Ezt egy könnyebb cikknek szánom, csupán érdekességként, vagy a téma iránt érdeklődőknek egy jó alapnak. (Mivel a piacot szubjektumok mozgatják, ezért ezt a tárgyilagos hangnem helyett részben a saját megközelítésemből mutatom be.) Nem a különböző TA elemeket mutatnám be -az bárhol elérhető-, hanem hogy hogyan lehet elemezni egy piacot. Egy a témában járatlanabbnak sok ismeretlen fogalom lehet benne, igyekszem ezeket megmagyarázni, de nem akarom túl hosszúra nyújtani, talán anélkül is átjön a mondanivaló lényege.

 

Bevezető (FA és TA)

A hosszútávon befektetők az FA-ban azaz a fundamentális analízisben hisznek leginkább. Egy erősnek ígérkező projektbe fektetnek, vagy egy olyanba, amit alulértékeltnek gondolnak a jelentőségükhöz képest. Ez az a befektetés, ami kötődik a hírekhez, eseményekhez, a gazdaság változásaihoz.
Számomra ez egy kevésbé ismert terület, a hírek követése egyébként is távol áll tőlem. Ami hozzám közelebb áll, az a TA, azaz a technikai analízis, ami minden külső zajt figyelmen kívül hagy, és a részvényárfolyam változásaira, azaz a chartra (árgrafikon) fókuszál. Ez utóbbi jellemzően a rövidebb távú befektetők, és kereskedők terepe. Nagy előnye, hogy nem kell nyomon követni a híreket, de még nagyobb előnye, hogy előre meg lehet jósolni azokat. Erről szól a "Show me the charts and I'll tell you the news." (Mutasd meg a grafikonokat, elmondom a híreket.) nevezetes mondat, és ebben azért van is valami. Ennek okáról később még szó lesz (a tőzsdés bekezdésnél). Másik előnye, hogy sokkal felkészültebb lehet az ember egy váratlan eseményre.

A legfontosabb szabály a piacokon, hogy bármi megtörténhet. Például, beszélnek manapság a magas energiaárakról, a magas olajárakról (a mágikus 100 dollárt közelíti újra), de ne feledjük, hogy nincs két éve, hogy olyan egetverően 'magas' volt az olaj ára, hogy lement mínuszba, egyszerűen azért fizettek, hogy mások megvegyék. Azért azt gondolom, ilyenre korábban nem sokan számítottak, ahogy akkor arra se, hogy most meg szárnyal az árfolyam. Tehát a piacokon nincs bizonyosság, bármi megtörténhet. Akkor mégis mi haszna a TA-nak? Nem több-e holmi csillagjóslásnál? A legjobban talán az időjárás-jelentéshez lehetne hasonlítani. Meg lehet mondani, hogy milyen idő várható, de teljes bizonyossággal nem. A TA valószínűségekkel dolgozik. A profi kereskedők (tréderek) azért tudnak sikeresek lenni, mert a statisztikát a hasznukra fordítják; ha 60% esélye van az esőnek, az esőre fogadnak, és hosszútávon ez kifizetődővé válik.

Trédernek lenni -a közhiedelemmel ellentétben- meglehetősen unalmas procedúra, pontosabban egy jó tréder akkor csinálja jól a dolgát, ha unja. Nincsenek érzelmek, hanem kialakított egy jól működő stratégiát, ami hosszú távon nyereséggel jár. Ezt a stratégiát tökéletesítheti, amivel tovább javíthatja a nyerési esélyeit. A piac változik, ezt is érdemes lekövetnie. Amikor statisztikailag 51% esély van nyerni azonos kockázattal, akkor hosszú távon ez kifizetődik, de igaz lehet akkor is ez, ha mondjuk csupán 40% esély van nyerni, de a risk/reward (kockázat-jutalom) arány 2:1. (Azaz mondjuk 20% nyereségnél, vagy 10% veszteségnél száll ki az illető az adott stratégia szerint.) A működőképes stratégiák száma végtelen, egy adott piacra bármilyen stratégiát kifejleszthet a tréder, a lényeg, hogy visszatesztelve működjön, az esélyek az ő oldalán legyenek. Ez után fegyelem kérdése a sikeresség: mindig, minden esetben be kell tartania a saját maga által felállított szabályokat, ellenkező esetben a piac mindig kegyetlenül meg fogja büntetni. Több szót nem pazarolnék erre az unalmas tevékenységre, egyébként sem értek hozzá. A TA-hoz mélyebben amúgy sem kell értenie egy trédernek, neki elég, ha van agy jól működő szisztémája.

Sokkal izgalmasabb kérdés a jövő jóslásának kérdése. Bizonyos szempontból megjósolhatatlan, annyi komponens határoz meg egy dolgot, hogy ezt nem lehet teljes mértékben visszaadni. Ahogy egy időjárás esetében is, annyira komplex rendszerrel van dolgunk, hogy semmit nem lehet biztosan kijelenteni, pláne nem távolabbi időpontban. (Aki meg tudja mondani, hogy mától három hét múlva 11 órakor milyen idő, hány fok lesz adott településen, az vendégem egy sütire.) Viszont ettől izgalmas. A TA csupán grafikonok elemzése, összehasonlítása a múlttal és/vagy egymással.

A megjósolhatóságot az is képtelenné teszi, hogy sosem látható elemek mozgatják a piacot; mégpedig a résztvevő emberek szubjektív, egymástól eltérő valóságérzékletei, amit képtelenség mérni. Rövidebb idősíkon elég egy, a részvényhez mérten nagyobb vagyonnal rendelkező szubjektum, hogy egy nem várt eseményt előidézzen. Egy ilyen esemény kiszámíthatatlan, de a valószínűsége mérhető. Ez a tréderek terepe, a TA egyik oldala.
A TA más (nem kereskedői) oldalról megközelítve elemzői hozzáállású, átfogóbb struktúrákkal foglalkozik (ezt igyekszem ebben a cikkben bemutatni). Ez az oldala hosszabb időtávokban is gondolkodik, aminek a legfontosabb része a folyamatos megújulás, azaz az elképzelések újragondolása az új információk birtokában (amiket nem láttunk előre), több lehetőség egyidejű számbavétele, a régi modellek kidobása, ha szükséges. Például egy járvány, vagy egy háború kitörése alacsony valószínűségű elem, de amint látjuk, előfordulhat. Egy hagyományos befektető a hír érkezése után lép, aki a TA oldaláról közelít, a chartot figyeli, és arra reagál, akár hamarabb, minthogy a hír megérkezne. Egy jó elemző összefüggéseket keres, mintákat, sok egy irányba mutató adat alapján modelleket képez, és keresi ezek cáfolatát.

Összegezve: vannak piaci elemzők, akik jellemzően FA-t használnak, és kereskedők, akik gyakran a TA egy szűk szegmensére specializálódnak. Aki valóban érteni akarja a piaci folyamatokat, mindkettőre szüksége van, de állítom, a megjósolhatatlan jövő jobb megközelítéséhez a TA sokkal hasznosabb, ha jól van használva. Az FA önmagában semmire sem elég, ezért tévednek folyamatosan a piaci elemzők (TA-ban járatlan közgazdászok). Azok az elemzők, akik jól mozognak a TA területén, azokra már érdemes lehet figyelni.

 

TA a gyakorlatban

Térjünk rá a lényegre. A technikai analízisemet technikaivá teszem, és gyakorlati példával mutatom be a működését. Gyakorlati példának az általam ismert piaci szegmenst mutatnám be, ez pedig a kriptovaluták/-devizák.

 

Minden TA kezdete az FA

FA szempontjából már régóta hiszek a blokklánc technológia térhódításában. A Bitcoinról (BTC) még annál is jóval korábban hallottam -mielőtt megtértem volna- egy általam sokra tartott embertől (aki néhány hazai helyi pénz létrehozásában közreműködött), és már akkor megfogott az ötlet. Mára azért az már látszik, hogy a Bitcoin azt a szerepet nem fogja betölteni, amit akkor gondoltak róla.

Úgy gondolom, hogy a dotcom buborékhoz hasonló történet zajlik le most a kriptokkal. Annak a vége egy nagy összeomlás lett, a kevés túlélők között viszont olyan óriások is találhatóak, mint az Amazon, vagy az eBay. A 2008-as válsággal fény derült a pénzrendszerünk fenntarthatatlanságára, és erre válaszul hozták létre a Bitcoint. Ez azért fontos, mert a kriptok eddigi történelme során nem láttak még válságos időket. Az elmúlt időszak soha nem látott növekedéssel járt (hála a pénzpumpának), és csak rövid korrekciók szakították ezt meg (legutóbb a 2020 márciusában, a járvány kitörésekor). Azaz, nem tudjuk, hogyan viselkednének egy válság idején, de tippünk lehet rá: hasonlóan, mint a dotcom buborék idején az akkor futó projektek (melyekből néhány később hatalmas siker lett, de a nagy többség ment a levesbe). A kriptok alapvetően risk-on assetek (kockázatot kedvelő eszközök -nehéz fordítani), azaz akkor teljesítenek jól, ha a piacon optimizmus van, nagy a kockázatvállalási kedv, egy recesszió nem ilyen.

Ennyit alapozásnak, a kötelező FA részéről a dolognak, térjünk rá arra, hogyan néz ki a TA.
(Apró technikai megjegyzés: a cikk írása közben is jelentősen változott a piac, szépen elindult felfelé, a módosulásokat is igyekeztem beleírni, a grafikonoknál újakat betenni -azaz a vége felé elkészíteni.)

 

Piaci körkép
Pénzrendszer helyzete (dollár, euró, államkötvények, kamat)

Elsőnek érdemes megállapítani, hogy milyen a piaci környezet. Ezért legelőször térjünk rá a DXY (ejtsd: dixi) grafikonjára. A DXY egy mérőszám, ami a többi egyéb valuták egy válogatott kosarával szemben mutatja meg a dollár viszonyított értékét. Azaz amikor erősödik a dollár a többi valutához képest, a DXY felfelé megy. (Már nyáron egyértelmű erősödésbe kezdett, némileg gyorsabba is, mint amire számítottam.)
Maga a chart azért érdekes, mert van némi inverz korreláció a részvények és a DXY között. Néha ez semennyire sem igaz (azért ne feledjük, hogy a dollár lehet erős a többi devizával szemben, mégis gyönge, azaz lehet magas az infláció, mint jelenleg), de azért érdemes ezt követni. Amikor a DXY egy erősödő fázisban van, az nyomást helyez a tőzsdékre, amikor nagy eladások vannak, akkor erősödik a dollár (mivel a legnagyobb mértékben dollárban kereskedik a részvényeket, ezáltal megnő a dollárra a kereslet).

A legutóbbi nagy aljra 2018 januárjában ért, pontosan ekkor pukkant ki a kriptodevizák első nagy rallyja; a legutóbbi nagy tető meg 2020 márciusában volt, amikor megindultak a részvények, és a kriptok. A mostani aljakat tavaly januárban és májusban érte el. Május óta töretlenül emelkedik, amikor is volt egy jelentősebb korrekció a kriptokon. November közepe óta az emelkedés üteme felgyorsult, azóta a kriptok esnek, a tőzsdék megálltak az emelkedésben, sőt mostanra korrigálgatnak.
Mit várhatunk a DXY-től? Jó hír, hogy most egy ideiglenes csúcsot talált, innen korrigálni fog, ha korrigál, az segíthet a tőzsdéknek. Az egy hetes grafikonon (ahol egy gyertya egy hetet jelöl) az RSI-n beardiv* alakul, szóval én még a trendfordulót sem zárom ki. Ráadásul a havira rá lehet húzni egy trendvonalat, ami komoly ellenállást jelez ezen a területen. Azóta megtörtént az esés, egészen az alsó trendvonalig, ahol megnyugodott az ár. Innen most visszapattanhat, akár új csúcsra is mehet (erősebb beardivet kreálva), de úgy gondolom, ezzel is csak az időt húzná, itt ellenállásba ütközött. A múlt heti gyertya egy közel engulfing (az előzőt alul-felül meghaladó méretű) gyertya volt, ami ugyancsak trendfordulót jelezhet.
(*Beardiv az RSI-n: medve divergencia, azt jelenti, hogy amíg magasabb csúcsok vannak az áron, az RSI indikátoron viszont alacsonyabbak, azaz divergálnak, ami gyakran trendfordulót jelez előre, azaz esést.)

DXY - Heti gyertyákkal, sötét vonalakkal jelölve a beardiv (fent és lent); világoskék vonalak a trendvonalak.

A következő chart, amit érdekesnek tartok, az az EUR/USD (euró/dollár). Mivel ez a DXY-nek elég jó inverz grafikonja, hiszen az euró azért egy jelentős deviza, így nem mindegy, mit várunk az eurótól a dollárral szemben. Ez a grafikon egy gigantikus sokéves (2008-as válsággal kezdődő) csatornából tört ki 2020 nyarán, és mostanában teszteli vissza ennek a felső trendvonalát. Itt visszapattanásra lehet számítani, egyéb esetben, ha huzamosabb ideig alá esik az nagyon nem jelent jót az eurónak, és komoly gondokat sejtet. A visszapattanás megtörtént, a múlt heti gyertya ugyancsak egy szép engulfing gyertya. Itt meg bulldivet lehet felfedezni a hetes RSI-n.
(*Bulldiv az RSI-n: bika divergencia, a beardiv ellentettje, itt az aljakon van a divergencia, alacsonyabb alj az áron, viszont magasabb alj az RSI-n jelzi a lehetséges trendfordulót, felfelé.)

EUR/USD - Újra teszteli ezt a sokéves trendvonalat; alul az RSI-n sötét vonallal jeloltem a bulldivet.

Az amerikai 10 éves és 2 éves államkötvényeket nem teszem be, mert az nagyobb kép elemzésére jó (talán egy más tematikájú cikkben, még mindig tervben a pénzrendszeres folytatása), de fontos itt is. Röviden összefoglalva: felfelé tartanak, ami általában kedvező a kriptoknak. Mindkettőnek van egy felső trendvonala, amit ha elérnek, akkor akár gond lehet, de az még arrébb van (meghosszabbítva, mindkettő olyan nyár körülire jön ki, 2,5% környékére). A két éves jellemzően eléggé együtt mozog a FED kamatszintjeivel. Előbbi már elég sokat ment, a FED viszont még nem kezdett el kamatot emelni. Előre árazódik egy kamatemelési ciklus.
Az aranyt említeném még meg, annak egy nagyon szép másfél éves akkumulációja látható, aminek vége tavasszal várható. Onnan lassan elindulhat felfelé, ami akár lehetséges instabilitást jelezhet a jövőben.

 

A tőzsdék helyzete (SPX, NDQ, VIX)

A tőzsdék elképesztő emelkedéseket produkálnak az utóbbi években, erre tettek rá egy lapáttal az utóbbi két évben; az utóbbi hónapokban viszont változott a kép, lassulás tapasztalható. A tőzsde esésénél, és ezzel együtt a BTC esésénél is azt lehet érezni, hogy a piac előre beárazta a kamatemelést. Itt térnék vissza az elején emlegetett hírekre. Általában a jó hírekről tudomást szereznek bennfentesek, és mire az köztudomású lesz, addigra a piac beárazza azt. Erről szól a "Buy the rumor, sell the news." (Vegyél a pletykánál, adj el a hírnél.) mondás. Ezért sem érdemes túl sokat a hírekkel foglalkozni, amikorra megtudja az átlagember, addigra már mások bevásároltak, és várják a likviditást, amire eladhatják a zsákjaikat, és letörhetik az árakat. Ilyenkor előfordulhat az, hogy röviddel a jó hír után esésbe kezd az adott részvény. (Kriptoknál ez elég gyakori -az alapján, ami hallomásból hír eljut hozzám-, sőt, mintha parancsra jönnének a rossz hírek, amikor lent van az ár, és a jók, amikor fent. A bálnáknak szükségük van rengeteg ellentétesen mozgó kis halra, hogy jóllakjanak, túl nagyok a készleteik.) Ennek a fordítottja is igaz lehet, a rossz hír előtt folyamatos eladás, majd a rossz hírre megjön majd a vételi erő, ami belevesz a pánikeladásokba. A kamatemelés híre meg rossz hír, igaz, ez a rettegés teljesen abszurd, ha a közelmúlt eseményeit nézzük. A tőzsdéket, ha a közelmúltat megnézzük, a korábbi kamatemelések előtt is hullámzó időszakokat éltek meg, viszont a kamatemelések kezdeti ideje kedvező időszak volt. Utánakerestem, ezen cikk tanulsága szerint is eléggé jó időszak az ilyen (12-ből 11 esetben emelkedés, az esélyek nem rosszak). Ezért is érthetetlen ez a nagy pánik. Legutóbb 2017-ben kezdett határozott ütemű emelésbe a FED, a BTC-nek és ezzel a kriptoknak igen emlékezetes éve volt az.

Azért jó figyelni a tőzsdék mozgását, mert erősen -és egyre növekvő mértékben- korrelálnak (azaz együtt mozognak) a kriptokkal. Amit leginkább érdemes lehet nézni, az a legjelentősebb tőzsdeindex, az SP 500 (SPX), emellett a Nasdaq (NDQ) és a Dow Jones (DJI) változásait is érdemes figyelni, de nagyon együtt mozognak az előbbivel. Az SPX a covid crash (azaz 2020 márciusában a vírus megjelenése okozta pánikeladás) óta meredek emelkedésben volt, egészen novemberig. Ekkor megállt, majd most az utóbbi hetekben nagy esést láthattunk, miközben először beesett a 21 hetes mozgóátlag (az elmúlt 21 hét átlagára alapján létrehozott vonal) alá. Azóta pedig -mióta a cikket elkezdtem- szépen visszapattant, a heti zárás fontos szint fölött történt (korábbi alj zárása fölött), ami nagyon jó jel, van vételi erő; viszont nem tudott a 21-es fölé jönni, egyenlőre gyöngélkedik. A NDQ másmilyen ebben, a kelleténél kicsivel lentebb zárta a hetet, gyengébb. Ez a techszektor indexe, ami a legközelebb áll a BTC-hez, a legjobban korrelálnak egymással, így a jelenlegi gyöngesége nem jó jel, de nem meglepő. A DJI az SPX-hez hasonló. A múlt heti zárások viszont már kevésbé jók, de gond még nincs, kis korrekció sosem árt.

SPX - A 21-es mozgóátlag a bordó görbe; kék függőlegessel a covid crash ideje, kék vízszintes a támasz.

Végül a VIX az, amit érdemes lehet figyelni, ez az SPX volatilitási (változékonysági) indexe. Némileg inverz módon működik: amikor az SPX-en esések vannak, emelkedik, amikor csúcsok vannak, alacsonyan vannak az értékei, egyfajta félelemmutató. Amiért hasznos, az a pontosság, ahogy megmutat egy-egy aljat, és tetőt. Elég jól követi a trendvonalakat, persze, ez örökké nem tart sosem. Ami feltűnő, az a trendváltozás, nyár óta emelkedőbe lépett, ami növekvő változékonyságot, bizalmatlanságot, és nagy eséseket sejtet -ami nem jó hír (visszanézve, legutóbb ilyen felfelé tartó trendet a 2008-as válság előtt csinált...). Amikor rásimul az alsó trendvonalra, akkor várható trendfordulás a tőzsdén, és akkor új csúcsokat kellene az SPX-nek döntenie, ellenkező esetben megnő az esélye egy komolyabb korrekciónak, hiszen egy alacsony alj után egy alacsony tető már lejtmenetes trend. Egyelőre útban van lefelé, de még nem ért le az alsó trendvonalhoz. (Innen azért nagyon meglepő lenne, ha megugrana felfelé, jóval valószínűbb a visszatérés, azaz a további emelkedés az SPX-en.) A kérdés az, hogy meddig tud az SPX mindeközben felmenni. (Szerintem van esély új csúcsra.)

 VIX - Kékkel a fontos trendvonalak jelölve, ezek között szeret ingázni, most útban lefelé.

 

Kriptok
Általános, a kriptopiacot bemutató chartok (kapitalizáció, dominancia)

Az előjáték után lássuk a medvét (vagy inkább a bikát), térjünk rá a kriptokra. Az első lényeges chart a kriptovaluták teljes össztőkéjét bemutató TOTAL nevezetű grafikonja, amiben a teljes kriptokban fellelhető vagyon (piaci kapitalizáció) időszakos mértéke található. Emellett a csak az Altcoinokat (Altcoin: a Bitcoin mellett létező összes egyéb kriptodevizák összefoglaló neve; röviden: alt) bemutató chart érdekes még, azaz az a grafikon, ami TOTAL mínusz BTC-ként írható le, ez a TOTAL2. Mind a két grafikonnál látszik, hogy fontos szintet (1,75 trillió dollár, illetve az altoknál 1 trillió dolláros szint; a trillió az angol trillió, magyarul billió) és trendvonalat törtek át. A hétfői havi zárások szépen a trendvonalak fölött, de hangyányival a lélektani szintek alatt zártak (másnap már felette voltak). ami nem jó, de összességében ez rendben van. Mostanra stabilan ezen értékek felett vannak. A TOTAL viszont ellenálláshoz érkezett: a lefelé tartó trendvonalát elérte, és egyben a kerek 2 trillió dolláros lélektani határt is. Nem lenne meglepő egy visszapattanás innen.

TOTAL - 2 trilliónál, és a lefelé tartó trendvonalnál a vártnak megfelelően megállt az ár, erős ellenállás.

TOTAL2 - Heti bontásban; hasonló képet fest mint az előző, de még nem ért a lefelé tartó trendhez.

További vizsgálandó chart a Bitcoin dominanciáját (BTC.D) bemutató grafikon, ahol a Bitcoin arányát kapjuk meg a teljes kriptopiacból, százalékosan. (Amikor 40 az érték, akkor a teljes piaci részesedése a Bitcoinnak 40%. Van benne exponenciális mozgás, minél távolabb megyünk 50%-tól, annál nagyobb az arány. 1%-os differencia nagyon más arányú 49 és 50% között, mint mondjuk 1 és 2% között.) A chart lényegében azt hivatott mutatni, hogy az altok mennyire erősek a Bitcoinnal szemben. Amikor emelkedést várunk (azaz a Bitcoin dominanciája nő), akkor általánosságban nem érdemes altokban tartani a pénzt. Jellemzően két esetben szokott nőni a dominancia: vagy erős mozgások hatására, vagy ha medvepiacban (így nevezik azt, amikor az árak egy ideje esésben vannak, az eladók erősebbek, félelem van a piacon; ennek ellentettje a bikapiac, amikor emelkedés jellemző, a vevők erősek, és optimizmus uralkodik) vagyunk. Előbbinél az a helyzet, hogy ha a BTC erősen nő, akkor elviszi a figyelmet -ezzel a tőkét- az altok elől, ezért a dominanciája is nő. Amikor az árfolyam bezuhan, akkor az altok nagyobbat zuhannak, mert kisebb súlyuk van, mozgékonyabbak (kockázatosabb elemek, nagyobb profitot ígérnek, ezért nagyobb lehet a bukta is). A másik eset, amikor az egész piac elfárad, akkor az altok jobban kivéreznek. Tehát, ha ez a grafikon emelkedőben van, és ezt várhatjuk a továbbiakban is, és a BTC nem szárnyal éppen, akkor medvepiacot várhatunk. Egyéb esetben lehetünk optimisták. Amikor a dominancia emelkedik trendfordulót is mutathat a jelenlegi környezetben. Egyrészt, mert az esések végei durvák, és az altok nagyobbat esnek, másrészt, jellemző, hogy a tőke először a Bitcoinba érkezik meg (nő a dominancia), és utána megy tovább az altok felé (és ekkor csökken).

Jelenleg makro szinten még mindig lejtmenetes az ár, alacsonyabb csúcsokkal operál, egy descending (ereszkedő) háromszöget* épít ki 40%-ra, azaz még van esély további esésre, ami azt jelezheti, hogy nincs vége a ciklusnak. 40% alá beesés jó eséllyel altszezonnal járna, ami a legnagyobb növekedéssel járó időszak. Amennyiben a lejtmenetes trend fölé tudna menni, akkor az nem jelent jót. Egyelőre még nem eldöntött a kérdés, innen még mehet felfelé bőven.
(*Descending háromszög: olyan háromszög, ahol az ár folyamatosan visszaesik egy vízszintes támaszra, miközben egymás után alacsonyabb csúcsokat épít. Gyakrabban tör ki lefelé, mint felfelé.)

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Bitcoin dominanciája még nem érte el az előző ciklusban elért aljat. Ami azért érdekes, mert megdöbbentő lenne, ha úgy ment volna le egy ciklus, hogy a BTC nagyobbat emelkedett most, mint az összes többi alt együttvéve, annak ellenére is, hogy nagyságrendekkel több Altcoin létezik azóta. Ráadásul, akkor jóval magasabb dominanciáról esett le oda, ahova. Akkor két aljat csinált, a magasabbat azt elértük (40% -ezt próbálja áttörni hónapok óta), de az alacsonyabb régiók érintetlenek maradtak. Nem lehetetlen, de nehezen tudom elképzelni, hogy ez így maradjon, a nagy képet nézve minimum az akkori aljakat azért lehetne várni.

 BTC.D - Épül a descending háromszög 40%-ra; az egykori legmélyebb pontját még mindig nem érte el.

A napokban fedeztem fel a Tether dominanciáját (USDT.D) bemutató grafikont. (Nélkülözhetetlen elem lesz innentől.) Nagyon jól behúzható egy trendvonal az alsó végére (felülre is), amit ha megközelít az ár, erős jeleket üzen a cselekvésre. Gyakorlatilag nagyon hasonló a VIX indexhez, hasonlóan inverzen működik, hasonló U és V alakú völgyeket ír le, és hasonlóan megmutatja a piaci hangulatot. Amikor az érték magasba megy, vételi pontok, amikor az alsó trendvonalat üti, eladási pontokat mutat. Maga a Tether az a legnagyobb Stablecoin a kriptok piacán. A Stablecoin lényege, hogy tartja az értékét, 1 Tether 1 dollárt ér, azaz elvileg olyan, mintha dollárt tartanánk, ha Tethert tartunk. Érthető, hogy megugrik a százalékos aránya, ha a piac esésben (azaz pánikban) van; menekülővalutaként funkcionál, amikor mindenki biztonságot keres. Amikor a piac jól megy, akkor meg elköltődik a Tether. (A Tethernek egyéb piacmódosító, manipulatív szerepe is van, eléggé tisztázatlan a forrása, mintegy pénznyomdaként, buborékfújóként működik, ezért is nő folyamatosan a részaránya, de ez egy másik sztori.)
Jelenleg egy csúcsot ütött a dominancia, elindult lefelé, és a félúton, a senki földjén tartózkodik, messze a jó vételi, vagy eladási pontoktól. Alapvetően egy ascending (emelkedő) háromszöget* épít, amit ha valamikor a távoli jövőben felfelé áttör, akkor nagy eséseknek lehetünk tanúi. Egyelőre először még az alsó trendvonal visszatesztelését várom, ami még nagyon messze van.
(*Ascending háromszög: a descending ellentettje, egy vízszintes ellenállásnak megy neki többször, miközben egyre magasabb aljakat épít. Gyakrabban tör ki felfelé.)

USDT.D.- Függőleges kékkel három nagy BTC-csúcs kb. ideje; most lefelé tart újra.

 

Bitcoin (BTC)

A teljes piac, illetve az Altcoinok után nem marad más hátra, mint a legfontosabb coin vizsgálata. Ez egyben a legfontosabb chart, ezzel kell kelni és feküdnie annak, aki a kriptok piacára kíváncsi. Hiába néz ki ígéretesen egy alt grafikonja, ha a Bitcoin esik, az magával ránt mindent; ritka kivételek persze előfordulhatnak. Ez tehát a BTC, azaz a Bitcoin chartja, ha ez egészséges, a piac is az.

Lassan három hónapja tart a meredek esés ezen a grafikonon, különösebb korrekció nélkül, ráadásul, két hete egy kritikus szint (41 000) alá is beesett, amivel a szeptemberben kialakított alj alá esett. Ezek finoman szólva sem az erő jelei, egy kisebb medvepiacban van jelenleg a BTC, és ezzel a kriptok is. Személy szerint a nyári aljakat fontosabbnak tartom (30 000), habár heti szinten (egy hetes gyertyákat vizsgálva) ez már alacsonyabb aljnak számít (a szeptemberben kialakított aljhoz képest), ami nem jó jel. Azért hozzá kell tenni, hogy mivel folyamatos volt az esés, így jelentősebb tetőt nem tudott kialakítani, a legutolsó a mindenkori legmagasabb szint volt (ATH -all time high), ezáltal hetes szinten nincsen alacsonyabb tető (nagy jóindulattal a karácsonyi szintek), ami elengedhetetlen egy lefelé tartó trendben. Szóval előbb annak kellene kialakulnia, hogy biztosan kijelenthető legyen a heti lejtmenet. (Erre most februárban jó esély van.) Azért havi szinten a nyári alj számít az utolsónak, ahhoz képest a jelenleg formálódó magasabb, azaz azon a szinten még mindig egyértelműen felfelé tart a trend, három hónap esés ide, vagy oda. Ráadásul még mindig a 21-es mozgóátlag fölött van itt. Makro szinten nincs még medvepiac, az én saját definícióm szerint. (Változatos kitételei lehetnek a medvepiacnak, mindenki mást tarthat annak, a tőzsdéknél 20% esést szoktak, itt az semmi.)

Amit a jelenlegi charton látni, hogy azóta az ár kitört a lefelé tartó közel három hónapos trendből (ezt vártam erre a hónapra, lásd lentebb az indikátoros részt), és visszatért a kritikus 41k-s szint fölé, ezzel egy medvecsapdát ellőve a túlzottan pesszimisták számára. Maga a kitörés szép, tiszta gyertyával történt, és a heti zárása is magasan maradt, ami jó jel volt, azóta az ár még fentebb ment. A vártnál gyorsabban ért az ár arra a szintre, ahol most van, lassulás várható innen.

(A legutóbbi alj kialakításánál tökéletesen kitöltötte a CME gap (rés) által hagyott területet, ott fordult az ár vissza, ahogy azt várni is lehetett. Röviden elmagyarázva: a hagyományos tőzsdék nem 0-24-ben mennek, mint a kriptotőzsdék, ezért két kereskedési nap záró és nyitó ára között lehet eltérés, amit előszeretettel tesztel vissza a piac, megnézve, hogy mi a reakció erre. BTC-ről sok chart követhető nyomon, ahány jelentősebb tőzsde van, egy ilyen a CME is, ahol sok profi játékos található. A CME kereskedései hét végén nem folytatódnak, így a hétvégi BTC mozgások rést okozhatnak, amit a piac idővel (néha sokkal később) visszatesztelhet. Ez a rés nyár óta várt betöltésre.)

A BTC kapcsán megfigyelhető egy gyengülő volumen (ami a kereskedés mértékét, mennyiségét hivatott mutatni, jelentős mozgások nagy volumennel járnak), ami mintha mostanában kezdene újra magára találni. A volumen megerősödése egyértelműen jó jel, változást hozhat a trendben. A cikk végén majd leírom az elméletemet, hogy ez az időszak egy gigantikus akkumuláció, azt pont a volumen támasztja alá. Az utóbbi fél évben 30k-ról 60k fölé, majd vissza majdnem ugyanoda ment az ár, mindeközben a nagy kilengések közben a volumen alacsonyan maradt, lefelé esett. Akkumulációs formációkra jellemző a csökkenő volumen, ami a formáció vége felé emelkedik meg újra, amikor kitör. Most a felfelé való kitöréstől messze vagyunk, innen hamarabb mehetne lefelé (azóta félúton a kettő között). Ez a volumen azért akkorát még nem ugrott, ráadásul az ár felfelé tart, sokkal inkább a kisebb trendfordulóknál jellemző volumen csupán ez, ami megjelent, még mindig nagyon alacsony ez.

BTC - Középső grafikonon látható a csökkenő volumen; az árgrafikonon a lefelé tartó trend szép áttörése.

További kedvező dolog, hogy rejtett bulldiv van kialakulóban a BTC heti és havi RSI grafikonján. Ez nem a hagyományos módja a bulldiv nézésének, de jól működik ez is, trendfordulót jelezhet, méghozzá hosszabb időtávon, azaz nagyobb mozgásét.

BTC - Havi bontásban jól látható a rejtett bulldiv formálódása; kék vonalakkal jelölve. A heti hasonló.

Nézzünk néhány egyszerű indikátort. Legyen a MACD -ami egy trendkövető momentumindikátor-, az egyik. A havi MACD, ami egy nagyobb időintervallummal dolgozik (mintha mondjuk perces lenne, ezáltal nagyobb piaci mozgásokat jelezhet előre), a mostani havi zárással pirosba fordult (hogy egyszerűen mondjam el :)), ami hosszú távon nem ígér jót, hagyományosan rossz jel. Visszanézve, a múltban eddig háromszor fordult elő ilyen, minden esetben további komoly esések voltak; időben a lefelé tartó trend felénél, azon már kicsit átlépve történtek meg a jelzések. Nem sűrűn fordult elő ilyen szignál, de minden esetben hasonló volt a kimenetele.

BTC - Havi bontásban a MACD korábbi három ilyen esetben további esést jelzett.

A másik ilyen indikátor -amit magam is nagyon kedvelek- az RSI, egy másik momentumindikátor. Máshogy érdemes használni, de most nagyon egyszerű módon lesz használva. A heti bontásban meglehetősen mélyre esett, ezért egyszerűen megvizsgáljuk, hogy mikor esett ennyire mélyre korábban. 40%, vagy az alatti érték hat esetben volt korábban. Ebből négy makro aljakkal esik egybe, azaz onnan felfelé ment már az ár, és kettő az, ami a végső aljra esést megelőző esés volt (egybeesnek a MACD szignállal), igaz ezek közül az utóbbi magasabb érték volt, mint a mostani, a 40-et is jó indulattal, ha csípte. Ez megint csak nem sok találat. Ennyire lent ritkán van, és jellemzően inkább tekinthető trendfordítónak, de nem kizárt egy utolsó alacsonyabb alj, ahogy a MACD is sugallja.

BTC - Heti RSI; vízszintes zöld vonal a 40-es érték, függőleges kék vonalak emelkedés, pirosak további esés.

Egyéb hasonló indikátorok vizsgálatánál (amiket mástól láttam) nagyon hasonló eredmények vannak, hasonló múltbeli időpontokkal hoznak párhuzamot, ezáltal van, amelyik az utolsó aljnak feltételezi, és van, amelyik még további esést sejtet. A jövő meg majd eldönti. Amiben megegyeznek mind, hogy innen ideiglenes emelkedés, visszapattanás várható. Az is eléggé valószínű, hogy lesz utána esés, a makro aljak esetén is rendre volt visszatesztelés az aljakra, mielőtt elindult az akkumuláció, majd az emelkedés.

 

Altcoinok (dollár- és Bitcoinpárok)

Az Altcoinok közül is érdemes lehet megvizsgálni néhányat, hogy teljes képet kapjunk a piac állapotáról. Az Etherium (ETH) grafikonja az, amit mindig érdemes megnézni -mivel az a legnagyobb alt, a vezetőjük-, de ezt most nem taglalnám a dollárral szemben, mert nagyon hasonló a BTC-hez.
Nagyon sok alt pontosan a nyári aljakra esett vissza, de van, amelyik még annál is lentebb. Ezek nem az erő jelei, és akkor finoman fogalmaztam. Azok az altok közül, amik ősszel nagyot emelkedtek, azok közül is sokan elindultak lefelé. Ennek ellenére is vannak jól kinéző altok, de kivételek mindig akadnak, ez nem jelent sokat. Amit sok altnál lehet még látni, hogy a BTC-hez hasonlóan kitörtek egy hosszabb, lefelé tartó trendből (trendvonalakat áttörték), készek egy kisebb rallyra.

Dollárral szemben egyetlen alt grafikonját emelném ki, egyik kedvencemét, a Cardanoét (ADA), ami megfigyelésem szerint első mozgó, azaz sokszor hamarabb kezd el emelkedni, vagy esni, mint a piac egésze, ezért indikátorként is tekintek rá. A chartja jól néz ki, szép bulldiv van az RSI-on, ami emelkedést ígér. Emellett az 1 dollár erős támasz. Úgy gondolom, hogy készen áll az újabb emelkedő trendre, viszont csak rövid távon. A többiekhez képest most lemaradozottnak tűnik, még mindig a (lassan fél éve) lefelé tartó trendvonal alatt van. Annak a megérintése után én egy magasabb aljat várok még, mielőtt kitörhetne ebből a lejtmenetből. A piactól is hasonlót várok.

ADA/USD - A kék trendvonal alatt; sötét vonalak jelzik a hármas bulldivet; 1 dollárt a vastag kék jelöli.

A jelentősebb coinokat nem csak dollárban lehet kereskedni, hanem BTC-vel szemben is (meg más jelentősebb altokkal, valutákkal szemben is). Számomra a dollárpároknál a BTC-vel szembeállított altok, a különböző Bitcoinpárok sokkal érdekesebbek. A struktúráik meglehetősen rendhagyóak tudnak lenni, ezért nehezebben olvashatóak, viszont a nagyobb halak (inkább bálnák) megfigyelésem szerint előszeretettel használják. Jelentősebb ellenállásnál szinte biztos a csúcs, nagyok az eladások.

A legjelentősebb Altcoin az Ethereum (ETH), ezért az ETH/BTC az egyik legfontosabb chart, amit nyomon követhetünk. Némileg inverz BTC dominancia grafikonnak is felfogható, az ETH betöltött szerepe, piaci súlya miatt az Altcoinok mezőnyében. Amikor az ETH/BTC chart felfelé megy, erős, akkor az altok is azok, a piac is az. A heti és havi grafikonon jelenleg még mindig folyamatosan magasabb aljakat és magasabb csúcsokat produkál, ami a felfelé tartó trend egyértelmű jele. Amíg a trend nem változik, addig az ETH erősebb a BTC-nél, és amíg ez fennáll, a kriptopiac is erős marad. Úgy gondolom, hogy a trend megfordulása a medvepiac beköszöntét jelenti, nem hiszem, hogy a BTC-vel szemben bármi erősebb lenne egy komolyabb medvepiac során; a BTC a legjobb értéktároló. Szóval egyelőre még nincs jele ezen a grafikonon a medvepiacnak. Az egykori csúcsokat (2017-18) nem érte még el, de ha eléri, akkor nagyon megnő az esélye a trend megfordulásának.

ETH/BTC - Sötét vonal jelzi a magasabb aljakat; egyben rejtett bulldivet is takar. (Elnézést a vonalakért.)

Előszeretettel vizsgálok egyéb altokat is BTC-vel szemben. A régebbi altok érdekesek ebben, azoknak van már olyan történetük, múltjuk, amiről bármilyen következtetést le lehet vonni a jelenre. (Egy viszonylag új chart TA szempontjából használhatatlan, minél régebbi, annál jobb, megbízhatóbb. Legyen FA szempontjából bármennyire jó projekt, TA szempontjából egy új projektbe pénzt tenni nem több szerencsejátéknál.) A régebbi Bitcoinpárok alapján sok hasonló chartot látok. Ezek többsége 2021 januárjában érte el az alját (nem meglepő, azóta van zuhanásban a BTC dominanciája). Azóta vagy emelkedő trendben vannak (inkább az újabb coinok), vagy hullámoznak. Némelyikük a '21 januári aljat teszteli vissza, vagy az alá ment, de szépen elsimulva, nem zuhanva (fontos különbség, ez így struktúrájában tetszetős). A többségük emellett még mindig az akkumulációs fázisban vannak, azaz még hátra van az igazi rally a BTC-vel szemben. Semmi nem garantálja, hogy az akkumulációs zónából felfelé törnek ki, de jó esély van erre.

Vannak még némileg szimmetrikusak, azok kicsit olyanok, mintha egy U alakú völgy aljában lennének (az ilyen formációt cupnak -csészének- hívják, az alakja után), és közelítenének az U másik szárához. Erre egy szép példa -másik kedvencem- az IOTA/BTC grafikonja. Ezek alapján én még nem temetném a piacot, sőt! A januári alj, és a leeső szár alja között olyan 500 nap található, ezt tükrözve a jövőbe május vége jön ki, mint olyan pont, ahol felfelé tartó szár jöhet. Ez a dátum sok másiknál is visszaköszön. Egyelőre a struktúra épsége sokuknál áll, ami persze megváltozhat (például a tavaly januári aljak alá beeséssel), abban az esetben a remények is elszállnak.

IOTA/BTC - Heti kép, szép akkumuláció, továbbra is az akkumulációs zónában, 2000 sat felett.

A kedvenc Bitcoinpárom viszont egy olyan chart, ami folyamatosan lefelé tart a BTC-vel szemben (van pár ilyen is). Sokan azt mondják, hogy ha a Bitcoin az arany, akkor a Litecoin (LTC) az ezüst. Ez a jobb sorsra érdemes coin viszont folyamatosan vérzik ki a BTC-vel szemben. Ránézve az LTC/BTC grafikonra én személy szerint egy gyönyörű képet látok; ilyen szép falling wedge-t (ereszkedő ék) tankönyvekben nem rajzolnak, igaz, ez hagyományosan kicsi struktúra, míg ez egy több éves formáció. Aminek vége pár héten belül itt lesz, mert elérkezik a vízszintes támasz, és a felső trend a metszéspontjukhoz (apex). Az egész formáció egy gigantikus akkumuláció. Amíg az előző bekezdésekben tárgyalt U alakú chartok inkább szimmetrikus, ez aszimmetrikus felépítésű, ezért később érik be. (Sok alt ennek a kettő formációnak egyfajta egyvelege.) Elemezve a múlt történéseit, amikor az LTC megindult, akkor nagyon ment, látható a grafikonon lévő nagy zöld gyertyákon. Ez a viselkedés részben magyarázza a évek óta tartó tétlenséget; hirtelen megy nagyot, utána sokáig böjtöl, rákészül az újabb menetre, és akkor indul, amikor senki sem számít erre már. Semmi nem garantálja, hogy felfelé fog kitörni (habár ahogy építi a struktúrát a háromszögön belül az nagyon szép), de ha mégis megindulna (eleinte akadozva) felfelé, az látványosnak ígérkezik.

LTC/BTC - Heti bontásban, nagyon távolról; sötét vonalak jelzik az évek óta formálódó éket. Csinos.

Összességében tavaly tavasszal volt nagy felfutásuk az altoknak, a többség ősszel már nem tudott új csúcsra menni (ez elég meglepő, ha azt gondoljuk, hogy akkor volt a ciklus vége). Ami jellemző volt, hogy az év eleji altszezonban eleinte (január-március) inkább az új altok mentek jól, a régebbiek a végén, csupán április-májusban (ez utóbbi látható volt előre a Bitcoinpárokon), miközben sok új szenvedett. Ősszel inkább az új altok mentek jól, de közülük se mind. Az, hogy az újak szerepelnek jól eleinte, az nem meglepő, hiszen kezdetben lehetnek alulértékeltek, nem foglalják el a fundamentális súlyuk (némi haszna lehet az FA-nak is) alapján az azokat megillető helyet, be kell hozniuk a lemaradásukat. Emellett az új mindig jobban csillog, az is vonzhatja a befektetőket. Most fordulás lehet ebben, a régi altok szép lassan befejezhetik a korrekcióikat, most alulértékeltek, vonzó lehet néhány nagyobb befektetőnek. (Persze, ha a BTC nem mondja be az unalmast.)

 

Egyéb speciális elemei a kripto TA-nak

A fear and greed (félelem és kapzsiság) hangulatmutató érdekes képet fest elénk. Alapvetően a BTC mostani esése nagyon hasonlított a május-júniusi időszakhoz, annyi különbséggel, hogy akkor egy nagy esés volt, ami L alakúvá tette, itt több kicsi, ami inkább egy átlót tett az L-re. Abban különbözött még, hogy most beesett 40 000 alá. Ezt leszámítva az esés közbeni mozgások nagyon hasonlóak voltak, ezt tökéletesen visszaadja a fear and greed index. Ugyanúgy néz ki, mint a nyáron, ugyanannyi ideig volt extrémen alacsonyan is; ismétli magát a történelem. Ebből kiindulva, ha akkor július vége volt az alj, most január vége (fél év eltérés), és szeptember elejéig tartott az első emelkedő fázis, és szeptember piros (azaz eső) hónap volt, akkor most -fél évet rászámolva- március elejétől várhatjuk ezt. Persze, ha továbbra is ismétli magát a történelem.

Fear and Greed Index - Jól kirajzolódik a nyári és téli aljak, hasonló W alak.

Mivel a kriptok lényegében nyilvános könyvelések, ezért könnyen hozzáférhetőek olyan információk a piacról, ami máshol csak bennfenteseknek szokás. Minden tárca forgalma, és mérete nyilvános, csak azt nem lehet tudni, hogy kihez tartozik az adott tárca. Ezáltal például lehet tudni, hogy mikor adnak-vesznek a nagy játékosok, és mikor a kicsik. Mikor vannak többen a hosszú távú befektetők -akik régóta tartanak egy adott coint-, és mikor a rövid távúak (ez utóbbi túlzott megszaporodása intő jel), mikor érkezik egy nagyobb utalás egy tőzsdére (vélhetően eladási szándékkal) stb. Ilyen információkhoz a Glassnode oldalán keresztül lehet például hozzájutni. Részben fizetős tartalom, így nem teljesen hozzáférhető, de nincs is igazán szükség erre, csak érdekességként említem meg (nem használtam még). Nem árt, ha van, de bőven olvasni lehet a piacot enélkül is. Ilyen eladáshullám után -ami mostanában volt- az új emberek nagy része már kirostálódott, az biztosra vehető mindenféle statisztika nélkül is. Egészen véletlenül pont elkaptam egy bálna megjelenését is az egyik tőzsdén (a Bitstamp chartján; azért jellemzően a nagyobb műveleteket nem közvetlenül a tőzsdén intézik, vannak más módok erre). 1 perces grafikonon ez irgalmatlanul nagy mozgás volt (persze egy részéért felelhet csak bálna, kisebb láncreakciót azért hozhatott), végül az arbitrázs robotok hamar eltüntették ezt a kiugrást. Amikor ilyet lát az ember egy aljon, akkor gyaníthatja, hogy ez annak az első jele, hogy megjött az igazi vételi erő. Nem kell ide egyéb információ, a charton minden rajta van.

BTC - Egy perces gyertya; szép bevásárlás egy bálnától.

Érdekességként idetenném még a Coinbase chartját. Ez az egyik legjelentősebb kriptotőzsde, aminek részvényeit a Nasdaqon jegyzik, tavaly április közepe óta. Ez egy nagyon nagy lépés a kriptok elfogadásában, és egészen véletlenül pontosan aznap érte el a csúcsát a BTC (adj el a hírre esemény...) -majd pár héttel később zakózott le az aljára-, amikor megkezdték ennek a papírnak a kereskedését. Maga a részvény nem egy sikertörténet eddig, amiért érdekes, hogy a lefelé tartó trendet megtörte. Komoly ellenállás van előtte, ha hosszabb ideig vissza tudna föléje menni, nagyon jó jel, jót sejtetne a kriptoknak is. Érdemes lehet nyomon követni.

 COIN - A lefelé tartó trend fölé nézett, előtte még egy fontos vízszintes rezisztencia, ahol gap (rés) is van.

 

Összkép
Modellek

A ciklus elején 2021 októberére-novemberére vártam a csúcsot, ha a 4 éves ciklus ismétlődne. Az előző ciklusnál a felezési idő (amikor a kínálat megfeleződik) 2016. július 9-ére esett, később a BTC csúcs 1 év és bő 5 hónap elteltével történt meg, utána volt még pár hét altszezon. A legutolsó felezési időpont 2020. május 11-ére esett, ehhez hozzáadva az előbbi időt jött ki a számítás.
A BTC viszont erősebb emelkedésbe kezdett, mint számítottam, 2020 végén nagyot ment, és januárban egy várt korrekcióba kezdett, miközben beindult az altszezon. Ekkor úgy gondoltam, hogy túl gyors a tempó, május-júniusra is vége lehet a ciklusnak. Amikor a januári korrekció véget ért -csupán három hét után-, keveselltem a korrekció mértékét, ezért még korábbra tettem ezt az időpontot, valamikor tavaszra, amikor nagyon meredek emelkedésre vált a BTC. Áprilisban elérte a csúcsot, majd májusban a korrekció egyértelmű jelei látszódtak (alacsonyabb alj, majd tető), enyhe eufória is tapasztalható volt a piacon, de ciklus csúcsnak nem ilyet képzeltem el (meredekebbet, klasszikus altszezonnal -ezzel szemben lapos csúcs, sok alt hónapok óta lefelé lépegetett), így visszatértem az eredeti elképzelésemhez, az őszi csúcshoz.
Ezt az elképzelést a kettővel korábbi ciklus is megerősítette, akkor dupla csúcs történt. Túl erős volt az első nekifutás, így egy korrekció után volt egy második is. Akkor az első csúcs áprilisban volt, a nyári alj júliusban, a végső csúcs novemberben. Végül egy az egyben le is követte ezt a forgatókönyvet a BTC, egy apró eltéréssel: most sem volt meg az az igazi meredek csúcs, ami a kriptokra igazán jellemző. Alig ment magasabbra az előzőnél, ráadásul az altszezon is elmaradt, eufória sehol. Ezért egy percig sem hittem el, hogy az a csúcs volt (aztán lehet, nagyot tévedek), csak lokális csúcsnak tartom most is.

Régóta vannak olyan vélemények, hogy a ciklusok hosszabbodnak, és ha ránézünk a BTC felfutásaira valóban egyre szélesebb völgyeket ír le. A 4 éves ciklusban hittem addig, amíg másképp nem történik. Jelenleg a 4 éves ciklus modellje, és a dupla csúcs modellje is ült, mégis azt gondolom, hogy annak volt igaza, aki hosszabb ciklusról beszélt. Eléggé a határon mozog a történet, nem sok választja el a Bitcoint attól, hogy végleg bebizonyosodjon, hogy mégis november volt a csúcs. Egyelőre még mindig nem vagyok meggyőződve erről.

Mivel eléggé rövid a BTC története, ezért a múltból kiindulni nehéz, kevés az adat. Viszont még egy érdekes modellt felvetnék. A 2014-17 közötti időszak elüt a többitől. Az egy eléggé sima időszak volt (logaritmikus grafikonon, távolról nézve), szép fokozatos eséssel, majd emelkedéssel kreált egy völgyet. Ami érdekes, hogy előtte kreált két ascending (emelkedő) háromszöget. Egy nagyobbat, és egy kisebbet, az utóbbi harmad annyi ideig tartott. Egy nagyobb ascending háromszöget az elmúlt években is kiépített (2018-20 között, a 2014-17-es 'sima' időszak után), és egy 'kisebb' formációt most is épít tavaly óta. Az első formáció két csúcsa között kereken másfél év telt el, a formáció kevesebb, mint három évet vett igénybe, de az első csúcs értékét kerek három év múlva érte el, és haladta meg. A mostani formáció két csúcsa között bő fél év telt el (ez csak kicsivel több, mint a nagy formáció csúcsai közötti idő harmada), és ha továbbra is ezt a ritmust tartja, bő egy év múlva (az első csúcstól) kellene meghaladnia az előző csúcsokat, úgy tavasz vége felé. Utána nyáron hamar vége is lehet a történetnek, és a 2014-17-es időszakhoz hasonló időszak jöhet, csak hosszabb ideig.

Ezt, ha egy lineáris grafikonon nézném, még azt mondom, hogy van rá esély, de logaritmikuson azért ezek hatalmas ingadozásokat jelentenek. Az esélyét egyáltalán nem zárom ki, de inkább érdekességként mutatom be, mert a jelen körülmények között nehezen elképzelhető, sok jel nem utal még erre, és nem akarok senkiben hopiumot, hamis reményeket ébreszteni. Ekkora esés után jellemzően sok idő kell, hogy a piac magára találjon, kell egy kis akkumulációs időszak. (Persze a covid crash okozta sokk óta soha nem látott szárnyalás van a tőzsdéken, létezik V alakú regeneráció, csak ritka.) Elvetni nem vetem el, sőt, szeretem a fraktálokat, de most azért inkább óvatosnak kell lenni a kriptopiacon, nagyon törékeny minden, három hónap esés nem az erő jele, a piac innen simán eshet tovább is. (Személy szerint hiszek ebben az elképzelésemben, mert van, ami efelé mutat, például a nagyon alacsony volumen a BTC-n. Majd ha látok volument, elhiszem, hogy csúcsot látok. A mostani volumencsökkenés inkább akkumulációkra jellemző, ahogy már korábban írtam.)

 

 BTC - Havi, logaritmikus kép kicsit torzít az ascending háromszögeken (feketével) ; másfél évek kékkel.

 

Összegzés

Rövid távon én zöld februárt várok (még amikor lent voltak az árak, amikor a cikket elkezdtem, már akkor ezt vártam), de nem szabad túl elbizakodottnak lenni. Ahogy a BTC indikátoroknál látni lehetett, ilyenkor egy emelkedés várható, de utána mindig jött az esés (a kérdés a mélység). A BTC emelkedése innen már lassulni fog (ami teret nyit az altoknak), ha tippelnem kellene, akkor 48 000 (maximum 52 000) BTC-t várok. Február végétől érdemes óvatosnak lenni a piacon, március elején esést várok, március piros hónap lehet, minimum olyasmi, mint amilyen szeptember volt. A kamatemelés valamikor tavasszal elkezdődhet, annak a híre okozhat pánikot (persze beárazódhat hamarabb). Ideiglenesen aláeshet, de a BTC-nek tartania kell a 40k-t, egyéb esetben sokkal komolyabb problémák várhatóak, ezt érdemes észben tartani, és már február végén készülni erre az eshetőségre is. (Elliott hullámelmélet ismerőinek: úgy gondolom, hogy most az utolsó, azaz az ötös hullám elején vagyunk, annak az első hullámában, a második jellemzően mély szokott lenni, azt várom tavasz elején.)

Hosszabb távon egyelőre tartom a modellemet, és áprilistól újra emelkedést várok. Az aszimmetrikus grafikonnal (BTC-vel szemben nézve) rendelkező altoktól már tavasszal nagy mozgásokat várok, a szimmetrikusaktól inkább nyár elején. Mind a BTC-től, mind az altoktól nyáron várok csúcsot, jóval korábban, mint amire számítanak sokan (akik még egyáltalán várják azt). (Utána pár hónappal később természetesen lehet egy dead cat bounce [visszapattanás], ahol az altok mehetnek még egy nagyot.) Aláírom, a jelenlegi állapothoz mérten valóban nagyon-nagyon korai időpont, de nekem ezt hozta ki a matek. Ne feledjük, hogy a nagy csúcsok exponenciálisak, olyankor az idő lerövidül. Véletlenül hallottam meg azt a hírt, hogy pár napja a Grayscale BTC ETF kérelméről július elejére halasztották a döntést, jót mosolyogtam ezen. A legutóbbi ciklust kidurranását egy hasonlóan nagy esemény hozta, akkor ért csúcsra a BTC. Nagyon tipikus adj el a hírre eset lenne ez.
Az államkötvények is nyárra érhetik el a kritikus szintjüket, az arany nyáron készen fog állni az emelkedésre, a VIX emelkedő trendben van, legutóbb ez nem jót jelentett. Úgy gondolom, hogy egy utolsó nagy futás van még a tőzsdékben, és a kriptokban, de utána egy nagyon komoly esés kezdődhet majd el.

Amint korábban írtam, nem vagyok meggyőződve arról, hogy láttuk a csúcsot. Tavaly tavasszal volt némi eufória, de nem így néz ki egy igazi csúcs. Láttam már ilyet, ezek nem azok. Könnyen lehet, hogy tévedek, minden esély megvan erre, jelenleg gyönge a piac. A tőzsdék egész tavaly év végén telve voltak félelemmel. Hol a kínai ingatlanpiac miatt, hol a FED bejelentései miatt, hol a legújabb variáns miatt rettegtek. Nem így néz ki egy igazi csúcs. Egy ideiglenes lehet, de egy klasszikus eufóriától nagyon-nagyon messze van a tőzsde is. A közeledő kamatemelési időszak hagyományosan kedvező időszak a tőzsdéknek, nem beszélve a rekordmagas inflációról. A munkaerőpiac feszes, bérinflációs nyomás keletkezhet, az emberek többletmegtakarításaikat az infláció elől kockázatosabb eszközök felé vihetik, mint a tőzsde, vagy még inkább a kriptok. Emellett a régi Altcoinok sem mutattak sokat még. Sokuk még dollárban sem érte el az egykori árát. Olyan coinok, amik azért nem rossz projektek, és nem mostanában kreálták azokat, azaz van fejlesztési múltjuk. Mindemellett sokuk BTC-ben mérve látványos akkumulációban van, a Bitcoin dominanciája pedig még nem látogatott el az egykori aljáig sem.

Egyben viszont biztos vagyok: hogy nem lesz igazam, de a piac is, és az időjárás is ilyen: megjósolhatatlan, ezért alkalmazkodni kell folyamatosan hozzá.

Az ókori görögök két szóval jellemezték az időt, ez a kronosz és a kairosz. Az előbbi alatt a mai értelemben használt időt értették, ami egy folyamatosan múló, mennyiségileg mérhető dolog, ellenben az utóbbi szó inkább egy kiemelkedő pillanatot jelentett, azaz minőséget írt le.

Szeretem a régi képeket, felvételeket, mindig elgondolkodtatnak, különösen a nagyon régi képek. Ilyenkor mindig eltűnődöm azon, hogy az, vagy azok az ember/ek, akit/akiket a képen látok, már nem élnek. Az is lehet, hogy akik ismerték az illetőt, azok sem élnek már, és csak ez a kép maradt meg emlékfoszlánynak utána. Nincs senki, aki tudná, hogy hogy hívták, milyen volt a hangja, a humora, mi volt a kedvenc tevékenysége, étele. Egyszerűen eltűnt, még az emlékezete is. Szokták mondani, hogy kétszer hal meg az ember, ilyenkor másodjára. Elgondolkodom ezen, és azon is, hogy vajon milyen ember lehetett, milyen volt a mosolya, miket szeretett csinálni, milyen élete lehetett, kiket szerethetett. Az is érdekes számomra, hogy vajon akkor, amikor a kép készült, milyen napja volt, mire gondolhatott éppen, mi bánthatta, mitől félhetett, milyen érzései voltak akkor, volt-e éppen kedvese, és hasonlók. Az a kép megörökítette azt a pillanatot, egy halvány lenyomatot mutat. Olyan, mikor az ember nézi a csillagos eget: látjuk a csillagokat, de valójában a múltat szemléljük, az a fény, amit látunk már csak a múlt. Egy pillanat volt ez a kép, egy kairosznyi idő.

A világmindenség számára egy ember élete is csupán egy pillanat, nem több annál. Annyi idő, mint amikor egy levél lehullik a fáról, vagy még annyi sem. Mégis mi emberek úgy élünk, mint ha örökké élnénk, aggódunk dolgok miatt, hajtunk, gürizünk, haragosak vagyunk, keressük a boldogságot, és néha örülünk. Sokunk úgy rohan át az életen, hogy egy pillanatra sem áll meg, még meghalni sem érnek rá. A valóság az, hogy nem tudjuk, hogy mennyi van hátra, de nagy léptékben mérve nem sok. Mamám már meghalt egy ideje, néha mondta nekem, hogy gyorsan elröppen az élet; elhiszem neki, az ő ideje is letelt azóta. A kronosz kegyetlen. Ezért érdemes a kairoszra rászánni az időt, mert egy pillanatban ott van a végtelen.

Egy régi kép engem mindig az élet mulandóságára emlékeztet, és arra, hogy bizonyos szempontból mennyire jelentéktelen az életünk, és azok a dolgok, amik miatt aggódunk. A jelentős dolgok túlmutatnak ezeken, de azokra paradox módon meg nem szánunk egy percet sem. Rohanunk, és az örök holnapra halasztjuk ezt. Nem figyelünk arra az egyszerű igazságra, hogy nem mindig van holnap.

A gyerekkor egy érdekes dolog. homályos, kicsit olyan, mint ha valaki más élete lett volna. Megfakult, bizonytalan emlékek. Azok a dolgok, amik akkor jelenősnek tűntek, ma már mások. Egy távoli világ már az egész, mégis valahol abban éltünk. Ahogy a gyerekkor, úgy a felnőtt létünk is elveszik egyszer.

Egy évtizedig volt a profilképem egy régi fénykép. amiért megfogott a kép, az pont a fenti gondolatok miatt volt. A képen gyerekek szerepelnek, akik utána felnőttek (vagy sem), éltek, végül meghaltak. Egy vidám. napsütéses nap volt, amire már senki sem emlékszik. (Egyébként a színek is tetszettek a képben, a zöld és a kék.) Maga a kép egy korát megelőző technológiával készült (pár ezer társával), ezért lehetett színes. A szín pedig valahogy élettel telibbé, még közelebbivé teszi ezt a távoli időt. Nemrég a profilképet lecseréltem, és halottak napjának estéje van, így gondoltam, megírom ezt a rövid szösszenetet.

Előző cikkek: mélyebben a típusokról, és az enneagram hasznáról, és használatáról.

 

A cikk célja alapvetően a beazonosítást szolgálja, hogy biztosan meg lehessen mondani, hogy ki milyen típusba tartozik. További cél azt is, hogy segítsen meghatározni a domináns winget. Ebben az altípusokkal való megismerkedés segíthet, illetve egy-egy típus wingekre bontott leírása. (Létezik olyan részletesebb leírás is, mint a tritype, ami az egyénre jellemző három domináns típust írja le, de szerintem az nem olyan lényeges, az alaptípusunk és a domináns wing megtalálása sokkal fontosabb.)

A típus és a wing meghatározása mellett, további hozadékként önismereti szempontból is nagyon hasznosak lehetnek ezek a leírások, mert meglehetősen pontosan leírják a viselkedéseket. Egy alaptípust kívülről nagyon nehéz megállapítani, még saját magát is sokszor nehezen azonosítja be az ember. hogy hova tartozik, ezzel szemben az altípusok annyira pontos leírást adnak, hogy akár másokat is be lehet azonosítani azokkal, azért nem könnyű így se.

Megjegyzés
Az enneagram a hibáinkra mutat rá, így habár általános leírások ezek, ezért egyik-másik leírás lehet, nem a legszebb képet festi le. Egy személyiségtípus még nem meghatározó, a lényeg azon van, hogy mennyire a személyisége uralja az embert, vagy az ember a személyiségét, azaz a személyiség dominál-e, vagy csak egy hajlam. A személyiség és a hibák megismerésével a személyiség negatív hatásait lehet csökkenteni, ez a cél.

Technikai megjegyzés
A szövegben sokszor használok fokozó szerkezeteket, olyat, mint erősebb, legerősebb, introvertáltabb, extrovertáltabb stb. Ezek minden esetben az adott típuson belül értendőek, azaz a másik altípusokhoz képest. (1 sp esetén az 1 so-hoz és 1 sx-hez, 1w2 esetén az 1w9-hez képest.) Egyszerűen egyszerűbb volt így, mint mindig kiírni, hogy a többihez/másikhoz képest ilyenebb, vagy olyanabb. Emiatt nem abszolút értékekről beszélünk ilyenkor, hanem relatívakról, hogy azokhoz képest milyen. Azaz az extrovertáltabb azt jelzi, hogy jobban társaságot keres, de attól még nem biztos, hogy extrovertált is.
Továbbá ezek általános leírások, attól, hogy egy altípusra jellemző mondjuk az extrovertáltság, kivételek lehetnek, introvertált is tartozhat oda, csak ritka.

 

Altípusok (subtypes)

A 9 enneagram típust (néhol alaptípusként hivatkozok ezekre) további 3-3 altípusra lehet bontani, azaz összesen 27 különböző altípusra. Egy-egy típusnak ugyanazok a félelmei és vágyai lehetnek, ez árnyalódik az altípusokkal, amik az ösztönöket mutatják. Egy-egy típus annak ellenére, hogy azonosak az alapmotivációik, nagyon másképpen nézhetnek ki, mert másmilyen ösztönök hajtják azokat.

A három altípus, azaz a három különböző ösztön név szerint a self-preservation (sp; önfenntartó), social (so; szociális), sexual (sx; szexuális). (Rövidített formájuk: sp, so, sx; egy-egy típus jelölésekor ezeket használják, pl 1 sp vagy sp 1.)

Self-preservation: megtesznek mindent, hogy a vélt fenyegetések ellen biztonságban legyenek, és a szükségeiket kielégítésék. Igyekeznek a stresszt és szorongást elkerülni. Fontos az anyagi és fizikai biztonság, jólét, kényelem, az elsődleges szükségek, fizikális és mentális egészség, anyagi javak, étel, hajlék, család, kapcsolatok.
Social: a tartozás érzésének a keresése, nagyobb csoport tagjai akarnak lenni, és a csoport által elfogadva szeretnének lenni. Tudatosak a közösségi normákkal, státusszal, csoportdinamikával, tudják, hol a helyük a csoportban. Szeretik az energiát a közösségi célokba fektetni, együtt egy célért dolgozni, kapcsolódva akarnak lenni.
Sexual/one-on-one: közeli barátságok, intim, szoros kapcsolatok keresése, ahol van 'kémia', de nem csak romantikus értelemben. Tapasztalatok gyűjtése, intenzív megélése, és ezek továbbadása, értékelik az intimitást, szenvedélyt, izgalmat. Energikusak, és egyéni kötelékek építésén fáradoznak.

(A három nagy intelligencia szerint elosztva az sp a fej, so a szív, sx a test intelligenciájával hozható párba.)

Egyszerű módja a megkülönböztetésnek, hogy egy buliban való részvétel esetén mit csinál az ember. Aki az ételre, hőmérsékletre, fényekre, zenére, ülőhelyekre figyel az sp. Aki arra figyel, hogy barátokhoz, vagy egy csoporthoz csatlakozzon, ahol biztonságban érzi magát, az so. Aki arra figyel, hogy egyéneket találjon, akikkel mélyen kapcsolódhat, jellemzően túl gyorsan, az sx.

Mindhárom altípus -azaz ösztön- megvan bennünk, de van egy domináns, amit kifejlesztettünk, hogy az igényeinket megkapjuk, biztonságban áthaladjunk az életen. Ez hajt bennünket, de emellett vagy egy semleges, és van egy elhanyagolt ösztön is, utóbbi a vakfoltunk. A domináns fogja meghatározni, hogy hogyan viselkedünk, a semleges még megtalálható, de az elhanyagolt csak nyomokban lelhető fel. (Mondjuk egy 1 típusú, aki 60% sp, 30% so és 10% sx elosztással rendelkezik, azt úgy szokták jelölni, hogy 1 sp/so vagy sp/so 1.)

A típusokkal ellentétben ezek az ösztönök változtathatóak. Természetesen a cél az, hogy egyensúlyt hozzunk létre, azaz a kevésbé domináns ösztönt fejlesszük, például 1 sp/so esetén az sx-re kell odafigyelni, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a kép. Gyakran ez az árnyékunk, elfedett dolgok lehetnek ott, például gyönge sx esetén, lehet intimitástól való félelem. A domináns ösztön ismeretével pedig tudatosak lehetünk, hogy hova megy a figyelem, sp esetén például lehet, túl sokat aggódunk a pénzügyeken. A domináns ösztönt keverve az alaptípusunk szenvedélyével, ugyancsak teljesebb képet kaphatunk, például az 1 haragja az sp ösztöneivel, azaz a harag leginkább az sp-vel kapcsolatos dolgoknál jöhet elő.

Amiért még fontosak az altípusok, az az, hogy elég jól le lehet ezekkel írni a viselkedéseket, ezért segít az alaptípus beazonosításában; továbbá önismeret szempontjából is hasznos. Jellemzően mindháromban magára ismer az ember, a típuson belül mindhárom altípust látni lehet, de jellemzően egy az, ami kiemelkedik ezek közül. A cikk célja meg ez, a típusok beazonosításának segítése.

Minden típuson belül van egy altípus a három közül, ami ellentípus (countertype). Az az az altípus (tetszik ez a mondatkezdés), amelyik a típusra jellemző impulzusok és késztetések ellen megy, ezért sokszor nem is hasonlít az eredeti típusára kívülről. Például egy félelem hajtotta típus (6) ellentípusáról (6 sx) nehéz megmondani, hogy a félelem hajtja, pont ellenkezőleg, nagyon bátornak néznek ki.

 

1
self-preservation - a perfekcionista - szorongó
(pl.: Furcsa párban Jack Lemmon szerepe)

6-ra hasonlíthatnak (leginkább 6 so-ra), mert azokhoz hasonlóan aggódóak, fekete-fehér gondolkodásúak, szabályokat követik, a helyes dolgot akarják tenni, és megtalálni a tökéletes megoldást a problémáikra, megoldani azokat. Habár hasonlóan a biztonság szükséglete motiválja őket, de azokkal szemben inkább a hibáztatástól tartanak, továbbá ők belsőleg, intuitíve tudják, hogy mi jó és rossz, külső szabályok követése helyett, és a harag, nem a szorongás hajtja őket.

Az 1-ek legfőbb bűne a harag, mégis ennek az altípusnak a tagjai kívülről gyengédek, barátságosak, kedvesek. A harag ott van, de azon dolgoznak, hogy visszatartsák, sokszor nem is tudatosak a haragjukban (mint 9-ek; gyakran 1w9). A mélyben lévő harag a felszínre frusztráció, ingerlékenység, neheztelés, érzékenység, feszültség (izmoké is) formájában kerül. Jellemzi őket egy általános frusztráció, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogy kellene; illetve, hogy miért ők az egyedüliek, akik törődnek a dolgokkal, akik felelősségteljesek.

Vélhetően olyan gyerekek voltak, mint a 8-ok, akiknek gyorsan kellett felnőniük. Nekik kell a felelősségteljesnek lenniük, vagy azt a szerepet vállalják magukra. Vélhetően a legfelelősségteljesebbek a családban, vagy annak látszanak, de lehet, ők maguk nem érzik ezt. Azt érzik, hogy a szeretetet nem lehet ingyen kapni, ki kell érdemelniük azzal, hogy a jót, a helyeset teszik, jobban csinálnak mindent, mint legutóbb, jónak kell lenniük. Fáradhatatlanok ezekben az erőkifejtéseikben, mindent beletesznek, de sosem érzik azt, hogy megérkeztek, azt érzik, hogy elégtelenek, nem felelek meg, nem tökéletesek még. Erősen perfekcionista szemléletet vesznek magukra, magas ideák jellemzi őket, hogy hogyan kellene viselkedni, a világnak hogyan kellene működnie. Emögött irányítás található, mindent kontrollálni akarnak, mintha a túlélésük és jólétük attól függne, hogy kontrollálnak-e mindent. Keményen dolgoznak, nagy figyelmet tesznek a részletekre, hogy jól és időben legyenek a dolgok megcsinálva. Pontosak, fontos számukra, hogy a részletek rendben legyenek, tisztességesek, megbízhatóak. Nagyon kényszeres-rögeszmések lehetnek dolgokkal, kényesek a környezetükre, minden tisztán szeretnek látni (harag és félelem ebben).

Szorongóak, idegesek, aggódóak, nyugtalanok, éberek. Figyelik a környezetüket, figyelik azt, hogy mi romolhat el, ők hol rontják el, mit kell változtatni, mi nem elég, mi nem követi a szabályokat, mi az, amit szervezni kell. Nehéz abbahagyniuk az éberséget, a környezet monitorozását, állandóan azt érzik, hogy cselekedniük kell, dolgokat rendbe tenniük, keményebben dolgozniuk. Néha mikromenedzserré válnak, kijavítanak dolgokat, amiket nem kell, ezzel problémát okozhatnak.

Háborúban vannak magukkal, a vágyaikat elfojtják, erős belső kritikájuk van, a legönkritikusabb a három altípus közül. Mivel magukkal szemben nagyon szigorúak, a külső kritika számukra több mint amennyit elbírnak; ennek megfelelően kritikára érzékenyek. Mivel, nem érzik azt, hogy megérkeztek, magukban is látják mások hibáit, ezért másokkal türelmesebbek. Illedelmesek, kedvesek akarnak lenni, de mögötte harag, félelem, bizonytalanság és tökéletességre való törekvés rejtőzik. Azért időnként képesek kiengedni, ilyenkor humorosak, viccesek is tudnak lenni.

 

social - a törvényhozó - nem alkalmazkodó
(pl.: Marry Poppins)

5-nek nézhetnek ki, hozzájuk hasonlóan sokat tudnak, gyakran vitázhatnak, hasonlóan leválasztódottak, hidegek lehetnek. A különbség köztük az, hogy azok azért hidegek, mert energiát akarnak megőrizni maguknak, addig náluk inkább a tökéletesség burka teszi ezt elkülönülést, és náluk sem a félelem, hanem a harag a legmélyebb motiváció.

Az előző altípussal szemben nem néznek ki annyira aggódónak, szorongónak, ellenkezőleg, amíg azok haragja kedvességként látszódik, addig nekik a haragjuk hidegségbe van fordítva, érzelmileg leváltak, távoliak. Időnként felszínre kerülhet, ilyenkor a haragjuk robbanhat, nem olyan hűvösek ekkor. Amíg az előzőek befelé fókuszálnak, és azt érzik, hogy nem elég jók, nem tökéletesek, addig ők próbákkal és tanulással az életben megtanulták a legjobb, leghelyesebb módját a dolgokat tenni. Ők már megérkeztek, tökéletesek, ezért itt vannak, hogy segítsenek másoknak. A fókusz kifelé fordul, magukkal szemben kemények, de nem annyira.

Sokkal intellektuálisabbak, kimértebbek, morális fölényt sugároznak, hogy megtanítsák a legjobb módját, helyes módját tenni dolgoknak, és az igazságot, aminek ők a beavatott tudói. Igazi mindentudók, de nem értik miért látják őket olyannak néha. Gyakran vitáznak, vagy leereszkedően beszélnek azokkal, akik nem értenek egyet, a magas ideáikat megkérdőjelezik. Ellenállóak lehetnek az új, modern és más megoldásokra, nem érdekli őket ez, mert már régen kitalálták a helyes módját mindennek. Akár büszkék is lehetnek arra, hogy nem változnak, és nem adaptálódnak az új dolgokhoz. Merevek, mivel nekik igazuk van, másoknak nincs, mindenki téved, és mivelhogy ők az igazak, nekik kell a szituációt kontrollálni. Gyakran nincsenek tudatában ennek a felsőbbrendű hozzáállásnak. Elfoglalják azt a szerepet, hogy ők itt vannak, hogy megmutassák másoknak, amit tanultak; tanár mentalitás jellemzi őket.

Büszkeséggel tölti el őket mintázni a jó viselkedést, és magas ideáikat másoknak; minden, amit tesznek egy példa, hogy megmutassák, hogy mit kellene másoknak is tenniük az életükben, legyen ez egy lecke számukra. A legjobb módon akarnak dolgokat tenni, és úgy hiszik, tudják, hogy ezt hogyan kell, mentorálnak másokat. Tiszta szabálykészletet akarnak és tiszta szociális szerepet maguknak, amit felvéve benne is maradnak, és úgy gondolják, ha követjük a példájukat, valószínűleg jobban jár mindenki.

Lehetnek nagyon támogató vezetők, a legjobb szándékkal segíthetnek embereket.

 

sexual - hittérítő - vakbuzgó
(pl.: TV-evangélisták)

Ez az ellentípus, 8-nak néznek ki, mert megtalálható bennük azok bujaságra való hajlama, és némi törvényfelettiség, akikre a szabályok nem vonatkoznak. Kicsit 4-nek is kinézhetnek, mert magas ideáik lehetnek, hogy másnak -leginkább partnernek- milyennek kellene lennie. Az 1-ekre jellemző impulzus ott lehet, hogy jónak kell lenni, de nem feltétlenül követik ezeket, ezért ellentípus.

A haragjuk haragnak néz ki (előzőeknél kedvesség illetve hidegség volt), a legnyíltabban haragosak; zsarnokok, kemények is lehetnek. Szenvedélyesek, vakbuzgóak, energikusak; hévvel támogatják az ügyeket, amikben hisznek, lobbiban, hittérítésben aktívak. Sokkal követelődzőbbek, leginkább fókuszáltak, hogy a saját akaratuk és igényeik kielégítésre találjanak. Türelmetlenebbek, feljogosultak, tolakodóak, asszertívak, erősek lehetnek, értékeiket, ideáikat rátolhatják másokra, mások életébe beleszólhatnak. Azt gondolják, hogy az ő nézeteiket, ideáikat, álláspontjaikat hallgatni kell, más életébe alkalmazni, és akkor mások jobban járnak ezzel. Mindeközben van egy hátsóajtajuk, ahol kiosonnak, és azt teszik, amit akarnak, mert úgy gondolják, hogy kiérdemelték; igazolják, racionalizálják a rossz viselkedésüket.

Azok a klasszikus TV-evangélisták juthatnak az eszünkbe, akik lenéznek a kultúrában dolgokat, szégyenteljesnek neveznek embereket, miközben saját titkos magánéletükben az erkölcsi tanaikat szüneteltetik. Más szóval, vizet prédikálnak, bort isznak. Olyan mentalitás ez, mint ami az amerikai telepesek egy részét jellemezte. Nekik jogunk van nyugatra menni, legyilkolni az őslakosokat, sőt, ez az ő javukat szolgálja. Joguk van más kárára elvenni azt, amit akarnak, az a végzetük, hogy odaadják, ami a szükségleteiket kielégíti, és azoknak ezért hálásnak kell lenniük.

Másokat hibáztatnak az életben, arra fókuszálnak, hogy másoknak mit kell tenniük, változtatniuk. Morális felsőbbrendűséget éreznek, ignorálják a saját hibáikat, miközben másokéra rámutatnak (szálkát a más szemében...). A figyelmük fókusza teljesen kifelé irányul (ellentétben az előzőekkel), arra, hogy másoknak miben kell tökéletesíteniük magukat. Magas elvárásaik vannak abban is, hogy a partnerük milyen legyen, de ha a partner nem felel meg, tovább mehetnek egy jobb ígéret felé. Természetesen maguk felé nem ilyen szigorúak, nem kérdőjelezik meg magukat, maguk felé kevésbé kritikusak. Azt érzik, ők jók, keményen dolgoztak, ezért feljogosultak, megérdemelnek egy kis üzemszünetet. Ezért kettős életet élhetnek, két oldaluk lehet, egy játékos, és egy haragos; egy oldal az élvezetekre, és egy oldal a helyes dolgok tevésére.

Sokszor keresnek valakit, aki eléri a sztenderdjüket. Ilyenkor leellenőrzik az illetőt, nem hiszik el a történetét, mivel az ő cselekedeteik nem egyeznek a perszónájukkal, ezért mások után is nyomoznak, a legrosszabbat gondolják, mert magukból indulnak ki, a saját működésüket projektálják másokra.

 

2
self-preservation - a gondozó - kiváltságos
(pl.: Gloria, a Modern családból)

Ez az ellentípus, mert amíg a többi másoknak való szolgálattal akar kapcsolódni, addig ők ezt máshogy teszik, inkább gondoskodást váltanak ki másokból. 6-nak nézhetnek ki, mert hozzájuk hasonlóan támogatást keresnek másoktól, azzal, hogy őszinte kifejezését adják a barátságosságnak, segítőkészségnek. Néha 4-nek néznek ki, esetleg 7-nek.

A 2-ek bűne a büszkeség, ennek rejtett megnyilvánulásai érhetők tetten bennük. Az ő büszkeségük abban áll, hogy szerethetőek, tesznek másokért, ezért feljogosítva érzik magukat a gondoskodásodra. Nagyon bűbájosak, édesek, csábítóak, egy gyerek vonzereje van bennük: ártatlanok, naivak, fiatalosak, gyerekszerűek, cukik, törődést váltanak ki másokból. Szeretnék, ha mások megvédenék, gondoskodnának róluk, de ettől még ők is lehetnek gondoskodóak. Öntudatlanok ebben a reményükben: adnak, de remélik, hogy valaki belép, és ellátja őket forrásokkal és támogatással. Feljogosultak arra, amire szükségük van, amiért elnyűtték magukat másért. Megteszik a kezdő lépést, de remélik, hogy valaki átveszi, felszabadítja őket az adás, szolgálat alól. Szükségük van segítségre, hogy kitalálják, hogy hogyan tegyenek valamit.

Minden 2-nek kényelmesebb egy támogató szerepben lenniük, de nehezükre esik elfogadni a gondoskodást. Közülük leginkább ők hajlandóak kifejezni a gondoskodásszükségüket, jobban tudatában vannak ennek a vágyuknak. Gyakran indirekt, rejtett módon jön elő ez az igény; gondoskodjanak róluk, mert édesek, szerethetőek, mert gondoskodnak másokról. Inkább azért szeretik őket, mert szerethetőek, nem azért, amit teszek, 2-ek közül náluk a legkevésbé esélyes, hogy másokért cselekednek a háttérben. Inkább azért, hogy milyen kapcsolataik vannak, milyen fontosak másoknak.

Sokkal ambivalensebbek a másokhoz való kapcsolódásban, nem annyira érzik a késztetést erre. Látszani akarnak anélkül, hogy megmutatnák magukat, akarják, hogy észrevegyék őket, anélkül, hogy igazán ismerni lehetne őket. Nem akarnak kellemetlenséget és szégyent, ezért tartózkodóak, mert ha mások a felszín alá látnának, az lehet nem tetsző, ezért önvédőek, óvatosak. Nem akarják megpróbálni bizonyítani az értéküket, csak szeretnék, hogy tudják azt (gyerekszerű). Lehetnek félelemmel teltek és bizalmatlanok mások felé (mint 6-ok), hezitálók, óvatosak és félénkek. Adaptálódók, mindenféle emberhez viszonyulhatnak, minden pozícióhoz egy szervezetben, vagy minden szociális szinten, aki lent van, szükségben, ahhoz is. Egy házat otthonná tehetnek; lehetnek lelkesek, játékosak, mókakedvelőek, alázatosak, nem kell nekik elismerés azért, amit tesznek.

Túlérzékenyek, dolgokat személyesnek vehetnek (4-ekhez hasonló), túlérzékenyek lehetnek a kritikára és a rosszallásra. Előfordulhat, hogy nem vállalnak felelősséget a saját érzéseikért, reakcióikért. Érzelmesek, de megpróbálhatják korlátozni ezt az érzelmességet a munkában. Sokkal felelőtlenebbek, amikor nem megfelelőnek, nyomasztóan érzik magukat. Néha elterelődnek a figyelmükben, és szociális dolgokra összpontosítanak, ahelyett, amit tenniük kellene. Bulik, vásárlások, móka; mintegy eltérítsék magukat a szomorú érzésektől (7-ekhez hasonló). Gyakran elhanyagolják a saját jólétüket is.

Alkalmasak, és megbízhatóak, de ellenállnak annak, hogy vezetők legyenek, nem szívesen vannak hatalomban, mert ha vezetők, akkor kritizálhatják őket. Ezért hezitálnak aktív szerepet vállalni, projektet vezetni, erőt kifejteni, dönteni, dolgokat megcsinálni. Nem feltétlenül akarják a rivaldafényt, vegyes érzéseik vannak a figyelemközéppontjában levéstől (csupán egynek szeretnének ott lenni). Erős, független, keményen dolgozó személynek akarnak látszani, ugyanakkor óvatosak meglépni dolgokat, inkább visszalépnek.

 

soicial - az ügyvivő - ambiciózus
(pl.: Mrs. Weasley HP.-ből)

3-okhoz és 8-okhoz hasonlítanak, mert kényelmesebbek vezető pozíciókkal, felelősségvállalással, felnőttnek lenni, szervezni, megcsinálni dolgokat, a megjelenésre odafigyelni. Nem félnek konfrontálódni ahhoz, hogy mindenki kijöjjön, és ez által kreáljanak egy szerető boldog otthont, vagy munkahelyet. (Egy kicsit 1-ekhez és 7-ekhez is hasonlítanak.)

A három altípus közül ők néznek ki a legbüszkébbnek, legmagabiztosabbnak, felnőttek és vezetők, büszkék magukra, azt gondolják, hogy jobbak másoknál. Félnek attól, hogy kihagyják őket, és átnéznek rajtuk; csodálatot, és méltányolást szeretnének kapni tudásuk és képességeik alapján. Szenvedélyesek lehetnek, és néha a többiek fölé állhatnak, némi felsőbbrendűség hatás lehet ebben. Az elméjükben ők a helyeset teszik helyesen, de mások már nem biztos. Ezért öntudatlanul azt gondolják, az embereknek olyannak kellene lenniük, mint ők; az emberek valószínűleg irigyek a használhatóságukra, segítőkészségükre, tudásukra. Tudat alatti büszkeségük ebben áll.

Sokkal introvertáltabbak, intellektuálisak (tanáros megjelenés), ambiciózusak, vezetők (családban is), vállalkozók, kicsi üzlettulajdonosok. Befolyásolóak, hamarabb lesznek vállalkozók, lépnek fel gondoskodni az emberekről, mert valakinek ezt is kell tennie. Erőt sugároz a fellépésük, ambiciózusak, nem félnek attól, hogy befolyásoljanak, kompetensnek akarnak látszani, megfelelőnek, hisznek magukban. Hajlandóak keményen dolgozni, a kezüket bepiszkolni, nagyon produktívak, elérik a céljaikat, miközben úgy tesznek dolgokat, ahogy kell (1-es energia). Szorgalmasan dolgozhatnak, hatásosak, rendkívüliek, jól informáltak. Döntésképesek lehetnek, víziókkal, elkötelezettek a szervezethez, családhoz, emberekhez, megnyerhetnek tömegeket. Időnként hajlandóak megmondani másoknak, hogy mit kell tenniük. Határozottan cselekedhetnek, ambiciózus dolgokat tehetnek, eközben jól olvasva az embereket.

Szívélyesnek nézhetnek ki kívülről, de erősen fókuszáltak a személyes sikerükre, használva a kapcsolatokat. Célorientáltak, támogatóak lehetnek a mások felé, hogy elérjenek célokat; szóval a megfelelő emberekkel kapcsolódnak, kapcsolathálót építenek, és ezekre támaszkodnak az előrehaladáshoz, hogy a dolgokat megtörténté tegyék. Szeretik az adok-kapok kapcsolatokat, stratégiás gondolkodók, szövetségeseket szereznek, koordinálnak csoportokon keresztül. Gyakran a színfalak mögött dolgoznak; mindennek negatív oldala is lehet, ha sötét utakon teszik mindezt.

 

sexual - a szerető - csábító
(pl.: A végzet asszonya)

3-nak nézhetnek ki, magukat vonzó módon mutatják be, úgy, hogy mások vonzódni akarnak hozzájuk. Általában a 2-ek másokra teszik a reflektort, de ők néha visszaviszik magukra. Emellett 4-ekhez (és egy kicsit 7-ekhez) hasonlítanak, mert szenvedélyt, és érzelmi intenzitást visznek bármibe, amit tesznek.

A tudatalatti gondolatuk az, hogy az emberek megadják a szükségleteiket, mert annyira vonzóak és kívánatosak; ebben van a büszkeségük. Az előző altípusok voltak a szerethető illetve ambiciózus, akkor ők az agresszívek, azok, akik felemészthetnek; és ha azok a gyerek illetve felnőtt, akkor ők a barátnők, nem mindenki barátja, hanem egyvalaki különleges barátja. Mások szenvedélyes kötődését akarják, azok figyelmének fókuszába akarnak kerülni, csábítók akarnak lenni, vonzani másokat, hogy a szükségeik kielégítve legyenek (minden 2 ezen dolgozik). A kapcsolataikat, bűbájt, szexualitást arra használják, hogy másokat bevonzzanak.

Szükségük van rá, hogy vágyva legyenek, ez pedig elvezet a csábítás szükségéhez. Vonzalmat ösztönöznek másokból, az emberek azt adják nekik, amit akarnak. Vonzerejükkel elcsábítanak másokat, néha a szexualitásukkal, hogy potenciális támogatókat vonzzanak, akik ellátják őket, szeretettel, szívességekkel és ajándékokkal. Speciális helyet akarnak elfoglalni más életében, ezért kölcsönösen támogató kapcsolatokat kreálnak, általában egyet egyszerre. Jellemző rájuk az üres számla bemutatása: "szeretsz, törődsz velem, szóval...". Azt gondolják, hogy nem kell megmondaniuk, hogy mi kell nekik, mert annyira összekötöttek már, hogy tudnia kell ezt a másiknak.

