megnyilvánulásai közé tartozik, hogy elfelejthetnek köszönni, nem szeretik a bájcsevejt (small talk), nehezen kezdenek beszélgetést, vagy nehezen kapcsolódnak be, problémák lehetnek a beszélgetés fonalának fenntartásával, vagy ellenkezőleg, túl sokat beszélnek (olyanról, ami érdekli őket), nem érzékelik, ha untatják a hallgatót, hiányos a reciprocitás. Hiányozhat a csoporttal való összhang, oda nem illően viselkedhet (pl. nevetés komoly helyzetben). Késleltetett érzelmeik miatt hidegnek hathatnak, emiatt érzéketlennek gondolhatják (holott sok esetben az ellenkezője az igaz: túlérzékeny).
Nonverbális kommunikációban jellemző a szemkontaktus hiánya (vagy túlkompenzálása), furcsa beszédstílus, beszédhang (monoton vagy éneklő) és testbeszéd, nehezen olvasható arckifejezések (pókerarc, flat affect).
Mindent szó szerint érthetnek, nem értik az embereket. Alapvető szociális normákat nem értik, vagy kifogásolják (kell nyakkendő? minek kell?), kapcsolataikban mindent vagy semmit jellemzi őket: intenzíven kapcsolódnak, utána akár hónapokra eltűnhetnek, majd ugyanott folytatnák a kapcsolatot.

-A másik jelentős eltérés-csoport közé tartozik az ismétlődő viselkedések (stimming), amit önnyugtatásra használnak. Mindenki csinál ilyet, ilyen lehet például a bólogatás zenére, amit egy autista zene nélkül is megtehet. Végtelen a lista, csettingetéstől kezdve a nyújtózkodáson, hajcsavargatáson át az éneklésig, fütyülésig bármi lehet, csak az autistáké a megszokottól néha egyedibb és gyakoribb, ezért tűnik fel.
Ugyanígy a szabályok, rutinok követése bizonyos szintig mindenkinél jelen lehet, de az autistáknál ez extrém mértéket ölthet: mindig ugyanaz a reggeli, vagy ruha, ugyanott ugyanazt vásárolják; extrém betáblázása az idejüknek, merev napi rutin. Ezek leginkább biztonságérzet miatt kellenek, nem szeretik a rutintól való eltérést, ez feszültséget, nyugtalanságot okozhat, hiszen a változás kockázattal jár a már jól bejáratott dolgokhoz képest.
Szűk érdeklődési kör jellemző, amiben akár komoly ismeretet is szerezhetnek, miközben más területen, az élet alapvető dolgaiban hiányos maradhat az ismeretük. Az apró részleteken szöszölhetnek, és jellemző a feladatok közötti váltásnak a nehézsége; egy témában annyira elmélyülhetnek (hiperfókusz), hogy közben minden másról megfeledkeznek (akár az evésről is).
Érzékszerveikre jellemző a túl- és alulérzékenység. Hangokra, szagokra, ételre, fényre, dolgok tapintására érzékenyebbek lehetnek, de ennek ellenkezője is igaz lehet (például magas fájdalomküszöb). Vannak jellemzőbb tünetek, de ez is mindenkinél egyedileg más lehet.

Fontos megemlíteni, hogy széles spektrumról van szó, a fentebbi lista egyénenként változhat megjelenésében, komolyságában. Alapvetően három fajta autista gyerek van: az első aktívan szocializálódik, gyakran félbeszakítva, megzavarva a társait, idegesítő, tolakodó, irányító jelleget ölthet; a másik a visszahúzódó, félénk, introvertált, aki jól elvan a maga kis világában, csak hagyják őt békén; és a harmadik a lányoké, akik megpróbálnak beilleszkedni, jól álcáznak (maszkolnak), így jellemzően rejtettebb, kevésbé észrevehető. Négyszer annyit fiút diagnosztizálnak, mint lányt, de ez egészen biztosan a lányok jó alkalmazkodókészségének köszönhető (ezt az is bizonyítja, hogy az alacsonyan funkcionáló autistáknál már inkább egál a létszám). Ezért a rejtettebb autista lányokkal érdemes kicsit részletesebben foglalkozni, hogy miben is mások.
Az autista lányok félnek a hibázástól, így először megfigyelnek. Jó a memóriájuk és nagyon jó megfigyelők, gyakran kortársaiktól, vagy a tévéből tanulnak el karaktereket. Ez után alkalmazzák ezt, sokszor nagyon jól utánozzák az elfogadhatónak vélt karaktert. Kevésbé észrevehetőek (mivel kerülni akarják a feltűnést), kiengesztelőek, sokszor kérnek bocsánatot, mindenre igent mondanak (ellentétben az ASD fiúkkal, akik előszeretettel ellenkeznek), mert úgy gondolják, ha jól viselkednek, akkor békén hagyják őket. Angyalként viselkedhetnek, de ez a maszkolás nagyon fárasztó tud lenni, így otthon esetenként ezt dühkitörések (meltdown) követhetik. Amellett, hogy sok energiát elvisz, további hátránya a maszkolásnak, hogy nem alakul ki igazi énkép bennük, továbbá a saját személyiségüket megvetendőnek találhatják, így depresszióra fogékonyak lehetnek, illetve jellemző a szorongás, és személyiségzavarok (borderline gyakori) is kialakulhatnak ennek nyomán. Szűk érdeklődési körük izolálhatják őket. Érzékenyek mások hangulatára, kifejezéseire, könnyen sérülhetnek. Serdülőként antiszociális irányt is vehetnek (szerhasználat, promiszkuitás). Gyakran barátkozhatnak fiúkkal, válhatnak fiús lánnyá, mert a fiúk játékosabbak, ahol inkább maguk lehetnek, ezzel szemben a lányoknak bonyolultabb szociális szabályaik vannak, amik nehézséget okoznak egy autistának. Semlegesebb öltözködés jellemzi őket, sok női dologra (parfüm, smink) érzékenyek is lehetnek, ezért nem használják ezeket. Párkapcsolatban könnyen válhatnak áldozattá, nem ismerik a jó és a veszélyes karaktereket, nem olvassák a jeleket, a flörtöt, és sokszor nincs baráti kör, aki tanácsot adna. Kortársaikhoz képest 5-10 éves érési késésben lehetnek, ezért szexuális értelemben zavartak és tapasztalatlanok, az alacsony önbizalom miatt részegítően hathat rájuk az érdeklődés.