Nagyon tudják olvasni az embereket és azt, hogy mire van szükségük, tudják, hogy mi nyeri meg az embereket. Azzá válnak, amit az emberek kedvelnek, hogy megnyerjék őket, kapcsolatot építsenek, ha más nem reagál, nagyon mérgesek lehetnek. Összehangolnak kulcsemberekkel, akiket tisztelnek, kedvelnek. Előnyben részesítik a kapcsolataikat, és azokra fókuszálnak, akik számítanak számukra, vagy olyan stratégiai kapcsolatokra, ami a legelőnyösebb számukra. Elbűvölnek bizonyos embereket, és számíthatnak rájuk, amikor szükségük van rá.

Akarják, hogy mások kapcsolódjanak hozzájuk, vonzónak mutatják magukat, előadásukat, kifejezik az érzéseiket. Erősen érzelmesek, erélyesen fejezhetik ki az érzelmeiket. Természetszerűleg érzelmileg vibráló emberek, sok energia, szórakozás, izgalom érzete, és személyes interakciók élvezete van bennük, bájosak, hatást keltőek. Átvehetik a vezetést, és mókázhatnak főleg szociális eseményeken, nagylelkűek a figyelmükkel, kijárhatnak másokért, lehetnek nagyon támogatóak. Motiváltak, hogy mélyen törődjenek, energikusan elköteleződnek abban, hogy dolgozzanak másokért. Nagy dolgok történését okozhatják, elragadtathatják magukat, izgatottak tervek és ötletek iránt. Romantizálva azt gondolják, hogy a szeretet motiválja minden cselekedetüket.

 

3
self-preservation - az üzletember - biztonság
(pl.: Paul McCartney)

Ez az ellentípus, azaz a legkevésbé érződik rajtuk a 3-ok hiúsága, hamissága. Leginkább 1-nek látszanak, mert törekednek a tökéletességre, hasonlóan a jót akarják tenni, de leginkább annak is akarnak látszani. Néha 6-nak nézhetnek ki (esetleg 8-nak).

A 3-ok szenvedélye a hiúság, és mivel ők az ellentípusok, ezért ellene mennek ennek, és nem akarnak annak látszani. Szeretnék, hogy az eredményeikért észrevegyék őket, de nem akarják, hogy kérkedőnek, önreklámozónak, önmagukkal elfoglaltnak lássák őket. Csodálatot akarnak kelteni másokban, de nem akarnak ebben nyilvánvalóak lenni; lehet, hogy nem tudatosak ebben, de biztosan nem akarják, hogy mások lássák, hogy ez a stratégiájuk, hogy hiúak abban, hogy nem azok. Az az imidzsük, hogy másoknak jónak látszanak, büszkék arra a tényre, hogy nem reklámozzák magukat nyilvánvaló módon.

Szeretnének autonómok maradni, sikeresek lenni, sok pénzt keresni, így nem függnek másoktól. Törekednek sokat dolgozni, legjobbat beleadni, stabil környezetet teremteni, van némi szorongás (6-okhoz hasonló) ebben, ami hajtja az ambíciót, hogy legyen presztízsük, hogy biztonságban legyenek. Hatékonyak, munkamániások, produktívak, jónak és sikeresek próbálnak lenni, hogy biztonságban és értékesnek érezzék magukat. Dolgosak, hajtja őket az eredményesség, meg akarnak csinálni dolgokat, de ezeket helyes módon, lelkiismeretesen, korrektül; jól elvégezni a munkát, hogy gondoskodjanak magukról, és azokról, akik a vezetésük alatt vannak. Igyekeznek jónak lenni abban, amit tesznek, kicsit túlzott önbizalomban szenvedhetnek.

Nagyon minőségorientáltak, nem csak munkában, hanem az életükben és a kapcsolatokban is, szóval a barátoknak át kell menniük a teszten. Nézetük szerint vannak értéktelen és értékes emberek. A saját életükben magukat morálisan kiemelkedőnek, becsületesnek akarják látni, és annak is akarnak látszani. Akármit csinálnak, a legjobb példák akarnak lenni, hogy hogyan lehet ideális módon létezni, példaképnek lenni. A 3-ok közül ők a legegyszerűbbek, legszerényebbek; mivel jónak akarnak látszani, sokkal földön járóbbak. Zavarja őket a fényűzés; ők azok a milliomosok, akik továbbra is öreg autóval járnak, azt hirdetik, hogy annyira stabilak, hogy nincs szükségük a rongyrázásra. Gyakorlatiasak, pragmatikusak, hasznosak, visszafogottak, csendesek, kevésbé dicsekvőek.

Nagyon erőteljes vezetők, mert jó munkát végeznek, a nagy ego dominálása nélkül. Nincs szükségük arra, hogy a figyelem középpontjában legyenek, inkább a színfalak mögött dolgoznak. Keményen dolgozóak, függetlenek, önellátóak akarnak lenni, nem függni másoktól (kicsit 8), kontrollálni az életüket. Összeszedettnek tűnnek kívülről, de félelem van bennük, tartanak attól, hogyha segítségre lenne szükségük.

Erős, magabiztos emberek lehetnek, jó emberek, mentorálnak, vezetnek másokat, tanácsokat adnak. Emellett nyugodtnak, hűvösnek, higgadtnak és nagyon szervezettnek tűnnek, de a felszín alatt szorongás, és sok nyomás magukon, hogy teljesítsenek. Példát akarnak mutatni, hogy mennyire keményen dolgoznak, és alázatosak. Ők az első és utolsó személy az irodában. Emiatt a kapcsolataik törést szenvednek, mert egyedül mennek az életben. Akarnak egy stabil otthont, erődnek, de hiányozhat abból a szeretet.

 

social - a politikus - presztízs
(példák: Will Smith, tipikus politikus)

Ők a prototípusok, valóban 3-nak néznek ki.

A hiúságukat azzal fejezik ki, hogy győztesek, elismerést akarnak, üdvözlik a figyelmet a szociális kifutón. Egy fényezett képet árulnak magukról, és az előnyükre használják ezt a népszerű képet.

A legkaméleonszerűbbek, hogy eladják magukat, imidszkészítők. Ragyognak nyilvános szituációkban, figyelmet keresnek, élvezik, ha a színpadon vannak, a tapsot, sóvárognak a figyelemért. Ők a tipikus facebook, instagram önreklámozók. Bármit csinálnak, eredményeket, megosztják, hiszen mi értelme van ezeket tenni, ha nem veszik ezért észre őket? Mindezt sokszor hamis alázatossággal, hiúsággal teszik; miszerint másokat akarnak ösztönözni az eredményeikkel, csak azért reklámozzák magukat. Olyan legyen mindenki, mint ők, előretekintők, mindig munkainterjún, újabb eredményeket elérők. Emögött valójában nem megfelelés, értéktelenség érzése van.

Nehéz idejük van a kapcsolatokkal, óvatosak, hogy mennyire engednek közel másokat, hogy mennyit tudhatnak meg róluk, mert láthatóvá válhat a hibás voltuk. Számukra azért kell a sok elismerés, hogy érezzék az értéküket; ha érzenék, nem lenne szükség erre a kényszerre. Nehezükre esik gyöngeséget mutatni, azt hitetik el másokkal, hogy nincs hibájuk, fontos, hogy mindig a legjobb oldalukat mutassák. Ők a legkényelmesebbek státusz-szimbólumokkal megmutatni magukat, a gazdagsággal, eredményekkel, presztízzsel, nagy házukkal hencegni. Náluk a legvalószínűbb, hogy trófeafeleséget vagy trófeaférjet vesznek el; a kapcsolataik felszínes okok miatt kerülnek kialakításra.

A győzelemmel törődnek, a legversengőbb 3, miközben azt állítják, hogy csak magukkal szemben versengenek. Valójában másokkal szemben teszik ezt -lehet érezni-, és nagyon mérgesek, ha nem nyernek. Erősek, asszertívak és agresszívak, mindenáron nyerni akarnak, ezért megtévesztenek, nem túl lelkiismeretesek, ami másokat frusztrálhat. Csúcsra akarnak jutni, közben jól kinézni, ez a céljuk.

Erős, természetes vezetők lehetnek, szeretik a címeket, szeretik irányítani a munkafolyamatokat, élvezik a hatalmat és befolyást. Céges mentalitásuk van, a legjobb módon igyekeznek megcsinálni a munkát, reklámozni a céget -és még inkább saját magukat. Azt teszik, ami a csoportnak a legjobb, de azzal a mögöttes céllal, hogy népszerűsítsék a saját arculatukat. Motiváltak, hogy a dolgokat sikeresen előremozgassák; frusztráltak, ha az emberek inkompetensek, át akarják venni az irányítást, a kontrollt. Megkereshetik a módját, hogy elsajátítsanak bármilyen munkát, remek eredményeket érjenek el. Nagyon jó eladók, beszédüket a teljes befolyásra formázzák; politikusok, eladók, a cégeknek az arcai lesznek ők.

 

sexual - a filmsztár - karizma
(pl.: Madonna, Elvis)

Leginkább 2-nek (és kicsit 7-nek) néznek ki, mert a legérzelmesebbek a 3-ok közül, vonzóak, szeretetreméltóak, segítőkészek. Nehezükre esik szeretni magukat, és a jót látni magukban, valahol mélyen ott van bennük a félelem, hogy nem szerethetőek.

A hiúságukat azzal fejezik ki, hogy megnyerőek, és támogatóak mások felé. Amíg az előzőek azért jók, mert példaképek, illetve győztesek, addig ők azért néznek ki jól, mert barátságosak, és támogatják más sikereit, nem csak a sajátjukat. Ambiciózusak abban, hogy másokat nyerővé tegyenek, győztesnek érzik magukat, ha akit támogatnak, nyer. Csapatemberek, akkor érzik, hogy értékesek, ha a csapat nyer, hogyha más elér valami értéket. Akarnak másokat győzni látni, a reflektort másokra helyezik, támogatók, motiválók, hajlamosak a háttérbe vonulni. Másokra fókuszálnak, fáradhatatlanul népszerűsítenek és támogatnak másokat; a személyes kapcsolataik ereje által mozgatnak előre dolgokat (2 kinézet).

Versengőek, dolgosak, de kicsit szégyenlősek, kevésbé figyelemközpontúak, inkább másokat reklámoznak, nekik elég, hogy csupán vonzóak. Kellemes és vonzó akarnak lenni, hatékony vezetők lehetnek ők is, de erősebb hangsúly a kapcsolatokon. Szépek, vonzóak, kicsit édesek és félénkek, nem annyira önreklámozóak, mint a másik kettő 3. Karizmatikusak, megnyerőek, kellemesek akarnak lenni, sok személyes vonzerejük van, nagyon gyengédnek, kedvesnek látszanak. Ilyennek akarnak látszani, és törődnek a képpel, jól akarnak kinézni, vonzóak akarnak lenni a társuknak. Nagyon kapcsolódóak, akikkel törődnek, azokat akarják megörvendeztetni, vágynak az ideális partner, a tökéletes házastárs lenni.

 

4
self-preservation - a vidám - állhatatosság
(pl.: Ollókezű Edward, Marilyn Monroe)

Ez az ellentípus, ezért úgy igyekeznek a szükségeiket megszerezni, hogy elfedik a viharos érzéseiket, ami 1-ekhez hasonlóvá teszi őket, mert azok a haragot próbálják visszatartani. Némileg a 3-okhoz hasonlítanak, mert eltökéltek, van bennük szándék, de ezt lágyítják könnyedség érzetével, mókával. Barátságossággal, vidám pozitúrával, derűvel, pozitivitással, boldogság külsejével mennek a kapcsolatba, és ezzel összezavarják az embereket, mert 7-nek néznek ki.

A 4-ek természetszerűleg összehasonlítanak, ebből fakad az irigységük. Ők is ezt teszik, ezért azt érzik, hogy nem elég jók, de nem akarnak az irigységgel időzni, vagy az elégedetlenségükön, hogy nincs valamiből elég, hogy ők nem elegek. Nem foglalkoznak ezzel, csak elviselik a szenvedést, kitartóak, állhatatosak. Elviselik, mert akarnak másokhoz kapcsolódni; lenyelik a saját panaszkodásukat, bent tartják, csendben szenvednek. Gyerekként azt az üzenetet kaphatták, hogy az érzéseik túl sok másoknak, a világnak, tartsák meg maguknak, ezért szégyenlik is azokat. Érzik azokat a viharos érzéseket, de lenyugtatják, elfedik, elfojtják magukban, nem osztják meg ezeket. Kapcsolatban akarnak maradni, és ez néha erősebb, mint hogy autentikusak legyenek, ezért temperálják magukat, igyekeznek meghaladni a fájdalmat. Szeretnék, hogy azok, akikhez kapcsolódnak, értékelnék, hogy nem engedik ki ezeket az érzelmeket.

Kicsit úgy nézhetnek ki, mintha elmenekülnének a fájdalom elől, mert belül fájdalmas, de kívül vidámak (7-ekre hasonlítanak). A legkevésbé kifelé érzelmesek a 4-ek közül -emiatt sokan nem gondolják őket annak-, mert a negatív érzelmeket megtartják maguknak. Mélyen kapcsolódnak az érzéseikkel, de nem akarnak elidegeníteni másokat, eltolni másokat maguktól. Azt remélik, hogy mások látják az önfeláldozásukat a csoportért, elismerik, és méltányolják őket ezért. Jól ráhangolnak arra, hogy mi megy egy szervezetben, egy csoportban érzelmileg végbe, látják ezeket.

Próbálnak megváltást keresni, és szeretet kiérdemelni, ha azt mondják nekik, hogy nem tudnak valamit megcsinálni, megteszik, mert bizonyítani akarnak a világnak. Keresik, hogy bizonyítsák az értéküket, hogy megmutassák a segítőkészségüket és bátorságukat, ezért keményen dolgozhatnak, túl sok terhet és felelősséget vállalhatnak. Igyekeznek másoknak megmutatni, hogy mennyit érhetnek el, határozottak, állhatatosak, mert szeretnék kiérdemelni mások csodálatát (3-szerű), de nem szeretik a hiúság mutogatását. Nem számít, mit értek el, sosem érzik, hogy elegek, nem érzik, hogy megfelelőek, ezért engedékeny alkattá válnak.

Több szorongás van bennük, mint a többi 4-ben, szenvedhetnek ettől, de nem látszik ez kívülről. Sztoikusnak tűnhetnek, érzéketlennek, a világ által változatlannak. A világ összeomlik, de ők nyugodtak, békések, erősek, zavartalanok maradnak kívülről, mert megtanulták elviselni a fájdalmat, anélkül, hogy mutatnák, erényt kreáltak ebből. Akár megpróbálhatják tesztelni magukat, feszült szituációkba helyezik magukat, hogy lássák, mennyit bírnak el.

Megpróbálják megszerezni, amit akarnak, és remélik, hogy mások tiszteletét és szeretetét megszerzik azzal, hogy tesznek másokért. Nem akarnak teher lenni másoknak, ellenben enyhítenek mások szenvedésén, és nem terhelnek senkit a sajátjukkal. Magukra veszik mások problémáit, szenvedéseit, harcolnak ezekért az emberekért, humanitáriusok, elkötelezettek, hogy enyhítsék mások fájdalmát. Végezhetnek tanácsadást, szociális munkát, empátiával kapcsolatos munkákat. Ez egy önvédő mechanizmus, mert saját magukból kiindulva tudják, hogy sok fájdalom van a világban, és ezzel elterelik magukat a sajátjuktól, azzal, hogy másokét enyhítik, arra fókuszálnak, a sajátjuk helyett.

 

social - az áldozat - szégyen
(pl.: Füles, a Micimackóból)

Jól visszaadják a típus jellegzetességeit, prototípusok, 4-nek néznek ki, esetleg 6-nak.

A 4-eknek van egy önkéntelen szokásuk, az, hogy összehasonlítják magukat másokkal, és mindig az alján végzik. Az ebből fakadó irigység motiválja a belső hiányt, az érzetet, hogy nem illenek be, valami rossz velük. Ennek az altípusnak a tagjai azt érzik, hogy sosem fognak eredményeket elérni, nyerni, vesztesek, és ezért feladnak. Mondják mindezt függetlenül a képességeiktől, a környezet visszajelzéseitől, mert gyakran nagyon kompetens emberek, de belül alsóbbrendűnek, elégtelennek érzik magukat. Ezért a környezetük gyakran nem is érti, hogy mi a gond. Kommunikálni akarják a nehéz érzéseiket másoknak -néha alkalmatlan időben-, nem találják a helyüket a csoportban, társadalomban. Azt látják, hogy mindenki boldog, ők meg nem, pont azért, mert nem érzik azt a boldogságot ösztönösen, amit mások igen, és tudják, hogy ezért ők a hibásak. Ezért van az, hogy -minden külső ok nélkül- vidám eseményeken szomorúak.

Ők tudatában vannak a szenvedésüknek, megmutatják ezt, és maguk ellen fordulnak emiatt. Ez a szenvedés teszi őket egyedivé, annyira töröttek, hogy ezzel kitűnnek, megmutatják a fájdalmukat, nyilvánvaló, látszik rajtuk. Versengőek abban a vágyukban, hogy egyediek legyenek, úgy szenvednek, ahogy más nem, áldozatok, az egész világ ellenük van.

Minden 4 érzékeny, de ők túlérzékenynek nevezhetők. Kapcsolódnak magukhoz egy mély szinten, és megtapasztalják azokat az érzéseket. Mélyen éreznek, mélyen kapcsolódnak a belső érzelmi világukhoz, és láthatóan többet szenvednek. Érzelmileg a legkifejezőbbek, általában a sötét érzelmeket mutatják meg, melankólia, szomorúság, szenvedés. Az érzelmeiket kívül hordják, mert remélik, hogy mások figyelmét felkeltik, és támogatását megszerzik. Látva akarnak lenni a szenvedésükben, megértve akarnak lenni, és megbocsájtva a hibáikért, hiányosságaikért. Át akarják adni a fájdalmuk intenzitását, hogy szimpátiát idézzenek elő másokból. Meglehet nem tudatos, de így akarják bevonzani a támogatást, és azt elérni, hogy tudják, hogy tényleg törődnek velük, hogy szeretik őket, hogy valóban értékesek (mély félelem a 4-ekben, hogy nem), mert foglalkoznak velük -mint amikor a gyerek sír, hogy jöjjön a gondviselő. Bűnösnek érzik magukat, hogy kívánnak dolgokat, túl szégyenlősek ahhoz, hogy hangosan kifejezzék a vágyaikat, amit akarnak, sokkal inkább, szenvednek, és várják, hogy ezt észrevegyék. Sóvárognak a feltétel nélküli szeretetért, úgy néz ki, hogy tesztelnek kicsit másokat. Be akarnak valakit vonzani, aki kielégíti a szükségleteiket, aki kiegészíti, teljessé teszi őket.

Általában elkerülik a felelősséget, kivetítik másokra, hogy mások okozzák a szenvedésüket. Azt érzik, hogy másoknak megvan az, amit akarnak, amire szükségük van, emiatt megerősödik bennük az alsóbbrendűség és alkalmatlanság érzése, az, hogy nem illenek be, ezért szenvednek. Ezek belső érzések, amiket kivetítenek, hogy ők áldozatok, mások nem kezelték őket helyesen. Emiatt nem érzik azt, hogy másokhoz tartoznának, csupán azt, hogy valami rossz velük, valami elégtelen, kevesebbnek érzik magukat másoknál. Kialakul bennük egyfajta szeretet és vonzódás az édes-keserű szenvedéshez, ami ismerőssé válik számukra. Elrejtőznek a negatív érzésekben és önképben, hogy megvédjék magukat egy rosszabb érzéstől. Az sok vesződéssel, felelősséggel, és cselekvéssel jár, hogy megszerezzék, amit akarnak az élettől, és még akkor is elbukhatnak, ha beletettek mindent. Ezért egyszerűbb ülni a szenvedésükben, kényelmesebb panaszkodni. Ilyen módon szabotálják magukat, és önbeteljesítő jóslatokat kreálnak. Amikor cselekvésbe mennek, ráhelyezkedhetnek a bennük lévő EQ-ra, mint hajtóerő, segíthetnek másoknak kapcsolatba kerülni a belsejükkel, a saját fájdalmukkal, és kifejezni ezt.

 

sexual - a dramatikus - versengés
(pl.: Scar, az Oroszlánkirályból)

Néha 8-nak néznek ki, mert kifejezik a haragjukat (ők a legmérgesebbek a 27 altípus közül). Olyanok, mint a francia forradalom: a gazdagoknak megvan az összes forrásuk, forradalmat kell csinálni, el kell őket pusztítani, és maguknak megszerezni mindent.

Amíg az előzőek elnyomják, vagy kifejezik, ők projektálják a fájdalmukat, nem hajlandóak az irigységükről tudomást venni. Más okozta, mások nem támogatták őket; szenvednek, mert valami rossz másokban. Érzik ezt az alkalmatlanságot, elégtelenséget magukban, de az összes fájdalmat projektálják, kivetítik. Ez nem tudatos, öntudatlan motivációjuk az, hogy visszautasítsák azt a szenvedést, hogy kevesebbnek érzik magukat másoknál, ezért felsőbbrendűek lesznek. Attól félnek, hogy nem felelnek meg, ezért ezt átfordítják, és másokra projektálják, hogy más nem megfelelő, más a probléma. Másokat tesznek szenvedővé, hogy minimalizálják a saját szenvedésüket.

A 4-ekre jellemző összehasonlítás (előzőek kapcsolódni akarnak, illetve vesztesek) itt versengésnek tűnik, nyerniük kell, ez a kényszer hajtja őket. Mindent, vagy semmit hozzáállásúak, ha nem nyernek döntően, akkor vesztesnek érzik magukat. Igyekeznek megtalálni a legjobbat, a csúcson lévő embereket, összehasonlítják magukat azokkal, akiket többnek gondolnak, és versengő módon közel mennek, hogy megbuktassák azokat, és magasabbra álljanak, ezáltal jobban érezzék magukat utána. A vereség számukra identitás vesztésével jár, nyerniük kell, csúcsra akarnak kerülni, a másiknak pedig buknia kell. A versengés, elnémított érzete az irigységnek, nem akarnák tudatába lenni annak, hogy irigyek, ezt a fájdalmat elkerülik.

Különbek akarnak lenni, nem törődnek a képpel, aktívan a legjobbak akarnak lenni. Nem tudatosak ennek az okával, az alsóbbrendűségi érzésekkel, ők csak versengőnek érzik magukat. Megpróbálhatnak lekicsinyíteni másokat, mások eredményeit, kiegyenlíteni a játékteret, azzal, hogy lehúznak másokat, miközben magukat és az érdemeiket magasra emelik. Mások viszont arrogánsnak, énközpontúnak, és nehéz esetnek látják őket.

Lehetnek jó vezetők egy cégnél, de annyira a saját szükségleteikre koncentrálnak, és a saját támogatásukra, hogy nem figyelnek arra, hogy milyen benyomást tesznek másokra (ez különbözteti meg a 3-októl), szúrósak, brutálisak a győzelem módjában. Akár mások kárára jutnak előre, sőt, esetenként ez a szándékuk, nem elég nyerniük, felsőbbrendűek akarnak lenni, miközben mások alárendelté válnak. Adoptálnak egy felsőbbrendű, elitista attitűdöt, amit valójában a felszín alatti alsóbbrendűségi érzések miatt tesznek.

A három altípus közül náluk a legvalószínűbb, hogy kifejezik a haragjukat, hogy konfrontálódnak emberekkel, ha úgy érzik, hogy tiszteletlenül bántak velük. Könnyen megsértődnek, és az emberek azt érzik, hogy tojáshéjon járkálnak körülöttük, mert ha felmérgesítik őket, akkor világvége és válaszcsapás várható. Ezért vagy óvatosak körülöttük, vagy elkerülik őket, visszavonulnak tőlük az emberek. Változékonyak, szeszélyesek, és hamar negatív ciklusokban találhatják magukat. Amikor felrobbannak, az emberek vagy beadják a derekukat, vagy negatívan reagálnak, ami azt okozza, hogy emelik a szintet, még erőteljesebben fejezik ki magukat. Ami teljes visszavonulást okozhat, vagy negatívabb választ, egy lefelé tartó spirált.

Azt gondolják, hogy a leghangosabb dolog figyelmet kap, szóval ezt teszik, ők az a személy, akivel számolni kell. Szégyentelenek, kiemelkednek, mindenkinek látnia kell őket. Valójában annyira szégyellik magukat, hogy ezért szégyentelenek lesznek. Az irigységüket versengéssel enyhítik, kívülre projektálják a fájdalmukat, jelenetet rendeznek, kifejezve a haragjukat másokra, akik nem teljesítik a szükségeiket. Ez tiszta manipuláció: elmondják, hogy nincsenek támogatva, és most csinálják mások azt, amit akarnak.

 

5
self-preservation - a kastélyvédő - otthonosság
(pl.: Ron Swanson, a Parks and Recreationból)

A három altípus leginkább náluk hasonlít egymásra, nehezebb elszeparálni a többi típusokhoz képest. Ők a prototípus az 5-ök közül, annak néznek ki, nem hasonlítanak másra. Közülük ők a legkevésbé kommunikatívak.

Az 5-ök bűne a fösvénység, ami annyit tesz, hogy megóvnak dolgokat -leginkább magukat- másoktól. A figyelem náluk a határokon és nem az információn van, biztonságban akarnak maradni. Tendencia biztonságra, vagy "abban az esetben"-re (pl. ha esne), fel kell készülniük, terveznek mindenre. Szeretik, ha van egy menedékhelyük, búvóhelyük, a falaik között érzik biztonságban magukat. A legkevésbé hajlamosak kimenni a világba, idegen helyekre, új dolgokat kipróbálni, közel akarnak lenni az otthonbázishoz, ott otthonosak, vagy helyeken, ami 'biztonságos' (pl. osztályterem, munkahely), az ő területük, ott nagyon magabiztosak. Szeretnek otthon lenni, kényelmesebbek, ha a határok tisztán definiáltak (szerepek kié mi), és mindenki a vonalán belül marad.

Az emberek életében részt vehetnek, törődőek, elköteleződnek, ha határok között marad, ha nem követel, kér tőlük sokat. Szeretik, ha a menekülőút biztos, ha mástól függnek, akkor növekszik bennük a feszültség. Minimalizálhatják másokkal a kapcsolódást, vannak, de általában kevés a közeli barát, akikkel kényelmesen érzik magukat. (Alap, hogy 5-öknek nincs sok szükségük, barátokból sem, így tartják fenn azt, ami már van nekik.) Lehetnek hűséges barátok azokkal, akiket kedvelnek, és lehetnek mindenkivel nagyon barátságosak, de ez még nem meghívás a barátságra. Inkább egy álca, hogy akkor békén hagyhatják őket, hiszen nem adtak okot, hogy a dolgukba avatkozzanak, barátságosak voltak.

Nem szeretik a meglepetéseket, haragjukat kifejezhetik visszahúzódással, mindig óvatosak, felbecsülik, hogy kimerítő-e az aktuális beszélgetés. Figyelmüket a határokra, emberek távoltartására helyezik, az emberek problémásak, bajosak, kihívás, idő, energia. Nem akarják, hogy az emberek hozzájuk jöjjenek sok kérdéssel, szükséggel, nem akarnak háborgatva lenni. A szociális interakciók számukra zaklatásnak tűnnek, ezért kedvesek, de -ha a barátságosság nem működött- nyersnek, direktnek is látszhatnak, hogy eltolják azokat. Megtalálják a módját, hogy elbújjanak, visszavonuljanak, ha valaki túl közel kerül, vagy ha a kapcsolat veszélyezteti őket, vagy csak ha valami kölcsönösen egymástól függő -amik lényegében a kapcsolatok-, az nekik tolakodó. Könnyen elnyomva és zaklatva érzik magukat, adaptálják az elvárásaikat az emberekhez. Minimalizálják a függőségüket, nem akarják, hogy lekötelezettek legyenek, függjenek másoktól, vagy mások tőlük. Szeretnek egyedül lenni, önmagukra támaszkodóak, limitálják a szükségeiket, kicsivel is megélnek, nem foglalkoznak a vágyaikkal, eltörlik azokat, ezzel megóvják azt, ami már van nekik.

Kevesebb konfliktusuk van, mert nem akarnak túlzottan bevonódni az emberekkel, nem akarják az energiájukat fölöslegesen pazarolni. Nem akarják kimeríteni magukat, nem akarnak haragot mutatni, ha valamit meg kell tenni, akkor maguk teszik. Érzelmileg lehetnek szenvtelenek, de ettől még éreznek, csak jobban az intellektuális tényekre fókuszálnak. Az érzelmek számukra inkább tények, semmint érzések, intellektuális hozzájárulás. A dolgokat helyesen akarják csinálni, a tényeket helyesen és pontosan rögzíteni, de nem kell az ego hozzá, csak infómegosztás az egész.

Széttöredeznek munkát, embereket, feladatokat szerepükre, funkcióikra; a szerelő azért van, hogy szereljen. Elköteleződhetnek a munkában, hogy előmozdítsák, de nem jobban, mint amennyire szükséges, csak amennyi energia kell, hogy befejezzék. Lehetnek nagyon produktívak és elkötelezettek, ha látnak értéket a munkájukban, ha bíznak azokban, akikkel dolgoznak. Irányíthatnak dolgokat, de távolsággal (pl. üzeneteket használnak, telefon, vagy személyes beszélgetés helyett). Szeretik elkerülni a konfliktust, ezért adaptálódnak, hogy beilleszkedjenek, de nem akarnak látszani. Némi neheztelés lehet bennük, mert keményen dolgozhatnak azon, hogy beilleszkedjenek, hogy kedvesek, alkalmazkodóak legyenek, holott utálják a bájcsevegést, csak dolgozni akarnak, egyedül hagyva.

 

social - a professzor - tudásvágy
(pl.: Sheldon Cooper, az Agymenőkből)

Némileg 7-ekhez hasonlíthatnak, mert lelkesek az információra, megosztják ezeket, és lelkesek a csoporthoz, amihez tartoznak. A 6-okhoz is hasonlítanak, mert csoportorientáltak, és embereket csoportokra bontják, azokhoz akarnak tartozni, akik tudnak, amazok meg nem beszélik a nyelvet, kívülállók.

Amíg az előző fókusza a határokon, emberek szerepén, addig náluk a figyelem fókusza az információk elsajátításán, miközben igyekeznek olyan csoporthoz tartozni, akik tudnak. Ők is szeretik a privát terüket, de figyelmük fókusza azon, hogy hogyan tudhatnak többet bizonyos dologról, szakértővé válni, közel dolgozni a szakértőkhöz; miközben távolságot megtartanak, levelezőtársak. Csodálják azokat, akik osztják az értékeiket, vonzódnak a szakértőkhöz abban a tárgyban, ami érdekli őket, és ők is annak akarnak látszani, azzá szeretnének válni. Csatlakozni akarnak csoportokhoz, amik ragaszkodnak az értékeikhez, és hirdetik a hitüket (6 hasonlóság). Támogatni akarják az ideáikat és értékeiket, és megosztani ezeket az intellektuális gondolatokat. A csoport más tagjaival éreznek kapcsolatot, tudatosak abban, hogy kik vannak a csoportban szakértők, a beavatottak, és ki kívülálló.

Olyanok, mint egy professzor; ugyanúgy tudni akarnak, és megosztani. Ahogy egy professzornak vannak határai, nekik is vannak, gyakran az infót távolságból osztják meg (youtube-csatorna), határ köztük, és az emberek között. Felöltenek egy szerepet, identitást az életben, és azon keresztül élik az életet (ha sejtbiológus prof, akkor az, nem apa vagy férj). Lenézhetik a hétköznapi életet, kicsit előkelőek, mindentudóak, tudnak, mert vonzódnak az információhoz, és segítenek a megosztásával a hamis hitek alól kihúzni a talajt, segítenek látni, hogy ingoványos az alap. Néha kérdés nélkül csak odaszórják a tudásukat, ilyenkor nem segítőek, csupán a mindentudásukat bizonygatják, egót fényeznek. Máskor mindent tisztázni akarnak, hogy mi nem úgy van, ez teszi kaktusszá őket, és az, hogy utálják a bájcsevejt.

Számukra a tudás az hatalom; az élet végső értelmét keresik, és azt érzékelik, hogy az életben lévő dolgok értelmetlenek és földhözragadtak. Nem érdekli őket az átlagossága a normál életnek, ezért némileg rejtélyesnek, elérhetetlennek hatnak, másfelől felsőbbrendűnek, lenézőnek jönnek át. Nehezükre esik kapcsolódniuk a hétköznapi emberekhez, számukra vagy tanuló, vagy tudatlan valaki, a konfliktustól sem riadnak vissza, irritálhatják az embereket. Szeretnek a földitől a jelentőségteljes, fontos felé mozogni, szeretnek olyan tudás felé menni, amit más nem birtokol. Egy szűk szegletét a tudásnak, ami elválasztja őket, kiemeli őket, mint személyt, aki hasznos, és betöltenek egy szerepet, amilyen korábban még nem volt. Nem kíváncsiak arra, amit más tud, ők akarnak szakértők lenni, nem feltétlen mennek tanárhoz, maguk keresik a tudást. Nehéz tanítani őket, mindentudók, azt gondolják, segítenek, ha korrigálják a tanárt. Lehetnek nagyon érzékenyek, főleg, ha rámutatnak, hogy az adataik nem korrektek, vagy hogy nem lángeszek, nem tudnak annyit, mint azt gondolják, mert azt fogják érezni, vagy hogy a tudásuk nem fontos, mások lenézik azt, amire az egész identitásuk épül.

Fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy továbbvigyenek ügyeket, amikben hisznek, hogy nagy benyomást tegyenek másokon. Szenvedélyesen elkötelezettek lehetnek az ügyükhöz, és minden energiájukat arra fókuszálhatnak, akár addig a pontig, hogy ez a saját közeli kapcsolataik kárára megy, levághatják magukat kapcsolatokról, leválhatnak. Minden energiát a tudásból nyernek, az agyuk felpörög ettől, mert kapcsolatokból nem nyerik ezt, a táplálékot tudásból szerzik. Izolálhatják magukat így, és egyedül érezhetik magukat, magányos emberek lehetnek, de ugyanakkor nem nagyon tudják, hogy mit kellene tenniük ahhoz, hogy kijöjjenek ebből a magányból. Annyira egy ügyre fókuszálhatnak, hogy nem sok intimitással, kapcsolattal élhetik le az életüket. A szenvedélyük a tudásért kompenzálja a szenvedélyüket a kapcsolatokért, és azt is gondolhatják, hogy a tudáson keresztül valami fontosabbat tesznek.

Mindent átívelő értékekkel törődnek, ami az életüknek ad jelentőséget, célt; a szerep ad az életüknek célt, ez hajtja őket. Ezáltal fókuszálnak az eszményekre, a lényegesre, fenségesre inkább, mint arra, ami elérhető; nem veszik észre azt, ami előttük van (főleg kapcsolatokat), az információ, tudás kutatása miatt. Intellektuális igazságként köteleződnek el az ideáljukhoz, semmint a mindennapi éltben. (Például pszichológus, aki a család fontosságát érti, de a sajátját elhanyagolja; vagy orvos, aki dohányzik, és iszik.)

 

sexual - a bizalmas - bizalom
(pl.: Stephen King, Tim Burton)

Ez az ellentípus, még ők is inkább 5-nek néznek ki, de kicsit emlékeztetnek a 4-ekre, mert szenvedélyesen érezhetnek, kifejezhetnek dolgokat, olyanok, akik szenvednek, és kevésbé szenvtelenek, sőt.

Amíg az előzőek esetében a határok, illetve az információ volt a lényeges, addig náluk a figyelem fókusza az ideális kapcsolaton, az ideális romantikus partneren. Több figyelem az érzelmeken és kapcsolatokon, és jobban kapcsolódnak az érzéseikhez, jobban érzik a kapcsolatok szükségét, jobban kapcsolatorientáltak.

Keresnek valakit, akivel megoszthatják a teljes valójukat, összes szeretetüket. A bizalom tapasztalatát keresik egy arra érdemes partnerrel, akinek kifejezhetik az idealista, romantikus elképzeléseiket. Erős a vágyuk, hogy találjanak egy speciális kapcsolatot, akiben bízhatnak, akinek megnyithatják a szívüket. Belső viaskodás jellemzi őket; szükségük van a közelségre, de félnek többet megosztani magukból. Dolgoznak azon, hogy erős kötelékeket építsenek kulcsemberekkel, hogy továbbvigyék a céljukat, küldetésüket.

Lehetnek intenzívek romantikusak, érzelmileg érzelmesé válhatnak, szenvednek (mint 4-ek), nyíltak a vágyukkal, hogy ideális kapcsolatot találjanak. Speciális értéket tesznek az intim kapcsolatokra emberekkel -főleg ideális társra-, romantikusak, és ezt kifejezik művészeten, kreativitáson keresztül, íráson, rendezésen. Preferálják kifejezni a romantikájukat szavak nélkül, távolságból, pl. dalon, versen, könyvön keresztül, nem közvetlenül.

Értékelik a privát terüket, és meglehetősen introvertáltak lehetnek. Akarnak kapcsolódni másokhoz, de gyakran furcsának látszanak ezek a kapcsolódások, esetlenek (mert 5-ök). A gondolataik tiszták és privátak, de amikor hangosan akarnak beszélni, kicsit botladoznak a szavaikkal, szűkszavúak, dadognak. Nehezükre eshet cselekvésbe menniük, helyette távolságból van ez a romantikus kötődés. Ez ijesztőnek tűnhet időnként, mert túlságosan ráhangolódnak arra a személyre, akivel nem beszéltek még soha (dalokat írnak, leveleket). Érzelmileg intenzívek, és kifejezővé válhatnak azokban a dolgokban, amit tesznek, szenvedéllyel, kreativitással. Szenvedélyesek lehetnek a munkájukkal, amit csinálnak.

Az ideál, amit üldöznek, az az ideális kapcsolat. Belső világban élnek, telve ideákkal, teóriákkal, utópikus fantáziákkal, ahol feltétel nélküli szeretet akarnak találni, megosztani magukat egy személlyel, de az ideáljaik annyira magasak, hogy nehéz a teszten bárkinek is átmennie. Nagyon idealisztikusak ezzel a kapcsolattal, nehezükre eshet aktuálisan megtalálni azt a tökéletes személyt, és ha meg is van, hamar realizálhatják, hogy az a tökéletes személy nem tökéletes, lehetetlen az ideálhoz felérniük. Könnyen csalódhatnak, folyamatosan tesztelhetik a partnereiket, válogatósak lehetnek a partnerükkel, akarnak valakit, akivel van kémia Feltétel nélküli szeretet és végső egyesülést keresnek, miközben maguk küzdenek azzal, hogy végső ideális partnerek legyenek.

 

6
self-preservation - a hűséges - kedvesség
(pl.: Ron Weasley a HP.-ből, Anna a Frozenből)

2-nek nézhetnek ki, mert szövetségeseket gyűjtenek, kapcsolathálót építenek, de kinézhetnek 7-nek is, mert pezsgőek, könnyedek, mókakedvelőek, társaságkedvelőek, barátságosak.

A 6-ok szenvedélye a félelem, ezét egy defenzív szerepben találhatóak, az az előfeltételezésük, hogy meg lesznek támadva. Ennek az altípusnak az önvédő mechanizmusa az, hogy a félelmükkel szövetségek építésével küzdenek meg, barátok hálózatával, akik megvédik őket. Kapcsolatokat keresnek, keresik a kapcsolódást, teszik mindezt barátságossággal, kedvességgel, figyelmességgel, gyengédséggel. Kapcsolathálókat építenek azzal a megfontolással, hogy az emberek ott lesznek nekik, amikor szükségük van rájuk. A stratégiájuk az, hogy ha barátok valakikkel és kihívás jön, akkor támogatni fogják őket, támogatnak, hogy támogassák őket, egymás hátát védő mentalitás. Ez hűségessé teszi őket, de van bennük némi szkepticizmus, hogy valóban ott lesznek-e számukra, amikor kell. Barátságosak, de ez egy stratégia, nem őszintétlenek, csak van, ami előidézi.

Érezni akarják az ölelését a családnak, közösségnek, védve akarnak lenni, ellenség nélkül (vonzódhatnak olyan idealizált partnerhez, aki megvédheti őket). Keresik a módját, hogy támogatóak legyenek mások felé, valószínűleg emlékezni fognak tényekről másokkal kapcsolatban, kicsi dolgokról. Keresni fogják a másikat, időnként bejelentkeznek, hogy minden rendben-e, mert nyitva akarják hagyni azokat a kapcsolatokat.

Kívül szívtípusnak néznek ki, gyengédek, barátságosak, hűségesek, édes támogatók, törődőek, adakozó külső, de belül nagyon mások, belül gondolkodó típusok, az agyuk fut, túlgondolkodnak -de mindig-, aggódnak, és folyamatosan problémamegoldó üzemmódban vannak, túlélők. Ez kreálja a hideg-meleg, édes-keserű dinamikát, kettősséget. Ezért amikor valamin megsértődnek, nem csak haragossá válnak, de makaccsá is.

A legaktívabban félelemmel teliek a 6-ok közül, legnyilvánvalóbban látható, bizonytalanság, szorongás, döntésképtelenség náluk erősen jelen van, sosem érzik, hogy van elég bizonyíték, mindig van hely a kétségre. Kétségbe vonják magukat és másokat, kétséget töltenek szituációkba, kérdéseik vannak, azokra választ várnak. Ők az ördög ügyvédjei, azt firtatják, hogy az emberek és a válaszaik megbízhatóak-e; tesztelniük kell, egyébként hogyan bízhatnának?

Nehéz nekik bocsánatot kérniük -fognak, mert kell a kapcsolat-, mert kimondani, hogy cserbenhagytak mást, haragot hozhat. Valószínűleg elfojtják a haragjukat, megtartják maguknak, legfeljebb pár bizalmasnak fedik fel, velük átbeszélhetik a sérelmeiket. Félnek más emberek rosszallásától és haragjától, ezért a saját haragjukra úgy tekintenek, amit el kell rejteni. Habár lehetnek nagyon azok, amikor az emberek cserbenhagyják őket, de óvatosak mutatni ezt, mert amikor más haragos rájuk, olyankor a világ haragja zúdul rájuk.

A legfőbb fókuszuk az életben az, hogy mi tart mindenkit biztonságban, főleg fizikálisan. Kívülről akár erősnek és magabiztosnak tűnhetnek, de problémájuk van használni az erejüket. Gondjuk van érezni a saját erejüket és hatalmukat, emiatt ellenállnak vezető pozícióknak, nem biztosak abban, hogy alkalmasak. Ilyen módon kicsit szabotálják a saját karrierjüket, mert nem gondolják, hogy alkalmasak lennének olyan pozícióra, amelyben döntésekért jönnek hozzájuk mások (ironikus ez, mert problémamegoldók). Külső támogatás nélkül nehéz azt érezniük, hogy biztosak valamiben, és könnyen lebeszélhetik őket. Mindig keresnek, de nehéz idejük van bármikor bizonyosságot szerezniük, nem tudják, hogy tudnak-e eleget egy döntéshez, döntésképtelenek. Sok kérdést feltesznek, de sosem eleget, sosincs elég információ a döntéshozáshoz.

Mivel megtanultak a félelemmel élni egész életükben, nagyon jók krízisekben, hiszen a krízis a mindennapjuk szerves része. Ők alapból felkészült módban üzemelnek, remek első reagálók, nem pánikolnak, tiszták, felnőnek ehhez. Amikor a félelmeiket megtanulják kezelni, és bízni a döntéseikben, akkor egy meggondolt, bölcs, érzékeny vezető lehet belőlük.

 

social - a szabálykövető - kötelesség
(pl.: Oscar, az Officeból; a törzsszavazóbázis)

1-hez hasonlíthatnak, mert kötelességtudatosak, felelősségteljesek, és merev duális világnézetük van a jó-rossz fogalmáról. A különbség az, hogy azok belül, intuitíven tudják, hogy mi a helyes, ellenben ők külső, előre megírt útmutatót követnek, nem a belső iránytűjüket.

A külső fenyegetés félelmére, amíg az előzőek szövetségek kötésével válaszolnak, addig ők csoportokhoz csatlakoznak, amihez tudniuk kell az irányelveket, elvárásokat, kézikönyvet, leírást, szabályokat. Ezek adnak nekik bizonyosságot és erőt, bíznak magukban, és hitükben. Bennük sokkal inkább az a félelem, hogy a rossz dolgot teszik a tekintélyszemély, vagy -intézmény szemében.

Meggondoltak, ésszerűek, szabálykövetőek, szorgalmasak, precízek, szervezettek, hatékony módon gondolkodnak, tiszta struktúrát akarnak, és cselekvéseiket rendszerhez igazítani. Igyekeznek maradéktalanul követni a szociális normákat, és rendeletekre épülő struktúrákat. Megtanulják a kézikönyvet, a játék szabályait, és követik, kötelességtudatból, felelősségtudatból. Hűek lesznek ehhez az idealisztikus sztenderdekhez, annyira, hogy az autoritás nem talál okot, hogy rosszalljon bármit bennük. Mindig van veszély odakint, de találnak egy olyan rendszert, hatalmi rendszert, vagy akár tekintélyszemélyt, ami ellátja őket az észlelettel, hogy kik ők, mi az identitásuk, kötelességük, mi az elvárás; és ha követik ezt, a hatalmi rendszer megvédi őket. Keresik a játékszabályokat, és ha megtalálták, követik, és ha más nem követi, először figyelmeztetik azokat, utána fenyegetésnek érzik azokat. Akik követik -amit ők-, azok bent, akik nem, azok kint; velük, vagy ellenük. Nem szeretik a bizonytalanságot, biztosak akarnak lenni, vágynak rá, a világot fekete-fehérnek akarják látni, jó-rossz, velem-ellenem dualitásokban képzelik el, számukra így biztonságos a világ. Aggódnak, ha a dolgok bizonytalanok, tudniuk kell a szabályokat, hogy mi az elvárás, így követni tudják azt.

A szorongással úgy birkóznak meg, hogy találnak egy külső hatalmi rendszert, vagy szabványt; és a szabályok lesznek a referenciapontok számukra, hogy tudják, a helyes dolgot teszik, és akkor biztonságban lesznek, mert jó követők, ellentétben másokkal. Ez az autoritás gyakran csupán egy gondolatrendszer, útmutató szabályai, egy absztrakt, ami vonatkoztatási keretet-pontot ad nekik. Ilyen például a keresztényeknek a biblia, az ő bibliájuk, és a saját, vagy a papjuknak az értelmezését tekintik igaznak; vagy ilyen az alkotmány, vagy katonáknak a sereg szabályzata, vagy mindenféle izmus, mint kommunizmus, kapitalizmus stb.

A kétségeiket átadják másoknak, provokálnak, hogy mások is elkezdjenek gondolkodni maguknak. Nem fogják megmondani, hogy miben higgyenek, nem erőltetik rájuk, csak provokálni akarnak, érvekkel. Ezzel kétséget okoznak, ami nem feltétlenül rossz dolog. Ugyanakkor, túl biztosakká válhatnak magukban, túl biztosak a tényeikben, infóikban, igazi hívőkké, szektakövetőkké válhatnak. Ellenben, amikor a cég -ahol dolgoznak- más felé megy, lehetnek zendülők -vagy annak tűnhetnek-, ha az, amire feliratkoztak, nem követi a vonalat. Problémájuk van spontánnak lenniük, követelhetik, hogy dolgokat tegyenek a nézőpontjuk szerint, mert megtalálták a biztonságos módját tenni dolgokat, és ahogy más teszi, az nem az. Nyersek, ítélkezőek lehetnek, mert érzékenyek a kötelességre, a nézőpontjuk szabályszerű, és dolgokat csak azon a módon lehet tenni, ahogy a nagykönyvben áll. Akik követik a szabályokat jók, akik nem, azok rosszak.

 

sexual - a harcos - erős
(pl.: William Wallace, A rettenthetetlenből)

Ez az ellentípus, 8-okhoz hasonlíthatnak, mert hozzájuk hasonlóan ők sem tudatosak a félelmeikkel, de amíg azok nem gondolkodnak a félelmükről, elfojtják a gyöngeséget, addig nekik a viselkedésük egy reakció arra, a mély motivációjuk a félelem marad.

A félelemmel úgy birkóznak meg, hogy tagadják a sérülékenységüket, és erőt vetítenek. Az ő stratégiájuk a támadás, hogy megfélemlítenek, elijesztik a veszélyt, nem csak simán merészek, de lehetnek tudatlanok abban, hogy félnek.

Azt hiszik, bárki veszélyes, fenyegetés lehet; nehezükre esik másokban bízniuk, hinni másokban, megtanultak magukra támaszkodni. Igyekeznek a veszélyt távol tartani, készenlét egy lehetséges támadásra, ami akárhonnan, akármikor jöhet. Asszertívak, erősek lesznek, a félelmük ellen fordulnak, elijesztik, elnyomják azt. A stratégiájuk, hogy kezelik azt, és másokat igyekeznek megfélemlíteni; merésznek, vadnak kell megjelenniük, nem elég erősnek tűnniük, félelmet kell kelteniük másokban (minden 6 teszi ezt, kétségek keltésével). Azt a benyomást keltik, hogy bármelyik pillanatban elveszthetik a fejüket, nem tudhatják, mire lehetnek képesek, ha sarokba szorítják őket. Az egész mechanizmus onnan jön, hogy nem tudják, ki mire lehet képes, ezért készen kell állniuk visszatartani ezt a veszélyt, mert ha mindenkiben veszélyt látnak -családtagokban is-, nem tudják, mire képesek mások, magukról sem tudják ezt, mindig éberek.

Tudattalanul elkerülik a félelem mutatását, és keresik az erő és biztonság pozícióját. Nem állnak kapcsolatban a félelemmel, nem látják magukat, hogy a félelem motiválná a cselekvéseiket. Erősek, döntésképesek, megfélemlítőek akarnak lenni, ez a motiváció hajthatja őket, hogy bizonyítsák magukat, még akkor is, amikor nem is kell. Kifogásolóak, másokkal ellenkeznek, keresik, hogy bátrak, erősek legyenek, és úgy is nézzenek ki. Egy védekezési mechanizmus az, hogy felfújják magukat, hogy 8-nak nézzenek ki. Szókimondóak, lázadóak, ellenszegülők, akik azok ellen mennek, akiknek hatalmuk van, kockázatvállalóak, vakmerőek. Ebben az előző altípus ellentettjei, ők igyekeznek rendszeren kívül állni. Olyanok, mint egy pankrátor, sokkal inkább színészek, mint küzdők. A motorosok kultúrája, focihuligánok jól mutatják a működésük lényegét: együtt félelmetesnek mutatkozni.

 

7
self-preservation - a kamasz - élvezetkeresés
(pl.: sok rocker; mint David Lee Roth, Steven Tyler)

A 8-okra hasonlíthatnak kicsit, mert azt fogják csinálni, amit akarnak, mindegy, mások mit mondanak, és mennyibe kerül. A 6-okhoz hasonlítanak még, mert van bennük egy szorongás a kimaradástól, attól, hogy lemaradnak valamiről (FOMO).

A 7-ek a falánksággal küzdenek, ez annyit jelent, hogy ami teljessé teheti őket, az rajtuk kívül létezik, meg kell szerezniük, eközben félnek attól, hogy elakadnak, limitáltak lesznek. Ennél az altípusnál elég nyilvánvaló a falánkságuk, ők a legfalánkabbak, keresik a lehetőségeket, hogy az ügyüket, magukat előbbre segítsék, hogy a szükségeiket megszerezzék. Eszesek, agyafúrtak, dörzsöltek, a legkevésbé hiszékenyek, tudják, hogy hogyan szerezzék meg azt, amit akarnak, ami jó és előnyös nekik. Ravaszak és okosak, jó üzleteket kötnek, amik hasznosak számukra.

Kötelességüknek érzik, hogy igazak legyenek magukhoz, hogy megszerezzék, amire szükségük van az életben. Úgy érzik, szükségük van rá, jobban késztetve vannak, hogy utána menjenek, amit akarnak. Örömkeresőek, emiatt önzőnek, egocentrikusnak tűnhetnek, pedig lehet, hogy egyáltalán nem azok, emellett önhivatkozóak (mint minden 7), tudtára adják másoknak az igényeiket, és utána mennek.

Maguk köré kapcsolatokat építenek, azért, hogy támogassák őket abban, hogy a szükségeiket kielégítsék. Megbízható emberek, személyes szövetségesek hálózata, akik támogatják, segítik őket, hogy megszerezzék azt, amit akarnak, és segíteni fognak rajtuk a bajban. Akkor érzik magukat biztonságban, ha van ez a hálózat, hogy segítsen nekik, de nekik menniük kell a vágyaik után, ami függővé teszi őket másoktól, szükségük van erre a kicsi személyes maffiára maguk körül. Kultiválják szövetségeseik hálózatát, akik támogatják a boldogságkeresésükben. Azt gondolják, speciális pozícióban vannak a családban, és az ő igényeik is, és azt, hogy ami jó nekik, mindenkinek jó.

Nagyon beszédes személyek, akik társaságkedvelőek, szeretik az élvezeteket, örömkeresőek, nagyon érzékiek, anyagiasak, világiasak, a legkevésbé vallásosak, szeretik a lehetőségeket, a tapasztalatok szabadságát, minden megtapasztalását. Erős félelem a limitációtól, a hiány, az elakadás pánikot okoz bennük. Akár lázadók, engedetlenek is lehetnek, a következő nagy dolgot, lehetőséget keresik. Meglehetősen hatalomellenesek, nem vehetik észre, de haverkodnak azokkal, akik pozícióban vannak, hogy kitérjenek előlük. Nagy kitérők, kitérnek a hatalom, a kötelesség, a feladatok, a felelősség, és az intimitás elől. Az intimitás csapdának érződik számukra, ezért könnyű szívűek, és felszínesen tartanak dolgokat.

A leginkább cselekszenek arra az impulzusra, hogy menniük kell, azt fogják tenni, amit akarnak, mások mehetnek velük, de ne állítsák meg őket. Nem tudnak egy helyen megülni, már a következő eseményre rohannának. Speciális képességük a teleportálás, azaz szó nélkül máshova lelécelés. Próbálnak a legtöbbet megtapasztalni anélkül, hogy az unalmas életet élnék, a legjobb idő számukra a most. Keresik a teljességet az életben, élvezet keresése, lehetőségek kielégítése, tapasztalatok gyűjtése hajtja őket.

A 7-eknek nagyon aktív elméjük van, amikor fókuszáltak, akkor produktívak, szenvedélyesek, és megosztják azt, ami érdekli őket. Optimisták, nulla gondolkodással ugranak ötletekbe; "remek lesz, pénz nem kell, működni fog" -valószínűleg tényleg, mert opportunisták, megtalálják a módját, hogy a szükségeik meglegyenek, és asszertívak, nem félnek attól, hogy megkérdezzenek másokat, hogy segítsék őket.

Karizmatikusak, egyéniek, humorral fordulnak másokhoz, simák és humorral kisimítják a kapcsolatok nehéz pontjait, újraértelmeznek, gázlángolnak (gaslight) tapasztalatokat, de nem riadnak vissza a konfliktusoktól sem. Túlfókuszálnak az élvezetek fontosságára az életben, és a fájdalom ártalmasságára, mindent el kell kerülniük, ami fájdalmas. Az élvezet elviszi a fájdalmat, tüneti kezelés, az okával a fájdalomnak nem foglalkoznak. Ennek tudható be az élvezetek szeretete, az önérdek, a fókusz azon, ami kell nekik, hogy biztonságban legyenek, hogy anyagiasak. Az ürességérzetük függőségeket is okozhat.

Akarnak, tehát szükségük van; a kívánalmaikat gyakran szükségnek definiálják, bármilyen gyűjteményük van, szükségük van arra a következő darabra. Ők a legpraktikusabbak, ami annyit jelent, hogy legyen megtörtént egy ötlet. Cselekvő módban ragadtak, és időnként mást csinálnak, mint amit ígértek, nem azért, mert direkten önzőek, csak más esemény is volt, ahova menniük kellett. Felhalmoznak dolgokat a naptárjukba, de inkább nincs is naptárjuk. (Akármi az eszükbe ugrik, lelkesek lehetnek aziránt, ez fárasztó egy idő után.) Amikor nem követik az ígéreteket, a felelősséget, akkor ők újraértelmezik, minimalizálják, racionalizálják, megmagyarázzák, hogy nem úgy gondolták. Önhivatkozóak, ezért nem veszik észre, nem gondolnak bele, hogy a viselkedésük hogyan hat másokra körülöttük. Csupán az impulzusaik szerint mennek előre, és azt gondolják, hogy amit akarnak, mindenki akar, a szükségeik a csoporté, és egyébként is jó ötletnek tűnt. Nincsenek tudatában annak, hogy mennyire hajtja őket az önérdek; ha azt mondják nekik, hogy önzőek, visszautasítják ezt. Azt mondják, szenvedélyük van ehhez, ez remek lehetőség, mindig ezt akarták csinálni, ez az álmuk, egészen dél óta.

Maguk mögött húzhatják a törött ígéretek, fájdalom csíkját, de ezt nem veszik észre, mert utálják a fájdalmat, erre ők maguk okozzák. Az emberek elfáradhatnak, kimerülhetnek, nincs energiájuk követni őket. Mások a családban azt érezhetik, hogy hátra lettek hagyva. A fenti dinamika eléggé leválasztott személlyé teszi őket; habár nagyon extrovertáltak, körbeveszik magukat személyes maffiával, de egy részük introvertáltnak érződik, és magányos, izolált személyként végezhetik.

 

social - a felnőtt - feláldozó
(pl.: Robin Williams, amit játszott Patch Adamsben, és Holt költőkben)

Ez az ellentípus; 2-ekhez hasonlíthatnak, mert azért vannak, hogy másokat szolgáljak és felvidítsanak, és 1-ekhez, mert jók akarnak lenni, jónak akarnak látszani.

A falánkságra azzal reagálnak, hogy nem akarják ezt tenni. Ugyan érzik az impulzust, a szükséget, látják a fényes dolgokat, amik vonzzák, de inkább arra vágynak, hogy jó embernek lássák, semmint falánknak; mert a falánkságban van némi kihasználás (mert ha öt helyett tíz sütit esznek meg, valaki nem fog). Érzik azokat az ingereket, de elássák az impulzusukat, elhalasztják, vagy lefegyverzik, mert kapcsolatban akarnak maradni az emberekkel az életükben. Tudják, hogy a teleportálás, és az azt csinálni, amit éppen akarnak impulzus széttörheti azokat a kapcsolatokat, és önzőnek gondolnák őket. Ezért nem eszik meg a maradék sütit, és csodálatot várnak azért, amit nem tettek meg.

A falánkságot egy impulzusnak érzik, de eldöntik, hogy magukat korlátozzák, mert önzőnek lenni rossz. Inkább lesznek -még inkább látszanak- jó embernek, minthogy a szükségeik teljesüljenek. A jó embernek lenni vágya kiszorítja a vágyukat, kívánságukat, ami a pillanatban felugrik, de ez nem olyan, mint egy 1-eknél, ez sokkal inkább a vágy, hogy jól nézzenek ki, jónak a tapshoz. Alapvetően nincs több jó ebben, mint a másik 7-ekben, csak a szükségük más úton teljesül. Kielégíthetetlen vágyuk van arra, hogy csodálják őket a jóságukért; feláldozásukért.

A figyelmüket arra akarják fókuszálni, hogy támogassanak másokat, adjanak másoknak, könnyítsék a fájdalmát másoknak. Gondviselők, olyan munkákra mehetnek, ahol segítenek, gondoskodnak másokról. Segítenek azzal, hogy gyógyulást hoznak, könnyítik a fájdalmat a világban. Ez egy módja, hogy a saját fájdalmukkal megküzdjenek. A fájdalommal az előző altípusnál érzéki örömökkel küzdenek meg, ők azzal, ha segítenek másoknak, és ha humort, örömöt hoznak, és könnyítek mások fájdalmán, akkor nem kell a sajátjukra fókuszálniuk. Nem kell a saját problémáikra, kihívásaikra, mert a missziójuk az, hogy másokon segítsenek. Azért léteznek, hogy a csoportot szolgálják, és kapcsolatban maradjanak a fontos emberekkel az életükben. A csoportot akarják támogatni, motiváltak abban, hogy többet adjanak, mint amennyit elvesznek, és azt várják, hogy a kapcsolat kölcsönös lesz. Mivel ők adnak, feláldoznak, más is tegye, más is áldozzon, és más is gondoskodjon róluk.

Nagy látnokok tudnak lenni, inspirálnak, motiválnak másokat. Az inspirálást manipulációra is használhatják, rábeszélhetnek embereket dolgokra, olyan kockázatokra, ami nem a másik legjobb érdeke. Lelkesek, szükségét érzik, hogy megosszanak, hogy mi megy az életükben, mit tudnak, mi iránt szenvedélyesek. Idealisztikusak, örömteliek, jó szociális készséggel rendelkeznek, elkerülik a konfliktust, és félnek az elköteleződéstől.

Szeretnék, ha észrevennék őket az áldozatukért, és hozzájárulásukért, amit tesznek, szükségük van csodálatra, tapsra. Igyekeznek a falánk impulzusaikat altruisztikus viselkedések mögé rejteni (pl. miniszter, nővér, doktor, humanitárius), mert magukat segítőkész, jó embernek akarják gondolni -természetesen lehetnek azok. Mások szolgálata megtisztítja őket a bűntudatától annak, hogy érzik azokat az impulzusokat; érzik, és ellenkező irányba mennek. Feláldoznak, de igazából a saját érdekükben teszik, nem feltétlenül azért, mert tényleg törődnének másokkal, inkább a tudatukat oltalmazzák meg azzal, hogy áldozatosak voltak; és remélik, hogy ez csodálattal lesz viszonozva.

 

sexual - a gyerek - lelkesedés
(pl.: Jim Carrey, sok komédiás)

A 9-ekhez hasonlíthatnak (főleg 9w1), mert álomüzemmódban vannak, és az élet némileg megtörténik velük, nem aktív alakítói annak. Emellett a 4-ekhez hasonlítanak, a túlromantizált nézetükkel, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük, és a túlidealizált ideákkal, a szerelemről, és arról, hogy milyen kedveltek, közkedveltek lesznek.

Nehéz megkülönböztetni az előző altípustól. Amíg az előző kettő a falánkságukat kielégíteni, illetve elnyomni akarták, és amíg azok anyagiasak, illetve kiegyensúlyozottak voltak, addig ők idealisztikusak, a fellegekben járnak. A legálmodozóbbak, gyerekszerűek, ábrándozóak, a világra csodálkozóak.

Extrém optimizmus jellemzi őket, olyanok, mint a szerelem, vakok, rózsaszín szemüvegben járnak, és nem látják a hibákat. Úgy mennek végig a világon, hogy láthatják a hibákat, de nem akarnak arra fókuszálni, és azokat megoldani, inkább arra koncentrálnak, hogy hogyan minimalizálhatják, hogyan térhetnek azok elől ki, és hogyan fordíthatják át a nehéz dolgokat pozitívba. Nehezükre esik negatív információt befogadniuk, és valószínűleg újrakeretezik azokat, kicsinyítik a problémát. Ők is a fájdalom elől futnak el, álomföldére.

A fantáziájukban vannak, és nem akarnak a világ valódi természetével, és az előttük álló problémákkal szembenézni, nem akarnak hinni azokban a borzalmas dolgokban, mindenki boldog kell, hogy legyen. Nem akarnak az igazsággal -ami előttük van- szembenézni, ehelyett utópikus ideákra fókuszálnak, hogy a dolgoknak hogyan kellene lenniük, ahol mindenki jól kijön, nincsenek problémák. Elvesznek a rózsaszín szemüveg mögött, a világot úgy látják, amilyen az elméjükben van, meseországban élnek, és azt gondolják, mások is, és meglepődnek, ha mások kihasználják őket. Hiszékenyek, és a legkevésbé sem realisták, vagy gyakorlatiasak.

Elképzelik, hogy a dolgok, mókásak, élettel teltek és energikusak, és annak megfelelően viselkednek, hogy elmeneküljenek a kellemetlen elől. Mindent újraértelmeznek, hogy ne veszítsék el ezt a túlzottan idealisztikus nézetüket. Nincsenek jelen, beragadnak a fantáziáikba, ahol mindenki boldog; ha más jól, van ők is, mindenki, minden rendben. Tudni akarják, hogy minden rendben lesz, és nem ragadnak bele ebbe a negatív érzésbe. Képzelgők lehetnek, tendenciájuk van arra, hogy az elképzelt valóságukban, abban boldog világban élhetnek, amit a fejükben kreálnak, és nem foglalkoznak a problémákkal, ami előttük van. Tervezhetnek és improvizálhatnak sokat, az élet minden jó dolgát meg akarják kóstolni (minden 7), nem akarnak kihagyni semmit. Passzív-agresszívek lehetnek, nem szeretik a konfliktust.

 

8
self-preservation - a túlélő - kielégültség
(pl.: Stanley, az Officeból)

Néha 5-nek néznek ki, mert a szükségek kielégítésére törekednek (azok inkább úgy, hogy minimalizálják szükségleteiket), illetve kicsit csöndesek, tartózkodóak, érzelmileg leválasztottak.

A 8-ok bűne, a bujaság kifejeződik náluk abban, hogy el kell érniük, amit csak gondolnak, hogy szükségük van rá az életben. Nem állhat senki az útjukba, hogy anyagilag biztonságban legyenek, ez a legfőbb gondjuk, tudják, mit akarnak, és utána mennek annak. Hajlamuk van arra, hogy vagyont szerezzenek, és elérjenek forrásokat.

Az anyagi szükségleteik felé fordulnak, nem annyira beszélnek róluk, csak utánuk mennek. Nem minimalizálják a szükségleteiket, hanem biztosra mennek abban, hogy van elég. Nem akarják gyöngének látni magukat, az érő felé igyekeznek, ha megszereznek mindent, amire szükségük van az életben, nem kell függniük másoktól.

Keresik a módját, hogy kielégítsék a szükségeiket, és hogy dolgokat megcsináljanak. Nem fogják elmagyarázni ezeket másoknak, és nem várnak másokra, hogy csatlakozzanak, vagy hogy megértsék, mit csinálnak. A figyelmük arra irányul, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy biztossá tegyék azt, hogy megkapnak mindent az életben, amit akarnak, hogy magukról, és saját igényeikről gondoskodjanak. Úgy gondolják, képesek erre, és kizárnak érzéseket, embereket, ideákat, intézményeket, amik szembehelyezkednek a vágyaikkal. Ez azt okozza, hogy önzőnek, türelmetlennek nézhetnek ki, lehetnek dührohamaik, lehetnek rámenősek, mohók, kontrollálni akarnak dolgokat, megmondják másoknak, mit tegyenek. Az 5-ökhöz hasonlóan fukarok az érzelmekkel, dicsérettel, beszéddel arról, hogy kik ők, és mit akarnak, nem nyílnak meg, leértékelik az érzéseiket, elkerülik megosztani az információkat magukról. A legcsöndesebb, legkevésbé kommunikatív, legintrovertáltabb 8-ok, szükségük van a függetlenségre. Erősek, bátrak akarnak lenni, viszonylag félelemmentesek, direktek, erőteljesek a szükségeik üldözésében. Türelmetlenek, ha a szükségeik nincsenek meg, ez egyfajta kegyetlenséget hozhat, mert minden kellemetlenséget haragra formálják át, és könnyen hibáztatnak. Hajlamosak bosszút állni, néha nem is értik az impulzusukat, csak tudják, hogy a másiknak fizetnie kell.

Nem kell nekik nagy befolyás, hatalom, védik, ami az övék. A szükségeiket akarják kielégíteni, de problémájuk van a segítség kérésével. Nem akarnak érzelmeket mutatni, főleg gyöngeséghez kapcsolódóan nem. Kényelmesek döntést hozni, cselekedni, intellektuálisak, erősek, nincs toleranciájuk a gyöngeségre és inkompetenciára. Tudják, hogy mit akarnak, és hogy hogyan legyenek kontrollban egy tárgyaláson, az üzletkötés művészei.

 

social - a csoportvezető - szolidaritás
(pl.: Martin Luther King)

Ez az ellentípus. A nők gyakran 2-nek néznek ki, férfiak 9-nek, mindkettő néha 6-nak, mert gyakran elnyomják a vágyukat, hogy kifejezzenek haragot, bosszút, hogy fenntartsák a harmóniát, hűséget, barátságot; továbbá igyekeznek az elnyomottakért kiállni.

Ellentípusok, azaz ellene mennek néhány impulzusnak, a bujaságuknak. A 8-ok antiszociálisak, nem akarják lenyűgözni az embereket, önértékelésüket nem másoktól szerzik. Ők a szociális antiszociálisak, kapcsolatban akarnak maradni, hűségesek, barátságosak akarnak lenni. Hasonló tűz van bennük, de haragjukkal azokat célozzák, akikről azt gondolják, hogy elnyomják az ártatlant. Olyanok, mint Robin Hood, szembemennek a gazdagokkal, hogy a szegényeknek adhassanak. A figyelmük fókusza azon, hogy ki él vissza a hatalommal, hogy elnyomjon másokat; és annak álcájával, hogy törődnek az áldozattal, felhatalmazást éreznek arra, hogy a haragjukat kifejezzék, és elpusztítsák az ellenséget. Ez adja a feljogosítást, lehetőséget ehhez az erős kontrolláló működéshez.

A jó oldaluk, hogy törődnek, törődni akarnak, harcolni a kicsikért, igazságért, 2-eknek néznek ki, de 8 módon teszik mindezt. Jártasak olyan szituációk észlelésében, amikor valakit kihasználnak, zaklatnak a hatalmasok, és késztetést éreznek, hogy ezt megállítsák ezt. Viharos, harcos módon teszik, ha valaki kell, hogy az asztalra csapjon, megteszik, ki fogják hívni a rendszert, ahogy a dolgok vannak, status quo ellenségei (így segítenek, egy 2 inkább szolgálattal). Az emberek bajnoka akarnak lenni, segítőnek látják magukat; meglepődnek, ha azt mondják nekik, hogy túl erőteljesek. Abban a vágyukban, hogy segítőkészek legyenek -amit gondolnak magukról- úgy jöhetnek át, mint aki beleütötte az orrát mások dolgába, átlépték a vonalat. Ők a legkevésbé agresszív 8-ok, de így is nagyon asszertívak.

Segítenek az erőtlennek, kiállnak mellettük, vagy kihívják azokat, tesztelnek, nyomás alá teszik, kicsit megszorongatják azokat (ez kinézhet vitának, kihívásnak), hogy álljanak ki magukért. Jó mentorok, meg akarják osztani az erejüket, merészségüknek van vonzása. Másoknak segítenek a gyöngeségükben, hogy eltereljék a figyelmüket a sajátjukról. Nézetük szerint csak az erős él túl; ki akarnak állni az erőtlenért, de nem akarják megtörölni az orrukat. Az inkompetenciára, lustaságra nincs toleranciájuk, hamar eldöntik, hogy valóban tehetetlen valaki, vagy csak azt választja. Nem kodependensek, ellene mennek, hogy kihasználják őket, nincs toleranciájuk a bosszantó, gyönge, inkompetens emberekhez, de az elnyomottért harcolnak.

Szociálisabbak, extrovertáltabbak, társaságkedvelőek, barátságosak, együttérzőek, sármosak, főleg csoportokban, ahol jellemzően relaxáltabbak, nyugodtak. Amikor viszont szemtől-szembe kerülnek másokkal, akkor idegesek lehetnek, érzésekről beszélni, sérülékenységről, ez nem az ő terepük. A csoportban lazábbak, nem keresnek vezető pozíciót, de ha a csoport botorkál, akkor érzik a szükségét, hogy lépéseket tegyenek. Nem keresik a felelősséget, csak látják, hogy a csoportnak vezetésre van szüksége. Gyakran így kerülnek vezető pozícióba, mert késztetést éreznek, hogy segítsenek, és mások észreveszik, hogy erőteljesek. Időnként elveszíthetik magukat a folyamatos cselekvésben, kell megállás nekik is.

 

sexual - a parancsnok - birtoklás
(pl.: Danny DeVito, Joe Pesci)

Jól megtestesítik a 8 értékeket, prototípusok.

A bujaság náluk a legnyilvánvalóbb, nagyon erős személyek, dinamikusak, akikre figyelni kell. Minden 8-ban van egy kicsi maffiaszerűség: az a családunk, együtt vagyunk, védjük, kicsit zaklatjuk egymást, de te kívülről ne tedd, ha jót akarsz. Ők ennek a családnak a feje.

Amíg az előzőek figyelme azon van, hogyan szerzik meg, amit akarnak, illetve, hogy hogyan védenek meg másokat, addig náluk a fókusz azon, hogy hogyan nyernek kontrollt, fölényt és hatalmat a környezet felett.

Szenvedélyesek, karizmatikusak, ha besétálnak valahova, mindenki tudni fogja, hogy ott vannak, elvárják, hogy a dolgok változzanak, mert itt vannak; átveszik a hatalmat, kontrollálóak. Szükségét érzik a környezetük totális dominálásának, ha nem kontrollálhatnak, akkor nem akarnak semmit. Az emberek vagy vonzódnak hozzájuk, vagy taszítódnak. A leginkább ellenszegülők, a legkifejezőbbek az érzéseikkel, sok harag, dominánsak, kontrollálnak, erősek, nyíltan a 8 tulajdonságokat demonstrálják.

Birtokolni akarják mindenki figyelmét, nem csöndesek, nem gond nekik rossznak látszani, akár tetszhet is nekik ez a szerep. A legnyíltabban és leghatározottabban mehetnek a szabályok ellen, vagy a szociális normák ellen, hatalom, vagy autoritás ellen. A legvalószínűbb, hogy mutatják, és érzik szenvedélyesen az érzéseiket. A legrövidebb utat választják, hogy kielégítsék a vágyaikat, igyekeznek az életet teljesen megélni. Élvezeteket keresnek az életben, étvágyukat határok nélkül elégítik ki. Szenvedélynek mondhatják, de inkább bujaságnak és falánkságnak látszik ez kívülről. Nehéz idejük van figyelni a határokra, azaz a törvény nem vonatkozik rájuk, valószínűleg nem foghatják fel, mi a következménye a cselekedeteiknek. Erős személyiségek, és úgy tesznek dolgokat, mintha be lennének állva, úgy élik az életet, mintha golyóállóak lennének. Büszkék lehetnek arra, hogy rosszak, lázadók a hagyományos hatalommal szemben, a hagyományos módjainak, hogy tegyünk dolgokat.

A legszínesebbek, delejesek, hatalomszeretőek, szükségük van dominanciára, és akarják, hogy az emberek teljesen megadják magukat az akaratuknak, kontrollálni akarják a szituációt, mindent és mindenkit, vezetők akarnak lenni. Megtölthetik a termet a nagy energiájukkal, dominálják a környezetet, hangosabban és hosszabban beszélnek, úthengerek. Intoleránsak a gyönge, inkompetens, lassú emberekkel; inspirálhatnak másokat a szenvedélyükkel, magabiztosságukkal.

 

9
self-preservation - a bíró - kényelemkereső
(pl.: Harry Potter, Clint Eastwood)

A 8-okhoz hasonlítanak, akarják, amit akarnak, nem mindig azt, amire szükségük van. Habár ők megelégedhetnek relatív kevéssel, kényelemmel, egyszerű élvezetek formájában, de van egy étvágy bennük, ami sosem látszik kielégítettnek. Némileg 7-ekhez is hasonlítanak, főleg, ha elvonják a saját figyelmüket, hedonisták lehetnek.

Minden 9 szenved önelfeledésben (avagy lustaságban), és ők is ezt teszik, de nekik van egy listájuk a szükségleteikről, de ezek egyfajta pótszükségletek. Ahelyett, hogy az igazi álmokkal, vágyakkal, a saját erejükkel, hangjukkal, identitásukkal lennének kapcsolatban, helyette inkább a kisebb szükségletekkel, dolgok élvezetével, nyugalommal törődnek. Alszanak önmaguknak, és csupán arra éberek, hogy mi az, ami körülöttük élvezetet okoz, mókát, jó érzést. Alszanak a saját létezésük érzékelésének, hogy kik ők lényegében, és eltérítik magukat a mélyebb vágyaktól, amikről lekapcsolódtak, és az érzelmektől.

Olyanok, mintha eldöntötték volna, hogy nem lesznek szeretve ebben az életben, beletörődnek, és kényelmet keresnek kompenzálásként. Ez nem tudatos bennük, de feladták a szükségüket a szeretetre, elfogadják azt, amilyen az élet, azt, hogy lehet, az emberek sosem fogják szeretni őket. Ehelyett csak azokra a dolgokra fókuszálnak, ami konkrét, ami előttük van, ami kielégíti, komfortossá teszi, fenntartja őket. Kényelemre és mókára cserélik azt, amit kaphatnának szeretet formájában.

Könnyen elakadhatnak melléktevékenységeikben, és kicsit megfeledkezhetnek a valódi szükségleteikről. Bizonyos komfort kell nekik, de nem mindig jók ennek a szükségnek a tudatásában. (Legfeljebb reményteli elvárás, hogy mások tudják a szükségeiket, vagy önállóan ellátják azt.) Nem nagyon akarnak beszélni arról, hogy mi folyik bennük le, nem akarnak sokat megosztani az érzéseikről, de akár nincsenek is nagyon kapcsolatban az érzéseikkel, gondolataikkal, nemhogy képesek legyenek azokat tisztán kifejezni. Azt érezhetik, hogy túl agresszív hangosan kijelenteni ezeket -azaz asszertívnak lenni-, továbbá nem is tudják, hogy mit akarnak, ezért terelik el a figyelmüket. Az azonnali dolgokra hangolódnak rá, amit meg kell tenniük, ami előttük van, miközben a valóban fontosakat nem teszik, öntudatlanok. Nem érzik magukat alkalmasnak, félnek a sikertelenségtől.

A fizikai kényelemre és tevékenységre fókuszálnak, és sok kielégülést találnak a rutintevékenységekben, mindennapi kielégítésében az étvágyuknak. Azért, mert a rutin kényelmes -még ha destruktív is-, mert ismerős, nem igényel gondolkodást, hogy a terveikkel, prioritásokkal kapcsolatba kerüljenek. Nem figyelnek a célokra az életükben, kívánságaikra, érzéseikre, ehelyett az azonnal tapasztalatokra, és konkrét (nem metafizikai) szükségekre hangolódnak rá. Az igényeik tekintetében sokkal inkább földhözragadtak, darabosak, egyszerűek. A fizikai kielégülésnek a tapasztalatára hangolódnak rá, mint evés, alvás, pihenés, olvasás, tévézés, játék, kirakók, rejtvények. Ezek a tevékenységek arra szolgálnak, hogy elvonják a figyelmüket attól az érzéstől, hogy nem tudják, hogy kik ők, mint személy, mit akarnak, mi a céljuk az életben. Az ismerős rutin struktúrát biztosít számukra, hogy segítsen még otthonosabban és békésebbnek érezni magukat az életben. Amikor a rutinok meg vannak zavarva -félbeszakítva mások által-, zsémbesek lehetnek, akár csendesen visszavonulhatnak a kapcsolattól, hogy később folytathassák a tevékenységet. A rutin bármi lehet, pl. az, hogy milyen ruhát viselnek, ami kényelmes, mindig ugyanazt a bejáratott márkát veszik.

Nagyon praktikus emberek, akik sokkal ingerlékenyebbek és makacsabbak, mint más 9-ek, ők a legkeményebbek közülük. A makacsság a harag egy passzív formája. Nincs gondjuk az egyedülléttel; lehetnek nagyon alkalmasak, erélyesek, és keményen dolgozóak. Nagyon ellenállóak lehetnek, csak átvészelik a viharokat, az összes konfliktust, eltűrnek, kitartanak. Ők azok, akik egy helyen dolgoznak évtizedeket, krízisek jönnek-mennek, de ők maradnak a helyükön. Gyakran látják a kontextust, hogy hogyan illenek össze dolgok, hogy a dolgokat elősegítsék. Jók abban, hogy mindenkit a fedélzeten tudjanak abban, hogy elérjenek egy célt, humorral inspirálják az embereket.

Van egy mókás, pozitív fókuszuk az életre. Emiatt valószínűleg 7-ekkel vegyülnek és lógnak, kijönnek velük, és eltérítik magukat mindenféle élvezetekkel, ami jó érzés, ízletes. Amikor nyomva és kontrollálva vannak mások által, akkor mozdíthatatlanná válhatnak, makacs kőfallá. Mozdíthatatlanná válnak, de valószínűleg nem beszélnek róla, ha provokálva vannak, mutathatnak kis haragot, mert haragos emberek a felszín alatt.

 

social - a közösségi jótevő - résztvevő
(pl.: Walt Disney, Micimackó)

Ez az ellentípus; kinézhetnek 3-nak, mert produktívak lehetnek, de az azokra jellemző stressz nélkül, és 2-nek, mert másokért tesznek, habár nekik nincs akkora szükségük kapcsolatokra.

A saját identitásukra, aspirációikra, álmaikra ők is lusták, de más tekintetben nagyon nem azok, lehetnek munkamániások (ez teszi őket ellentípussá), nagyon elkötelezettek. A csoport bajnokai, fáradhatatlanul dolgoznak a csapat céljaiért, vízióik vannak, ezt kommunikálják, és szeretnék, ha mindenki a csoportban értené, hogy mi az iránya a csapatnak.

A figyelmük azon, hogy a csoport javára dolgozzanak, hogy elősegítsék a csapat céljait. Magukat nem tartják fontosnak, a csapat számít nekik, ők csak résztvevők. A csoport része akarnak lenni, és elveszítik magukat ebben a csapatidentitásban, amit felcserélnek a sajátjukkal. Ez lehet munka, munkaadó, szociális csoport, ahova tartoznak. A csoport érdekét, szükségét a maguk elé teszik. Egybeolvadnak a csoporttal, annak szükségeivel, céljaival, hogy eltérítsék magukat maguktól, és céljaiktól -ebben valószínűleg nem tudatosak. Különböző verziói lehetnek az énjüknek, ami mind "én"; "én" otthon, munkában stb.; mert nem ismerik önmagukat.

Nem akarnak zavaróak lenni, túlságosan részt venni személyesen, akarnak némi határt tartani mások felé, de magukkal szemben is. Oszcillálnak a teljesen rendelkezésre álló és a hiányzó között. A legfőbb szükségük az, hogy tartozzanak, a csoport tagjai akarnak lenni, elveszíteni az identitásukat abban, de van valami mélyen bennük, ami sosem érzi azt, hogy a csoport elfogadja őket. A csoportért tesznek, keményen dolgoznak, hogy támogassák a csoportot, de sosem érzik, hogy a részei, annyira, mint szeretnék, más szóval, mindig igyekszenek csupán, de sosem érkeznek meg. Ez természetes, mert ha nem ismerik magukat, nincs identitásuk, akkor nem lehetnek valami része, ahhoz egész ember kell. A felszín alatt nem csak rejtett harag, de vélhetően szomorúság is lehet, a nem tartozásé, a szeparáció érzetéé.

Minimalizálják a saját problémáikat, vágyaikat, nem akarják a fájdalmukat megosztani másokkal, nem akarnak másokat terhelni, de másokét átvehetik (mint 2-ek). Érzelmileg nagyon stabil emberek lehetnek, akik nem mennek se túl magasra, se túl mélyre, kiegyensúlyozottak. Rokonszenvesek, vidámak, könnyű szívűek, társaságkedvelőek, tudatosak abban, hogyan jönnek át másoknak, figyelnek erre. Kicsit emberi bokszzsákok lehetnek másoknak, mert csak sodródnak a nehézségekkel, és nagyon megértőek, az emberek kiönthetik rájuk a szemetüket. Keményen dolgoznak, hogy kielégítsenek minden felelősséget, ami másoknak van, és ez a saját felelősségük elől téríti el őket.

Munkamániások lehetnek, keményen dolgozóak, és gyakran végzik vezetőként, néha szinte tolják őket ebbe a szerepbe. Remek vezetők lehetnek, nagy a törekvés bennük, hogy támogassák a csoportot, amíg a saját törekvéseiket elhanyagolják, elfelejtik. Nem fókuszálnak sok figyelmet magukra, még ha keményen dolgoznak, sincs szükségük elismerésre. Az emberek szerethetik azt a környezetet, amit teremtenek, bőkezűen adnak a csoportnak, amit támogatnak, szerények, alázatosak, háttérben dolgoznak. Lehetnek döntésképtelenek, bizonytalanok, de fáradhatatlanul, és önzetlenül dolgoznak. "Teljes életet élnek csak nem teljesen maguk."

 

sexual - a kereső - egyesülés
(pl.: John Denver)

4-nek nézhetnek ki, mert kutatásban vannak, hogy megértsék magukat.

Az önmaguk vágyára való lustaság az előzőeknél érzéki dolgokkal, illetve a csoporttal való törődésben, addig náluk más személyekre való fókuszálásban mutatkozik meg. A leginkább rezonálnak az egybeolvadás és egyesülés koncepciójával, csak ők nem csapattal, hanem a domináns emberrel teszik ezt. Könnyen elveszítik az identitásukat, azzal, hogy egybeolvadnak más, fontos, erős, domináns személlyel az életükben. Azaz nem tudják, hogy kicsodák, de látják magukat a mások szemén keresztül, és azon keresztül élik az életüket.

Meg akarják érteni magukat, és személyről személyre pattognak; egyfajta utazáson vannak, hogy kitalálják, megtalálják magukat, mintegy keresik azt, hogy mit kedvelnek. Nem szilárdak abban, hogy mit akarnak az életben, saját terveikre vakok, és összeolvadnak másokkal, hogy eltereljék magukat maguktól. Félnek befelé tekinteni, mert lehet nem lesz cél és identitás. Céltudatosságot keresnek, nem tűnik úgy, hogy meg tudnák ezt határozni, vagy szavakba foglalni, hogy mi a küldetésük az életükben. Mivel nem tudják ezt beazonosítani, ezért tudattalanul mások véleményét, nézeteit, értékeit, érzéseit, vágyait veszik át. Elveszíthetik a különbséget az ő saját valójuk, és az emberek -akiket szeretnek- között, és hajlamosak összekeveredni másokkal. Ezért könnyen manipulálhatóak, kellenek határok nekik.

A tudatalatti motiváció az az, hogy ha kiállnak magukért, és elmondják, amit kell, a másik mérges lehet, visszaléphet, és az fájna nekik, annyira, hogy jobb, ha nem teszik ezt. Ezért jobb úgy látni a dolgokat, ahogy mások teszik, mert így sosem lesz másoknak problémájuk velük, nem lesznek mérgesek, maradni fognak mellettük. A szeparáció félelme vezeti ezt az önmegtagadást, védekezni akarnak ez ellen azzal, hogy nincsenek határaik; azok, akik, amikor másokkal vannak.

Tendencia döntésképtelensége és bizonytalanságra, akár tudhatják is, hogy mit akarnak, de nem feltétlenül viszik végre, valósítják meg, mert azt érzik, túl agresszív, hogy cselekedjenek. Amikor nem tudják, mit akarnak, éreznek, nehezükre esik ezt kifejezniük, főleg, ha amit akarnának, különbözik másétól. (Mert ha nem akarnak konfliktust, és mást akarnak, akkor vagy nem fejezik ki, vagy nem őszinték. A 9-ek nézhetnek ki őszintétlennek, alattomosnak, pedig csak szeretnék tenni azt, amire vágynak.)

Erősen támaszkodhatnak másokra támogatásért, menedéket találhatnak közeli kapcsolatokban, mert el akarják kerülni a szeparáció érzését magukban. Másokra tekintenek, hogy kielégítsék az érzetét annak, hogy kik ők, és az identitásuk, és segítsék, hogy úrrá legyenek az egyedüllét, elhagyás, és céltalanság érzetén. Gyakran nem realizálják, mennyire összeolvadnak a másikkal, egészen addig, amíg nem történik valami, fizikai, földrajzi határ, ami elválasztja őket. Ekkor realizálhatják, hogy egybeolvadtak valakivel, aki nem a legjobb számukra, akit lehet, még csak nem is kedvelnek. Ekkor abbahagyják azokat a viselkedéseket, amit felvettek. Mindez nem történne, ha nincs elválasztódás, de aztán jöhet más valaki, új stílus. Olyan kapcsolatokban köthetnek ki, ami nem jótékony számukra, de lehet, nem látják mennyire nem az, amíg nincs terük erre, de ez sem mindig működik.

Metafizikálisak, éteriek, valószínűleg művésziek, kényelmesek ebben a világban. Nem feltétlenül kapcsolódnak a saját szenvedélyükkel az élethez; a legkevésbé asszertívak, nagyon édes, szelíd és kedves emberek, alázatosak a munkájukban, udvariasak, gyengédek, figyelmesek. A legérzelmesebb 9-ek, kapcsolatban vannak az intuíciójukkal, a leginkább képesek olvasni az embereket, a szükségeiket, és képesek felvenni az emberek felszín alatti jeleit. Erős intuíciójuk vannak másokról, beleegyeznek mások szükségeibe. Lehetnek nagyon érzékenyek másokhoz, és mindig gondolkodnak azon, hogy mit kell csinálniuk, hogy kapcsolatban maradjanak. A kapcsolatokban egy vonzás-taszítás dinamikát írnak le, egyszer vonzódnak, máskor visszavonulnak, bent és kint, huzavona, mint amit 4-ek is csinálnak. Tudatosak a határokkal, amik más embereknek vannak, de nem tudatosan vannak tisztában ezzel. Azaz hajlamosak túl közel menni, és nem tisztelik emberek határait, vagy erősebb határaik vannak maguknak, még ha tudják is, mi a megfelelő. (Azért nagyon is tudnak figyelni mások érzéseire, túlságosan is.)

Erős képességük van arra, hogy figyeljenek, és empatizáljanak emberekkel, és hogy lássák a perspektíváikat. Mélyen empatizálhatnak emberekkel, anélkül, hogy valaha is túlságosan résztvevők lennének, ezért jó tanácsadók lehetnek, mert intuitívan tudják, mire van szüksége másoknak, és hogy milyen lépéseket kell megtenniük, anélkül, hogy belekeverednének. Könnyen keverednek emberekkel, ezért öntudatlanul védik magukat a távolság tartásával.

Amikor meghaladják a félelmüket, hogy önállóan cselekedjenek, hogy saját maguk legyenek, és a félelmet, hogy kifejezzék magukat, az autoritásukat, és a sarkukra állnak, akkor meggondolt, érzékeny vezetők lehetnek, akik jók emberekkel, és segítenek az embereknek. Minél jobban tudatosítani kezdik, hogy kicsodák, és felfedezik a saját identitásukat, annál teljesebben megmutatkozhatnak az életben, mint egyedi egyének; nagyon gyengédek, együttérzőek, törődőek tudnak lenni, dedikáltak és személyesek, sok kreativitással.

 

Wingtípusok

A wingekről volt szó részletesebben az előző részben. Ott szó volt róla, hogy a domináns wing megtalálása egy nagyon fontos feladat az önfejlesztés szempontjából. Ebben segítenek ezek a leírások.
Jellemzően van az embereknek egy domináns wingje, és nagyon másképpen nézhet ki, mint ugyanabban a típusban a másik winggel rendelkező. Néha annyira erős lehet egy wing, hogy nehéz eldönteni, hogy melyik az alaptípus, és melyik a wing. Az egymással szemben helyezkedő wingek eléggé hasonlítanak is egymásra. Például egy 1w2 és 2w1 nagyon hasonlít, és előfordulhat, hogy nem tudni, melyikkel van dolgunk. Ebben segíthetnek a korábban tárgyalt altípusok, azokkal meg lehet határozni az alaptípust. (A jelölés 1 típus esetén, amelynek a domináns wingje 2, az 1w2, 2 típus esetén, ha a domináns wingje 1, akkor 2w1.)

 

1
1w9 - az idealista
A magas ideák és elvek követése árnyalva a béke- és harmóniakereséssel. Idealisták, ezért álmodozó módon folyamatosan azon jár az agyuk, hogy milyennek kellene a dolgoknak lenniük -emiatt egy kicsit elitistának hatnak-, de mivel nem olyanok, ezért frusztráció, kritika, csöndes neheztelés van bennük. Maguknak teremtenek jobb környezetet, és reformálni akarják a világot, a társadalmat, embereket jobbá akarják tenni, de nem akarnak direktek lenni abban, hogy ezt hogyan érik el. Fejlődni, tökéletesedni akarnak, de békésebben teszik, nem mondják mások arcába, hogy mit kellene tenniük (1w2 igen, menedzselnek, javasolnak). Ahelyett, hogy egyenesek, parancsolóak lennének, helyette finoman elmondják, prédikálnak, hogy szerintük hogyan kellene a dolgoknak lenniük. Szeretnének fejleszteni dolgokat, de némileg szenvtelenebbek, érzelmileg tartózkodóak lehetnek, ugyanakkor lehetnek nagyon nagylelkűek, gyöngédebbek és kedvesek.

Kevésbé köteleződnek el a szükséges piszkos munkával, hogy a reformjaikat elősegítsék. Nem akarnak nehéz beszélgetéseket, a kellemetlen dolgokat (például kirúgni embert), hogy ilyen módon jobbá tegyék a munkahelyi, vagy otthoni környezetet, elkerülik ezeket. Jellemzően nem beszélnek, amíg nem lesznek biztosak abban, hogy igazuk van, félnek megosztani, amíg nem biztosak a dolgukban. Kevésbé hajlamosak cselekedni (9-es hatás), lehetnek nagyon éles eszűek, bölcsek, civilizáltak, világtól elvonultak. Általában introvertáltabbak, tartózkodóbbak, türelmetlenebbek, ami jobban merevségnek, vagy szarkazmusnak néz ki. Gyakran dolgoznak csendben, magukban, frusztrált módon. Előnyben részesítik az egyedüllétet, van egy világtól elvonuló jellemvonás bennük, ami megnyugvást keres az őrült emberektől a világban. Azt gondolják, hogy az emberek idióták, és távol akarnak lenni tőlük.

 

1w2 - a támogató
A magas ideák, elvek követése keverve empátiával, együttérzéssel mások felé. Tudják, és elmondják, hogy a dolgoknak hogyan kellene, hogy legyenek. Amikor mások arcában vannak, hogy hogyan kellene nekik a dolgokat csinálniuk, igazából segíteni akarnak, kapcsolódnak, dolgokat megosztanak, segítenek fejlődni másoknak (de nem biztos, hogy mások örülnek ennek, főleg ha nem kérték ezt).

Próbálnak másoknak a kedvében járni, ugyanakkor rávenni magukat és másokat, hogy a helyes dolgot tegyék. Hajlandóak bepiszkolni a kezüket, azaz dolgozni a céljaik eléréséhez. Amíg az 1w9-ek idealisták, addig ők odamennek, mozgatnak, felráznak dolgokat, és náluk nyíltabban érdeklődnek mások fejlesztése iránt, fejleszteni dolgokat, embereket, céget. Jobban cselekvésorientáltak és képorientáltak, hogy hogyan jönnek át másoknak, törődhetnek a testükkel -mint 3-ok-, példaképek akarnak lenni. Igyekeznek jól kinézni, jónak lenni, és inspirálni másokat, hogy jók legyenek. Meggyőzőek lehetnek, mindent elkövetnek azért, hogy mások törődjenek azzal, hogy amiben hisznek jó-e vagy rossz, hogy megtérítsenek másokat az ő jobb módjukra tenni a dolgokat. Lehetnek agresszívek, erélyesek, űzik az idealisztikus sztenderdjeiket és viszik másokhoz, motiválnak, hogy elfogadják azokat. Habár kényelmesek egyedül lenni, és sok kikapcsolásra van szükségük, de ugyanúgy energizálja őket a másokkal való elköteleződés, főleg megvitatni és csiszolni mások ideális sztenderdjeit, ideáit.

Extrovertáltabbak, aktívabbak, energikusabbak, optimistábbak, vidámak. Direktebbek, konfrontálódnak, tolakodóak, rámenősek, kifejezőbbek, szókimondóbbak, prédikálók. Beszélnek emberekkel, támogatnak másokat, érzik mások fájdalmát, és kihívják őket, hogy tegyék a jó dolgokat, gondolják át az életüket, tanárok, számukra minden egy lecke. Kritikusak, ingerlékennyé válhatnak, nagyon vokálisak az elégedetlenségükkel, és azzal, amivel frusztráltak, ezáltal időnként frusztrálóak lehetnek az embereknek. Nagyon altruisztikusak, társaságkedvelőek, szeretőek, empatikusak emberekkel. Azt akarják, hogy változást hozzanak, hogy az életük számítson, akarnak tenni valamit, ami a társadalmat, embereket jobbá teszi.

 

2
2w1 - a szolga, a gondviselő
A gyöngéd, gondoskodó szívet kombinálva a prédikálóval, a személyes jóság igyekezetével. Azaz jónak lenni egyenlő segíteni az embereknek, és fordítva; szolgálnak másokat, mert az a helyes dolog, amit tehetnek. Szerethetőségük érzetét a hasznosságukon keresztül élik meg. Rendelkeznek egy listával nem csak arról, hogy mit, de hogy hogyan kell azt a munkát megcsinálni, és mindenki csinálja ezt, mert gondoskodunk egymásról.

Jellemzően sokkal introvertáltabbak, mint 2w3. Komoly gondolkodásúak, szolgáló beállítottságúak, nagyon erkölcsösek, hogy hogyan kellene élni, megkülönböztetnek rossz és jó világot, gyakran vallásos világban. A helyes dolgot teszik a megfelelő embereknek, akiknek szükségük van, mert azért vannak, hogy törődjenek, ez a helyes dolog tenni. Irgalmasak, segíteni fognak, mert az jó, szerető dolog, ezt kell csinálniuk, és mindenkinek ezt kellene tennie, ne alázzanak meg embereket, gondoskodjanak róluk. A szeretetük érzete altruizmus által hajtott; nem feltétlenül agyalnak azon, hogy hogyan látják őket mások, megkapják-e a figyelmet, nem akarnak figyelmet. A figyelmet és törődést másoknak akarják adni, mások fontosak, másoknak van értéke, és itt vannak, hogy segítsenek, gondját viseljék másoknak.

Gondozók, tehát azért vannak, hogy mások igényeit kielégítsék, hogy szolgáljanak; eközben könnyen elveszítik magukat, és a belső értékeiket, identitásukat. A 2-ek csapdája, hogy alszanak a saját igényeikre, azt érzik, önző ezt hangoztatni. Büszkeséget éreznek mások szolgálatában, a hajlandóságukban, hogy szolgáljanak. Tényleg bepiszkolják a kezüket, hogy másokról gondoskodjanak, nem félnek megtenni azt, amit kell, hajlandóak tenni a köszönet nélküli munkákat. Gyakran a háttérben, sok figyelmet nem kapva, nem vonzva azt magukra, de ha a megfelelő emberek észreveszik, akkor elégedettek, örülnek, de ha senki sem, akkor is úgy feküdhetnek le, hogy ők jó emberek, szeretnének hinni ebben. A háttérben szeretnek dolgozni, mert a háttérben nem célpontok. Értéktelenség érzete van bennük, és ha nem effektívek, akkor bizonyítva gondolják ezt az érzetet. Nem akarnak csalódást okozni, nemtetszést.

Introspektívek (önelemzőek), kritikusabbak, keményebbek, sokkal ítélkezőbbek lehetnek magukkal és mások viselkedésével szemben. Hajlamosabbak az ösztöneiket, vágyaikat elfojtani (mint 1-ek); azért hogy a figyelem fókuszát másokra tegyék, és hogy jó emberek legyenek, hogy segítő, kedves emberek legyenek. Küzdenek és harcolnak a saját önző vágyaikkal; ha van vágyuk, vagy csak egy kicsit pihenni akarnak, azt érzik, ez önző. Bűntudatot éreznek, ha olyat tesznek, amit magukért tesznek. Még többet kell tenniük másokért, mindig mások vannak előrébb, azok fontosabbak, a gyönge emberek leginkább. Akik nem tudnak gondoskodni magukról, azokról kell nekik; számukra egy kényszer ez.

 

2w3 - a vendéglátó
Az intimitás hajtóereje keveredik az elfogadás és csodálat vágyával. Törődnek azzal, hogy hogyan néznek ki mások számára, hogy mennyire nyűgöznek le másokat. Kifelé fókuszálhatnak, a vonzóságukra, a ruhájukra, csábítóak, fényesítik a külsőt kicsit, képorientáltak, és jobban fókuszálhatnak személyes haszonra, fókuszáltak, ambiciózusak. Kevésbé valószínű, hogy elmerülnének az önkritikában és önmegkérdőjelezésben.

Szeretnek mások jobb érzetéért tenni, de több figyelmet követelnek magukra. Közvetlenebbek abban, hogy kifejezzék, hogy mit akarnak, mi a szükségük, és hogy milyen szolgálatot akarnak, hogy tegyenek értük. Társaságkedvelőek, humorosak, szeretetet mások nagyszerűen érzetté tevésben, és személyes kapcsolatok kreálásában keresnek. Dolgoznak azon, hogy kiépítsék ezeket a kapcsolatokat, ami valamennyi figyelmet irányít rájuk. Elmondják a remek kapcsolataikat, amikkel rendelkeznek, és hogy mennyire fontosak más fontos embereknek.

Talán személyes tehetséget fejlesztenek (pl. énekesek, tervezők, művészek), ami miatt favorizálva néznek rájuk, magukhoz vonzanak másokat. Akármilyen tehetséget, és forrást birtokolnak, élveznek ebből adományozni a barátaiknak, családjuknak: főznek, szórakoztatnak, énekelnek, figyelnek. Minden módon mutatják az ő vonzóságukat, és hogy miért fontos a kapcsolat velük. Személyes kvalitásokhoz kötődnek, semmint a hasznosságukra, azaz sokkal inkább úgy kapcsolódnak, hogy ők, mint személy, és a barátságuk fontos másoknak, semmint amit tesznek másokért. Tehát annyira barátságosak, vonzóak, cukik, csodásak, bájosak, kapcsolódóak, miközben segítenek, hogy másokhoz is kapcsolódjanak mások. Másra fókuszálják a figyelmüket, hogy mások nagyszerűen érezhetik magukat ettől, azért teszik, hogy kapcsolódjanak ezáltal.

Általában extrovertáltabbak, nyíltabbak, szertelenebbek, zajosabbak, hevesebbek. Lehetnek mérhetetlenül barátságosak, túlzó szentimentalitás, figyelmesség jellemzi őket, övék a tökéletes ajándék, mert emlékeznek apróságokra. Sokkal szociálisabbak, beszédesebbek, elbájolóbbak, jó humorúak, alkalmazkodóbbak. Feltűnőbb személyek, mint 2w1 (azok félénkebbek, introvertáltabbak, jobban visszavonultak), és nem olyan túlgondoskodóak, mint azok, a figyelem minősége -amit adnak- az a megfelelő ajándék, amit adnak másoknak.

 

3
3w2 - az elbűvölő
Az eredményesség árnyalódik azzal, hogy törődnek az emberekkel, kapcsolatokkal. A személyes eredmények hajtják őket, a legjobbak akarnak lenni mindenben, amit csinálnak, hogy ezzel másokat motiváljanak, befolyásoljanak, inspiráljanak, és így segítsenek másoknak, hogy átalakítsák az életüket. igazi motiválók. El szokták fedni a versengő oldalukat, de attól még nagyon is azok. Szeretve akarnak lenni, fókuszuk azon, hogy kapjanak és nyerjenek csodálatot a segítségükért, eredményeikért, amit arra fordítanak, hogy elnyerjék mások figyelmét, csodálatát, ezáltal motiválni tudjanak, hogy mások is többek legyenek, mint lehetnének. Az önértéküket a perszónával, megnyerőséggel, eredményekkel nyerik.

Extrovertáltabbak, mint 3w4, kényelmesebbek a szupersztár szerepben, reflektorfényben, beszédben, emberekkel való interakcióban, készek másokat kihívni, jobbá formálni. Szeretik az izgalmakat, nagyon lelkesek, humorosak, könnyedek, vidámak, elevenek, társaságkedvelőek, 7-ekre hajaznak, és barátságosak, segítőkészek, nagylelkűek, mint 2-ek, mialatt fenntartanak egy pózt és önérzetet, jól fognak kinézni. Azaz lehetnek könnyű szívűek és könnyedek, de azért nem csinálnak magukból bolondot. Sokkal személyesebbek, kapcsolatorientáltak, kicsit mesterkéltek, érezni azt a mesterséges édesítő kvalitást bennük. Intimek tudnak lenni a tömeggel, beszélnek velük, megosztják a mély gondolataikat, könnyeiket, szívüket, személyesek, viszont szemtől-szemben tartózkodóak, zártabbak, nem sérülékenyek.

 

3w4 - a szakember
Az ő hajtóerejük, hogy sikeresek legyenek, bonyolódik a vággyal, hogy kreatívak legyenek, és hogy igazán maguk legyenek, ismerjék magukat. Van egy kihívásuk, viaskodnak a sikeresség vágya, és a belső hangjuk, azaz a valódi oldaluk között, hogy mi fontos nekik. Ezért belső kétség szokott lenni ezekben az emberekben, ami nagy nyomást teremt bennük. Hajlamuk van a tökéletességre -mint 1-nek- habár törekednek megtestesíteni ezt a tökéletességet, ugyanakkor kapcsolatban akarnak lenni a belső énjükkel is. Elfedhetik a belső küzdelmüket a személyes értékeikkel, eredményeikkel.

Lehetnek ők is diplomatikusak és sármosak, de sokkal feladatorientáltabbak, komolyabbak és introvertáltabbak, mint 3w2. Versengőek, és tudatni akarják azt, hogy eltökéltek, keményen dolgozóak. Magukat a munkában lévő személlyel azonosítják, a karrierjükből veszik, és annak adják az energiájukat, és az önbecsülésüket is onnan merítik, jobban, mint a személyes kvalitásaikból. Örömük származik a foglalkozásból, hivatásból -amit választottak-, és személyes áldozatokat tesznek, hogy fenntartsák ezt a szakmai teljességet és feddhetetlenséget a magaskvalitású munkában. Azt akarják, hogy a munkájuk kiemelkedő legyen, tökéletes munkát végezzenek, szakmájában jó benyomást keltsenek, az önértéküket eredményekkel mérik. Fegyelmezettek, dolgosak, fókuszuk a karrieren, eredményeken, üzleten, nagyon versengőek, fókuszáltak, több csendes határozottság, elszántság van bennük. Az elismerés foglalkoztatja őket, hogy megkapják azt a figyelmet, amit úgy éreznek, megérdemelnek. Ezzel aláássák magukat, mert mindig addig a pontig csinálják ezt az elismeréskeresést, hogy az emberek átlátnak ezen, és egy idő után frusztrálhatja őket.

 

4
4w3 az előkelő, az arisztokrata
A különbözőség, egyedülállóság érzete vegyül azzal, hogy győztesek, eredményesek legyenek. Nagyon kreatívak, vágynak sikerre és elismerésre, de kiegyensúlyozzák ezt azzal, hogy hűek legyenek magukhoz. A különbözőségüket a kreativitásuk segítségével bemutatják a világnak, és remélik, hogy mások szeretni fogják őket ezért. Azaz művészek lesznek, előadók, de másokkal szemben is kiemelkedőek, különbek, olyanok, amit még nem láttak korábban; egyedi név, szimbólum, védjegy, ami speciálissá teszi őket, szupersztárrá. Azt szeretnék, hogy azért szeressék őket, akik, nem azért, mert a sikerformulát másolják, hanem mert magukat adják. Sikeresnek lenni, de nem úgy, mint 3-ok, hanem hűnek lenni magukhoz, kiemelkedni. Elismerést akarnak az ő egyedi munkájukért és stílusukért, sok erőfeszítést tesznek a performanszukba, prezentációba.

Elkerülnek minden visszataszítót, ízléstelent, és a munkájukat a közönség figyelembevételével készítik (4w5 inkább a kreálás procedúrája, addig náluk inkább a prezentáció), igyekeznek a közönséget megnyerni. Speciálisak akarnak lenni, de egy kellemes módon, ami tapsot, sikert hoz számukra. Jobban tudatosak, és körültekintőek az önértékükkel, sokkal pozitívabb módon akarnak látszani másoknak.

Extrovertáltabbak, szociálisabbak, kreatívak, ambiciózusak, van érzékük ahhoz, hogy elérjenek célokat. Sokkal praktikusabbak, különcök, szeretik a kifinomultságot, kultúrát, választékosságot. Tipikusan osztályon felülinek, elegánsnak látják magukat, a szociális elfogadásra érzékenyek, miközben kicsit megvetnek, lenéznek másokat.

 

4w5 - a bohém
A különbözőség érzete árnyalva a gondolkodó elmével. A kifutóról a cerebrális területére mennek a gondolkodásnak, sokkal inkább fejben vannak, introvertáltak, a speciálisságuk a gondolataikon és mély gondolkodáson keresztül érhető tetten. A mélyre ásnak, és megpróbálják megérteni a dolgokat, mélyebb, árnyalt módon. Az arisztokráciájuk jobban látszódhat az ő ideális sztenderdjükben, a megkülönböztető nézeteikkel, hogy hogyan éljék az életüket (pl. amit esznek, amit gondolnak), semmint ahogy prezentálják magukat. Nem annyira érdekli őket az arculat, státusz, és hogy az emberek elfogadják őket, mint 4w3-okat, élveznek kreálni csupán a folyamatért. Extrémen kreatívok, kombinálják az érzelmességet, introspekciót (önmegfigyelést) jó ítélőképességgel, eredetiséggel. Szeretnek felfedezni nüanszokat, részleteket, amit mások nem tudnak.

Introvertáltabbak, szociálisan zárkózottabbak, a képzeletükben élhetnek kicsit, mert a valódi világ kevésbé érdekes számukra. A saját érdeklődésüket űzik, ami nekik érdekes, elveszhetnek fantáziákban, kényelmesek lehetnek a sötét oldalával a dolgoknak. Lehetnek elitisták, különcök, excentrikusak, dacolnak a konvenciókkal, közmegegyezésekkel, a határaikat próbálják. Erősen privátak, gyakran lázadók, kívülállónak látják magukat, a törvény fölött élnek, ignorálják azt. Briliáns villanásaik lehetnek ösztönös megérzéseik, de gondjaik vannak fenntartani a praktikus törekvéseket a valódi világban. Kapcsolatba akarnak lépni a bensőjükkel, és kifejezni az egyedi énjüket, különbözőek akarnak lenni a hétköznapitól. Különcnek hívhatják, annak láthatják őket; vonzódnak az egzotikushoz, rejtélyeshez, szimbolikushoz, szokatlanhoz, és komorhoz (pl. nem a szokásos kép magukról, vagy külvárosi étterem, kocsma stb.). A töröttebb dolgokban látják az értéket, lehet kicsit azért, mert magukat is hibásnak látják.

 

5
5w4 - a bálványdöntő
Az adatorientált, szervezett, gondolkodó elme keverve a befelé tekintő, kreatív egyediséggel. Követik, ahova az információ vezet, mélyebbre, határokon túl. Bálványdöntőknek nevezik őket, mert belépnek mások hitrendszerébe, és aláássák azt, és megmutatják, hogy amit mások azt hisznek, hogy tudnak, valójában nem igazán tudnak, nincs szilárd alapzata, csak vélemény, talán csak szociális norma, vagy neveltetés terméke. Megmutatják, hogy a hitt, elvárt, és megértett módja a dolgokat tenni, nem biztos, hogy a legjobb, ezért kihívják a dolgokat, normákat, áttörik a szabályokat. Feltalálók, és mielőtt újít valaki, gyanakodni kell a normákra.

Ők azok a személyek, akik információhoz vonzódnak, olyanhoz, amit senki nem tud még, ami demonstrálja az egyediségüket. Ez az egyedi információ az, ami biztonságban tartja őket a munkahelyükön, mert csak ők ismerik azt. Nem érdekli őket feltétlen olyan, amit ismernek mások, keresni fognak olyan információt, ami őket újítóvá teszi, csinálnak valamit, amit eddig senki nem tett még. Újítók lesznek, valamennyire vállalkozók; de nincs meg az üzleti hozzáértés, mint 5w6-oknál. Előfordulhat, de ők jobban érdeklődnek aziránt, hogy felkavarjanak a dolgokat, ahogy vannak, hogy valami mást, újat létrehozzanak. Többségük nem tényszerűen, tudományosan orientáltak, nem a kemény tudományhoz, hanem kicsivel inkább az intuitívebb dolgok felé, a kísérletihez, sötéthez, tilos területekhez, tabukhoz, morbidhoz, groteszkhez vonzódnak, és művésziek, kreatívak lehetnek (4 hatás). Vonzódnak a világ sötét oldalát megérteni, miközben nem csak befelé néznek, a valódi objektív adatokat is nézik. Elveszhetnek videójátékokban, a fejükben lévő fantáziákban, képzeletükben, függetlenebbek, zárkózottabbak, kevésbé engedékenyek, engedelmesek. Kényelmesebbek az izolációban, ezért tüskésebbek, furcsábbak kívülről.

 

5w6 - a problémamegoldó
Az információ gyűjtést, megfigyelést vegyítve a tervezéssel, probléma megoldással, felkészüléssel. Kicsit jobban együttműködhetnek másokkal, hajlandóak másokkal csapatban dolgozni, infókat megosztani, hogy megoldást elérjenek. Információ rést keresnek, ami ellátja őket, vagy mást biztonsággal; kutatók lehetnek, hogy felkészüljenek minden előre nem látott csapásra. Van bennük sok a 6w5 védelmező ízéből; megelőzni akarnak problémákat, akarnak tudást, hogy gondoskodjanak a családjukról, bevételt, biztonságot teremtsenek. Adatot gyűjtenek bármiről, kutatnak az után, ami megvéd a káros dolgoktól (pl. gyógyszer). Sokkal inkább hasznos, praktikus, pragmatikus információ felé hajtanak, olyanért, ami jó munkát ad, jóval több haszonnal jár, segít, hogy problémákat oldjanak meg. Jellemzően kemény tudomány hajlamúak (matek, fizika stb.), nyers adatok elemzése, mikroszkóppal, laborral bizonyítható dolgok érdeklik őket.

Elemezni akarják a világot, és megérteni azt, hogy hogyan működik. Vitatkozóbbak, vitaorientáltabbak, makacsak, defenzívebbek a nézeteikben. Kicsit agresszívabbak, antagonisztikusabbak emberekkel, akik nem értenek egyet velük. Hűségesebbek, és gyanakodóbbak, és minden tudás ellenére -amit szereznek-, van bennük egy kicsi kétség, bizonytalanság, aggodalom és nyitottság (mint 6-okban), hogy lehet, nem tudnak eleget, nem oldották meg teljesen a képletet, utána kell menniük még információnak, új adatoknak. (5w4-ek azt érzik, hogy felgöngyölítették, biztosak magukban, és támadják mások hitét.) Problémamegoldók, biztonságot akarnak biztosítani, praktikusak akarnak lenni, érdekelheti őket javító munka, bütykölés, összeépíteni, összetenni dolgokat.

 

6
6w5 - a védelmező
A biztonság keresését, felkészülést, tervezést vegyítve az adatok gyűjtésével. Problémamegoldó üzemmódban vannak, az információra, tényekre, adatokra támaszkodnak, hogy megértsék a világot, és megvédjék magukat; a jó infó megvéd, a rossz elpusztít. Mindenhol problémákat látnak, ezekre fel kell készülniük, tervezniük. Amikor a jó procedúrával, csoporttal egyesülnek, akkor megvédik magukat, és a jó csoport részeként védik magukat a rossz dolgoktól. A tradíciós értékeknek, családoknak, értékrendszereknek az őrzői, amelyek megvédenek a 'gonosz' rendszerektől, értékektől. Biztonságot keresnek azzal, hogy befektetnek erős hitekbe, és együtt mennek a 'jó' csoportokkal. Megnyugtatást keresnek rendszerekben, hitekben, hitrendszerekben.

Jobban az ördög ügyvédjei, hogyan lehetnek biztosak, honnan van az infó. Fontos a hűség a csoporthoz, szkeptikusak az autoritással, introvertáltabbak, hidegvérűek, másokra projektálják a félelmeiket. A becsületesség fontos nekik, az igazságtalanság, helytelen dolgok ellen dolgoznak, főleg ha hátrányos helyzetűekkel szemben történik. (Hatalomellenes hajlam, az elnyomottakért a 6-okban, mert szkeptikusak a hatalommal szemben, de akarnak is autoritást, olyat, ami jó.)

A csoport biztonságban tartja őket, de a másik csoport számukra veszélyes, gyanús. El akarják őket kapni, ezért ehhez a rendszerhez kell tartozniuk, adaptálódni, elfogadni ezt, hogy megvédje őket. Folyamatosan kutatnak bizonyítékokért, hogy a másik csoport ellenük van, összeesküvés-elméletek, mindenhol ezt látják. Nagyon agresszívak lehetnek az ügyükkel, és felosztani (splitting) szoktak dolgokat, azaz ezek jók, azok rosszak, fehér-fekete (9 fordítva). Nehéz látniuk azt, hogy mindenkiben van jó és rossz, pro és kontra, ők az utóbbit veszik fel, a rossz oldalát a dolgoknak. Minden apróságot vizslatnak, azt keresik, hogy valami megvédi-e őket, ami nem, attól távolságot tartanak, attól is, akinek nincs problémája a nekik nem tetsző dologgal, mert az részese annak.

Elkezdhetik mindenhol a befolyását látni a rossznak, és bojkottálnak, tilthatnak, korlátoznak dolgokat. Projektálják a félelmeiket egy autoritásra, de ők lesznek azok, a hatalmaskodók, mert ha nem úgy látja más a dolgokat, ahogy ők, akkor ellenük lesznek. A probléma az, hogy idővel találhatnak okot bojkottálni azt a csoportot is, amihez tartoznak, mert semmi sem tökéletes, minden ambivalens. Jó tengerészek akarnak lenni, akik támogatják a kapitányt, de ha valami rosszat gyanítanak, lázadozhatnak. Lehetnek partizánok, reakciós, ellenkező hozzáállást tanúsíthatnak bizonyos csoportok ellen, komolyak, fókuszáltak, hittérítők a keresztes háborújukban. A szorongásaikat megosztják, és másokat is megijeszthetnek, olyasmivel, amin nem is gondolkodtak korábban, hogy aggódniuk kellene azon.

 

6w7 - a pajtás
A félelemmel teli személyiség keveredik azzal, ami ignorálni, elfutni akar mindentől, ami fájdalmas. Valószínűleg extrovertáltabbak, asszertívabbak, a saját útjukon járó, saját dolgukat tevő emberek, akik jobban kötődhetnek az ő szűk kis csoportjukhoz, kevésbé szervezetekhez, mint 6w5. Barátok csoportja, akikkel odafigyelnek egymásra, hűségesek egymással. Biztonságosabban érzik magukat a közeli barátaik, személyes kapcsolataik által.

Nagyon elkötelezettek, hogy jó barátok legyenek, szerezzenek jó barátokat maguknak, és támogassák azokat, és ezt remélik viszont. Megbecsülik az ígéreteiket, elköteleződéseiket, és biztonságos társaságot keresnek, értékelik a megbízhatóságot, bizalmat egy kapcsolatban. Félnek attól, hogy elveszítik ezt a támogatói rendszert, élet és halál kérdésének érezhetik, keményen dolgoznak, hogy megvédjék ezt, hűségesek.

Elcsöndesítik a szorongást és a kétségeket magukban a közeli kapcsolatokon keresztül. Sokkal személyesebbek, megnyerőbbek, rokonszenvesek, életvidámak, jó humorúak, tréfásak lehetnek, és használják a humort, hogy könnyűséget hozzanak a félelmekre. Valószínűleg mókát csinálnak magukból (önbecsmérlő humor), rámutatnak, és nevetnek a félelmükön, könnyű szívűek. Szeretnek emberek körül lenni, majdnem olyannak látszanak, mint 7-ek, mert nagyon társaságkedvelő, vicces emberek, de mindig van bennük némi óvatosság, hogy ne beszéljenek túl sokat, viccel ne menjenek túl messzire, mert nem akarják megbántani a másikat. Mások véleményét folyamatosan kikérik, és vegyes jeleket (mixed messages) adhatnak (hideg-meleg, veled-ellened, és 6-ok maguk is ezt érzik).

Nem feltétlenül fókuszálnak a nagy politikai drámára és narratívákra, ami a társadalomban történik. Helyette inkább a problémára a munkájukban, kihívásokra a családjukban, a pénzügyekben, vagy az egészségben, azaz személyes krízisekre. Kicsi dolgok az ő személyes életükben, és nem a nagy kép, az izmusok azok, amik foglalkoztatják őket.

Könnyen lesznek nyugtalanok, és hajlamosak halogatni, mert lenézik az értékét a saját elképzeléseiknek. Teljesen odaadják magukat, de óvatosak, lebecsülik a tudásukat ahhoz, hogy elkezdjék a projektet, nem biztosak benne, hogy működne, hogy jó munkát végeznének. Ezért nehéz magabiztosnak lenniük, de ha nincs döntés az halogatás. Nehezükre esik kezdeményezni projekteket, elkezdhetik, de nehéz nekik tudni, hogy tudnak-e eleget, és nehéz befejezniük is. Hajlamosak figyelemelterelő tevékenységekre, hogy elcsendesítsék a félelmeiket szorongásaikat, vásárlás, tévézés stb.

 

7
7w6 - a szórakoztató
A vidám, dolgokat és élvezeteket kergető keverve emberekhez kötődéssel, támogató rendszer és biztonság keresésével. Ez utóbbi óvatosságot ad, ami szorongásnak, idegességnek tűnik. Vidámak, könnyedek, függetlenek, kijönnek emberekkel, pozitívra fókuszálnak, kapcsolódni akarnak emberekkel, biztonságot keresnek. Elkerülni akarják ugyan a fájdalmat, de nagyon szenzitívek tudnak lenni, érzéseik megsérülhetnek. Kívül hordják a szívüket, nagyon szentimentálisak és bolondosak. Sokkal inkább passzív-agresszívek, csendesebbek, visszavontabbak. Bipolárisabbak, fent és lent, mániástól a depressziósig.

Jobban összhangban vannak a körülöttük lévőkkel való kapcsolatokban, barátságosabbnak jönnek át. Személyesebbek, óvatosabbak abban, hogy mások hogyan látják őket, igyekeznek kellemes benyomást kelteni. Jobban figyelnek a másokkal való kapcsolatokra, ápolják a kapcsolataikat az emberekkel (ellenben 7w8 önfejűek, merészek, eltökéltek, mennek azután, amit akarnak).

Mivel 7-ek, ezért szórakozni akarnak, azt tenni, amit akarnak, de közben nem akarnak emberekkel bonyodalmat. Nem akarnak kihagyni másokat, megbántani, mert ők sem akarnak maguknak fájdalmat, ezért okozni se akarnak másoknak, de ha mégis okoznak, akkor újraértelmezik azt, hogy nem úgy gondolták. A mókás dolgok nem jelentik azt, hogy megfelelőek is, a kapcsolatnak árthatnak, ezért konfliktus van bennük a vágyuk, hogy mozogjanak, és legyen több nekik mindenből, és a kapcsolatok elvesztésének félelme között. Akarnak menni, venni dolgokat, de nem akarják elkölteni a pénzt, vagy elmondani, hogy elköltötték, mert félnek, hogy ez szétválást okoz.

 

7w8 - a gyakorlatias
A boldogság üldözése árnyalva akarattal. A 7-ek nem éreznek, mert félnek a negatív érzésektől, ezért azon agyalnak, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy boldognak érezzék magukat. Elkötelezettebbek, hogy megszerezzék, amit akarnak az életben, hajlandóbbak elvágni a kötelékeket, és a vágyaik után menni. Szintetikus elmék, jók ötletek gyártásában, vállalkozóak, kapcsolathálót építenek, és a pénzt meg majd valahogy megszerzik. Hajlamosak több feladat szimultán végzésére (multitasking), és változatos munkák végzésére, akár teljesen különböző karrierekre.

Sokkal hajtottabbak, merészebbek, bátrabbak, fókuszáltak, határozottak (8w7 a legdinamikusabb személy, ahhoz közel állnak), akarnak, amit akarnak, nem állítja meg őket senki. Sokkal zajosabbak, nyíltabbak, mások arcában vannak, nyersek, agresszívak (de nem durvák), kiállnak azért, amit akarnak, igyekeznek kielégíteni a szükségeiket, vágyaikat. Sokkal inkább hatalom, befolyás pozíciójából akarnak másokhoz kapcsolódni (7w6 összetartozni akarnak, szolidárisan). Kevesebbet törődnek azzal, hogy hogyan néznek ki mások szemében, direktebbek, egyenesebbek. Valószínűbb, hogy rosszfiúk, rosszlányok legyenek, agresszív él, ez jó is lehet, de veszélyes is, alkohol, drog és egyéb függőségek miatt. Magas intenzitás jellemzi őket, ezért sok problémába keverhetik magukat.

 

8
8w7 - a független
Az erőteljes, kihívó személyiség keveredik a nem akar kihagyni semmit személyiségével. A legdinamikusabb, legerőteljesebb személyiség az összes típus közül. Gyakorlatilag két asszertív típus találkozása, olyan személyek, akikkel számolni kell, intenzitás, bujaság, és a vággyal többért keveréke. Erélyes, elkötelezett személyiségek, direktek, folyamatosan megjelennek helyszíneken, részt vesznek beszélgetésekben.

Olyan személyek, akik nem akarják a korlátaikat a 8-tól 4-ig melónak, függetlenek, de képesek egész nap dolgozni. Maguknak dolgoznak, nem akarnak senkinek a lekötelezettje lenni. Számukra a pénz egy védő eszköz, hogy ne legyenek mások által kontrollálva, azt tehessenek, amit akarnak. Vállalkozók, érdeklődnek projektek kreálásában, ami tovább erősíti a függetlenségüket. Kalandosak, kockázatvállalók, lesznek nagy terveik, és beszélnek ezekről, és megnyernek másokat, hogy csatlakozzanak ezekhez a nagy tervekhez.

Minden hájjal megkent, vállalkozói mentalitás van bennük; nem csak át akarnak menni határokon, de másokat is be akarhatnak vonzani, motiválni, és a csoport vezetőjének lenni, embereket vezetni. Karizmatikusak, képesek vonzani támogatókat a céljaikhoz, projektjeikhez, ötleteihez, elképzeléseikhez. Ahhoz, hogy csatlakozzanak hozzájuk a látomásaikban, érvelnek, meggyőznek embereket, hogy az ötletük jó. Cselekvésorientáltak, és nagy hatást akarnak tenni a világra, és jó eséllyel fognak is.

Aktívak, pozitív cselekvéseket tesznek, amikor és ahogy akarják. Dinamikus, erőteljes személyek, ezt az erőt jóra is használhatják, nagyon motivált emberek, motiválnak másokat, emellett impulzívak, elintézik, hogy megtörténjenek dolgok. Extrovertáltak, szociálisabbak, beszédesebbek, társaságkedvelőek, erős önbizalom érződik rajtuk, az embereket vonzzák, mint vezetők, mert cselekvőek. Vitatkozóbbak, vitaorientáltabbak, kihívók a beszélgetésekben, élcelődők. Ugyancsak jók ösztönözni másokat, hogy azok kiterjesszék a képességeiket, elérni, hogy mások higgyenek magukban, lehetőségekben, megerősítenek embereket.

Gyors elmék, elképzelnek sok megvalósítható lehetőséget, amit tenni lehet. Pragmatikusak, praktikusak, versengőek, nem törődnek azzal, hogy mások kedvében járjanak, nem akarnak inkompetenciát mutatni. Mindkettő 8 nagyon magabiztos, független gondolkodók, egyik sem akarja az emberek elismerését elnyerni. Nem szeretik a megtévesztést, de eltúlozzák az erejüket, hogy erősnek, alkalmasnak mutassák magukat, és hajlamosak túlozni a lehetséges terveknél is, amit elérhetnek -ők ezt lehet, nem is érzik. Nyíltabban agresszívak, támadó póz, konfrontatívak, direktek, mások arcában vannak, kevésbé esélyes, hogy meghátrálnak egy harcból.

 

8w9 - a medve
Az emberek a használatukra vannak gondolkodás vegyítve mások perspektívájának érzékelésével. Nem vezetnek másokat, inkább ügyelnek arra, hogy ki vezeti őket, reagálók, makacsul ellenállnak másoknak. Visszafogottak, nem annyira motiválók, de lehetnek nagyon motiváltak. Egyfajta kettősség van bennük, különbözően nyilvánulnak meg az élet különböző területein, dinamikusak az egyiken, passzívak a másikon. Munkában nagyon motiváltak, erősek, határozottak, véleményükhöz ragaszkodóak, kontrollálóak, agresszívak, akármit is vezetnek. Ezzel szemben, otthon sokkal relaxáltabbak, könnyedek, gyengédek, szeretetteljesek, nyugisak, messze nem olyan hajtottak, mint máshol.

Stabil, védekező pozitúra, nem annyira agresszívak, mint 8w7, nem keresik a harcot, de ha a medvével kötekedsz, annak tudjuk, mi lesz a vége. Erősek, magabiztosak, határozottak, kiegyensúlyozottak, tudják, hogy kicsodák, mit akarnak, ha kell, készek a harcra, ellenállóak, módszeresek. A belső körüket védik, higgadtak és összeszedettek, utána mennek, amit akarnak, céljaik vannak, kezükben a listával, hogy mit kell megtenniük. Nem versengőek, mások teszik a dolgukat, ők is a sajátjukat. Valószínűleg egyedül járják az útjukat, jobban törődnek a saját világukkal, munkájukkal, annak a minőségével, semmint másét ítélnék meg. Kontrollálják a saját környezetüket, és nem figyelnek máséra. Nem annyira vállalkozószelleműek, de függetlenek akarnak lenni, és a saját tempójukban dolgozni.

Finomság az erős külső alatt, szilárdak a céljaik űzésében. Kevésbé agresszívek, de makacsabbak, tartózkodóak, passzívak, nyugisak, visszavontak, introvertáltak (9 energia). Nem nyíltan agresszívek és nem nyíltan háborgóak, mérgesek, kevésbé esélyes, hogy reagálnak, nem reaktívak. Kedvesebbek, családorientáltak, békésebbek, a jelenlétük megnyugtató másoknak, van egy nyugalomérzet erővel keverve. Stratégiásak, és körültekintőek, értékelik az embereket, nézik a testnyelvüket, felmérnek, és közben barátságosnak tűnnek (mindkettő 8 teszi ezt).

 

9
9w8 - a bíró
A harmonizáló együttműködő képességet keverve erővel, magabiztossággal, dominanciával. Ők a bírók, akik nincsenek játékban, de ha valami igazságtalan történik, közbeavatkoznak, az addig békés emberek felrobbannak. Nem látják magukat játékosnak, és ha a harmónia visszaállt, kiállnak a játékból. Használják a 8-ok demonstratív erejét ehhez a béketeremtéshez.

Jobban vokalizálják a szükségeiket, vágyaikat, de békésen; törődnek az azonnali és fizikai szükségükkel, pénzzel. Van egy érzékibb, bujább oldaluk, örömet találnak az egyszerű élvezetekben. Mivel ha a saját életük céljaira meghalnak, és nem szenvedélyesek a fontos dolgokért az életben -azaz alszanak ennek-, akkor a lényegtelen dolgok foglalják el ennek a helyét, mint az evés, kényelem. Kényelemkeresőek, szenvedélyesek a komfortban, elvesznek az egyszerű élvezetekben, kényelmes rutinokban. A bujaság vezeti őket a kényelem szeretetében. Nem kell cselekedniük, gondolkodniuk, átmennek az életen gond nélkül.

Extrovertáltabbak, kényelmesebbek szocializációban, szeretik azt. Erős kooperatív megközelítésük van, de ha nyomást helyeznek rájuk, meg akarják változtatni őket, a harag kijön, mert nem szeretik a noszogatást, változást, háborgatást. Lehetnek harapósak, ha valami az útjukba, életükbe kerül, és felpaprikázza őket, vagy zaklatják őket, akkor késztetést éreznek, hogy kitöréssel válaszoljanak. Makacsak, defenzívek, konfliktuskerülők, de robbanhatnak, valószínűbb, hogy kifejezik a haragjukat. Nyersebbek, direktebbek, és nyíltabbak, de minél hamarabb vissza akarnak térni arra a nyugodt, higgadt helyre, a harmóniába. Feketelistázhatnak, mint 8-ok, ha diszharmóniát okoztak nekik, békések maradnak, de befejezték az illetővel.

 

9w1 - az álmodozó
A béketeremtő harmónia keveredik a felelősségteljes jó ember képével. Álmodozók, idealisták, erős hitük van, de ezeket nehéz cselekvésbe áttenniük, mert diszharmóniát okozhat a változtatás. Introvertáltabbak, különállóak, szégyenlősek, megfontoltak, felelősségteljesek, megbízhatóak, rendezettek, perfekcionisták. Szeretik a rendezett dolgokat, rendet tarthatnak maguk körül, hogy a belsőre ne kelljen figyelniük, és a rutinokkal elkerülik azt, amit valójában tenniük kellene. Kevésbé kalandosak, figyelnek a kiszámíthatóságra.

Igyekeznek jó emberek lenni, kijönni másokkal, óvatosak, megfontoltak a másokkal való kommunikációban, békések, visszafogottak, igyekeznek békében lenni az egész világgal. Képesek más szemén keresztül látni a világot, látják mások perspektíváit, nem ítélkezőek, barátságosak, bátorítóak. Makacsak, visszatartják, elfojtják a haragjukat (passzív-agresszívek), békét akarnak minden áron, ami elvezethet mások általi rossz bánásmódhoz, elhanyagoláshoz, elnyomáshoz. Emiatt könnyen abuzáltak, kodependensek lehetnek, mert nem veszik észre a figyelmeztető jeleket, alszanak a saját bántalmazásuknak is.

Az ideális világhoz béketeremtéssel, közvetítéssel járulnak hozzá. Egyesülhetnek, fuzionálhatnak emberekkel, természettel, elveszhetnek a világ szépségeinek értékelésében. Kreatívak, művésziek, titokzatosak, jól szintetizálnak információkat, jók a nonverbális kommunikációban; művészetekben, zenében, táncban. Lehetnek művészek, tanárok, terapeuták, tanácsadók. A 4-ekhez lehetnek hasonlóak, keresik a határaikat, preferenciáikat, céljukat, hogy mit akarnak az életben.

 

Zárószó
Ezzel a cikkel a témakört lezárnám. Nem kizárt egy részletesebb cikk az enneagram és a pszichológia kapcsolatáról, de mostanában biztos nem, ha egyáltalán. A pénzrendszeres cikk folytatásán gondolkodom, mert nagyon aktuális a téma, de ez sem biztos még.

Bevezető

"Az emberek tiszta lappal (tabula rasa) jönnek erre a világra. Ugyan meghatározóak lesznek a gének, de a környezet hatásai fokozatosan formálják a tudatunkat." Ez volt a két első mondat, amit ezen a blogon írtam (a bevezető cikkben). A genetika szerepét nehéz meghatározni egy személyiség kialakulásában. Szerepe biztosan van, akár a külső hatásokra való érzékenységben, akár hajlamokban, de az enneagram -ahogy az epigenetika- sokkal inkább a környezeti hatásokról szól. Megmutatja, hogy milyen hatásokra milyen különböző válasz létezik, a tiszta lapból így lesz egy személyiség. Ez a kilenc lényegi túlélési stratégia adja a kilenc személyiségtípust (altípusokkal 27).

Minden személyiség egyedi, és megismételhetetlen, így érthető, ha valaki idegenkedik az emberek kategorizálásától. A világ egy teljes dolog, annak megértéséhez tagoljuk részekre az emberek az egészet. Ez a részekre tagolás akadálya lehet az egész megértésének, ezért valóban problémás lehet ez a metódus. Azok, akik azt gondolják, hogy az enneagram ugyanígy részekre tagol, és csupán arra jó, hogy az embereket dobozokba helyezzük, (még) nem értik, ezért nagyon kezdetleges elképzelésük van róla. A valóság az, hogy már benne vagyunk egy dobozban, egy olyan dobozban, ahol a világnak csak egy szegletét láthatjuk, nem a teljes perspektíváját. Az enneagram ara való, hogy rámutasson arra a dobozra, amiben vagyunk, megmutassa ennek a nézőpontnak a hiányosságait, hibáit, és bemutassa azt, hogy egy tágabb perspektíva is létezik, hogy a világ 360 fokos, nem pedig olyan szűk, mint amilyennek a dobozunkból kikandikálva láthatjuk, gondoljuk.

A bevezető cikk után írt első valódi cikkem azzal foglalkozik, hogy milyen volt az 'édeni' világ. Akárhogy is volt, az látható, hogy a jelen világunk tökéletlen; a buddhizmus filozófiája részben arról szól, hogy a létezés szenvedéssel jár, és tanításai igyekeznek ennek a szenvedésnek a hatását csökkenteni. Egy törött világban élünk, ami telve van hibákkal, tüskékkel, fájdalommal, a testünk beteg lehet, a szeretteink meghalhatnak, a kapcsolatok elkopnak, széttörnek, emberek összevesznek, sérüléseket okozunk egymásnak. Amikor megszületünk, egy törött, hibás világba születünk, amihez különböző módon adaptálódunk. Átélünk fájdalmakat, ami haragot, szégyent és félelmet szül bennünk, ezért kifejlesztünk olyan erősen beidegződött belső mechanizmusokat, amik védenek a kihívásokkal szemben, amikkel az életben szembenézünk. A személyiségtípus ezekkel a mechanizmusokkal jön létre. A személyiségünk puffert/ütközőt generál, ami elszigetel a legfájdalmasabb dolgoktól az életben. Divatosabban pszichológiai védekezési mechanizmusnak hívhatjuk ezt manapság.

Ezek a mechanizmusok az estek nagy többségében az előnyünkre válnak, segítenek a vágyainkban, de megvannak a hátulütői ennek. Egy elkülönült ént fejlesztünk, ami adaptálódik az élet stresszeihez, kihívásaihoz, segít az életben navigálni, de be is dobozol minket. Ahelyett, hogy úsznánk az élet óceánjában, abban a csónakban sodródunk, amibe a személyiségünk behatárol. Álomba merülünk, miközben azt hisszük, hogy ébren vagyunk, döntéseket hozunk, ami a sajátunk, azt gondoljuk, hogy megvan a szabadságunk, de valójában egy önvédő, önfenntartó mechanizmus ejt csapdába mindenkit. Ezek azok, amik működnek számunkra, ami felé orientálódtunk, ezek segítenek, hogy megkapjuk, amit az élettől akarunk, megőriznek, és védenek minket. A probléma az, hogy ezek korlátok közé szorítanak, kontrollálnak bennünket. Nem vagyunk tudatában, hogy mennyire ezek vezetnek, és limitálják a választásunk szabadságát. Esetenként a személyiségtípus az útjában van annak, hogy igazán megismerjük magunkat, túlidentifikáljuk magunkat a személyiséggel, túlságosan azonosulunk azzal, és az impulzusokkal, késztetésekkel, szemellenzősen tekintünk a világra.

Nem látjuk, mennyire kontrollál minket a személyiségünk, és mennyi opciónk van; az enneagram célja, hogy ezt észrevegyük, felfedezzük, hogy mennyire kontrollált az életünk, és lássuk a sok más opciót, lássuk azt, hogy mennyire limitáltak vagyunk, mennyire nem látjuk a valóságot. Azaz nem egy dobozba teszi az embereket, hanem segít látni, hogy már egy dobozban vagyunk, és segít eldönteni, hogy ez a doboz valóban a legjobb dolog-e valaki számára. A cél, hogy tudatosak legyünk a gondolatainkkal, a figyelmünk tárgyával, szokásos viselkedési mintákkal, automatikus késztetésekkel, impulzusainkkal. Leleplezi a vakfoltokat, védekezési mechanizmusokat, a valóságot torzító lencsénket. Ahelyett, hogy azonosulnánk, segít kicsit elengedni, leválni ezekről, magunkat objektív kívülállónak látni, semleges nézőpontból megvizsgálni magunkat és impulzusainkat, gépies természetünket. Nem csak reagálunk mindenre, ehelyett a figyelmet visszairányítjuk a jelenbe, szabaddá tesz, felfed más opciókat. A személyiségünk idegennek kezd hatni, sőt kicsit kényelmetlenné, irritálóvá válik, a megfigyelő elkezdheti érezni a valódi ént. Az enneagram megmutatja, hogyan veszítjük néha el magunkat, és segít a hazatalálásban.

 

A gyakorlati használata

A mi kis birtokunk

Az enneagram egy dinamikus dolog, dinamikusan változnak benne a dolgok. Ennek a szemléltetéséhez egy egyszerű képet továbbítanék. Képzeljük el a mi személyiségtípusunkat, az alaptípust egy kunyhónak. Ebben lakunk, amikor a dolgok normál menetben folynak. Amikor sérültek, bizonytalanok, mérgesek, frusztráltak, stresszesek vagyunk, akkor lemegyünk a melléképületbe, a pottyantóshoz. Időnként szükséges lehet oda menni, de az nem az otthonunk, ennek ellenére vannak, akik évekig itt tudnak rekedni. El lehet dönteni, meddig akar valaki kint maradni a hidegben, büdösben, de ne csodálkozzunk, ha más se akar ott meglátogatni. Erőfeszítésekkel vissza lehet menni a kunyhóba, ahol az otthonunk van. Néha elég csak észrevenni, hogy nem a helyünkön vagyunk, és vissza lehet térni oda, csak kicsit jelen kell lenni ehhez. Van két szomszédos kunyhó is, ezek a szomszédok, akiktől lehet kölcsönözni dolgokat, támaszkodni rájuk, kiegyensúlyozottá, stabillá tesznek bennünket. Időnként, amikor minden rendben, támogatva, szeretve érzi valaki magát, akkor némi erőfeszítéssel felmehet a dombtetőre, az almáskertbe. Ugyan nem élhetünk ott, de időnként odamehetünk, jól érezhetjük magunkat, szedhetünk néhány almát, és azokat hazavíve pitét süthetünk belőle; azaz hasznunkra válhat, tanulhatunk, gazdagodhatunk belőle.

A kunyhó a mi számunk, típusunk, a két szomszéd a két wingünk (szárnyunk), azaz a két szomszédos személyiségtípus. A budi a dezintegrációs vagy stressz számunk/típusunk az almáskert az integrációs, növekedés vagy egészség számunk/típusunk. (Az enneagram ábráján az előbbiből mutat nyíl a számunk felé, a számunkból meg az utóbbi felé mutat nyíl. Erről az első cikkben már írtam.)

 

A nulladik lépcső

Amikor a dolgok jól alakulnak, nincs okunk a változtatásra, ellenben amikor kudarcok, nem várt események érnek, rákényszerülünk erre. Amikor nehéz körülmények jönnek az életünkbe -gyakran figyelmeztetés nélkül-, megijeszthetnek minket, megpróbálhatunk a megszokott módon kitérni előlük. Ahogy a vihar nem teszi tönkre az eget -csak átvonul rajta-, úgy a fájdalom sem pusztít el. Bármennyire nem szeretjük, ezek az élet természetes részei, és céljuk van, motiválnak, hogy változzunk, más irányba menjünk, amit egyébként nem tennénk; a legnagyobb változásokat, a legnagyobb felismeréseket akkor tesszük az életben. Ellenállhatunk ezeknek a tapasztalatoknak, de minél jobban ellenállunk, annál nagyobb lesz a szenvedés. Amikor nem tudjuk megváltoztatni a körülményeket, annyit tehetünk, hogy elfogadjuk azokat. (Több filozófia alaptanítása a külső körülmények elfogadása, mint a taoizmus, buddhizmus, sztoicizmus.) Sokat tanulhatunk belőle magunkról és az életről, gazdagabbak leszünk a tapasztalattal. Abban is segítenek, hogy értékeljük azt, amink már van. Ahelyett, hogy a múltba ragadunk, az ígéretekkel teli jövőbe révedünk, jelen lenni abban, ami van; ahelyett, hogy azon kesergünk, hogy a dolgoknak és embereknek milyennek kellene lenniük, elfogadjuk, megtanuljuk értékelni olyannak, amilyenek.

 

Az első lépcső; önismeret

Az első fontos lépés, amit meg kell tenni, az az, hogy megtaláljuk a dobozunkat, amiben vagyunk. Amikor megtalálta valaki magát a térképen, amikor biztosan megvan, akkor lesz hatékony, az igazi utazás onnan indul, amikor valaki érti a saját típusát, gyöngeségeit. Megismerkedve az alaptípusunkkal, az első nyilvánvaló pozitív hatása az enneagramnak a jobb önismeret lesz; szembesülhetünk bizonyos impulzusokkal, késztetésekkel, amiket teszünk, ahogyan a világra reagálunk. Megérthetjük, hogy bizonyos szituációkban miért viselkedünk úgy, ahogy. A többi típus tanulmányozása segíthet idővel megértőbbé válnunk. Türelmesebbek, együttérzőbbek lehetünk mások felé, mert megérthetjük az okait a cselekedeteiknek.

 

A második lépcső; vakfoltok, shadow (árnyék) felfedése

Az enneagram nem az erősségeinkre, hanem a gyengeségeinkre koncentrál, nem finomkodik, kertelés nélkül bemutatja a hibáinkat, megmutatja mindenki sötét oldalát, vakfoltjait; kicsit megsebez, ezáltal próbál gyógyítani. A vakfoltok azok a tulajdonságaink, amiket mi magunkon nem veszünk észre, de a környezetünkben lévők láthatják. (Az első cikkben minden típushoz írtam párat ezekből.) A shadow (árnyék) a megtagadott énünk, amit a tudatos ego nem ismer el sajátnak; akár pozitív tulajdonságok is lehetnek ezek. Ez az ismeretlen oldalunk, azok a sötét tulajdonságaink, amikkel nem szívesen nézünk szembe, ezért vakok vagyunk rájuk. A vakfoltok lényegében a shadow részei. A pszichológiában az egyik leghatékonyabb személyiségfejlesztő módszer a shadow work (árnyékmunka), amikor a sötét oldalunk felderítésén dolgozunk, azon, amit elnyomunk magunkban. Ez egy nehéz, hosszadalmas folyamat tud lenni, ezzel szemben az enneagram ezt a munkát megkönnyíti a használóinak, pontosan rámutat a vakfoltjainkra, és szembesít ezekkel az árnyoldalainkkal. Az árnyoldal pozitív tulajdonságai, és képességei is felszabadulhatnak ekkor, a hasznunkra válhatnak.

 

A harmadik lépcső; wingek (szárnyak) kiegyenlítése

Jobban megnézve az enneagram szerkezetét, egymást jól kiegészítő típusok vannak egymás szomszédságában, bizonyos szempontból egymás ellentettjei. Ezek a szomszédos típusok jól kiegyensúlyozzák egymást, tompítják a másik élét. A szép dolog az egészben, hogy a valóságban is közel állnak ezek a típusok; ha valaki egy bizonyos típussal rendelkezik, van hajlama a szomszédosra is. Mondjuk a 4-ek hajlamosak a 3-ok és az 5-ök tulajdonságait is mutatni, miközben ezek a tulajdonságok bizonyos szemszögből ellentettjei lehetnek a 4-ének. A két szomszédos típust wingnek (szárnynak/oldalnak -megmaradnék az angol kifejezésnél) hívjuk. Tehát mindenkinek van egy főtípusa, amihez tartozik két wing, a két szomszédos típus.

A legjellemzőbb azonban -gyakorlatilag mindig-, hogy az embereknek van egy domináns wingje, és egy alulfejlett. (Amikor a 4-nél a domináns wing az 5, akkor 4w5-ként nevezzük ezt.) Ez ad egy irányultságot, fűszert az alaptípusunknak. Miért érdekes ez? Egyfelől azért, mert a domináns wing megismerésével jobban megismerhetjük magunkat, pontosabban megfigyelhetjük a késztetéseinket, impulzusainkat; illetve megismerkedhetünk ennek hatásaival a viselkedésünkre, a vakfoltjaival. Másodsorban azért, mert az egyik legegyszerűbb műveletet, metódust ennek köszönhetően tudjuk elvégezni magunkon, ami mégis mély hatással lehet a fejlődésünkre. Amikor csak egy wing dominál, akkor az némileg kiegyensúlyozatlanná tesz minket. Úgy lehet elképzelni a típusunkat, mint egy szűk csónakot az élet viharos tengerén, a winget meg mint a csónak oldalához tett támaszték (mint egy proa esetén), ami megvédhet a felborulás ellen. Amikor csak egy oldalon van támaszték, a csónak féloldalas lesz, kiegyensúlyozatlan, ezért a másik oldalra is kell tenni, hogy stabillá váljunk, biztosan haladhassunk a túlpart felé. Az egyik leghatékonyabb változtatást tehát a kevésbé domináns wingünk tanulmányozásával és tudatos fejlesztésével lehet elérni. Két okból is hatékony ez a módszer, az egyik ok az a kiegyensúlyozó hatás, a másik pedig abban van, hogy konkrétan megmutatja, hogy min kell fejlesztenünk, a kezünkbe adja a megoldókulcsot. A teendőnk csupán annyi, hogy a kevésbé domináns wing tulajdonságaival meg kell ismerkednünk, és megpróbálni elsajátítani, az életünkbe bevinni annak a pozitív tulajdonságait. Az ember természetszerűleg ellenáll a változásnak, idegennek hathat eleinte, de hamar éreztetheti a pozitív hatásait, azonnal adhat néhány praktikus választ az életben, ami kiegyensúlyozhat, egészségesebbé tehet.

Úgy gondolom, a gyengébb wing fejlesztése ugyancsak alkalmas lehet shadow work alkalmazására, az árnyékaink felderítésére. Attól, hogy ennek a wingnek a jelenléte kevésbé észrevehető, attól még ott van bennünk. Ahelyett, hogy kifejeznénk direkten, ehelyett indirekten, sötét módon jelennek ezek meg. Elnyomjuk, de -tapasztalatom szerint- érvényre juthatnak más utakon, neheztelés, makacsság, harag és egyéb destruktív formában.

 

A negyedik lépcső; növekedéstípus meglátogatása

Amikor a gyöngébb wing felé mozogva jobban kiegyensúlyozódunk, egészségesebbé válhatunk, azaz ennek hatására a növekedési típusunk felé is automatikusan elmozdulhatunk (ami felé a nyilak mutatnak, a 4-nél maradva az 1 annak a növekedési típusa). Másképpen mondva a csónak jobban kiegyensúlyozott, ezért egyenesen haladhatunk az integráció felé. Amikor az ember fejleszteni akarja magát, haladni egy ösvényen, sokszor nehezen állapíthat meg direkt célokat. Lehetnek elképzelései arról, hogy mit szeretne elérni, de hogy konkrétan mi felé haladunk, azt nehéz leírni. Erre is választ adhat az enneagram, a növekedési típusaink tanulmányozásával; a wingek kiegyensúlyozása után ez lehet a következő lépcső, amit megléphetünk. Tudatosan törekedhetünk arra, hogy minél több időt időzzünk ebben az állapotban.

Külön érdekesség, hogy amikor a növekedési típusunkba érünk, jobb verziói lehetünk az eredeti típusnak (a 4-ek az 1-eknél hatékonyabban lehetnek 1-ek), mert képesek vagyunk annak a típusnak a pozitív tulajdonságait magunkra venni, anélkül, hogy a negatívak hatnának ránk (például a 4-ek felvehetik az 1-ek produktivitását, azok merevsége nélkül, sőt kreativitást vihetnek a munkájukba). Ettől függetlenül mindig azok maradunk, akik (a 4-ek 4-ek), ezért a növekedési típusban csak kevés ideig időzhetünk. Ahogy fejlődünk, egyre sűrűbben, és egyre tovább.

 

Az ötödik lépcső; stressztípus meglátogatása

Az utolsó konkrét lépcső, amit megtehetünk az integráció elérésében az, amikor szándékosan megyünk a stressztípusunkba. A dezintegráció valami, amit el akarunk kerülni, de okkal van, kiegyensúlyoz bennünket, a legjobb elkerülni, ha tudatosan megyünk oda. Remek tanácsadó lehet, ha figyelünk arra, nem kell, hogy kiabáljon, amikor már késő. Ebben a gyakorlatban az egészségtelen szintünk dezintegrációs számát (ami felől a nyilak a számunkra mutatnak, 4-ek esetében a 2) tanulmányozva, azzal ismerősé lehet válni. Ezután gyakran tudatosan felkeresve ezt (mondjuk minden reggel), mintegy konzultálni lehet ezzel a számmal. Megkérdezheti az ember magától, hogy most éppen mit kerül el, mi a teendője, mire kellene fókuszálnia. Nagyon jó forrás lehet, ha tudatosan megyünk ide, és kérdéseket teszünk fel. Hogy miért lehet hasznos? Azért, mert amit elkerülünk, az más úton, de garantáltan akadály lesz később. Cserébe ekkor már sokkal nehezebb, és kellemetlenebb, mintha tudatosan néznék azzal szembe. Aki nem megy akarattal oda, az akaratlanul, sötét módon beleesik, ott végzi annak eredményeként, hogy nem figyelt erre. Ezek azok a teendők, amiket nem szívesen tesz meg az ember -mert a személyiségünk impulzusai az ellenkezőjére sarkalnak bennünket-, de erőt véve magán megtanulhatja megtenni ezeket. Idővel kevesebb erőfeszítést fog ez jelenteni, és amikor ezt tesszük, jobban az egészség felé mozgunk, érezhetjük a jótékony hatását.

 

A konkrét típusok elméleti lépései (egy-egy sorba tömörítve)

1
A helyes dolgot tenni, jó emberek, megbízhatóak, felelősségteljesek, merevek, irányítóak, kritikusak.
2 wing: helyes helyett a szépet tenni, kedvesnek, együttérzőnek, elfogadónak lenni mások hibája iránt.
9 wing: nyugalomra int, segít mások nézőpontjait látni, elfogadni dolgokat, nem mindent irányítani.
7 integráció: előbb a munkát elvégzik, aztán játszanak, a kötelesség elvégzése után tudnak lazítani.
4 dezintegráció: nem mindenért felelősek, nem kell mindent magukra vállalni, tudniuk kell delegálni.

2
Együttérzőek, kedvesek. Szeretetet hozhatnak és keresnek, üldözhetik is ezt más kedvében járással.
1 wing: a helyeset tenni, kimentés helyett hagyni másokat, hogy megtapasztalják a felelősséget.
3 wing: a figyelmet másokról magukra helyezni, magukról is kell gondoskodni az embereknek.
4 integráció: ismerik, kifejezik magukat, kapcsolatba kerülnek a saját érzéseikkel, szükségleteikkel.
8 dezintegráció: őszintének lenni, elmondani az igazat, a határaikat meghúzni.

3
Célokat tűznek ki, az eredményekre, külsőre koncentrálnak, csodálatosnak akarnak látszani.
2 wing: másokkal törődni, együttérzőnek, kedvesnek lenni, azt tenni, ami másoknak jó, mást segíteni.
4 wing: ismerni önmagát, a belsőt fejleszteni, eredménykényszer helyett tenni, ami nekik értékes.
6 integráció: saját célok helyett a csapat céljait tenni fontossá, másokat inspirálni, motiválni.
9 dezintegráció: lelassítani, pihenni, jelen lenni, az előtte lévő dolgokra, emberekre koncentrálni.

4
Sokat éreznek, viharos a viselkedésük, kívülállóság érzése, tartozni akarnak, de nem feladni magukat.
3 wing: célok kitűzése, autentikusság helyett másoknak is megfelelni, külső dolgokkal is törődni.
5 wing: érzések, mögöttes szándék sejtése helyett objektivitás, tények vizsgálata, cerebrálisság.
1 integráció: kötelező teendők elvégzése, produktivitás, de színesen, egyedi stílussal, élettel.
2 dezintegráció: kapcsolódni másokhoz, maguk helyett másokra fókuszálni, nyitottnak lenni.

5
Visszavonultak, határaikat védik, érzelmileg lekapcsoltak, érteni akarják a világot, biztos távolból.
4 wing: puszta tények helyett, mi az, ami neki számít, autentikusság, szubjektív igazság, érzelmek.
6 wing: objektivitás helyett mások igazsága, bölcsessége, adatok beillesztése a valódi életbe, tervezés.
8 integráció: információk visszatartása helyett, akcióba lépnek és felhasználják ehhez a tudásukat.
7 dezintegráció: kompetensség látszata helyett kicsit könnyebbé válni, megosztani tudást és energiát.

6
Félelemmel teltek, szorongóak. Kapcsolatokban, csoportokban, hogy biztonságot nyújtson nekik.
5 wing: spekulációk helyett az objektív adatok, tények; lehet, a valóság nem olyan rossz, mint képzelik.
7 wing: optimizmus, pozitív gondolkodás, aggodalmasság helyett; túlgondolás helyett cselekvés.
9 integráció: néha pihenhetnek, néha nincs valódi probléma; az ellenfélnek is lehet igaza.
3 dezintegráció: a tömeg helyett arra koncentrálni, amit maga tehet; saját célok, eredmények elérése.

7
Kalandkeresők, nem akarnak felnőni, cserben hagynak, miközben azt üldözik, ami kielégíti őket.
6 wing: óvatosságra int, megállni gondolkodni, tervezni, következmények, ne hagyjanak hátra másokat.
8 wing: felnőni, felelősséget vállalni, befejezni dolgokat, nehéz beszélgetésekben részt venni.
5 integráció: kevesebbel is beérik, jobb határok, fókuszáltak, jobban koncentrálnak az adatokra.
1 dezintegráció: mit kell megtenni, mi a teendő, felelős személynek lenni, követni a szabályokat.

8
Dominánsak, magabiztosak, kontrollálni akarják a dolgokat, cselekednek, mielőtt végiggondolnák.
7 wing: kevésbé vegyék magukat és a dolgokat komolyan, kicsit könnyedebbnek lenni, gyereknek.
9 wing: lelassítani, lazítani kicsit, nem cselekedni, mások nézőpontját megérteni.
2 integráció: az erejüket használva megvédenek, segítenek, gondoskodnak, megerősítenek másokat.
5 dezintegráció: intenzitás helyett csönd, nyugalom, izolálódás; kutatás az életről, informálódás.

9
Passzív, alázatos emberek, más nézőpontokat látnak, nyugalmat keresnek, kevéssel is megelégednek.
8 wing: nem egybeolvadni másokkal, erős vélemény, erős saját akarat, megvédeni a saját határaikat.
1 wing: ugyancsak erőteljes, kritika, magát ellátni, tudja a feladatát, tervek, prioritások, produktív.
3 integráció: célok, tervek, eredmények elérése, mindezt relaxáltan, törődnek magukkal.
6 dezintegráció: tervek, azok ellenőrzése, félretett dolgok elővétele, kapcsolatok karbantartása.

 

A gyakorlatban hogyan néz ki egy ilyen lépés

A wingek kiegyenlítéséhez, a gyengébb wing fejlesztéséhez a 9w1-t fogom felhozni konkrét példának. (Két egyszerű oka van: ez az én típusom, illetve erről van bővebb információ, azt közlöm.) Kezdésnek egy képet hozok a 9-ről, hogy milyen (a pontos leírás az előző cikkben olvasható), utána bemutatom a 9w1-et (rövid leírásban és történetben), aztán térnék rá a konkrét metódusra.

A 9 perspektívája
Egy ebédasztalnál kilenc ülőhely, mindenki helyet foglal, utoljára a 9, akinek mindegy hova ül. Az asztalon sokféle étel, de mindenki kizárólag csak egyféle ételt akar enni, ki ezt, ki azt. A 9 nézi az ebédet, és nem érti, hogy miért nem esznek mást is, hiszen annyi jó étel van. Ezt jól látja, de amíg a többiek esznek, ő nem eszik, hanem feláll az asztaltól, és elmegy, mert nem éhes. Amíg mindenki a szenvedélyének megfelelő ételt eszi, addig a 9 szenvedélye az, hogy nincs szenvedélye. Szeretné, ha lenne étvágya, ha elköteleződne az ebédben, de nem tud. Neki azon kell dolgoznia, hogy ellenálljon a passzivitásnak, hogy legyen szenvedélye, amíg a többinek azon, hogy más ételeket is kipróbáljanak.

9w1 - Az álmodozó
Idealisták, erős hitük van, de ezeket nehéz cselekvésbe áttenniük, mert diszharmóniát okozhat a változtatás. Introvertáltabbak, különállóak, visszafogottak, szégyenlősek, békések, óvatosak, megfontoltak, felelősségteljesek, megbízhatóak, rendezettek, perfekcionisták. Elfojtják a haragjukat (passzív agresszív), békét akarnak minden áron, ami miatt könnyen abuzáltak, kodependensek lehetnek, de nem veszik észre, alszanak. Az ideális világhoz béketeremtéssel, közvetítéssel járulnak hozzá. Egyesülhetnek, fuzionálhatnak emberekkel, természettel, elveszhetnek a világ szépségeinek értékelésében. Kreatívak, művésziek, titokzatosak, szintetizálnak információkat, jók a nonverbális kommunikációban: művészet, zene, tánc. Lehetnek művészek, tanárok, terapeuták. A 4-ekhez lehetnek hasonlóak (főleg a 9 sx altípus), keresik a határaikat, preferenciáikat, céljukat, hogy mit akarnak az életben.

Egy történet a 9w1-ről
A 9w1 sétál végig az utcán, közben lát házakat, különböző színekkel, udvarokat, amikben más és más van, de mind értelmes számára, mindnek látja az értelmét. Ekkor jön egy szomszéd, és rámutat a szomszédos házra, hogy annak milyen borzasztó színe van. Hősünk némileg egyetért, de nem szívből, mert igazából számára az a ház is rendben van, nem is érti, miért számít, miért probléma ez, de nem akar kötekedő lenni, ezért bólogat. A ház tulaja meghallja ezt a beszélgetést, odajön, és vitába keveredik a szomszéddal, hogy melyik ház a jobb. Ez kezd sok lenni 9w1-nek, aki nem érti, mi a gond, de még rosszabb, hogy most már oldalt is kell választania. Igyekszik békíteni, érvelni próbál, hogy lássák a másik nézőpontját. Ezt mindkettő úgy veszi, hogy a másik oldalán áll, holott csak a perspektíváját próbálta megosztani. (A 9-ek mások perspektíváját megértik, számukra mindegyik ház ok, de nem értik, miért nem látják mások is ezt, és lesznek megértőek.)

Felzaklatva elhagyja a helyszínt, tovább sétál lefelé az utcán, amíg elér a házához, amit nemrég örökölt. Ekkor megkérdezik tőle, hogy mit tervez a házával, milyen színűre akarja festeni a házát, mit tervez az udvarába? Fogalma sincsen, ezért egy határozott nem tudom a válasza. Hogyan is hozhatna döntést? Nehéz kitalálni, mi a jó, hiszen minden szín jó, minden ház -amit az utcában látott- jó, annyi remek van, hogyan választhatna. Ekkor lefagy, nem tudja melyik a legjobb, mi az, amit akar, ami őt kifejezi. Amikor az emberek nyomást helyeznek rá, hogy hozzon döntést, azt gondolják ezzel, hogy segítenek. Ehelyett összeomlik a nyomás alatt, és úgy hoz döntést, hogy mindegy, csak legyen ezen túl.

A számok tükrében hogyan működik a 9w1?
A négy lehetséges tanácsadó szám közül kettőre hallgat ilyenkor. A domináns wingre, és a stressz-számra. 9w1 esetén előbbi az 1, utóbbi a 6. Ez a kettő vezeti a tanácskozást a fejben, ezek vezetik az ülést.
-Az 1 azt mondja: "ne legyél probléma, legyél felelősségteljes, jó ember, barátságos, kedves".
-A 6 azt mondja: "ha a preferenciáidat hangoztatod, vagy az embereknek nemet mondasz, ellened fordulnak, haragosak lesznek rád, nagy problémát kreálsz, feszültséget, az emberek elfordulnak tőled".

Amikor pár héttel később kinéz az ablakán, egy nagy rendetlenséget lát az udvaron, sok elszalasztott lehetőség, és a szomszédok cuccai hevernek ott (mások problémái). Rengeteg dolog, mert mindenre igent mondott (valójában nem, csak azt, hogy rendben, nem gond), mert az 1 és 6 arra tanítja, hogy beleegyező legyen, ne konfrontálódjon. Ez a káosz túlterhelő, nem tudja, hogy min dolgozzon, ezért semmit sem tesz.

-A másik wing, a 8 azt mondja: "ne hagyd, hogy megmondják, hogy mit csinálj, ez a te házad, a te területed".
8 és 1 két erőteljes hang, és ütközik a 9-ben, két ellentétes irány, nem tudja, mit csináljon. Ez teszi a 9-t, ezért vesz fel visszavont, semleges pozíciót. Közben az a hit van benne, hogy amit mond és tesz, az nem számít.
A benne lévő 6 fél, hogy 8-ra hallgatva probléma lesz, ezért 8-ra ritkán hallgat.
-Végül ott van a 3, ami nagy nehezen előjön, kitalálja, hogy szeretne egy virágágyást. "Hova tegyük?" Nézi a káoszt, és nincs elég hely hozzá. Túlterheli a látvány, és arra gondol, minek is akarna olyat, nem tudja, mit akar az életben, az udvarán.
Nagyjából így működik a 9w1. Gyakran akadnak el emiatt az életben.

Hogyan oldható meg ez a probléma az enneagram használatával?
A megoldás az, hogy elkezd tudatosan hallgatni az elnyomott wingre, a 8-ra. 8 kedvenc mondása: 'nem', ez az azonnali impulzusuk, mert azt érzik, hogy kihasználják őket. "Az első dolog, kerítés kell az udvarra" -mondja neki a 8. "Dobd ki ezt a szemetet az udvarodból, nem a te dolgod, tegyél köré egy kerítést, és mondj nemet" (határok).
(Korábban az emberek nem láttak kerítést, és hallották igent mondani, de őszintén nem mondott igent. Úgy végezhetik az életben, hogy nem is igazán akartak dolgokat, csak elfogadtak. Külsőleg egyetértettek, de belsőleg ellenálltak, neheztelés, makacsság formájában.)

A csónak kiegyenlítéséhez 8 kell, gyakorolniuk nemet mondani mindenre. Ez furcsa érzés, mintha nem magunk lennénk, stresszes, kilépni a korábbi szerepünkből nem megszokott dolog. A valódi igen eléréséhez magukévá kell tenniük a nemet. Amikor mindenre nemet mondanak, rájöhetnek, hogy mit szeretnének valójában. A nem a kerítésük. Ez agresszívnak érződik egy 9-nek, az asszertivitás, ami csupán felelősségvállalás a saját területünkért. (Amikor a szomszédnak megmondja, hogyan fesse a házát, az agresszív.) Többé nem akar egyetérteni mindenben, nem akarja mások kéretlen dolgait. Amikor tud nemet mondani, akkor érdemes kapcsolatba lépnie a haraggal. Harag típus, kapcsolatba kerül azzal, nevén nevezi, és akkor képes lehet elengedni.

Amikor a kerítés megvan, akkor kezdődik a szépség. Ez az ő tere most már, olyan döntést hozhat, amilyet akar. Nem kell másoknak megmagyarázni a nézőpontját, amúgy se értenék, perspektívát látni a 9 tudnak.
Most már birtokolja a területét, ekkor jelenik meg a 3. "Hova akarod a virágágyást, a gyümölcsfákat? Mit szeretnél kezdeni az életben?" Lesznek saját céljai.
Amikor a 6-os időnként felbukkan ("problémát kreálsz másoknak, mérgesek lesznek" -mondja), 8-nak kell kezelnie a 6 félelmeit: "nem kell megmagyaráznod mindent mindenkinek, törődjenek a saját dolgukkal. Ne szóljanak bele, hogy mit kezdek a házammal, az udvarommal, az életemmel." Akik ezen megsértődnek, vélhetően nem a legjobb érdekét nézték eddig sem.

További lépések, röviden
Némileg ki lett színezve a folyamat, de lényegében így néz ki egy elhanyagolt wing megerősítése. Más típusoknál, más wingnél más ez a folyamat, de jól végezve minden esetben kiegyenlíthet, alapvető elakadásokat, problémákat megoldhat. A wingek kiegyenlítése (8-as hangjának fejlesztése) után természetesen haladhatunk a növekedés felé (megjelenik a 3), de ezt a folyamatot is tudatosíthatjuk, annak a (itt a 3) jobb megismerésével. (A 3 odafigyel magára, célokat tűz ki maga elé, tervez, és halad a céljai teljesítésében.) Végül fontos konzultálni a stressz-számunkkal is (azaz, példánkban a 6-al). A 9-nek mindig meg kell kérdeznie magától, hogy "mit teszek most félre, mit halogatok, milyen problémákat kerülök el, milyen terveket, intézkedéseket kell hoznom, milyen kapcsolatokat kell karbantartanom?". A 9 legfőbb motivációja a béke és nyugalom. Ahhoz, hogy valódi békéje legyen, először szembe kell nézni a problémákkal, a problémák elkerülése, halogatása csak hamis béke. Ebben segíthet a 6-ra való figyelés. Amikor nem figyel tudatosan a 6-ra, akkor a problémák nem lesznek kezelve, és idővel maguk alá temetik. Akkor a 6 hangja felerősödhet, de nem lesz túl kellemes.

 

Az utolsó utáni lépcső; a számok konzultációja...

Minden típus négy másikhoz van kötve, a wingek (szárnyak) és nyilak (integráció és dezintegráció) révén. Amikor a fentebb leírt lépcsőket többé-kevésbé elsajátítottuk, utána ezeket egyszerre is használhatjuk. Automatikusan is mehet, nem kell semmi tudatosság ehhez, de fontos kérdéseknél akár tudatosan is lehet ezt tenni. Olyan, mint egy konferenciateremben egy tanácskozás, ahol az alaptípus van kontrollban, az a vezető, arra hallgatunk az életben leginkább. Akármi is a kérdéses dolog, akármi is az elakadás, el lehet képzelni ezt a találkozót, és figyelni a tanácsadók bölcsességét. Ekkor az alaptípus beszélget a négy másikkal. A domináns wing az alelnök, sokszor segít az életben, időnként problémákat megoldhat, valószínűleg elsőnek hozzá fordulunk. Néha túlságosan kapcsolódunk az alelnökhöz, a dominánsra figyelünk, és nem halljuk meg a másikat, holott sokszor a megoldás ott van annál. Az integrációs és dezintegrációs számok is ott vannak, bátorítanak, segítenek minket. Az egészségszámunk kihív, megmutatja, hogy mik lehetnénk, mit kellene tennünk, mi a következő lehetőség. A stressz-szám általában egy figyelmeztető, megmutatja, hogy mit kerülünk el éppen. Ami másnak nyilvánvaló, az számunkra nem biztosan az -főleg egy krízis közepén-, önlimitáló hitek korlátoznak bennünket. Ekkor lehet segítségünkre ez a fajta gondolkodás, segíthet tisztábban látni, dönteni.

 

...és az azutáni lépcső; a teljes integráció

Végül ott vannak az egyéb számok, amelyekhez az alaptípus nincsen kötve, de új perspektívát adhatnak, még inkább tágíthatják a világképünket, lehetőségeinket. Azoknak is megvan a maga ereje és bölcsessége, minél jobban megismerjük és integráljuk ezeknek a típusoknak a bölcsességeit, annál kiegyensúlyozottabbá válhatunk, akkor válhatunk igazán teljes emberré. Az enneagram nem csak önmagunk megértésére jó, hanem az összes embernek az életünkben, ezáltal együttérzőbbek, toleránsabbak lehetünk mások felé.

 

Végezetül, hogyan segíthet az enneagram tudatossá válni?

A személyiség olyan, mint a szoftver, vagy egy program, ami a számítógépen fut. A gép nem a szoftver, de a szoftver az, ami a háttérben feldolgozza az információkat, és hoz döntéseket (minek örüljön valaki, minek nem, mitől féljen stb.). Néha a szoftver nem a saját legjobb érdeke szerint futtat dolgokat, amikor a számítógép ezt észreveszi, akkor lesz tudatos valaki. Öntudatosság az, amikor kitörünk a programozásunkból, észrevesszük, hogy egy impulzus, nem a legjobb saját magunknak, vagy a szeretteinknek, és választunk egy másik utat. Helyet teremtünk a személyiség és a személy között, és ebben a térben tudatos lehet valaki, hogy nem kell kizárólag a személyisége szerint működni, hanem bármit választhat helyette. Nem lesz manipulálva, kontrollálva ez által az önvédő mechanizmus által, ami belé lett programozva. Abban a térközben, hogy mit akar valaki az életben, és a személyiség között, ami diktál, ott van a tudatos elme.

A legtöbben csak működünk a személyiségtípus szerint, és nem vagyunk tudatában annak, hogy az mennyire irányítja a szokásainkat, viselkedésünket, mintáinkat, hogyan kontrollálnak és limitálnak bennünket. Ez az alvajárás, ami rabul ejt bennünket. Amikor valaki tudja a típusát, előrébb van, mert ezáltal tisztába kerülhet a késztetéseivel, impulzusaival, gyöngeségeivel; van egy úti térképe, hogy milyen irányba kellene haladnia. Az esetek döntő többségében előnyös a személyiség, de kellenek a wingek, hogy hatékony is legyen. Jobbá teszik az embert, több lehetőséget biztosítanak, de ez sem elég a teljes szabadsághoz. Az esetek egy részében a személyiség még a wingekkel együtt is tönkreteszik az életét az embernek, ugyanazok az impulzusok, amik általában segítenek, néha zátonyra futtathatnak. Vélhetően nem nézünk a térképre, ha nem érezzük, hogy elvesztünk; amikor a személyiség nekünk dolgozik. Sokkal inkább akkor, amikor dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, amikor a valóság bekopogtat.

Ekkor öt lépésben változtathatunk:
1, Mindenféle ítélet nélkül megfigyelni magunkat, az érzést. Hiba van a szoftverben, amire figyelni kell, megfigyelni. Ilyenkor mit mond az impulzus, ösztönzés, késztetés, hogy mit kell csinálnunk?

2, Érdeklődni, megkérdezni magunkat, hogy honnan jön ez, miért érzünk így, miért történik, mi legyen most? Ezt csak a személyiségünk okozza-e?

3, Jöhet az értékelés. Ez az impulzus a legjobb az életünk és szeretteink szempontjából? Azaz végiggondolni, elképzelni egy jobb életet, ez az impulzus elvisz-e afelé? (Sokszor a személyiség nem afelé visz, ami a legjobb. Ugyanaz az impulzus, ami sikert hoz az élet egy területén, problémákat okozhat a másikon.)

4, Amikor felismerjük, hogy ez az impulzus -amit éppen érzünk- nem a legjobb érdekünket szolgálja, vagy ellene dolgozik annak az életnek, amit szeretnénk, akkor dönthetünk úgy, hogy nem követjük azt. Ilyen módon fel lehet ismerni, és ellenállni annak, ami nem segít, meggátol dolgokban. Innentől a számítógép lesz a vezető, nem a szoftver.

5, Végül, ha nem követjük az impulzusunkat, új választások, lehetőségek, opciók jelennek meg helyette. Rengeteg másik út, a világ kinyílik, a térben lehetőségek nyílnak. A személyiségünk nincs belénk égetve, nem kötelező az impulzusok szerint működnünk. Amikor a térképen megvan a cél, látható az irány, még ha a késztetéseink ellen is állnának, elindulhatunk egy másik úton. Irányíthatjuk magunkat, nem a szoftver lesz akkor a vezető, hanem az ember maga. Többé nem élőhalottak vagyunk, akik afelé mennek, ami éppen jónak érződik, hanem öntudatosak, akik döntéseket hoznak, és irányítják az életüket.