ADHD és ASD kapcsolata

Az alaptulajdonságok eltérőek, de nagyon sok egyéb tulajdonság nagyon hasonló az ADHD és az ASD esetében. Jobban tanulmányozva ezeket, felmerülhet a kérdés, hogy nem-e azonos a két rendellenesség. Egyelőre még viszonylag friss kutatási terület ez, így nem sok kutatást találni, egyáltalán, hivatalosan csupán 2000 óta fogadják el, hogy megjelenhet mindkettő egy adott személyben (komorbiditás), nemhogy tovább gondolnák ezt. Azóta sok komorbid esetet diagnosztizáltak, igen magas az együttállásuk a magasan funkcionáló ASD és ADHD esetén.
Amit el lehet mondani, hogy két nagyon hasonló rendellenességről van szó, de vannak különbségek is. Genetikailag mindenféleképpen azonosak, jellemzően családokban futnak (ezt közel 2 millió fős svéd tanulmány bizonyítja), ahol az egyik felbukkan, a másik is előfordulhat. További hasonlóság, hogy mindkettő agyi fejlődési (neurodevelopmental) rendellenesség, azaz kimutatható agyi eltérés a normál emberhez képest (szokták is magukat neurodiverznek [ND], a normál embereket meg neurotipikusnak [NT] nevezni); viszont itt már tapasztalható némi eltérés, azaz az agyi eltérések kicsit különböznek. Van olyan elmélet, ami szerint azonos a kettő, csupán az ADHD az enyhe, az ASD az erősebb eltérés. A kutatások kicsit erősítik ezt meg, de kognitív funkciókban vannak eltéréseik, és ha azonos rendellenességként is kezeljük, alapvetően altípusokra kell bontani.
Ami viszont a tünetek leírásánál is feltűnő, hogy a kapcsolat valahol az ADD környékén található meg (az ADD majdnem annyira különbözik az ADHD-tól -a hiperaktívtól-, mint az ASD-től, így vagy egy különálló állapot, vagy a kettőnek a kombinációja), aminek a fő tünete a figyelemzavar. Az ADD inkább lányokra jellemző, és ha összehasonlítjuk az ADHD-s lányok és ASD-s lányok fő jellemzőit, láthatunk átfedést közöttük. Ezzel szemben a klasszikus ADHD és ASD tünetek (amik markánsan elkülönülnek egymástól) inkább fiúkra jellemzőek, ezért is lehet több diagnosztizált ADHD-s és ASD-s fiú. Azaz a fiúkat nézve egyértelmű a különbség a lányok sokkal vegyesebbek. (Természetesen -ha ritkábban is- vannak lányok, akik nem ADD tünetekkel rendelkeznek, és fordítva, vannak fiúk akik ADD-vel rendelkeznek.)

Elképzelhető, hogy nem sok idő lesz, amikor a neurobiológia is fontos szerepet kap majd a pszichológiában, és egy csoportban fogják kezelni a neurodiverzitást (ND). Az ND családja viszont nemcsak ebből a két szereplőből áll, hanem olyanokból is, mint diszlexia, diszkalkula, Tourette-szindróma, kényszeresség (OCD), értelmi fogyatékosság (ID), diszpaxia (DCD) stb. Mondani se kell, hogy ezek között a rendellenességek között nagy az átfedés (komorbiditás), jellemzően több dolog is előfordulhat egy ND esetén pl. ADHD és diszlexia.