 

Párkapcsolatok

Talán az egyik leghatékonyabb módja az enneagram használatának a párterápia (vagy szimplán csak a kapcsolataink javítása). Segíthet megérteni a másik perspektíváját, azt, hogy mások mit miért tesznek; ezáltal empatikusabbá, elfogadóbbá, türelmesebbé válhatunk mások felé. Párkapcsolatokban pedig konkrétan lehet tudni, hogy milyen problémákkal néznek majd szembe a partnerek -a típusuktól függően-, hol lehetnek nehézségeik, elakadásaik. A felismerés az első lépcső a megoldás kialakításában. Irányt mutathat, hogy min kell az egyik és másik félnek dolgoznia egy kiegyensúlyozottabb, jól működő kapcsolatért.

Két azonos típusú embernél is bőven lehetnek előre látható problémák -hiszen egymás azonosan hibás működéseit felerősíthetik, például konfliktuskerülés-, de két különböző típusúnál ez még inkább látványosabb folyamat lehet. Példaként kettő, a kapcsolatokban nagyon mást kereső, másképpen viselkedő típust mutatnék be röviden. Ez a 2 és 5 lesz. (Az első cikkemben minden típusról részletesen írtam, hogyan viselkednek kapcsolatokban, a mostani példa is nagyrészt abból kerül összevágásra, tömör formában.) Annyit hozzátennék, hogy a 2 hajlamos kodependenciára, szóval kerülhetnek egészségtelen, egyoldalú kapcsolatba; az 5 esetében az 5 sx altípus kicsit más, azok sokkal jobban igénylik a kapcsolatot, romantikus alkatok. A leírás inkább a jellemző tendenciákat mutatja be, ami általánosságban várható, de várhatóan az előbbi kitételek esetén is érvényes lesz.

Egy gyakorlati példa
Amíg az 5-ök inkább tudatos döntés révén lépnek kapcsolatba, addig a 2-ek -habár ugyancsak megfontolhatják- sokkal inkább romantikus alkatok. Előbbinek idő kell, az utóbbi hamar el tud köteleződni. A probléma inkább ott kezdődik, hogy a 2-eknek a lehető legnagyobb közelség, érzelmi intimitás kell, addig az 5-ök a 'két sziget' koncepcióját részesítik előnyben, azaz szeretnének kapcsolatot, de bizonyos távolsággal. Amíg az utóbbi egy nem tolakodó, önálló társat keres, addig az előbbi a figyelme középpontjába teszi a másikat, és ezt várja viszont. Ezekből már gyanakodhatunk, hogy vélhetően melyik lesz a távolságtartó fél, és melyik az üldöző.

A 2 figyelmet, szeretetet, törődést ad, a forrása akar lenni a másik boldogságának, igényli a közelséget. Olyan partnert keres, aki jelen van, figyelmes, és a törődését viszonozza. Az 5 értékeli az egyedüllétet, területet, nem tud jelen lenni. Szüksége van időnként a visszavonulásra, az elemtöltésre, ha nyomást helyeznek rá, annál inkább. Amikor ezt nem tudja megtenni, lélekben nem lesz ott. Eközben a 2 sok erőfeszítést tesz a kapcsolatért, a másikért, akár a saját szükségletei rovására. Azt gondolja, hogy azért van, hogy a másik igényeit kielégítse. Gyakran azt érezheti, hogy az ő vállán nyugszik a kapcsolat, ő az, aki hívja, kezdi a beszélgetést, aki folyamatosan kihúzza az 5-t a külső világba, hogy elköteleződjön. Mivel a másik igényeire ráhangolódik, zavarja, hogy a társ nem, azt érezheti, hogy nem törődik vele, nem fontos a másiknak.

Az 5-ök figyelmesek, törődőek lehetnek, de nem mindig osztják meg az érzéseiket, hűvösnek hathatnak, időnként nem fejeznek ki empátiát, szimpátiát a partner felé. A 2-nek rossz lehet látni ezt, fájdalmas, azt érezheti, hogy nem akar az 5 intim lenni, vele lenni. Nem látszik, hogy a sok törődés és érzelem viszonozva lennének, ebből azt érezheti, hogy nem törődik az 5 vele, nem kell neki. Nem kívánatosnak, nem vágyottnak érezheti magát, ami a 2-ek legerősebb félelme. Eközben az 5 fulladozhat a figyelem középpontjában (legnagyobb félelmük, ha kisajátítják az idejüket, zaklatva vannak), túlterhelődik, és lemerül. Azt érezheti, hogy a partner terhet tett a vállára, túl sokat akar. Amikor lemerült, a kapcsolódás nehézkes vele. Néha nem lehet tudni, mi játszódik le a fejében, vagy akár azt, hogy hol van, eltűnik, amikor az érzi, hogy külön kell lennie a partnertől.

Legtöbb 2 utálja a konfliktust, ezért nem fejez ki dolgokat, csupán a neheztelés nő benne. A felszín alatt durcás, mogorva, visszavont, csendes, üldözőből távolságtartóvá válhat. Féltékeny lehet másokra, megsértődhet olyan dolgok által, ami nem róla szólt. Amikor az igényeit semennyire sem érzi kielégítettnek, akkor kivonhat minden szeretet a kapcsolatból, dominánssá, kontrollálóvá is válhat. Ekkor az 5 már inkább menekülne a kapcsolatból.

Az elméleti rész
Egy ilyen dinamikát látva -amit fentebb leírtam- egy pszichológus megállapíthat felnőttkori kötődési problémát. Azt gondolhatja, hogy egy szorongó-aggodalmaskodó (2) és egy elutasító-elkerülő (5) kapcsolata a fentebb leírt, és gyerekkori traumákra, kötődési problémákra gondolhat. Ahelyett, hogy a wingeket egyenlítené ki, más megoldás után kutathatnak. A gyerekkori védekezési mechanizmusaink valóban szerepet játszanak abban, ahogy felnőttként működünk, ezáltal a felnőttkori kötődéseink is lehetnek hasonlóak ahhoz, ahogy gyerekként viszonyultunk. Az enneagram viszont más megközelítést és más lehetséges megoldásokat is mutat, nem csak azt, hogy gyerekként sérültünk, és azokat a traumákat hordozzuk. Vannak traumák, de a személyiségünk nem csak azokból épül fel, hanem sokkal inkább egy védekezési mechanizmus, amivel a külvilágra reagálunk.

Két kevésbé traumatizált egyén képes lehet biztonságos kapcsolatra, szerencsés esetben a fentebbi dinamika eljátszása helyett kiegyenlítik egymás tulajdonságait, és fejlesztő hatással lehetnek egymásra. Két ellentétes működésű típus -mint amilyen a fenti- folyamatos kihívás elé állíthatják egymást, ezáltal folyamatosan arra kényszerülnek, hogy a komfortzónájukon kívül legyenek, igazodjanak egymáshoz, változzanak, ezáltal fejlődjenek. Egy jó párkapcsolat rengeteget fejleszthet a résztvevőkön. Mondhatni, a szeretet legyőzhet minden akadályt.

Két közepesen sérült -azaz átlagos- személynél már valószínűbb a fentebb leírt kifutás, főleg, ha tapasztalatlanok. Ekkor már nem biztos, hogy elég a szeretet, kell tudatosság is a kapcsolatba. Az enneagram segíthet ebben, rámutathat egy ilyen dinamikára, segíthet a partnereknek, hogy jobban megértsék egymást, alkalmazkodjanak egymáshoz, ezáltal elinduljanak a fejlődés útján. Egyéb esetben lefelé tartó spirálba is kerülhetnek, és egymás legrosszabb oldalát is kihozhatják, traumatizálhatják egymást.

Két traumatizált személy estén szinte garantált a kudarc, a fentebbi képlet biztosan le fog játszódni (természetesen egy 2 és 5 esetén). Tudatosságot lehet vinni a kapcsolatba, de nem biztos, hogy mindkét fél készen áll erre, a változásra. Ilyen esetekben jobb lehet, ha az egyének előbb magukkal kerülnek rendbe, önmagukon dolgoznak, egyedül. Erre az enneagram remek segítség lehet. Amikor az ember magát rendbe rakja, akkor kiléphet a régi mintáiból, és ilyenkor jobb minőségű kapcsolatokra képesek. Erre szokták azt mondani, hogy ilyenkor mást 'vonzunk be' az életünkbe. Valójában ilyenkor egy 'kötődőbb' típus már érzékennyé válik mások önzőségére, így hamar kiszórja a korábban megszokott szintet; egy 'függetlenebb' típus is hamarabb választ függetlenebb partnert. Egy nárcisztikus-kodependens dinamika is valójában ugyanannak az érmének a két oldala, mindkét fél hasonlóan sérült. (Hozzátenném, egyáltalán nem ritka, hogy stresszes időszakban alakul ki ilyen kapcsolat, amikor éppen egy nehezebb életszakaszát éli az egyik, és ezáltal sebezhetőbb, könnyebben belemegy olyanba, amit egyébként elkerülne.) Egy ilyen kapcsolat kifutása után a másik hibáztatása helyett inkább magunkban érdemes keresni a hibát (azoknál, akik túlzott önkritikára hajlamosak: itt tudatos, elemző hibakeresésről van szó, nem önmarcangolásról), hogy mi hol állunk, miért történhetett ez meg velünk, mit tettünk azért, hogy ez bekövetkezzen, és mit tehetünk azért, hogy ezt elkerüljük a jövőben?

A fentebbi példa két eltérő típust és markánsan eltérő kötődési stílust mutattak meg, de a hasonlóak is párba kerülhetnek. Ilyen esetekben is az lesz a döntő kérdés, hogy mennyire érettek a személyek. A jobb megértés számukra adott, de ez sokszor nem elég. A legfőbb probléma náluk, hogy nem hívják elő egymásból azokat a tulajdonságokat, amiket fejleszteniük kellene. Két 'alkalmazkodóbb' esetén nem lesz elég konfliktus, nem fejezik ki az igényeiket, túlságosan igyekeznek megfelelni a másiknak, alkalmazkodni egymáshoz. Két 'akaratosabb' személy kapcsolata meg konfliktusok hegye lesz, alkalmazkodás, megértés nélkül. Utóbbi a se veled, se nélküled kapcsolat, a héjanász az avaron. Előbbi alacsonyabb rezgésű, utóbbi túl heves, egyik sem alkalmas az egyének fejlődésére, ezek a kapcsolatok megrekedhetnek egy szinten.

A kapcsolatokban sérülhetünk, de ugyanakkor a leghatékonyabb személyiségfejlesztő is lehet. Amilyen rossz tud lenni, és leépíthet egy rossz kapcsolat, annyira fejleszthet egy jól működő. Az enneagram abban segíthet, hogy megértsük a másikat, megértsük az elakadásainkat a kapcsolatban, és ezáltal megpróbálhassunk túllendülni ezeken. A téma (párkapcsolat) megérhetne egy külön cikket -tavaly terveztem is-, de nem megyek bele mélyebben.

 

A lehetséges elméleti használata

Kapcsolat a pszichológiával (DSM-el)

Ez a téma is megérne egy önálló cikket, most csak röviden futnám át.
Amikor egy gyereket kevesebb stressz éri, a személyiség inkább csak hajlamnak néz ki, kopottabbak, de nagy stressz, terhelés esetén túlidentifikálunk azzal, hogy azok vagyunk, szorosabban viseljük, impulzusok, kényszeres tendenciák jelennek meg. Amikor valaki nagyon azonosul a személyiségtípusával, akkor közelebb áll a személyiségzavarhoz. Aki a típusával jobban azonosul, az más kapcsolódó típussal (pl. wing) is jobban azonosulhat. A túlzott azonosulás pedig problémákat szülhet.

Aki elolvasta az előző cikket, a típusok leírásával, és a személyiségzavarokról szóló rövid leírást, meglepő azonosságokat találhat. A személyiségzavarokból jelenleg (DSM-5 szerint) tízet tartanak számon. Az enneagramnál csupán 9 típus van, de viszonylag jól el lehet helyezni ezeket a személyiségzavarokat az enneagramon, elég jól passzolnak a leírások. Nem állítom, hogy egy személyiségtípus nem lehet más enneagramtípusban -mint ahová betehető-, de eléggé egyeznek a leírások egy-egy típus között.

Szóval, kezdjük a Claster A-val.
A skizoid az enneagram 5 típusával feleltethető meg.
A paranoid az enneagram 6 típusa, elég egyértelmű, úgy gondolom.
A skizotíp egy jóval nehezebb eset, de leginkább a 4 az, amiben érződik, talán 4w5.

Claster C
A kényszeres az 1 típust elég jól megközelíti.
A dependens a 2 típusnak feleltethető meg.
Az elkerülő a 9.

(Láthatóan egymás mellett helyezkednek ezek el, így a wingek révén nem meglepő a szoros kapcsolat, a komorbiditás ezek között a személyiségzavarok között.)

Claster B
A hisztrionikus egyértelműen a 7.
Az antiszociális a 8.
A nárcisztikus könnyen felfedezhető a 3-ban.
Végül a borderline a 10. személyiségzavar, ami a legtöbbel komorbid lehet, látszólag nem marad helye, de annak is lehet helyet szorítani, a 4-ben, a skizotíp mellett (sőt, egyértelműbben itt a helye, mint annak). A klasszikus borderline inkább 4w3, a csöndes meg inkább 4w5 lehet.
(A Claster B tagjai viszont csak két részben -7 és 8, illetve 3 és 4- helyezkednek el egymás mellett a diagramon. A három asszertív típus -7, 8 és 3- adja a zömét.)

 

A neurodiverzitás vélhetően nem szűkíthető le egy-két típusra, de a leírások alapján ugyancsak elég pontosan be lehet ezeket lőni.

Az ASD (autizmus, asperger) az 5 típussal eléggé összecseng.
Az ADHD hiperaktív ága (amivel mindenki azonosítja az ADHD-t) a 7-el elég jól leírható.
Az ADD (az ADHD figyelemzavaros ága) viszont a 9-el cseng össze elég jól. (A hivatalosan nem létező SCT még pontosabban írja ezt le.)
A kombinált ADHD úgy gondolom leginkább a 8-al feleltethető meg. Egyszerűen a wingek révén ők azok, akik mindkettő tulajdonságait mutathatják. Nem mellesleg szoros összefüggés van az ADHD és az antiszociális személyiségzavar között, amely utóbbi a 8-hoz hasonlít leginkább.

 

A fentebbi leírások csupán a feltételezéseim, de aki elolvassa a cikkeimet ezekről a témákról, látni fogja, hogy nem alaptalanok. Az enneagram megkönnyíthetné a diagnosztizálást, és nagyban segíthetne megérteni ezeknek a személyiségzavaroknak az alapjait, okait. Továbbá segítene kontextusba helyezni őket, nem csak a levegőbe lógnának. Végül abban is segíthetne, hogy hogyan segíthessünk ezeken a problémákon, hogyan tompíthatjuk a személyiség hatásait. A gyakorlati haszna pedig egyértelmű, jelentősen segíthet embereknek, házasságoknak. Terápiákban -ahol használják- igen eredményes, már csak azért is, mert az emberek nem szívesen beszélnek a lelkükről, de a típusokról hajlandóak, az pedig ablak a lelkükhöz. Számomra érthetetlen, hogy egy ennyire jó eszközt miért nem használnak.

 

Kapcsolat a pszichológia határterületeivel

A nárcisztikus és empata típusok megkülönböztetése az enneagramtípusok szerint nehezebb kérdés. Nem tenném ezt meg, néhány okból. Először is, a DSM-ben nem szerepelnek, ezért ezek nem hivatalos leírások, csupán megfigyelések. Másodszor, minél sérültebb valaki, annál több negatív elemet mutathat más típusokból is (erről később), lehetnek átnyúlások. Harmadszor, egészségben mindegyik típus sokkal empatikusabb (stresszben meg fordítva), szóval van egy ilyen árnyalata is a dolognak. Negyedszer, ugyan elméleti síkon meg lehetne ezt tenni, de nincs kedvem ezzel foglalkozni. Elképzelhető egy külön cikk ennek a fejezetnek a témájáról, abban vélhetően szerepelne ez is.

Aki elolvassa a korábbi cikkemben a leírásokat, egy-egy nárcisztikus megnyilvánulást azért be tudja helyezni 1-2 enneagram típusba. A legtöbb típushoz lehet hozzárendelni ilyet. Az empaták negatív oldala (kodependencia) is 1-2 típusba helyezhető be, azaz látszólag többségben vannak a nárcisztikussággal vádolható típusok, de reálisan minden második típusba behelyezhetőek az empata elemek is, és vannak olyan típusok, ahol egyszerre empata és nárcisztikus árnyalat is találkozik. Konkrét példával kifejezve, nem mondhatjuk azt, hogy egy 8 csak nárcisztikus, egy 2 csak empata lehet, a kettőnek elég szoros kapcsolata is van egymással.

 

Végül röviden kitérnék az MBTI-vel való korrelációra, pontosabban annak hiányára. (Az MBTI a legismertebb személyiségkategorizáló rendszer, Jung elmélete alapján fejlesztették ki a névadók.) Habár a kettő összehasonlításánál fellelhetőek jellemző párosítások, de mégsem található konkrét összefüggés a kettő között, egy MBTI típus bármelyik enneagram típus lehet. Ennek több oka lehet. Az egyik, hogy az MBTI nem dolgozik átmenettel, ha valami 50% körüli, akkor is vagy csak ez, vagy csak az lehet (pl. extrovertált vagy introvertált), nem mindegy, hogy hol van a potméter, a határon, vagy jóval szélsőségesebb. A másik fontos dolog, hogy az MBTI tulajdonságokkal foglalkozik, viselkedések leírásával (habár a kognitív funkciók révén mélyebbre is ás), addig az enneagram sokkal inkább a mögöttes motivációra koncentrál. Egyazon viselkedésnek pedig lehetnek lényegesen más motivációi. Harmadszor, az enneagram típusok esetén is lehet markáns eltérés, például egyik vagy másik domináns wing esetén nagyon más viselkedések írhatók le egyazon típusnál, ahogy az altípusoknál is.

 

Az enneagram növekedési- és csökkenési dinamikája

Egy fával szeretném szemléltetni ezt. Az átlagos szintek a fa közepe, a törzs. Átlagos szinten lévő ember leginkább az alaptípusa szerint működik, nagyrészt azonosul azzal. Használja annak a negatív és pozitív tulajdonságait is, hol kicsit felfelé, hol kicsit lefelé mozog a törzs mentén a lombkorona, vagy a gyökérzóna felé.
Amikor egészséges valaki, akkor a személyiségtípusa egyre kisebb hatással van rá, legfeljebb csak hajlam. Minél jobban eltávolodik a saját személyiségétől, annál több másik személyiséghez is hozzáférése nyílik, a lombkoronában több típus felé elágazhat, mindegyiknek a hasznos, építő tulajdonságait használva. Eleinte a wingekét, aztán a növekedés- és stressztípusét, végül másokét is.
Ugyanez az elágazás lefelé is igaz. Minél inkább megmerevedik, megkövesedik egy személyiség, annál több megmerevedett típus is csatlakozik az alaptípushoz, és gyökérszerűen szétágaznak. A személyiségzavarok esetén (ami egy eléggé egészségtelen állapot) elég ritka, hogy egy személyiségzavart állapítanak meg egy embernél, sokkal jellemzőbb, hogy többet (komorbiditás), és minél egészségtelenebb valaki, annál több személyiségzavart állapíthatnak meg.
Felfelé haladva a törzsön mi kontrolláljuk a személyiségünket, ezáltal az alaptípus mellett más típusokat is használhatunk; lefelé haladva a törzsön a személyiségünk kontrollál minket, és az alaptípusunknak és egyéb típusok rabszolgájává válunk, az irányítja a cselekedeteinket, negatív módon. Előbbi esetben mestereivé válhatunk az életnek, utóbbi esetben csupán védekezési mechanizmusokat használunk, reagálunk a világra.

Meg is fordíthatjuk ezt a képet, és azt mondhatjuk, hogy felfelé és lefelé is piramisszerűen szűkül a személyiség, a kilencféle megnyilvánulásból végül lesz egy. Egészségben ez látványos, ha elolvassa valaki az első cikkben mindegyik típus egészségben lévő leírását, nagyon hasonlóakat kapunk. Ott lesz bennük a típusra jellemző speciális képesség, de általánosságban nagyon hasonlóak a leírások, szinte ismétlődnek. Lefelé nem biztos, hogy igazam van -ott a leírások jóval inkább különböznek-, de érezhető egy általános tendencia.

 

Záró gondolatok

A csónakkal az egyik parttól a másikig biztonságban át akarunk jutni, ebben segít a személyiségtípus, egy védekezési mechanizmus, hogy túléljünk az életben; a probléma csupán az, hogy túlidentifikáljuk magunkat a személyiséggel. Segít, de limitál is abban, hogy hogyan tekintünk a körülöttünk lévő világra, kontrollál abban, hogy hogyan reagálunk dolgokra, robotpilótába tesz minket. Gondolkodás nélkül cselekszünk, túlidentifikálunk az érzésekkel, gondolatokkal, ezekkel azonosítjuk önmagunkat, ezért megalapozottnak, feljogosítottnak, igaznak gondoljuk a cselekedeteinket.

Amikor kicsit távolabb állunk a személyiségünktől, és megfigyeljük magunkat, az érzéseinket, ez a kis törés más pozícióba helyez bennünket. Rájöhetünk, hogy ez egy puffer, válasz a környezetre, és nem biztos, hogy segít, sőt, problémákat okozhat számunkra és mások számára. Az enneagram segít észrevenni ezeket a mintákat, megérthetjük ezeket, javíthatunk ezeken, ezáltal szabadabbá tesz ettől a bevésődött működétől. Paradox módon, a személyiség megértésének célja, hogy végül mellőzhessük azt (és ezzel a korlátokat, frusztrációkat, automatizmusokat); ezáltal jobb opciók válnak lehetővé számunkra. Több potenciál van bennünk, mint amit használunk, tágabb a világ, amikor eltérünk a személyiségtől, hazatérünk. Enyhíthetünk a személyiség szorításán, kicsit azzá lehetünk, akik voltunk, mielőtt azzal az emlékekkel és megértéssel rendelkeztünk, amivel most. A személyiség nem a mi esszenciális énünk, mögötte ott van a valódi énünk, kicsi pislákoló fényként a lényegi részünk.

A személyiségfejlesztés nem egy könnyű és kellemes folyamat, ezért a legtöbben elkerülik. A végső cél a belső programozás átírása, amivel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, és másokhoz. Segít önmagunk elfogadásában, a valódi önszeretetben (nem az egoéban), és a mások iránti együttérzésben, szeretetben. Rájöhetünk, hogy nem a gondolataink és érzéseink vagyunk (lényegében a meditáció is erről szól), rájöhetünk, hogy nem különbözünk másoktól, valahol mélyen azonosak vagyunk. Ez egy véget nem érő folyamat, sosem érünk célba. Ettől függetlenül érdemes foglalkozni ezzel, mert a mentális egészség legalább olyan fontos, mint a testi. Ahogy a testünket karban lehet tartani mozgással, helyes étrenddel, és egyéb egészséges életvitellel, és ahogy a szellemünket az agyunk tornáztatásával, kreatív és logikai feladatok megoldásával, gondolkodással, filozófiával, úgy a lelkünket is karbantarthatjuk belső munkával. Úgy gondolom az, hogy egészség, mindhárom (test, lélek, szellem) egészségét jelenti egyben, ráadásul ezek egymásra hatással vannak. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, elengedhetetlen ezek egészsége, harmóniája. A lélek egészségesebbé tételéhez, és annak karbantartásához remek eszköz az enneagram. Ahogy ép testben ép lélek, úgy az ép lélek is magával hozhatja az ép testet és szellemet.

 

A következő cikkben az altípusokat (subtype) venném végig. Azok számára, akik nem biztosak a típusukban, az a leírás sokat segíthet. Nagyon pontosan leírja a külső működéseket, szóval önismeret szempontjából is nagyon hasznos, illetve másokat is könnyebben lehet azonosítani általa. Talán a különböző domináns wingek leírását is beleteszem (meglátom még), ami arra jó, hogy eldöntsük, melyik a domináns wing, és melyik az, amit fejleszteni kell. Egy típus nagyon máshogy néz ki a domináns wingjének függvényében. Összegezve, a következő cikk célja a beazonosítás segítése lesz. Több cikket -jelenleg- nem tervezek a témában.

Az enneagram az egyik legjobb dolog, amivel az ember élete során megismerkedhet. Nem önmagában az, hanem azért, amiben segíthet, egy nagyszerű eszköz, számos használatra. Titokzatosnak hangzik, a története is meglehetősen homályos. A korai 70-es évektől egészen az ókorig datálják a létrejöttét. Nem lehet tudni ezt biztosan, homályba vész, de talán jobb is ez így. Beatrice Chestnut (egyik legjobb író a témában) szerint régebbi dologról van szó, amit én is osztok, egyszerűen ehhez olyan megfigyelések és ismeretek kellettek, amihez idő kell, és több közelség a természeteshez, ezáltal kevesebb zaj. Az alapkoncepciója sem eléggé modern ehhez, nem eléggé 'tudományos'. Az ismerhető történetét nem részletezném, akit érdekel, utánanézhet, nem ez a lényege.

Akkor még is mi az enneagram? Az emberek leírásának ez az egyik legjobb megközelítése. Megmutatja, hogy mi a motivációik, félelmeik, mindaz, ami a cselekedeteiket motiválják az embereknek, azaz mindannyiunknak. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, így teljesen megérteni csak közelítéssel lehet, de az enneagram elég jól teszi ezt. Megmutatja, hogy a természetnek vannak visszatérő mintái, amiket elég jól be lehet azonosítani, kategorizálni. Az enneagram egy eszköz arra, hogy jobban megismerhessük -és még inkább megérthessük- önmagunkat, az embereket. Az olyan személyiségleíró, és -kategorizáló dolgokkal szemben, mint az MBTI és egyéb személyiségtesztek, vagy a DSM a pszichológiában, ez egy fokkal mélyebb dologra fókuszál. Amíg az előbbiek elsődlegesen a viselkedésre fókuszálnak, addig az enneagram a motivációkat mutatja meg, ami a különböző viselkedéseket okozza, és nem fordítva.

Akkor még is mire használható az enneagram, és mire tanít? Önismeretre, önmagunk megismerésére remek eszköz. Arra, hogy észrevegyük a hibáinkat, vakfoltjainkat, megmutatja a sötét oldalunkat. Ugyanakkor megtanít együttérzőnek is lenni magunk iránt, megtanít arra is, hogy hogyan javíthatunk magunkon, milyen lépéseket tehetünk. Ahogy magunkat jobban megérthetjük, ugyanúgy másokat is megérthetünk általa. Megérthetjük mások perspektíváit, megérthetjük, miért tesznek dolgokat, segít abban, hogy empatikusabbak legyünk. Jobban tudjunk kapcsolódni önmagunkhoz, másokhoz, a szeretteinkhez. A mentális egészség karbantartása nélkülözhetetlen elem a teljes élethez; azoknak, akik hajlandóak elvégezni a belső munkát egy remek eszköz, egy terápia önmagunk számára.

A hivatalos pszichológia nem fogadja el az enneagramot, számukra nem elég tudományos. (Cinikusabb megközelítés szerint azért nem fogadhatják el, mert akkor kevesebb lenne páciensük.) Maradjunk annál, hogy egyszerűen csak nem ismerik eléggé. számos pszichológus használja viszont, mert nagyon jó abban, hogy beazonosítson problémákat, időt spórol meg. Párterápiában talán a leghatékonyabb, mert segít abban, hogy jobban megértsék egymást a párok. Előre tudni lehet, hogy milyen nehézséggel nézhetnek szembe a házasságban, ha tudni lehet a besorolásukat. Akár a pszichológia tanulásához is remek eszköz lehet, remek alapot adhat, mindent a helyére illeszthet. Kicsit pontosan ez a probléma a pszichológiával, hogy nincs alapja -amire építkezni lehet-, erre tökéletes lenne. (Jelenségeket vizsgálnak, de csak találgatják az okát. Teljes megértés nélkül, az okok felfedése nélkül nem lehet jó kezelést nyújtani, holott az okok megmutatásában is nagy segítség lehet az enneagram. Az átlagember megértésében is vannak hiányosságok a pszichológiában, jellemzően akut, vagy markánsabb dolgokkal foglalkoznak leginkább.)

 

A csoportok

A bevezetőmben magasra lett téve a léc, nézzük meg a konkrét működést. A megszokott sorrendet megfordítva, nem a külső viselkedést nézi, hanem a belső motivációkat. Három fő motiváció létezik, ez a harag, a szégyen és a félelem. Ezek hárman határozzák meg a viselkedésünket, és e három alapján jön létre a három nagy csoport. Aszerint, hogy melyik a domináns motiváció a három közül, az alapján dől el, melyik csoportba tartozunk.

A mai tudományos elgondolás szerint az intelligencia az agyban létezik csupán. Ezzel szemben az enneagram három intelligenciát használ, a test, szív és agy intelligenciáját, azaz más szóval a test, a lélek és a szellem hármasságát; így enyhén spirituális dimenziót nyer a tudományossal szemben. Hozzátenném, hogy azért mostanában kezdi felfedezni a tudomány a bél-agy és szív-agy tengelyt is. Attól függően, hogy melyik intelligencia van túlsúlyban, az határozza meg a személyiséget.

Az első csoport tagjai a test intelligenciáját használják, számukra a legfőbb motiváció a harag, mivel a testtel vannak összeköttetésben, ezért a cselekvéssel reagálnak (utána jön a gondolkodás és érzés), az intuícióikat részesítik előnyben. A második csoport esetében a szív intelligenciáját használják elsődlegesen, a legfőbb motivációja a tevékenységeiknek a szégyen, ezért érzéssel reagálnak leginkább (gondolkodás, cselekedés másodlagos), arra hallgatnak. Végül az utolsó csoportban az agy intelligenciáját használják, lényegi motivációjuk a félelem, elsődlegesen gondolkodnak (utána cselekednek és éreznek), cerebrális típusúak.

 

A csoportok tagjai

A hármas tagolódás lentebbi szintekre is érvényes, mindhárom csoportnak három tagja van, azaz összesen kilenc típust különböztetünk meg. Ezek a lényegi kategóriák, nemes egyszerűséggel 1-től 9-ig számozással vannak jelölve a különböző típusok. (Ezekről van hosszú leírás a cikkben.) A működés itt is egyszerű, egy csoporton belül, ha egy másik csoporthoz közelebb esik egy típus, az a másik csoport nagyobb befolyással lehet arra a típusra. Például az 1 típus a test csoportban van, de közvetlenül a szív csoport mellett, azaz elsődlegesen a harag motiválja őket, másodlagosan a szégyen, és legkevésbé a félelem. Minden csoport középső tagja (3, 6, 9) egyben ellentípus is, ami azt jelenti, hogy habár a legfőbb motiváció a csoporttal megegyező, gyakran az el van nyomva, azaz például az érzés csoport közepén elhelyezkedő 3-ok elnyomják az érzéseiket. Eléggé leegyszerűsítő séma ez, de nagyjából ennyi a lényeg.

Ezek a típusok nem kőbe vésettek, hanem dinamikusan mozgó dologról van szó. Ezeket fejezik ki a nyilak, amikor egészséges, vagy stresszes valaki, akkor a nyíllal megfelelően elmozoghat, stresszben a nyíl irányának megfelelően, egészségben azzal szembe megy. Az alaptípusuk nem változik ezzel, csak annyit jelent, hogy stresszben a stressztípusuk legrosszabb tulajdonságait "veszik fel", egészségben az egészségtípusuk legjobb tulajdonságait "veszik fel", anélkül, hogy azoknak a rossz tulajdonságait is megkapnák. Lényegében hasonlíthatnak arra, amerre elmozogtak, de azoknak lehetnek a legrosszabb/legjobb verziói, de nem változik a személyiségük ezzel meg, amint kiegyensúlyozódnak, visszakerülnek a helyükre. Például egy 9 stresszben egy legrosszabb 6-ra hasonlíthat, egészségben egy jó formában lévő 3-ra, de mindig 9 marad.

A harag (/cselekvő/test) csoport tagjai a 8, 9 és 1. A világ nem egy Éden, hibás, és amikor a valóság bekopogtat, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, haraggal, cselekvéssel reagálnak. 8-ok intenzitással, ellenszegüléssel, 9-ek alvással, vagy mással terelik el a figyelmüket, 1-ek frusztrált szervezéssel, rendezéssel. Világnézetük szerint az emberek hülyék, a 8-ok ezért helyre teszik vagy eltűrik őket, 9-ek próbálnak kijönni velük, 1-ek menedzselik, irányítják őket, figyelnek rájuk. 8-ok haragja a legegyértelműbb, 1-ek próbálják visszafogni azt -nem könnyű nekik-, mindketten direktek, ellenben a 9-ekkel, akiknek a haragja rejtett. A 9-ek haragja nem látható (békések), cselekvéseikben kifejezetten inaktívak, ők egyértelműen ellentípusok ebben a csoportban.

Az szégyen/ (/érzelem/szív) csoport tagjai a 2, 3 és 4. A szégyen motiválja őket, ezért folyamatosan az értéküket, szerethetőségüket próbálják bebizonyítani, mert valahol mélyen értéktelennek érzik magukat. Mindegyik elmozog ettől az érzéstől, 2-ek mások felé, 3-ok célok felé, 4-ek maguk felé. Ki akarnak emelkedni, mindenki könnyen lecserélhető, átlagos, de ők nem olyanok, mint mások, 2-ek kedvesek, szerethetőek, szükségesek másoknak 3-ok győztesek, csodálatosak, 4-ek egyediek, autentikusak, elkülönültek. A 2-ek és 4ek érzelmekkel teltek, az érzelmek határozzák meg a cselekedeteiket -túlságosan is-, a 3-ok az értéküket külső dolgokhoz kötik -rajtuk látszik leginkább az értékük bizonyításának a kényszere-, ezért az érzelmeiktől eltávolodtak (ez az ellentípus).

A félelem (/gondolkodó/agy) csoport tagjai az 5, 6, és 7. Érdekes módon, ránézésre náluk a félelem egyértelműen a 6-okon látszik, a másik kettőn nem igazán. Az 5-ök az érzelmektől, a 6-ok a létezéstől, a 7-ek a fájdalomtól félnek. Az 5-ök számára a külső világ veszélyes hely, ezért izolálnak és felkészülnek (információgyűjtéssel), a 6-ok szerint is veszélyes hely a világ, ezért felkészülnek (tervekkel), és támogatást keresnek mások által, csoportokhoz kötődnek, a 7-ek számára a belső világ, az érzelmek a veszélyesek, ezért a külső világban keresnek menedéket, elterelik a figyelmüket. Amiben megmutatkozik a 6-ok ellentípus volta az a gondolkodás, míg az 5-ök nagy tudásúak és racionálisak, a 7-ek gyors gondolkodásúak, tervezők, addig a 6-ok félelmei károsan hatnak a kritikus gondolkodásukra (ettől függetlenül kiváló problémamegoldók, tehát képesek gondolkodni).

 

A típusok

Leggyorsabban bemutatni a típusokat úgy lehet, ha az nézzük, milyen energia van mögöttük.
Az 1-eknek apai energiájuk van, ők azok, akik felelősségteljesek, és a gyerekeiket is erre nevelik.
A 2-eknek anyai energiájuk van, ők azok, akik a szeretetet hozzák, gondoskodnak a gyerekeikről.
A 3-okban az elsőszülött gyerek energiája van, akik a szüleik figyelmére vágynak, elérnek dolgokat.
A 4-ekben a másodszülött gyerek energiája lakozik, testvérük árnyékában azt keresik, hogy miben lehetnek jók.
...Itt van egy törésvonal az enneagramban. A családból való kilépés van itt, a kortársak közösségébe.
Az 5-öknek kisgyermek energiájuk van, érzelmileg már elszakadnak a családtól, de nem tagjai még a közösségnek.
A 6-oknak gyerek energiájuk van, ők maguk a közösség, nagyon jól beilleszkedtek.
A 7-eknek ifjú energiájuk van, ők már eltávolodnak a többiektől, kalandokat keresnek.
A 8-oknak felnőtt energiájuk van, akik még távolabb kerülnek, saját családdal rendelkeznek már.
A 9-eknek pedig kisbaba vagy öregember energiájuk van. Ők már/még nem vesznek részt a játékban.

 

 

1 - A perfekcionista (bűnük a harag)

Az 1-ek gyerekként saját magaduk szülei voltak, önmagukat nevelték, igyekeztek mindig jók lenni. Jól viselkednek, a jót teszik, így a szüleiknek nem kell ezt tenniük. Ezzel elkerülik a konfliktusok és hibáztatás fájdalmát, ha magukat megnevelik, másnak nem kell ezt tennie. Önvédelem ez a haragos szülővel szemben; nem kell, hogy az legyen, magukkal szemben azok. Számukra a világ szervezetlen, tökéletlen, és benne sok embernek nincs morális értékítélete ahhoz, hogy a helyes dolgokat tegyék. Etikusak, dedikáltak, odaadóak, megbízhatóak; motiváltak a vággyal, hogy helyes módon éljenek, jó emberek legyenek, ezáltal tisztelve legyenek, elkerüljék a hibáztatást. Szülőnek vannak tervezve, hiszen felelősségteljesek, a helyes dolgot teszik, egyenes, figyelmes, tudatos, megfontolt, céltudatos, hűséges, elkötelezett emberek, akik fejleszteni akarják magukat, a kapcsolatot, a gyerekeket; ők a ragasztók, akik a családot egyben tartják. Mentorok és tanárok, akik kitapasztalták, hogyan a legjobb csinálni dolgokat, és ezt mások számára is meg akarhatják osztani, hogy előnyére váljon azoknak is. A beszédstílusuk kicsit prédikálós lehet, és időnként túljavítóak, ezért félreérthetőek lehetnek a szándékaik; sokaknak kontrollálónak, túlságosan kritikusnak érződhetnek emiatt.

Ők a legfelelősségteljesebb emberek, túlfejlett belső kritikájuk (inner critic) folyamatosan ostorozza őket, hogy jól és helyesen cselekedjenek. Nem csak tenni akarják az általuk helyesnek vélt dolgokat, de olyannak is akarnak látszani, a mintapolgárnak, akinek cselekedetei követendő példa mások számára. Belső kritikájuk éles szemű őrmesterként figyel minden apró részletre, a perfekció sem elég tökéletes számukra. Ez a hibátlanság a közvetlen környezetükre is kisugárzik: szeretnek rendet tartani maguk körül. Nem csak másoknak akarnak példaként szolgálni, hanem -akár kéretlenül is- meg akarják mutatni másoknak, hogy mi a helyes cselekedet, mit hogyan kell jól csinálni. Éles belső kritikájuk kisugározhat másokra, erős kritikával illethetik a környezetükben élőket, habár nem akarnak durvák lenni -hiszen az nem felelne meg annak a jó képnek, amit magukról festeni szeretnének-, de belső haragjuk kiszivároghat. Próbálják ezt a haragot elfojtani, de nem mindig képesek erre, leginkább frusztrációként mutatkozhat meg. A haragjukat kontrollálni akarják, le akarnak nyugodni; néha kell nekik idő, hogy az érzelmeiket át tudják élni, ezért stresszes szituációban visszavonulhatnak, gondolataikba merülve kereshetik a megoldást.

A hibázástól való félelem, a tökéletlenség félelme jellemzi őket, elfelejtik, hogy senki sem tökéletes. A fókuszuk a hibákon, nem látják a jó dolgokat, csak a hibákat, száz jó helyett is csak az egy rosszat. Ilyenkor nem önmaguk, hanem a környezetük hibáira koncentrálnak, és ezáltal a belső nyomást leengedik, kicsit szabadulnak az önkritika fojtogatásától. Az értéktelenség érzése lehet mindez mögött; az az érzésük, hogy hibásak, ezért javítaniuk kell magukon. Ilyenkor a fókusz magukon van, de ezt a fókuszt a környezetükre is kitolhatják, és elkezdhetik azt javítani, ezáltal kritikusnak mutatkoznak meg a környezetük iránt, amit az erős önkritikájuk kiegyenlítésére használnak, azt szüneteltetik. Ilyenkor lehetnek intoleránsak, rugalmatlanok, ítélkezőek, mindent és mindenkit kijavítók.

Magasan szervezettek, módszeresek, precízen mindenre figyelnek, a részletekben könnyen elmerülnek, hiszen mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez utóbbi idealista hozzáállásukból ered, úgy gondolják, a tökéletesség elérhető, törekednek erre, emiatt terelődik a figyelmük arra, ami defektes, sosem lesznek elégedettek. Szellemesek, száraz humorúak, ugyanakkor könnyen irritálható, néha neheztelő emberek. Csapatban nehezen dolgoznak, gyakran egyedüli felnőttnek érzik magukat, ezért azt érezhetik, hogy nem tartoznak a csoporthoz. Szolgálatkészek, de ha azt érzik, hogy mások cserbenhagyják, akkor átvehetik a kontrollt, és maguk csinálnak mindent. Látják mások teendőit, és nem értik, hogy miért nem teszik, amit kell, nem tudják, hogy más nem érzi ugyanazt a bűntudatot, mint ők. Emiatt frusztráltak lehetnek, és megpróbálhatják ráerőszakolni másokra a felelősségteljességüket.

Jó ítélőképességűek, de könnyen ítélkezőek, akik a véleményükhöz, igazukhoz makacsul ragaszkodnak, nehéz őket meggyőzni. Nehezen fogadnak kritikát, mintha a belső rottweilerüket -az önkritikát- támadásra ingerelnék. Emiatt reaktívak, defenzívek, nem akarnak rossznak, felelőtlennek látszani. Hibákra való rámutatásra, alapvető értékeik megsértésére, személyes szemrehányásokra negatívan reagálhatnak. Saját magukkal szemben nagyok az elvárásaik, ezért a kritika számukra csupán dob még egy lapát szenet a tűzre. Azoknak, akiknek ilyen magas elvárásaik vannak magukkal szemben, még emelni a lécet igencsak megterhelő lehet, érthető, hogy nem veszik ezt jó néven, így is túlterheltek önmaguk kritikájával. Mivelhogy a hibáikra koncentrálnak, ezért magukban nem látják a pozitívat, a jót, csak a defekteset. Emiatt az önbecsülésük sérülékeny, könnyen sérülhet kritika hatására.

 

Alacsony szinten

Ilyenkor sokban hasonlítanak egy egészségtelen 4-hez, legfőbb félelmük rossznak lenni, az az érzés, hogy alapjaiban, lényegükben rossz, hibás valami velük. Ugyanúgy (mint 4-ek) kívülállónak, meg nem értettnek érzik magukat, hiszen mindenki szórakozik, miközben ők megcsinálják, amit kell, mindenki korán hazamegy, de nem ők, még mások után takarítanak. Ráadásul azt látják, hogy mindenki haragosnak gondolja őket, amikor csak a dolgokat szeretnék rendben tudni. Neheztelő, irigy, keserű attitűd jelenhet meg, nyerssé válhatnak, önbizalmuk eshet. El akarnak menekülni az unalmas feladatok elől, azt érzik, hogy túlélnek, de nem élnek. Depresszívvé, túlérzékennyé válnak, a negatív dolgokra koncentrálnak, mi nem stimmel az elképzeltekhez képest (idealisták).

Test típusúak, ezért intuitívan gondolják, hogy igazuk van, emiatt nem lehet meggyőzni őket az ellenkezőjéről, hamarabb hagyják a másikat faképnél. Rugalmatlanságuk miatt nem látják az egyéb lehetséges megoldásokat; szkeptikusak, kételkedőek lehetnek mások képességeiben, alkalmasságában. Mikromenedzsmentet használhatnak, mindent a kezükben szeretnének tudni tartani, de a felelősség delegálásának a hiánya miatt túlterhelté válhatnak, mert nem tudják, mikor elég jó valami. Nehéz együttdolgozni egy ilyen merev személlyel, sosem lesz a másik elég jó, csalódást okoz mindig.

Önkritikát belül folyamatosan hallják, ott van ez a haragos arc bennük, ami folyamatosan dirigál, és ezt reflektálják a külvilágba. Nehéz lehet nekik azt látni, hogy más nem hallja ezt a szülői hangot a fejében, ha meg igen, miért nem engedelmeskednek? Ezért önigazolóak, folyamatosan arra fókuszálnak, hogy másnak mit kellene csinálnia, hogyan viselkednie, és hibáztatják azokat nemtörődömségükért. Nem tudatosak a haragjuk hatására, hogy az hogyan hat másokra, mennyire lehet destruktív, és esetenként ijesztő. Rugalmatlanság, merevség, makacsság, intoleránsság jellemzi őket, nehezen vannak belátással bármire is. Kevésbé tudják a reakcióikat kezelni, erősen reaktívak, feszültek, változékonyak, labilisak. A szokványosnál is több harag van bennük, nagyon kritikusak, könnyen ítélkezőek, nyersek, meg nem bocsátóak, büntetőek, vádlók, szigorúak magukkal és másokkal szemben is. A legkisebb dolgok is provokálhatják (nem korrektül elhelyezett, előhagyott dolgok, zár nyitva hagyása, kulcs nem a helyén stb.); minden probléma lehet, mindenhol problémát és rossz viselkedést látnak.

 

Magas szinten

Amikor egészségesek, 7-ekhez hasonló tulajdonságokat vesznek fel, kevésbé lesznek merevek. Lehetőségekre, változatosságra, ötletekre, ideákra, más perspektívákra nyitottakká válnak, kevésbé fekete-fehér a látásmódjuk. Spontánabbak, optimistábbak lehetnek, könnyűséget, vidámságot, mókát, spontán humort megengednek maguknak a komolyság mellett; kiengednek kicsit, nevethetnek magukon. Enyhíthetik a belső kritikát, ezáltal együttérzőbbek lesznek maguk és mások felé. Öntudatosabbak, jobban támogatnak másokat, ösztönzőek, viccesek, ellazultak; igazán együttérző, jó emberek (számukra elég, ha tisztességesnek tartják őket). Jobban a csoportra fókuszálnak, nem magukra, hogy ők mit tettek. Vezetőnek, tanárnak remekek, mert nagyon felelősségteljesek.

Megértik, hogy a tökéletlenség, a váratlan problémák a teljes élet részei (például egy jó házasságnak is vannak kihívásai), harag helyett elfogadása ezeknek. Elfogadják az életet olyannak, amilyen, megfigyelik a belső negatív válaszukat, és mielőtt kinyilvánítanák, dönthetnek úgy, hogy kritizálás és javítás helyett csak hagyják, hogy megtörténjenek dolgok. Felismerik, hogy néhány probléma túl van a határaikon, amin lehet, javítanak, a többiben elfogadják azt, ami van. A belső kritikát megérteni, azzal megbarátkozni és a hatását csökkenteni igyekeznek, a belső rottweilerjük aludhat kicsit. Haragjukra nem lesznek tovább vakok, haraggal kapcsolatba kerülve nem lesznek annak rabjai, produktivitásba csatornázhatják annak erejét. Mindig észlelőek, és fókuszáltak, jelen vannak. Kinyilvánítanak méltóságot, türelmet, és békés elfogadását annak, hogy ők és mindenki más tökéletes a tökéletlenségükben, és hogy néha a legjobb dolgok hibából keletkeznek.

 

Vakfoltok

-harag jelenléte
Tudják, hogy néha haragosak, de nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire látják ezt rajtuk mások. Az idealizmusuk (a világ jobb kellene, hogy legyen) elvezet csalódáshoz, ez pedig, frusztrációhoz, ami a harag egy formája. Nem akarnak mérgesek lenni, mert nem jó dolog (haragosak magukra, mert haragosak). Törekednek jónak lenni, próbálják elfedni a haragjukat, de az időről-időre kicsap. Ahelyett, hogy megpróbálnák -sikertelenül- elfojtani, el kell fogadniuk a haragjukat, mert nem mindig rossz, időnként helye van, és elfogadás nélkül nincs elengedés sem. Amikor el tudják fogadni, akkor kezelni is tudják, átcsatornázhatják produktív tevékenységbe az erejét.

-túlzott kritikusság, és ennek másokra való hatása
Alapvetően segíteni próbálnak ezzel, informálni másokat a helyesről; de az emberek általában nem szeretik a kritikát (leginkább pont ők azok, akik legkevésbé sem szeretik). Időként papolósak tudnak lenni, és ha nem ér célt a prédikáció, akkor haraggal reagálhatnak. Frusztrációjukat néha szavak nélkül, fintorgásokkal fejezik ki. Viselkedésükkel tiszteletlenek a másik felé, és ez a rossz kommunikáció visszacsaphat, az emberek lázadhatnak ez ellen. A morális magaslatról le kell jönniük, ha érdemben akarnak kapcsolódni másokkal.

-önkritika
Keménynek kell lenniük magukkal szemben, ahhoz, hogy jók legyenek, hibátlanok. Felelősségteljesek, ezért alapvetően jó emberek, de ezt nem érzik. Mindenki más becsülheti őket, ők magukat akkor sem, önértékelésük alacsony. Látniuk kell, hogy senki sem tökéletes, mindenki hibázik, ez alól ők sem kivételek. Meg kell maguknak engedniük azt, hogy olyanok legyenek, mint bárki más, tökéletlenek, de úgy is egészek. Az emberek többre becsülik azt, ha valaki elismeri a gyöngeségeit, ezért a másokhoz való kapcsolódásban is többet érhet, ha a tökéletesség ábrázata helyett mernek hibázni.

-érzések és impulzusok elfojtása
Érzelemmentesnek tűnhetnek, számukra a produktivitás fontosabb, mint az érzelmek. Nincs idejük érzelmekre, teszik inkább a fontos dolgunkat, teendőket. Gyakorlatiasak, közömbösek, elnyomják az érzéseiket. Kis gőzt nem árt néha kiengedniük, az érzelmekkel törődniük, egyébként később halmozottan jelentkezhetnek ezek, stresszesen túlérzékennyé válhatnak. Ahogy a haragot, úgy egyéb érzelmeket is érdemes észrevenniük, elfogadniuk. Másokkal való kapcsolatban is fontos szerepe van az érzelmeknek, tudniuk kell megnyílni.

-merevség
Számukra egyetlen helyes út létezik bizonyos tevékenységek elvégzéséhez, mereven ragaszkodhatnak ehhez, nincsenek árnyalatok. Fekete-fehér látásmódjuk van, vannak 'jó' és 'rossz' irányai a dolgoknak. Szabályok megreformálása ellenkezést válthat ki belőlük, meglehetősen maródiak. Makacsul ragaszkodnak a régihez, a beválthoz, nem nyitottak semmi újra. Rugalmatlanságuk gátjai lehetnek a fejlődésnek a munkában, ahogy a kapcsolataikban is.

-vakációra, pihenésre, mókára, kikapcsolódásra való igény
Valakinek tartania kell a vállán a világot, ahhoz, hogy működjenek a dolgok -ezek lennének ők. Ebbe a munkába nem fér bele a pihenés, a világ nem állhat meg. Számukra ugyanúgy szükség van a kikapcsolódásra, mint bárki másnak. Időnként fel kell tölteni az elemeket, a világ nem fog közben megállni.

 

Kapcsolatokban

Értékelik az olyan partnert, aki hűséges, elkötelezett, és lehet számítani rá -azaz ugyanazt várják, amit nyújtanak. Dedikált, felelősségteljes, stabil barát, aki dolgozik a kapcsolatain. Pontosan tudják, hogy mit akarnak egy kapcsolattól, átgondolás nélkül nem lépnek kapcsolatokba, ha nem tartják megfelelőnek, hanyagolják. Őszinteséget, tisztességet becsülik, frusztráltak, ha valaki nem őszinte vagy felelősségteljes, a káoszt nem kedvelik (lehet a gyerek vagy társ igen). Feltétel nélküli szeretetet szeretnének, de nem érzik, hogy értékesek ehhez, vagy más nem elég értékes ahhoz, hogy megkapja ezt tőlük. Idealizmusuk probléma lehet, a túl magas elvárások eltávolíthatják őket másoktól, mert nem találják a dolgokat elég jónak, és haragot szülhet bennük az, hogy mást gondoltak, mint a valóság. A magas elvárások mellett másik probléma lehet, hogy vannak számukra megkérdőjelezhetetlen dolgok. A kapcsolatok lényege a kompromisszum, de ha nem lehet tárgyalni ezekről, akkor hol a kapcsolat? Bizonytalan ideák helyett meg kell tanulniuk megelégedni a tökéletlenséggel magukban és másokban, egészségesebb szinten jobban elfogadják a dolgokat úgy, ahogy vannak.

Felelősségteljesek, a helyes dolgot csinálják, ezért gyakran természetes vezetők a családstruktúrában. Ők azok, akire lehet számítani, ők a ragasztók, akik a családot egyben tartják. Maximalizmusukat átviszik a kapcsolataikra is, fejleszteni akarják a kapcsolatot, a gyerekeket (mentorok/tanárok), szülőnek vannak tervezve. Ez alapvetően egy jó dolog, de nem mindenki akar folyamatos fejlődést, vannak, akik inkább csak élvezni szeretnék a kapcsolatot. Másban kialakulhat az az érzet, hogy folyamatosan elégedetlenek, hogy számukra sosem elég jók a dolgok, azaz, hogy ő nem elég jó nekik. Elkötelezettek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy mindenki szüksége ki legyen elégítve, problémák meg legyenek oldva; azaz cselekedetek által fejlesztik a kapcsolatot. Eközben viszont morális fölény érződhet, az érződhet, hogy a másikkal van probléma azért, mert máshogy akarhatja fejleszteni a kapcsolatot (például érzelmekkel). Érzelmeiket nehezebben artikulálják. Őszinték akarnak lenni, de közben kedvesek is; javítani akarnak, de nem akarnak nyersek lenni. Ezért visszafoghatják magukat, ami miatt neheztelés épül fel bennük.

Konfliktusforrásként szolgálhat, hogy önérvényesítőek, merev preferenciákkal. A jó dolgot akarják tenni, de ez egy szubjektív fogalom, a jó az, ahogy ők előnyben részesítenek dolgokat. Mindenki mást preferál, és ilyen módon egyedül maradhatnak a helyes dolgokkal. Jellemző rájuk, hogy csatákat nyernek, de háborút veszítenek; akaratukat érvényesítik, de hosszú távú céljaikat (szerető család) elveszítik közben. Engedelmességet várhatnak el, ha ez nincs, intenzitást feltolhatják a parancsoknál. Gyereknevelésben nem szabad elfelejteniük, hogy a szabályok kapcsolat nélkül mindig lázadáshoz vezetnek.

Intimitásban mechanikusak lehetnek (mintha egy kötelező teendő lenne), a kapcsolatot kikapcsolódásnak láthatják a világ dolgaiból. Esetenként erős nyomást érezhetnek, próbálnak a tökéletes partner lenni, de ez visszasülhet, mert nincs relaxáció, ami az intimitásban fontos lenne, anélkül nem tudnak igazán odafigyelni a másikra. Képesek ellazulni egy kapcsolatban, és olyankor megmutathatják az igazi énjüket, érzéseiket.

 

2 - A segítő (bűnük a büszkeség)

Gyerekként ők lehetnek azok, akik segítőkészként mutatkoznak meg, hogy anyu és apu észrevegye, büszke legyen rájuk, hogy milyen ügyesek. Akkor érzik magukat értékesnek, ha szerethetőek, nélkülözhetetlenek mások számára, ezért a figyelmük középpontjában a kapcsolatok állnak. Legnagyobb félelmük az, ha nem kellenek másoknak, arra vágynak, hogy igazán szeretve, akarva érezzék magukat, bennfentes akar lenni mások életében. Világnézetük szerint mindenkinek van szüksége, és mindent megtesznek, hogy bizonyos személyek teljesnek érezzék magukat; illetve részese akarnak lenni mások terhének cipelésében, a világot jobbá akarják tenni. Nézetük szerint kétféle ember létezik: aki szereti, és aki még nem ismer eléggé jól őket. Legfőbb vágyuk, hogy kelljenek másoknak, értékesek, kedveltek, méltányoltak legyenek, ezáltal értékesnek érezzék magukat. Természetesen másoknak is vannak ilyen vágyai, de nem forog ekörül az életük. Ők azon dolgoznak, hogy jó, szerethető, kedves emberek legyenek, minden, ami vonzóvá teheti őket. Emellett kerülnek mindent, ami rossz fényt vethet rájuk, elkerülik a kínos dolgokat, ami szégyent okozhat, konfliktusokat, igyekeznek embereknek csalódást véletlenül sem okozni és a szociális normákat követni.

A reflektort másra irányítják, hogy más érezze magát különlegesnek, így ők maguk is azzá válhatnak. Figyelmük radarjai arra irányulnak, hogy érzékeljék és tudják, kinek és mire van szüksége, azért, hogy támogassák őket. Ez az ő speciális képességük. Jól olvassák az embereket, 'hízelgés' által kapcsolódnak másokhoz -azaz másokra fókuszálják a figyelmüket-, szívességeket tesznek mások számára, és egyéb interperszonális viselkedés (pl. melegség, szívélyesség, ami néha őszinte, máskor nem) formájában nyerik el más szimpátiáját. Ez jó érzés lehet a másiknak, de ez egy stratégia -hogy szükségesnek érezzék magukat-, amit túl is tolhatnak, néha érzelmileg agresszívak, sőt üldözőek lehetnek. Büszkeség van emögött, azt gondolják, nélkülük más nem boldogulna olyan jól, szükségük van rájuk. A büszkeséget nem látják magukon (hiszen alázat kellene ahhoz, hogy hibáikat lássák, ami az ellenkezője), azt gondolják, csak segíteni akarnak, csak adni, csak hasznosnak lenni, és nem érzik a morális felsőbbrendűség pózát a hozzáállásukban. Frusztráltak lehetnek, ha a szükségleteiket nem olvassák és elégítik ki, holott sokszor nehezükre esik kimutatni a szükségleteiket, sőt ők sincsenek ezzel pontosan tisztában, hogy mik azok, csak azt tudják, hogy nem kellően szeretettnek, elhanyagoltnak, távolinak érzik magukat. A másiktól várják, hogy kijavítsa ezt, de a másik azt sem tudja, hogy probléma van, mivel nem szóban fejezik ki igényeiket. Ehelyett elvárhatják, hogy más olvasson a fejükben -hiszen ők jól olvassák az embereket, és ezt várják viszont-, hogy mi kellhet, és megtegyék ezeket a dolgokat, a szükségleteiket kielégítsék. Végül bezárkózhatnak, és nem mondják el, hogy mit történik belül, mert a másiknak tudnia kellene, ha nem tudja, ez megdöbbentheti őket, mert ők tudni szokták mások igényeit.

Társaságkedvelőek, barátkozósak, kedvesek, adakozóak, törődőek, együttérzőek, gyengédek, másokra fókuszálnak, ezáltal másokat magukhoz kötnek (majdnem mindenki szereti a dicséretet, figyelmet), és ezen keresztül értékesnek érzik magukat. A dolgok közepe felé mozognak, általában sok barátjuk van, gyakran a szociális csoport középpontjában. A háttérben a személyközi dinamikákat érdekük szerint formálhatják. Együttérzőek, és segítőkészek, hasznos tanácsokat adhatnak, amiknél elvárhatják, hogy mások megfogadják. Nehezükre eshet nemet mondaniuk, mert úgy érzik, valakit cserbenhagytak; könnyen belekeverednek mások életébe.

 

Alacsony szinten

Legfőbb félelmük az, ha nem kellenek másnak, elhagyottak, elutasítottak, ha alapjaikban értéktelennek vélik őket. Ezért az értéküket azzal bizonyítják, hogy mások szükségleteit kielégítik, kellemesek és megnyerőek, és ezáltal kellenek másoknak. Szükség van rájuk, tehát van értékük, de mi van akkor, ha ezt nem ezt érzékelik, főleg a legfontosabbaktól? Ekkor felzavartak, idegesek lesznek, pánikolhatnak, hogy nem kellenek, nincsenek megbecsülve. Kihasználva érezhetik magukat, hiszen olyan sok mindent csináltak másoknak, minden köszönet nélkül, és amikor nekik lenne szükségük, akkor senki sem támogatja őket. Manipulálva érezhetik magukat, holott ők lesznek a 'mester manipulátorok', akik rejtett stratégiákat használhatnak arra, hogy tudassák, nem érzik magukat megbecsülve. Használhatnak bűntudatot, hibáztatást, szégyent, ahhoz, hogy kontrolláljanak másokat. Ők teljesen vakok lehetnek azokra a taktikákra, amiket alkalmazhatnak, hogy a szükségleteiket megkapják másoktól. Az értéküket onnan merítik, hogy más szükségleteit elégítik ki, ezért ez nem lehet fordítva, illetve túl agresszívnak érzik egy szükség kommunikálását, önzőnek tűnik vágyakkal rendelkezni, szégyenlik kifejezni ezt (részben büszkeségből). Akkor érzik magukat kényelemben, ha a figyelem másokon van, szeretteik érdekéért nagyon is ki tudnak állni.

Mivel megnyerőek akarnak lenni, az nem esik jól számukra, ha nem értékelik, vagy kritizálják őket (érzékenyek rá), akkor megbántva érzik magukat -gyakran lesznek azok, mert sokat adnak-, és frusztrálttá válhatnak. Azt érzik, ők gondoskodnak mindenkiről, és senki nem figyel rájuk, gondoskodik róluk. Kirekesztettnek érezhetik magukat, hiába adnak, sokszor nincs jutalom ezért. Amikor stresszesek, elkezdenek haragosak lenni, és repedések keletkeznek a kedves, érzelmes, baráti külsőn. Amikor ebbe a pszichológiailag kétségbeesett állapotba kerülnek, tesznek róla, hogy mások érezzék magukat felelősnek, amíg mások nem is érthetik mi történt, hiszen nem tudnak gondolatot olvasni. (Másoknak már az vált normává, hogy segítőkészek, és azt hiszik, ezt örömmel teszik.)

Amikor szeretetlennek érzik magukat 8-okhoz hasonlóvá válhatnak, és sokszor direktek, vokálisak lesznek (a korábbi indirekt vagy csöndes helyett), mogorvák lesznek, és elmondják, hogy mi mindent tettek a másikért. Teljes erőt is használhatnak, hogy megkapják, amit akarnak, de nem vállalnak felelősséget ezért; dominánssá, dominálóvá, mérgessé, követelődzővé válhatnak, kijárhatnak magukért. Megpróbálhatják a szituációt kontrollálni, elkezdhetnek nem megbízni másokban, izolálni magukat.

Néha -ha nagyon megbántva érzik magukat- visszavonulttá válnak, és csak arckifejezéssel, ráutaló viselkedéssel, duzzogással, elkülönüléssel, leválással, csönddel veréssel, távolságtartással mutatják neheztelésüket. Szeretet keresnek, és ezért adnak, de ha nem érzik ezt, megfordítják, és tesznek róla, hogy egy csepp szeretetet se érezzen a másik. Nem azért, hogy büntessen -habár más így érezheti, és azt, hogy manipulálva van. Szemben a szokványos taktikával -ami a célzás, sejtetés- kontrollálóvá, és főnökösködővé válhatnak. Amikor visszavonják a szeretetet és támogatást, nem jelenti azt, hogy nem szeretnek, csak a figyelmet, gyengédséget, a szeretet külső demonstrációját vonják vissza, hidegek lesznek, így válaszolnak arra az érzésre, hogy készpénznek vették a törődését. Irritáltak lehetnek, ha nem veszed figyelembe, méltányolod a tanácsukat, erőfeszítésüket.

 

Magas szinten

A fejlődés útjára akkor lépnek, amikor -ahelyett, hogy mások szükségleteire fókuszálnak, és hogy hogyan lehetek megnyerőek mások számára- a 4-ekhez hasonlóan elkezdenek figyelni saját magukra, arra, hogy ők mit akarnak, mit szeretnek, mit akarnak kezdeni a saját szabadidejükkel. Nincs szükségük mások megerősítésére, elismerésére, és arra a tudatalatti igényre, hogy figyelmet, szeretetet kapjanak. Megkülönböztetik magukat a szeretteiktől, önmaguk lesznek, saját álmokkal, preferenciákkal. Kreatívabbak, művészibbek, hallgatnak a belső hangjaikra, individuálisabbá válnak, jobban meg tudják magukat másoktól különböztetni. Kialakítják a személyes és hivatás víziójukat és céljaikat, arra fókuszálnak, hogy mit akarnak az életben. Ismerik magukat, kifejezik magukat, kapcsolatban vannak a saját érzéseikkel, szükségleteikkel, azt csinálják, amit szeretnek.

A határaikat kiépítik, tudnak nemet mondani, abbahagyják maguk elhanyagolását másokért, összhangot teremtenek másokkal, önmaguk elvesztése nélkül. Ahelyett, hogy ösztönösen mindenki segítségére sietnének, és mindenre igent mondanának, rájönnek, hogy nem kell mindenkivel kapcsolódni, nem kell mindenkit megmenteni, hozhatnak tudatos döntést, így amikor adnak, akkor ezt altruisztikusan teszik, anélkül, hogy bármit várnának viszont, adnak, mert ez a helyes éppen. Mások határaira is tudatosabbak lesznek, nem akarnak megmentők lenni kéretlenül. Elfogadják a saját magányukat, hogy néha jó kicsit izolálódni (nehéz, mert a legkapcsolódóbbak), magukkal akarnak kapcsolatba lépni, és emellett törődni másokkal.

Öntudatossá válnak, gyengéd, alázatos, befogadó, mélyen együttérző, diplomatikus, nagylelkű, támogató, anélkül, hogy bármit is várna cserébe. Nem érzik szükségét az önértékük megerősítésének azáltal, hogy másokkal megkedveltetik magukat, nem formálják mások életét. Rájönnek, hogy értékesek, de nem azért, amit tesznek másoknak, vagy hogy milyen fontosak másoknak, hanem mert léteznek. Egyszerűen adnak, hogy közvetlenül kifejezzék a szeretetet, amivel telve vannak; a melegségük érzete vonzzák másokat hozzájuk. Erre vannak tervezve, hogy melegséget hozzanak a világba, még a nem szerethetőket is képesek szeretni.

 

Vakfoltok

-adni, hogy kapjanak:
Valószínűleg nem gondolnak erre, mint stratégia, de sokszor az, hogy elérjék, hogy az embereket kedveljék őket. Számukra ez az egyik útja, hogy értéket találjanak magukban. Nehéz nekik a szükségleteiket kimondani, önzőnek érzik. Ezért szolgálnak, hogy nélkülözhetetlenek legyenek, és akkor más is gondoskodni akar majd róluk, nem kell kimondani, majd a másik akarja ezt. Némi büszkeség is van ebben, az emberek nem segíthetnek nekik, de ők igen, azért vannak. Néha azért adnak, hogy kontrollt szerezzenek a környezetben, döntésekben. Mások láthatják ezt a vakfoltot, az indirekt lekötelezést manipulációnak érezhetik.

-manipulálni dolgokat azért, hogy kérés nélkül is megkapják, amit akarnak
Nem érzik ezt, fordítva érzik, kihasználtnak érzik magukat. Ártalmatlan (azaz nem tudatos, nem rosszindulatú) változtatások a háttérben, bizonyos célért. El akarják kerülni az elutasítást, és szeretnék megkapni, amit akarnak a környezet formálásával, rejtett módokon (bűntudat keltése, ösztönzők, jutalom adása, különleges figyelmet adása, vagy szeretetet megvonása).

-mi az érzésük és szükségük az adott pillanatban (ha megkérdezik: nincs)
Gyakran elveszítik a kontaktust az érzelmeikkel, mert másoké fontosabbnak tűnik számukra. Nagyon érzelmesek tudnak lenni, de tudattalanul elkerülik a saját érzéseiket, gyakran azért, hogy összehangolják magukat másokkal. Késztetést éreznek, hogy segítsenek, mert így lesz értékük, ezért a saját szükségletükre nehéz fókuszálniuk, mert akkor nem biztos, hogy segíteni akarnának mindig.

-szomorúság és harag jelenléte és okai az életükben
Nem érezhetik, hogyan éreznek az életben. Konstans boldog, feldobott, pozitív módban akarnak lenni, mert az emberek ehhez vonzódnak, nem egy depresszióshoz. Az élénk külső alatt gyakran érezhetik magukat nagyon szomorúnak, meg nem értettnek, azt, hogy az emberek kihasználják őket, nem szeretik, nem értékelik, nem törődnek velük annyira, mint kellene (büszkeség). Azt gondolják, hogy az emberek azért értékelik őket, amit adnak nem azért, akik, és ez valameddig igaz is lehet. Lemeríthetik magukat, mert túl sokat adnak, nem tudnak nemet mondani, élvezni magukat. Kívül igen, de belül nem, ezért neheztelés alakul ki bennük (harag rejtett formája). Néha nyíltabb, de általában passzívabb formákat ölt a haragjuk, visszavonják a szolgálatot, figyelmet, mogorvává, távolivá válhatnak. Fel kell a haragot ismerniük -nem szégyellniük-, utána el tudják engedni, egyébként krónikussá válik, állandó lesz a keserűség. Ezt lehet, észre sem veszik, de mások láthatják, ezzel szembenézni még kellemetlenebb lehet.

-másoktól való függés
Azt gondolják, hogy nincs szükségük másra, másoknak van rájuk, de valójában mindenkinek szüksége van egymásra. Nehéz elfogadniuk, de valójában egy részük vágyik erre. Sérültnek érzik magukat, mert adnak, de folyamatosan csak kihasználják őket, ezért neheztelnek, megbántottak. Ez néha védőburkot épít köréjük, nem akarnak mástól függeni, függetlenek érzelmileg, hogy ne használják tovább őket ki.

-önmagasztalás és leértékelés
Nem ismerik fel a szükségletüket, hogy jobbnak lássák magukat, mint amik, azért, hogy lenyűgözzenek, és vonzzanak másokat; és azt, hogy milyen rosszul érzik magukat, ha elbuktak a lenyűgözésben, vonzásban. Nem mindenki akar kapcsolódni úgy, ahogy ők, és ezt nehezen fogadhatják. Hamis büszkeséggel telnek el, hogy mit csinálhatnak másokért, ami egy felfuvalkodott önképet okozhat, megszégyenülhetnek, ha ez kipukkad.

 

Kapcsolatokban

Intim szövetségest keresnek, aki szereti őket, törődik velük, aki teljesen odaadja magát a kapcsolatnak, ahogy ők, őket teszi prioritásnak, ahogy ők, valaki, akivel az életüket megoszthatják. Akkor érzik leginkább értékelve magukat, ha a partner jelen van velük, leginkább érzelmekben gazdag beszélgetésben. Megnyerőek akarnak lenni a partner számára, boldoggá akarják tenni őt, a forrása akarnak lenni a boldogságának, az ő speciális barátja akarnak lenni. Bátorítani, dicsérni szeretnék a partnert, figyelmet, szeretetet adnak, a figyelmük középpontjába teszik a másikat, azt adnak, amit szeretnének, ugyanezt várják viszont. Sok erőfeszítést tesznek a kapcsolatért, de másoknak más a prioritás az életben, ezért kihagyottnak, hátrahagyottnak, vagy nem kívánatosnak, nem vágyottnak érezhetik magukat (legerősebb félelmeik). Akkor is ezt érezhetik, ha a másik valójában szereti őket, csak más a szeretetnyelve, és nem tudja, hogyan demonstrálja ezt, hogy ezt is érezzék. Az egész világ az őáltaluk észlelt szeretet, vagy annak hiánya körül forog a kapcsolatban. Az általuk észlelt -azaz nem a valóságot- szeretetet nézik, állandóan megkérdőjelezik a másik szeretetét.

Sok energiát fektetnek be a kapcsolataikba, és mivel tudják, hogy mennyi energia (lehet tudatos, lehet nem), ha nem tűnik erőfeszítésre méltónak, akkor elhúzódnak ettől, meg se próbálják. Kicsit mindent, vagy semmit hozzáállásúak, költségszámolást végeznek az elején, mert belefáradtak az egyoldalúságba, mások üldözésébe. A kölcsönösséggel vannak problémáik, tényleg úgy gondolják, hogy segíteni vannak itt. Legfőbb képességük mások szükségleteinek felismerése, mindenkinek vannak problémái, ők segíthetnek, de amiket adnak, nem látszik, hogy viszonozva lennének, mert más nem ilyen. Ebből azt érezhetik, hogy nem törődik a másik velük, nem kell a másiknak. Ezekben a kapcsolatokban üldözőből távolságtartóvá válthatnak.

Nagyon empatikusak, érezhetik a partnerük érzéseit, érezhetik, mire van szüksége, mielőtt még tudná. Mivel a másik igényeire ráhangolódnak automatikusan, zavarja őket, hogy a társ nem, azt érezhetik, hogy nem törődik velük, nem prioritások a másiknak. Mivel nem fókuszálnak magukra, ezért amikor neheztelnek, ki kell belőlük szedni az igényeiket, érzéseiket. Nehéz elmondaniuk, mert ha teszik, a másik mérges lehet rájuk, elmehet, és akkor igazán nem szerethetőnek érzik magukat. A problémák nagyon problémásak lesznek, ha nem kommunikálják, akkor indirektek lesznek, hurcolják magukkal, a neheztelés nőni fog, és ezáltal ahhoz járulnak hozzá, amitől leginkább félnek, a kapcsolat halálához. Saját igényeiket elhanyagolhatják, mint pihenés, egyedüllét, csönd, saját érdeklődés, hobbi, lemerülve pedig ők sem tudnak további szeretetet adni. Azt érezhetik, hogy felidegesítettek valakit, problémának érzik magukat, reakciójuk visszavonulás a kapcsolattól, ha nem nyerhetnek, ha valamiért a másik nem reagál úgy arra a szerethető emberre, akik ők, akkor lelépnek. Nem lehetnek vele kapcsolatban, a másik a hibás és problémás, rossz üzenetet kapott tőlük, és nem javíthatják ezt, el kell fogadniuk, és továbblépniük.

Halogatnak, és visszavonulhatnak konfliktusból, hogy pozitívak, vidámak és optimisták maradhassanak. Legtöbbjük utálja a konfliktust, attól félnek, ha konfliktusban vannak valakivel, az a személy nem fogja kedvelni őket, és akkor nem kellenek a másiknak. Ezért nem fejeznek ki dolgokat, csupán a neheztelés nő. A neheztelés igazán szabotálja a kapcsolatot, nem tudják, hogyan hozzák fel, hogy közben a félelmeik csillapodva legyenek. Közben a felszín alatt durcásak, mogorvák, visszavontak. Csendessé válhatnak ahelyett, hogy megosztanák a frusztrációjukat, egészséges kérést intéznének (ha törődnek velük, látják, hogy megsértették őket -gondolják). Ez egy hibás stratégia, az emberek emiatt elhúzódhatnak. A konfliktusban kell biztosítás nekik, hogy a kapcsolat nincs veszélyben, kell kis kedvesség a partnertől ilyenkor.

Amikor szomorú, csalódott a másik, azt gondolják, hogy közük van ehhez; ők nem voltak elég jók, azt gondolják, hogy elegek lehetnek ahhoz, hogy a másik mindig elégedett, boldog legyen. Amikor azt érzik, hogy nem elég jók, nem teszik a másikat boldoggá, akkor fel is adhatják. Megsértődhetnek olyan dolgok által, amit úgy értékelnek, hogy személyesen ellenük történt, amikor egyáltalán nem róluk szólt. A büszkeségük azt mondatja velük, hogy bármit tesz a másik, figyelembe kell venni őket, hiszen a középpontjukban kell, hogy legyenek, ők kell, hogy a prioritás legyenek a másiknak. Tojáshéjon járkálhatnak körülöttük az emberek, felmérgesíthetik őket teljesen ártatlan dolgokkal. Fel kell ismerniük, hogy nem a másik okozta ezt, hogy így éreznek, a saját félelmeik teszik.

Kapcsolatokban lehetnek szeretetteljesek, szenvedélyesek, társaságkedvelőek, optimisták és naivak (legjobbat akarják hinni, emiatt kodependens hajlamok). Ismerni, szeretni és segíteni vágynak másokat -és ezt viszont-, akarnak akarva lenni, érezni akarják ezt, de mások nem generálhatnak érzéseket bennük, ez az ő felelősségük. Ilyenkor ahelyett, hogy a mások sajátos szeretetét elfogadnák, arra fókuszálnak, hogy nem úgy szeretik őket, ahogy nekik fontos lenne, ahogy elképzelik, és ezért nem érzik magukat szeretve. Túlvállalják magukat másokért, és akkor érzik szeretve magukat, ha mások keresik őket, de az emberek ahhoz szoktak, hogy megjelennek, ezt várják, mert úgy tűnik, hogy szeretik ezt csinálni. Mindenkit biztatnak, így értékét veszíti a mondandó, ezért másnak a véleménye jobban számíthat, azt érezhetik, hogy nem foglalkoznak velük. Annyi elköteleződésre vágyhatnak, hogy a világon nincs az a szeretet, ami elég, észre kell venniük ezt.

Az érzelmi intimitás a beteljesülés számukra. Figyelmes partnert szeretnének, aki ítéletek nélkül nyitott és őszinte, akarják a kapcsolódás érzetét, közelséget. Elsőszámú akarnak lenni, viszont, ha ki-, vagy hátrahagyottnak, kritizáltnak érzik magukat, bezárkóznak. Amikor stresszesek, kivonhatnak minden szeretet a kapcsolatból, használhatják a legfőbb képességüket a másik ellen, és nagyon szeretetlennek érezheti magát a másik, a legrosszabb embernek. Féltékenyek lehetnek másokra, irigységét érezhetnek olyanokra, akik elviszik a másik figyelmét a kapcsolatból, vagy a munkára. Biztosítani kell őket, hogy a barátság, munka nem mozdítja ki őket a helyükről.

 

3 - A sikerorientált (bűnük a megtévesztés)

A 3-ok azok a gyerekek, akik jobban akarják a méltányolást, mint más típusúak; azért érzik magukat szeretve, jutalmazva, amit csináltak, vagy tettek, nem azért, akik, mint személy. Az érzéseik nem számítottak, csak a teljesítmény, ez kárt okozott abban, hogy megértsék, értékeljék, és szeressék magukat. Számukra az élet egy nagy verseny, elérni, teljesíteni, győzni akarnak, az értékük érzetét onnan szerzik, hogy mit értek el, hogyan teljesítenek az életben. Világnézetük szerint, ha változtatják a viselkedésüket, az eredmények is változnak -azaz magas belső kontrolljuk van-, de nem gondolják túl a dolgokat. Kompetensnek akarnak látszani, az eredmények számítanak, és a cselekvés hoz eredményeket. Asszertívek, utána mennek azoknak a dolgoknak, amit akarnak (ez energizálja őket), a tervüket végzik, ha más útban van, akkor is.

A célokra és a munkára koncentrálnak, gyakran a kapcsolatok (magukkal is) kárára, űzöttek, versengőek, rivalizálóak, elismerést keresnek. Kiemelkedő teljesítményre fókuszálnak, státuszukra, arculatukra, arra, hogy hogyan érzékelhetőek mások szemében; értékesnek kell látszódniuk mások szemében, mert különben meg van a veszélye, hogy értéktelenek lesznek a sajátjukban. Az ignorálást nehezen viselik, keresik a kitűnést, fontos számukra a külső megjelenés (hogyan néznek ki) és a külső látszat, az eredmények. Barátságosnak tűnnek, de gyakran ez egy önös célért, hálózatokat (networking) épít, kapcsolatok helyett. Sokszor érzelmi reakciójuk valójában olyan reakció, amit egy személynek az adott szituban mutatnia kell (pl. tanárként a gyerekhez); nem autentikusak, nem törődnek mással, csak egy szerepet játszanak, színészek (néha valóban lehetnek azok).

Ők azok, akiken leginkább látszik, hogy szeretnék bizonyítani az értéküket az értékcsoport három tagjai közül, de ez nekik nem biztos, hogy feltűnik (másoknak inkább), eltölthetnek éveket, egy életet anélkül, hogy észrevennék a motort a teljesítménykényszer mögött. El vannak választva az érzéseiktől, és attól, hogy cselekvés nélkül érezzék az értéküket, ezért megállás nélkül üldöznek valamit, hogy bizonyítsák azt. Függőek attól, hogy a következő cél felé menjenek, szeretik a listájukat kipipálni, értékesebbnek érzik magukat, ha kipipálnak dolgokat az eredménylistájukon. Minden cselekvésük lényege, hogy eredményeket érjenek el -még egy hobbiban is-, dolgozni is emiatt járnak, ezért frusztrálhatják őket olyan csoportok, ahol nem az eredmény a fő; mások a hétvégéért dolgoznak, ők meg hazaviszik a munkát. Folyamatosan fejlődni, előrelépni akarnak, ritkán állnak meg élvezni a szintet, ahol vannak, túlságosan fókuszálnak a következő lépésre.

Erős motor hajtja őket, és amikor elérték valamit, utána könyvet írnak mindenkinek, hogy megmutassák a teljesítményüket, és segítsenek, hogy hogyan lehet más is olyan, mint ők. Így jönnek létre a felszínes értékeket közvetítő önsegítő könyvek és mozgalmak. A legjobbak akarnak lenni, de nem mennek önismereti órákra, nem igazán állnak meg önreflexióra, a belső világuk és a körülöttük élők megismerésére. Az eredmények, szerepek, performanszok identitást teremtenek nekik, nincsenek kapcsolatban a valódi énnel, túlfókuszáltak a perszónával, maszkkal, arculattal, elkezdik elhinni, hogy ők egyenlők ezekkel; a külső világ lesz a figyelmük középpontjában, és gyakran elhanyagolják a belső világot. Olyanok, mint egy csokinyuszi, kívül szépen becsomagoltak, de belül üresek, és a valódi tartalom -a csoki- kevés. A perszónával identifikálják magukat, és a belső énjüket elhanyagolják, gyakran nem igazán ismerik magukat. Ebben van a megtévesztésük (ez a bűnük), kaméleonként azzá válnak, amit az emberek csodálnak, azzá kell lenniük, azt kell tükrözniük, aminek tapsolnak az emberek. Ha elismerést kapnak az eredményeikért, folytatni fogják, hogy üldözzék azt az érzést, nem fogják tudni, mikor kell megállni, mert a visszaigazolás hajtja őket. Legfontosabb mozgatórugójuk, hogy sikeresnek érezzék magukat, elkerüljék a bukást, mások elismerését megszerezzék.

 

Alacsony szinten

A bukástól való extrém félelem dolgozik bennük, ami azt az érzetet kelti bennük, hogy nincs értékük, nem fogják szeretni őket, csupán önmagukért, újra és újra bizonyítaniuk kell az értéküket. Sokkal inkább csodálatra, semmint szeretetre álltak be, nem értik, hogy megtapsolva és valóban szeretve lenni az nem ugyanaz a kategória. Utóbbihoz valódinak kellene lenni, de még magukkal sem azok, nem lassítanak le hozzá. Vélhetően nem igazán vannak tisztában azzal, hogy mennyire függnek másoktól, hogy visszatükrözzék nekik az értékesség érzetét. Szükségük van arra, hogy az emberek azt gondolják, hogy nagyszerűek, de igazi emberi kapcsolatokat nem építenek.

Az összes fókuszuk a végzettségen, munkán, külső megjelenésen, edzésen, fejlődésen. Hamisak, opportunisták, öncélúak, a boldogság, arculat, és a külső hamis látszata. A csokinyuszi üressége jellemzi őket, a kép nagyobb, mint amit valójában tartalmaz, mert azt fejlesztik, ami tapsot okoz, a belsőt nem, üresek és készek adaptálódni a csodálathoz. Ez az egyik oka az önismeretük hiányának, félelmetes lehet ezt az ürességet nézni, az emberek úgyse látják -leszámítva a nagyon közelieket-, fölöslegesnek vélik foglalkozni ezzel, amíg a külsőt tovább tudják csiszolni.

Ahelyett, hogy a jelenben lennének, a háttérben kalkulálják a következő lépéseket, stratégiákat gyártanak. Képtelenek lelassítani, felkelnek, és azon jár az agyuk, hol nyerhetnek; de senki sem nyerhet folyamatosan, fárasztó ez, és rendesen le is merítik magukat ebben a hajszában. Látszólag a motiváció hajtja és űzi őket, de valójában elfutnak valami elől. A hajtott és elhivatott közötti különbséget nem érzékelik, nem gondolják, hogy a szégyen (az értéktelenség érzete) elől menekülnek, azt gondolják, hogy csinálnak dolgokat, elérnek célokat.

Mivel van egy bizonyítási formája (státusz, eredmények) a munkának, munkafüggők lehetnek (otthon ez nincs, ezért a családi életet hanyagolhatják). A munkában, ha nincs fejlődési, kiemelkedési lehetőség, frusztrálhatja őket. Folyamatos munkainterjúk, sose érkeznek meg, nem engedik meg maguknak a pihenőt, töltődést, munkamániásak, akár betegségig, sérülésig, vagy kapcsolatok sérüléséig vihetik; nem tudják, mikor elég az elég. Rámenősek, türelmetlenek, intoleránsak lehetnek, ha azt gondolják, hogy inkompetens emberrel van dolguk (számukra sokan); ha valaki nem segít a céljaikban, stratégiailag nincs haszna, akkor érdektelen, értéktelen a számukra. Tevékenységükben, ha valamit inkompetensnek vélnek, frusztrálja őket, ezért visszavonulhatnak a csoporttól, és egyedül dolgozhatnak, mert jobbnak gondolják magukat. Meglehetősen kegyetlenek tudnak lenni, ami kell a győzelemhez.

Stresszben érzelmesebbekké és szomorúbbakká válnak, ha túl sokat veszítenek -család, munka, egyéb problémák, amiket nem ignorálhatnak-, leállhatnak. Amikor azt érzik, hogy a hagyományos, szorgalmas, keményen dolgozás taktika nem működik, nem nyerhetnek, akkor a 9-ekhez lesznek hasonlóvá, apatikussá válhatnak. Érdektelenné, lekapcsolttá, érzelemmentessé, fásulttá, bénulttá válnak. A szokásosan asszertív, hajtós emberek most visszavonulttá, kiábrándulttá válnak, nincsenek jól. Amikor a stressz rejtegetése kezelhetetlenné válik, leválnak a munka világáról, az életről, befordulnak. Motiválatlanná, fegyelmezetlenné, gyakran függővé válnak (nyugtatók, alkohol), depresszióssá, érzelemhiányossá, tompává, felveszik a 9-ek legrosszabb restségét.

 

Magas szinten

Amikor egészségesebb szemlélettel fordulnak a világhoz, akkor 6-okhoz lesznek hasonlóak. Hozzájuk hasonlóan lojalisták lesznek, ahelyett, hogy egyéni győzelmek és sikerek, mindenki megelőzése motiválná, elkezdenek hűségesek lenni egy nagyobb dologhoz maguknál: a csapathoz, a szervezethez, a környezetükben lévőkhöz. Ahelyett, hogy mindenki elé igyekeznének, a csoportban akarnak lenni, és mindenkinek segíteni az előmenetelben, a fejlődésben, mindenkit segíteni, az egész csoportot, nem csak magukat. Látják az alapvető értéket másokban (nem mindenki inkompetens), beilleszkednek, amit mindenki csinál, azt teszik ők is. Többet törődnek az emberekkel, megtanulnak követők lenni (nem vezér; ezt nagyon furcsa egy 3-nak hallani), illetve megtanulják, hogy egy igazi vezetőnek ideát kell követnie, nem az önös céljait. Kedvesebbé, barátságosabbá válnak, javulnak a másokkal való törődésben, megelégedettséget találnak, ellazulhatnak, nem érzik, hogy ki kell tűnniük, nem stratégiáznak, versengésük csökken.

Magukba tekintenek, hogy kitalálják, az eredményeiket leszámítva, mégis kik ők valójában. Ahelyett, hogy elfednék az érzéseiket, megvizsgálják, hogy mik az érzéseik valójában. Nem kell teljesíteniük, hogy kiemelkedjenek, hogy az emberek szeretetét elnyerjék, lelassulnak, elkezdik szeretni az embereket. Elkezdik felismerni, hogy mit élveznek, az élvezet kedvéért és azt csinálják, az se baj, ha nem tökéletesek benne.

Lelkesedésük ragadós, eredetiség, magabiztosság, meglepő spontaneitás jellemzi őket. Megértik, hogy nem az ő felelősségük, hogy minden hatékonyan történjen, azaz a belső kontrolljuk csökken. A munkainterjúk, hálózatépítés, és a külső máz fényezése helyett lelassulnak, és ráhangolódnak dolgokra, kapcsolatokra. Őszinték magukkal szemben, a hibáikkal, bukásukkal szemben (megtévesztés ellentettje). Hajlamosak elismerni, hogy nem mindig érzik a helyzet magaslatán magukat, és elfogadják a bukásaikat. Buknak, úgymint mások, és ha olyanok, mint mások, mint az átlag, akkor is értékesek, hiszen, mindenki az.

 

Vakfoltok

-érzelmeik, és az érzelmek értéke általában
Az érzelmek útakadályok számukra, teljesíteni kell dolgokat, nincs idejük megállni, és érezni az érzéseiket, mert az értéküket akarják folyamatosan bizonyítani. Érezni problémás, emiatt elkerülik, vagy minimalizálják az érzelmi életüket, hiszen lelassítja őket, és át kellene gondolniuk néhány célt. Gyakran annyira cselekvő módban vannak, hogy nem gondolják végig, hogy valóban akarják-e azt, vagy megéri-e csinálni azt, amit éppen tesznek. Ezért több tudatosságot kell fejleszteniük az érzelmeikhez, lelassulniuk, és tudniuk, hogy valójában kik ők, mit akarnak, és mit érdemes csinálniuk.

-lelassulás értéke
Sprinter módjára élnek, de az élet az egy maraton. Fontos néha tudatosan megállni, ahelyett, hogy a túlhajszoltság miatt akaratlanul kényszerülnének rá. Kockáztatják az egészségüket (mentálist is), kapcsolataikat, azaz a legfontosabb dolgokat. Siker-e az, ha nem tudnak magukkal eltölteni időt, és élvezni az eredményeiket? Meg kell tanulniuk megünnepelni a sikereiket, élvezni az utazást, időt szánni a környezetükre, a szeretteikre és barátságban lenni önmagukkal.

-valódi énjük, a belső énjük (a győztes mosoly, a csillogó külső alatt)
A külső kép mellett túlfókuszáltak a külső élettel, azzal, hogy hogyan jelennek meg mások szemében, a sok eredmény között elveszítik magukat. Mi a nyerő, mit mond a közönség, erre figyelnek, de ha egyedül maradnak, a hagymahéjak alatt nem ismerik a belső, valódi énjüket. Az imázsépítés helyett el kell gondolkodniuk azon, hogy valójában kik ők, mit akarnak, mi kell nekik?

-a kapcsolatok önmagában való fontossága
Stratégiai kapcsolatokat építenek, egy kapcsolat azért fontos számukra, mert ezt hozhat nekik, és feláldozzák ezeket célok eléréséért. Nem ismerik fel, hogy a kapcsolatok önmagukban fontosak, hogy elemi szükségünk a kapcsolódás, mert legjobban mások szemében látjuk magunkat. Nincsenek eléggé jelen a kapcsolatokban, nem nyílnak eléggé meg, attól félhetnek, hogy akkor talán nem fogják kedvelni őket, nem lesznek lenyűgözve, elutasítanák őket a valódi énjükért. Ez ijesztő, hiszen az értékességük megkérdőjeleződhetne. Vállalva a megnyílás kockázatát, rájöhetnek, hogy nem kell tovább lenyűgözni, mert más azért is kedvelheti őket, akik, a belsejükért.

-szeretetigény
Valójában a szeretetigény az, ami a csodálat és az elismerés szükségessége mögött van. A teljesítményekkel elfogadást, helyeslést, az értékesség érzetét szeretnék elérni. Nem csak futnak egy cél felé (ők inkább sprintelnek) de valami elől el is futnak; az értéktelenség, a szégyenérzet elől. Annyira fókuszáltak és elfoglaltak lehetnek egy hamis külső képért élni, hogy nem igazán vannak otthon belül magukban; annyira nem, hogy nem képesek mások melegségét és törődését befogadni. Nem mutatják meg, hogy valójában kik, így nem lehet azért szeretni őket, akik. Félnek, hogy lehet nem lesz elég jó, elég szerethető a valódi énjük, így elfedik azt. Emiatt hamisnak érezhetik magukat. Belül érzik magukat hamisnak, de lehet, hogy a külső máz a hamis valójában. Fejlődésük során haszonnal járhat nekik felismerni, hogy ami hajtja őket, az a szeretetre való igény, és ha megpróbálnak mindent a megnyíláshoz, az meghozhatja a közelséget, szeretetet. Másokra koncentrálva, a kapcsolatok fontossá válhatnak, és teljes életet élhetnek, nem egy üres kirakatét.

 

Kapcsolatokban

Nagyon célorientáltak, ennek megfelelően a kapcsolatban is célokat fogalmazhatnak meg. Ez másoknak fárasztó lehet, hiszen sokaknak a kapcsolat csak hétköznapi, kényelmes, könnyű dolog, ahol csak társaság kell, nem folyamatos fejlődés. A társ azt érezheti, hogy tolva van, hogy jobb legyen mindig, ahelyett, hogy csak élveznék egymás társaságát. Természetszerűleg nincs célja egy kapcsolatnak, ezért kapcsolhatnak hozzá, de ha a célok nem tiszták, nincs fejlődés, frusztráltak lehetnek, és ha nem illesztenek célokat hozzá, visszavonulhatnak, elveszítik az érdeklődésüket. Az elégedetlenség érzete folyamatos lehet, miközben a másik egy projektnek érezheti magát. Gyakran annyira fókuszálnak a céljaikra, hogy nem lassítanak le azért, hogy valóban kapcsolódjanak másokhoz. Sok dologra fókuszálnak, a párjuk csak egy dolog ezek közül, ami nem jó érzés a másiknak. Sokkal inkább csinálják a kapcsolatot, minthogy benne lennének. Még rosszabb, ha a kapcsolat csupán egy kipipált dolog az eredménylistájukon: szeretnék megtalálni a speciális valakit, megtalálták, elvették, jöhet a következő cél -ez a másiknak igen fájdalmas lehet; egy teljesítés volt, akit megszereztek, és már nem kell rá fókuszálniuk, mert vannak új célok, amikre koncentrálnak. Ez sokakban hátrahagyottság érzését keltheti, azt, hogy már nem elsődleges a másik számára, míg korábban az volt.

Azt hiszik, hogy a szeretet eredményből, arculatból és státuszból származik. A nagyobb és nagyobb eredmények elérése közben a saját szükségleteiket elhanyagolhatják, ahogy a kapcsolat szükségleteit, vagy a másokra való szükségüket is. Hasonlóan állnak a kapcsolathoz, mint az élethez, optimistán, magabiztosak magukban, hogy a legjobb eredményt elérhetik, ez a javítási vágy segíthet egészségesebb kapcsolathoz, ha nem tolják túl. Szeretetük leginkább abban nyilvánul meg, hogy együtt akarnak csinálni dolgokat, elérni célokat a másikkal. Láthatják a partnerük érintetlen potenciálját, és megpróbálhatják tolni afelé, hogy érjen el többet -amit ők határoztak meg célt-, segíteni, hogy jobbak legyenek. A partner viszont lehet, nem akar projekt lenni, amit monitorozni, tolni kell.

Mélyen elkötelezett partnerek lehetnek, szeretőek, figyelmesek, kedvesek, akik keményen dolgoznak azon, hogy pozitív kapcsolatot építsenek. Azt akarják, hogy a partnerük boldog legyen velük, adaptálódhatnak a partnerük vágyaihoz, olyanná válhatnak, ami legjobban illik ahhoz, amit hisznek, hogy elvárt a kapcsolatban. Szükség van erre, a kapcsolatot sikeresebbé teheti, de erős identitás nélkül túl természetes ez számukra, a látszat mestereivé válnak, túlidentifikálják magukat a maszkkal, azonosítják magukat a szerepekkel -mint a színészek-, és nem tudják kik valójában. Nem mutatják meg a valódi arcukat, nem marad őszinteség az intimitásban, ha túl sokat kell adaptálódniuk a másikhoz, neheztelést ébreszthet bennük. Megjelenésük folyamatosan változhat, azért, hogy növeljék a hatékonyságukat (munkában elég jól használják ezt); a megközelítés változhat válaszra, vagy különböző helyzetekre, környezetekre; ha állandóan ezt teszik, akkor részben az az oka, hogy nem ismerik magukat elég jól.

Kívülről nagyon kompetensnek, magabiztosnak tűnnek, olyannak, akinek nincs szüksége elismerésre a partnertől, de ez nem teljesen igaz. Kell az elismerés, és ha a partner mutatja ezt, sokkal biztosabbak, és elégedettebbek a kapcsolattal. Akkor érzik kapcsolódva magukat, ha értékelik őket, és prioritások a partnernek, de nekik nehéz ezt viszonozni, hogy ezt érezze a másik viszont (multitask, sok cél). Vágyottnak szeretnék érezni magukat, és verbálisan hallani, hogy mennyire szerettettek. Szeretik, ha a partner támogató, bátorító, és értékeli őket, szükségük van ezekre a támogatásokra, csodálatra. Megbecsülés kapása a legfontosabb számukra, felépíti őket.

Konfliktus esetén a direkt egyenes, de kedves kommunikációt kedvelik. A kritikát nehezen viselik -főleg, ha igazságtalan-, pláne, ha az imidzsükről, betöltött szerepükről kapnak visszajelzést, azt érezhetik, hogy csalódást okoztak, és ez nehéz nekik elfogadni, mert a bukás számukra nem opció. A kritikus visszajelzés az más, önfejlesztés a mindenük. Kétféle módon reagálnak a konfliktusra: vagy mintha meg se történt volna, és remélik, hogy megoldódik magától; avagy, odamennek a forráshoz, és ott direktben szembenéznek azzal. A döntés azon múlhat, hogy melyik alapján mutatnak jobban a családtagoknak, közösségüknek, munkáltatónak, gyereknek. Túl sokat fókuszálhatnak arra, hogy hogyan néznek ki -mint pár- mások számára, ahelyett, hogy jobb kapcsolat építésén dolgoznának, egy jobb látszat építésén dolgoznak. Számukra az a legfontosabb, hogy kívülről azt gondolják az emberek, hogy minden rendben, minden nagyszerű. Kitörő haragot is lehet látni, ha a céljaik akadályozva vannak, vagy ha megalázzák őket, vagy ha a köz szemében rossz színben tüntetik fel őket.

Nem tudják, hogyan kell érzelmes, intim kapcsolatot létesíteni, jellemzően stresszesek megnyílni és problémákról beszélni, helyette stratégiákat használnak. Félnek a bukástól, ha rosszul alakulnak a dolgok, megpróbálják javítani azokon. Amikor a kapcsolatukat látják gondban, visszamennek gondolkodni, mit kell csinálniuk, hogy más megoldás legyen, pragmatikus, logikus módon. Érzelmileg sterilnek tűnhetnek, színészek, amit gondolnak, hogy adott szerepben kell, azt játsszák el, mert ezek az elvártak, hogy meglegyen az eredmény, amit akarnak, Amikor ez nem megy jól, frusztráló lehet számukra, meg kell változtatniuk a stratégiai tervüket, hogy más eredményt érjenek el. Amikor a tervek sora sem hoz eredményt, akkor visszavonulnak.

Érzelmileg kielégítő kapcsolatra vágynak, de megnyílni nehéz nekik, stresszesek lehetnek egy közeli érzelmes kapcsolat követelményei miatt. Félnek, hogyha az emberek közel kerülnek hozzájuk, beláthatnak a külsejük alá, láthatják a hibáikat, és ez sok nyomás rajtuk, lehet, az emberek nem szeretnék. A problémájuk, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában, nincsenek kapcsolatban önmagukkal, vagy a perszónával azonosulnak. Ahogy kényelmesebbé válnak a partnerükkel, leengedik a páncélt, valamennyire engedhetik a külső maszkot leesni, és ha a partner nem boldog, őszintén megpróbálják azzá tenni. Abbahagyhatják a folyamatos alakváltást, az ajtót kicsit kinyithatják, így intimebb kapcsolat is kialakulhat. Az igazi intimitás velük akkor történik, amikor nyugodtak, nem megjátsszák magukat, megengedik a partnernek, hogy lássák a valódi arcukat.

 

4 - Az individualista (bűnük az irigység)

A 4-ek vágyják visszaszerezni azt az elveszett gyerekkori kapcsolatot, ahol egyedül voltak, és a szeretet ok nélkül meg lett vonva tőlük. Különbözőnek érezték magukat a szüleiknél és testvéreiknél, ezért befelé fordultak a saját érzéseikhez és képzeletükhöz, hogy az izolációval megbirkózzanak, és elviseljék az egyedüllétet. A melankóliájuk egy emlékeztető, hogy valami hiányzik, egy édes szomorúság ennek észlelésekor. Azt érzik, hogy mindenki élete értelmes, mindenki egy szerető, megértő családból jött, csak ők nem. Valami hibás, valami alapjában véve törött bennük, vagy a világgal, amiben élnek. Nem igazán illenek be, meg nem értettnek érzik gyakran magukat, azt érzik, hogy az emberek elutasítják őket, nem vonják be, nem igazán akarják őket. Ugyanakkor ellentmondásosak, be akarnak illeszkedni, tartozni valahová, miközben kívülről sok viselkedésük, és beszédük azt láttatja, hogy nem akarnak a csoport részese lenni; csatlakozni akarnak, miközben sokszor kiállhatatlanok, könnyen megsértődnek, gúnyosak, durvák másokkal, ezáltal izolálják magukat.

Világnézetükben az az érzés van bennük, hogy valami hiányzik, ami másoknak megvan, ők el lettek hagyva, el lettek utasítva. Ebben némi irigység (ez a bűnük) érezhető, egy emlékeztető, hogy mások látszólag élvezik a boldogságot, ami a számukra meg van tagadva. Vonzódnak ahhoz, ami hiányzik, ami nem elérhető, távoli, nehezen megszerezhető, mialatt mások birtokolják ezt a hiányzó elemet. Keresésük azzal a meggyőződéssel motivált, hogy többnek kell lennie ennél a hétköznapi életnél. (Nem érzik magukat teljesnek, ezért keresnek.) Jelentősnek, különlegesnek akarják érezni magukat, valami jelentőségteljest szeretnének találni az életben. Jelentőségteljes kapcsolatokat, és autentikus párbeszédeket keresnek, amiben mély dolgokról esik szó. Beszélgetéseik gyakran önhivatkozóak, nem veszik észre, hogy mennyit fordítják a beszélgetést vissza magukra, a sztorijukra, tragédiájukra. Ugyanígy vonatkoztatnak -általában negatívan- magukra olyan esetekben, amikor nem is róluk volt szó. Ennek megfelelően folyamatosan összehasonlítják magukat másokkal.

A másokkal való összehasonlításaik két dolgot eredményezhetnek. Egy részről büszkeséghez és arroganciához vezethet, mikor is jobbnak érzik magukat a másiknál; ami izolálja őket az emberektől. Más részről elbátortalaníthatja őket, mások jobbak, ők borzalmasak; ami az embereket távolítja el tőlük. A folyamatos összemérés a felsőbbrendűség vagy deficitesség érzete mellett természetesen irigység forrása is lehet. Nehézségükre esik az önelfogadás, vágyódóak, néha melankolikusak, szeszélyesek, lehetnek dramatikusak ugyanakkor tartózkodóak is. Emellett figyelmesek, és empatikusak. A legérzelmesebbek személyiségek, akik meglehetősen fantáziadúsak, belső tapasztalataikat, gyötrődéseiket, értelemkeresésüket művészi kifejeződésekre formálják. Remek zenészek, írok, drámaírók, regényírók, festők. Nagyon kreatívak, mert ki akarnak fejezni minden érzelmet, nüanszot, gazdagságot, fájdalmat az életben. Néha remek szórakoztatók, előadók.

Vágyódnak a megértésre és méltányolásra, az egyedi hozzájárulásukra az élethez. Romantizálhatnak dolgokat, amelyek sose lesznek valóság, vágyódnak mély érzelmi tapasztalatra, de a konkrét akció hiányzik; cselekedés helyett gyakran az érzésekbe és azok elemzésének a csapdájába esnek. Sok időt töltenek az életük átgondolásával, hogy mit jelent az egész, hova megy. Az érzelmek mellett a fejükben is élnek, az álmaikban élnek, megpróbálják megérteni magukat, az identitásukat, a világot körülöttük. Vágynak elszökni a földhözragadt, a hétköznapi létezésből, ebből a 8-tól 4-ig működésből, és valami jelentős, értelmes dolog részesévé válni, alkotni valami páratlant, fontosat.

Számukra az érzéseik a valóság, túlidentifikálják magukat az érzéseikkel. A pozitív és negatív érzéseket is nagyon erősen érzik, mintha áram menne át rajtuk. Idő kellhet, hogy a gondolkodásukat, érzéseiket betöltsék. Elkötelezettek teljesen érezni és kifejezni az érzelmeiket. Egy darabig megfelelhetnek a külső elvárásoknak, lehetnek olyanok, ami kell, kedves, törődő külszínűek, de egy ponton el akarnak ez elől menekülni, nem játszhatják tovább, néha vissza kell vonulniuk egy privát helyre, hogy feldolgozzák a belső gondolataikat és érzéseiket. Őszinték, amikor bemutatják, amit gondolnak és éreznek, és értékelik a hasonló választ. Nehéznek találhatják a kapcsolódást az emberekhez, túl egyediek, és különbözőek, ez gyakran kinézetükön is érzékelhető. A megváltoztatott létmód, a kifinomult stílus és viselkedés, luxus, jó ízlés, mind külső támogatásként szolgálhat a belső önbecsülésük, létkérdések, problémáik elkendőzésére. Az egyedi arculat elfedni a belső szégyent, amit éreznek. Szomorúnak érezhetik magukat a boldogság arcában, mert a boldogság külsőnek tűnik számukra, és emlékeztetheti őket a belső szomorúságukra. A szenvedésük elkülöníti őket, kívülállóak, vágyódnak a boldogság hiányzó hozzávalójára, a hiányzó barát, távoli szerető, mélyebb önérzékelés és értelem megtalálására.

 

Alacsony szinten

Az alapfélelmük, hogy lényegüktől fogva hibásak, és teljesen szétválasztódottak másoktól. Alapvető, a személyüket érintő deficitet éreznek, nem könnyű rámutatni, mi az, nem konkrét, így nehéz a megoldás. Azt érzik, valami rossz velük, és nem tudják, hogy mi az. Melankolikusan emésztik magukat, miközben mindenki azt kérdezi tőlük, hogy mi a baj; ami tovább erősíti őket a hitükben, hogy valami nincs rendjén velük. Mások nem szenvednek ezzel, így túlérzékenynek láthatják, és olyannak, akinek csak magáról szól minden. Azt érzékelik, hogy nem kapnak elég segítséget az emberektől, teljesen félreértettek, és ők sem értik meg magukat.

A negatív információkra fókuszálnak -főleg magukról-, gyakran olyanokat is magukra vesznek, ami egyáltalán nem róluk szólt, emiatt az emberek tojáshéjon járkálnak körülöttük. A legjobb szándékból is képesek jelenetet kreálni, a bolhából is elefántot csinálnak. Nem képesek kiszabadítani magukat a negatív önérzékelésből, gyötrődővé válhatnak, mélyen megszégyenültek, elidegenítettek, haraggal teltek, mérgesek. Maguk legrosszabb ellenségeivé válhatnak, amit ők éreznek, amit ők gondolnak, ők akarnak, minden róluk szólhat. Némelyikük szégyenteljes dolgokat csinál, hogy túlkompenzálják a mélyben lévő szégyent.

Azt érzik, hogy az emberek nem látják őket, nem számítanak nekik, nem tartozik hozzájuk, mert valami rossz velük. Láthatatlannak érzik magukat, ezért kitöréseik lehetnek, mert a negatív figyelem is jobb a semminél, látni, hogy az emberek egyáltalán észreveszik; vagy elmennek, látni, hogy valaki hiányolja-e egyáltalán őket. Amikor mindenki jól érzi magát, ők meg azt érzik, nem tartoznak oda, nem értékelik őket igazán, nem fogadják el őket; és az ellenkezőjét csinálják, mint a többiek. szomorúak, lekapcsolódnak, izolálódnak. A többiek megpróbálhatják őket visszahozni a valóságba, megpróbálhatnak javítani rajtuk, ettől csak még félreértettebbnek érezhetik magukat. Mélyen sebzettnek érzik magukat mindentől, amit mellőzésnek, elutasításnak érzékelnek. Keserűek, depressziósak, érzelmileg változékonyak, túlérzékenyek, és énközpontúak. Sokféle művészi formában kifejezhetik magukat, a művészetüknek van egy tragikus megnyilvánulása, a reménytelenség érzete van benne.

Változatosak, a stresszre különbözően reagálnak, néhányuk vokális lesz, és demonstratívabb, míg mások csöndesebbek, visszavontak. Szeszélyesek és temperamentumosak, amit a stressz csak növel, ilyenkor elkezdhetnek nyíltan panaszkodni is. Némelyikük irigy, haragos, rosszindulatú, ha valakit jobbnak találnak valamiben, azt érezhetik, hogy el kell venni tőlük, bitorolni a helyüket, mindenkinek úgy kell szenvednie, ahogy ők. Az irigység gyötörheti őket; más élete csodás, az övék vacak, szürke, nem tudnak úgy élni, mint mások. Haraggal teltek, visszavonultak, nagyon agresszívak lehetnek; és a környezet természetes reakciói megerősítik a képet, amit gondolnak magáról. Főleg egyéneket és az életet általánosságban okolják azzal, hogy szándékosan bántják őket. Vádlóvá válnak, harciassá, büntetővé, keresik azt, hogy kit kell hibáztatni, és bünteti, ki a felelős azért, hogy így éreznek, holott saját maguk felelősek az érzelmeikért. Másokat vádolnak, ahelyett, hogy kommunikálnának, vagy más esetekben magukat érezhetik problémásnak, rossznak, amikor valóban a másik volt tapintatlan, durva.

Amíg egyes 4-ek másokat hibáztató és büntető lehet, addig mások közülük önbüntetőek, önutálóak lesznek. Amíg egyesek kiengedik haragjukat, addig mások megpróbálhatják kontrollálni magukat. Elfojtják, temperálják magukat, mert elidegeníthetnek embereket, ha cselekednek. Ez utóbbiak is kitörhetnek, mint egy vulkán, ha eleget sérültek hozzá. Amikor a haragot kiengedték, tudatába jutnak annak, hogy elidegenítették magukat, addig a pontig, hogy akár tönkretették a kapcsolatot. Leválhatnak a csoporttól, ahova tartoznak, mert szégyellik magukat, nem akarnak több kárt okozni. Gondolataikat visszatartják, de amikor stressz éri őket, akkor megnyílnak. Amikor nem kapják meg, amire szükségük van, durcásak lehetnek, abbahagyhatják az együttműködést másokkal, és ilyen módon jelezhetik, hogy több figyelemre van szükségük, némi gondoskodásra. Sokkal visszahúzódóbban, melankolikusabban depressziósabban viselkedhetnek, akár addig, hogy gyakorlatilag teljesen bezárkóznak. Általánosságban Fülest láthatjuk, a negatívra, hiányzóra fókuszálnak, meglehetősen pesszimistává, elzárkózóvá válhatnak, falakat, határokat építhetnek, nehéz esetek.

Megint mások felgyorsíthatják az intenzitást, és a harag révén produktívak lesznek, akcióba lendülnek, keményebben dolgoznak, de szeszélyesebb, szorongóbb módon. Sokkal reaktívabbá válhatnak, az érzelmi válaszok moderálásban nehézségeik lehetnek, emiatt sokkal kifejezőbbek, demonstratívabbak és bántóbbak lesznek.

Olyanok, mint a macska, dorombolnak, aztán ismeretlen okkal karmolnak, és elfutnak. Külső ingert felvesznek, vagy belső dolgok lejátszódnak, amit nem kommunikálnak, hanem reagálnak (ezáltal hűek maradjanak magukhoz), aztán visszavonulnak. Miután lenyugodtak, utána visszajönnek, vagy várnak a másikra, hogy érte menjenek, hogy rendbe lehessen hozni a kapcsolatot. Amikor megpróbálnak újrakapcsolódni, akkor lehetnek 2-ekhez hasonlóak, stresszesek, hogy a kapcsolat talán végérvényesen széttört. Azáltal is hasonlíthatnak 2-ekhez, hogy azt is érezhetik, hogy nem érdemesek törődésre, ezért másokkal törődnek maguk helyett.

 

Magas szinten

Megértik, hogy mindennek van jelentősége, értelme, nem kell keresni. Mélyen értékelik, amijük van, ahelyett, hogy a hiányon lamentálnának, ezen túllépnek, és megfogható, hasznos tevékenységeket végeznek. A fókusz magukon kívülre kerül, abbahagyják maguk összehasonlítását másokkal, ehelyett másokra helyezik a reflektorfényt, értékelnek, nagyra becsülnek másokat. Mindenkihez a legmélyebb szinten kapcsolódhatnak. Bensőséget sugároznak ki, nyugodtságot, belső teljességet, állhatatosságot, gyengéd empátiát; az őszinte törődésük hozzájuk vonz másokat. Ahelyett, hogy kapcsolódást keresnének, erőfeszítés nélkül hozzák létre; az emberek szeretnek egy ilyen empatikus ember körül lenni, aki ennyire kiegyensúlyozott az életben, aki meghallgatja és megérti őket.

Nem elmenekülnek, hanem felismerik a szépet és rosszat, és segítenek az embereket ezeken keresztülmenni az életben. Öntudatosak, bölcsek, együttérzőek, támogatóbbak másokkal, és behozzák a kreativitást, és szívet mások támogatásába. Megengedik másoknak, hogy valódiak legyenek velük, ettől nem félnek, ezt keresik, az őszinte, mély kapcsolódást.
Összehozza az embereket, érzékeny lesz más emberekkel, kommunikálják az érzéseiket, vágyaikat, de ugyanakkor nem elemzik túl, és el tudnak engedni érzéseket. Sokkal őszintébben kommunikálnak, de együttérzéssel, támogatással üdvözlik az emberek valódi énjét. Autentikusan támogatnak embereket, segítenek másokat kibontakozni, és élvezni azt, amit csinálnak.

Amikor egészségesek, 1-ekhez lesznek hasonlóak abban, hogy sokkal aktívabbak, tevékenyebbek lesznek, teendőiket elvégzik, praktikusak. Sokkal gyakorlatiasabbak, fegyelmezettebbek, strukturáltabbak és rendezettek lesznek; nem várnak inspirációra, hanem célok után mennek, ha érzik, ha nem, azt csinálják, amit éppen kell. A mély érzelmeik egy részét elengedik -sokkal objektívabbak lesznek-, átcsatornázzák. Helyette veszik a kreatív szenvedélyüket, és egy konkrétabb, produktívabb tevékenységet végeznek, sokkal színesebben, egyedibben, mint bárki más. Kreativitásukat, szenvedélyüket, ösztönüket hozzák valami hasznosba. A művészi kifejezésük univerzális, mivel nyitottak lesznek a fényes és borús, gyönyörű és szomorú dolgokra az életben, ami hálát és eleganciát hoz.

 

Vakfoltok

-az itt és mostban észrevenni, hogy mi működik jól, és mi a pozitív
A figyelmük a negatívumokra van kihegyezve, arra, hogy mi a hibás. Ez része lehet a művészi képességeiknek, idealizmusuknak, elképzelik, hogy valami jobb lehet. Néha túlhangsúlyozzák a rosszat, és nem látják a jót, ehelyett arra fókuszálnak, hogy mi lehetett volna jobb, mit csinálhattak volna másképp, hogyan nem voltak a csoportba bevonva. Még egy dicséretet is képesek burkolt kritikának venni.

-arra fókuszálni, hogy mi a nagyszerű bennük
Általában arra koncentrálnak, hogy mi a rossz bennük, de néha bizonytalanságukban túlhangsúlyozhatják az egyedi tehetségüket, képességeiket. Legtöbbjük inkább minimalizálja a tehetségüket, és a rosszra fókuszálnak magukban, és arra, hogy mi hiányzik belőlük (ez néha bókvadászatnak tűnhet), azért, hogy mielőtt kitalálná a másik és csalódna, előre elmondja, hogy mi a rossz benne. Mintegy előreszalad, hogy ha túl problémásak a másiknak, akkor véget vessenek hamarabb, mielőtt továbbmenne a kapcsolat. Háttérbe szorítják, hogy mit csináltak jól, mert nem egyértelmű ez nekik, viszont ezzel szabotálhatják magukat, mert nem látják, mit értek el.

-tendencia a túlzott önhivatkozásra
A probléma nem róluk szól, de magukra veszik, a probléma közepébe lépnek. Az emberek túlságosan önfókuszáltnak láthatják őket, és úgy hathat, hogy mindent magukra vesznek, minden róluk szól. Emiatt kívülállónak, idegennek érzik magukat.
(Pl. Béla jó munkát végzett kijelentést túlgondolhatják, azt gondolják, hogy utaltak ezzel arra, hogy ők meg nem végeztek jó munkát.)

-sötét gondolatok menedéke
Számukra nem okoz problémát a sötét, nehéz dolgokkal való szembenézés (segítenek nekik az önmegismerésben), de néha ez kényelmesé válhat, olyannyira, hogy ezt menedéknek használhatják, hogy ne kelljen szembenézni bizonyos dolgokkal, vagy hogy elkerüljék a kockázatvállalást. Elfogadják, hogy nem lesznek szeretve, és szabotálhatják a kapcsolatot, mert az a gondolat, hogy ha megpróbálnának egy kapcsolatot, mindent beletennének, és így is elutasítanák őket, az rémisztő. Inkább olyat tesznek, ami szinte uszítja a másikat, hogy elutasítsa őket, és amikor ez megtörténik, akkor elmerülhetnek a szomorúságban. Ugyanígy, ahelyett, hogy a munkába mindent beletennének -és talán sikerre vinnék-, egyszerűbb azt mondani, hogy nem illenek be, nem elég jók. Menedék lehet a szomorúság, hogy elvonja a figyelmüket egy mélyebb, fájdalmasabb érzésről, mint az elutasítás félelméről és egyebekről.

-minden dolog, amiért hálásak lehetnek
Idealisták, és jelentős a képzelőerejük, ezért megálmodhatják a tökéletes jövőt, ami sosem jön el. Ezért a jelent üresnek érzik, sosem olyan, amilyen lehetne, így képtelenek értékelni azt, amijük van. Ez az idealizmus távol tarthatja őket az élet megtapasztalásától, ülhetnek a szobájukban egyedül, szomorúan. Ahelyett, hogy a hiányra fókuszálnának, fontos megtanulniuk a tudatosan kifejezett hála művészetét, jelentősen javíthat az életükön.

 

Kapcsolatokban

Lelki társat keresnek a kapcsolatukban. Mély, érzelmi kapcsolatra vágynak, látszani akarnak, hogy kicsodák, szeretnék, ha megértenék őket, elfogadásra, tartozásra vágynak. Gyorsan kapcsolódhatnak másokhoz érzelmileg, néha nehézségek ebben, de legjobbjukban kedvesség, barátság, empátia jellemzi őket. Amikor egészségesek, megértést hoznak, ilyen társaságra vágynak, aki hagyja, hogy önmaguk legyenek, hagyja, hogy igazak legyenek önmagukhoz, hogy furcsák legyenek, de mélyek is egyben. Vágyódnak az egyedi hozzájárulásuk megértésre és méltányolásra. Elkötelezettek teljesen érezni és kifejezni az érzelmeiket, de nem mindenki felkészült erre a változékony érzelmekre.

Amikor stresszesek, akkor szeszélyesek, makacsok, önmagukkal elfoglaltak, figyelemkeresőek, és önsajnálat jellemezheti őket. Kis dolgokat is személyesnek vehetnek, bolhából elefántot kreálnak, minden negatívat magukra vesznek, a pozitívat meg lepergetik. A másiknak nagyon nehéz kapcsolódnia ilyenkor, mert még a pozitív üzeneteket is negatívra fordítja, tojáshéjon járkálnak. Valószínűleg ők maguk sem tudják, hogyan éreznek, ők is megpróbálják kitalálni.

Érdekes emberek, élettel teliek, excentrikusak, bevonzzák az embereket. Közel szoktak húzni másokat a szeretetükkel, kötődésükkel, és érzelmi kapcsolódással. nagy távolságokra elmehetnek, hogy elmélyítsék, kiterjesszék, kitágítsák a kapcsolatot, és kapcsolódjanak a személyhez a kapcsolatban. Nagy támogatást biztosíthatnak másoknak, megvan a képességük, hogy meghallgassák és empatizáljanak másokkal, és ezt viszont várhatják, hogy a másik kapcsolódjon hozzájuk azon a mély szinten, és törődjön velük. Amikor nem érzik, hogy a partner viszonozza, vagy megértené, hogy mit éreznek, mélyen szeretetlennek, nem törődöttnek érezik magukat. Szükségük van különbözőnek, egyedinek lenniük, amikor azt érzik, hogy elveszítik önmaguk érzetét a másikért, vagy hogy a kapcsolat szokványossá válik, eltolják a kapcsolatot. Ugyanakkor félnek az elhagyástól is, vonzás-taszítás alakul ki, ami mindkét résztvevőnek fárasztó.

Nehéznek találják fenntartani az érdeklődést, idővel ráunnak a másikra, elkezdenek fészkelődni, miután azt érzik, hogy a kapcsolat unalmas, fáradt. Szerintük a kapcsolatoknak folyamatosan élénknek kell lenniük, folyamatosan megszállottnak, szenvedélyesnek és élőnek. Elégedetlenek lesznek, hogy sokkal intenzívebb kellene, hogy legyen a kapcsolat, vissza kellene hozni a múltat, ahogy kezdetben volt, amikor üldözés volt; vagy a jövőbe fókuszálnak, mi lehetne, miért nem olyan ez a kapcsolat, mint lehetne, mit csinál rosszul a másik, miért nem nyílik meg. Ezek meglehetősen magas elvárások, amit nem vesznek észre, hogy milyen jó ez a kapcsolat, ahogy van, a hétköznapi módján. Folyamatos az összehasonlítás, az irigység, hogy másoknak jobb jutott, ami melankólát okozhat (abban otthonosak). A meglévő kapcsolatuk sápadt az idealizált ígérethez képest, addig taszigálják a kapcsolatot, amíg meghal. Amikor már nincsenek tovább együtt, újra vonzóvá válhat, de nem haladnak előre, mindkettejüket zavarba hozhatja ez. Megismételhetnek ciklusokat a kapcsolatban: vágyják, elérik, csalódottá válnak, elutasítják, aztán újrajátszás.

Próbálnak egyensúlyt találni a nem túl távoli és a nem túl közeli között, azaz akarnak kapcsolódni, de nem elveszíteni magukat ebben, mert egyébként eltávolodnak. A kapcsolódás fontos, hosszú beszélgetések, a szeretet verbális kifejezése, teljes egyesülés, fizikális közelség. Az intimitást építik, erre vágynak, érezniük kell ezt az érzelmi kapcsolatot, hogy megnyíljanak. Az érzelmi intimitás és kapcsolódás azon alapul, mennyire érzik kényelmesnek megosztani a mély érzelmeiket. Érzelmi kapcsolódás nélkül nem látják értelmét a kapcsolatnak; ha a kapcsolódási kísérletük elutasításra, választalanságra talál, megbántottnak, izoláltnak, elutasítottnak, nem törődöttnek érzik magukat.

Félnek mások elutasításától (akár RSD szinten is), ezért mielőtt más megtenné, ők utasítják el, haragos, vagy zárkózott hozzáállással, mint akinek rosszat tettek. Mivel ha megnyílnának, és elutasítanák őket, akkor előjönne az a borzalmas érzésük, hogy valami hibás bennük. Inkább nincs szükségük senkire, csinálják a saját dolgukat, fölötte vannak mindezeknek. Önvédő stratégia ez, mert a szívükben azt érzik, hogy alatta vannak másoknak. Az elutasítás megvédi őket a további elhagyás félelmétől, fenyegetésétől. Ezzel sarokba szorítják magukat, mert lehet, őszintén kapcsolódni akarnak velük. Erős félelmük abból eredhet, hogyha az emberek túl közel kerülnek, felismerhetik a fatális hibájukat, ha belátnak a tollazatuk alá, akkor felfedezhetik, hogy csak kicsi szürke egerek -gondolják-, és elutasítanák őket.

Vágynak elszökni a mindennapi létezésből, a párkapcsolatukra is így tekintenek. Az átlagos kapcsolat számukra nem hangzik jól, ellenállnak a hétköznapinak, a mélységet, intimitást méltányolják. Lelki társat keresnek, akivel megoszthatják az összes negatív és pozitív érzelmeiket, a jó- és balsorsot. Magasan idealizált személyt képzelnek el, aki megmenti őket, kitölti a belső űrt bennük. Ez sok stressz a másiknak, ha tőle várják el, hogy ő legyen az, aki felemeli őket egy mélyebb létezésbe, hogy megmentse őket, vagy ellássa azzal, amit úgy éreznek, hogy belőlük hiányzik. Legtöbben csak társaságot akarnak, akivel csinálnak dolgokat, és nem keresnek mélységet, hiszen a hétköznapiságban, egyszerűségben is van gazdagság. Ezért könnyen elégedetlenek lehetnek a kapcsolattal, amilyen, nem szeretik a hétköznapit, idealisták, azt érzik, valami hiányzik, valamit üldözni kell. A tendenciájuk az általános boldogtalanságra és melankóliára feszültséget kelthet a kapcsolatban.

A kapcsolatokban meg nem értettnek érezhetik magukat, azt érezhetik, hogy megjavítani akarják őket, ezáltal megváltoztatni. Egész életükben probléma voltak, nem lehetnek jobbak, nem akarnak kijavítódni, csak megértést szeretnének, csupán azt, hogy meghallgassák őket. Nem titkolóznak, amit lát a másik, azt adják. A negatívokat felhozzák magukkal kapcsolatban -amitől félnek magukban-, kijátsszák a legrosszabb részüket, hogy lássák elutasítja-e a másik, tesztelik, mit reagálnak. Nem kell találgatni, hol áll a másik a kapcsolatban velük, őszinték, igazak akarnak lenni, nem akarnak azok lenni, amik nem, magukat adják. Nyugodtnak kell maradni ebben a szeszélyes huzavonában.

 

5 - A megfigyelő (bűnük a fösvénység)

Az 5-öknek gyerekként vagy nem volt részük jelentőségteljes kapcsolódásban -amilyenre szükségük lett volna-, vagy túlságosan is felügyelve lettek, a területüket túlságosan elfoglalták, nem érezték magukat védve a betolakodástól. Emiatt falat építettek, mentális világba visszavonultak. Azt gondolják, hogy akkor vannak biztonságban, ha megértik a körülöttük lévő világot, ha valamit alaposan elsajátítottak, olyat, amit más nem tud. A világ megértéséhez külön kezelnek, szétválasztanak, kategorizálnak dolgokat az elméjükben. Kategorizálnak az életükben (a családot, a munkát, a barátokat stb. külön dossziéban kezelik), ugyanígy az érzéseiket, gondolják azokat, semmint integrálódnának abba.
Vannak érzelmeik, csak nem engedik azt, hogy vezessék a gondolkodásukat. Egyszerűen objektívak akarnak maradni, tiszta elmével közelítenek meg dolgokat. Ezért jók krízisben és konfliktusban, elemzik a szituációt, ahelyett, hogy túltöltődnének az érzelmeikkel. Elválasztva lehetnek az érzéseiktől, önmaguk érzetétől, akik, és másokkal szemben is, azaz némileg izoláltak. Zárkózottnak és privátnak tűnnek, amit magukon nem biztos, hogy látnak, ők inkább azt érezhetik, hogy bárcsak többet lehetnének távol az emberektől. Nagyon tartózkodóak, kontrolláltak, privátak, nem tárnak fel személyes infókat.

Világnézetük szerint a források hiányosak, ezért konzerválniuk kell az idejüket és energiájukat. A világ invazív, ezért szükségük van egyedüllétre, függetlenségre és autonómiára, hogy gondolkodjanak és újratöltsék az energiáikat. Izoláltak, távoliak, nem a csoport részei, különállóak, nem akarnak zavarást, zaklatást, a távolságból akarnak látni és tapasztalni. visszavonultak, kicsit különcök, némileg aszociálisnak tűnhetnek, cinikusak a világgal, de akár a kapcsolataikkal is. Kapcsolatokban terület kell nekik, hogy egy kicsit tudjanak visszavonulni. (A 'kell' szó vészcsengő számukra, követelésnek, tolakodónak hallják, ők sem követelődznek, ezt várják viszont.) A másokkal való kölcsönhatás akár tolakodó, nem biztonságos lehet számukra. Félnek a megnyílástól (félelem csoportban vannak), a bezárkózás az egyik módja az önvédelemnek.

Amikor jelen vannak, gyakran nem elkötelezettek; védik az idejüket, energiáikat, autonómiájukat, nem szeretik a meglepetéseket. Elkerülik a helyzeteket, ahol a figyelem középpontjába kerülhetnek, nem akarnak megszégyenülést. Egyik speciális képességük a láthatatlanság, és ha valaki mégis kapcsolódni próbál, furcsává teheti a helyzetet (ez lehet direkt), így védekeznek a betolakodás ellen. Nem igazán respektálják a szociális normákat, például nem köszönnek bizonyos helyzetekben -amikor szokás-, mert nem akarnak ismerkedni, nem akarnak más terébe belemászni. Nagyon kényesek a saját határaira, és -magukból kiindulva- úgy gondolják, mások is ilyenek. Bájcsevej, nyájasság, nem értik ezeknek a lényegét, mivel kategorizálnak, ezért nehéz nekik integrálni a különböző alkalmakhoz illő szociális normákat (idegennel nem csevegnek, csak közelebbi kategóriába eső személlyel). Emellett jellemzően elhanyagolják mások perspektíváit, nincsenek tekintettel azokra.

A tudás hatalom, ezáltal kevesebb szükségük lehet, azaz kevesebb gond; visszavonulnak az elméjük biztonságába. Legfőbb tevékenységük a tudás halmozása, hogy kompetensnek érezzék magukat. Szakértők akarnak lenni, és annak is akarnak látszani, hasonlóakkal érintkezésbe kerülni, de nehéz szakértővé válni bármiben is, sokszor nem érzik, mikor elég a tudásuk egy témában. Éheznek a tudásra bármiről, ami érdekli őket, néha egészen egyedi témákról, az érdekli őket, amiről más nem tud. Sétáló enciklopédiák, fiatalon az infókat sokszor megosztja, amivel leterhelhet másokat, később ez már ritkább. Számukra ez az egyik legfőbb módja a másokhoz való kapcsolódásnak; szeretik az elmélkedő beszélgetéseket, szeretnek megosztani ötleteket, az ideák koncepcióját.

Időnként viszont nem osztják meg gondolataikat, visszatarthatják, fösvények (az a bűnük). Fukarok lehetnek a másokkal való interakcióban, szavakkal (kedvenc témáról nagyon is sokat beszélhetnek, de érzések kifejezése, dicséret, bók nem kenyerük), idővel, akár pénzzel is. A szükségleteiket minimumon tartják, minimalisták, mert ha valami kell, akkor feladnak a függetlenségükből, ha nincs szükségük, akkor szabadabbak. Másét nem kívánják, de amijük van, azzal kapcsolatban fösvények.

 

Alacsony szinten

A legalapvetőbb félelmük, hogy alkalmatlanok, ostobák, gyámoltalanok, tehetetlenek legyenek, ezáltal zaklatva legyenek; félnek attól, hogy más emberek eluralják és kisajátítják az energiájukat és idejüket. Nagyon alacsony szinten azt gondolhatják, hogy más emberek ellenük vannak, bántani akarják őket, elvenni az idejüket, kárt akarnak nekik okozni. Stratégiás gondolkodást használnak, terveznek és intrikálnak, megtervezik a teendőket, hogy ne engedjék, hogy mások elfoglalják a terüket, vagy kihasználjanak őket. Bántanak, rászednek másokat, amit elképzelnek, hogy velük csinálhatnak, azt teszik. Titkolódzóak, távoliak, lobbanékonyak, limitált a másokkal való interakciójuk, és a hozzáférésük a saját érzéseikhez.

Két legfőbb félelmük az információ megszerzése felé, és a határaik, területük megvédése felé hajtja őket. Az egyik félelem, a félelem az életképtelenségtől a hajtóerő, hogy több és több információt üldözzenek, de néha el lehet veszni ennyi infóban, elárasztódnak, és nem érzik sosem elégnek az infót. Alkalmasak akarnak lenni, mesterré válni, és olyannak látszódni, aki hozzáértő. Ez visszatarthatja őket attól, hogy valaha megosszák a tudásukat, csupán felhalmoznak. Tartanak attól, hogy rosszak, hibásak, inkonzisztensek valamiben. A félelem a mások általi kisajátítástól, más akaratának rájuk erőszakolásától -és ezáltali lemerülésüktől- a másik mozgatórugó. Rémültek, visszavonultak, izoláltak, ellenségesek, mentálisan gyötrődnek. Nagyon izoláltak tudnak lenni, akik kémlelőnyíláson keresztül nézik, megfigyelik az életet, attól távol, üvegfal mögül, mikroszkópon keresztül, vagy a kastélyuk teleszkópján keresztül. Paradox módon, teljesen át akarják élni az életet, és kapcsolódni akarnak másokhoz, de izolálódnak. Nincs gond az izolációval addig, amíg nem más emberek, vagy a teendőjük kárára történik mindez.

A személyiségük lényege távol tartja őket másoktól, nem kapcsolódnak. Pár emberrel lehetnek bizalmas viszonyban, könnyedek és viccesek, de a többséggel szemben eltávolodnak, stressz hatására még inkább visszavonulnak. Utálják a konfliktusokat, ezekből visszavonulnak -akár úgy is, hogy fizikailag jelen vannak-, abbahagyják a kommunikálást. Stresszes szituációkból visszavonulnak, vissza a rejtekhelyükre -a toronyba-, de megmaradnak megfigyelőnek, erről a biztonságos helyről. Külső jelei a stressznek finomak, izolálódnak, kevesebbet kommunikálnak, eltűnhetnek teljesen, és nehéz kontaktusba kerülni velük. Menedéket találhatnak az otthon végzett munkában, egyedüllétben. Érzelmi egyet nem értésnél inkább elhagyják a helyszínt, esetenként kifejezhetnek türelmetlenséget és haragot, ha a határaik sérültek, vagy akár csak a lehetősége fennállt annak. Elbújnak a valóság elől, bezárkóznak, és hiszik, hogy a belső világuk az egyetlen, ami kell nekik. Akár még büszkélkedhetnek is azzal, hogy -másokkal ellentétben- nekik nincs szükségük senkire. Mások őszinte törődését tolakodásnak is felfoghatják, extrémen cinikusak és nihilisták lehetnek.

Amikor stresszesek, 7-ekhez lesznek hasonlóak, ekkor hiperaktívvá válhatnak, a sok felgyülemlett energia kiönt. Fizikálisan fejeznek ki érzelmeket, átlépnek határokon, tolakodnak, beleugranak beszélgetésekbe, ahol a szakértelmük nem méltányolt, és teljesen nem odaillő dolgokat, tényeket dobálnak, monológokat adnak elő, bizonygatva tudásukat a világról. Kikapcsolják a mentális kapacitásaikat és kényszeres cselekvők lesznek, megcsinálnak dolgokat, anélkül, hogy lenne értelme azokat megtenni. Minden logikus stratégiai terv nélkül ugorhatnak egyik dologról a másikra. Gyakran mennek fantáziavilágba, és a valódiról lekapcsolódnak (képregények, játékok, sorozatok, könyvek, drog, alkohol), veszélyes viselkedésben is részt vehetnek. Stressz estén az információkban, tudásban találnak biztonságot, ezzel foglalkoznak ilyenkor, az információ mellé kényszeresen gyűjtögethetnek könyveket, és egyéb dolgokat.

 

Magas szinten

A kategóriák világából, izolációból, integrációba mozognak. Megértik, hogy az igazi bölcsesség a gondolatok, érzések és cselekvés integrálását tartalmazza, és direkt tapasztalatból származik. Túlmennek a cerebrális módjától a létezésnek, megtanulják teljesen megtapasztalni az érzéseiket, a pillanatban, és teljesen elköteleződnek az élettel, nem csupán távolról figyelik azt meg. Élettel telivé, spontánná, örömtelivé, kreatívvá válnak, meglehetősen viccesek, vidámak, könnyedséget, humort fejezhetnek ki könnyedséggel és ellazultan. Sokkal nyitottabbak, elkötelezettebbek, és sokkal beszédesebbek; a határok még ott vannak, de a kapu nyitva. Kifejezhetnek lelkesedést, szenvedélyt, elkötelezettek, és megosztják azokat a dolgokat, amik fontosak nekik, és bepillantást adhatnak a megfigyeléseikre az emberekről.

Az információkra mindig teljes az elemük, viszont a kapcsolatokban időnként lemerül, de megtanulnak áldozatot hozni a kapcsolatokért. Többé nem az infó érdekes, hanem a személy, aki megosztja, és már nem attól lesz több számukra a másik, hogy mennyit tud. Élvezik az egyedüllétet, de szívesen látnak másokat az életükben, és több melegséget fejeznek ki, sokkal szociálisabbak barátságosabbak. Érzelmileg intelligens 5-ök megtanulták értékelni az érzelmek felismerését és kifejezését, jó kapcsolatokat hoznak létre. Megnyílnak, de ezek mind erőfeszítést igényelnek, meg kell engedniük, hogy mások zavarják őket. Támogató kapcsolatokba invesztálnak, elkezdenek másokat jobban megismerni és hagyják, hogy mások is jobban megismerjék őket.

A 8-okhoz hasonlóak lesznek, erősebbé és rátermetté válnak, merészek, magabiztosak, nem alkalmatlanok többé (fő félelmük). Vannak válaszaik, amikre támaszkodhatnak, van hangjuk, amit hallani kell, és információik, amit megosztani kell. Sokkal teljesebben élvezik az életet, és teljesebben élik meg, résztvevők lesznek, nem csak megfigyelők. Értékesnek érzik magukat, elfoglalják a helyüket az életben, a csapat részei. Sokkal vokálisabbak, asszertívabbak, hatékonynak és alkalmasnak érzik magukat.

 

Vakfoltok

-elkötelezettség az érzelmekhez, és az érzelmek értéke általánosságban
Nem mintha nem éreznének, nagyon is erősen tudnak, de sokkal inkább gondolatként, semmint érzelmi energiaként fogják fel ezeket. A hajtóerő, hogy biztonságban maradjanak, és konzerválják az energiáikat automatikusan és öntudatlanul leválasztja őket az érzelmeikről, mert érezni az érzelmeket és szenvedélyesnek lenni energiapazarlás. Azt gondolhatják, hogy az érzelmi információ nem fontos. Elkülönítik az érzéseket a tudástól, automatikusan a gondolatokra fókuszálnak, nehézségük lehet újrakapcsolódni az érzelmeikhez. Arra kell rájönniük, hogy az érzelem is egy fontos információ, ami nélkül nem élhetnek integrált, teljes életet.

-a több személyes információ megosztásának értéke
Amikor egészségtelenek akkor túlságosan is megoszthatnak infókat, de ezek szükségtelen, nem segítő és nem odaillő dolgok, sokkal inkább okoskodás csupán. Amikor elszigetelődnek, visszatartják az infókat. A belső hangjuk azt mondja nekik, hogy tartsák meg maguknak a gondolataikat, az emberekkel való interakció biztos útja az energiáik lemerülésének. Túlságosan a határaikra fókuszálnak, izoláltak, ezért nem látják, hogy megérheti megosztani dolgokat, hogy építsék a kapcsolatot másokkal, a szeretteikkel.

-a kapcsolatok támogató és energizáló funkciója
Túlságosan elfoglaltak a saját határaik védelmével, a biztonságuk és energiáik megőrzésével, ezért bezárkózhatnak. A kapcsolatok táplálóak is lehetnek, energizálhatnak időnkét, nem csak lemerítenek. Valóban van ára, de van bevételi oldala is -ezt hajlamosak nem észrevenni.

-a konfliktus értéke
Vitákban kifejezetten részt vehetnek, még akár energizálhatja is őket (infók cseréje), de ez más, mint a konfliktus. A konfliktus lemeríti őket, a limitált forrásaikat, mivel ez energiába kerülhet, ezért mérlegelik, hogy megéri-e az erőfeszítést, és gyakran elkerülhetik ezeket. A konfliktuskerülés hátulütője, hogy minden egészséges kapcsolatban lesz konfliktus, mert figyelembe kell venni a másik nézőpontját, és össze kell a sajáttal hangolni (természetesen nem mindegy, hogy problémamegoldásról van szó, vagy személyeskedésről). Aki elkerüli a konfliktust, az folyamatosan konfliktusba fog ütközni.

-a saját gazdagságuk az érzelmi erőben és a bőséges energia
Érzelmi erő azért, mert nem hagyják, hogy vakon vezesse őket, ezért jól gazdálkodhatnak az érzelmeikkel. Menedéket találnak a mentális állapotukban, félnek elköteleződni az életben, és kihívni másokat. Gyakran elhanyagolnak bizonyos tevékenységeket, hogy energiát spóroljanak a számukra fontosra. Bőven van energiájuk, csak mindet arra fordítják, ami foglalkoztatja őket, és nem hagynak az egyéb aktuálisan fontos teendőre semmit.

 

Kapcsolatokban

Egy nem tolakodó, önálló társat várnak a párkapcsolataikban (nem ritka, hogy egymásban vannak párban). Gyakran időt igényel számukra, hogy végiggondolják, mit akarnak, mit keresnek egy kapcsolatban; ha meghozták a döntést, vélhetően jól átgondolták azt, hogy akarják-e az idejüket és energiájukat beletenni a másikba. Mielőtt kötődnének (amit nem preferálnak), végiggondolják mit jelent feladni a függetlenséget, vállalni a kockázatot, hogy sérülésen mehetnek át, a kapcsolódás veszélyeit. Magánéletük fenntartásának egyik módja a részekre bontás, külön kezelt ismerősi körök, több profil, egy-egy részüket láthatják, de senki sem az egészet. Nehezükre esik embereket beengedniük a védelmi vonaluk mögé, de ha átengednek, jó eséllyel hűségesek, és mélyen elkötelezettek, de a határaikat respektálni kell.

Általában nagyon értékelik az egyedüllétet, ezért terület kell a kapcsolataikban is, nem tudnak teljesen jelen lenni. Ahhoz, hogy teljesen oda tudják adni magukat a kapcsolatnak, hagyni kell, hogy visszavonuljanak, kell az elemtöltés. Viszont, ha több nyomást tesznek rájuk, még jobban visszavonulnak. Fizikálisan ott lehetnek, de mentálisan leválhatnak, csak színlelik az érdeklődést, kifelé barátságos külsővel, miközben részben elkülönülnek. A közelséget jobban igénylő partnernek elég rossz lehet látni ezt, fájdalmas, azt érezheti, hogy nem akarnak intimek lenni, megosztani, vele lenni. Gyakran azt érezheti a partnerük, hogy az ő vállán nyugszik a kapcsolat, ő az, aki hívja, kezdi a beszélgetést, aki folyamatosan kihúzza a külső világba, hogy elköteleződjön. Szükségük is van egy olyan partnerre, aki segíti őket kijönni kicsit a fényre, de ha a partner olyan, akinek kell, hogy kelljen, gond lehet, mert nem akarnak szükségeket.

Sok mondanivalójuk van, de ugyanakkor arról híresek, hogy csöndesek és zárkózottak, ezért gondosan átgondolják, mielőtt megosztják gondolataikat és ötleteiket, de lehet, hogy semennyire sem osztják meg. Nagyon figyelmesek, befogadnak minden infót, lehetnek igen empatikusak és mélyen törődőek, de nem mindig osztják meg az érzéseiket, néha nem fejeznek ki empátiát, szimpátiát a partnernek. Nem mondanak ki mindent, ami eszekbe jut, nem tudni mit éreznek, az arcukon sem látszik. Inkább elválasztják magukat az érzelmi életüktől, így érzelmek nem sározzák be a gondolkodásukat. Ettől még érezhetnek erősen, csak nem akarják, hogy az objektív ítéletüket, gondolataikat ez befolyásolja, de a valóságtól is néha eltávolodnak.

A konfliktusokban higgadtak maradhatnak. A konfliktus elrendezésében a konfliktus alapjait nézik, és a megoldást keresik, az érzelmi zajt kiszűrik, ezért jó problémamegoldók. Idő és tér kell, hogy végiggondolják az érzéseiket, mielőtt konfliktusba bonyolódnának; lehetnek higgadtak, de nagyon vitatkozóak is. Néhányuk igen vitaorientált, és megoldás helyett azt bizonygathatják, hogy milyen intelligensek, mennyire igazuk van. Ilyenkor nehéz vitázni velük, mert értékelik a pontosságot, és vitát generálnak, amikor csak egy problémát kellene megoldani; kicsi, konkrét dolgokba kötnek bele, technikailag igazuk van, de elutasítják a lényegi mondanivalót. Azért is nehéz vitázni velük, mert visszavonulnak, ha kényszerítve vannak, lekapcsolnak, csendben maradnak, vagy harciasak lesznek. Időt kell nekik adni ilyenkor, hogy kijöjjenek ebből az adok-kapokból, és ésszerűbben álljanak hozzá. Egy kapcsolatot fenntartani könnyebb, mint újat keresni, ezért érdekük, hogy a probléma megoldódjon.

Érzelmi kapcsolatra és intimitásra vágynak, ugyanakkor nehezen lépnek ki a fejükből a testükbe; kéz a kézben, csók, ölelés, ha nem állnak készen, többségük tolakodónak érezheti ezeket; csalódás lehet annak, aki ezt igényli. Az intimitás nehéz olyannal, aki az egyedüllétet értékeli, sokan nem akarnak külön szigetek lenni. (Számukra a két közeli sziget koncepció az ideális.) Szeretetük kevésbé romantika, sokkal inkább tudatos döntés kérdése, hogy ez a bizonyos személy megéri-e az árat a fájdalomnak, amit hoz egy kapcsolat?

Mindig befogadnak, csendes megfigyelők, visszaülnek, és megvárják, hogy más köteleződjön el először. Mentális kapcsolódás (pl. közös téma) gyakran előfeltétele az érzelminek. Bizalom és biztonság nagyon fontos, időbe kerül megnyílniuk, de képesek mély kapcsolatra, amint a személy átlépte a határt. Mivel elszigetelődni szoktak, ha lemerültek, a kapcsolódás nehézkes velük. Néha nem lehet tudni, mi játszódik le a fejükben, vagy akár azt, hogy hol vannak, eltűnnek, amikor az érzik, hogy külön kell lenniük a partnertől. Ragaszkodó, domináns partner terhet tehet a vállukra, nekik kicsi a szükségük, a partner meg túl sokat akar. Fulladoznak a figyelem középpontjában, túlterhelődnek, és lemerülnek. Alkalmazkodás látszatát adhatják, kívülről bájolnak, nevetnek, viccelnek, de közben nincsenek jelen, karikatúrák lesznek, azért, hogy haladjon a beszélgetés, és utána vissza tudjanak vonulni, barátságos álca, hogy leléphessenek.

Az emberek előli elvándorlás egy túlélési stratégiájuk, a magánélet jó és biztonságos, amíg van valaki odaát, mert közben akarnak közelséget is (két sziget koncepció). Magánélet, de nem egyedüllét, nem akarnak remeték lenni, akarnak kapcsolatot (kivéve, ha nagyon sérültek). Közösségbe mennek, és mégis távoliak, beszélhetnek és válaszolhatnak anélkül, hogy teljesen jelen lennének. Nincs szorongás, az élet csöndes, és kellemes, amikor érzelemmentesek, ezért inkább leválnak emberekről, mielőtt más emberek problémáiba keverednek. Mások a jelenlétükkel, ők a jelenlét hiányával kontrollálják a szituációkat.

 

6 - A kételkedő (bűnük a félelem)

Gyerekként olyan otthonokban nőhettek fel, ahol jellemző volt a kiszámíthatatlanság, így megtanultak olvasni a jelekből, folyamatosan készenlétben lenni. Aki a biztonságot kellett volna, hogy nyújtsa számukra, nem volt megbízható, vagy ellenkezőleg, túlságosan is védelmező volt. Akkor érzik rendben magukat, ha azt csinálják, ami elvárt. Számukra a legfontosabb dolog az, hogy biztonságosan tartozhassanak valakihez, valakikhez, és hogy bízhasson másokban. Nagyon lojálisak, mert azt szeretnék, hogy mások is azok legyenek velük. Csapatjátékosok, követik a vezetőjüket, emellett hűségesek, vidámak, pozitívak, szívélyesek, megnyerőek. Egyszóval alkalmazkodóak, könnyen beilleszkednek, de valahol sosem érzik igazán, hogy elérték a teljes kapcsolódást. Ott van bennük a gyanakvás, szkepticizmus, hogy lehet, a körülöttük lévő emberek nem lesznek ott, amikor szükségük lesz rájuk, lehet, hogy nem bízhatnak bennük, hátbatámadhatják őket. Ez valóban előfordulhat, de mások számára nem ez a legfőbb dolog, ami a gondolkodásukat, viselkedésüket meghatározza.

Legfőbb félelmük, hogy támogatás és vezetés nélkül maradnak, ezért támogatnak másokat, segítenek dolgokban, de pontosan ugyanezt várják viszont. A leginkább félelemmel teli típus (ez a bűnük), kapcsolatépítéssel, szabálykövetéssel, folyamatos tervezéssel (B terv, C terv) enyhítik ezt a félelmet. Folyamatos a szorongás és félelem, de merésznek is nézhetnek ki, hogy kezeljék ezt az érzést, veszélyben meg egyenesen bátorrá, határozottá válhatnak. Olyankor tudják mi a gond, és azzal szembenézhetnek, felkészültek rá. Probléma akkor van, amikor a dolgok nyugodtak, ilyenkor gyakran idegesek lesznek, főleg, ha vezető pozícióban vannak. Emiatt gyakran szabotálják magukat, nem vállalnak vezető pozíciót, gátolják a saját sikerüket, mert az félelmetes lehet, mögéjük kerülhetnek, láthatóvá, célponttá válhatnak. Sérülékenyek se szeretnek lenni, de túlzott biztonságban se szeretik érezni magukat -mert akkor meglephetik őket-, fölfelé és lefelé se szeretnek kilógni sehonnan.

Megbízhatóak, felelősségteljesek, szabálykövetőek, szervezők, tervezők, praktikusak, rendszeresek, kiszámíthatóak, akik nehezen jutnak döntésekre. Könnyű velük kijönni, mókásak, szellemesek, kedvesek, és mélyen értékelik a jó kapcsolatokat. Hatalmas önfeláldozásra képesek a csoporttért, amiben hisznek, és ahova tartoznak; emellett nagyon értékelik a struktúrát, biztonságot, az egymás hátát védő mentalitást (tengerész, katona, rendőr, tűzoltó nekik való hivatás). Remek barátok és partnerek lehetnek, hűségesek, óvatosak, túlanalizálnak, túlgondolnak szituációkat. Nekik kell a biztosíték, hogy a kapcsolat erős, sűrűn bejelentkeznek másoknál, hogy biztosítsák a kapcsolat fennmaradását -néha kicsit túl is tolják. Nehéz elérni, de amikor a bizalom alapokat talált, akkor hosszútávra vannak benne a kapcsolatokban.

Csapatban szeretnek lenni, az igazi félelmük egyedül maradni, vagy nem tudni, ki a konkrét ellenség -nekik kell, hogy arca legyen az ellenségnek. Végül gyakran kreálnak olyat, aki valójában nem az (gyakori közöttük az összeesküvés-hívő); kényelmesebb, ha van megfogható ellenség, mert az ismeretlen félelmetes. A félelem belül van, de kívül keresik az okát. Megijeszthetik magukat, mentális félelem valódi veszélynek hathat, a világ veszélyes hely számukra. Problémákat vetítenek a valóságba, problémákat keresnek és találnak, kis dolgokból nagyot kreálnak. Paradox módon, ők a legjobb problémamegoldók, mások problémáinak megoldásában jók, de a sajátjukét megoldhatatlannak érzik, ezért keresnek külső segítségforrásokat. Másik ellentmondásuk, hogy bízni akarnak másokban és magukban, de folyamatosan megkérdőjelezik magukat és másokat.

Éleslátóak, okosak, nyájasak (néha elfogadáskeresőek), néha tekintélyellenesek (zendüléskoalíció, az ellenzék vezetői, mert ha a félelem dominál, cselekedni akarnak), vagy legalább megkérdőjelezik a hatalmat, szeretnek az elnyomottak oldalára állni. Nem realizálják, de szeretik megkérdőjelezni a tanárt, politikust, főnököt, társat (azt nem szeretik, ha velük teszik ugyanezt). Akár egyet is érthet, de mindig kell még egy kérdés, hogy biztos legyenek, hogy nincs gond, hogy a jó oldalon állnak, de ez mások szemében bizalmatlanság, vagy a hatalom megkérdőjelezése lehet. Gyakran gyanakodnak másokra, ha inkonzisztenciát észlelnek, stresszesek lesznek; kötelességük a kételkedés, nem akarnak meglepetést, nem szeretik a meglepetéseket (pozitívat sem), a váratlan dolgokat, de nehéz is őket meglepni. Váltakoznak a bízás és nem megbízás között, hideg és meleg, édes-savanyú hozzáállás jellemzi őket, egy csapásra válthatnak egyik állapotból a másikra. Amikor azt érzik, nem hűséges valaki, elfordulhatnak, de bocsánatkérés visszafordíthatja őket -legfeljebb még kevésbé bíznak meg a másikban.

 

Alacsony szinten

Alapfélelmük, hogy támogatás nélkül maradnak, képtelennek lesznek a túlélésre. Amikor stresszelnek, extrém mennyiségű szorongás, kétségbeesés jellemzi őket, miközben megpróbálják a félelmetes világukat kevésbé veszélyessé tenni. Nem lehet könnyű, folyamatosan a legrosszabb eshetőségre gondolnak, lefelé tartó spiráljukban pár lépésre vannak a hajléktalanságtól és egyéb katasztrófáktól. Észérvek nem segítenek, azokat úgy értékelik, hogy nem veszik komolyan, nem támogatják őket. Hajlamosak projektálni, minden rosszat, ami megtörténhet velük, a félelem belül, és azt kisugározzák mindenre és mindenkire. Mások azok, akik okozzák ezt az érzést, más viselkedése váltotta ki, túl direkt volt, vagy nem túl direkt, minden jel számukra. Nem veszik észre, hogy ők maguk az okozói a félelmüknek, nem tudnak különbséget tenni a projekció és éleslátás között -előbbit összekeverik az utóbbival. Elképzelik az összes lehetséges rosszat -ami történhet velük-, és elhiszik, hogy az elképzelésük teljesen igaz. Túlgondolnak dolgokat, és a kritikus gondolkodás hiányzik belőlük, paranoiára való hajlam látható.

Ragaszkodóan dependensek tudnak lenni, pánikolóak és büntetőek. Minden cselekedetét ellenőrizhetik a társuknak, számon kérhetnek minden apróságot, és ezzel kiprovokálják -azt, amitől tartanak-, az elhagyást. Megnyugvást keresnek, de nem találnak, mert elutasítanak mindenkit, aki nem ért egyet a világnézetükkel, vagy merészel az ő nézetükkel ellentétes nézetet vallani (aki nem velünk, ellenünk). Édes-keserűek, belső konfliktus emberek megbékítésében, kielégítésben, és ellenük való lázadásban, értük, aztán ellenük. Ilyenkor nehéz érteni, mi történik, mivel sokszor bennük van a probléma, ott érzik a szorongást. Elakadhatnak kétségben, kétértelműségben, és nehézségeik lehetnek döntéshozatalban. Folyamatosan kételkednek a saját képességeikben, a problémamegoldásukban, ezért külső dolgokra támaszkodnak, csoport, vezető, vélemények, mások jóváhagyása. Folyamatos gyötrődés, idegesség, félelem, megkérdőjelezés. Konfliktuskerülők, félhetnek a direkt konfliktustól, félnek a másik szándékától, de félnek konfrontálódni, ezért rejtett manipulációk, felforgatás a fegyverük.

A csapatban akarnak lenni, de stressz hatására 3-okhoz lesznek hasonlóak, a félelem enyhítésére leválhatnak, elhúzódnak a csoporttól, és bizonyíthatják értéküket, túlteljesítéssel, eredményekkel, miközben fontos emberekhez dörgölőznek. Megtévesztővé is válhatnak a túlélésért, vagy megpróbálhatnak magabiztosnak, eredményesnek tűnni. Félhetnek a félelmük kifejezésében, lehetnek igen agresszívak (passzívan), és visszautasíthatják az együttműködést. Stresszben merevek, végrehajtanak egy szolgálatot vagy szerepet a munkában, de nincsenek jelen. Más esetben távolmaradással különülnek el, bizalmatlanok, folyamatosan elégedetlenkednek, zendülők. Jellemzően pár embert gyűjtenek ehhez maguk köré, akiket meggyőznek. Hisznek a számok erejében, hasonló gondolkodású emberek között találnak támogatást és erőt. Kétségekkel és zavarodottsággal teltek, vágynak a biztonságra, amit összetartó csoportok adhatnak, de néha félnek attól csoporttól, nem akarnak a rossz oldalra kerülni.

Biztos konklúziót akarnak -de olyan sokszor nincs-, jöhet a kételkedés, információgyűjtés, gyanakodás, konspiráció. Meggyőződéseik elválaszthatják másoktól, akik nem hisznek abban. Sokuk nagyon politikus, egyik párt biztonságos, a másik meg veszélyes, és ha valaki nem ért egyet velük, nemcsak, hogy nem jól informált, de egyenesen gonosz. (Ironikus, hogy mindkét oldalon vannak 6-ok ezzel a nézettel -persze sokan mások is ilyenek). El akarják őket kapni -ez az alapgondolatuk-, és próbálnak egy lépéssel előrébb járni. Nem bízhatnak másokban, főleg a hatalomban lévőkben nem. Nyomásra visszavonulhatnak, és elrejtőzködhetnek, miközben gyanakodnak mások rejtett szándékában; mindenre és mindenkire. Paranoidok, bizalmatlanok, félelemmel teltek, folyamatosan kérdeznek, és sosem érzik, hogy megoldást vagy választ lelnének. Kétségbeesett próbálkozásaik lehetnek, hogy infót gyűjtsenek a túlélésük biztosítására. Akárhány szakértővel beszélnek, akárhány kutatást olvasnak el, a végén ugyanolyan zavartak lehetnek, mint az elején.

 

Magas szinten

Megértik, hogy támogatás egyaránt létezik önmagukon belül, és azon kívül is. Rájönnek, hogy talán ők is tudnak harcolni a szörnyekkel. Megtanulnak bízni a saját belső autoritásukban, ahelyett, hogy másoktól tennék függővé, és várnák el, hogy biztonságban tartsák őket. Ennek eredményeként magabiztosak, nyugodtak, reziliensek, és másokkal mélyen, szilárdan kapcsolódnak, megbíznak másokban is. Tiszták és bátrak, tudják, hogy tudnak magukról gondoskodni, és kevés dolgot kell a világon igazán megvédeni. A következő helyes lépésre koncentrálnak, nem gondolnak túl dolgokat. A bizalmat választják magukban és másokban. Éreznek még némi félelmet, szorongást, de képesek továbblépni, eléggé bíznak magukban és másokban, sokkal bátrabban viselkednek.

Mély érdeklődést tanúsítanak az emberek felé, támogatóbbak akarnak lenni, mellettük akarnak lenni, bátorítani. Erősebb kapcsolatokat építenek, közös bizalmi alapon. Az elnyomottakkal, átlagemberrel azonosulnak, egalitáriusak akarnak lenni. Tudatosabbak abban, hogy mi az általános emberi igény, és hogy hogyan segíthetnek mindenkinek. Mindenki hasznára válnak a döntéseik, nem próbálnak kiemelkedni, csak támogatják a csoportot, aminek részesei.

Ekkor a 9-ekhez hasonlóvá válnak, több békét, kevesebb félelmet és szorongást tapasztalnak. Sokkal öntudatosabbak, és tudatosak, sokkal megfigyelőbbek, megértőbbek. Továbbra is jól olvassák a szituációkat és embereket, de jóval több bátorsággal, önbizalommal, optimizmussal értékelik ezeket, nem projektálják tovább a félelmeiket a környezetükre. Bölcsen kiszűrik a kockázatokat, és mérlegelnek köztük, a döntéseiket sokkal inkább tényekre és a megérzéseikre alapozzák. Jobban bíznak a kollégáiban, tanácsadókban, megfontolás után több hitük van magukban és másokban. Megtalálják a legjobb utat előre, a kockázatok és problémák ellenére. Röviden, egészségesebbek, békésebbek, megbízóbbak, minden oldalt láthatnak, kevésbé gyanakodóak, ellazultak, megbíznak a megérzéseikben, és nem aggódnak annyira.

 

Vakfoltok

-saját belső erő vagy autoritás
Önmagukon kívül szokták keresni a biztonságukat, keresik a tökéletes vezetőt, aki mögé beállhatnak. A saját képességeikre vakok, a partvonalon kívül állnak, támogatják, vagy kihívják a vezetőt, de nem akarnak azok lenni. A saját erejüket másokra vetítik, mások tegyék meg az első lépést, és azt követik. Másoktól várják, hogy megmondják, mit tegyenek, de amikor vezetésre találnak, megkérdőjelezik. Jó problémamegoldók, tehát sokkal alkalmasabbak döntések meghozására, mint azt gondolnák.

-látni a pozitív oldalt minden adott szituációban
Náluk a figyelem fókusza azon, hogy mi rossz, mi nem működik, mi veszélyes, fenyegetés, mi romolhat el. A pohár félig üres típusú emberek, pesszimisták, nem létező jeleket keresnek, ami azt mutathatja, hogy a dolgok nem működnek. Megfeledkeznek emiatt a dolgok jó oldaláról, ők azok, akik még egy nyereményt is problémának fognak fel. Meg kell tanulniuk ellazulni, és értékelni a jó dolgokat, bízni a meglévőben. Amikor a problémák mégis felütik a fejüket, pont ők azok, akik a leginkább el tudják ezeket hárítani.

-tendencia a félelem projektálására a külső világra
Nem árt realizálniuk, hogy van egy gyanakodó, fürkésző természetük, aminek köszönhetően a félelmüket kivetítik. Amikor az állásukat veszélyben érzik, elkezdenek kérdezősködni, gyanakodni, a többieknek furcsa lesz a viselkedésük, és ezzel zárják ki magukat. Szeretnek a dolgoknak mögé nézni, hátsó szándékokat kutatni (pl. ki pénzelte ezt a kutatást?), mások szándékait megkérdőjelezni. Gyakran a belső félelmeiket vetítik ki másra, és úgy érzik, hogy mások okozták a félelmeiket, mások adtak erre okot. Meg kell tanulniuk megkülönböztetni a projekciót az éleslátástól, felismerni azt, hogy mikor látnak többet egy dologba, mint ami valójában.

-hasítás (splitting)
A jó-rossz, biztos és félelmetes, velünk-ellenünk, jó fiúk és a gonoszak, fehér-fekete ellentétek az ő világuk. Számukra nem léteznek árnyalatok, csak szélsőségek. (Például aki cigizik, csak rossz ember lehet, ez a szimbólum van a sörön, akkor az gonosz, ez az autómárka jó, ezt volt az ükapának is, nem kell más.) Emiatt nagyon dogmatikusak lehetnek a nézeteik. A viselkedésük is ehhez hasonló, teljes vállszélességgel ott lehetnek valaki mellett, de ha valami miatt meginogna a bizalmuk, akkor ellene fordulnak. Nincs olyan, hogy közömbösek valaki, vagy valami iránt, csak angyalok és démonok léteznek. Fel kell ismerniük, hogy a világ ennél komplexebb, az emberek meg még annál is.

-az érzéseik és megérzéseik, mint jó forrása az információnak
Jellemző működési spiráljuk, hogy érzik a félelmet, akcióba akarnak lendülni, de ez elmarad, így túlgondolják, majd elkezdődik a projekció. Egyéb módja is van tudni dolgokat. Túlgondolják, hogy valaki megbízható-e, ahelyett, hogy a megérzéseiket használnák. A megérzések a tudatalatti üzenetei, a múltból tárolt nem tudatos tapasztalatok alapján, ezért megbízhatóbbak lehetnek, mint a túlgondolás. Éleslátóak tudnak lenni, ha megbíznak magukban, a megérzéseikben.

 

Kapcsolatokban

A kapcsolatokban egy lojális támogatót várnak, ezek ők, és ezt is keresnek. Egy megbízható, kiszámítható és konzisztens partnert keresnek, aki határozott, és segít elnémítani az állandó önkérdőjelezésüket, aki segít, amikor szoronganak. Olyan társ kell nekik, aki figyel rájuk -ítélkezés nélkül-, a félelmeikre, szorongásaikra (függetlenül a logikátlanságra);, aki segít nekik odafigyelni, és támaszkodni a saját belső hangjukra és belső ítéletükre, hogy jobban bízzanak magukban, képességeikben. Fontos megerősíteni a kapcsolatot, mert akkor tudják intim szinten, hogy megbízhatnak a másik jelenlétében az életükben. Számukra az együtt eltöltött minőségi idő a legfontosabb ahhoz, hogy biztonságban, és szeretve érezzék magukat. Őszinteség, nyílt kommunikáció és minőségi idő segíti, hogy kényelmesnek érezzék a kapcsolatot. Otthonérzetet akarnak teremteni; a biztonságérzet az előfeltétele az érzelmi és fizikális intimitásnak, anélkül nem megy. Mindig lesz egy kicsi gyanakvás -ez alap bennük-, de amikor végre eljutnak arra a pontra, hogy bíznak a másikban, és eldöntik, hogy a családjuk része a másik, a jövőt vele élik, akkor nagyon elkötelezettek és hűségesek lesznek. Egészséges 6-ok önfeláldozóak, a szeretteiknek szentelik magukat, egy biztonságos, stabil, kiszámítható és mókás környezetet teremtenek.

Tudnak lazítani, de ilyenkor azt érzik, hogy nem elég éberek. Amikor a dolgok nyugodtak, gyakran gyanakodóvá válnak, és időnként szkeptikusak a partnerükben, szeretetükben, időbeosztásukban, őszinteségükben. Amikor inkonzisztenciát észlelnek, stresszel reagálnak, kötelességük a kételkedés, mindig van még egy kérdésük. Túlértékelik az arckifejezések fontosságát, és egyéb jeleket (miért tartott ilyen sokáig mondani), de jól is olvassák. Fárasztó lehet velük élni, mert az az érzet, hogy folyamatosan megkérdőjelez. Minden jelre figyelnek, hogy a kapcsolat elég biztonságos-e, folyamatosan jeleket keresnek, ami frusztráló (mert mi van, ha a partner későn ér haza, vagy ha meglepetést tervezek, és nyomozni kezd). A folyamatos belső félelem és megkérdőjelezés éket verhet közéjük és a többiek, vagy partnerük közé.

Defenzívek és reaktívak lehetnek konfliktusban, a konfliktus veszélyeztetheti a biztonságérzetüket, ezért el akarják azt kerülni. Édes-keserűek, egy pillanat alatt fordulhatnak (ez fontos észben tartani) támogatóak, majd ellenségesek. Idegesek konfliktusban, időre van szükségük az átgondoláshoz, kiírni magukból kényelmesebb nekik. Konfliktus után biztosak akarnak lenni abban, hogy minden rendben, megbocsájtás megvan, dolgok tovább haladnak (de azért ők tartanak listát ezekről magukban). A kapcsolat biztonsága fontos, ezért hamar le akarják tudni a konfliktusokat, de ez frusztrálhatja a partnert, mert még haragos, amikor ők már gyorsan továbblépnének.

Komfortosak az ismert dolgokkal, félelmük eltűnik barátok társaságában, a félelem kicsit nyugvóban, amikor olyanok körében vannak, akikben megbíznak. A távolság és csönd felerősíti a félelmüket és kétségüket. Mindig éberek, megfigyelik a környezetet, figyelnek arra, mi hangzott el, és arra is, ami nem lett kimondva, és a viselkedést beszéd közben. A ki nem mondott hangos nekik, gesztusok, arckifejezések, csend, mindenből olvas, szemük a felszín alá megy, igazi nyomozók. Az üzenetet nézik az üzenet mögött, rejtett szándékot, motivációkat feltételeznek, hogy jelen lehetnek másokban.

Az őszinteséget és a nyíltságot részesítik előnyben szinte minden fölött, ha nem bíznak másban, nem fog működni a dolog. Hamarabb elmondják a legrosszabbat, mint hogy titokban tartsák, ezt várják viszont, a bizalom az első, még füllentés se megengedett. Tudni akarják, mivel néznek szemben -és jó eséllyel képesek is szembenézni ezzel-, a titkolózást nem szeretik. Szükségük van rá, hogy tudják, mi a gond, mert akkor fel tudnak készülni, szembe tudnak nézni a krízissel. Nem megkérdőjelezni akarják a másikat, csak az infó kell nekik, ha nincs, szorongást, bizonytalanságot okoz bennük. Hallani akarják az igazat, tiszta, tömör, őszinte módon, ami történni fog, nem olyan félelmetes, mint ami történhetne. A hamisság növeli a gyanakvást, nehéz megbocsájtani és bízniuk újra. Nem akarnak felkészületlenek lenni, ha valami rossz történik, tudni akarják. Felbátorodnak a veszélyben, félelmek jórészt eltűnhetnek, ha tudják, mivel néznek szembe, akkor akcióba léphetnek. Az akadály előttük, arra fókuszálják a figyelmüket -távol a félelemtől-, majd eltüntetik az akadályt, és nem tudják, merre menjenek, újra félelmet éreznek. Ellenállás nélkül nem tudják az irányt meghatározni, az a biztos pontjuk.

 

7 - A felfedező (bűnük a falánkság)

A gyerekkori megélésük az, hogy magukra vannak hagyva, a szülők elfoglaltak, nem törődnek velük, így szórakoztatják magukat, hogy elnyomják a félelmeiket. Ezt teszik később is, magukkal és másokkal is, jól érzik magukat, amikor másokat szórakoztatnak. Közmondásos gyerekek -azok is akarnak maradni-, naiv attitűd, sokaknak éretlennek hatnak. Ők voltak azok a gyerek, akik könnyen unatkoztak, számukra ez a legfájdalmasabb, félnek az unalomtól. Elkerülik a korlátozásokat, stimulációkat keresnek, élményeket, tapasztalatokat, értékelik a spontaneitást, szabadságot, szeretik a kibúvókat, tartalékopciókat, lehetőségeket, ideákat. Szeretnek álmodozni -ahol minden lehetséges-, tervezgetni; de összekeverik az ideákat, az aktuális megvalósítással, jó ötletgazdák, de a tervek végrehajtásánál elvesznek. A kezdeti szakaszát élvezik, de aztán megunják és halogatnak, mert félnek az elköteleződéstől, és a részletek kidolgozásától. Nehéz egy feladatot bejezniük, mert a praktikusságok, az adatokra való figyelés és logisztika unalmas számukra. Lehetnek kreatívak, elkötelezettek, szintetizáló elmék: különböző dolog között kapcsolatot teremtenek. Féktelenek és türelmetlenek, agyuk olyan gyors, hogy csak félútig gondolnak végig dolgokat, sokszor félkész ötleteket már megosztanak, még mielőtt igazán végiggondolták volna azt. Csalódottak lehetnek, amikor a tervük nem működik úgy, ahogy várták, frusztráltak lehetnek, hogy ez jobb lehetne. Sok szorongást éreznek, amikor dönteni kell, azt érzik, nemet mondanak sok egyéb más opciónak, még egy jó döntés is borzalmas érzés nekik.

Világnézetük szerint az élet üres, és ők a felelősek, hogy megtöltsék; avagy a jövőbe tekintek, a világ teli lehetőséggel és opciókkal. Extrémen optimisták, akik az életet egy büfének látják, korlátlan lehetőségekkel. Falánkan (ez a bűnük) habzsolják az életet, és másokra is rávetítik ezt a falánkságot, ezért sietniük kell, mielőtt elfogy, mindent akarnak. Keresik a legjobbat, szeretik megkapni az újat, kipróbálni és megosztani mindent, figyelmük középpontjában mindig az található, ami nincsen. A boldogság mindig egy karnyújtásnyira, de sosem érik el. Legnagyobb vágyuk, hogy a vágyaik, igényeik és akaratuk teljesüljenek, és boldogok, elégedettek legyenek. Elégedettséget, kielégülést (ürességre utal) keresnek, stimulációt (valamit csinálni kell), jól akarják érezni magukat, elmenekülni a rossz érzések elől, nem akarnak a valósággal szembenézni. Kreálni akarnak szituációkat, csinálni dolgokat, stimulálni beszélgetéseket, tenni valamit, mindegy, hogy produktív, hasznos, vagy sem. Nehezükre esik tudni, mikor elég az elég, ők a leginkább hajlamosak a függőségekre, lehetnek szerhasználók. A vágyuk, hogy hedonisták legyenek és élvezetkeresők, könnyen bajba keveri őket (pl. hiteltartozás).

Túlbecsülik a saját képességeiket, alkalmasságukat és tudásukat, szélessége van a tudásuknak, nem mélysége, mert mindig továbbugranak a következő témára. Magabiztosak, azt gondolják, hogy meg tudnak csinálni és tanulni mindent. Gyors tanulónak tartják magukat, de inkább csak hamar lépnek tovább, adrenalin-függők, új, stimuláló tapasztalatot keresnek. Az aktuális érdeklődésükre teljesen rá tudnak fókuszálni, sok energiát és pénzt pazarolnak arra, aztán idővel továbblépnek -sosem állnak meg valaminél-, és más új hobbi viszi el a teljes figyelmüket. Random, hogy éppen mire fókuszálnak, segít nekik elmenekülni az unalomból, ezért könnyen nehezükre eshet másra fókuszálni az új, izgalmas hobbin kívül. Munkában is lehetnek ilyenek, különböző karrierek, nem csak munkák. Mindent ki akarnak próbálni, tudni, hogy melyik a legjobb (lehet az, ami mellett kitartanak). Rugalmasak, ki tudják magukat húzni a csávából, meg tudom csinálni attitűd jellemzi őket. Naivan azt gondolják, minden megváltozik, ha a hozzáállásukat megváltoztatják; azaz lelkesedés fontosabb számukra az informáltságnál, tervnél, végrehajtásnál.

A félelemcsoport tagjai, de általában nem tudatosak abban, hogy félnének, nem érzik a félelmet, szimplán csak elkerülik azokat a dolgokat; tartanak az unalomtól, beragadástól. Amikor elkezdenek unatkozni, akkor intenzívebbek lesznek, fizikailag mocorognak; eltérítik a fájdalmas érzéseket, érzelmeket, szomorúságot, elütik humorral. Viccesek, okosak, spontánok, kalandosak, új, izgató kihívásokat keresnek. Túláradóak, kifejezőek, szeszélyesek, bolondosak, mókakedvelőek, könnyedek, nem szeretik a konfliktust, remek társaság lehet. Nem akarnak szomorúak maradni, jókedvűek akarnak lenni, és ezt az örömet hozni, akárhova mennek. Szeretik az embereket, újakkal megismerkedni, de lehet, hogy nincs mély, közeli barátságuk, mert tovább mennek gyorsan. Úgy nézhetnek ki, mint egy bipoláris: mániákusak, lelkesek, mókásak, feldobottak, pozitívak, társaságkedvelőek; de amikor lecsendesülnek a dolgok, akkor lehetnek lekapcsoltak, depressziósak, frusztráltak, ingerlékenyek, mérgesek. Rákényszerültek feladatokat elvégezni, ahelyett, hogy a következő kalandban vennének részt, miközben a világ meg megy tovább. Számukra a normális élet egy börtönhöz hasonlít, fájdalmas korlátozás. ADHD-sokhoz hasonlóak, könnyen megzavarható a figyelmük, saját magukkal is könnyen megteszik ezt.