Miért érdekes mindez? Azért, mert a neurodiverzitás egy sor egyéb közvetett dologgal járhat: nagyobb eséllyel esnek ki az oktatásból, szociális körből, lesznek szerfogyasztók, vagy étkezési rendellenességgel rendelkezők, pszichológiai betegségben szenvedők, balesetet szenvedők és korai halálesetet elszenvedők. Jelentkezhetnek empátiabeli problémák, antiszociális életstílus és bűnözés. Ami számomra a legérdekesebb, az csupán egy egyszerű feltételezés: elnézve a tünetegyütteseket, a legtöbb személyiségzavar jól kivehető. Érdekes lenne egy tanulmány, ami a személyiségzavarok és az ND közötti átfedéseket vizsgálná.
Ránézésre a Claster A tagjai leginkább az ASD-vel rokoníthatóak, a Calster B tagjai az ADHD-val (leginkább a hiperaktívval), a Calster C tagjai az ADD-vel (figyelemzavarral), vagy inkább az ADHD és ASD kombinációjával. Ez alól a borderline kivétel, az inkább a Claster C-hez hasonlóan kombináltnak tűnik, ami nem meglepő, hiszen a borderlinenak nagy a komorbiditása a többi claster tagjaival is.

Két személyiségmodell és a neurodiverzitás

Five-factor model (FFM)

Pszichológiában előszeretettel használják kutatásokhoz a FFM-t. Ebben öt személyiségjegyet különböztetnek meg, kezdőbetűjüket összerakva OCEAN jön ki: Openness to experience; Conscientiousness; Extraversion; Agreeableness; Neuroticism (tapasztalatokra való nyitottság, lelkiismeretesség, extrovertáltság, barátságosság, neurotikusság). Mindegyik hat alpontra van taglalva, mint például a lelkiismeretesség esetén: kompetencia, rendszeretet, kötelességtudat, teljesítménykésztetés, önfegyelem, megfontoltság.
Meglehetősen összetett és jó modell. Jellemzően a személyiségzavarok pszichológiai rendellenességek az utolsó faktorral, a neurotikussággal, érzelmi instabilitással vannak szoros kapcsolatban, általában igen magas értékeket mutatnak -azaz érzelmileg instabilak. (Látszólag a többi faktor pozitív irányú értékei jobbnak tűnnek, de alapvetően minden szélső érték -negatív, vagy pozitív irányban- valahol problémát jelenthet, szóval csak mérsékelten pozitív értékek lehetnek inkább előnyösek.) Másik jellemző mutató a lelkiismeretesség, ami a pszichológiai rendellenességgel rendelkezők esetén alacsony értékeket szokott felvenni, illetve a barátságosság negatív iránya emelhető még ki. (Természetesen ez csak általánosság, és sokszor ellenkező előjelű is lehet; például sok magasan neurotikus ember egyben nagyon -túlzottan- magas értékeket mutat barátságosságban is). A neurodiverzek is jellemzően az előbb felvázolt értékeket mutatják (pl. ADD alacsony lelkiismeretesség, magas neurotikusság, ADHD alacsony barátságosság (impulzivitás miatt).

Myers-Briggs Type Indicator (MBTI)

Az MBTI egy jóval egyszerűbb modell, laikusok számára nagyon jól használható. Négy fő karakterpárra bontja a személyiséget: extrovertáltság-introvertáltság (E/I), érzékelő-intuitív (S/N; észlelés), gondolkodó-érző (T/F; döntés), ítélkező-észlelő (J/P; megfigyelés). Összesen 4x4 azaz 16 variáció lehetséges, így 16 személyiségtípust különböztet meg. (További, plusz egy kategória az asszertivitás-turbulencia [A/T] pár. A kezdőbetűk összetételével kapjuk meg egy személyiség elnevezését, pl. esetemben INFP-T.)
Legfőbb probléma ezzel a rendszerrel, hogy éles határokat állít, aki 51%-ban extrovertált, 49%-ban introvertált, az az extrovertált besorolást nyeri, holott igazán egyik sem (azaz mindkettő, más néven ambivertált személyiség), tehát mindkettő állapot igaz rá. Leginkább azokat a személyiségeket írja le jól, ahol mind a négy karakter egyértelmű (mondjuk mindegyiknél valamelyik oldal 67% fölött van), egyéb esetben igazából több személyiség is igaznak vehető. Ahol nem egyértelmű egy karakterjegy, ott az könnyen változhat kitöltésről-kitöltésre, más-más személyiséget kihozva.
Érdekesség, hogy három karakter egyenlően oszlik meg a népességben (ebből a gondolkodó-érző pár a nők és férfiak esetén mutat eltérést -nőknél természetesen több az érző, ugyanilyen arányban a férfiaknál több a gondolkodó), egy karakter, az érzékelő-intuitív viszont eltérést mutat, utóbbiból kevesebb van (25%-os az arányuk), azaz kisebbséget képez a társadalomban. Nem elképzelhetetlen, hogy az erősen intuitív egyének között több lehet a neurodiverz, hiszen fő karakterük a kreativitás, a dobozon kívüli gondolkodás.

Utószó

A harmadik részben még visszatérnek a most tárgyalt témák, így nem írnék konkrétabb összegzést még.

A következő fejezetben a nárcisztikusságról, és empatákról lesz szó, a java része már kész, szóval pár héten belül várható a következő rész

.