Idealista, pozitív emberek, a napos oldalra fókuszálnak, emelik a hangulatot nem szeretnek elakadni, unatkozni, kerülik fájdalmat, félnek az érzésektől, a kimaradástól, elakadástól, elégedettek akarnak lenni (szinte sosem azok). Optimisták, az egyik fő képességük, hogy a negatívat pozitívvá tudják változtatni, újraértelmezni. Ez gyöngeség is lehet, nem engedik meg maguknak a fájdalmas érzések megélését. Gyűjtögetőek, gyűjtenek új dolgokat, élményeket, embereket, miközben hátrahagynak ígéreteket, fájdalmakat, sérüléseket -amiket okoztak-, újraértelmezik, nem vállalják ezekért a felelősséget, ezért nemtörődömnek, önzőnek hatnak. Elmenekülnek attól a fájdalmas érzéstől, hogy rosszat tettek, és ennek elismerésétől, ehelyett újrakeretezik. Sok újraértelmezést csinálnak magukkal és másokkal kapcsolatban, pozitívra fordítanak, még ha a negatívval kellene szembenézi. Nem csak a pillanatban értelmezik újra a negatív dolgokat, még a memóriájukból is törölhetnek dolgokat, a legjobb időkre emlékeznek a felnövésben.

 

Alacsony szinten

Bűnük a falánkság, sosem elég, (félig) üresek, megfosztottak, anélkül kell lenniük, ami nélkül nem tudnak, nem elégedettek. Szükségük van még egyre, utána kell menniük a dolognak, zsákmányolni, gyűjteni, megkapni azt, ami a szorításukon kívül van ...és akkor boldogok lesznek, teljesek, nem szoronganak többé. Alapfélelmük a fájdalom, megfosztottság nem érezni egésznek magukat (valami hiányzik). Félelem, hogy kimaradnak valamiből, sosem elég jó semmi, sokkal jobb is lehetne. Ez a vágy a jobbra teszi őket szerencsétlenné, unatkozhatnak és frusztráltak lehetnek a dolgokkal. Elutasítanak mindent az életükben, mert nem ér fel a magas sztenderdhez -ezzel másokat frusztrálhatnak. A szorongás annyira elönti őket, hogy mániákus viselkedés (feldobottság, figyelmetlenség, hiperaktivitás, ideges energia, hogy ez lehetne jobb) vagy depressziós (haragos, zsémbes, miért kell ezt csinálni) között váltakoznak, bipolárisak.

A figyelmük fókusza azon, hogy mi lehet jobb, ezért örömtelennek tűnhetnek, a boldogságot keresik, és nem értik az öröm (amikor a körülményektől függetlenül boldog valaki) és a (feltételekhez kötött) boldogság közötti különbséget. Nem értik, hogy a boldogság belülről fakad, nem kell máshol lenniük földrajzilag, más emberekkel, mást csinálni ahhoz, hogy boldogok legyenek. Amikor egészségtelenek, kiszívják az örömet onnan, ahol vannak, aztán lelépnek máshol keresni azt. Szorongva, tiszta irány nélkül, előre mozognak, ki akarnak szabadulni, mert szűknek, korlátosnak, unalmasnak, kellemetlennek érződik minden, és ők itt ragadtak ebben. Látni lehet, ahogy el akarnak menekülni -hogy visszaszerezzék a boldogságukat-, oda, ahol a fű zöldebb, az ég kékebb.

Szétszórják a fókuszukat, energiájukat mindig a következő dolgot akarják csinálni, és nem tudnak arra fókuszálni, ami van. A jövőre figyelnek, azon gondolkodnak, hogy -másokat figyelembe nem véve- ők mit akarnak csinálni, megkapni, és igyekeznek kitalálni, hogyan szerezzék meg ezeket. Amikor nem ez történik, hajlamosak jelenteket produkálni; csöndesek, mogorvák, akaratosak, durcásak (mint egy gyerek, kinek elvették a játékát). Kimutathatnak frusztrációt, akár haragot is, csalódottak lehetnek, mert az álomtervek nem történnek. Duzzogóak, morcosak, amikor a való világ szembejön álomföldével, mert a tervben nem volt fejfájás. Mások határaira nincsenek tekintettel, szabályokat nem feltétlen követik, simán hátrahagynak embereket, eltűnnek. Álmodozóak, naiv pozitivitás jellemzi őket, gyerekek akarnak maradni, elkerüli a nehéz beszélgetéseket, félkészen hagynak mindent, opciókat nyitva hagyják, nem köteleződnek el. Örökösen elmenekülnek az önreflexiótól és másokat okolhatnak a körülményeikért, haragosak, mérgesek, ha nem mennek jól a dolgok, de nem vállalnak felelősséget ezért. Amikor izolálták magukat másoktól, a meg nem gondolt szavakkal, cselekedettekkel, hedonista önzőségükkel, akkor nagy nehezen elfogadhatják a felelősséget, és azt csinálják, amit kell. Sokszor ezt az utolsó pillanatban teszik, amikor a báj már nem elég. Addig halogatják, amíg nem lehet már tovább, vagy ha megkapják az energialöketet hozzá.

Stressz esetén 1-ekhez lesznek hasonlóak. Stressz alatt sokkal kritikusabbak, ítélkezőbbek, nyersebbek, merevebbek és rendszeresebbek lesznek, elvégzik a teendőket. Az öröm eltűnik, és a kötelesség jön, húzódozva csinálják ezt, agitáltan próbálnak elfutni a felelősségek elől. Zaklatottak, mert azt érzik, minden szabadságuk eltűnt, korlátozott, frusztrálttá, kimerülté, agresszívabbá válhatnak. Kiszívják az örömöt a kapcsolataikból, a humorérzékük eltűnik, ahelyett, hogy humorosak lennének, inkább szarkasztikusak. Gondolkodásuk sokkal fekete-fehérebbé válik. Nehéz velük bármilyen tevékenységben részt venni, mert mindig azt akarják csinálni, amit nem csinálnak éppen. A pozitivitás eltűnik, depressziósak is lehetnek, megpróbálnak elfutni a problémáik elől. Fantáziavilágba menekülhetnek, hogy elkerüljék a valóságot, mindent, ami szomorú. Fals pozitivitás jellemezheti őket, többet és többet fókuszálnak arra, ami örömet okoz, azaz függőség veszélyének vannak kitéve. A legfüggőbb típus, (falánkság), külső dolgokkal igyekeznek elnémítani a fájdalmat, az ürességet. Függőségük gyűjtögetésben is megnyilvánulhat, halmoznak dolgokat.

Kívülről úgy tűnnek -és maguk is így gondolják-, mintha csak valami után, felé mennének, de valójában más a motorja ennek a kérlelhetetlen mozgásnak. Valójában az unalom, üresség, szomorúság, harag, frusztráció, egyedüllét, nélkülözés, unalmas munka elől menekülnek el. Előfordulhat, hogy tökéletes helyzetből elmentek, mert unatkoztak. Az a vágy vezeti őket, hogy mindent csináljanak, ellenállnak a határokra, limitekre; sarokba szorítottságot, csapdahelyzetet éreznek. Emiatt önromboló és önsorsrontó viselkedésekben vesznek részt. Talán le kellene ülniük a gondolatokkal, mélyre kellene ásniuk; lehet, a belső utazás egy új, teljes tapasztalat lenne.

 

Magas szinten

Megtanulnak teljesen érezni, megtanulják megtapasztalni az érzéseiket, elmélyednek benne, és elfogadják azokat. Hajlamosabbak a fájdalommal élni, eltűrni, kitartani. Amint megtanulják elviseli a sötétet, az életük gazdagabbá válik, a fények fényesebbek lesznek, sokkal jobban értékelni fogják a pozitív dolgokat. Amikor integrálták a negatív és pozitív tapasztalatait az életnek, akkor az igazi boldogság -az öröm- és teljesség érzését is elérhetik; békét találhatnak a nehéz dolgokban, és örömöt hozhatnak a nehézségekbe. Könnyűszívű humort hoznak bármilyen eseménybe, a kétségbeesésbe is örömet hozhatnak, nem fordítva. Tudják, hogy ők felelősek a boldogságukért, eldönthetik, hogy elégedettek lesznek, vagy inkább frusztráltak, mert lehetne jobb.

Nincs szükségük tovább elvonni a figyelmüket, többet fókuszálhatnak, dolgozhatnak megoldásokon, jelen vannak, mélyíthetik kapcsolataikat, jobban odafigyelnek a másokra. Boldogságot és békés örömöt árasztanak, szellemesek és mélyek, inspirálnak másokat, hogy álmodjanak, a nyugodt, de élénk jelenlétükkel. Le tudnak lassulni, boldogok lesznek kevesebbel, felismerik, hogy eltérítik magukat a fontos dolgok elől, ezért visszahozzák magukat a valóságba, figyelmüket és fókuszukat megerősítik. Mélyebbek, megértőbbek, az élet értelmében gazdagabbak, kevesebbet fogyasztanak, rájönnek, hogy a kevesebb több. Nyugodtak, szemlélődőbbek, megfigyelőbbek, introvertáltabbak, befelé fordulóbbak lesznek.

Ilyenkor 5-ökhöz lesznek hasonlóak, fókuszáltabbak, szorgosabbak, determináltabbak, kevesebb dologra van szükségük. Tanuló és fejlődő emberek lesznek, akik nagy örömet találnak mélyre ásni információkban. Mélyebbre mennek, ahelyett hogy szétszórnák az energiáikat, szakértővé válnak egy témának. Lelkesek, szenvedélyesek az tudással, amit szeretnek megosztani másokkal, ezáltal másokat is ösztönöznek, szenvedélyesé tesznek a téma iránt. Megtanulják lenyugtatni a nagyon aktív elméjüket, fókuszálni emberekre, feladatokra, munkákra, érzelmekre, erőfeszítés nélkül fejezik be a munkájukat.

 

Vakfoltok

-a móka, pozitivitás és élvezetek keresése hogyan a fájdalom elkerülése által hajtott
A figyelmüket elvonják a kényelmetlen érzésekről, azzal a gyors sebességgel, amivel az aktuális vágyaikat hajszolják. Sokkal jobban fókuszálnak arra, amit üldöznek, így nem gondolnak bele, hogy mi elől futnak el; előbbi célt látják, utóbbi zavaros számukra. Más emberek láthatják, ahogy próbálják üldözni a dolgokat, szerencsétlenné téve magukat és másokat, próbálják magukat boldoggá tenni. Hajthatatlanul üldöznek dolgokat, miközben a kötelező teendőket elhanyagolják, és rengeteg rossz döntést hoznak az életben.

-van egy értéke annak, ami a fájdalomból és a kényelmetlenségből származik
Ez egy útja annak, hogy az ember mélyebb érzelmi igazságokhoz kapcsolódjon. Egészségesen elfogadhatják, de általában csak el akarnak futni a fájdalom és az unalom elől. Van értéke a nehéz dolgoknak, és annak is, ha egy nehéz feladatot teljesítenek. Mélyebb személyé teszi őket, kapcsolódnak a saját érzéseihez, ami segít felismerni mások fájdalmát, ezáltal együttérzőbbek lehetnek. Nem kell más, hogy elégedett legyenek, csak önmaguk és az alapszükségletek, ha nincs szükségük másra, bármi boldogíthatja őket. Ehhez az kell, hogy a sötét érzésekkel szembenézzenek, ne meneküljenek tovább.

-a hatásuk másokra, a hajthatatlan fókusz a pozitívon
Ez a pozitivitás néha sekélyesnek, komolytalannak látszódhat másoknak, mint akinek hiányzik a nagyobb kép. Mint Tigris a Micimackóból, körbeugrálják az embereket, és banálisnak, felszínesnek hatnak; néha nehéz abban bízni, aki csak a pozitívat nézi. Úgy hangzanak, mint akik nem veszik komolyan az érzéseket -és nem is akarják-, se a sajátjukat, se másét; együttérzés helyett sekélyes közhelyeket dobálnak. Mások azt érezhetik, hogy nem törődnek velük, hogy hátra lettek hagyva.

-a saját képesség, hogy a kellemetlen érzésekkel megbirkózzanak
Szabadságot akarnak, ezért könnyen csapdában érezhetik magukat a kötelességek hallatán, holott nem veszélyezteti az életüket, időről-időre rákényszerülnek a megtevésükre, és nem rokkannak bele. A nehéz érzések ugyanígy elkerülendő dolgok számukra, azokkal viszont ritkábban kényszerülnek szembenézni. Ahogy a kötelességekkel, úgy a nehéz érzéseket is képesek lehetnek megbirkózni, nem fognak beleragadni. Amikor tudatosan teszik ezeket, rájöhetnek, hogy nagyobb csapda nem szembenézni ezekkel, mintsem elfogadni.

-a pozitív oldala a lelassulásnak és jelen lenni a tapasztalatokkal, nem számít mi az
Túl gyorsan mozognak egyik dologról a másikra, így igazán sosincsenek ott. Elmehetnek ezer izgalmas kalandra, nem ér semmit, ha nem igazán vannak lélekben ott, mert már a következő eseményen jár az agyuk. Lelassulva megtanulhatják értékelni az adott pillanatot, akár csak a hátsó kertben, vagy egy parkban ülve megtapasztalhatják az élet mélyebb szépségét, anélkül, hogy bárhova rohanniuk kellene.

 

Kapcsolatokban

A kapcsolatban egy utazótársat keresnek. Olyan társat keresnek, aki kapcsolódik hozzájuk abban, és csinálja, amit egyébként egyedül is csinálnának... El akarnak menni helyekre, és csinálni dolgokat, és akarják, hogy más is velük tartson. Az ideális társ az, aki csodálja őket, és stimuláló társaságot biztosít, amíg ők jól érzik magukat. Szeretnek kalandokat tervezni, és nagy álmokat kergetni, mélyen kapcsolódva érzik magukat azzal, aki hagyja agyalni az ötleteiken, és ha beszélhetnek a hobbijukról, érdeklődésükről. Szükségük van egy partnerre, aki értékeli a függetlenségüket, de -korlátozás nélkül- segítenek nekik a földön maradni, aki segít realizálni a terveket, az álmodozó-tervező üzemmódból kilépni. Szeretik a mókát a partnerrel, értékelik, és közel érzik magukat olyanokhoz, aki értékeli a humorukat és vidám viselkedésüket, csodálja őket, de nem várja el, hogy mindig bekapcsolva legyenek. Akarnak dolgokat csinálni, nem fognak minden este otthon ülni, szerintük a legjobb idő a cselekvésre a most, túlterhelhetik magukat, és irritálhatják az embereket azzal, hogy mindent akarnak. Az aktuális érdeklődésüket követik, arra fókuszálnak, figyelmük mindig a következő eseményen, de ez nehéz és fárasztó azoknak, akik velük élnek, lemeríteni magukat és a partnerüket egy normál része a kapcsolatnak, sose elég nekik. A partner azt érezheti, hogy hátra lett hagyva, vagy azt, hogy nem elég, hogy kielégítse őket. Minden, amit csinál, minden, amire igent mond, az összes pénz, amit elköltenek, az összes kaland, amiben voltak sem elég. Mindig kutatnak a boldogság után, és a partner azt érezheti, hogy nem elég, nem boldogak vele. Vágynak arra, hogy a partnert boldoggá, elégedetté, szeretetté tegyék, miközben azt akarják csinálni, amit ők akarnak. Némi ellentmondás van ebben, kompromisszumok kellenek, nem működhet a kettő egyszerre.

Folyamatos csapdahelyzetben vannak; akarnak dolgokat csinálni, de nem akarnak konfliktust, nem akarnak felmérgesíteni másokat azzal, hogy egyedül csinálják, pénzt költenek rá. Amikor valamit áthágnak, gyorsan feltakarítják a nyomokat. Nem akarnak az életükben másokat boldogtalanná tenni, csak a fókuszuk magukon, a saját igényeikre, boldogságukra jobban gondolnak, a saját tervüket követik. Ezért csinálhatnak, mondhatnak dolgokat, kihagyhatnak, hátrahagyhatnak embereket akaratlanul, csak mozognak a következő dologhoz, és megtört ígéretek csíkját húzzák maguk után. Ezeket nem akarják beismerni, megszépítik, nem vállalnak felelősséget a döntéseikért, cselekvéseikért. Nehezükre esik a szavaikért és cselekedeteikért vállalni a felelősséget, ha valakit megsértenek, átformálják a helyzetet, ők ártatlannak tűnnek fel. Azt csinálnak, amit akarnak, átsiklanak az ígéretek között, önzőnek tűnhetnek. Elkötelezettek a pozitív kimenetelhez, hogy rendben érezzék magukat, ők nem lehetnek rosszak. Dolgoznak azon, hogy eltüntessék az autoritást, egyenlősítéssel, barátkoznak a főnökkel, kibájolják a dolgokat, hízelegnek, hogy aztán azt csinálhassák, amit ők akarnak. Kibeszélik magukat a problémákból, ha ez nem megy, ha sarokba szorítják őket, és nincs már sárm, akkor zaklatottak lesznek, elismerik a hibát, és tovább akarnak lépni. Ez frusztráló lehet, mert nekik van problémájuk azzal, hogy mások problémáznak azon, amit elkövettek. Az egyet nem értéseket hatástalanítani akarják, viccelhetnek, hogy könnyítsék a feszült pillanatokat. A dolgok könnyű, boldog oldalán szeretnek maradni, ha a kapcsolat konfliktus felé fordul, le akarják zárni, továbbmenni, szőnyeg alá söpörni, nem szeretik a konfliktust, olyankor inkább lelépnek. Akkor kellemesek, ha csodálják őket, mellettük vannak, de gúnyolhatnak és lealacsonyíthatnak másokat, ha azok csapdába, vagy szolgai, alárendelt pozícióba helyezik őket.

Remek társaság lehetnek, kivételes támogatói másoknak és a kapcsolataiknak. Vidámak akarnak lenni, és meg akarnak másokat is örvendeztetni, de a könnyűség ellenére el tudnak köteleződni. Nehéz limitálni az opcióikat, nehéz egyet választani, mert azt érzik, nemet mondanak az egyéb száz opcióra; tehát amikor döntést hoznak, és választanak egyet, végiggondolták azt, hogy nemet mondanak másokra. Nehéz nekik ezt tenni, de ha elköteleződnek, hűséges társak lehetnek. Meglehetősen függetlenek, de boldoggá akarják tenni a partnerüket, ha azt érzik, nem megy, akkor azt gondolják, hogy valami nem stimmel. Amikor a partner mérges, azt az érzést kelti bennük, hogy elbuktak, rossz érzés nekik, nem teljesítették a partner szükségletét. Nagylelkűek a birtokolt tárgyaikkal, lelkesedéssel, dicsérettel, a másikba vetett hitben, az információival, megosztanak mindent (mások titkait is). Szeretik megosztani a kalandjaikat, a személyes életüket, a személyes infókat, a privát élet és mások kárára. Amikor találnak valami nagyszerűt, tudatni szeretnék másokkal, jó értékesítők, mert jó rábeszélők. Nyomulósak tudnak lenni, nem ez a szándékuk, de rábeszélőnek jönnek le, bájolnak, lefegyvereznek, kibeszélik magukat a bajból.

Amikor frusztráltak, merev a gondolkodásuk, amikor jól érzik magukat, pozitív, nyitott, folyékony, ami működik a másiknak hozzáállásúak. Szeretnek agyalni, szeretnek kreatívan, gyorsan gondolkodni, azt akarják, hogy komolyan vegyék őket, de nem gondolnak végig dolgokat. Gyakran az első dolgot mondják, ami eszükbe jut, gyakran mondanak olyan dolgokat, amitől mások mérgesek, irritáltak lesznek, amit nem feltétlen olyan értelemben akartak mondani. Vannak érzéseik, de nem sűrűn gondolnak arra, hogy megosszák, vagy nem gondolják, hogy kommunikálni kéne, erre nem akarnak fókuszálni. Beszélnek, de nem igazán kommunikálnak, nem beszélnek nyíltan az igényeikről, vágyaikról, érzéseikről. Figyelmük sem teljes, nem emlékeznek minden információra másokról. Amikor nem sietnek éppen a következő dologhoz, akkor rászánják az időt a beszélgetésre, főleg, ha valaki új, más helyről jött, új perspektíva érdekli őket, ez az, amit szeretnek, szélesíteni az elmét. Sok ismerősük lehet, nem probléma mindenkihez odamenniük. Azt gondolják, hogy az emberek kedvelik őket, és azt akarják érezni, hogy kedvelhetőek. Elég egyszerű a hozzáállásuk a kapcsolatokhoz, vonzódnak azokhoz, akik kedvelik őket, és ellenkezőleg azokkal, akik nem. Sose mennek a dolgok mélyére, a felszínen pattognak, a kapcsolatokat is felszínes szinten tartják, sekélyesek lehetnek, nem akarnak nehéz beszélgetéseket, próbálnak pozitívak, vidámak maradni. Kapcsolatokban nagyon társaságkedvelőek, bőkezűek, rugalmasak, az improvizálás az ő világuk, de amikor unatkoznak, akkor átváltanak introvertálttá.

Egészségtelen szinten fáradhatatlanul keresik a dolgokat, eseményeket, hogy boldoggá tegye őket. Impulzívak, szorongóak, vadul függetlenek, elfuthatnak érzelmi kapcsolódástól, érzelmileg nehéz helyzetekből. Nehéz idejük lehet a romantikus kapcsolatokkal, félnek az elköteleződéstől, megkötéstől, egy helyen maradni túl sokáig, extrém félelem az unalomtól, ha a kapcsolat túlságosan kiszámíthatóvá válik, kiutat keresnek. Maradni a távozás helyett, a fejlődés így nézhet ki nekik, kitartani, sok gazdag dolog ekkor történik. Egészséges szinten megtanulják megtalálni a szépséget, örömet, jelentőséget a jó időkben, ahogy a nehezekben is. Nem éreznek tovább késztetést arra, hogy elfussanak a fájdalom elől, jelen vannak az életben, örömérzetet hozva másoknak. A saját tevékenységek helyet, lehetőségeket keresnek a közösre. Megengedik maguknak, hogy a teljes spektrumát megtapasztalják az érzéseknek. A legjobbjukban vannak, amikor teljesek, és elégedettek ott, ahol vannak. Teljességet, megelégedést keresnek az életben, amikor megérnek, realizálják, hogy hosszantartó elégedettség nem található függetlenségben, távol emberektől, hanem kapcsolatokban.

 

8 - A kihívó (bűnük a bujaság)

Minden 8-nak van gyerekként egy 'mindenki menjen a fenébe' pillanata, amikor rájönnek, hogy nem függhetnek emberektől, akik döntenek az életükről. Azt látták, hogy az igazság kifordulhat, hogy az ártatlanok áldozatok lehetnek, és az erősek uralkodnak. Ők azok, akik hamar felnőttek, letették a plüssmacijukat, és alig várták, hogy valóban felnőve a saját életüket élhessék. Olyanná váltak, mint egy kókuszdió, kívül kemények, belül édesek, a kérdés csak az, hogy a külső durva héj mennyire lett kemény és érdes? Esetenként lehet annyira, hogy már sose mutatják meg a belső gyöngéd gyermeki énjüket. Nem lehetnek egy időben sérülékenyek és legyőzhetetlenek, szóval az utóbbit választják. Világnézetük szerint kétféle ember van: az erős és a gyönge -és ők nem lesznek az utóbbi; avagy, a világ egy igazságtalan hely, és ők védik az ártatlanokat, harcolnak az igazságért.

Szenvedélyes, céltudatos, elkötelezett emberek, akik keményen dolgoznak azon, hogy megvédjék magukat mások kontrolljától, és egyéb bántásaiktól. Függetlenek, akiknek sok bizalomra van szüksége ahhoz, hogy valakit a közelükbe engedjenek. Erődmentalitás jellemzi őket: akik belül vannak, azzal törődnek, védik, aki kívül, az nem számít, névtelen vándorok. Nehezen engednek be akárkit az erődbe, ha ezt megtették, sebezhetővé tették magukat, ezért hűséget várnak el, és ők maguk is ezt adják. Lehetnek odaadóak a közelengedettekhez, de lehet, hogy képtelenek sérülékennyé válni, mélyre rejtik gyengeségeiket, miközben ugyanúgy hűséget várnak. Legfőbb ellentmondásuk, hogy elfogadottak, értékeltek, megértettek akarnak lenni, az összes sérülékenységükkel, gyöngeségükkel, amit közben nem hajlandóak megmutatni. Hibákat be tudnak ismerni -legfeljebb nem kérnek bocsánatot-, de érzelmeket nem nagyon tudnak kimutatni, abban nem jók. Mivel a szemük a sérülékenységre fókuszál -a radarjaik arra vannak kihegyezve-, nem csak saját sérülékenységükre, hanem másokéra is érzékenyek, látják mások sebezhetőségét. Látják azt is, hogy hol van az igazi erő egy struktúrában, irodában, családban. Az ártatlanokhoz kifejezetten vonzódnak, sok közülük ilyen pályákat is választ, ahol elesettekkel foglalkozhat, mint ápoló, szociális munkás, igazságossággal foglalkozó jogász. Erős igazságérzetük van, de ez gyakran szubjektív igazság. Határozottak, de rugalmatlanok, mindenről erős véleményük van, és erősen kitartanak álláspontjuk mellett -másoktól is ezt várják el-, nehezen, de azért észérvekkel meggyőzhetőek. Alapfeltevésük, hogy az emberek nem akarják hallani az igazat, mert gyöngék, és nem tudják kezelni, ha tudnák, haladhatnánk, nem kellene kontrollálniuk mindent. Habár tudnak érzékenyek és őszintén nagylelkűek lenni, kontrollálóak lehetnek, dominálóak, sőt, agresszívek (Dr. Jekyll és Mr. Hyde).

Magas energia, intenzitás jellemzi őket, ez beszédükben (erősebb hang, káromkodások használata), és cselekvésükben is megnyilvánul. Néha túlzottan is gyorsan válaszolnak, vagy cselekednek, utána jön csak a gondolkodás (végül az érzés), emiatt bajba is keveredhetnek. Nehéz megfékezni őket -még magukat is nehéz-, ha igazságtalanságot éreznek. Asszertívak, űzik a dolgokat -amit akarnak az életben-, szeretnek döntésképesek lenni, és cselekedni, hogy kielégítsék szükségleteiket. Ellenállnak az irányításnak, akármiért mennek éppen, az a helyes a fejükben. A döntésképtelenséget gyöngeségnek élik meg, ezért szeretnek a helyzet magaslatára emelkedni. Emiatt sokszor vezető pozíciókba kerülnek, holott nincsenek ilyen irányú ambícióik, de azzá válnak, mert mások kitérnek az útjukból, mivel nem akarnak gyöngeséget mutatni. Célokat akarnak elérni, és nem törődnek azzal, hogy mi van az útban. Másokat vezethetnek, de az inkompetenciát utálják, nem akarnak senkit sem pesztrálni; a fejükben mindenki felnőtt, tehát feleljen magáért. Egy olyan munkahely, ahol korlátozva érzik magukat, akár meg is betegítheti őket. Mindent vagy semmit a mentalitásuk, vagy teljes odaadással dolgoznak és cselekednek, vagy -ha valami zavarja, akadályozza őket- lelépnek; nincs köztes állapot.

Bűnük a bujaság (intenzitás jó szó még), ami annyit tesz, hogy amit akarnak, az számít, más emberek vagy dolgok a használatukra léteznek. Mások határaira így kevésbé vannak tekintettel, időnként átléphetik, ha ezzel valakinek gondja van, de nem beszél, az az ő felelőssége -így igazolhatják a cselekedeteiket. Feljogosultsági mentalitás ez, ők megtehetnek dolgokat mással, amit másnál elítélnének. Nehezükre esik gyöngeséget mutatni, ezért gyakran haragot használnak; a harag az erő, azért használják, mert kényelmesebb ezt érezni, mint más kényelmetlen érzéseket, úgymint félelem, szégyen és szorongás. (Pl. amikor a feleség egy idegen férfival beszél, és szorongani kezdenek a hűsége miatt.) Számukra a harag jelenléte kevésbé feltűnő, szeretik kicsit tesztelni az embereket. Időnként megfélemlítőnek hatnak, és nem tudják miért, nem volt szándékukban, csak magukat adták, sőt, segíteni akartak. Különösebben nem érdekelheti őket, vagy megpróbálhatják magukat zabolázni, kevésbé közvetlennek lenni. A jelenlétük szinte mindig érződik, akkor is, ha nem beszélnek.

 

Alacsony szinten

Legnagyobb félelmük, hogy bántva, kontrollálva legyenek, avagy sérülékenynek lenni. Senki sem szereti ezeket, de számukra ez a legfőbb félelem, ezért tesznek róla, hogy ez ne is történhessen meg, keménynek mutatkoznak. Néha igazságharcosok, általában ők állítják le a zaklatókat -vagy akit annak látnak-, de alacsony szinten ők azok, mindenkivel szemben fellépnek. Akár fel sem ismerik, hogy bántalmazónak, elnyomónak jönnek át, mások úgy érezhetik, ledózerolták őket, mert annyi erővel, energiával, határozottsággal lépnek fel.

Mindent kihívnak, megkérdőjeleznek, gyakran haragos, erőteljes, frusztrált módon, ami mögött félelem található. Nem fogják azt mondani, hogy ijesztő számukra valami, hanem helyette haragosnak, harciasnak hangzanak. Érzékenyek a saját sérülékenységükre, de mások sérülékenységére nincsenek tekintettel. Nagyon jól olvassák mások gyenge pontjait, látják, ha valaki érzékeny valamire, megjegyzik, és ha eljön az ideje, hogy leszámoljanak (nem tervezett), előveszik. Szokásosnál is direktebbek -akár a kegyetlenségig-, egyenesebbek, nyíltak a szavaikkal, cselekedeteikkel, nyersek, hangosak, bántóak. Elhamarkodottan cselekednek és beszélnek, néha megbánhatják ezt. Intoleránssá válhatnak másokra, mindenkit alkalmatlannak és inkompetensnek látnak. Erődjüket megerősítik, akik belül vannak, számítanak, a többi ellenség, vagy elkerülendő névtelen-arctalan robotok. Amíg kívül vannak az erődön, nincs gond, ha döngetik a kaput, frusztráltak lesznek. Stressz hatására bizalmatlanok, nehéz bízniuk, az erődön belülre nem sűrűn engednek másokat. Talán mindenkinél jobban érezhetik azt a félelmet és fájdalmat, ami olyanban való megbízásból ered, aki ellenük fordul. A hűtlenség megbocsájthatatlan bűn, természetszerűleg bizalmatlanok. Színlelhetik, hogy nyitottak őszinte beszélgetésre, de a cselekedeteik mutathatják, hogy nem.

Sokkal inkább reaktívabbak, bosszút állhatnak azokon, akiket úgy éreznek, hogy rosszat tettek ellenük. A határátlépésre válaszként megtorló igazság, bosszú kell. Mindez védelem, mert ha valaki elnyomja őket, akkor sérülékenyek, gyöngék -amik nem lehetek soha-, és ezt tudatniuk kell, hogy ilyet velük nem tehet senki. Átgázolnak embereken, nem figyelnek rájuk, arra tolnak embereket, amerre akarják, kényszerítenek másokat, hogy azt csinálják, amit akarnak. Képtelenek megosztani a hatalmat másokkal, azon a hiten működnek, hogy senki nem tudja azt a munkát megcsinálni, amit ők.

Gyakran hibáztatnak embereket, keresik a hibáztatást. Ellenségessé válhatnak azokkal szemben, akik -szerintük- nem követik a szabályokat, rámutatnak minden hibára, hogy miért nem követi valaki a szabályokat, de ők maguk nem érzik a kényszert, hogy kövessék a szabályokat. Általában azt gondolják, hogy fölötte vannak a törvénynek (törvény azoknak, akik követik), kikényszeríthetnek a szabályokat, amik az ő előnyükre válnak, meghajlítják azokat, amik nem. Gyakran összekeverik az ő igazságukat az objektívvel, mivel ők igazak, akkor más nem az; az elméjükben az egész univerzum egyetért velük, ezért ha mérgesek, valakinek fizetnie kell.

Impulzívan cselekednek, anélkül, hogy a következményeken gondolkodnának; harag áradatát eresztik ki, destruktív, büntető viselkedést mutathatnak. Azt gondolják, hogy fölé kerekednek az ellenségeiken kerül, amibe kerül; igazolják a cselekedeteiket, és másokat hibáztatnak. Túlzott is lehet a haragjuk, meggondolatlan, abból a szempontból, hogy a megfelelő helyen a megfelelő embernek címezték-e. Kétségbeesetten próbálnak kapcsolatot építeni az emberekkel, mindenféle rossz módon, és elveszítik az eszüket, amikor az emberek nem akarnak kapcsolódni velük. Érzelmileg elválasztódnak, nem érdekeli őket, ha bántanak másokat, a szeretteiket, mert nem tudják kontrollálni a heves haragjukat, sőt, sokszor nem is veszik észre azt. Féktelenné és kontrollálatlanná válhatnak, és törhetnek dolgokat, verhetik a falat, erőszakos viselkedést tanúsíthatnak.

Miután elgurult a gyógyszer, utána gyakran -szinte mindig- visszavonulnak, aszociálisakká válnak, 5-ökhöz lesznek hasonlóak. Attól is tarthatnak, hogy elveszítik a munkájukat, kapcsolataikat. Amikor azt érzik, hogy nem nyerhetnek, hogy sarokba szorultak, vagy falnak mentek, akkor lesz egy pont, amikor azt mondják, hogy ebből nem kérnek (valószínűleg csúnyábban kifejezve), fogják a holmijukat, lelépnek, visszavonulnak. Ekkor talán újraértékelik a vitát, stratégiát építhetnek, újraépítik magukat, újratöltődnek, hogy készek legyenek a következő felvonásra. Azt is láthatni lehet, hogy nyomozóvá válnak haragjukban, információk után néznek, kérdeznek, vádolnak. Stresszben érzelmileg távoliak lesznek, hidegek, érzelmileg töltöttek haraggal, megfeledkeznek a szeretetükről, felfüggesztik ezeket a kötődéseket. Bezárkózhatnak, izolálódhatnak, kevésbé kifejezőek, kimértebbek, elfordulóak. Jellemezheti őket az öngondoskodás hiánya, az érzelmi egészség, relaxáció hiánya.

 

Magas szinten

Ezen a szinten megértik, hogy a sérülékenység és gyöngeség természetes része az emberi létnek. Azt is megértik, hogy néha több igazságot kell magukba olvasztani, hogy elérjék a valódibb igazságot; azaz nem biztos, hogy a teljes ténykészlettel rendelkeznek, és az sem, hogy az ő hitük az egyedüli igaz -habár ez nyilvánvalónak tűnik nekik. Másoknak más perspektívájuk van, meg van az okuk arra, amit azok tesznek, vagy gondolnak. Tudatába kerülnek, és értékelik mások nézőpontját is, próbálnak kapcsolódni ezekhez, gazdagodhatnak a megértés által. Nyitottá válnak a különböző véleményekre, meghallgatják ezeket. Rájöhetnek, hogy a perspektívájuk korlátozott, de nem is mindig kell erőltetni, nem kell mindenen vitatkozni.

Amit keresünk, azt hozzuk egészségesen, ők erőt és igazságot, mást is hozzásegítenek ehhez, megosztják az erejüket, megerősítenek. Az egészségtelen 8-ok csak tudatni akarják, hogy mennyire erősek, egy egészséges a másiknak ad erőt, és ez jó érzéssel tölti el őket. Akár megoszthatnak időket, amikor ők is küszködtek, hogy bátorítsák azokat, akik sérülékenynek érzik magukat. Nagyon motiválóvá, inspirálóvá válnak mások számára, mert mások biztonságban érzik magukat; természetüknél fogva védő biztonságot adnak. Amikor vezetővé válnak, vagy felelősséget vállalnak, mások bátorítva érzik magukat. Megerősítenek, kapcsolatba hoznak másokat a saját bátorságukkal, és segítenek meghozni olyan döntéseket, amit egyébként nem mernének megtenni.

Amikor magabiztosak, szeretve és biztonságban érzik magukat, 2-ekhez lesznek hasonlóak, és képesek sérülékenyebbé válni. Moderálják magukat, megértik a tendenciájukat az erősséghez, kapcsolatba kerülnek az emberiességgel. Tisztában vannak azzal, hogy határozottságuk megfélemlíthet másokat, ezért visszafogják magukat, megértik a különbséget a szelídség és a gyöngeség között. Megtanulják szelídséggel menedzselni a nagy, dinamikus energiájukat, és a haragjukat azzal, hogy teljesen tudatába kerülnek a régen rejtegetett sérülékenységüknek. Jók távlati gondolkodásban, rájönnek, hogy a nagyobb kép a csoport sikere, ezért visszafogják magukat.

Amit eddig lezártak a kókuszhéjuk mögé, előjön, a belső gyerek, a gyengéd oldal, az emberi arc. Adnak az idejükből, figyelmükből, kedves szavakkal, nagylelkűséggel. Adakozóvá válnak, mások szükségleteiért, védelméért tevékenykednek. Az embereket egyenlőnek látják, szenvedélyesé, törődőbbé válnak, másokra fókuszálnak, maguk helyett. Erősek, nyitott szívűek, nyitott elméjűek -habár továbbra is direktek és őszinték-; a test mellett szívből és fejből beszélnek, gondosak, és befogadnak különböző véleményeket. Védelmezésük másokhoz kedves (kontrolláló, domináló helyett), gyengédek, mélyen magabiztosak, két lábbal állnak a földön. Rájöhetnek, hogy nem minden fenyegetés és harc, nem minden probléma, amit meg kell oldani, nem minden egy kihívás, amin túl kell lendülni. Nem kell az erőd falait leengedni -az túl sok lehet-, elég csak a kaput nyitva hagyni.

 

Vakfoltok

-a saját sérülékenységük
Megtagadhatják ezt az érzést, mert kényelmetlen, nem akarnak áldozatok, manipuláltak, vagy kihasználtak lenni. Mindenki sérülékeny időnként, nincs mindenre befolyása senkinek, attól nem fog ez megváltozni, hogy megtagadják az érzetét. Hasznos, ha felismerik a sebezhető oldalukat, mert emberibbé teszi őket. Nem kell bokszzsáknak lenniük, de ha megmutatják a gyöngébb oldalukat is, megközelíthetőbbek lesznek, mások jobban kapcsolódni akarhatnak majd. Mindenki lehet áldozat, mindenkinek vannak gyöngeségei, érzései, de szelídnek, kedvesnek, gyöngédnek lenni nem tesz gyöngévé, sőt, ahhoz kell igazán bátornak lenni.

-az érték a lelassulásban és a dolgok végiggondolásában
Az a kihívásuk, mint supermannek, túl sok erejük, energiájuk van, tudniuk kell, mikor kell megállniuk gondolkodni, a szünet fontos, de nehéz számukra, mert nagyon impulzívak. A tehetetlenséget gyöngeségnek érzékelik, ezért mindig akcióba akarnak lendülni, az erő, a döntésképtelenség nem. Néha viszont túl gyorsan mennek cselekvésbe, a következményeket nem mérlegelve. A fókuszuk azon van, hogy mozogjanak, de hiányzik mögüle a megfontoltság, bölcsesség. Ahelyett, hogy utólag szemlélik az okozott károkat, érdemes lehet előbb gondolkodni.

-a másokra való hatásuk
Nem nagyon fókuszálják a figyelmüket arra, hogy hogyan hatnak másokra a cselekedeteik; mások nincsenek a gondolataikban semennyire. Asszertívak, azt akarják csinálni, amire vágynak, teszik, hogy megtörténjen, amit akartak, és később realizálják, hogy a cselekvésük hatással volt másokra. Nincsenek tekintettel, hogy hogyan mennek át másokon, kihagynak, hátrahagynak-e valakit; arra fókuszálnak csupán, amit tenni akarnak. Nehezen látják mások határait, de másnak nagyon is tisztelnie kell az övékét. Szeretnének elfogadást azért, akik, ehhez először másokat kell elfogadniuk, és tisztelniük; elgondolkodniuk azon, hogy hogyan esne nekik hasonló bánásmód.

-aktuálisan mennyi erő szükséges ahhoz, hogy a munka el legyen végezve
Túlkompenzálhatnak, és több erőt, hangerőt, cselekvést használhatnak, mint kellene. Az első impulzusuk az lehet, hogy teljes gázzal menjenek, holott lehet, egy gyöngébb érintés is elég lehet, néha hatékonyabb is. Azt érezhetik, igazuk van, mások megérdemlik, amit kaptak; de lehet, nem ez a legjobb idő, környezet, és nem biztos, hogy nekik kellene megtenniük ezt. Talán nem kell túl komolyan venni dolgokat, nem biztos, hogy cselekedni kell, kevesebb beszéd hangosabban beszél.

-az impulzusuk megvédeni másokat, hogyan a saját sérülékenységük projektálása másokra
Nem akarják magukat gyöngének gondolni, ők a védelmezők, meg kell védeniük a gyönge embereket, hogy a saját szorongásaikat, félelmeiket kezeljék. Lehet, hogy ők azok, akik ijedtek egy adott szituációban, de nem tudatosul bennük, mert kényelmetlen ezt gondolni, és másra projektálják. Ők azok, akik félnek, és így visszavághatnak annak a lehetséges fenyegetésnek; hogy megvédjék mondjuk a gyereküket, aki nem is ijedt meg. Saját érzésekkel, sérülékenységükkel kell kapcsolatban lenniük. Amikor egészségesek, mást bátorítanak fel, amikor nem, azt mutatják, hogy ők mennyire erősek. Ők tolnak, és provokálnak, amikor nincs szükség erre, mert erősnek akarják érezni magukat.

 

Kapcsolatokban

A kapcsolatban egy öklözőpartnert keresnek; nem valakit, akivel harcolnak, hanem akivel kihívják egymást, de a végén megbékélnek. A konfliktus velük elkerülhetetlen -ha ez probléma a partnernek, gond lehet-, úgy érzik, nekik van igazuk, és menni fognak azért. Azt gondolják, hogy amikor egy igazságtalan világban élsz, biztosnak kell lenned, mielőtt bíznál. Ezért időbe telik, amíg azt érzik, hogy megbízhatnak a másikban, és valószínűleg ez a legjobb módja is, sok minőségi idő eltöltése. Kockázatvállalók az életben, de kapcsolatban biztos dolgot keresnek. Keresnek valakit, aki nyitott, őszinte direkt, aki nem bújik el, vagy rejteget dolgokat. Mindent tudni akarnak, minden titkot szeretnék, ha megosztanának velük, nem akarják kitalálni ezeket. A sok domináns viselkedés azért van, hogy biztosra menjenek, más nem dominálja őket. Amikor bíznak valakiben, akkor lejjebb vehetik a sáncokat. szeretik a független, erős partnereket, személyes szabadságot akarnak, utálják a kontrollt. Nem fognak mástól függni a boldogságukat tekintve, és nem akarják, hogy más függjön tőlük.

Hűségesek, és ezt is várják viszont, tipikusan tudják, hogy kiben lehet megbízni, és ki megbízhatatlan, extra ítélőképességük van ebben. Erődmentalitás jellemzi őket, fontos számukra, hogy megvédje magát mások megcsalásától, vagy kontrolljától. Utóbbit túltolják, nehezen látják mások határait, de másnak nagyon is tisztelnie kell az övékét. Vitákban általában nem az az érdekes, hogy mit tett a másik, az elv számít, hogy más döntött a dolgairól, idejéről stb. Emiatt ártatlan dolgokból is harc -öklözés- lehet. Értékelik, ha az embereknek van bátorsága ellentmondani nekik, és kiállnak azért, amiben hisznek. Nem mérgesek, ha más véleményen van valaki, csak azt akarják, hogy harcoljon érte, ha nem, minek beszélnek? Direktek, őszinték, és értékelik, ha a partner is az, azaz nyitottság fontos számukra.

Vonzódnak az ártatlansághoz, sérülékenységhez, de a saját sérülékenységüket elfedik. Az ártatlanság kimutatása gyengeségnek érződik számukra, amit mások kihasználnak, ezért nagy bizalom kell ehhez nekik. Vadul függetlenek, nem szeretnek csapatban lenni, nem akarnak felelősek lenni másokért. Szülőként képesek lehetnek erre, ha ezt teszik, akkor teljes odaadással vannak a gyerekeikért. Kemény külsejük van, de elkötelezett kapcsolatban leengedik a falaikat, akkor édesek, kedvesek, gyengédek, a kókuszhéj alatt kókusz található. A partner, ha elfogadja, kapcsolódik ehhez a morc külsőhöz, akkor bízni kezdhetnek benne, megadhatják magukat, és megnyílhatnak. Amikor elkötelezik magukat, hajlandóak halálra dolgozni magukat, hogy gondoskodjanak a szeretteikről, főleg, ha nincsenek erőltetve. Mély vágyuk lehet jelentőségteljes kapcsolatra, és érzelmi intimitásra, de nem biztosak hogyan szerezzék meg, fogjanak hozzá; hogyan érjék el, hogy mások megnyíljanak és szeressék őket, ha ők sem nyílnak meg, és nem mutatják meg az igazi énjüket.

Amikor egészségtelenek, akkor agresszívak és tapintatlanok, kevés törődést mutatnak mások érzelmeire, szekálnak másokat, hogy megkapják, amit akarnak. Szükségét érzik, hogy minden részletet kontrolláljanak. Nem akarnak kontrollt, de ők gyakran kontrollálnak másokat, nem látják, hogy aminek ellenállnak, azt csinálják másokkal. Türelmetlenek lehetnek, és túl gyorsan ugranak akcióba, anélkül, hogy végiggondolnák a hatásokat. Gyakran ők az utolsók, aki állva maradnak a csatában, érvényesülnek, de izolálják magukat akcióikkal, holott valójában vágynak a kapcsolatokra, szeretetre. Egészségesen szeretőek nagylelkűek, jóindulatúak, magabiztosak, döntésképesek, megértőek, és figyelembe veszik, hogy a döntéseik másokra hatással vannak. Megtanulnak megállni a reagálás előtt, ami erősebb kapcsolatokhoz vezet. Nyitottabbak lesznek a történet másik oldalára, azt választják, ami mindenkinek jó, nem csak nekik. Felbátorítanak másokat, megengedik azoknak, akik közel vannak hozzájuk, hogy lássák a sérülékeny, kedves oldalukat a kagylóhéj alatt.

Szenvedélyesek bármiben, amit csinálnak, nagy intenzitással beszélnek, cselekednek, harcolnak. Egyenesek, kihívóak, úgy gondolják a direkt út a leggyorsabb, leghatékonyabb mód -néha igen-, mások túlságosan finomkodóak. Nyíltan beszélnek, ez az egyik módja annak, hogy ne kontrollálják őket mások, azzal hogy érvényesítik magukat. Szenvedélyes 8-ok teljesen odaadják magukat ötleteknek, véleményeknek, akcióknak, fejjel előre mennek a falnak. Annak ellenére, hogy agresszívnak tűnhet egy ötlet megvitatásában, még mindig formálhatják az ötletet. Mások gondolkodása, vagy konvencionális dolgok nem ingatják meg a véleményüket.

A 8-ashoz kapcsolódás mindig konfrontációval jár, erősítik a kapcsolataikat, kicsit felkavarják az állóvizet, erősítik konfliktussal. Felébresztik az alvó párt, szeretik az aktivitást, kalandot, kockáztatást és apró konfliktust. Számukra a kapcsolat heves vitákból jön (másoknak nem biztos), ha tudnak valakivel vitatkozni, akkor barátok, minek mással vitázni. A konfliktus az élet része, amivel bánni kell, amíg még lehet. Szükségük van ellene lenni dolgoknak -mindegy minek-, ez a másiknak fárasztó lehet. Az egyezséget gyöngeség mutatásának érzik, nem látják az értékét a kerülgetésnek, lassításnak. Számukra vereséggel ér fel, ha nem mondhatják azt, amit gondolnak, minden jobb, ha elmondják, mi a gond. A megvitatás segít az igazsághoz eljutni, ez a cél. A harag kieresztése jó érzést, megnyugvást okoz nekik, másokra viszont rosszul hathat. Amikor nincs jelentős probléma, amit címezni lehet, akkor jöhetnek a triviális dolgok. Kitöltik az intenzitásukat triviális dolgokon, nagy háborúk, kis ügyeken.

Amikor vitatkoznak, morgolódnak, olyanok, mint a németjuhász a zoknival, amikor zoknihúzást akarnak játszani. Belül harcosok, ezért szeretnének egy kis nehézséget, harcot, nekik jó, a másiknak annyira nem élvezetes. Mindkettő kapcsolódni akar ez által, attól, hogy közben morognak, nem jelenti azt, hogy mérgesek, csak az erejüket akarják érezni, mert harcosok belül. Amikor dolgokon forronganak, ilyenkor csak kommunikálni próbálnak azon a módon, ahogy nekik kényelmes kiadnak energiát, utána lenyugszanak. Az elszenvedők nem értik, hogy nem a téma a fontos, hanem hogy vitatkozni, zúgolódni, vicsorogni akarnak kicsit. Valójában erősnek akarják érezni magukat, vagy hogy elfedjék a saját sérülékenységüket. Tudniuk kell kezelni, hogy mikor kell ez az erő -mert van, amikor igen-, az igazat szépen is el lehet mondani, mert mások nem akarnak büdös zoknival játszani.

 

9 - A béketeremtő (bűnük a restség)

A 9-ek a közmondásos mátrixalvók. Számukra a gyerekkori üzenet az az, hogy a vágyaik nem számítanak, amit akarnak, nem számít; elhanyagoltnak, elveszettnek érezhették magukat, akik nem fontosnak, az igényeik sem azok. Ezért alacsonyra tették az igényeiket. Másik üzenetük, hogy akkor vannak rendben, ha körülöttük mindenki rendben van, ha egybeolvadnak a domináns emberrel az életükben, akkor kapcsolatban maradhatnak. Gyerekként megtanulták, ahhoz, hogy beilleszkedjenek, hogy jól menjenek a dolgok, ignorálniuk kell a saját szükségleteiket. Olyanná tették magukat, akivel könnyű kijönni, gyakran kompatibilitási módban, figyelmük azon, hogy mit kell tenniük, hogy illeszkedjenek másokhoz, ha valamiért azt érzik, hogy nem illeszkednek, nem működik a dolog, akkor visszavonulnak. Legfőbb vágyuk a stabilitás, a harmónia és hogy meghallgatva legyenek, ők és mások is. Úgy gondolják, hogy mindenkinek van helye az asztalnál, fontos, hogy mindenki érezze jól magát. Jó figyelők tudnak lenni, amikor valaki beszél valamiről, odafigyelnek rá, mert belül tudják, milyen fájdalmas nem meghallgatva lenni.

Életszemléletük szerint a világ teli konfliktussal, küzdelemmel, emberek vitatkoznak, tolják az agendájukat, és csak küzdenek az élettel. Valamit csinálniuk kell, hogy orvosolják ezt. Szeretnék, hogy mindenki kijöjjön egymással, de nem mindenki jön ki egymással, nem vagyunk egyformák. Egyéb életszemléletük szerint a világ nem fogja értékelni az erőfeszítéseiket, nem érdekel senkit az, amit mondani akarnak, ezért csak maradjanak békében, az élet által nem befolyásolva. Mindenki a saját értékét tartja a legfontosabbnak; mivel az ő értékük az az, hogy mi mind ki kell, hogy jöjjünk, ezért mások értékei erőteljesebbnek hatnak, mások kívülről szenvedélyesnek tűnnek számukra, amíg magukat passzívnak érezhetik. Békére, harmóniára, komfortra és nyugalomra vágynak, ez minden döntésük alapja: mi védi a nyugalmukat vagy másét (ha egy elnyomó van az életükben, mi védi az ő kényelmét -azaz kodependens tendenciák). Úgy gondolják, a legjobb kijönni másokkal, nem hangot adni a saját véleményüket, nem problémának lenni másoknak (fordítva ez nem gond számukra). Akár egész életükben ezt tehetik, és esetenként olyanokkal is jól kijönnek, akikkel nem kellene. (Valószínűleg közülük sokan vannak börtönben, mert olyan dolgot csináltak, amit valójában nem is akartak...) Könnyen mennek a csoporttal, és fontos számukra, hogy pozitív emberekkel vegyék körbe magukat, mert ahhoz harmonizálnak.

Nyugis, gondtalan, lágy emberek, passzívak, lusták (ez a bűnük), a gravitáció a főellenségük, könnyen sárba ragadnak. Lustaságuk annyit tesz, hogy alvónak maradnak maguknak, az értékeiknek, amit meg kell csinálniuk az életben, csak elfogadnak. Az élet megtörténik velük, ahelyett, hogy elköteleződnének -a lustaság ennek az elfogadása. Megfigyelői az életnek, ők a bírók a játékban, nem fognak valaki oldalán lenni mindenben, saját oldaluk sincs. Bíróként nincsenek a játékban, csak megfigyelnek, ha probléma van, akkor békét teremtenek, utána visszamennek passzivitásba. Látják minden darabját a kirakónak -és hogy hogyan illenek-, de nehéz látni, hogy a saját életük hogyan illeszkedik ehhez. Ehelyett keményen dolgoznak azon, hogy eltűnjenek, így mások nem lesznek mérgesek rájuk. Annyira alkalmazkodóak akarnak lenni, hogy az emberek szeretnek körülöttük lenni. Ritkán állnak ki valamiért, amiben hisznek, helyette mások akaratával, hitével mennek együtt. Ez remek barátnak teszi őket, könnyen ki lehet jönni velük, nem veszik magukat komolyan, magukat háttérbe szorítják. Remek társaságot adnak, kedves, nyugtató, békeszerető, gyengéd emberek a kapcsolatokban; de ahhoz, hogy ilyenek legyenek, magukat is vissza kell fogniuk. Sok munkával jár ellenállni annyi haragnak az életben (harag csoport tagjai). Olyanok, mint az alvó vulkán, a láva ott van a mélyben, az emberek falut építettek a 9-ek köré, amikor végül kitörnek, mindenki meglepődik.

Könnyű velük kijönni, megkedveltetik magukat másokkal, a békés természetük, és általános pozitivitásuk miatt. Tisztességes, egyenes emberek, akik megértik, és elfogadják más emberek perspektíváját. Ez a legfőbb képességük, látni mindenki perspektíváját, de nehéz a sajátjukat, másé erősebbnek érződik számukra, mint a sajátjuk, számukra a legjobb úszni az árral. Meggyőzik magukat, hogy egyetértenek a másik emberrel, amikor lehet, hogy valójában nem. Igent mondanak, hogy elkerüljék a konfliktust, de később megbánhatják ezt, és neheztelnek. Nem szeretik, ha tolva vannak mások által, nem szeretik a nógatást, nyomást. Nem szeretik a problémákat, nem kreálnak problémát, de foglalkozni se szeretnek azzal. Ahelyett, hogy direkt határokat húznának, inkább makacsak, lassan tesznek meg dolgokat. Igyekeznek más gondolatait kitalálni, így nem kell harcolniuk senkivel. Nagyon könnyen megmondják, hogy mit akar a másik ember, mert látják mások nézőpontját, együtt éreznek mással, ezért nehéz nekik nemet mondani. Problémájuk van azzal, hogy kérjenek dolgokat, nem akarnak másokat zaklatni ezzel. Mivel jól látják a nézőpontokat, ezért jártasak lesznek a különbségek közvetítésben, de nagyon szorongóak, ha a konfliktus feléjük irányul. Amikor a béke és nyugalom veszélyeztetve van, visszavonulhatnak. Nehezükre esik látni a saját nézőpontjukat az adott pillanatban (túltelítődnek máséval), ezért kell nekik terület, visszavonulás, természetbe a legjobb. Amikor szünet van a kapcsolatban, távolabb vannak, akkor realizálhatják, hogy a kapcsolat nem volt olyan jó, mint gondolták, vagy biztosabb, mint féltek tőle. Ilyenkor van idejük betölteni az információkat, a pillanatban gyakran nem látják a fától az erdőt. Amikor felébrednek, észrevehetik, hogy nem elégedettek, vagy azok, de valójában nem boldogok.

A kiszámítható sebességet, és rutintevékenységeket preferálják; cselekedni, anélkül, hogy az érzéssel, gondolattal kapcsolódniuk kellene. Egyszerűen képtelenek egyszerre cselekedni és érezni-gondolkodni, vagy ez, vagy az. Amikor túl sok valami, túltelítődhetnek, és halmozódik a feladat (így lesz pár olvasatlan emailből jelenleg 1438). Amikor ingerekkel túltelítődnek, elveszítik a fókuszt, mellékes tevékenységeket végezhetnek, ahelyett, hogy az előttük lévő kihívásokra koncentrálnának, olyat tesznek, amit kell, de nem akkor. Számukra a legfőbb kérdés, hogy mennyi munkára hajlandóak, hogy ne kelljen máson dolgozni, csinálnak egy produktív dolgot, így elkerülik a másikat. (Hamarabb lesznek atommérnökök, hogy ne legyen a családban konfliktus, mert a matek könnyebb, mint a kapcsolaton dolgozni -konkrét példa.) A lényeges szükségleteiket helyettesíthetik lényegtelen pótszerekkel, és eltéríthetik az energiáikat az egyszerű felé. Ismert rutinokkal dolgoznak, ahelyett, hogy elindulnának egy irányított cselekedetmeneten. Minden nézőpontot látni nehézzé teszi a döntéshozatalt, sőt elszigetel ettől. Önámítóak, ha mindkét oldal értelmes, miért is kellene döntést hozniuk? Vonzódnak az ismerőshöz, ismerthez, kipróbálthoz, kiszámíthatóhoz, amit korábban tettek, a status quo királyai. Halogatnak döntéseket, követik a programot, nehezen kezdeményeznek változást -még akkor sem, ha szükséges, és tudják ezt-, mert ezek konfliktusforrások; az emberek mérgesek lesznek, sérülnek, mindenkit meg kell hallgatni. A fontos dolgokról egyebekre terelődik az energia, és a momentum lelassul, és másodlagos tevékenységek lesznek fókuszban. Azt akarják hinni, hogy a dolgok rendben lesznek, hogy ha kimaradnak belőle, ha hagyják, hogy magától megoldódjon -restség.

 

Alacsony szinten

Legfőbb félelmük a másoktól való elválasztódás, illetve kontrollálva lenni, vagy viszálykodni. Attól tartanak, ha kezdeményeznek, érvényesítik magukat, beszélnek -akár csak a legkisebb- igényeikről, akkor elhagyják őket. Gyakorlatilag nem bíznak abban, akit szeretnek, ha valaki ezért elhagyja őket, akkor nyilvánvalóan nem volt olyan közeli a kapcsolat. Ahol ez fennáll, vélhetően a másik adott ezer okot az elhagyásra, de sosem vették túl személyesnek ezeket. Visszavonulnak, hogy ne okozzanak problémát, ahelyett, hogy tényeket néznének, és aszerint cselekednének. Stressz alatt passzív, rejtett harag, nem kommunikálják, miközben passzívan ellenállnak, mérgesek lehetnek, csöndben dühönghetnek, makacsak. Időnként zárkózottnak, mogorvának tűnhetnek, elnapolhatnak döntéshozásokat, mert mérgesek; a tunyaság egy mutatója annak, ha valami nem tetszik nekik. Sokszor nincsenek tudatában annak, hogy mérgesek, csak ellenállnak annak, hogy megcsináljanak dolgokat, ezáltal feltartanak másokat, és nem észlelik, mennyi problémát okozhatnak ezzel.

Nem szeretnek kontrollálva lenni, de látszólag akarva engedik másoknak ezt; leválasztódott módon. Azt választják, hogy nem figyelnek, nem vitatkoznak valamiről, csak csinálják, vagy beleegyeznek, de nem csinálják, és lelassítják a folyamatot. Egyetértést mutatnak anélkül, hogy valóban szándékukban állna megtenni, mert nem szeretik a viszályt, konfliktust. Lehetnek krónikusan tunyák és mozdíthatatlanok. Nem szeretik, ha tolják őket, a vulkán kitörhet. Tartanak a viszálytól, ezért ahelyett, hogy a konfrontálódás kényelmetlenséget vállalnák, helyette szeretet mutatnak addig, amíg nem tudnak többet. Ekkor már nagy a belső pusztulás, kényelmetlennek érzik a szituációt, lekapcsolódnak. Egy falat tesznek oda, amikor egy kerítés és kapu megtenné, de nem szeretik a határok kiépítésének folyamatát, inkább elkerülnek. A haraggal fontos kapcsolatba kerülniük, tartanak attól, hogy robbannak, ha kifejezik. Attól tartanak, hogy ezzel eltolnak maguktól másokat, elhagyják őket, mert megsértették ezzel a másikat. Nem akarnák, hogy ezt tegyék velük, ezért, ők sem teszik ezt mással, nem mondanak semmit. Passzív-agresszívvá válhatnak, igent mondanak, de belül nem. Látják a másik pontját -jobban, mint sajátjukat-, ezért belemennek, aztán nem értik, hogy miért tették ezt? Utána akár beteggé tehetik magukat, végül feketelistára is tehetik a személyt -mert szégyenlik magukat-, és kerülik a hátralévő életükre, akikkel csak konfrontálódni kellet volna.

Amikor halogatnak, passzívak a kapcsolatokban, leváltak emberektől, mérgesek, és túl rég óta hagytak el dolgokat, a riasztó szól a fejükben. Ilyenkor a 6-okhoz lesznek hasonlóak, a félelem motivál, néha túlterhelődnek, sok a szorongás bennük. Elutasítják a stresszt, de amikor nem tolhatják tovább, felhasználják a félelmet az utolsó pillanatig várással, vagy emberek túlharagításával, és ez segít a dolgok megcsinálásában nekik. Lesz érzelem -a félelem-, és ez ad energiát, megteszik, amit kell, aztán visszamennek alvásba. Félnek, hogy nem lesz olyan jó, amit csinálnak, de ha nem teszek bele mindent, akkor ráfoghatják, hogy nem volt elég idő. Alacsony szinten a félelem motiválhatja őket, hogy megcsináljanak dolgokat, nem a céljaik. Sokkal jobban kételkednek magukban, pesszimistábbak, lefagyhatnak, megbénulhatnak, reaktívabbak, sokkal gyanakodóbbak.

Visszavonulnak, hogy elkerüljenek mindent, ami felráz, felzavar dolgokat, a stabilitás érzetüket. Restségük alapja a vágy, hogy nyugodtak maradjanak és zavartalanok, ezért hajlamosak elfojtani az érzelmeiket, véleményeiket, céljaikat, vágyaikat, és megtartják maguknak. Kényelmesebb haladni valakikkel, semmint ellenkezni, könnyű kényelmesnek lenni, és csak kijönni emberekkel. A lustaság megakadályozza őket abban, hogy az élet legfontosabb dolgai felé mozogjanak. Még a legdurvább problémákat is ignorálhatják, az élet majd megoldja alapon. Optimizmusuk megingathatatlan, bármilyen rossz történt is, ez mind relatív, nekik rossz, de másnak jó, szóval minden rendben. Homokba dugják a fejüket, ignorálhatnak problémákat, nem törődnek veszélyekkel, se célokkal, csak teljesen elakadtak; védik a kényelmüket, szolgálatkészek. Visszautasítják a szembenézést a legnyilvánvalóbb következményeivel annak a vágyuknak, hogy tettessék, hogy minden rendben.

Eltompítják az érzéseiket, tapasztalataikat azzal, hogy a lényegtelenre fókuszálnak; mást tesznek, mint amit kellene. Kényelmesebb, nem akarják a prioritásaikat végigvenni, könnyebb elfoglaltnak maradni. Fásultak lehetnek; evés, ivás, játék, tv, sorozatok, ezek távol tartják az elmét attól a nehézségtől, hogy kitalálják, mi a teendő, hogy legyenek céljaik. Nem figyelnek magukra; higiénia, táplálkozás, öltözködés (ami kényelmes, mindegy, hogy nem passzol), ezekről megfeledkeznek. Beszélgetésben előfordulhat, hogy nincs energiájuk másra figyelni, ha nincs érzelmi energiájuk, leléphetnek, vagy elméláznak, de nem látod rajtuk. Fizikai test típusúak, de elválasztódott a cselekvés a gondolkodástól és érzéstől; ha kényelmetlen valamelyik, akkor meghalhatnak ennek, mintha nem létezne. Ezek az érzelmek túlterhelik őket, tettetik, hogy nem léteznek, és a szenvedélyük, érdeklődésük, hobbijaik, minden elment, a véleményük, gondolataik szétszóródnak. Nem marad más, mint hogy egyedül legyenek hagyva ebben a hamis békében, ha eszméletlenül alszanak, nem kell aggódniuk. Előrerohannak a békés részre, anélkül, hogy a teendőket megtették volna. fel kell ébredniük, megharcolniuk a csatákat, elköteleződniük, kezdeményezniük.

 

Magas szinten

Számukra egy fokozatos felébredéssel kezdődik, mint aki a mátrixból kilépne. Amíg a saját vágyaik iránt alszanak, nem zavaró, nincsenek tudatában ennek, addig, amíg valami nem történik az életükben, és akkor felébrednek. Körbenéznek, nem értik, mi történt, hogyan kerültek ide, miért csinálnak dolgokat, miért az a munkájuk, miért azokkal vannak, akikkel. Azt látják, hogy aludtak sok ideje, az élet csak megtörtént velük, nem tudják, kik ők, és mit akarnak. Alacsony szinten az alvó testükbe vannak ragadva, kölcsönhatás nélkül a gondolkodásukkal és érzéseikkel, de amikor egészségesek, akkor lesznek gondolataik és érzelmeik, teljesen tudatos, felébredt, és elkötelezett egyénekké válnak. Rájönnek, hogy az rendben való, hogy vannak álmaik, reményeik, vágyaik, kedvelt dolgaik és nem kedveltek, véleményük és egyet nem értéseik. Egyének, minden olyanra joguk van, amire másnak is. Megértik, hogy az ő szempontjaik is feltétel nélkül számítanak, ami összeköti őket mindennel és mindenkivel. Többé nem okoz nehézséget állást foglalniuk, az életet aktív, és céltudatos módon közelítik meg. Tudják, hogy van joguk a véleményüknek hangot adni, megbíznak a másikban, nem félnek, hogy a másik utálni fogja őket ezért, rosszabb, ha nincs kommunikáció. Megértik, hogy a konfliktus néha elkerülhetetlen, és szükséges, mert ez segít megoldani a problémákat, ez vezet a valós harmóniához, békéhez. A hosszú távú békéhez a rövid távút feláldozzák, ahelyett hogy elkerülik, helyette proaktívan részt vesznek a vitákban. Alacsony-közép szinten csak maguknak akarnak harmóniát, békét, de amikor egészségesek, harmonizálnak mások között, akár viszályba is mennek olyankor, hiszen nem róluk szól az.

Gyógyító, nyugtató melegséget adnak; céljuk, hogy hozzák magukkal azt, amit keresnek, békét, harmóniát, komfortot, nyugalmat, megmutatni, hogy az élet nem csak harc dolgokért. Elkötelezettek, extrémen élettel teltek, megbízhatóak, szilárdak, éberek, nyugodtak, mélyen elégedettek; áramlásban vannak, ami a belső lényegükből jön. Csöndesek, magabiztosak, képesek a dolgokat sokkal objektívebben szemlélni, képesek kezdeményezni és elköteleződni. Kapcsolatokba bevonódnak, kikapcsolódás nélkül, kényszer érzete nélkül. Megtalálták a belső hangjukat, és ezt hangoztathatják is, jobban szavakba tudják önteni a gondolataikat és érzéseiket.

3-okhoz lesznek hasonlóak, célokat jelölnek ki, elérnek dolgokat. Kapcsolatba kerülnek a saját szenvedélyeikkel, vágyaikkal; ahelyett, hogy határidők által mennének előre, célok vezetik őket. Keményen dolgoznak az előrejutásért, panasz és önmaguk túl komolyan vétele nélkül, reflektorfény nélkül. Elkezdenek cselekedni, célorientáltak, sokkal döntésképesek lesznek, megmutatják az értéküket és eredményeiket, de nem várnak elismerést. Sokkal speciálisabbnak és fontosnak érzik magukat, azt érzik, hogy van hozzájárulásuk, és értékessé válnak. Csapatjátékosok leszek, adaptívak, arra fókuszálnak, hogy mi a legfontosabb másoknak, a csoportnak, a cél elősegítésének. Kommunikálják, amit nem szeretnek, mielőtt problémává válna. Amikor nyugodtak, nem veszik túl komolyan az életet, el tudnak bármit fogadni, akkor könnyedek, humorosak lesznek, aki körül kellemes lenni.

 

Vakfoltok

-saját célok
A saját vágyaikat elnyomják, mert ez egy jó mód arra, hogy kijöjjenek emberekkel, hogy elkerüljék az elhagyást, de könnyen elveszítik magukat közben. Képesek igazán megérteni mások perspektíváját, annyira látják másokét, hogy a sajátjuk eltűnik. Hajlamosak más emberek vágyainak, akaratának alárendelődni, mialatt a sajátjukat nem veszik észre, vagy eltérítik. Nem tudják artikulálni, mit akarnak, nem regisztrálják, a fontosságát sem. Nem merül fel bennük, hogy nekik ugyanúgy lehetnek vágyaik, prioritásaik, ahogy másoknak. Nem veszik észre, hogy mit akarnak, ezért mások akaratával mennek rendszeresen. Amikor nem tudják, mit akarnak, az egy jelzés, hogy egyedül kell lenniük, közel a természethez. Fontos, hogy legyen egy tiszta víziójuk arról, hogy mit akarnak leginkább, utána hajlandónak lenni kiállni azért.

-saját harag
Nehezükre esik határokat húzniuk, ezért indirektek, és rejtettek a stratégiáikban, ami passzív-agresszívnek hat. Mivel békére törekednek, és nem akarnak problémát, ezért általában nem veszik észre -de vélhetően nem is akarják- a haragjukat, ami elvezethet passzív-agresszív viselkedéshez. Olyanokhoz, mint -ígéret ellenére- nem megjelenni, feketelistázni embereket, kerülni olyanokat, akiknek lehet, ők tettek rosszat. Hasznos lehet számukra kicsit a haragra támaszkodniuk, felismerniük a nehezteléseiket, mert a harag erős motiváló, cselekvésre bír. Amíg nem veszik észre, addig nem lehet elengedni se, és meg fog jelenni, ha nem nyílt, akkor rejtett módon.

-a saját szükségleteik az elismerésre és támogatásra másoktól
Alulértékelik ezt a szükségletüket, és eltérítik ezeket, alulértékelik magukat, nem értékelik azt, amit az asztalra tesznek (nem csináltak semmit, a csapat érdeme). Közvetítők, összehoznak embereket, akik nem dolgoznának együtt. Igazodnak másokhoz, könnyű velük kijönni, az emberik kedvelik őket, kedvelnek körülöttük lenni. Lenyugtatják mások félelmeit, biztos, kitartó, állhatatos dolgozók, de amikor dicsérik őket, eltérítik, kicsinyítik, elutasítják azt. Magukat jelentéktelennek gondolják, ezért nagyon is szükségük lehet megerősítésre másoktól. Meg kell tanulniuk ezeket komolyan venni, és értékelni.

-a vágyuk a harmóniához hogyan vezet el aktuálisan konfliktushoz
Mindenkinek azt akarják, hogy jó legyen, de ez sokszor nem kivitelezhető. Például, vezetőként, ha nem veszik ki a nem odaillőt a csapatból, a csapategység megbomlik; vagy mert nem akarnak direktek lenni, utasításokat osztogatni -mert számukra agresszívnak hat-, ezáltal nem lesz rend. Saját vágyaik nem kommunikálása sem egy jó stratégia. Azok, akik kerülik a konfliktust, garantált, hogy megkapják, és amivel kívül nem foglalkoznak, belül megjelenik, neheztelés, frusztráció formájában. Ilyen módon szabotálják a célt, a jó kapcsolatok meglétét.

-az egyértelműség hiánya és kommunikálás másokkal
Azzal, hogy elkerülik a konfliktust, később feszültségekhez vezethet. Nem képesek direktek lenni, egyértelműen nemet mondani, ezáltal az igenjeik is határozatlanok. Nem akarnak agresszívnek hatni, ezért kéréseik is visszafogottak lehetnek, azt gondolják, hogy egyértelmű, de másoknak homályosak ezek. Nem mondanak el minden információt, visszatarthatnak olyanokat, ami másokat frusztrálhat. Maguk is képtelenek dönteni, és elköteleződni dolgok iránt, döntésképtelenségük a beszédükben is érezhető. Tisztába kell kerülniük a saját belső hangjukkal, és ezt tudniuk kell kifelé is kommunikálni.

-a saját stressz-szint
Nem akarnak problémát okozni, ezért nem akarnak probléma lenni; ha figyelnek magukra, probléma lesznek, szóval nem teszik ezt. Inkább figyelnek másokra, és azt csinálják, amit azok akarnak. Rendben kell lenniük másokért, mert mások számítanak, az ő életük nem számít, amit akarnak, nem igazán számít. Másoknak szüksége van rájuk, hogy pozitívak maradjanak, hogy jól kapcsolódjanak hozzájuk, tehát tesznek róla, hogy ne legyenek problémák, mert ha igen, elhagyják őket. Ezáltal teljesen elhanyagolhatják a saját igényeiket, és próbára teszik a tűrőképességüket. Addig a pontig, amíg tovább nem képesek erre.

 

Kapcsolatokban

Van egy erős tendenciájuk, hogy egyesüljenek a domináns emberekkel az életükben, azok céljaival, aspirációival. Olyasvalakit keresnek egy kapcsolatban, akire az életüket fókuszálhatják, aki a direkt célja az életüknek. Nehéz nekik a saját filmjük sztárjának látni magukat, ezért könnyebb nekik más szemén keresztül látni az életet. Akinek a szemén keresztül magukat láthatják, valaki, aki az életüknek fókuszt és irányt ad. A másik érdeklődése érdekesebbnek tűnik, véleményük sokkal érvényesebbnek tűnik, mint a sajátjuk. Szenvedéllyel vannak a másik életéhez, az lesz a motivációjuk a sajátjukhoz, a másik élete beleolvad a sajátjukba. Gyakran képkeretként jelennek meg egy kapcsolatban, és elfelejtik, hogy ők ugyancsak teljes értékű képek. Összekeverhetik a másikkal való egyesülést az intimitással, de az intimitáshoz két személy kell, akik eldöntötték, hogy az életüket összekötik.

Támogató, passzív partnerek, akik nyugalmat és harmóniát keresnek. Minőségi időt akarnak eltölteni, mókás dolgokat csinálni, jelen lenni, ...csak ott lenni. El akarják kerülni a dolgokat, ami konfliktust okoz. Érzelmileg kapcsolódottnak akarják érezni magukat, és értékelik a kedvességet, gyengédséget a beszélgetésekben. El akarnak köteleződni szívből jövő beszélgetésekben (ehhez meg kell nyílniuk), és élveznek mókás dolgokat csinálni a partnerrel. Nem mindig kezdeményeznek, vagy keresnek intimitást, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarják, csak nekik bátorság és energia kell ahhoz, hogy sérülékenyek legyenek, és hogy megtegyék a kezdő lépést. Meghallgatva és értékelve lenni, és szeretve lenni akarnak. Néha nehezükre esik megosztani, mire van szükségük, és mitől érzik magukat szeretettnek.

Harmonikus otthon kreálásán dolgoznak, szeretik a harmóniát, stabilizálók a kapcsolatokban, a malter, a ragasztó, ami összetart. Elégé egyszerű megközelítésük van a kapcsolatokhoz: el kell menni dolgozni, hazamenni, sétáltatni a kutyát, tv-zni, végül egy kicsit beszélgetni, aludni. Nem értik, miért teszik az emberek bonyolultabbá, csupán társaságnak kellene lenni. A béke, harmónia, nyugalom, kiszámíthatóság hajtja őket, ezt szeretnék a kapcsolatukban is; ha ezek veszélyeztetve vannak, visszavonulhatnak. Arra törekednek, hogy a kapcsolat egyszerű legyen, el szokták fogadni a másikat, és elkerülik, hogy magas elvárásokat helyezzenek a partnereikre.

Stabilitást hoznak, és nem szeretik, ha az emberek veszélyeztetik ezt, bezárkózhatnak, hogy elkerüljenek mindent, ami felráz, felzavar. Azért, hogy nyugodtak és zavartalanok maradjanak, hajlamosak elfojtani az érzelmeiket, véleményeiket, vágyaikat, és megtartják maguknak. Kicsit elbizakodottá válhatnak egy kapcsolatban, és ambivalensek a partner felé, időnként kényelmesebb haladni valakikkel -semmint ellenkezni-, és csak kijönni emberekkel. Azt hiszik, hogy a gondolataik, véleményük nem igazán számítanak, ha hangot adnak annak, az csak zavar mindenkit, problémát, konfliktust okoz. Meggyőzik magukat, hogy egyetértenek a másik emberrel, amikor lehet, valójában nem. Nagyon könnyen megmondják, mit akar a másik ember, és nehéz nekik nemet mondani, igent mondanak, hogy elkerüljék a konfliktust, de később megbánhatják, neheztelhetnek.

Nem csak szeretteikhez, mindenkihez igazodnak, ami néha igen káros lehet számukra. Kijönnek olyan emberekkel is, akiket mások nem értik, hogy hogyan lehet barátja nekik. Gyakran vannak kapcsolatban olyan emberekkel, akik nincsenek jó hatással rájuk, de azt mondják maguknak, hogy ez rendben. Könnyen igazodnak, így ha rossz környezetbe csöppentek, akkor az negatív spirálként hathat az életükre. Képesek olyannal megházasodni, akit -hogy ha jobban belegondolnak-, realizálhatják, hogy még csak nem is kedvelnek.

Motivációjuk kijönni, és békében lenni körül forog. Általánosan nem szeretik a konfliktust, mert fenyegetésként élik meg. A sokáig húzódó konfliktus a legrosszabb rémálmuk, hajlamosak elmenni kapcsolatokból, amik bonyolulttá válnak. Ekkor falat építenek, ahol egy jó kerítés megtenné; más emberek nem érthetik mi történt, csak nem hallanak róluk többé. Szeretnek pozitívak maradni, és elkerülni a konfliktust, utálják, de akaratlanul kreálják a konfliktust, homályos kijelentésekkel, információk visszatartásával. Meg kell érteniük, hogy egy kapcsolatban a konfliktus elkerülhetetlen, és hogy megtartsák a valódi békét, szembe kell nézniük a kihívásokkal, konfliktusokkal. Szorongásból tehetnek meg dolgokat, mert problémák vannak a kapcsolatban. Cselekvő csoport tagjai, problémák esetén cselekedni akarnak, csak mondja meg a másik, hogy mit csináljanak. Úgy érezhetik, hogy egy probléma, amit meg kell oldani, mintsem egy személy, akit szeretni kell. A partner nem csak probléma akar lenni -amit el akarnak hessegetni, megoldani-, hanem vágyottnak, szeretettnek akarja érezni magát.

Egyik legfőbb értékük az, hogy mindenki véleménye számít, meg kell hallgatni, mert tudják, hogy gyerekként milyen nem meghallgatva lenni. Képesek minden oldalt látni, ezért nehéz nekik állást foglalni, csak látják az összeset. Ördög ügyvédje lehetnek mások számára, semlegesek, attól, hogy nem értenek egyet, nem is ellenkeznek. Lassúak, szükségük van időre, amikor kommunikálnak, attól, hogy bólintanak, nem jelenti azt, hogy egyetértenének. Jellemző, hogy leállnak, ha félbeszakítják, vagy levegőnek nézik őket. Sokkal vokálisabbá válnak, minél kényelmesebbek egy kapcsolatban, visszavonulnak, ha túlságosan nyomva vannak. Utóbbit utálják, ilyenkor kikapcsolnak, és nem csinálnak semmit. Nincs vita, sem fenyegetés, sem fizikai visszavonulás, csak makacs némaság. Még egészséges kapcsolatban is jellemző, hogy visszavontak a reakcióik. Előfordulhat jelentős változások megtétele az életükben, minden előzetes jel nélkül. Bezárkóztak, kitalálták, kialakították a terveiket; mivel nagyon nehéz saját tervet kitalálniuk, és nem akarnak vitákat, lebeszélést, ezért nem beszélnek róla.

Egészséges szinten a kapcsolatokba bevonódnak, jobban kifejezésre tudják juttatni a gondolataikat és érzéseiket. Ahelyett, hogy falakat építenek, elkerülnek konfliktusokat -ezáltal tönkretennének kapcsolatokat-, helyette proaktívan részt vesznek benne. Megértik, hogy a konfliktus néha elkerülhetetlen, és szükséges, és néha az egyetlen út a békéhez. Képesek kezdeményezni és elköteleződni, hozzák a megnyugtató jelenlétüket, azt adják, amit keresnek, belső békét a külső világba.

 

Utószó

Ilyen most nincs, így is hosszú...
Az konkrét használatáról, működéséről az enneagramnak egy későbbi cikkben írok majd. Az altípusokat is tervezem megírni, mert jobban bemutat egy-egy személyiséget, letisztultabbá teszi a képet, segíthet a beazonosításban. (Altípusokból is három-három van egyébként.) A pszichológiához való kapcsolódást is tervezem leírni, elég jól beilleszthetőek bizonyos dolgok.

Bevezető

Az emberi természet sajátos kettősséget ír le: megtalálható bennünk a közösségi szellem, ugyanakkor az individualizáció is. Képesek vagyunk hangyaként építeni a közös világunkat, de magányos farkasként járni a világban. Mindenevők vagyunk, megvan bennünk a növényevők csordaszelleme és a ragadozók önállósága is. Ez a téma ezt a biológiai kettősséget járja körbe, mert érdemes ezzel foglalkozni, hiszen mindkettőnek megvan a maga szerepe az emberi természetben, mégis nagyon ellentétesek.
Az emberekben mindkettő megtalálható, szituációktól és személyektől függ, hogy melyik az aktívabb, függően attól, hogy mennyire fontos a közös cél, vagy a másik személy, vagy sem, és inkább fontosabbak a saját érdekek. Az emberek többsége ezen kettősség között egyensúlyozik, de létezik egy-egy kisebb csoport, szélsőérték, amelyek prioritásaikat tekintve az egyik, vagy a másik irányba el vannak tolódva, akiknél az önös célok szinte minden esetben megelőzik a közösét vagy másokért, illetve fordítva, ahol az egyén túlságosan alárendeli érdekeit mások javára. Ezeknek a két szélső megjelenési formának a viselkedésmintáinak vizsgálata, leírása lenne a cikk célja. Azok, akiket nem lehetne egy szélső csoportba sem sorolni (a középütt levő többség) is mutathatnak időnként ilyen, vagy olyan mintát.

Fontos nevet adni a dolgoknak, a két szélső értéket hétköznapi nyelven szélsőséges önzőségnek és önzetlenségnek, hivatalosabban pszichopátiának és empátiának lehet nevezni. A szélső értékeknél található egyéneket pszichopatának és empatának hívhatjuk. Ezen a pszichopátia-empátia tengelyen viszont a többség egyik végletben sem található, ők a normális működésű emberek. A normális működéstől távolabb található egy-egy csoport, ami már eltolódott attól, de nem a szélső értékeket mutatja, őket lehet nárcisztikus tendenciákkal rendelkező (a pszichopátia egy sajátos egyedi karaktert leíró jelenség, ezért erős lenne a használata, erről később lesz szó) és empatikus tendenciákkal rendelkező embereknek hívni, egyszerűbben nárcisztikusoknak és empatáknak. Ezen nárcisztikus kategória jóval szélesebb, mint a nárcisztikus személyiségzavar (NPD) skálája (erről ott majd írok), nagyobb réteget ír le, a népesség olyan 1/5-1/6 részét tenném ide (ez egy laza határ, tehát az enyhébb esetek is benne vannak), ahogy az empatáknak is ekkora részarányt lehet tulajdonítani. Minden határ meghúzása önkényes, de ennyit tartok reálisnak, becslésre nagyjából ekkora réteg az, ami a tárgyalandó viselkedési mintákat észrevehetően mutatja.

Egyetlen dolgot még fontosnak tartok a bevezetőben leírni. Sokan a nárcizmust nem e világi, gonosz dolognak tartják, a nárcisztikusokat dehumanizálják, démonizálják. Ahogy a korábban írtam, a nárcizmus az emberi természet szoros része (a következő cikkben írok erről részletesebben majd), így a léte is természetes. Szép lenne olyan világban élni, ahol mindenki odafordul a másik felé, és empátiát gyakorol, de sajnos nem ez a valóság. Érthető azok dühe, akik abúzuson mentek keresztül, de a gyűlöletbe beleragadni éppen olyan káros viselkedés, senkinek sem használ. Ugyanígy nem egészséges nárcisztikus elkövetőre, és empata áldozatra egyszerűsíteni egy képletet; az empaták konstans áldozati pozíciója elkeni a felelősséget. Egy gyerek áldozat, mert nem tud elmenekülni, magáért kiállni, de egy felnőtt ember saját felelőssége az, hogy felnőjön, és megtanulja megvédeni magát. Nem akarom a nárcisztikusok káros viselkedését kicsinyíteni (nagyon megtévesztőek tudnak lenni, és azok a bántalmazások, amiket elkövetnek, rendkívül ártalmasak), csupán arról beszélek, hogy ezek az interakciók mindig két ember részvételével történnek; akik folyamatosan áldozati szerepbe kerülnek, azért kerülnek oda, mert megengedik (vagy mert menthetetlenül sérültek). Eleinte a tudatlanság okozza -sokaknak meg kell fizetnie a tanulópénzt-, de később már a tanulás képtelensége. A nárcisztikusok tanítják az empatákat, és viszont, az empaták gyógyítják a nárcisztikusok sérült lelkét. Mindketten sérült lelkek, ellentétes megnyilvánulással. Ezzel együtt is az empátiát lehet egészséges tulajdonságnak nevezni, ezért a nárcisztikusok feltehetően a sérültebbek, nekik nehezebb csomag jutott (erről majd a végén). A tanulás és a gyógyulás első lépcsője a felismerés, ebben segíthet ez a cikk.

 

 

Nárcizmus

A nárcisztikusság -mint oly' sok minden- egy spektrumot képez, az enyhén nárcisztikustól a súlyos, patológiás esetekig terjedő skálán lehet leírni, amely változhat idővel, életkorral, események hatására, azaz időnként lehet nárcisztikusabb egy egyén. A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) két lényeges kritériuma közé tartozik (DSM-5 alapján), hogy jelentős időn át fennálló állapotról van szó, illetve az egyén számára komoly nehézségeket okoz (súlyosan károsult) funkcionalitásban és társas kapcsolatokban. Az állandóság a spektrum erősebb oldalán nem meglepő, viszont a funkcionalitásban nem feltétlenül szükséges a károsulás. Lehet valaki erősen nárcisztikus, de közben jól funkcionáló, így az NPD diagnosztikai szintjét nem elérő. Alapvetően akik NPD-ben szenvednek, komoly nehézségekkel néznek szembe: kapcsolati, munkahelyi problémák, szerhasználat, depresszió, szorongás és egyéb mentális betegségek; belső sérülékenység, és ahhoz kapcsolódó érzelmi diszreguláció (hullámvasút). Ezzel szemben előfordulnak egyének, akik erősen nárcisztikus karakterrel rendelkeznek, de jól működnek közben. Az NPD előfordulását 1% körülire teszik, de eléggé széles a skála, 0,5%-tól 5%-ig terjednek a számok. Viszont azoknak az előfordulását, akik jól funkcionálnak (high-functioning), de erősen nárcisztikus személyiséggel rendelkeznek, csak találgatni lehet, hiszen nem diagnosztizálhatóak. Amíg az előbbi (NPD) egyén jelentős károkat okoz magának is, addig az utóbbi inkább csak a környezete számára káros, ő maga sikeres, megbecsült ember lehet, jóval kevesebb problémával. (A képet tovább árnyalja a tankönyvi NPD-től jelentősen eltérő külső karakterisztikát mutató covert [rejtett] nárcisztikusok csoportja is, róluk később.)

Az NPD-ről már az előző cikkben, a személyiségzavaroknál szó esett, de a nárcizmus egy jóval szélesebb, összetettebb és változatosabb történet. A továbbiakban az NPD szigorú határain túllépve egy kicsit szélesebb körben történne az elemzés.
Kezdjünk két filozófiai kérdéssel. Az első: kicsit mindenki nárcisztikus, nem? Erre a válasz, természetesen igen. Az ember kisbabaként először magát ismeri meg és azon a megismerésen keresztül a világot. Eközben tanulja meg folyamatosan a viszonyát a világgal, és ismeri fel nemcsak a saját, de később mások önállóságát is. Tehát az egyéni fejlődés talán legelső lépcsője az én felismerése, annak az igényeinek a felismerése, és csak későbbi lépcső mások igényeinek a felismerése (habár a megszületés előtti nulladik lépcsőfok az egység érzése, az egységé az anyával). Tehát mindenkiben van nárcisztikusság, a mérték az, ami nem mindegy.
Második kérdés: az egészséges nárcizmus egy szükséges jó dolog, vagy nem? Ez egy vitatottabb kérdés lehet, de úgy gondolom, hogy nem. Alapvetően ez egy oximoron, a nárcizmus és annak bizonyos tünetei -mint például az empátiahiány-, nem egészségesek. Egészséges önbizalomról beszélhetünk, vagy egészséges asszertivitásról, de nem egészséges nárcizmusról. A nárcizmusnak egészséges szintje van csupán, ez az a szint, amikor még a nárcisztikus megnyilvánulások és minták nem kiugróak, csupán hétköznapiak, így nem túl károsak senkire sem (azaz nem érik el az egészségtelen szintet).

Milyen jellemzőkkel írható le a nárcizmus, mik az általános karakterjegyei?
A nárcisztikus szó hallatán vélhetően az embereknek a túlzott önszeretet jut először eszébe, de ez tévedés, valójában egy mélyben rejlő önutálat jellemzi őket, amit kompenzálnak az inflált egójukkal. Másik dolog, ami eszünkbe juthat, a magabiztosság, de ez is csak látszólagos (a covertek esetén még csak az sem), valójában belül nagyon is bizonytalanok.
Egyéb jellemző tulajdonságok röviden az empátiahiány, igény a kontrollra, arrogancia, grandiózusság, feljogosultság érzése (hogy átgázoljon máson például), felszínesség, megerősítés- és figyelemkeresés, mások kihasználása és manipulálása, speciális bánásmód elvárása, irigység, kritikát képtelen elfogadni (túlérzékeny, vagy elengedi a füle mellett), alternatív valóságban él.

Kicsit részletesebben. Milyen önkép jellemzi őket?
Önmaguk fontosságát túlértékelik, ezért magukat felsőbbrendűnek, kiválóbbnak látják, ami elvezet a feljogosultság érzéséhez, ahhoz, hogy nekik jár a speciális bánásmód, a privilégiumok. Emiatt gyakran sértik meg mások határait, az etikára, illemre nincsenek tekintettel; illetve hozzájárul ahhoz is (a feljogosultság érzete), hogy gátlástalanul kihasználjanak másokat, ez pedig elvezet az empátiahiányhoz, a teljes közönyhöz mások érzései, jólléte iránt. Inflált énképük másik velejárója, hogy magas a véleményük önmagukról és arról, hogy mit érhetnek el, ezért gyakran fantáziálnak határtalan sikerről, tökéletes szerelemről, de azért is képzelődnek ezekről, mert alapvető vágyuk, hogy látva legyenek, az alapján, amit elértek, vagy birtokolnak (új autó, trófeafeleség). Saját maguk megítélésében nem hat a napi tapasztalat, inflált egójuk rezisztens a sikertelenséggel szemben, a kudarcot mindig másra vetítik ki (és rájuk haragudnak), ahelyett, hogy szembenéznének tökéletlenségük tényével. Képtelenek önreflexióra, mert a grandiózus perszóna alatt üres, szégyennel teli én lakozik, amivel fájdalmas szembenézni. Pontosan emiatt ellenállóak a kritikával szemben is.

Hogyan látnak és kezelnek másokat?
Romantikus kapcsolataikat három lépcsőfok jellemzi: idealizálás, leértékelés, végül eldobás. Ez húzható rá lényegében minden kapcsolataikra, idealizálás és leértékelés körei. Ezeket az idealizálási-leértékelési szakaszokat gyakran váltogathatják, teljesen összezavarva azt, aki irányában történik mindez.
Az idealizálási fázisban a másikat piedesztálra emelik, karizmájukat és sármjukat használva nagyon jók abban, hogy a másik jól (fontosnak, értékesnek) érezze magát. Romantikus kapcsolatok elején jellemző a love bombing, a másik elárasztása érzésekkel, üzenetekkel, ajándékokkal, bókokkal. Ugyanakkor nagyon hamar csalódhatnak emberekben, ha a másik nem felel meg a -valós vagy lehetetlen- elvárásaiknak. Ilyenkor kifejezhetik haragjukat is, amiért nem felelt meg a másik a fantáziájuknak és cserben hagyta őket. A harag lehet passzív-agresszív hideg bánásmódtól az egészen a másik teljes tönkretételéig terjedő. Úgy bánik az emberekkel, mint a gyerek a játékkal: csodálja az új játékot, amikor ráun, összetöri.
Rengeteg személyközi kárt okoznak. Az embereket képtelenek másik emberként látni, saját meghosszabbításaikként tekintenek rájuk; az számít, hogy milyen érzései vannak magáról a másik ember által, tükörképnek látják a másikat (például egy szép partnernek köszönhetően vonzónak találhatják magukat, a partner így lesz meghosszabbítása a nagyszerűségüknek); viszont ha a másik emberi sérülékenységet mutat, vagy nem ért velük egyet, ez a vékony tükör darabokra törik, és leértékeli.

Mi a lényegi érzelem?
Alapvetően a legmélyebb érzés, ami negatív irányba hat mindenkinél -köztudomásúan- a félelem. Konkrétabb, pszichológiai folyamatokat leíró érzés a szégyen. Ezeket bármelyik személyiségzavar esetén is elmondhatjuk. Kézzelfoghatóbb, speciálisan a nárcizmust leíró érzés -egy elmélet szerint- az irigység. Korai formája az utálatnak; hasonló ahhoz, ahogy az elsőszülött reagál az új gyerek érkezésekor (szubjektív vélemény, de vélhetően több is lehet közöttük a nárcisztikus, az okáról a következő cikkben). Az irigység érzése nagyrészt tudattalan (ha tudatos lenne, fájdalmas érzésként jelentkezne), egy belső hiány érzése ahhoz képest, amivel más rendelkezik (tehetség, státusz stb.); ezt a disszonanciát mások leértékelésével, lenézéssel tudják feloldani, semlegesíteni. Irigységük tárgyát megszerezni, vagy tönkretenni akarják (munka, önfejlesztés nem opció, hiszen tökéletesek). A külső tökéletesség, csodálatosság, és a belső értéktelenség érzésének harca ez, a nárcisztikus megnyilvánulások pedig ennek az elkeseredett küzdelemnek a termékei. Az irigység minduntalan előhozza a belső rossz érzéseket, ezért annyira fáradhatatlanok ezekben a negatív megnyilvánulásokban.
Mivel mindenki magából indul ki, ők is kivetítik másokra érzéseiket, ezért gyakran hiszik azt, hogy mások irigykednek rájuk. Egyik fő törekvésük is ez, mások irigységét fel akarják kelteni; amikor úgy érzik, hogy sikerrel jártak, akkor enyhül a belső értéktelenség érzése, felszabadulnak ideg-óráig annak rejtett, fojtogató nyomása alól.

Mi a lényegi motivációjuk, működésük?
A törött önértékelésük miatt folyamatosan szükségük van önigazolásra, arra, hogy ők értékesek. Ezért folyamatosan táplálniuk kell a hamis, inflált énjüket, amely táplálékot a külvilágból szereznek be un. nárcisztikus supply (ellátmány) formájában. Ez az üzemanyag minden olyan elemet magába foglal, ami hizlalhatja az egójukat, amitől fontosnak érezhetik magukat, mint a figyelem, csodálat, dicséret, odaadás, a mások szenvedése (amit okoz), hatalom mások felett. Gyakorlatilag nem tud mások nélkül létezni, függ másoktól, habár ezt sosem ismerné be. A legfőbb problémát az okozza, hogy mások szenvedése -amit ő okoz- is fontos táplálék számára, hiszen, ha más sír miattuk, függ tőlük, retteg tőlük akkor fontosnak érezhetik magukat. Ma a közösségi médiák világában már szocializálnia se kell az ellátmány beszerzéséhez, elég megfelelő számú lájkot begyűjtenie. A supply megszerzéséhez felhasználhatják a saját gyerekeiket is, úgy, hogy túlzott teljesítményt vár el tőlük (a babérokat meg ők aratják le). Emiatt választhat hatalommal járó pályákat, tetszeleghet mindentudó szerepében, vagy jóságos megmentőjében, lehet szándékosan konfrontatív, gyűjthet vagyontárgyakat, amikkel henceghet, vagy lépheti át folyamatosan mások határait. A lényegi motivációja minden cselekedetének egy: a törékeny önértékelését megerősíteni.

 

A nárcizmus két fő karaktere

Alapvetően két fő megjelenési formáját tartják nyilván a nárcizmusnak. A fentebb felsorolt tulajdonságok mindkettőben megtalálhatóak, de teljesen más módon kerülnek kifejeződésre. Az egyik formája az overt (nyílt/nyilvánvaló), a másik a már emlegetett covert (rejtett). A következőkben ezt a két típust tárgyalnánk. Fontos azonban megemlíteni, hogy ez a két karakter habár külső megjelenésében markánsan eltér, a lényegi tartalma hasonló, ezért könnyen egymásba csúszhatnak, egy egyén ingázhat ezen megjelenési formák között, a körülmények aktuális állapota szerint. Egy kudarcokkal teli overt lecsúszhat covert régiókba, és egy covert is elkezdhet overtebb tulajdonságokat felvenni, ahogy sikeressé válik (kudarcok esetén a covertek elkerülővé válnak); de a lényegi karakterük nem változik, egy erősen overt belül mindig overt marad, ahogy a covert is covert marad.

Az overt (nyílt/grandiózus) nárcizmus
A klasszikus, tankönyvi nárcizmus, az NPD kritériumok látványos megtestesítői. Ők azok, akik jóval könnyebben kiszúrhatóak, hiszen extrovertált, exhibicionista, domináns, magabiztos, ambiciózus viselkedésük igen feltűnő. A legjobb első benyomást ők tudják tenni, meglehetősen karizmatikus, sármos, sikeres, vonzó egyének tudnak lenni, felszínes bájjal, sok önbizalommal, merészséggel. Jó történetmesélők, előadók, és ők a legjobb eladók, magukat is jól tudják értékesíteni, sokakkal elhitettetik a saját meggyőződésüket, azt, hogy mennyire csodálatosak. A jó beszélőkészséget sokan összekeverik az eszességgel, a mértéktelen önpromóciót, grandiózusságot, arroganciát a magabiztossággal (egy valóban magabiztos ember tisztában van az értékeivel, nincs szüksége annak reklámozására). Önmaguk megszállottjai, inflált a kapcsolatuk az énjükkel, ezért felsőbbrendűnek gondolják magukat, hiúk, keresik a figyelmet, a csodálatot, szeretik a hatalmat, élvezeteket és a pénzt, számukra ezek megléte a siker fokmérője, azaz rendkívül felszínes az értékviláguk, és ők maguk is azok.
Nagyon tudatosak a hierarchiákkal kapcsolatban, és ennek megfelelően igyekeznek felfelé. Intenzíven versengőek, dominálnak, kihasználnak másokat, a felfelé nyalás, lefelé taposás elvét aktívan gyakorolják, nem hisznek a kemény munkában, sokkal inkább a kiskapukban, a gyors és könnyű utakban. Sármjukat arra használják, hogy megszerezzék azt, amire vágynak. Alapvetően jól boldogulnak, mivel jól tudják manipulálni a világ realitását maguk körül. Sokuk portfóliója papíron jól néz ki: jó munka, jó kereset, szép ház, szép család. Amikor kudarc, csalódás éri őket, megmutatkozik a törés; mértéktelen haragra képesek, a sikertelenségért nem vállalnak felelősséget, hanem kivetítik, másokat okolnak érte. Tartósabb sikertelenség a covert nárcisztikusság felé tolhatja őket.
Romantikus kapcsolataikban ugyancsak a felszínesség jellemzi őket. Párválasztásban sokszor felszínes szempontok érvényesülnek (külső, státusz, vagyon), számukra a másik megszerzése is egyfajta show, a love bombing mesterei. Rendkívül kimerítőek, mivel rengeteg megerősítésre, figyelemre van szükségük, ha ezt nem kapják meg, a partnerükre ráunnak, leértékelnek, és máshonnan szerzik be a nárcisztikus supplyt (ellátmányt), azaz könnyen válhatnak hűtlenné. Hazudozók, gázlángolnak (olyan manipulációs módszer, amiben elérik, hogy a másik fél a saját valóságában kételkedjen, így a nárcisztikus torzított valóságképét be tudják fogadni helyette), sosem tudhatod, milyen lábbal kelnek (idealizáló vagy leértékelő), ezért igazi hullámvasút a velük való kapcsolat. Romantikus, és egyéb kapcsolataikban is dominanciára törekednek, igyekeznek kontrollálni mindent és mindenkit.
Domináns érzelmei közé tartozik az izgalom, lelkesedés (ezért jó velük együtt lógni, bulizni). Erősen hajlamosak az unalomra, mivel rendkívül szegényes a belső világuk, hiányzik a pszichológiai mélység. Ez az unalom vezeti őket arra, hogy könnyen értékel le és dob el embereket. A belső hiányt folyamatosan igyekszik külső forrásokból biztosítani (supply-ellátmány), amikor ezt valaki nem biztosítja nekik, haragjukkal, leértékelésükkel találkozhat.
Természetüket tekintve energetikus emberek, akiknek nem okoz gátlást mások megközelítése, asszertívak, impulzívak és kockázatvállalók. Alacsony lelkiismeretesség jellemzi őket, munka helyett sokuk a szociális manipulációkban hisz (főleg NPD szinten). Sokat adnak a külsőségekre: új autó, nagy tévé, márkás ruha, trendi napszemüveg, divatos hajviselet stb. (láthatóan nincs saját ízlése, általában az aktuális trendet követi, kivétel persze mindig akad).

Az overtek három szintje
-1. önreklámozó
Van némi tudatosság, empátia, van kapcsolatuk a mélyben található értéktelenség- és szégyenérzetükkel, ezért kétségbeesetten a legjobb képet akarják mutatni magukról, hogy maguknak és másoknak bebizonyítsák ennek ellenkezőjét, azt, hogy különlegesek, nagyszerűek és hibátlanok. Szoronganak, tartanak mások ítéletétől, és közben félnek a jelentéktelenségtől, ezért végtelen önpromóció, kérkedés, eredményeik túlinflálása, hazugság, megtévesztés jellemzik őket, hogy a legjobb képet mutassák magáról. Ezt a mértéktelen önreklámozást a közösségi médiában is láthatjuk. Eladják magukat, de komoly szakadék a valós és kivetített kép között, így nehéz komolyan venni. A kritikára érzékeny, leértékel mindenkit, aki ezt megteszi.
Útelágazódás: vagy komoly depresszió és regresszió árán szembenéz azzal, hogy nem az, amit kivetít magáról, és újraépíti magát, vagy továbbra is hisznek ebben, és átlépnek a második szintre, ahonnan már nincs visszaút, a bizonytalanságérzetük a tudatalattijukba száműződik.
-2. manipulátor
Ezen a(z NPD-hez közeli) szinten már nincs szégyenérzet, integrálták a kiválóság képét, az inflált egójukat. A feljogosultságuk révén kihasználnak másokat, amely cselekedeteket racionalizálnak (van még némi tudatosság). A grandiózus képük vezeti őket, aminek mindenáron nyernie kell, dominanciára törekszik, az előrejutásáért bármit bevet. Más emberek nárcisztikus supply forrásai, bábuk csupán, nem számítanak semennyire (az első szinten még igen), nincs lelki kapcsolat velük, sem magával.
-3. zsarnok
Ez egy ritka szint, ahová sok siker, mértéktelen egoinfláció vezethet. A hatalom megtartása, növelése a céljuk, jellemző rájuk a paranoia. Teljesen elvesztik a lelkiismeretüket, szadisztikus élvezetet találnak abban, ha másokat kényelmetlen, vagy gyönge pozícióban lát, élvezi, ha más sérül. Fehérgalléros bűnözők, szektavezérek, politikusok juthatnak el idáig, a dark triad (erről később) tulajdonságai jellemzi őket.

 

A covert (rejtett/sérülékeny/túlérzékeny) nárcizmus
A másik, kevésbé ismert és nyilvánvaló formája a nárcizmusnak, némi hasonlóságot mutat a borderline személyiségzavarral (BPD). Introvertáltak, neurotikusok, negatív belső érzelmi állapotok nem ritkák: szégyen, depresszió, szorongás. Megtévesztő lehet az elnevezés, mert nem tudatos döntés, hanem személyiség-struktúrája következtében rejtett a nárcizmusa.
Jóval -fájdalmasan- öntudatosabbak, mint a klasszikus nárcisztikusok, erősebb a kapcsolatuk a belső, sérült énjükkel, ezért ingáznak a grandiózusság és az alsóbbrendűség érzései között, infláció-defláció váltakozása. Ezért grandiózussága sokkal kifinomultabb, leginkább önhivatkozási szokásaikban érhető tetten: minden róluk szól, az ő érzékenységéről, az ő gondolatairól, véleményéről, érzéseiről stb., és ez az önhivatkozó természet teszi rendkívül sérülékennyé a kritikával szemben, mivel mindent könnyen magukra vesznek, mindenben személyes bántást látnak bele -szinte paranoidok-, és úgy érzik, a világ ellenük van. Negatívba ágyazott grandiózusság: mit érhetnének el, ha ismernék, elismernék őket, ha a megérdemelt bánásmódot kapnák.
Különlegesnek gondolják magukat (miközben másokat arrogánsan lenéz), akiknek az élet igazságtalansága folytán nem sikerült a "nyertesek" közé kerülnie. Komoly belső feszültséget okoz ez számukra: hogyan hidalják át a valóság hideg realitása (ami gyakran nem túlságosan hízelgő), és az elképzelt grandiózus én között tátongó szakadékot? A legegyszerűbb utat választják: más dolgokat és embereket hibáztatnak a helyzetükért, és kérlelhetetlenül neheztelnek ezekre. Az ő nézetük szerint a világ ellenük van, és balszerencséjüknek köszönhetik sorsukat, miközben mások eredményeit a szerencsének tulajdonítják, és nem veszik észre a munkát mögötte. Ők azok, akik mogorván otthon ülnek, és várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Soha semmivel nem elégedettek, ez haragban, frusztrációban, lenézésben, elutasításban, kritizálásban ölt testet. A világon mindenért panaszkodnak, ők a megtestesült áldozatok.
Amíg az overt nárcisztikusokra lefelé irányuló szociális összehasonlítás jellemző (azaz könnyen lenéznek másokat), addig a coverteknél ez fordított, fájdalmasan tudatában vannak vele, ki áll felettük, rejtett irigységük pedig előhívja belső sérülékenységüket, ez pedig neheztelést vált ki. Könnyen lesz irigy, és ez megvetéssé, utálattá romolhat; folyamatosan ezen jár az agyuk, és ez folyamatosan előhozza az alsóbbrendűség érzését. Emiatt jellemzően megvetik az autoritást, a hierarchiákat, mivel számukra távoli, nem elérhető, de fájdalmat okozó dolog (mivel mások vannak a csúcson; például Social Justice mozgalmak.)
Másokkal való kapcsolataiban negatív személyisége miatt nem túl sármos és megnyerő. Amit helyette használ az mások szimpátiájának a felkeltése, azáltal, hogy végtelen történeteket mesél arról, hogy hogyan lett áldozat (playing the victim card), ezáltal együttérzést vált ki másokból. Legbelül nem szeretik, de a felszínen nagyon is tisztában vannak a szociális normákkal, és alkalmazzák is azokat (ellentétben az overtek arroganciájával), mert rendkívül érzékenyek a negatív megítélésre (nem szándékos megtévesztésből, ahogy sokan gondolják). Ilyen módon alázatos, nyájas, érzelmes, szelíd képet fest magáról, ez teszi őket eleinte nehezen felismerhetővé. Agressziójukat akkor mutatják meg, amikor biztosított az anonimitás (pl. trollkodás), senki nem látja. Nagyon izoláló és izolált, lenézően tekint bizonyos szociális eseményekre, emiatt nemcsak a saját, hanem a párja világa is nagyon beszűkülhet.
Dominanciájukat két módon érik el. Egyik módja a szelídség képe, amit arra használ, hogy megszerezze, amit akar. Másik esetben haraggal, ilyenkor lekezelőek, kegyetlenek, szarkasztikusak, fegyverük a backhanded compliment (bókkal álcázott inzultus) és a silent treatment (csenddel verés), azaz rejtett kritikát és -agressziót alkalmaznak. Irigységük mellet a megbocsájtásra való képtelenség jellemzi még őket, nagyon neheztelőek, peresek tudnak lenni. Mindenre kiterjedő ítélkezés jellemzi őket (feljogosultság érzése), emiatt krónikus vitatkozók, főleg megosztó témákban (politika, vallás), ahol megnyilvánulhat arroganciája.
Negatív értékeléstől félnek, jellemző rájuk a szociális fóbia (SAD), szorongás és depresszió (ez utóbbi kezelés hatására sem szokott náluk javulni, mert a személyiségük része az áldozatiság, erről felismerhetőek). Törékeny egójuk miatt nehezen közelítenek meg másokat, félénkek. Rosszindulatúak, jellemző tulajdonságuk a káröröm, mások szenvedésének, sikertelenségének a látványa fölött érzett beteges öröm, ami csökkenti rejtett alsóbbrendűségi érzéseiket (másnak rosszabb nálam), ezért felemelően hat rájuk.

A covertek három szintje
-1. túlérzékeny
Alapszükségük, hogy el legyenek fogadva. Introvertáltak, félénkek, alkalmatlanság érzése, negatív világnézet. Kitaszítottnak, különbözőnek, el nem ismertnek látják magukat. Ingáznak az a hibáik miatti önutálat és mások utálata között, akikről úgy gondolják, hogy az útjukban álltak a tehetségük kibontakozásában.
Útelágazódás: vagy felelősséget vállalnak a hibáikért, abbahagyják mások hibáztatását, felismerik, hogy az emberek valójában nem utasították őket el tevékenyen, hanem a saját maguk neurotikussága okozza a problémáikat, vagy a második szintre fejlődnek.
-2. irigy
Itt (NPD tartományhoz közel) már elveszíti a lehetőséget a változtatásra, másokat okol mindenért, amivel rejtett grandiózusságukat táplálják. Áldozatnak érzik magukat, akinek a tehetsége el lett nyomva, holott saját önpusztító viselkedésük áldozatai. Folyamatos frusztráció, intenzív irigységérzet, ellenségesség jellemzi, alapszükségletük, hogy kiegyenlítsék a számlát, de gyávaságuk miatt nem konfrontálódnak, hanem rejtett agressziót, manipulációt alkalmaznak, vagy bokszzsákként használnak egy bűnbakot (jellemzően a párjukat -aki általában empatikus, sérülékeny, passzív és nagyon naiv-, vagy gyereküket), agresszív energiáikat rajtuk vezetik le.
-3. bosszúálló
Kevesen jutnak el erre a szintre. Áldozatiságuk illuzórikussá válik, amely nyomán feljogosultnak érzik magukat a bosszúra. Kivonulnak a társadalomból, amely ellen bosszút forralnak, mert nem bántak velük megfelelően. Krízis alkalmával esetenként gyilkosságig is eljutnak. A sérülékeny dark triad tulajdonságai jellemzik őket.

 

A nárcizmus egyéb színei

A két lényegi megjelenési forma mellett számos altípus létezik, a teljesség igénye nélkül következzen néhány és azok lényeges jellemzői. Fontos megemlíteni, hogy ahogy az overt és covert között is előfordulhat ingadozás, úgy egy egyén egyszerre több altípussal is rendelkezhet, lehetnek árnyalatok, átmenetek, ingadozások akár aktuális élethelyzetektől függően is.

Az ellenséges (malignant) nárcizmus
A két fő megjelenési forma mellett talán ez a legismertebb, de egészen biztosan a legkegyetlenebb. A szokásos nárcisztikus tulajdonságok mellett (empátiahiány, grandiózusság, feljogosultság stb.) a fő karakterük -ami a többitől leginkább megkülönbözteti- mások kihasználásának a mértéke, és az ehhez kapcsolódó kegyetlen, fenyegető és szívtelen viselkedésminta: a családon belüli erőszak, emberölés nagy része hozzájuk köthető. Mások kihasználását manipulációval érik el, nagyon megtévesztőek, folyamatosan hazudnak -céljaiknak megfelelően-, hogy védjék az érdekeiket és a törékeny egójukat. A pszichopátiához legközelebb ők állnak, de pontosan a legbelül lévő sérülékenység az, ami megkülönbözteti őket attól, nincs meg bennük az a hideg nyugalom, mint a pszichopatákban, sőt ellenkezőleg. Alapvetően ők már az antiszociális személyiségzavar (ASPD) jeleit mutatják. A legalitás és etika határain át-át lépnek, megfélemlítenek, zaklatnak embereket. Számukra bárki feláldozható, hogy a három fő motivációját elérje: hatalom, élvezet, pénz. A hatalom a fő motivációja, amit kontrollal és elnyomással szerez. Élvezetét mások szüksége elé teszi, fesztelenül keres szexpartnert -ez egyfajta perverz számjáték számára-, és sok egyéb függőség jellemzi: szerhasználat, szerencsejáték, vásárlás.
Személyközi kapcsolataikban nagyon intenzívek, mert kényszeresen fókuszálnak arra, ami a vágyaikat kielégítheti. Ezt az intenzivitást sokan összetévesztik az szenvedéllyel/szerelemmel. Mindemellett nagyon sármosak, karizmatikusak, és merészen magabiztos benyomást keltenek, bátornak és erősnek tűnnek, ezért vonzanak sok embert. Abszurd képlet ez: valakik attól várják, hogy megvédje másoktól, a világtól, aki a legnagyobb fenyegetést jelenti számukra. Párkapcsolatban jellemző rájuk a coercive control (kényszerítő kontroll), amiben a partnerüket teljesen a hatalmuk alá kerítik, tőlük függő, kodependens állapotba taszítják (olyan agymosással teszik ezt, hogy az áldozatok fele tisztában sincs azzal, hogy bántalmazás áldozatai). Ezt folyamatossággal érik el, a kezdeti intenzitással, love bombinggal vonzzák be őket, de már akkor megindul a másik akaratának a felszámolása. Lefoglalják az idejét, szép fokozatosan izolálják el a többi embertől. Az elején megszerzett bizalmas információkat felhasználják ellene, megtanulják a másik gyengeségeit, hazugságokkal, gázlángolással átírják a másik képét a valóságról, az áldozat vágyait kicseréli a nárcisztikuséval. Megfigyelés alatt tartja a párját, és beleszól a legapróbb dolgaiba is (öltözködés, hajviselet).
A covert nárcisztikusokhoz hasonlóan nagyon paranoidok, mindenhonnan veszélyt sejtenek. Az ok itt azért más; mivel mindenkit kihasználnak, így joggal érezhetik úgy, hogy nem bízhatnak senkiben, hiszen ők sem megbízhatóak; az ő világképükben az ember embernek a farkasa. Jellemző, hogy a partnerüket hűtlenséggel vádolják, amikor éppenséggel ők csalják meg a másikat.
Vezető pozíciókat betöltők között sokukat megtaláljuk.

A közösségi (communal) nárcizmus
Oximoronnak hat ez a szókapcsolat, sokáig így is gondolták, végül kutatások igazolták létezését. Eleinte szubklinikai nárcizmusnak vélték, végül bebizonyosodott, hogy patológiás (azaz NPD diagnózis elérő) szintű is lehet. Alapvetően az NPD egy variánsa, lazább értelmezésben -nem patologikusan- az overt nárcisztikusság egy változata. Hagyományosan az overt nárcizmus figyelem- és elismerés keresését, grandiózusságát, feljogosultságát önképviselettel (agency) próbálja kielégíteni, aminek során egoista, "mások értem léteznek" -lényegében antiszociális- hozzáállással próbálja igényeit kielégíteni. Létezik egy kisebb csoport, amely ehelyett túlzott közösségi (communal) stratégiát követ (megbízhatóság, szeretetreméltóság, másokkal való kijövés), azaz proszociális viselkedéssel próbálja lényegi nárcisztikus motivációját kielégíteni.
Úgy is mondhatjuk ezt a két overt megjelenési formát, hogy a szuperhős és a szent. Az előbbi hatalmat akar, az utóbbi elfogadást. Rejtetten ők is hatalmat akarnak, és -kedvező körülmények között- időnként előfordul, hogy átalakul klasszikus overt nárcisztikussá, de fordított irány nem lehetséges. Alapvetően környezeti okok vezetnek a kialakulásához, genetikailag nem találtak eltérést az overttől. Coverttől megkülönbözteti, hogy hiányzik belőle a szégyen, neheztelés, pesszimizmus, kritikára való túlérzékenység és bizalmatlanság (sőt, meglepő módon magas bizalmat találtak náluk).
Fő motivációjuk az elismerés keresése, ezt másoknak való jó cselekedettel érik el. Más emberek a jó cselekedeteiket belső indíttatásból teszik, célja másokra irányul, náluk a motiváció külső természetű, és öncélú. Könnyen észrevehető a különbség: amíg az előbbi jellemzően csendesen teszi a dolgát, utóbbi szereti a rivaldafényt, gondoskodik arról, hogy minden jó cselekedete jól dokumentált legyen (például együtt szerepel a fényképeken az újabb megmentésre váró kiskutyával).
Felmerülhet a kérdés, hogy mi baj van azzal, ha valaki -öncélúan ugyan- de kedves, és jót cselekszik másokkal? A probléma ott van, hogy a közvetlen környezetével már közel sem olyan földöntúlian kedves, velük szemben már abuzívan viselkedik. Leggyakoribb áldozataik a párjaik, de a gyerekeik, illetve az alattuk dolgozók (jótékonysági szervezet önkéntesei) felé se a fényesebbik arcukat mutatják. Elképesztően demoralizáló lehet egy ilyen kapcsolatban élni, mert amíg a másikat szentnek állítják be -és a környezet ilyen módon folyamatosan gázlángol-, addig az a gonosz, aki közben elszenvedi a bántalmazást. Sokan kételkednek is magukban, hogy talán tényleg ők azok, akik ilyen gonoszak, és nem érdemlik meg ennek az angyalnak a jóságát; holott meglehetősen rosszul tud bánni áldozataival.
Közvetlen környezetét tehát pofozózsáknak használja a frusztrációja levezetésére, amikor nem olyan jól mennek a dolgai, amikor nem kap elég elismerést a jóságáért, amikor nem kap elég lájkot a legutóbbi csodás tettéért, akkor csalódottságának, irritáltságának a célpontja ők lesznek.
Sokszor megvetően tekintenek arra, akiken segítenek éppen, többet foglalkozik a kinézettel, branddel, mint az esemény lényegi elemével (gondoljunk a csillogó jótékonysági estekre). Meg vannak győződve róla, hogy ők a világ legjobb emberei, és a legjobbak mások megsegítésében. Elképesztően hipokriták, de közben mégsem azok; a nárcisztikusokra nagyon jellemző a téveszme, és könnyen elképzelhető, hogy valóban jó embereknek gondolják magukat, még ha az empátiát csak megjátsszák. Ők a közmondásos farkas báránybőrben emberek, akik valójában nem olyan empatikusak, mint megjátsszák azt.
Tanárok, orvosok, pszichológusok, egyházi vezetők és jótékonysági-, nonprofit szervezetek dolgozói között kereshetjük leginkább tagjaikat. Biblia mögé bújó papok, New Age-es álguruk, álszent filantrópok, akik a saját gyerekük iránt nem tanúsítanak szeretetet; és közben a gyerek a rossz, ha a szülőt nem látja olyan szentnek, mint a közösség. Filozófiai kérdés, hogy az az (anyagi) jó, amit esetenként sokakkal tesz, kiváltja-e azt a (lelki) rosszat, amit mondjuk a gyerekével művel? Úgy gondolom, hogy egy gyerek számára a legnagyobb nélkülözés, ha nincs szeretve, nem pedig, ha anyagilag nélkülözik. Utóbbihoz remekül tud alkalmazkodni, előbbi komoly töréseket okozhat.
Már az ókorban is ismerték őket, most csak újra felfedezte a pszichológia: "Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek."

Az elhanyagoló (neglectful) nárcizmus
Valahol a Claster C-ben található kényszeres személyiségzavar (OCPD) nárcisztikus megjelenéséhez hasonlítható leginkább. A Claster B tagjaira jellemző a drámaiság, az, hogy folyamatosan eseményt (drámát és káoszt) kreálnak, és az arcodban vannak. Természetesen -hála az emberi természet változatosságának- ennek teljes ellenkezője is megtalálható a nárcisztikus palettán. Ők azok, akik azzal fejezik ki grandiózusságukat, hogy a másik létezéséről sem vesznek tudomást, simán átnéznek rajtad. Feljogosultnak érzik magukat, hogy másokat ignoráljanak, empátiahiányuknak köszönhetően nem okoz ez nekik nehézséget. A másikat egy megunt bútornak, kifakult ruhának tekintik, egy dolognak, ami funkcionálisan használható, de semmi több. Arrogáns felsőbbrendűséggel lenézik a másikat, és a másik igényeit. Az intimitás kerülése (intimacy avoidance) jellemzi őket, lenézik azt, kiéheztetik a partnereiket minden intim területen, szellemé teszik a másikat, lassú halódássá a kapcsolataikat. Gyakran meg is csalhatják a partnerüket, de ott tartják maguk mellett, mert kényelmes, és úgy jobban mutatnak a külvilág felé.
Hasonlítanak a skizoidokhoz, azzal az apró különbséggel, hogy mással szemben ezt nem teszik, nagyon is szocializálnak. Képesek mindenkit -még vadidegeneket is- barátságosan kezelni, csak a partnerüket nem, ami egy fájdalmas élmény (egyedül lenni, társaságban...), és gyakran a szenvedő fél magát okolja ezért, kételkedik a szerethetőségében. Azok kerülhetnek ilyen helyzetbe, akik nem gondolják, hogy több tiszteletet és figyelmet érdemelnek, megtanulták gyerekként, hogy nekik ennyi jár.
A kapcsolat elején még természetesen más a helyzet, de aztán hamar unalomba és érdektelenségbe fullad az egész, a nárcisztikusoknak nehéz figyelnie másra azon kívül, ami aktuálisan érdekli őket, és ebben a helyzetben nem a partnerük lesz az. Jellemzően a munka az, ami a figyelmüket leköti, onnan szerzik be a megerősítést (amire minden nárcisztikus vadászik). Mereven szervezett munkaalkoholisták, merev pénzügyi struktúrákkal. A munka sikeressé teheti őket, ezért vonzóvá is (mint potenciális partnert), illetve kifogásként is szolgálhat a másik elhanyagolására ("fontos neki a munkája").
A gyerekek számára nagyon káros egy ilyen szülő, mert nem törődnek a gyerekeikkel, így számos mentális problémáik lehetnek később. (Itt nem azokról a szülőkről van szó, aki sokat dolgozik, de minőségi időt is tölt a gyerekével.) Az elhanyagolás a gázlángolás egy formája (a realitásod tagadása), a partner felé nem mutat érzelmeket (már a harag is sikerélmény), így bármilyen érzelem felüdülés (érzelmi kenyérmorzsák), és tovább tartja a kapcsolatban a másikat, aki reménykedik a változásban. A partnerek sokszor próbálnak megfelelni, vagy a figyelmet felkelteni, de hiába, csak akkor érdekes a másik, ha éppen akar tőle valamit.

Az enyhe (benign) nárcizmus
Alapvetően a hisztrionikus személyiségzavar (HPD) nárcisztikus változata ez leginkább. Egy alacsonyabb szintű nárcisztikusság, ugyanazokkal a tünetekkel. Kiemelkedik ezek közül a megerősítés -és figyelemkeresés, illetve a felszínesség: képtelenek mélyebbre menni. Partiarcok, sármosak, karizmatikusak, magas önbizalommal, szeretnek a figyelem középpontjában lenni, extrovertáltak. A közösségi médiát nekik találták ki, szeretik a szelfiket, lájkokat, és a többi felszínességet, ami ahhoz kötődik. Éretlennek hatnak, olyannak, aki ott ragadt valahol a középiskolában, beszédtémájuk rendkívül banális. Ők a 'jó fej' szülők, akik nem végzik el a valódi szülői munkát, felelőtlenek; és jobban érdekli a kinézeted, mint az, hogy ki vagy valójában. Serdülő gyereküket barátként kezelik, sekélyes életleckéket adnak, érzelmileg üresek. Párkapcsolatban egy darabig élvezetes, de amikor mélyebbre kellene menni, akkor jönnek elő a problémák. Nem olyan mérgező velük a kapcsolat, mint a többi típussal, de rendkívül felületes és sekélyes. Hosszútávon, vagy egy család esetén meglehetősen fárasztó olyannal együtt élni, aki leragadt a középiskolai drámák és pletykák világánál, és unalmasnak találja a mindennapi teendőket (amik ahhoz kellenek, hogy működjenek a dolgok), sőt, lenézi az ilyen dolgokat.
Munkában mindentudók, kérkedők, figyelemkeresők; fárasztóak és nevetségesek. Barátként nem számíthat az ember rájuk a bajban, de sekélyes kapcsolatokhoz (hétvégi szórakozáshoz, bulikhoz) tökéletesen megfelelnek.
Általában privilegizált gyerekek voltak, akik ott ragadtak 'karrierük csúcsán', a középiskolában, és gyakran az első csalódásaik felnőttként érik őket, ilyenkor meglehetősen dühösek tudnak lenni.

 

Egyéb, a fentieknél kevésbé markáns színek

-Státusz/hiú nárcisztikus
Ők a 'szép' emberek, a külsőségekkel, a külcsínnel, a külső sikerekkel van elfoglalva. Ez számukra a mérték, akkor érzik, hogy elértek valamit, megérkeztek, ők valakik, ha az anyagi javakban dúskálnak. Az egész létük egy külső show: jó ruhák, szép autó és mindenféle pompa. Folyamatosan jól kell kinézniük, ehhez az is tartozik, hogy "jó" emberekkel, "nyertesekkel" ismerkednek, tartanak fenn kapcsolatot. Az elért eredmények és amiket birtokolnak (nem csak anyagi dolog) adják az önértékelésüket. Figyelemkeresők, hiúk, impresszívnek, csodálatosnak akarnak látszani, sznobok, lenézőek, és -mondanom se kell- végtelenül felszínesek.
Jól mutatják, hogy sajnos vannak emberek, akik üresek, és minél inkább hiányzik a belső érték, annál inkább a külvilágban keresik.

-Feljogosult nárcisztikus
Hasonlók a státusz nárcisztikushoz, csupán kevésbé hiúk. Egyedinek kell lenniük, ők nem akárkik. Ezáltal feljogosítva érzik magukat, ők nem az a pórnép, akiknek szabályokat kell követniük, ők különbek ennél. Szociális normákat és elvárásokat magukra nem vonatkoztatják; másnak lehet, tartania kell ehhez magát, de nekik nem, úgy gondolják, azt csinálhatnak, amit akarnak. Nem hajlandóak alantasnak tartott feladatokat csinálni, csinálja meg más. Az alkalmazkodást és beilleszkedést személyes inzultusnak veszik, mindenki más alkalmazkodjon hozzájuk. A világ tartozik nekik (covert nárcisztikus elem) jósággal, figyelemmel, mert léteznek, mert mások, folyamatosan a kedvezményes bánásmódot keresik.
Akiknek nincs miből adni, csak elvenni képesek.

-Törékeny/áldozat nárcisztikus
A covert nárcizmus egy formája. Rendkívül manipulatívak, ezt mások empátiájára építve teszik. Gyámoltalanságot mutatnak, akik nem képesek bizonyos dolgokat megtenni, ezért segítségre szorulnak, -ez a gyámoltalanság valójában ravasz módja a kontrollnak. Állandó erőlködés és alkalmatlanság mutatása, addig, amíg jön valaki, és átveszi a terhét. Áldozati képet festenek magukról: a világ rossz hozzájuk, rossz dolgokat adott, és nem tudják, mit csináljanak. Amikor más átveszi a stafétát egy dologban, már csak az a kérdés, mi mást csinál legközelebb majd meg nekik. Úgy pozicionálják magukat, hogy szolga szerepre megszerezzék a másikat, ezt folyamatos gyámoltalanság kép mutatásával teszi meg. Addig, amíg a másik észre nem veszi, hogy bármennyi segítség hatására sem lesznek jobban, és kedvességet, ajándékokat, szolgai viselkedést megkapva sem lesz semmi soha elég. Soha sem lesz elégedett, mindig többet akar. A másik végül úgy távozik, hogy azt érzi, játszottak vele.
Aki belül üres, annak nincs az a szeretet és törődés, amit ne tudna elnyelni.

-Makacs/mindentudó nárcisztikus
Nekik nincs szükségük tanácsra, iránymutatásra senkitől, ők azok, akik ezt megteszik mással. Megmondják, mit hogyan kell csinálni, nem számít, hogy igazuk van-e, hogy mindenki más nem ért velük egyet. Igazi megmondóemberek, akik nagyon könnyen vitatkoznak, még a villanyoszlopba is képesek belekötni, számukra semmi sem jó, amit a másik csinál. Makacsak, és nagyon magas véleménnyel vannak önmagukról, függetlenül attól, hogy van-e ennek alapja. Győzelmi kényszer hajtja őket, versengőek, szeretnek mások fölé kerekedni. Mindenkinek egyet kell velük érteni, hiszen mindig igazuk van.
Aki telve van magától, képtelen a másik felé nyitottságot mutatni. (Erről egy zen történet.)

-Kontroll-mániás nárcisztikus
Némi átfedés az előbbivel. Perfekcionisták, szabályok felállítása és követése (sokszor másokra kényszerítése) a mindenük, meghatározzák, hogy hogyan kell a dolgoknak lenniük. Semmi sem elég jó nekik, így sosem felel meg a másik. Főnökösködnek, könnyen kritizálnak, ezzel szemben ők védekezők, nagyon sértődékenyek. Elképesztően kontrollálóak, minden eltérést személyes sértésnek vesznek. Alacsony empátiájuknak köszönhetően nem törődnek a másik nézőpontjával, minden, ami számít, hogy ők kontrollban legyenek.
Amikor belül bizonytalan valaki, mindent kontrollálni akar, amit csak lehet.

 

Pszichopátia

Sok tanulmány vizsgálja, a köztudat része, művészeti alkotásokban (könyvek, filmek) is megjelenik a pszichopátia, holott hivatalosan nem tartják számon a mentális betegségek között, így technikailag nem is diagnosztizálható. Ennek ellenére van néhány pszichopátiát mérő teszt, az egyik legjobb a Psychopathy Checklist-Revised (PCL-R). A pszichopátiát egy kontinuumnak tekintik, a PCL-R-ben elért magas pontszámok mutatják a pszichopátia súlyosságát. A PCL-R kért faktorból, és ez a két faktor további 2-2 részből áll. (Az első faktort sokan pszichopátiának hívják, két része a személyközi és érzelmi; a második faktort pedig sokan szociopátiának nevezik, ide az életstílus és antiszociális osztályozás tartozik.) Az első faktor leginkább az NPD-vel korreláló jegyeket mutat (felszínes báj, grandiózusság, patologikus hazudozás, megbánás és empátia hiánya, sekélyes érzelmek). A második faktor leginkább az antiszociális személyiségzavarral (ASPD-vel) rokoníthatóak (ingerkeresés, extraverzió, impulzivitás, felelőtlenség, életcél hiánya, élősködő életmód, korai magatartási problémák, fiatalkori bűnözés).
Egyes vélemények szerint az ASPD egy súlyosabb formája a pszichopátia, mások az első faktor ASPD-től eltérő jellege miatt nem tartják azonosnak a kettőt. Általánosságban elmondható, hogy a pszichopátiában magas értékeket mutató egyének többsége az ASPD kritériumait is elérik, viszont az ASPD-vel rendelkezők, csak kicsiny része mutat magas pszichopátiás értékeket. Ehhez hasonlóan a börtönlakók fele, 3/4-e ASPD-t elérő, de csupán csak 1/6-a,1/5-e pszichopata.

Az előbbiekből leszűrhető, hogy két részre lehet bontani a pszichopátiát: elsődleges és másodlagos pszichopátiára, -más néven pszichopátiára és szociopátiára. (A kusza elnevezésrendszer miatt utóbbit sokan keverik a pszichopátiával.)
Az elsődleges jellemzői: érzelemmentes, kegyetlen, manipulatív, számító. Hiányzik belőlük a félelem, szorongás, bűntudat, megbánás, empátia. A másodlagos (szociopátia) jellemzői: meggondolatlan, impulzív, érzelmes, szorongó, önpusztító, ellenséges, agresszív; továbbá szervezetlenség, félelem, esetenként megbánás képessége (tehát a szociopátiában van némi borderline beütés az NPD, ASPD mellett).
A pszichopátia (elsődleges) alapvetően genetikai eredetű, és érzelmi deficithez köthető (félelem, megbánás, szeretet hiánya), addig a szociopátia környezeti eredetű, és érzelmi zavar, érzelmi diszreguláció jellemzi. Náluk nem hiány van, hanem a kontrollálás problémája. Kognitív empátiájuk ép (megértik a másikat), de az effektív (átérezni a másik helyzetét) már problémás. A pszichopatáknak vagy nincs effektív empátiája -vagy egyszerűen nem érdekli őket-, addig a szociopaták képesek lehetnek effektív empátiára, csak az érzelmi labilitásuk gátolja őket ebben.

Megérthetjük a különbséget, ha egy foglalkozást társítunk a kettőhöz. A pszichopata egy sebész, aki hidegvérrel, teljes nyugalommal rendelkezik, a szociopata egy bűnöző, aki folyamatosan bajba keveredik. Általánosságban, a pszichopátiára alacsony barátságosság és lelkiismeretesség jellemző a five-factor model alapján.

 

Dark Triad

Rövid említést érdemel az ún. dark triad. A teória szerint három jellemző együttállása a dark triad, ez a három pedig a nárcizmus, pszichopátia és a machiavellizmus. Ezeknek egy nagy közös vonásuk van, az antagonisztikusság; más szóval alacsony barátságosság értékek a five-factor modelben. Nem szükséges, hogy személyiségzavar (NPD, ASPD) szintjét elérjék.
A nárcizmus esetében overt nárcizmus, a pszichopátia esetében elsődlegesről beszélhetünk. A machiavellizmus jellemzői: manipulatív, kegyetlen, célorientált (negatív módon, alapvetően karrier-jellegű célok), jó impulzuskontroll, antiszociális magatartás (elsősorban fehérgalléros-bűnözés formájában). (Sokak szerint a machiavellizmus a pszichopátia egy formája csupán, ezért fölösleges a különválasztása.)
A dark triad jellemzően nem orvosi megjelenésűek, és főleg munkahelyeken okoznak komoly károkat: rossz vezetés (főnökök), munkahelyi frusztráció (stresszelik a környezetet) és csökkent termelékenység formájában.
A dark triadnak van egy covert/vulnerable (rejtett/sérülékeny) megjelenési formája, ez esetben szociopátiás, covert nárcisztikus és borderline jellemzőkkel. Ez utóbbi nem kapcsolható erőszakos bűncselekményekhez, ellentétben a 'klasszikus' dark triaddal.

 

 

Empatizmus

A kodependens, HSP és empata fogalma némileg összemosódik, de különböző meghatározásokat takarnak. Magas az átfedés közöttük (különösen az utóbbi kettő között), de nem ugyanazt jelentik; ennek megfelelően egy ember lehet mindhárom, vagy kettő, vagy csupán az egyik kategóriába eső. A továbbiakban ez a három fogalom kerül kibontásra.

 

Kodependens (társfüggő)

Habár már 1986-ban Cermak megpróbálta felvetetni a DSM-be, máig nem része annak, így nem diagnosztizálható. Eredetileg addikciós pszichológiai irodalomban írták le, olyan családtagok esetén, akik hatására a függő függősége csak rosszabbodott, mert elfogadóak, túlságosan támogatóak, nem húznak fájdalmas határokat a függővel szemben. Nagyjából ma is ezt jelenti a kodependencia, kicsikét kibővítve a szerfüggők körét személyiségzavarral küzdők és mentális betegekre; azaz erősen problémás személyek káros viselkedését elfogadók, sőt támogatók köre írható le a kodependenciával. Önértékelésüket onnan szerzik, hogy részt vesznek egy egészségtelen kapcsolatban, és másokat is benne tartanak, akkor is, ha ez mindenkinek árt (családi dinamika).

Fontos megkülönböztetni a dependenciától. Alapvetően a dependencia egy kontinuum, kezdve az egészséges dependenciától (kétirányú függőség -párkapcsolat alapja ez) a káros dependenciáig (egyirányú függőség), ami merev, stresszel járó jelenség, ennek erősebb formáiban beszélhetünk a dependens személyiségzavarról (DPD). A kodependenciának nincs köze a DPD-hez, legfeljebb annak extrémebb verziói érhetik el a dependens személyiségzavar kritériumait. Leggyakrabban valahol a két véglet között található; természetesen nem egészséges, káros, maladaptív dependencia, ami nem éri el a DPD szintjét. Számos jellemvonása megtalálható sok egyéb személyiségzavar jellemvonásai között is, de önmagában nem számít mentális betegségnek. Jellemző az erős szorongás, depresszió, alacsony önbizalom, asszertivitás hiánya, megfeleléskényszer, elhagyástól való félelem, kontrolligény, határok problémája, frusztráció és harag. A probléma tagadása, túlérzékenység (fenyegetést látnak mindenben), érzelmek visszatartása, kényszeresség figyelhető meg. Félnek a változástól, a másik támogatásának a megszüntetésétől, így csapdahelyzetben érzik magukat.

Leggyakoribb megjelenési formája egy szerfüggő (leginkább alkoholista) melletti egyén (ritkán mindkettő fél lehet kodependens), aki gondját viseli, elfogadja, sőt viselkedésével támogatja, lehetővé teszi a másik függőségét. Sokszor menti ki a bajból, megvédi, vállalja a felelősséget a másik tetteiért, segít a konzekvenciák elkerülésében; cserébe nem kéri számon a viselkedését, nem húz éles határokat, amivel tisztán jelezné, meddig mehet a másik el, inkább kusza határok jellemzik. Identitásuk érzését, és céljukat megtalálják abban, hogy a másikról gondoskodnak, így a másik függőségének a csökkenése a saját identitásukat is veszélyezteti, emiatt megvédik a másikat a következményektől, fenntartják ezt az állapotot, amiből az identitásukat nyerik. Félnek a változástól, ezzel pedig a függőt is benntartják a függőségükben. Nem hogy nem keresik a kiutat, saját magukat tartják bent ezekben a kapcsolatokban, még ha tudják is, hogy a partnerük nincs rendben. Önértékelésük más viselkedéséhez van kapcsolva, amit nehezen kontrollálhatnak, így meglehetősen ingatag talajon állnak. Fizikai és szexuális bántalmazás áldozatai lehetnek, gyakori a stresszhez köthető fizikai betegségek, mint a fejfájás és autoimmun betegségek.

Mára szélesebbé vált a kifejezés értelmezése, általában nehéz családi dinamikák esetén, ahol az abúzus is jelen van. A kodependens az a szülő/felnőtt, aki kitart a családra káros egyén mellett, annak ellenére is, hogy milyen károkat okoz másoknak, például a gyerekeknek. Ilyen, a problémát tagadó, gyerekek igényeit nem figyelembe vevő családokból kerülhet ki egy kodependens egyén, ők lesznek a megmentők később, akik a saját igényeiket hátérbe szorítva igyekeznek megnyerni a másik felet maguknak, azt, aki sosem lesz megnyerhető. Újrajátsszák azt, ami szüleikkel történt, az ő figyelmüket, törődésüket próbálták megnyerni, felnőttként pedig a partnerükét. Akik ilyen környezetben nőnek fel vakok lesznek a saját kodependenciájukra, mert ilyenben nőttek fel, ezt ismerik.

A nárcisztikus kapcsolatokban lévő egyének nagy része bár kodependens mintát mutat, többsége nem az. Sok hasonlóság található: a saját igényeik megtagadása (valahol protektív, mert belül tudják, az igényeik sose kerülnek kielégítésre), szorongás (a leértékelési fázisban), tagadása annak, hogy mi történik valójában a kapcsolatban, hiperéberség, mert nem lehet tudni, mikor sérül a másik egója (tojáshéjon való járás), stressz, ami fizikai és mentális problémákhoz vezethet, érzelmek visszatartása (mások felé nem, csak a partner felé). Mégis azt lehet mondani, hogy többségük mégsem kodependens, és hiba lenne patologizálni az ilyen kapcsolatban lévőket azért, mert azt szeretnék, hogy működjön a kapcsolatuk. Legfőbb dolog, ami benntartja az embereket egy ilyen kapcsolatban az a tudatlanság. Sokan nem ismerik ezeket a mintákat és nagyon naivak, de miután tisztában lesznek ezzel, továbbá azzal, hogy a partnerük sosem fog megváltozni, a többség megtanulja a határait megvédeni, illetve elhagyják ezeket a kapcsolatokat, megtörik ezeket a ciklusokat, és képesek lehetnek egészséges kapcsolat kialakítására. Akik a tudás megléte ellenére sem képesek változtatni, azok vagy egyéb megfontolásból nem teszik (pénzügyi, vallási stb.), vagy mert kodependensek.

 

HSP (Highly Sensitive Person - Hiperérzékeny személy)

A hiperérzékenység (HSP, más néven Sensory Processing Sensitivity [SPS]) hivatalosan nem létező pszichológiai kategória, de létező jelenség. Kutatások -köztük agykutatások- bizonyítják a létezését, körülbelül a népesség 15-20%-a érintett ebben. (Mivel a népesség ötödét is érintheti, ezért túl széleskörűen elterjedt pszichológiai kategóriának, de túl kevés ahhoz, hogy a többség számára elfogadható legyen.) Érdekes módon sok állatfajban is kimutattak hasonló jelenséget, közöttük is léteznek HSP-s egyedek.
Fő tulajdonságuk, hogy az átlagnál jobban figyelnek a környezetük finom apróságaira, főleg más emberek tekintetében. Mindenben jobban ki vannak hegyezve; intenzívebben éreznek dolgokat, könnyebben túlstimulálódnak, fiatalon gyakran hívják őket túlérzékenynek (gyerekként félénknek és szégyenlősnek). Ez segít abban, hogy apróságokat észrevegyenek emberi kapcsolatokban, a környezetben. Sok művész és segítő ember hasznára van az ehhez a képességhez kapcsolódó tulajdonságok, mint az empátia, tudatosság és ráhangolódás.

Sok képesség jellemzi őket, a legfőbb a magasabb tudatosság és kapcsolódás más emberekhez (főként más emberek hangulatának érzékelése, viselkedés- és kifejezésbeli finomságok észrevétele); viszont emiatt jellemző rájuk sok apró dolog túlelemzése, a túlgondolás. Gyakran még a pozitív változásoknak (új munkahely, partner stb.) sem tudnak emiatt örülni, stresszt válthat ki belőlük a túlzott érzelem, időre van szükségük az infó feldolgozásához.
Emellett magasabb empátia jellemzi őket, erősen befolyásolja őket más emberek érzelmei, emiatt jó figyelők, hallgatóság, problémamegoldók, illetve érzelemteljesek, sokszor sírhatnak (fiktív történeten is). Rosszul viselik, ha valaki megemeli a hangját akár rájuk, akár másokra, a szavak, a hangsúly mind érzékenyen érintheti őket, érzékenyek arra, ha valaki dühös rájuk, vagy másokra, főleg, ha számukra fontos az illető. A kritika is érzékenyen érintheti őket, túlságosan törődnek mások véleményével. Udvariasak, és nehéz nemet mondaniuk, mert nem szeretnek senkit sem cserben hagyni, mert ez bennük is rossz érzéseket kelt.
A külső ingerek könnyen hatnak rájuk, ezért ijedősek, és a fények, hangok, illatok túl intenzívek lehetnek számukra, ezért kicsit másképpen szocializálhatnak, kerülhetik a túl intenzív helyeket. Általánosságban mindenféle stimuláció problémát okozhat, még az idő nyomása, sürgős teendők, késés is stresszes lehet számukra.
Az erőszakot, kegyetlenséget rosszul viselik (akár csak filmekben), ellenben könnyebben meglátják a szépséget olyan dolgokban, ami másoknak közömbös, jobban értékelik a művészeteket, zenét. Gyakran van szükségük egyedüllétre, hogy újratöltődjenek, főleg, ha egy túl hangos és zsúfolt környezetben voltak. Előszeretettel időznek a természetben, ahol csöndes és békés. Nem szeretik a nagy tömeget, mert túlságosan leterheli őket a túl sok beérkező információ. Egyébként sem képesek egyszerre több dologra koncentrálni, összezavarja őket. Az agyuk olyan, mint amiről hiányozna a szűrő, ami a különböző zajokat kiszűri, így minden információ finomítatlanul özönlik be, ez okozza a problémákat.
Egyéb tulajdonság a részletekben való elveszés, perfekcionizmus. Lelkiismeretesek, és gyakran égetik ki magukat a túlzott munkával. Intuitívak, megérzéseik általában helyesek. Romantikus helyzetekben nehezen oldódnak fel, irreális mértékben tartanak a visszautasítástól. Legfőbb problémájuk, hogy ha nem tudnak jól gondoskodni magukról könnyen a valóságtól való elmenekülés (halogatás, izoláció, idő elütése függőségekkel, mint internetezés, játékok, tévézés, utazás, evés-ivás, egyéb szórakozás), másodlagos depresszió, szorongás és szerfüggőség alakulhat ki.

Képzeljük el, hogy egy matematikai problémát meg kell oldani, és amikor megoldottad, újra megoldod máshogy, és megint máshogy, harmincféleképpen. Ez történik minden esetben egy HSP-s embernél. Az agyuk mindent feldolgoz, mélyebb információfeldolgozás jellemző rájuk, agyi tevékenységük leginkább ebben különbözik. A kultúrájuktól elértő érzékelési feladatokat is jól oldják meg, azaz sokkal objektívabbak. Emellett az insula nevezetű agyterület aktívabb náluk, amely a tudatosságért leginkább felelős agyterületnek gondolnak. Ezen agytevékenységek olyan előnyei mellett, mint például a kreativitásra, vagy az empátia való képesség, számos hátulütője is van ennek. Ahogy harmincféleképpen megoldani egy matematikai problémát fárasztó, a túl sok információ is gyakran lehet leterhelő, okozhat krónikus fáradságot, agyködöt, rosszabb esetben szorongást és depressziót. Az agyi túlmunka miatt sok a HSP-s alvásigénye magasabb, kifejezetten rosszul viselik a kialvatlanságot, mégis sokszor rosszul alszanak a folyamatosan pörgő gondolataik miatt. A vércukorszintjük is könnyebben ingadozhat, így az éhség is erősebben hat a viselkedésükre, ingerlékennyé válhatnak. Mivel könnyen abszorbeálhatják mások érzéseit, ezért érzelmileg gyakran kimerültek, szükségük van feltöltődésre, egyedüllétre, még az extrovertált HSP embereknek is (többségük egyébként introvertált) szükségük van arra, hogy egyedül legyenek, enélkül kimerülhetnek.

 

Empata

Az empata kifejezés nem klinikai konstrukció, ezért nincs sztenderd leíró definíció rá. Sokan nárcisztikusok áldozataira használják a kifejezést, olyan pszichológiai jellegzetességekkel, alaptulajdonságokkal rendelkező emberek esetén, akik bizonyos vakfoltokkal rendelkeznek, ami sérülékennyé teszi őket nárcisztikus abúzusra. Ennél többről van szó, azt jelenti, hogy szó szoros értelemben érzik a másik fájdalmát, érzéseit, mélyen hat rájuk a körülöttük lévők energiái (fizikailag is), elnyelik, és hatása alá kerülnek mások energiáinak. Az empátia leegyszerűsítve a másik helyzetébe való belehelyezkedés képessége, együttérzés ("átérzem a fájdalmát"), ez nem azonos a szimpátiával, ahol a másik nézőpontjának megértéséről van szó, sajnálatról ("rossz lehet neki..."). Megkülönböztetnek érzelmi és kognitív empátiát (emotional/cognitive empathy); az előbbi átérzése, az utóbbi megértése a másik állapotának. Az empátia egy fontos szociális képesség, ami másokhoz való kapcsolódásban, kötődésben és szocializációban előnyös, viszont empatának lenni kimerítő, mert túl erős érzelmek hatnak rájuk.
Az empata ösztönös képességgel rendelkezik ahhoz, hogy hozzáférése legyen mások energiáihoz és szükségleteihez. Ehhez párosul az, hogy nehezen férnek hozzá a saját szükségleteikhez (főleg stressz hatása alatt), a testi szükségleteket is beleértve. Ez a két tulajdonság elvezet ahhoz, hogy két állapot között ingadoznak: a dependens és kontradependens állapot között. Dependens állapotban függnek mások helyeslésétől, elfogadásától, bátorításától. Könnyen feladják saját energiáikat, hogy támogatást és látszólagos védelmet szerezzenek másoktól. Ennek ellentettje az kontradependens állapot, ahol a sérülékenységet elkerülve megpróbálnak felnőttként működni, de általában visszaesnek a dependens állapotba. Ebben az ingázásban kerülik a konfliktust, átadhatják másoknak a saját jogosultságaikat vélt szeretetért, támogatásért cserébe, majd nem fogadnak el a segítséget, amikor szükségük lenne rá. Ez a kettőség túlterheli az idegrendszert, krónikus stressz felé tolhatja el őket. Energetikailag lyukacsosak, könnyen átadják és átveszik mások energiáit, érzékenyek a környezeti inzultusokra.

Három fő mozgatórugója van az empatáknak: a túlaktivált kapcsolódási rendszer (hyperactivated attachment system), az igény a kiengesztelésre, és az erős belső kritika. A kapcsolódási rendszer egy neurobiológiai rendszer, ami arra való, hogy köteléket formáljunk a szüleinkkel, partnerünkkel és más emberekkel; képesek legyünk intimitásra. Az empaták esetében ez túlaktivált, könnyen bekapcsolható, számukra könnyebb empátiát, szimpátiát, közelséget érezni; amikor aktivált, kapcsolódni, megérteni, adni akarnak másoknak. Könnyen befolyásolódnak mások energiáival, könnyen veszik fel más emberek érzéseit, intuitív természetük miatt. Másik fő komponens a mások kiengesztelésének szükséglete. Magas barátságosság (five-factor model értékek alapján) jellemzi őket, ami előidézi ezt a kiengesztelés igényét bennünk, nem szeretnek csalódást okozni, másokat cserben hagyni, erős averziót, rossz érzéseket kelt bennük, főleg, ha ők az okozói. Az asszertivitás és erős határok hiánya miatt, továbbá a barátságosság és kellemtelen érzések miatt nehezen hagynak cserben másokat, akkor is, ha belül érzik, hogy ez nem jó nekik, amit tesznek. Ilyenkor meglehetősen bizonytalanok is, hiszen saját érdekeik ellen cselekednek. Végezetül jellemző rájuk egy erős belső kritika, amely folyamatosan értékeli a cselekedeteiket: bűntudatot érzenek, ha átviszik az akaratukat, megkérdőjelezik a megérzéseiket (főleg a nárcisztikusok körüli rosszakat). Ez az erős kritika az empata ellen dolgozik, minél stresszesebb annál aktívabb, torzultabb, és ilyenkor uralhatja az empata életét.

Azok, akik arról beszélnek, hogy mennyire empatikusak, nagy többségében nem azok. Az empaták jellemzően vakon vannak a saját empátiájukra (sőt, erős önkritikájuk miatt hajlamosak magukat rossznak látni), azt gondolják, mindenki ilyen, emiatt sokuk nagyon naiv, nem értik mások önzőségét, manipulációit, és amikor észreveszik, sem hiszik el. Többségük fájdalmas leckéken át tanulják meg, hogy nem mindenki jó szándékú (ilyenkor nem ritka az elzárkózás, gazdag belső világuknak köszönhetően sokuk egyedül is jól elvan), és vannak olyanok, akik sosem tanulják meg a leckét. Emellett az empaták vaksága a saját érzékenységükre egy sor egyéb problémát is okoz nekik. Mivel érzelmi szivacsként működnek, ezért gyakran átveszik mások érzéseit, ami befolyásolja a saját állapotukat. Ennek egyik következménye, hogy nehezebben szocializálódnak (nem szeretik a tömeget, ahol rengeteg inger éri őket), továbbá nagyon lemerítő ez az érzelmi hullámvasút. Végül a legfontosabb, hogy teljesen összezavarja az empatát, mert nem tudja megkülönbözetni a saját érzelmeit másokétól, és nem érti, honnan erednek ezek az érzelmek (nem érti, mitől lett szomorú, vagy dühös), vagy bizarr módon ellentétesek (például, amikor nem érti, hogy mitől vonzódik a másikhoz, amikor valójában nem találja vonzónak). Ez az érzelmi káosz meglehetősen összezavaró és fárasztó, gyakran okozhat szorongást, stresszt és szociális fóbiát (SAD), annak ellenére is, hogy szeret emberekkel kapcsolódni (leginkább elmélyítik a kapcsolataikat, nem újakat keresnek). Habár folyamatos érzelmi hullámvasúton mennek át, általában boldogabbak, azért mert több értelmet látnak az életükben, a leghétköznapibb dolgokban is találhatnak értéket és szépséget.
Mivel átérzik mások problémáit, ezért akkor érzik jól magukat, ha segíthetnek, emiatt időnként túl sokat adhatnak, ami a saját érzelmi jóllétük kárára történhet. Jó és aktív hallgatók, ezért gyakran vonzzák az embereket, köztük a sérült embereket, akik még inkább lemeríthetik őket. Mindenkiben képesek látni a jót, és a naivitásukkal karöltve nagy bajba sodorhatják magukat az igyekezetükben, hogy másoknak segítsenek (párkapcsolatban főleg), mentálisan és fizikálisan is leépíthetik magukat. A rossz hír az, hogy a negatív emberek hatnak rájuk a leginkább, mert számukra vonzó az érzelmi intenzitásuk. Habár intuitívak és jól olvassák az embereket, mégis figyelmen kívül hagyják a negatív jeleket a fentebbi okok miatt. Szívvel és nem fejjel gondolkodnak, ezért sokszor nem ésszerű döntést hoznak.
Nem szeretik az erőszakot, mások szenvedésének látványát (még filmben sem, és állatokra is vonatkozik ez), és természetüknél fogva konfliktuskerülők, ami miatt gyöngének tűnhetnek, holott másokért bátran kiállhatnak -ezek miatt már gyerekkortól kezdve bántalmazás áldozatai lehetnek. Vannak, akik zárkózottnak, sőt hidegnek tűnnek, holott néha csak így tudnak megbirkózni az érzelmi túltöltéssel (tanult kifejezéstelenség, lefagyás), más esetekben kifejezetten kifejezőek, nyíltan kimutatják érzelmeiket, akkor is, amikor mások inkább takargatják -ez néha szükségtelen drámához vezethet. Nem ritka, hogy megijednek az intim kapcsolatoktól, mert túl sok érzelemmel jár, és az énjük elvesztését érezhetik. Túlanalizálhatnak dolgokat, és érzékenyek lehetnek a kritikára, emiatt túlságosan érzékenyen reagálhatnak.
HSP-vel sok átfedés lehet, érzékenyek lehetnek a környezeti ingerekre (hang, fény stb.), illetve fizikálisan is érzékenyebbek lehetnek (nem mindegy, mit esznek, mennyit alszanak, mennyire stresszes a környezetük stb.). Környezetük ingereit átvehetik, és tükrözhetik a saját hangulatukkal, ezért nem szeretik a kaotikus helyeket. Gyakori gondolatuk a 'mi lett volna ha...' -ez az álmodozás segít mások helyzetébe való belehelyezkedésben. Ez a más cipőjébe való belebújás az emotional resonance (érzelmi rezonancia), ahol elképzelik mások érzéseit, hogy milyen lehet, és hozzáigazodnak.
A fentebb leírt tulajdonságok egy része idővel változhat, ahogy az empata érik. Megtanulhat asszertívabb lenni, abbahagyni a konfliktuskerülést (még ha továbbra sem szereti azokat), megtanulhat nemet mondani, a saját igényeit is figyelembe venni, és a legfontosabb: a határait megvédeni. Megtanulhatja a fizikai és mentális szükségleteit komolyan venni, életében a stresszt csökkenteni. Empatának lenni sok esetben egyáltalán nem egy könnyű dolog, sok hátulütője van (az emberek kihasználják, bántalmazó kapcsolatok elszenvedői, érzékenységük miatt szorongásra, depresszióra, szerfüggőségre való hajlam), és komoly fejlődésen kell átesniük ahhoz, hogy kezelhetővé váljon, és elérjék azt a rózsaszínködös szintet, amit sokan az empata szó hallatán gondolnak.

Három lényegi szintet lehet megkülönböztetni az empaták kapcsán, ezek között ingadozhatnak:
-1. kodependens
A leginkább patologikus állapot. Szükségét érzi annak, hogy gyógyítson, vagy megmentsen egy másik embert, jellemzően a romantikus partnerét. Ezért személyiségzavaros, szerfüggő emberhez kötődik, aki bántalmazhatja, kontrollálja. Függőjévé válnak ennek a patológiás kapcsolatnak, azt gondolják, hogy segíteni, megmenteni tudják a másikat, ki tudják szeretni a problémájukból (némileg grandiózus gondolkodás). Függő, kényszeres viselkedés jellemzi, ahol olyan partnereket keres, akiket 'megmenthet', átalakíthat, így folyamatosan diszfunkcionális kapcsolatokba lép. Irracionálisak, félelemmel teltek, öngyilkossággal fenyegetőzhetnek, erőszakosak lehetnek, súlyos esetben fizikai és pszichoszomatikus betegségeket fejleszthetnek. A világot egy veszélyes helynek tekintik, ahol ők áldozatok.
-2. büszke segítő
Ez egy átlagos szint, ahol van tudatosság és repedések is. Alapvetően egy adakozó, jólelkű ember, aki képes őszintén segíteni. A probléma ott van, hogy némileg egocentrikus ez a segítség, ők vannak a segítségadás középpontjában, ők tudják azt, hogy a másoknak mire van szüksége (itt nem egy emberről van szó, mint a kodependensnél, hanem sokról). Nincsenek ennek tudatában, robotpilóta módon működnek, tudatos belső motiváció nélkül. Titokban neheztelhet, ha nem értékelik, viszonozzák a segítséget, ez általában passzív-agresszív módon nyilvánul meg.
-3. autentikus altruista
A legegészségesebb szint, magas öntudatosság jellemzi. Tudatosak a belső motivációikkal, határaikkal, így megvan nekik a választás szabadsága; az adás és segítség egy tudatos választás számukra, nem alapállapot. Realisták, felismerik, hogy a legtöbb esetben valójában nem tud segíteni, és nem jó, ha kiégeti magát olyannal, aki nem tudja igazán fogadni a segítséget. Nem kötődik az adás kimeneteléhez sem, ezt egy szabad tevékenységnek tekinti, ahol az aktus a lényeg, és nem az adó személye.

 

 

Nárcizmus és empatizmus

Két kép segítségével lehet megfogni az empata és nárcisztikus működés közötti különbséget.

Képzeljünk el egy teadélutánt, ahova elvileg mindenki hoz saját maga által készített süteményt. Sokféle sütemény található, mindenki nyugodtan végigkóstolhatja a palettát. A nárcisztikus egyén az, aki nem hoz süteményt, nyugodt szívvel eszik belőlük, aztán azt meséli mindenkinek, hogy az övé a legfinomabb sütemény. Ezzel szemben az empata ugyan hoz süteményt, de titokban nem eszik egyikből sem, hogy mindenkinek biztosan jusson belőle. Összességében pont elég lett így a sütemény, a nárcisztikus üres lélekkel, de teli gyomorral távozik, az empata ugyan üres gyomorral, de teli lélekkel távozik.

A nárcisztikusokat leginkább egy arannyal futtatott vasdarabhoz lehet hasonlítani. Kívülről mindig fényesek, de ha megkapargatjuk a rétegeket, belül már rideg keménységet találunk, amin nem lehet áthatolni. Az empaták egy aranyrögre hasonlítanak, amelyet vasréteg fed. Nem tűnik értékesnek, nehéz is áthatolni a külső rétegen, de ha rászánjuk az energiát, valódi kincset találhatunk odabent. A nárcisztikusok sokszor nagyon megnyerőek tudnak lenni, fontos nekik a külső kép, amit sugároznak magukról, sokuk jó ember színében tetszeleg, de a bájuk csak felszínes, valójában senkit sem engednek közel a szívükhöz. Az empaták egy sérülékeny kincset őriznek, ezért sokszor ridegnek, távolinak hatnak, vagy nem megfelelően és ingerlékenyen viselkednek, hogy megvédjék magukat (általában azért udvariasak és kedvesek). Akit viszont közel engednek, tapasztalhatják meg a valódi szépségüket.

 

Különbözőség a látszólagos hasonlóságban

Sok külsőre hasonló tulajdonság található meg az empatákban és a nárcisztikusokban, így könnyen összekeverhetőek. Legfőbb hasonlóságuk a sérülékenységükből fakadó túlzott érzékenység. Olyan dolgokra is érzékenyen reagálhatnak, ami másoknak nem okoz fennakadást. Fontos különbséget tenni viszont ezen két sérülékenység között. A nárcisztikus érzékenységét túlérzékenységnek, az empatáét hiperérzékenységnek nevezném. A túlérzékenység lényege, hogy a legkisebb kellemetlenségre is negatívan reagál az illető, ha valami az aktuális vágyainak, elképzeléseinek, zen állapotának nem megfelelően történik, azt túlreagálja, drámát kreál belőle. A túlérzékenység minden esetben a nárcisztikusról szól, az ő vágyairól, igényeiről, egészségéről (hipochonder megnyilvánulások), jólétéről, érzelmeiről, hangulatáról, letört kisujjkörméről stb. A hiperérzékenység ezzel szemben a környezet ingereinek túlzott felvétele, ahol az információk a normálist meghaladó mértékben kerülnek befogadásra, ami leterheli a befogadót. A befogadó sok esetben túlterheli magát, mert próbál normálisan viselkedni, hiszen láthatóan másoknak nem okoz problémát az, ami neki igen. A hiperérzékeny emberek emiatt háttérbe szorítják a saját érzéseiket, szükségleteiket, vágyaikat, extrém esetben odáig, hogy fizikai és mentális betegségei alakulnak ki.

Másik hasonlóság a kritikára való érzékenység. A nárcisztikus két módon reagálhat: vagy elengedi a füle mellett, vagy túlreagálja, személyes támadásnak veszi. Minden esetben a nárcisztikus törékeny egója sérül a kritika (vagy bármilyen számukra negatívnak gondolt visszacsatolás) után, ezért ezt képtelenek elfogadni, minden esetben rosszindulatú támadásnak vélik, amit viszonozni kell harag, megvetés, bosszú útján. A tökéletességbe vetett hitük csorbulna, így a kritikát semmi esetre sem fogadják (habár imitálhatják ezt). Ezzel szemben az empaták nagyon is a szívükre veszik a kritikát, ez okozza a problémát. Szeretnének szerethetőek lenni, olyanok, akiket elfogadnak, és a kritika számukra a szerethetőségüket ássa alá, amiben egyébként is bizonytalanok. Önmaguk legnagyobb kritikusai, így az őket ért kritika csak még jobban megingathatja az amúgy sem stabil önbecsülésüket. A kritikát minden esetben komolyan veszik, és sokszor olyan kritikákat is befogadnak, ami egyáltalán nem jogos.

Sok egyéb hasonlóság van, amire kívülről hasonlóan reagálnak, de belül teljesen mást élnek meg; például, hogy mások megjegyzéseit magukra vehetik. A nárcisztikus azért, mert a világ körülötte forog, így minden megjegyzés róla kell, hogy szóljon. Az empata pedig azért, mert mindent mélyebb szinten érez és értelmez, így azon kezd el gondolkodni, hogy az ő viselkedése hogyan okozhatta azt a megjegyzést, miben felelős ezért. Ilyen az is, hogy ha egy szobába lépnek azt érzik, hogy minden tekintet rajtuk van. A nárcisztikus azért, mert -érthetően- azt gondolja, hogy ő a legfontosabb személy a szobában, az empata azért, mert hiperérzékeny a környezetére, és minden apró ingert felvesz abból. Más megbántására érzékenyen reagálhatnak, a nárcisztikus úgy gondolja ilyenkor, hogy a másik az idióta, mert nem látja az csodálatosságát, az empata pedig nagyon a szívére veszi ezt, fájhat neki.

A fentiek jó alapot szolgáltathatnak a megkülönböztetésben. A gyakorlatlanabb szemnek sem okoz nehézséget az overt nárcisztikus felismerése, hamar érezni lehet az arroganciáját, énközpontúságát, csak meg kell tanulni a mintát. A covert nárcisztikusuk (és az overt communal verziója) viszont gyakran nagyon is érzékeny, jólelkű ember bőrébe bújhatnak, ezért ott már nehezebb a különbségtétel, több időt igényel. Árulkodó jelek lehetnek, hogy hogyan beszél az előző kapcsolatairól, más emberekről, munkatársairól, a barátairól. Az empaták képesek mindenkiben a jót látni, ezzel szemben a nárcisztikusok mindenkiről nagyon negatívan, kritikusan, gúnyosan beszélnek, aki nem az ő szekerét tolja (és így átkerültek az ellenség táborába). Még a saját barátaikról is nagyon kritikusan tudnak beszélni, ha irigyek rájuk valamiért. Árulkodó jel lehet, ha nem érzed teljesen szabadnak magad a társaságukban, mintha tartoznál nekik bármivel is; vagy ha lefáraszt a társaságuk. A legjobb és leggyorsabb barométer viszont az első megérzés, ez általában nem téved (csak szinte sose hallgat rá az ember); ha valakinél nem stimmel valami, az ember megérzi az álságosságot. Később ez már nehezebben működik, mert az ember belevonja magát a kapcsolatba, így nehezebben hisz a megérzésének. (Ezért veszélyes szerintem interneten ismerkedni.)
Az empaták felismerése sem könnyű, mert hiperérzékenységük kibillentheti őket nyugalmi állapotukból, ami miatt lehetnek arrogánsnak tetszők, illetve gyakran hideg képet mutatnak magukról, ami miatt érzéketlennek tűnhetnek. A fenti jelekre (hogyan beszél másokról, megérzések) kell figyelni, és akkor kevésbé tévedhet az ember.
Még egy jellemző dolgot lehet említeni, az az, hogy hogyan tekintenek magukra. A nárcisztikusok magukat minden esetben jónak látják (amikor tisztában vannak a nárcisztikusságukkal, akkor büszkék az önzőségükre), addig az empaták -erős önkritikájuk miatt- sokszor nagyon rossz véleménnyel vannak magukról (persze van kivétel), de minimum törekednek a javulásra. Amikor valaki a nárcisztikus fejezet elolvasása után megijed, hogy talán ő is az, akkor majdnem biztosan nem az, mert van önkritikája. Vicces módon, de egy empata hamarabb gondolja magát nárcisztikusnak, mint egy nárcisztikus.

A legbiztosabb viszont az embereket embernek látni, legyenek bármilyenek is. Aki egészséges énképpel rendelkezik, nem érheti probléma, bárkivel is kerül interakcióba. A felismerés főleg azoknak fontos, akik még sérülékenyek, és tanulják ezeket a mintákat, vagy azoknak, akik szeretnek elmerülni az emberi sokféleségben, és elemezni azt.

 

Az empaták és a nárcisztikusok feladata

Az empaták szoros kapcsolatban vannak a gyerekénjükkel, ami az ember valódi lényegi énje. Ez a belső gyerek könnyen formálható és sérülékeny (részletesen a következő cikkben), szüksége van védelemre. A felnőttén az, ami a védelmet biztosíthatná, de ez az empatáknál alulfejlett. Az empaták legfontosabb feladata, hogy megtanulják megvédeni a belső gyereket, azáltal, hogy a felnőtténjüket fejlesztik. Felnőtté kell válniuk, meg kell tanulniuk kiállniuk magukért. Meg kell tanulniuk a saját igényeiket előtérbe helyezniük, és ennek hangot adniuk. Törődniük kell magukkal, egészséges önbizalmat építeniük, és asszertivitást gyakorolniuk, erős határokat felállítaniuk. Először magukat kell meggyógyítani ahhoz, hogy másokat is gyógyítani tudjanak. Nem önzővé kell válniuk, hanem meg kell tanulniuk megvédeni magukat.
Sokan a no contact (kapcsolatmegszakítás) erejében hisznek a nárcisztikussal, de ez csak elmenekülés, habár sokszor valóban ez az egyetlen védelem létezik. Egy egészséges empata esetén nincs szükség erre, magától maradnak el a nárcisztikusok, mert már nem lesznek hatással rá, így a törődését azok kaphatják, akik nem élnek ezzel vissza.
Más megközelítéssel fontos egy érzelmi távolságot tartani, az identical resonance (megegyező rezonancia) helyett az emotional resonance (érzelmi rezonancia) használatára törekedni. Amíg előbbi a teljes átérzése a másik problémájának (ami onnan jöhet, hogy hasonló feldolgozatlan traumája van az együttérző félnek magának is), addig az utóbbi átérezheti a másik problémáját, empatizálhat, de nem merül el benne. Segítséget is csak így lehet igazán adni, ha kicsit kívülről tekint az ember a problémára. Az empatáknak könnyebb út jutott, mert nekik van egy erős belső világuk, erős önkritikájuk (túl erős), ezért természetszerűleg van igényük a változásra. Minden adott hozzá, hogy fejlődjenek, csak jó irányba kell elindulniuk.

A nárcisztikusok egy idealizált perszóna álarcát viselik. Ez a perszóna tökéletes, de mivel senki sem tökéletes, így számos repedés van ebben a képben. E mögött a maszk mögött valójában egy sérült gyerek lakozik. Erre a gyerekre való rátekintést a nárcisztikus minden áron el akarja kerülni, mert számára ez nagyon fájdalmas. Amikor jól alakulnak a dolgok, akkor az álarc tovább szépül, de amikor problémák lépnek fel, olyankor az álarc lehullik. Az emberek a kudarcokból tanulhatnak, nincs itt sem másként, a nárcisztikus csak akkor indulhat el a gyógyulás útján, ha komoly krízisbe kerül. Ekkor van egyedül esély bármire, ekkor érezheti azt, hogy szüksége van segítségre, ismerheti be azt, hogy problémái vannak. Sosem szabad elfelejteni, hogy csak akkor lehet változás, ha azt az illető maga is akarja, csodákban lehet, de nem érdemes hinni, mert ritkán történnek meg.
Ezért hiú ábránd az, hogy megváltozik, hogy ki lehet szeretni a rossz tulajdonságait. Aki a másikat meg akarja változtatni, egyébként sem szereti igazán. Mindig fel kell tenni a kérdést: ha tudva levő, hogy semmi sem fog változni, akkor is nyugodt szívvel együtt tud-e élni ezzel a dologgal (például, ha megcsalta, garantáltan megteszi újra), vagy nem fogadja el. Távolról is lehet szeretni másokat, feláldozni meg nem érdemes magát az embernek egy álomképért (van sok más olyan, aki sosem csalná meg).
Mivel ő maguk is elkerülik a belső sérült énjükre (a lelkükre) való tekintést, így ezt másoknak sem engedik meg, ezért senkit nem engednek igazán közel, kapcsolataik felszínesek maradnak, minden esetben a külső énjük (az egójuk) építéséről szólnak. Emiatt bármennyi ember is veszi őket körbe, bármennyi rajongójuk van, valójában végtelenül magányosak, és egyedül érzik magukat. Ezért van szükségük folyamatos külső megerősítésekre. Önmagukat nem szeretik, ezért szükségük van más szeretetére. Elveszett emberek, akik nem látják, hogy a saját működésük okozza a problémájukat. Az egyetlen út, ha lenne bátorságuk befelé tekinteni, de az a belső világ végtelen ürességet áraszt, mert elhanyagolták, nem építették fel. Amíg nem képesek befelé tekinteni, és szembenézni a gyengeségeikkel, addig nem lesznek képesek másokkal szemben sem empatikusan viselkedni. Érdekes képlet ez, pont azoknak, akik folyamatosan önmagukkal vannak elfoglalva, lenne szükségük arra, hogy valóban foglalkozzanak magukkal, nem a külső, hanem a belső világukkal.

Leegyszerűsítve az empatáknak kicsit 'önzőbbé' kell válniuk (ha nem akarnak fizikálisan és mentálisan leépülni), a nárcisztikusoknak meg empatikusabbá kell válniuk (ha nem akarnak belül magányosak maradni). Persze bonyolultabb a megvalósítás -ha egyáltalán lehetséges-, de a lényeg az, hogy a helyes egyensúly valahol középütt van (ahogy mindig).
Annyit fontos még megemlíteni, hogy a pszichopátia az más kategória -habár van átfedése a nárcizmussal-, ott a legkisebb esély sincs a változásra, mert nem lelkileg sérült emberekről van szó, hanem az agyuk olyan, ami miatt képtelenek az (érzelmi) empátiára, mondhatni gyárilag nem alkalmasak rá.

 

Utószó

Érdekes módon, a fentebb tárgyalt kategóriák egyike sem tagja a pszichológusok kézikönyvének (a DSM-nek), holott nagyon is valóságos, és jól elkülöníthető jelenségek. Ez (az NPD-nél tágabb értelmezésű) nárcizmus, illetve empatizmus és HSP esetében érthető, hiszen túl széles népréteget fednek le -azaz túl általános jelenség- ahhoz, hogy önálló jelenségként kezeljék és diagnosztizálhatóvá tegyék. Viszont a pszichopátia és a kodependencia (a dark triad vitatott elmélet) hiányzása érthetetlen; jól kutatott témák, a létezésük elfogadott, szűkebb népcsoportot érintenek, és kellően káros hatásúak tudnak lenni ahhoz, hogy patologizálják. A nárcizmus manapság nagyon felkapott téma lett, a köztudatban egyre inkább tarol, ezzel szemben az empatizmus, vagy a HSP létét sokan még csak nem is fogadják el, agykutatások ide, vagy oda. (Nem véletlenül lehet ilyen jól leírni a különböző nárcisztikus altípusokat [ahogy itt is megjelent néhány jelentősebb], ellentétben az empatizmussal, ahol még hiányoznak ezek a részletekbe menő leírások [ezért nem is szerepelnek, túl hiányosak, vagy túl szakmaiatlanok ezek].)

A nárcisztikusok egy sérült belső énnel rendelkeznek, amire fájdalmas rátekinteniük. Emiatt végzetesen elhanyagolták a belső világukat, ezért üresek belül. Minden értéket kívülről próbálnak megszerezni, mert sajnos erre belülről képtelenek, az az út blokkolva van. Számukra a külső világ a mérvadó, csak annak a hideg racionalitása létezik, az ad értéket az életüknek, magukat csak akkor képesek értékesnek látni, ha a külvilág számára ezt folyamatosan be tudják bizonyítani. Elfelejtik, hogy az életnek nevezett színdarabban mindenkinek csak egy rövid epizód jutott, amiben mindenkinek megvan ugyanúgy a helye, mindenki szerepe egyformán fontos benne.
Az empaták ezzel szemben egy gazdag belső világgal rendelkeznek, ami gyakran elárasztja a valóságukat, emiatt képtelenek jelen lenni, és racionálisan viselkedni; elárasztják őket érzelmeik, gondolataik és fantáziáik. Gyakran ragadnak a múltban, ami fájdalmas, és depresszióval járhat, vagy a jövőben, ami félelemmel, és szorongással járhat. Elmerülhetnek a belső világukban, és elmenekülhetnek a valóság elől, azon valóság elől, ahol nem teljesül a legfőbb vágyuk, az igényük a szeretetre. Ők sokszor azt felejtik el, hogy az életnek nevezett színdarabban aktívan részt is kell venni, mert a függöny hamar legördül, nincs főpróba.
Kicsit mindannyian ilyenek is, olyanok is vagyunk, teljesen emberi dolog az, ha arra vágyunk, hogy mások elismerjenek, szeressenek bennünket -talán az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonságok ezek-, viszont nem mindegy, hogy közben mi hogy bánunk másokkal. A legtöbb vallásban megtalálható aranyszabály használatára kell törekednünk, úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak.

Tág a téma, így elég hosszúra is sikerült. A következő cikkben a mostani téma folytatása lesz, mert a leginkább vizsgált része, a párkapcsolati része hiányzik, ahogy a társadalmi vetülete is. Ezeket egy átfogóbb keretbe tenném, illetve az első cikk tartalmával vegyíteném (vannak bőven átfedések), némi epigenetikával, GAPS-sal. Nem biztos, hogy bele fog férni egy cikkbe, majd kiderül.

Bevezető

Az evolúció során az emberi agy egy rendkívül bonyolult biológiai gépezetté vált. Az evolúciós előnye a rendkívüli képesség az alkalmazkodáshoz, de ez a finom szerkezet ugyanakkor egy nagyon jelentős hátránnyal is jár: rendkívül sérülékeny. Az éntudat kifejlődésével a legváltozatosabb személyiségek fejlődtek ki, egészen különböző viselkedésmintákkal. Gondolkodom, tehát vagyok; -ez a gondolkodás az, ami a személyiségeket alakítja. A felszínen csak egy viselkedést látunk, de ezen viselkedések alapja azok a (tudatos vagy tudattalan) gondolatok, amiket gondolkodási sémákként elsajátítottunk az életünk során, leginkább gyerekkorban. Ezek a gondolkodási minták sokszor nagyon kártékonyak az egyén boldogulása szempontjából, kifejezetten evolúciós hátránnyal is járhatnak. Ennek a finom szerkezetnek, az agynak, a legerősebb képessége az alkalmazkodás, ez az alkalmazkodás viszont sokszor csak úgy lehetséges, hogy változások jönnek létre benne; túlélésre törekszik, és ez a törekedés sokszor sérüléseket okoz a személyiségben, mivel túl összetett egy ember személyisége. Minél összetettebb, minél strukturáltabb, annál inkább. Egy bogár képes a rendeltetése szerint élni, és cselekedni, benne a biológiai programozás, a gének dominálnak, az vezérli a működését. Ezzel szemben az emberek rendkívül változatos és szélsőséges viselkedésre képesek. Ez kifejezetten alkalmazkodóvá tett bennünket -még a legextrémebb körülményekhez is-, de a szélsőséges viszonyok olyan torzulásokat okozhatnak, ami már az alkalmazkodás kárára válnak normális körülmények között. Egy gyerek agya tabula rasa, még nagyon képlékeny, bármilyen minta beleírható, és íródnak is a legkülönfélébb minták, amelyek változatosságával a pszichológia foglalkozik.

Egy buszon hagyott táska nekünk nem okoz különösebb aggodalmat, viccesnek tűnhet rettegni egy táskától, de egy háborús övezetből érkező katona számára félelmet gerjeszthet, egy potenciális bombát lát benne. Egyszerűen az agy nem képes átállni az új környezetre, továbbra is a túlélő üzemmód marad bekapcsolva, felülírva a normális környezetre (nem háborús övezet) vonatkozó szabályokat. Sokat hallottunk a poszttraumás stresszről (PTSD), ez az egyik formája. Viszont korábbi traumák is okozhatnak ilyen stresszt. Aki megtanulta gyermekként azt, hogy az intimitás (például érzelmek megbeszélése) veszélyes, bizalmatlan lesz, menekülni fog az ilyen szituációktól. Jobb estben elkerüli ezeket, rosszabb esetben bántalmazóan lép fel azzal szemben, aki nyitottságot mutat. Egyszerűen az agya arra lett programozva, hogy ez veszélyes, mert például a szülei rosszul kezelték a szeretetigényét (mondjuk olykor nevetség tárgyává tették). Elfogadta, hogy nem szerethető, és gyanakodva tekint mindenkire, aki másképp közelít. Az agya nem képes megugrani azt a lépcsőt, hogy nem a szüleivel van interakciója, más a környezet, a beírt túlélési mechanizmus lép működésbe, akképpen cselekszik. Ráadásul a destruktív viselkedési mintája folyamatosan önbeteljesítő jóslatként működik, ami tovább erősíti a téves hitében.
Érdemes leszögezni, hogy az agy ezen mintái fontos túlélési szisztémák, amik bizonyos környezetben hasznosak lehetnek. Sok esetben valóban jogosan gyanakodhat valaki arra, hogy a másik fél például kihasználja, mert nem minden ember egyforma, van, aki valóban nem tiszta szándékkal közelít, de ha hagyjuk, hogy folyamatosan ez az üzemmód legyen érvényben, akkor azokat se engedjük közel, akik nem hátsó szándékkal közelítenek, mert -bármilyen meglepő- ilyen emberek is léteznek. Minél korábbi a sérülés, annál nehezebb felülírni ezeket. A racionális érvelés sokszor nem elég, még a katona is tudja, hogy most biztonságos helyen van, mégis fél a táskától. Tudja, hogy irracionális a félelme, de ott van. Az ő esete könnyen gyógyítható, mert belátja az abszurditását, és nem korai mintáról van szó. A gond ott van, ha az egyén nem lát rá a működésére/viselkedésére, és nagyon régi alapmintáról van szó, ami a személyisége alapját képezi már.

Az ember -a könnyebb érthetőség végett- szeret rendszerben gondolkodni, így a pszichológia is rendszereket hozott létre az emberi viselkedésminták dekódolására. Minden ember egyedi, de bizonyos ismétlődések megtalálhatóak, ami alapján kategóriákat hoztak létre. Ezen kategóriák természetesen meg sem közelítik a valóságot, de ahhoz nagyon jók, hogy megközelítőleg megértsük, és a megértés az első lépcső a gyógyulás felé. Amikor megértjük milyen gondolati sémák motiválják a viselkedést, akkor van esély ezen gondolati sémák korrigálására, olyanra, ami a normál körülményekhez jobban igazodik, és nem túlélőmódban üzemel egy extrém környezeti viszonyra (el)hangolva. Ez nem a személyek uniformizálását jelenti, hanem ellenkezőleg, egy utat jelent ahhoz, hogy az ember felfedezze a valódi énjét, amitől ezen védekezési mechanizmusok elzárják. Ezek a védekezési minták azok, amik uniformizálhatóak, meglepően hasonlóak, és kategorizálhatóak; hasonló stresszre nagyon hasonló védekezési mintákat alakít ki az agyunk. Egy egészséges pszichéjű ember estében nincsenek ilyen minták, így nem is kategorizálható. Ez utóbbi -az én véleményem szerint- tiszta formában nem létezik (mindenkinek van valami sérülése), de megközelíthető, ez a feladat. Vannak, akiknek nagyon távoli (velük van dolga a pszichológusoknak), és van, akinek egy könnyebb csomag jutott. Vannak, akiknek a hamuba sült pogácsájuk az életben, amit gyerekkorból hoznak, nehezen emészthető, és vannak, akik szerencsésebbek, viszont fejlődni mindig van hová. Az első lépcső a tanulás, önmagunk megértése.

Nagyon sokan idegenkednek az emberek kategorizálásától. Ahogy Feldmár fogalmaz, ezzel címkéket ragasztunk az emberekre, és megbélyegezzük őket. Ez akkor igaz, ha egy-egy címkéhez érzelmet is társítunk, azaz egyiket-másikat jónak vagy rossznak tituláljuk, ezáltal előítélettel kezeljük. Olyan nem létezik, hogy jó és rossz, ezeket a fogalmakat csak mi emberek hozzuk létre, és ez a két fogalom valóban alkalmas a címkézésre. Viszont miért gond a 'címkézés' akkor, ha csak meg szeretnénk valamit érteni? Önmagában a kategorizálás nem rossz dolog, segít megérteni a világot. Aki intuitív módon ért meg valamit, sosem tudja elmagyarázni másnak, mert nem lesz rá szava. Kellenek hozzá szavak, hogy le tudjunk írni bizonyos viselkedési mintákat, amelyek hasonlósága kategóriákat képez. Amikor nincs szavunk a színek kifejezésére, akkor nem fogjuk érteni, mi az. Amikor már pár szót tudunk erre használni, akkor át tudjuk adni, ha a másik nem vak. Sosem fogjuk teljes egészében, mert a színeknek végtelen árnyalata van, ahogy az emberek is mind végtelenül mások (még az egypetéjű ikrek is). Fontosnak tartom, hogy lehessen a kékre kimondani, hogy kék (legyen az sötét-, világos-, azúr-, encián- vagy türkizkék), mert akkor jobban megérthetjük. A megértés mindig az első lépcső. Az első lépcsőnek kell lennie a cselekedet előtt, azaz a címkézés, változtatás, elítélés és egyéb cselekedetek előtt. Sajnos nem szánunk időt a megértésre, a szavakat száműzzük ehhez, így a cselekedetek és tettek értelmetlenek, mert nem megértés vezeti, hanem előítélet. Csupán tisztában kell lenni vele, hogy a kék -kedvelhetjük vagy utálhatjuk- önmagában se nem jó se nem rossz, és számtalan árnyalata létezik.

A pszichológia címkegyára jelenleg 10 személyiségzavart különböztet meg. DSM-5-nek (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) nevezik a legfrissebb (ötödik a sorban) címkeköteget, amit a pszichológusok szeretnek mankónak használni címkézéseikhez. A következő fejezetben erről a tíz személyiségzavarról esik röviden szó.

 

 

Személyiségzavarok

A személyiségzavar egy tartósan fennálló állapot, amely az egyén életminőségére kihatással van. Jellemzően nehezen változtatható, mivel szerves részét képezi az egyén személyiségének, nem csak egy kialakult konkrét rendellenesség, mint az anorexia, vagy szerhasználati függőség. Ez utóbbi rendellenességeket sokszor inkább egy mélyebb ok tüneteiként tekinthetjük, addig a személyiségzavarokat inkább egy a személyiség kialakulásánál történő kóros eltérésként élhetünk meg (környezeti hatás), de részben genetikai alapokon is nyugszik. Egy rendellenesség meglétéhez nem szükséges személyiségzavarral rendelkezni, de jelentősen növeli az esélyét, és negatívan hathat vissza a személyiségre. Például, az alkoholfüggőség gyakran felerősíti a személyiségzavar tüneteit, és sokszor a tüneteket a szerhasználattal magyarázzák, és nem nézik meg a mögöttes okot, a személyiséget.
A személyiségzavarok az adott társadalmi normától eltérő viselkedésminta leírására szolgálnak. Lényegében ez a norma nem konszenzusos, csak érzeti, leginkább extremitások hiányával jellemezhető. Olyan személyiség, aki tökéletesen megfelel a normáknak, nem létezik, ez egy szubjektív ideál, olyan, mint a szépség. Mindenkinek vannak 'kattanásai', rá jellemző tulajdonságai, bizonyos irányultságai, esetleg tendenciái bizonyos személyiségzavar(ok)ra. Amikor az eltérés túlzottnak bizonyul, akkor beszélhetünk személyiségzavarról. (Minden esetben csak 18 év felett állapítható meg.)
További jellemzője a személyiségzavaroknak, hogy többségük egoszinton (egosyntonic), azaz a személyiségükkel teljesen azonosak, nem érzékelik, hogy bármi probléma lenne a viselkedésükkel. Ez alól leginkább a dependens az elkerülő és esetenként a borderline személyiségzavarok lógnak ki, ők inkább egodiszton (egodystonic) módon viszonyulnak a világhoz, azaz nem önazonosak, azt érzik, hogy valami nincs rendben velük. Mivel a javulás első fázisa a felismerés, ezért nem mindegy, hogy mennyire egoszinton az adott illető, egy nagyon egoszinton mindenben és mindenki másban látja a hibát, és nem magában.

Jelenleg hivatalosan (DSM-5 szerint) tíz személyiségzavart tartanak számon, három osztályba (claster) sorolva. Ez a három osztály a Claster A, B és C nevet viseli, a következőkben ezeket vesszük végig. Fontos még megállapítani, hogy egy-egy személyiségzavar önmagában ritkán fordul elő, jellemzően másik személyiségzavar(ok) és rendellenesség(ek) is párosul(nak) hozzá, ezeket hívjuk komorbiditásnak (comorbidity). Egy-egy osztályon belül lévő személyiségzavarok között magas a komorbiditás, azaz az osztályokon belüli személyiségzavarok együttes előfordulása meglehetősen jellemző.
A DSM-5 által felsorol kritériumok (személyiségjegyek) nem mindegyike szükséges egy-egy személyiségzavar megállapításához, például a borderline esetén 9 kritériumból ha legalább 5 teljesül, megállapítható a személyiségzavar. Ebből kifolyólag lehet két olyan borderline, akiknek csak egy személyiségjegye közös csupán (példánkban mondjuk az impulzivitás), minden más eltérő, így teljesen különböző személyiségek is egy kategória alá eshetnek. A korábban emlegetett komorbiditás is jelentős különbségeket okozhat, nem mindegy például, hogy egy dependens személyiség további hisztrionikus vagy elkerülő személyiségzavarral rendelkezik, mert nagyon más, szinte ellentétes az utóbbi kettő viselkedése, holott mindkettő nagyon sűrűn fordul együtt elő a dependenssel.

 

Claster A, a furcsák és különcök osztálya

Az osztály tagjaira sokan a skizofrénia enyhébb verzióiként tekintenek, és úgy gondolják a skizofrénia egy spektrum, és ennek a spektrumnak enyhébb változatai ezek a személyiségzavarok. Kétségtelen, hogy genetikailag sok közük van egymáshoz, a Claster A tagjai és a skizofrénia egy családon belül gyakran előfordul, de fontos hozzátenni, hogy a Claster A bármely személyiségzavarával rendelkező ember jó eséllyel nem fog skizofrénné válni, ritkán fordul ilyen elő. Pszichózis előfordulhat (leginkább a skizotíp esetén), de ezek rövid ideig tartó, enyhe lefolyású esetek, ellenben a skizofréniával.
Néhányan a legsúlyosabb személyiségzavarok között tartják számon a tagjait, mert jellemzően terápiára sem nagyon javulnak.
(A magyar elnevezések egy kicsit önkényesek a részemről. Többségében például szkizoid és szkizotípiás elnevezést találni, ahogy hivatalosan a szkizofrén is helyes. A skizofrén viszont számomra helyesebb alak, és mivel a szavak töve a skizofréniára való utalás, ezért ezeket sem sz-szel írom. Sok más elnevezéseknél is hasonló zavar van [például a hagyományosabb narcisztikus helyett inkább az elterjedtebb nárcisztikust használom], próbáltam a legkézenfekvőbbet használni.)

Skizoid (Schizoid; SPD) -a magányos
A többi személyiségzavartól lényegesen eltér abban, hogy nem jellemzi őket stressz, jól funkcionálnak, dolgoznak, produktívak. Az introvertáltság első számú képviselői, hagyományosan egy remete vagy szerzetes képében lehet leginkább elképzelni (mai világban számítógépes kockaként). Alacsony neurotikusság jellemző rájuk, hidegek, kritikára, sőt provokációra is közömbösen reagálnak, nem lesznek mérgesek, nem haragtartóak, kevés bennük az agresszió. A problémát az okozza, hogy kevés dologban lelnek örömet (ha egyáltalán), élvezetek, szexualitás, intimitás, társas kapcsolatok nem igazán érdeklik őket (anhedónia), sőt, jellemző rájuk az elszigetelődés. Érzéketlennek hatnak, szűkebb érzelmi skálán mozognak, de vannak érzelmeik, csupán szegényes az érzelmi kifejezésmódjuk, szocializációs, és kommunikációs deficit jellemzi őket. Aszociálisak, visszafogottak, visszavonultak, magányos tevékenységeket választanak, célok tekintetében sodródónak hatnak. Szeretnek fantáziálni, introspektívek, önkritikusak, racionálisak, objektívak, a szociális hagyományoktól, normáktól idegenkednek, látják a világ problémáit, az emberek és szociális szerepeik álságosságát, és nem kérnek ebből, elszigetelődnek.

Skizotíp (Schizotypal; STPD) -a misztikus
A skizofréniához legközelebb álló személyiségzavar, attól jóval gyengébb pszichózis jellemzi, téveszméi csupán elképzelések, nem illúziók, meg lehet győzni a tévedéséről, beszéde ugyan furcsa, de koherens. Leginkább egy javasasszony, vagy egy valódi művész (pl. félőrült festő) képében lehet elképzelni. A skizoid és a paranoid egyvelege jellemző rá társas kapcsolataiban; a skizoidhoz hasonlóan visszahúzódóak, elszigetelődnek, hűvösnek hatnak, problémáik vannak a szocializációval, érzelmek kifejezésével, amihez társul egy szociális szorongás (SAD-social anxiety disorder) és paranoia. Ez utóbbi kettő (SAD és paranoia) miatt társas szituációnak kitéve nem csökken, hanem nő a szorongása (normál emberektől eltérően), így bár a skizoidtól eltérően vágyik némi kapcsolatra, nehezen tud közeli kötődést kialakítani. Mágikus gondolkodás (telepátia, hatodik érzék), hiedelemvilág (babonásság), külső események belsővé tétele (jelentés tulajdonít mindennek, azt gondolja, hogy gondolataival befolyásolni tud eseményeket), szokatlan észlelések, hallucinációk, furcsa, egyedi gondolkodásmód, beszédstílus (sejtelmes, metaforikus), öltözködés, alkalomhoz nem illő és szűkös érzelmek, reakciók jellemzik, szociális szabályokat nem ismerik, így furcsának hatnak.

Paranoid (Paranoid; PPD) -a bizalmatlan
Talán a legbeszédesebb elnevezés (ezzel együtt talán túl erős, inkább túlérzékenység jellemzi őket, nem üldözési mánia); fő tulajdonságai a gyanakvás, mások iránti bizalmatlanság és ellenségeskedés. Erősebb formáiban egy jófajta diktátort, vagy összeesküvés-hívőt képzelhetünk el. A skizoiddal szemben erősen neurotikus, kritikára, provokációra érzékeny, agresszívan reagál. Önbeteljesítő ciklus jellemzi: bizalmatlansága ellenszenves magatartást vált ki belőle, ami negatív reakciót vált ki a környezetéből, ami ráerősít a bizalmatlanságára, gyanúja megalapozottá válik. Barátságos közeledést furcsának találja, így azzal szemben még inkább bizalmatlanabb. Aktívan keresi a kapcsolatokat, izoláltságát a viselkedése okozza, amivel elriasztja az embereket maga körül. Szarkasztikus, hideg, defenzív, vitatkozó, kritikus, vádaskodó, ingerlékeny, féltékeny, haragtartó, előítéletes, makacs, merev, dogmatikus, erősen egoszinton személyiség. Kapcsolataiban zárkózott, kontrolláló. Saját hibáikért is másokat és a sorsot hibáztatják. Autonómia, függetlenség, alacsony együttműködő-készség, emiatt munkamegtartási problémák, grandiózus fantáziák (hatalomról, rangról), empátiahiány jellemzik.

 

Claster B, a drámatagozatosok osztálya

Közös jellemzőjük, hogy nagyon impulzívak, keresik az izgalmat, élményeket, emiatt gyakori a szerfüggőség, a bűnözők zöme is közülük kerül ki. Extrovertáltságuknak, felületes bájuknak köszönhetően könnyen létesítenek kapcsolatokat. Nagyon manipulatívak, képtelenek valódi intimitásra, emiatt sekélyesek a kapcsolataik (baráti és romantikus), hosszabb távon megtartani ritkán képesek; gyakori a hűtlenség, partnercsere, promiszkuitás. Alapvető működésük egy inflált egóval elfedett üres belső, amely csak és kizárólag a környezet visszaigazolásából tudja fenntartani ezt a látszatént, emiatt kényszeresen szükségük van másokra, akik megerősítik, miközben környezetét leterhelik, kihasználják, tönkreteszik. A borderline részben kilóg ebből a clasterből, valójában mindegyik clasterrel szoros a kapcsolata.

Hisztrionikus (Histrionic; HPD) -a sekélyes
Túlzott érzelmesség, figyelemkeresés a fő karaktereik, éretlenségük olyan, mintha a középiskolában ragadtak volna. Színészek és plázacicák képében írható le, viselkedésük egy valóságshow forgatására emlékeztet, drámakirálynak/királynőnek is nevezhetnénk őket. Cselekedeteik lényegi motivációja a figyelemfelhívás, és hogy érezzék, másokra van hatásuk (ezért akár sírhatnak, támadóan viselkedhetnek, öngyilkossággal fenyegetőzhetnek). Modoruk, beszédstílusuk drámai, teátrális, hangos, benyomásokat, impressziókat kifejező, tényeket nélkülöző; mindent túldramatizálnak. Megjelenésük, öltözködésük kirívó, sok ékszer, kihívó ruházat, ehhez -alkalomtól függetlenül- szexuálisan provokatív, csábító viselkedés társul (miközben sokuk valójában frigid). Sekélyes, gyorsan változó érzelmek jellemzőek (egyik percben sír, másikban nevet), ezért hamisnak hatnak mások szemében. Véleményüket is gyorsan változtatják, a tekintélyt tisztelik, magas a bizalmuk, így könnyen befolyásolhatóak, viszont a kritika lepereg róluk. Kapcsolataiban manipulatívak, felszínesek és gyorsak, a valóságnál közelebbinek értékelik azokat, és pár nap ismeretség után a legjobb barátjának mondhatják, de felszínességük miatt sok bukott kapcsolat a jellemző. Leginkább extrovertált egyének, újdonság- és élménykeresés társul ehhez. A többi személyiségzavarhoz képest jól funkcionálnak, szociális életük rendben van, karrierproblémák sem jellemzőek, kreatív munkákban jól teljesítenek. Figyelem- és hatáskereső magatartásuknak célja a környezet folyamatos visszaigazolásának megszerzése önmaguk eszményített képéhez (vonzóak és csodálatosak), aminek mélyén a valóságtól -önmaguk belső ürességétől- való rettegés áll.

Antiszociális (Antisocial; ASPD) -a törvényszegő
A társadalmi- és szociális normák semmibevétele, áthágása jelentkezik náluk. Elképzelhetjük bűnözőnek, vagy prostituáltnak (de a cinikusabbak rendőrök és biztonsági őrök személyében is). Összetett érzelmekhez (bizalom, tisztelet, bűntudat) alacsony a hozzáférésük, emellett alacsony az együttműködő-készség és a tudatosság; jellemző rájuk a grandiózus önkép, az empátiahiány (inkább érzelmi, mint kognitív), megbánás hiánya. Másokat bűntudat nélkül kihasznál, morális, elvi problémái nincsenek, mások jogainak, biztonságának a semmibe vétele, csalás, hazudozás, manipuláció -haszonszerzés céljából. Alacsony a frusztrációs toleranciája, agresszív, erőszakos, ingerlékeny, impulzív, meggondolatlan, élményeket keres, vakmerő, törvénysértő, kriminális, hibáiból nem tanul. Felületes báj, sárm révén könnyen létesít szociális kapcsolatokat, de azokat képtelen megtartani, családtagjaival szemben is lehet erőszakos. Tünetei már jellemzően gyerekkorban jelentkeznek, magatartászavar, iskolakerülés révén. Problémáik vannak a munka világával, pénzügyekkel, a szerfüggők, és börtönlakók jelentős része közülük kerül ki. (A pszichopátiával nem azonos, jelenleg nagy a kavarodás a pszichológián belül is, nincs rendezve a kérdés, erről majd a következő cikkben.)

Borderline (Borderline; BPD) -a szeszélyes
Talán az egyik legkutatottabb, legszélsőségesebb és legellentmondásosabb személyiségzavar. Ahogy maga a személyiségzavar a többihez viszonyítva szélesebb spektrumú, homályosabb, kevésbé markáns jellegű, úgy a tagjai is bizonytalan személyiségűek, identitásúak, fragmentált énképpel rendelkeznek; sokarcúak, ezért nehéz leszűkíteni, de talán az írókat, költőket, zenészeket lehet mintának állítani. Ez a töredezett énkép, a személyiségnélküliség, identitászavar, a kaméleon személyiség és az ezekhez köthető ürességérzés vélhetően a legalapvetőbb tulajdonsága, ez az, ami nem változik. A többi jellemző tulajdonsága a korral, terápiával enyhülhet (esetek többségében szerencsére így van). Gondolkodásmódja is szélsőséges, feketén-fehéren látja a dolgokat, ez a kapcsolataira is igaz, szeretet-gyűlölet ciklusokat élnek meg a hozzá közel állók, amely gyakran elidegeníti maga mellől az embereket. Ez az elidegenítés azért fájdalmas, mert legnagyobb félelme az elhagyástól való félelem, és viselkedésével önbeteljesítő jóslatként kiprovokálja ezt. Impulzivitás, kockázatos viselkedés, hangulati hullámzások jellemzik, kapcsolataiban manipulatív (amivel törődés próbál elérni), kritikára érzékeny, negatív önértékelés, önmaga ellen irányuló agresszió, öngyilkosság is előfordulhat. Kiszámíthatatlanság, dühkitörések, ingerlékenység, intenzív harag, dependencia, szeparációs szorongás, depresszió, paranoia, bizalmatlanság, sok esetben szerfüggőség, önpusztítás. Hiányoznak az egyértelmű célok, koherens életvitel, előfordulhat az érzelmek, gondolatok elkerülése (Experiential Avoidance-EA). Problémái lehetnek arckifejezések felismerésénél, kognitív empátiában, kommunikációban, emiatt meg nem értettség, magány érzése is kialakulhat; ellenben affektív (érzelmi) empátiájuk magas lehet (vitatott). Talán pont az empátia (is) szerepet játszik ebben, de két csoportra lehet bontani a bordereket, a hivatalos mellett nem hivatalosan emlegetnek egy csendes (quiet) alcsoportot is, akik befelé fordulók, érzelmi instabilitásukat belsőleg megélők, emiatt jóval kevésbé szem előtt lévők; akik egyedül vannak szenvedéseikkel, nem terhelik azt a környezetükre.

Nárcisztikus (Narcissistic; NPD) -az önelégült
Az emberek körében talán a legismertebb, és leginkább felkapott személyiségzavar, aminek lassan mindenki 'szakértőjévé' válik. A mai kor 'sikeremberét' képzelhetjük el a személyében, mondjuk egy topmenedzser, vagy sztárügyvéd formájában. Első benyomásra magabiztosak, jól kommunikálnak, megnyerőek, sármosak, egyszóval megnyerőek. Meglehetősen manipulatívak, empátiájuk igen fejlett saját maguk irányába, a többi ember szerepe pedig az ő csodálatában fontos csupán. Gőgösek, irigyek, arrogánsak, jellemzően lenéznek másokat, mások érdemeit kicsinyítik, sajátjukat felnagyítják. Azokat a kiválasztottakat, akiket nem néznek le, tartják magukhoz méltónak, szeretik a sikeresnek vélt emberek társaságát. Az embereket eszköznek tekintik céljaik eléréséhez. A közeli, intim kapcsolatokat megvetik, érdeklődésük a szexualitásig jut csak el. Különleges elbánást várnak, feljogosítottnak érzik magukat a másokon való átgázoláson, mások kihasználásában. Sikerről, csábításról fantáziál, tehetségét eltúlozza. Domináns, exhibicionista viselkedésükkel valójában egy törékeny egót védenek, amely csak külső megerősítés által, destruktív módon érvényesülhet. A valódi versenyt sérülékenységük miatt kerülik, a vereséget racionalizálják, de sikertelenség esetén depresszióba is zuhanhatnak. Céltudatosak, a karrierben sokan közülük igen sikeresek, részben a magas ambiciózusságnak, gátlástalanságuknak, manipulációiknak köszönhetően jutnak el sokáig. Egyre elterjedtebb egy másik nárcisztikus csoport -egy sokkal sérülékenyebb és passzívabb-, a rejtett [covert] emlegetése; erről -meg a nárcizmusról- a következő cikkben írok részletesebben.

 

Claster C, a szorongók, aggódók osztálya

Az osztály tagjainak a fő mozgatórugója a szégyen, ez a szégyenérzet az, ami különböző tüneteket produkál, azaz ennek a mély érzetnek a kezelésére kialakult különböző válaszreakció (elkerülés, dependencia) a működési stratégiájuk. (Alapvetően minden személyiségzavar alapjaként szokták a szégyent emlegetni, de itt a legfeltűnőbb.) Erős szorongás, és depresszió jellemzi a claster tagjait, tehát igazi feloldozást még így sem nyernek a szégyen érzete alól, folyamatosan jelen van, nem tudják egy inflált ego mögé rejteni, ahogy a Claster B tagjai teszik.

Dependens (Dependent; DPD) -a társfüggő
Az öngondoskodás problémája, és -a borderlinehoz hasonlóan- az elhagyástól való félelem a fő mozgatórugói. Egy szürke irodai munkást, aktakukacot lehet elképzelni, akinek semmilyen döntést nem kell hoznia, csak rutinból csinálja a dolgát, évtizedek óta. Az elkerülő személyiségzavarral -elnevezéseik ellenére- meglehetősen hasonló; közös bennük az inkompetencia érzése, önhibáztatás, engedékenység, engesztelés, elkerülés, konfliktuskerülés, erős érzékenység kritikára, elutasításra -ez utóbbiak a lényegi félelmeik. A rejtett, mély szégyenből fakadó nem-megfelelés érzése erős bennük, úgy gondolják, hogy más, kompetensebb személy segíthet rajtuk, ezért keresnek maguknak ilyen személyt, akitől függhetnek, a döntéseket, felelősséget rájuk bízhatják. Ezért cserébe alárendelődnek, a bántalmazást is elviselik. Amikor a kapcsolatukat bizonytalannak érzik, vagy véget ér, impulzívan keresnek új partnert, akitől függhetnek. Passzívak, pesszimisták, bizonytalanok, csüngők, döntésképtelenek, magas neurotikusság és egyetértésre való hajlam. Hajlamosak elszigetelődésre, kevés embertől való függésre, esetenként agresszióra (családon belül) is. Alapvetően kevésbé problémás személyiségzavarok közé tartozik, munkahelyi gondok kevésbé jellemzik.

Elkerülő (Avoidant; AVPD) -a szorongó
Ahogy a dependensnél említve volt: a kritikától, elutasítástól való félelem a fő mozgatórugója. Leginkább úgy lehet elképzelni, mint a skizoidot, de legjobb kép a munkanélküli, otthon ülő ember. A skizoiddal ellentétben viszont vágyik kapcsolatokra, belső gátlásossága, félelmei azok, amik megakadályozzák ebben. A mélyben húzódó szégyenérzet okoz egy erős meg nem felelés érzetet, ami elkerülésben nyilvánul meg, hogy elkerülje a szégyen fájó érzését. Alapvető bizalmatlanság jellemzi őket, ami önsorsrontó körhöz vezet: szociális izolációjuk, zárkózottságuk miatt hidegnek, arrogánsnak tűnhetnek mások szemében, így még jobban elszigetelődhetnek, emiatt nem alakulhat ki a bizalom. Alacsony önbecsülés, félelem, félénkség, túlérzékenység, kockázatkerülés, elégtelenség és alkalmatlanság érzése, túlzott monitorozása belső gondolatoknak, hogy hogyan gondolkodhatnak róla mások. Könnyen zavarba hozhatóak, új szituációkban, új ismeretség esetén bizonytalanok, ügyetlenek. Beszédük, mozgásuk lassú, visszafogott. A SAD-tól (szociális fóbia) az különbözteti meg, hogy itt állandó állapotról van szó (ahogy személyiségzavaroknál mindig), folyamatosan megkérdőjelezi az emberek motivációját, nem egy adott esemény okoz szorongást csupán. Félelmeik miatt gyakori közöttük a munkanélküli (extrém esetben még a lakásból való kilépés is erős szorongást okozhat számukra), viszont korral és terápiával javulhat, a probléma az, hogy a személyiségzavar jellegénél fogva elkerülik a terápiát is.

Kényszeres (Obsessive–compulsive; OCPD) -a perfekcionista
Az elnevezése hibás, mert se nem rögeszmés, se nem kényszeres (OCD-nek hívják azt, ami valóban ezt a rendellenességet fedi le), igaz, sok közülük OCD-vel is rendelkezik. Ők a hónap dolgozói, igazi sztahanovisták. Tökéletességre törekednek, emiatt merevek, rugalmatlanok, újdonságtól elzárkózók, kreativitást nélkülözők lehetnek. A mélyben megbúvó, erős szégyenérzetet úgy próbálják elkerülni, hogy megpróbálják elérni az ideális énjüket, így senki nem találhat bennük hibát. Rend a lelke mindennek -mondhatják, és a rend alapja a változatlanság: szigorú erkölcsi szabályok határozzák meg az életüket. Lelkiismeretes, hűséges, megbízható, pontos, szervezett, szorgalmas, pedáns, aprólékos, ugyanakkor komor, rideg, merev, makacs, fösvény (magával szemben is), tisztaság-, munka- és rendmániás. Negatív érzelmek, hangulat jellemzi, amit ki is fejez, másokra nehezen bíz feladatot, szabálykövetése miatt kontrolláló lehet. Szociális problémáit tetézi, hogy nehézségei lehetnek az érzései kifejezésével, testnyelvvel (emiatt empátiahiányosnak hathat), ráadásul kapcsolatait elhanyagolhatja munkája kárára. Experiential Avoidance (kellemetlen gondolatok érzetek és érzelmek kizárása) borderline mellett OCPD-nél is jellemző. Kritikára érzékenyek, képtelenek relaxációra és döntésekre, mivel folyamatosan attól tartanak, hogy hibát vétenek, emiatt nehezen fejeznek be dolgokat, az eredményesség kárára megy a túlzott perfekcionizmus, részletekben való elmerülés, tétovázás. Két, lényegesen eltérő típusát lehet megkülönböztetni, a hagyományos, rideg mellett található egy barátságos, melegszívű alcsoport is.

 

 

ADHD és ASD, avagy a neurodiverzitás

ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder - Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar)

Legtöbben annyit tudnak az ADHD-ról, hogy hiperaktív gyerekeket neveznek ezzel a címkével, esetleg a figyelemzavart is hozzá tudják mondani, sokkal többet nem. Arról már kevésbé hallani, hogy az ADHD nem valami viselkedésbeli deficit, amit rosszul nevelt gyerekek mutatnak, hanem sokkal inkább genetikai eredetű, ami más agyi működést eredményez. ADHD-s felnőttekről pedig egy szót sem hallani, holott ezek a gyerekek felnőnek, és az agyi működésük nem változik túl sokat; ez nem egy betegség, amin túl lehet esni, ez egy állapot, ami élethosszig elkísér. Mi van ezekkel az emberekkel, vajon felnőttként adaptálódnak? Egy részük igen, egy részük nem. Előbbiek közül többségüknek ez nagy erőfeszítéssekkel jár, és ez az igyekezet szorongásos, depressziós tüneteket okozhat, utóbbiak pedig a társadalom peremére kerülhetnek.
A jelenlegi felosztásban (DSM-5 alapján) három altípusa létezik: a hiperaktív/impulzív, a figyelemzavaros és a kombinált, azaz a kettő kombinációja. A hiperaktív az, amit sokan az ADHD alatt értenek, és ennek a sztereotípiának ezzel a felosztással a pszichológia is kicsit aláfekszik, ADHD-nak nevezve a figyelemzavarosokat (régen ADD néven futott).

ADHD (hiperaktív/impulzív; hyperactive-impulsive; ADHD-HI; ADHD-PH)
Leginkább a hiperaktív/impulzív gyerekek azok, akik eszünkbe juthatnak az ADHD emlegetése során. Nyughatatlanok, folyamatosan ténykednek, izegnek-mozognak, babrálnak, képtelenek a helyükön megülni, futnak, másznak, hangoskodnak, sokat beszélnek, megzavarnak és félbeszakítanak másokat, türelmetlenek. Az egyik legjellemzőbb ismérv talán az, hogy folyamatosan új tevékenységet csinál, öt percenként vált, mindenhol ott van. Ez felnőttként is elkíséri, rengeteg terv, ötlet, hobbi, munka, kapcsolat jellemzi, amelyekbe akár belekezd, akár nem, de befejezni és véghez vinni dolgokat már ritkán képes. Az oka egyszerű: hamar ráun a tevékenységekre, dolgokra, és folyamatosan új élményeket keres, impulzivitásának köszönhetően.

ADD (figyelemzavaros; inattentive; ADHD-I; ADHD-PI)
Jóval kevésbé feltűnő jelenség a figyelemzavaros ADHD-s (habár hivatalosan nem így nevezik, de egyszerűen nevezzük ADD-nek, mert jobb elkülöníteni az ADHD-tól, az okáról később), amíg a hiperaktív a tipikus "rossz" gyerek, ők a tipikus "tehetségesek lennének, ha jobban odatennék magukat" gyerekek. Nem figyelnek a részletekre, tevékenységekre, beszédre, utasításokra, emiatt hibákat követnek el, nem követik az instrukciókat, gyakran veszítenek el dolgokat, felejtenek el dolgokat és határidőket. Könnyen megzavarhatóak, feledékenyek, nehézségeik vannak a szervezettséggel, nem szeretik a nagy erőfeszítést igénylő feladatokat. Gyakran bélyegzik őket lustának, nemtörődömnek, holott figyelemzavaruk nem szándékos, erőfeszítéseik ellenére sem képesek figyelni, egyszerűen folyamatosan jár az agyuk. Minden külső ingerre figyelnek, közben ezer gondolat kacskaringózik a fejükben, emiatt külső szemlélőként lassabbnak, tompábbnak hatnak, holott belül özönlenek az információk, és ez a túl nagy mennyiség okozza a fennakadást, a lelassulást, a ködöt (brain fog). Igazi álmodozók, nagy képzelőerővel, legfőbb jellemzőjük a koncentrálásra való képtelenség, ami felnőtt korukban is elkíséri őket.

ADHD (kombinált; combined; ADHD-C)
A kombinált ADHD a kettő egyvelege, azaz hiperaktív és figyelemzavaros tünetek is jellemzőek. Leginkább ez a kategória az, amit ADHD alatt érthetünk, mert ebben minden benne van.
Mindenki másmilyen, ez igaz az ADHD tünetei esetében is, egy rövid általános lista gyerekeknél: feledékeny, álmodozó, beszédes, babráló, feszengő, szeleburdi, türelmetlen, óvatlan és kockázatvállaló, kísértésre könnyen elcsábul, szocializációs problémák. Egy felnőtt esetében röviden jellemző a koncentráció hiánya, és ennek fordítottja (hiperfókusz), szétszórt, feledékeny, impulzív, nyughatatlan, szorongó, gyakran fáradt. Problémái lehetnek az önképpel, önbizalommal, érzelmekkel, motivációval, egészséggel (mentálissal is), szerhasználattal, kommunikációval (érzelmek kifejezése).

Amíg a hiperaktív változat inkább fiúkra, a figyelemzavaros inkább lányokra jellemző. Jóval több fiút diagnosztizáltak, viszont feltehetően inkább lehet egyenlő a létszám, azaz a lányok rejtettebbek, jobban alkalmazkodnak (de a problémáik azonosak maradnak). Kombináltból van a legtöbb, és hiperaktívból a legkevesebb, de koronként eltérőek az adatok. Legfiatalabbaknál még a hiperaktívak vezetnek, serdülőkorban kiemelkedő a figyelemzavarosok száma. Oka lehet, hogy a gyerekkor és a felnőttkor határán nagy a zavarodottság a fiatalokban, és egy ADHD-s ilyenkor ezt sokszor belsővé teszi, úgy írnám le, hogy a gyerekként ott lévő H betű (hiperaktivitás) látszólag eltűnik, valójában belsővé válik, álmodozóvá, agyalóssá, szorongóvá válik. Felnőttként a két véglet között vannak leginkább. Szóval lehet némi ingadozás a korral, de lényegében már gyerekként látszik, kire milyen alaptulajdonságok jellemzőek. Egy elmélet szerint az ADHD-val rendelkezők csupán lassabban fejlődnek, így érettségben egy 30%-al fiatalabb ember szintjén vannak: azaz egy 20 éves egy 14 éves szintjén. Ezt az agyi lemaradást a kutatások is alátámasztják, és érthetővé tesz sok felmerülő problémát.

Néhány egyéb tulajdonságot is kiemelnék, ami jellemző a felnőttekre. Legfontosabb megemlíteni, hogy időnként mindenki mutathat hasonló tüneteket, de a mérték más. Időnként van, hogy az ember elfelejti a kulcsát, de nem folyamatosan; időnként van, hogy nem figyel a másikra, de nem állandóan, és akkor is, amikor nagyon fontos lenne, vagy nagyon szeretne. Például egy tárgyalás, vagy üzlet, vagy egy fontos magánbeszélgetés közepén, amikor olyan részleteket mondanak el, amit fontos lenne megjegyezni, azon kapja magát az ember, hogy már megint kikapcsolt az agya, és semmit nem tud felidézni abból, amit az imént mondtak el neki; bemutatkozásnál egészen biztos, hogy nem fog emlékezni a másik nevére ...öt másodperc múlva. Az írott szöveg sem sokkal jobb, mert újra és újra kell olvasnia a mondatokat, mert megint kikapcsolt az agya, és máshol jár. (Olyan ez, mint amikor valakinek hulla fáradtan át kellene nézni száz oldalt, de az első oldal elolvasása után realizálja, hogy semmi nem maradt meg abból, amit eddig olvasott). Ezzel szemben többségük képes ennek ellenkezőjére is (példánál maradva: megszakítás nélkül olvas), az ún. hiperfókusz során annyira ráállhatnak dolgokra, hogy minden mást elhanyagolnak, olyan alapdolgokat is, mint evés, higiénia, szocializáció (ez hiperaktívaknál inkább hiperstimuláció lehet, mint például a videójátékok), szóval kellő motiváció esetén teljes koncentráció is előfordulhat. A figyelem legfőbb problémája abból fakad, hogy nem tudja strukturálni, nem tud sorrendet állítani, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni, emiatt alakul ki a rendszertelenség, habár jellemző lehet túlszabályozottság, ami védekezési mechanizmusként alakul ki. Nagyon jellemző a halogatás, sokszor az utolsó pillanatra hagynak dolgokat, aztán beindul a hiperfókusz.
Érzelmi problémák jellemzik, nagyon jellemző a szorongás (szociális fóbia [SAD], visszautasítástól való félelem [Rejection Sensitive Dysphoria; RSD], kritikára való érzékenység) és a depresszió, aminek fő oka a gyerekkortól való beilleszkedési nehézség, a folyamatos kudarcok, ebből fakadóan az önértékelési problémák. Impulzivitásuk sok mindenben megnyilvánulhat, például költekezés, vagy szerhasználat; ez utóbbi önmedikációként is jelen van, szorongás csökkentésével, figyelem javításával (gyakorlatilag stimulánsokkal gyógyszerezik az ADHD-t). Általában rosszul alszanak, és nem gondoskodnak magukról, ezért folyamatos fáradtság, egészségügyi problémák előfordulhatnak; a várható élettartam is alacsonyabb. A fentebb felsorolt dolgok nem csak a karrierben, hanem -érthető módon- a szociális kapcsolatokban is gondot jelenthetnek; hiszen fontos dátumok és egyebek elfelejtése, késés, odafigyelési problémák, halogatás, rendetlenség, hiperfókusz (miközben kapcsolatait elhanyagolja) stb. nem segítenek egy harmonikus kapcsolat fenntartásában legyen az baráti, vagy romantikus.

SCT (Sluggish Cognitive Tempo - Lomha kognitív tempó, Concentration Deficit Disorder [CDD])
Nem szerepel a DSM-ben, így hivatalosan nem diagnosztizálható az SCT, egyelőre csak -kutatással alátámasztott- elmélet.
Tüneteik között szerepel: lassú viselkedés, inaktív, motiválatlan, álmosság, könnyen elfárad, üres tekintet, üresjárat, ködösség, álmodozás, elveszik a gondolataiban, gondolat fonalának elvesztése, elfelejti mit akart mondani, könnyen összezavarható, lassú (néha akadozó) beszéd. Fontos különbség az ADHD-tól, hogy itt ritkábbak az ADHD-ra jellemző magatartásbeli problémák, oppozíciós zavar (ODD), antiszociálisság, helyette sokkal jellemzőbb viszont a szorongás és depresszió.
Magas az SCT átfedése a figyelemzavaros ADHD-val (ADD). Kicsit olyannak hat az SCT, mint az ADD specifikusabb leírása csupán, szóval érdemesebb lenne maradni az ADD elnevezésnél az SCT esetében.

Ahogy már említve volt, az ADHD-s lányok gyakran észrevétlenek maradnak, mert kevésbé feltűnőbbek a tüneteik, jobban tudnak alkalmazkodni. A jellemző tüneteik: visszahúzódónak és félénknek hatnak, de sokat és impulzívan beszélnek, könnyen sírnak és lesznek mérgesek, túlreagálóak (érzelmi válasz), túlérzékenyek, érzékenyek érzelmekre, hangokra és szövetekre, álmodozóak, rendszertelenek és rendetlenek. Könnyen megzavarhatóak, fókuszproblémák (ugrál a figyelmük), feledékenység, óvatlanság, pontatlanság, lassan fogadnak be információkat, probléma feladatok befejezésével, ezért motiválatlannak és nem elég odaadónak hatnak. Fő probléma a figyelemmel van, de kompenzálásként képesek hiperfókuszra. Fizikailag aktívak, amikor feltűnőbben, akkor gyakran fiús lányoknak mondják őket, kevésbé látványos módon pedig sokat firkálnak. Egy szóval szétszórtnak lehet őket nevezni.

 

ASD (Autism Spectrum Disorder - Autizmus)

Közkeletű tévedés, hogy az autizmus egy ritka betegség, és azok, akik ebben szenvednek, gondoskodásra szoruló emberek. Sokan az autizmus szó hallatán a klasszikus "esőemberre" gondolnak, mint sztereotípiára, arra már nem gondolnak, hogy valószínűleg nem kevés autistát maguk is ismernek, akikről eszükbe se jutna az autizmus fogalma. Az ok a tudatlanságon kívül az, hogy az autizmus egy igen széles spektrumot takar, ami a súlyosabb megnyilvánulástól ("esőember") az enyhe fokozatig tart (hivatalos kifejezéssel: magasan funkcionáló), és az utóbbi kívülről szemlélve olyan, mint egy átlagember. Harmadik ok, hogy maga a pszichológia is fejlődik, és az ADHD mellett az ASD is egyre inkább kutatott téma lett, 40 év alatt az ASD diagnózis felállítása a népességben 1:2500-ról 1:54-re csökkent, azaz papíron ma már minden 54. gyerekről meg lehet állapítani az autizmust.
A DSM-5 súlyosság szerint három szintet különböztet meg (Level 1,2,3), a 3. a legsúlyosabb, ezzel szemben az 1. a legenyhébb, és természetesen a leggyakoribb. Régebben ezt az enyhe megnyilvánulás egy részét Asperger-szindrómának nevezték, és külön kezelték az autizmustól, a DSM-5 irányadása viszont beolvasztotta egy spektrumba a kettőt (ASD). A továbbiakban lényegében a magasan funkcionáló autizmusról (High-functioning autism [HFA]), még inkább az Asperger-szindrómáról (egyszerű megnevezéssel aspinak lehet nevezni a tagjait) lesz szó, mert ők azok, akik jól be tudnak illeszkedni, kevésbé észrevehetőek. Fő megkülönböztetőjük a klasszikus autizmustól, hogy átlagos, vagy átlag feletti intelligenciájuk van, sokszor érzékelik a különbözőségüket (még ha nem is tudják, mi okozza), és megpróbálnak beilleszkedni, ami intellektusuknak köszönhetően igen sikeres is lehet.

A DSM két fő területet ír le, ahol az ASD-vel rendelkezők hátrányt szenvednek, jelentősen eltérnek: az egyik a szocializációs és kommunikációs deficit, a másik a szűk érdeklődési kör és ismétlődő viselkedések. Röviden ezekről:

-A szocializációs-kommunikációs deficit megnyilvánulásai közé tartozik, hogy elfelejthetnek köszönni, nem szeretik a bájcsevejt (small talk), nehezen kezdenek beszélgetést, vagy nehezen kapcsolódnak be, problémák lehetnek a beszélgetés fonalának fenntartásával, vagy ellenkezőleg, túl sokat beszélnek (olyanról, ami érdekli őket), nem érzékelik, ha untatják a hallgatót, hiányos a reciprocitás. Hiányozhat a csoporttal való összhang, oda nem illően viselkedhet (pl. nevetés komoly helyzetben). Késleltetett érzelmeik miatt hidegnek hathatnak, emiatt érzéketlennek gondolhatják (holott sok esetben az ellenkezője az igaz: túlérzékeny).
Nonverbális kommunikációban jellemző a szemkontaktus hiánya (vagy túlkompenzálása), furcsa beszédstílus, beszédhang (monoton vagy éneklő) és testbeszéd, nehezen olvasható arckifejezések (pókerarc, flat affect).
Mindent szó szerint érthetnek, nem értik az embereket. Alapvető szociális normákat nem értik, vagy kifogásolják (kell nyakkendő? minek kell?), kapcsolataikban mindent vagy semmit jellemzi őket: intenzíven kapcsolódnak, utána akár hónapokra eltűnhetnek, majd ugyanott folytatnák a kapcsolatot.

-A másik jelentős eltérés-csoport közé tartozik az ismétlődő viselkedések (stimming), amit önnyugtatásra használnak. Mindenki csinál ilyet, ilyen lehet például a bólogatás zenére, amit egy autista zene nélkül is megtehet. Végtelen a lista, csettingetéstől kezdve a nyújtózkodáson, hajcsavargatáson át az éneklésig, fütyülésig bármi lehet, csak az autistáké a megszokottól néha egyedibb és gyakoribb, ezért tűnik fel.
Ugyanígy a szabályok, rutinok követése bizonyos szintig mindenkinél jelen lehet, de az autistáknál ez extrém mértéket ölthet: mindig ugyanaz a reggeli, vagy ruha, ugyanott ugyanazt vásárolják; extrém betáblázása az idejüknek, merev napi rutin. Ezek leginkább biztonságérzet miatt kellenek, nem szeretik a rutintól való eltérést, ez feszültséget, nyugtalanságot okozhat, hiszen a változás kockázattal jár a már jól bejáratott dolgokhoz képest.
Szűk érdeklődési kör jellemző, amiben akár komoly ismeretet is szerezhetnek, miközben más területen, az élet alapvető dolgaiban hiányos maradhat az ismeretük. Az apró részleteken szöszölhetnek, és jellemző a feladatok közötti váltásnak a nehézsége; egy témában annyira elmélyülhetnek (hiperfókusz), hogy közben minden másról megfeledkeznek (akár az evésről is).
Érzékszerveikre jellemző a túl- és alulérzékenység. Hangokra, szagokra, ételre, fényre, dolgok tapintására érzékenyebbek lehetnek, de ennek ellenkezője is igaz lehet (például magas fájdalomküszöb). Vannak jellemzőbb tünetek, de ez is mindenkinél egyedileg más lehet.

Fontos megemlíteni, hogy széles spektrumról van szó, a fentebbi lista egyénenként változhat megjelenésében, komolyságában. Alapvetően három fajta autista gyerek van: az első aktívan szocializálódik, gyakran félbeszakítva, megzavarva a társait, idegesítő, tolakodó, irányító jelleget ölthet; a másik a visszahúzódó, félénk, introvertált, aki jól elvan a maga kis világában, csak hagyják őt békén; és a harmadik a lányoké, akik megpróbálnak beilleszkedni, jól álcáznak (maszkolnak), így jellemzően rejtettebb, kevésbé észrevehető. Négyszer annyit fiút diagnosztizálnak, mint lányt, de ez egészen biztosan a lányok jó alkalmazkodókészségének köszönhető (ezt az is bizonyítja, hogy az alacsonyan funkcionáló autistáknál már inkább egál a létszám). Ezért a rejtettebb autista lányokkal érdemes kicsit részletesebben foglalkozni, hogy miben is mások.
Az autista lányok félnek a hibázástól, így először megfigyelnek. Jó a memóriájuk és nagyon jó megfigyelők, gyakran kortársaiktól, vagy a tévéből tanulnak el karaktereket. Ez után alkalmazzák ezt, sokszor nagyon jól utánozzák az elfogadhatónak vélt karaktert. Kevésbé észrevehetőek (mivel kerülni akarják a feltűnést), kiengesztelőek, sokszor kérnek bocsánatot, mindenre igent mondanak (ellentétben az ASD fiúkkal, akik előszeretettel ellenkeznek), mert úgy gondolják, ha jól viselkednek, akkor békén hagyják őket. Angyalként viselkedhetnek, de ez a maszkolás nagyon fárasztó tud lenni, így otthon esetenként ezt dühkitörések (meltdown) követhetik. Amellett, hogy sok energiát elvisz, további hátránya a maszkolásnak, hogy nem alakul ki igazi énkép bennük, továbbá a saját személyiségüket megvetendőnek találhatják, így depresszióra fogékonyak lehetnek, illetve jellemző a szorongás, és személyiségzavarok (borderline gyakori) is kialakulhatnak ennek nyomán. Szűk érdeklődési körük izolálhatják őket. Érzékenyek mások hangulatára, kifejezéseire, könnyen sérülhetnek. Serdülőként antiszociális irányt is vehetnek (szerhasználat, promiszkuitás). Gyakran barátkozhatnak fiúkkal, válhatnak fiús lánnyá, mert a fiúk játékosabbak, ahol inkább maguk lehetnek, ezzel szemben a lányoknak bonyolultabb szociális szabályaik vannak, amik nehézséget okoznak egy autistának. Semlegesebb öltözködés jellemzi őket, sok női dologra (parfüm, smink) érzékenyek is lehetnek, ezért nem használják ezeket. Párkapcsolatban könnyen válhatnak áldozattá, nem ismerik a jó és a veszélyes karaktereket, nem olvassák a jeleket, a flörtöt, és sokszor nincs baráti kör, aki tanácsot adna. Kortársaikhoz képest 5-10 éves érési késésben lehetnek, ezért szexuális értelemben zavartak és tapasztalatlanok, az alacsony önbizalom miatt részegítően hathat rájuk az érdeklődés.

 

ADHD és ASD kapcsolata

Az alaptulajdonságok eltérőek, de nagyon sok egyéb tulajdonság nagyon hasonló az ADHD és az ASD esetében. Jobban tanulmányozva ezeket, felmerülhet a kérdés, hogy nem-e azonos a két rendellenesség. Egyelőre még viszonylag friss kutatási terület ez, így nem sok kutatást találni, egyáltalán, hivatalosan csupán 2000 óta fogadják el, hogy megjelenhet mindkettő egy adott személyben (komorbiditás), nemhogy tovább gondolnák ezt. Azóta sok komorbid esetet diagnosztizáltak, igen magas az együttállásuk a magasan funkcionáló ASD és ADHD esetén.
Amit el lehet mondani, hogy két nagyon hasonló rendellenességről van szó, de vannak különbségek is. Genetikailag mindenféleképpen azonosak, jellemzően családokban futnak (ezt közel 2 millió fős svéd tanulmány bizonyítja), ahol az egyik felbukkan, a másik is előfordulhat. További hasonlóság, hogy mindkettő agyi fejlődési (neurodevelopmental) rendellenesség, azaz kimutatható agyi eltérés a normál emberhez képest (szokták is magukat neurodiverznek [ND], a normál embereket meg neurotipikusnak [NT] nevezni); viszont itt már tapasztalható némi eltérés, azaz az agyi eltérések kicsit különböznek. Van olyan elmélet, ami szerint azonos a kettő, csupán az ADHD az enyhe, az ASD az erősebb eltérés. A kutatások kicsit erősítik ezt meg, de kognitív funkciókban vannak eltéréseik, és ha azonos rendellenességként is kezeljük, alapvetően altípusokra kell bontani.
Ami viszont a tünetek leírásánál is feltűnő, hogy a kapcsolat valahol az ADD környékén található meg (az ADD majdnem annyira különbözik az ADHD-tól -a hiperaktívtól-, mint az ASD-től, így vagy egy különálló állapot, vagy a kettőnek a kombinációja), aminek a fő tünete a figyelemzavar. Az ADD inkább lányokra jellemző, és ha összehasonlítjuk az ADHD-s lányok és ASD-s lányok fő jellemzőit, láthatunk átfedést közöttük. Ezzel szemben a klasszikus ADHD és ASD tünetek (amik markánsan elkülönülnek egymástól) inkább fiúkra jellemzőek, ezért is lehet több diagnosztizált ADHD-s és ASD-s fiú. Azaz a fiúkat nézve egyértelmű a különbség a lányok sokkal vegyesebbek. (Természetesen -ha ritkábban is- vannak lányok, akik nem ADD tünetekkel rendelkeznek, és fordítva, vannak fiúk akik ADD-vel rendelkeznek.)

Elképzelhető, hogy nem sok idő lesz, amikor a neurobiológia is fontos szerepet kap majd a pszichológiában, és egy csoportban fogják kezelni a neurodiverzitást (ND). Az ND családja viszont nemcsak ebből a két szereplőből áll, hanem olyanokból is, mint diszlexia, diszkalkula, Tourette-szindróma, kényszeresség (OCD), értelmi fogyatékosság (ID), diszpaxia (DCD) stb. Mondani se kell, hogy ezek között a rendellenességek között nagy az átfedés (komorbiditás), jellemzően több dolog is előfordulhat egy ND esetén pl. ADHD és diszlexia.

Miért érdekes mindez? Azért, mert a neurodiverzitás egy sor egyéb közvetett dologgal járhat: nagyobb eséllyel esnek ki az oktatásból, szociális körből, lesznek szerfogyasztók, vagy étkezési rendellenességgel rendelkezők, pszichológiai betegségben szenvedők, balesetet szenvedők és korai halálesetet elszenvedők. Jelentkezhetnek empátiabeli problémák, antiszociális életstílus és bűnözés. Ami számomra a legérdekesebb, az csupán egy egyszerű feltételezés: elnézve a tünetegyütteseket, a legtöbb személyiségzavar jól kivehető. Érdekes lenne egy tanulmány, ami a személyiségzavarok és az ND közötti átfedéseket vizsgálná.
Ránézésre a Claster A tagjai leginkább az ASD-vel rokoníthatóak, a Calster B tagjai az ADHD-val (leginkább a hiperaktívval), a Calster C tagjai az ADD-vel (figyelemzavarral), vagy inkább az ADHD és ASD kombinációjával. Ez alól a borderline kivétel, az inkább a Claster C-hez hasonlóan kombináltnak tűnik, ami nem meglepő, hiszen a borderlinenak nagy a komorbiditása a többi claster tagjaival is.

 

Két személyiségmodell és a neurodiverzitás

Five-factor model (FFM)

Pszichológiában előszeretettel használják kutatásokhoz a FFM-t. Ebben öt személyiségjegyet különböztetnek meg, kezdőbetűjüket összerakva OCEAN jön ki: Openness to experience; Conscientiousness; Extraversion; Agreeableness; Neuroticism (tapasztalatokra való nyitottság, lelkiismeretesség, extrovertáltság, barátságosság, neurotikusság). Mindegyik hat alpontra van taglalva, mint például a lelkiismeretesség esetén: kompetencia, rendszeretet, kötelességtudat, teljesítménykésztetés, önfegyelem, megfontoltság.
Meglehetősen összetett és jó modell. Jellemzően a személyiségzavarok pszichológiai rendellenességek az utolsó faktorral, a neurotikussággal, érzelmi instabilitással vannak szoros kapcsolatban, általában igen magas értékeket mutatnak -azaz érzelmileg instabilak. (Látszólag a többi faktor pozitív irányú értékei jobbnak tűnnek, de alapvetően minden szélső érték -negatív, vagy pozitív irányban- valahol problémát jelenthet, szóval csak mérsékelten pozitív értékek lehetnek inkább előnyösek.) Másik jellemző mutató a lelkiismeretesség, ami a pszichológiai rendellenességgel rendelkezők esetén alacsony értékeket szokott felvenni, illetve a barátságosság negatív iránya emelhető még ki. (Természetesen ez csak általánosság, és sokszor ellenkező előjelű is lehet; például sok magasan neurotikus ember egyben nagyon -túlzottan- magas értékeket mutat barátságosságban is). A neurodiverzek is jellemzően az előbb felvázolt értékeket mutatják (pl. ADD alacsony lelkiismeretesség, magas neurotikusság, ADHD alacsony barátságosság (impulzivitás miatt).

Myers-Briggs Type Indicator (MBTI)

Az MBTI egy jóval egyszerűbb modell, laikusok számára nagyon jól használható. Négy fő karakterpárra bontja a személyiséget: extrovertáltság-introvertáltság (E/I), érzékelő-intuitív (S/N; észlelés), gondolkodó-érző (T/F; döntés), ítélkező-észlelő (J/P; megfigyelés). Összesen 4x4 azaz 16 variáció lehetséges, így 16 személyiségtípust különböztet meg. (További, plusz egy kategória az asszertivitás-turbulencia [A/T] pár. A kezdőbetűk összetételével kapjuk meg egy személyiség elnevezését, pl. esetemben INFP-T.)
Legfőbb probléma ezzel a rendszerrel, hogy éles határokat állít, aki 51%-ban extrovertált, 49%-ban introvertált, az az extrovertált besorolást nyeri, holott igazán egyik sem (azaz mindkettő, más néven ambivertált személyiség), tehát mindkettő állapot igaz rá. Leginkább azokat a személyiségeket írja le jól, ahol mind a négy karakter egyértelmű (mondjuk mindegyiknél valamelyik oldal 67% fölött van), egyéb esetben igazából több személyiség is igaznak vehető. Ahol nem egyértelmű egy karakterjegy, ott az könnyen változhat kitöltésről-kitöltésre, más-más személyiséget kihozva.
Érdekesség, hogy három karakter egyenlően oszlik meg a népességben (ebből a gondolkodó-érző pár a nők és férfiak esetén mutat eltérést -nőknél természetesen több az érző, ugyanilyen arányban a férfiaknál több a gondolkodó), egy karakter, az érzékelő-intuitív viszont eltérést mutat, utóbbiból kevesebb van (25%-os az arányuk), azaz kisebbséget képez a társadalomban. Nem elképzelhetetlen, hogy az erősen intuitív egyének között több lehet a neurodiverz, hiszen fő karakterük a kreativitás, a dobozon kívüli gondolkodás.

 

Utószó

A harmadik részben még visszatérnek a most tárgyalt témák, így nem írnék konkrétabb összegzést még.

A következő fejezetben a nárcisztikusságról, és empatákról lesz szó, a java része már kész, szóval pár héten belül várható a következő rész

.

Alapozás

Előszó

Tegnap megtörtént a bitcoin harmadik felezése (az őskriptodevizánál ilyenkor -nagyjából négy évente- felére csökken a blokkonként kibányászható mennyiség). Mára volt prognosztizálva, így mára terveztem befejezni a cikket (tökéletes alkalom lett volna). Elkéstem ezzel, ahogy a válsággal is, eredetileg Januárban terveztem megírni, mert akkor ráértem. Nem írtam cikket, a válság meg beelőzött. A cikk azt próbálja bemutatni, hogy miért volt időszerű a válság, és mekkora gondok vannak jelenleg a pénzrendszerben. Ezek krónikus problémák, így a jelenlegi helyzettel nem is fogok semmit sem foglalkozni, arról úgy is mindenki hall a hírekben, meg engem különösebben nem is érdekel.
Ez egy tervezett trilógia első darabja, három válságot vennék végig: a pénzügyi után a társadalmit, végül a környezetit.

 

Két kép

Ahhoz, hogy megértsük a világunk jelenlegi működését, ahhoz a pénzrendszer ismerete a legjobb alap. Sokan idegenkednek ettől, pedig nem olyan száraz dolog ez, és hétköznapjainkat sokkal jobban érintik, mint gondolnánk. Szemléletesen egy egyszerű modellel lehet bemutatni a pénzrendszer helyét/szerepét a világban: képzeljünk el egy kört, ez jelképezi a pénzrendszert, körülötte egy nagyobb kör a gazdaságot (aminek alapja, motorja a pénzrendszer), ezeket veszi körbe a társadalom köre, végül kívül található a legnagyobb kör, a környezeté. Ez utóbbi változatlan, korlátos és véges; a belső körök nem léphetik túl ennek a körnek a szigorú határait, ezt nevezzük manapság divatos szóval fenntarthatóságnak.

Képzeljünk el egy szigetet, ahol egzotikus kagylókat használnak csereeszközként, azaz pénzként. Limitált a kagylók száma, ritkán találnak újat. Ritkaságuk értéket ad ezeknek, de korlátozza a gazdaság folytonosságát (likviditását), mert kevés van belőlük. Egyszer a sziget egy távoli barlangjában milliónyi kagylót találnak. Nagyon megörülnek, és elkezdik elhordani, és felhasználni ezeket. Eleinte fellendül a gazdaság a kagylóbőségtől, könnyebbé válik a kereskedelem, megnő a fogyasztás; a jólétnek köszönhetően nő a népesség. Egy idő után viszont túl sok lesz a kagyló, és ezzel elveszíti értékességét. Már ezerszer több kagyló van forgalomban, mint korábban, így egy kecske már nem 3 kagylót ér, hanem 3000-et, ennyi kagylót tárolni, megszámolni már igen macerássá válik, így végleg elveszíti az értékét, azaz elinflálódik. A gazdaság leáll, de a sziget időt nyer. Leállás nélkül a növekedés folyamata addig tarthat, amíg felélnek mindent, és összeomlik a populáció. Ez természetes ökológiai folyamat, korlátok hiányában (például ragadozó állat) időről-időre előfordulhat a természetben.

...és ezek a valóságban

A kagylóbánya felfedezése a 70-es évek elejéhez köthető, jelenleg olyan százszoros kagylómennyiségnél tartunk azóta. Szigetünk erőforrásai végéhez közelítünk éppen, de a pénzrendszerünk is a végét járja, kényszeres növekedésének exponenciális függvénye gyorsuló pályára lépett napjainkban, ami sosem jó jel.

A pénzrendszer kényszeres növekedése a gazdaságot is kényszeres növekedésre serkenti, a társadalmat fogyasztókká degradálja, amely társadalom feléli a környezetét. A pénzrendszer ma nem a gazdaság szolgálóleánya, ahogy a gazdaság sem az emberek jólétét szolgálja; a gazdasági növekedés önmagáért való jóvá vált.

 

Mi a pénz?

Azt mindenki tudja, hogy mi az a pénz, de azt már kevesen, hogy mit is értünk ma alatta. Szinte bármit lehet pénzként használni, gondolhatunk a példában említett kagylókra, vagy a régi arany- és ezüstpénzekre. Ezeket hívjuk árupénzeknek. Később terjedtek el a pénzhelyettesítők, amik ígérvényként szolgáltak, azaz be lehetett váltani ezeket aranyra, ezüstre; ilyen volt a váltó és a bankjegy is. Tehát ezeknek a papírpénzeknek nemesfém-fedezete volt, azaz volt mögöttük fizikai fedezet, ez szűnt meg végleg a 70-es évek elején, és terjedt el a világon a ma is használt pénz, a belső érték nélküli fiat pénz. Eredete Kínába, ezer évvel korábbra nyúlik vissza, és jelent meg sok helyütt a történelem folyamán. Az első VH utáni újjáépítés okozta likviditás hiánya miatt itt-ott megjelent újra, de a dollár 1971-es átkonvertálása után lett mindenhol elterjedt ez a rendszer.

Ez a pénz hit(el)re épül, és a belé vetett hit, bizalom az, ami életben tartja. (A font felirata: "I promise to..." azaz megígérem...; a dollár felirata: "...legal tender for all debts..." azaz törvényes fizetőeszköze az adósságnak -önmagukért beszélnek ezek.) A pénzek időről-időre elértéktelenednek, így természetes, hogy előbb-utóbb a bizalom elvesztésével ez bekövetkezik. Legfrissebb példák Venezuela és Argentína; a rekordot pedig hazánk tartja, itt nyomtatták ki a valaha volt legnagyobb címletet. Ezt hívjuk hiperinflációnak, és rendszerint a pénz lecserélésével jár: azóta forint a fizetőeszközünk.
A pénzben lévő ellentmondás abból fakad, hogy a pénzt leginkább két funkcióra: csereeszköznek és értéktartóként használjuk, de ezek sajnos nem jó barátok. Az előbbi tulajdonság érvényesülése esetén inflatórikus a pénz (a gazdaság pörgetéséhez növelni kell a mennyiséget, vagy tervezett romlást beleépíteni magába a pénzbe -lásd később szabad pénz), utóbbi esetén deflatórikus (gátolhatja a gazdaság növekedését limitált volta miatt). Ideális esetben a kettő tulajdonság egyensúlyban van, a termelékenység növekedésének ütemével növeljük a pénzmennyiséget is, de ideális eset sosincs (mivel a gazdasági növekedés -azaz buborékfújás- számunkra fontosabb, ami nem egyenlő a termelékenység növekedésével). A két hatás elsimítására duális pénzrendszert is létre lehetne hozni, ahol az egyik pénz az egyik, a másik a másik tulajdonságot venné inkább fel.

 

Az infláció

A ma használt fiat pénz működésének megértéshez először az inflációt kell megvizsgálni. Mindenki tudja, mit jelent, azt viszont már kevesen tudják, hogy ez a mai pénzrendszer alapvető tulajdonsága. Amíg korábban az inflációs éveket deflációs évek követték (így a pénz hosszú távon nagyjából képes volt tartani az értékét), addig ma már csak inflációról beszélhetünk. Ez jellemzően alig észrevehető folyamat; időnként levágnak néhány nullát (mint mondjuk Romániában tették 15 éve), vagy eltűnik a váltópénz (nálunk a fillér), extrém esetben viszont elszaladhat az infláció.
Mégis, mi a gond az inflációval? Az egyik gond vele az, hogy a felelős viselkedést bünteti, és a kockázatos viselkedést jutalmazza. A megtakarítások helyett a hiteleket ösztönzi, hiszen nem éri meg megtakarítani, ha a megtakarított összeg elveszíti az értékét. Aki mégis megtakarít, kockázatos befektetésekben kell gondolkodnia, ahol gyarapíthatja a pénzét. Az átlagember ehhez viszont kevésbé ért, így jobb esetben a tőzsdei csúcs környékén, vagy az ingatlanlufi közepén fektet be (olykor hitellel megspékelve), rosszabb esetben valamelyik piramisjátékban veszíti el a pénzét. A másik gond vele az, hogy túlzott fogyasztásra ösztönöz. Költsd el a pénzed most, sőt, vegyél fel olcsó hitelt, mert jobban megéri.
Az ember persze nagyrészt nem annyira érzékeli az inflációt, amikor lassabb, szóval kevésbé tudatosak ezek a cselekedetek. A legfőbb probléma pont ez, az infláció mértékét mindig kisebbnek állítják be, mint amennyi, és ehhez igazítják a jegybanki politikát. Az inflációs számítások torzítanak, és jóval kisebb értéket mutatnak. (Két dolgot emelnék ki: egyik a lakhatás. Itt a lakbér 1,398%-ot képvisel, azaz egy átlagcsalád költségvetésében ennyi részét teszi ki szerintük a bérleti díj... Így hiába emelkednek a lakhatási költségek, az inflációs kosárban alig mutatkozik ez meg. A lakáshitel törlesztője nem kerül beleszámításba, azaz a lakásárak drágulása nem számít a statisztikába. A kettő valamelyike a családok nagy részének a költségvetésének nagy szeletét jelentik, itt 1,4%-os részesedést ér összesen. A másik ilyen a technológiai termékek: ugyanolyan árucikk szerepel bennük, holott a technológiai fejlődés (avulás) miatt ugyanaz a laptop, okostelefon egy évvel később olcsóbb lesz.)
Jobb összehasonlítást mutat, ha megnézzük például, hogy mennyit gyöngült az euróhoz képest a forint, de azt ne felejtsük el, közben az euró is folyamatosan inflálódik. A legjobb közelítést talán a mindenkori aranyár adhat, illetve a vásárlóerő összehasonlításai jól mutatják a változásokat, érdemes ezeket figyelembe venni, ha a valódi értékekre vagyunk kíváncsiak.
Az infláció legnagyobb trükkje, hogy a tényleges infláció mértéke meghaladja a bérek növekedésének mértékét. Ez a közalkalmazottak és a nyugdíjasok esetében egyértelmű, amikor az inflációval megegyező mértékben emelik a fizetéseket, akkor ezzel a torz inflációs értékekkel számolnak, de a versenyszektor sem sokkal bőkezűbb, így folyamatosan csökken az emberek vásárlóereje, amely keresletcsökkenést hitelekkel ellensúlyoznak. Tehát az átlagember valójában egyre kevesebbet keres (akkor is, ha az inflációval kiigazított reálbére mást is mutat), de egyre inkább eladósodik. Nyugaton a jólét a hetvenes-nyolcvanas évek óta csökken (jóléti állam vége), egészen véletlenül az új pénzrendszer, és az azzal karöltve megjelenő neoliberális politika megjelenése óta.

 

 

A pénzrendszer működése

A bankrendszer

Az államtól független jegybankok a karmesterek ebben a játszmában: az alapkamat szintje és a pénzkibocsátás köthető hozzájuk. Az előbbi tevékenység közvetetten hozzájárul a hitelezés felpörgetéséhez/csökkentéséhez, utóbbi a (kész)pénzmennyiséghez.
Ahogy az átlagembernek van egy banknál bankszámlája, úgy a bankok is rendelkeznek a jegybanknál (bankok bankja) vezetett jegybanki számlákkal. Itt zajlik a bankközi pénzforgalom, a bankok egymás közötti tranzakciói, illetve ennek a számlának köszönhetően juthatnak a bankok készpénzhez, lehívás útján.
A jegybanki számlán szereplő összeg határozza meg, hogy a bank mennyi hitelt bocsájthat ki, hiszen minden országban előírnak kötelező tartalékot (kivéve Svédország, Ausztrália és részben Kanada), ez a kötelező tartalék ráta. Az USA-ban ez stabilan 10% (volt egészen mostanáig -erről később), nálunk és az eurózónában csupán 1% jelenleg (folyamatosan csökkentették az évek folyamán; az eurózónában 2012 óta ennyi, nálunk: 1995-ben még 17% volt, 2016 óta 1%). Azaz, ha magyar bankár vagy, és van 1 milliárdod, akkor rögtön 100 milliárd felett diszponálsz. A kötelező tartalékráta korlátját is megkerülik a bankok különböző trükkökkel, például hitelfelvevéssel.
A bankközi pénzforgalom mellett ott van a második szint a nyilvános pénzforgalom, itt a kereskedelmi bankok és azok ügyfelei (a gazdasági szereplők és az átlagember) közötti ügyletekről beszélünk. A nagy pénzteremtés itt történik, méghozzá hitel útján. A bank lényegében a semmiből teremti azt a pénzt, amit hitelez. Amikor a hitelszerződés megtörténik, egy elektronikus jel formájában pénzt teremt. Az egész egy könyvelési manőver, amikor visszafizetésre kerül a hitel, a teremtett pénzt leírják, azaz törlik, mintha sohasem létezett volna, viszont a kamat összege az ő valós bevételük lesz, egy sosem létező pénz után. Törvényszerű, hogy ez a kamat valahonnan elvonással jár, azaz valakinek ez az összeg adósságként fog jelentkezni. Így fokozatos az eladósodás. A kezedben lévő pénz az valakinek a tartozása; nagyon leegyszerűsített példával: a friss cég ahol dolgozol hitelt vett fel a kezdéshez, így abból a hitelből tud téged kifizetni, akkor a te béred az valójában a munkáltatód tartozása.

A bankok által kibocsátott hitelpénzek valójában csupán pénzhelyettesítők, nem törvényes fizetőeszközök. Tehát amit pénz alatt ma értünk, az valójában többségében hitel, kis részében jegybankpénz (részben készpénz, más néven M0). Például 2017-ben a dollár esetében: 5 billió valódi dollár (narrow money, M0, M1) mellett 80 billió nem valódi (broad money, M2, M3) létezett (pontos összeget persze lehetetlen tudni).

Háromszereplős tehát a történet: van a jegybank (kasszás), a kereskedelmi bank (bankár), és a hitelfelvevő (Béla).
Gyakorlatilag úgy működik a rendszer, hogy a bankár fedezetért (például lakás) cserébe hitelt nyújt Bélának, bepötyögi a számítógépébe, és kész is az üzlet. A bankárunk pedig fedezetért cserébe (ez a fedezet gyakorlatilag Béla hitele, azaz közvetetten Béla lakása) készpénzért folyamodhat a kasszáshoz, ha túl sok Béla vesz fel éppen készpénzt és fogytán van belőle. Ebből nem csak azt láthatjuk, mekkora üzlet bankárnak lenni, hanem azt is, hogy nem a gyűjtött betétekből hitelez a bank, hanem a semmiből. Betéteket azért gyűjt, mert olcsóbbá és egyszerűbbé teszi a működésüket, nem kell annyit rohangálni a jegybankhoz.

 

Hitel és termelékenység

A hitelezés előnyeiről mindenki tud, lényegében rövid távú haszonnal jár. Hosszabb távon a hitelezés a gazdasági ciklusok előidézője, elősegíti, hogy a termelékenységet meghaladó legyen a növekedés, amit visszaesés (recesszió) követ. Ahogy bemutattam, a hitel is pénz, így tekintve a hitelezés felpörgetése pénzbőséggel jár, a pénzbőség pedig a gazdaság felpörgésével (mint a bevetőben írt sziget és kagylók példájánál). Egy gazdasági ciklus elkezdéséért a karmester (a jegybank) a fő felelős, a kamatlábak csökkentésével olcsóbbá teszi a hitelfelvételt (kevesebb kamatot kell visszafizetni), így felpörgeti azt (feltéve, ha a kereskedelmi bankok hajlandóak hitelezni).
Először a nagy halak érzik ezt meg (mivel ők a leghitelképesebbek, kezdetben nekik hiteleznek inkább), aztán a gazdaság felhevülésével fokozatosan eljut ez a pénzbőség az átlagemberhez is, a béremelések és a felpörgő lakossági hitelek formájában. A lakosság pénzbősége a fogyasztás növekedésével jár, amit a termelékenység már rég nem tud követni, így elszaladnak az árak, felpörög az infláció. Ekkor karmesterünk, a jegybank a kamatok emelésével elkezdi hűteni a gazdaságot, ami a hitelezés visszaesésével, kamatterhek növekedésével jár, ami pénzt von ki a gazdaságból. Szép lassan elérünk a csúcshoz, és elkezdődik a visszaesés. Recesszió során kamatcsökkentéssel és pénznyomtatással stimulálhatja a gazdaságot a jegybank, és útjára indulhat a következő ciklus. (Érdemes észrevenni, hogy ezeknek a ciklusoknak természetes vesztesei a kisemberek. A recessziót követően olcsón lehet ingatlanhoz jutni, alacsonyak a részvényárak stb., likviditáshoz ilyenkor a nagy halak jutnak; amikorra az ingatlan- és részvényárak az egeket érik ["a hülyének is érdemes beszállni, hiszen mekkora emelkedés van"], akkora lesz pénze a kisembernek is ezekre, és törvényszerűen a csúcson száll be, és bukhat nagyot [mondjuk hitelre vett lakását]. Ezért lenne fontos megértenie a kisembernek ezeket a ciklusokat.)

A fentebb vázolt évtizedes ciklus mellett viszont van egy évszázados léptékű is. Ez akkor keletkezik, amikor a hitelpénz már jóval meghaladja a valódi pénzt, és a pénz nagy része mögött már nincs valós gazdasági teljesítmény. Maga a hitel annak a kifejezése, hogy a jövőben ezt valaki képes lesz kifizetni. Egy darabig lehet a hiteleket akár azok kifizetésére felvett hitelekkel is finanszírozni, de egy pont után ez annyira felhalmozódik, hogy egyszerűen nincs tovább. Tekintve, hogy a kamat értéke nem szerepel a rendszerben, azt csak újabb hitel révén lehet törleszteni, aminek ugyancsak létezik kamatterhe -ha jobban belegondolunk, ez egy tipikus piramisjáték, ami addig megy, amíg van elegendő számú hitelfelvevő.
Másik hozzátevő, hogy a karmesterünk elveszíti a pálcáját, elérjük a 0%-os kamatlábat, és nem tudja hova lentebb vinni a hitelezés további pörgetéséhez, ezt láthattuk már 2008-ban is. A hitellufi kifújt. Ekkor a másik csodaeszközhöz nyúlhat: elkezd irgalmatlan mennyiségű jegybankpénzt önteni a gazdaságba, a hitelpénz hiányát pótlandó. Ez viszont könnyen hiperinflációhoz vezethet. A pénzöntés USA-ban (QE programok), és Kínában nagy mértéket öltött, -ők hamar ki is jöttek a válságból-, míg Európában eleinte a megszorítást választották, ami sosem üdvös.

A mai pénzrendszer folyamatos eladósodást, inflációt idéz elő, illetve kényszerű növekedésre kényszeríti a gazdaságot. Az eladósodás és a növekedési kényszer okozta felesleges túlfogyasztás a jövő generációk terhére történik, de a jelenlegi generációk lelki jólétére sem hatnak ezek jól. Érdekes módon a mai rendszerre úgy jellemző az infláció, hogy közben folyamatos likviditáshiány jellemzi, azaz pénzszűke mellett is árfelhajtó hatású (ezt hitelekkel éri el). Az infláció hatása sokkal rejtettebb, az emberek keresetének a folyamatos leértékelését okozza, a jólét fokozatos csökkenésével, és az életszínvonal egyre jelentősebb hitelekkel való fenntartásához vezet. A neoliberális gazdaságpolitika szélsőséges vagyonkülönbségekhez vezetett, az alsó- és középosztályokat tolták mélyebbre, miközben leépítették a szociális ellátórendszereket.

 

Rövid kitekintő az alternatívákra

Számos alternatíva létezik, ezeket nem venném részletesen végig. Az évszázada kidolgozott Silvio Gesell-féle szabadpénz rendszertől, a mostanában sokat emlegetett modern monetáris elmélet rendszeréig sok alternatíva áll a rendelkezésünkre, csupán be kellene vezetni. A kriptodevizák ugyancsak szerepet kaphatnak egy új rendszer felépítésben, erre irányulóan is vannak tervezetek.
Röviden a szabadpénzről annyit, hogy az elmélet arra épül, hogy minden áru romlandó, és ezt a romlást a pénzbe is bele kell építeni. Így létrehozott egy adott időszakonként értékét vesztő pénzt, amit nem érdemes kuporgatni, így a forgási sebességét jelentősen megnöveli a pénznek (és elejét veszi a harácsolásnak). A gyakorlati megvalósulását (helyi pénzként) a wörgli csodaként emlegették, gyorsan el is lehetetlenítették. A helyi pénzek számos országban ma is használtak, az EU törvényei is támogatják a helyi pénzeket, így érdemes lenne minden régióban kialakítani ilyet (idehaza csak néhány helyi pénz létezik); nem beszélve egy kiegészítő valutáról, mint a svájci WIR, amely a nagy gazdasági válság idején lett létrehozva, pontosan a válságciklusok mérséklésére. Egy az adott ország pénzéhez kötött belső elszámolásra használt pénz nagyobb stabilitást adna az adott országnak.
A modern monetáris elmélet (MMT) már nagyobb léptékű, lényege, hogy az államnak joga legyen saját magának kibocsátania pénzt, annyit, amennyit csak akar, és ezzel finanszírozná a beruházásait. Ez nem okozna inflációt, ha a gazdaság igényeihez mérten tenné ezt. Lényegében nagyberuházásokat (például út-, vasútépítés) finanszírozhatna ezzel (így teremtene pénzt), túl sok pénzmennyiség esetén célzott adók formájában vonhatja ki a pénzt a rendszerből, megelőzvén az inflációt.
A kriptodevizáknál az államok gondolkodnak állami kibocsátásúakon, de a decentralizáltságuknak köszönhetően központi felügyelet nélkül is létre lehet hozni ilyeneket (ez volt a bitcoin létrehozásának fő célja, harmadik fél [közvetítő] nélküli tranzakciók), és számos funkcióra lehet használni ezeket, amire csak tervezik. Az állami kibocsátású kriptodeviza, azaz a digitális jegybankpénz (CBDC) gondolatával egyre több jelentős ország kacérkodik. Egy ilyen rendszer használná a blokklánc-technológiát, ennek köszönhetően az állampolgárok már a jegybankoknál is vezethetnének számlát, megkerülvén -a jelenlegi pénzrendszer vámszedőit- a kereskedelmi bankokat. A decentralizált megoldást inkább kisebb közösségek esetében tudom elképzelni (egyfajta digitális helyi pénzként), de teljesen nem zárom ki az államokat meghaladó mértéket sem, egy aranyhoz hasonlóan viselkedő, értékálló kriptovaluta esetén.

 

 

A jelenlegi pénzrendszer problémái

Néhány problémás elem (a teljesség igénye nélkül)

-Derivatívák.

A derivatívákat legegyszerűbben egy olyan határidős szerződésként lehet leírni, ahol két (vagy több) fél megegyezik a jövőben fizetendő árról; azaz egy búzatermesztő és egy malom a búza leendő felvásárlási áráról (amely árat mindkét fél megfelelőnek talál) és így kivédhetik a lehetséges világpiaci áringadozást (túl magas,vagy alacsony ár) ami nem kedvezne egyik, vagy másik félnek. Eddig nem is lenne gond, de a jó brókerek erre is elkezdtek spekulálni, különböző fogadásokat kötnek a lehetséges árra, méghozzá magas tőkeáttétellel, azaz magas kockázattal és olyan pénzekkel, amikkel valójában nem is rendelkeznek. A derivatívák származtatott ügyletek, azaz nem a valós termékről (példánkban búza) hanem annak áráról van szó. Bizonyos szempontból az üzletek összértéke nulla, más szempontból viszont hatalmas összegű fogadásról beszélünk, ami jóval meghaladja az adott termék összértékét. Egy hatalmas összeomlásra váró hegyről beszélünk, ami a 2008-as válság fő katalizátora volt (az ingatlanlufi önmagában még nem volt olyan veszélyes, a rá épülő derivatívák voltak az, ami katasztrofálissá tették a helyzetet). Akkor, ha nem mentik ki a bankokat, akkor a teljes pénzügyi rendszer már összeomlik, nem húzza ki máig. Mondanom se kell, hogy nem szabályozták le a derivatívapiacot, most is vígan elketyeg, a következő robbanásra várva. Az utóbbi három évben szépen emelkedett a derivatívák összege, és a jelenlegi helyzet nem túl rózsás.

 

-Túlcentralizáltság

A 2008-as válság idején a bankmentő csomagok fő magyarázata az volt, hogy egyszerűen túl nagyok a bankok (too big to fail) ahhoz, hogy hagyják csődbe menni azokat. Azóta a centralizáltság még nagyobb; Európában még inkább ez a helyzet. A négy amerikai nagybank összes eszköze (tavaly év végén) 2,5-2,5 és 2-2 billió dollárra rúgott, összesen 9 billió dollár, egészen elképesztő összeg, ha számításba vesszük, hogy a teljes USA GDP 21 billió dollár.
Akinek ezektől a számoktól nem esett le az álla, annak bemutatnám az előző fejezetben tárgyalt derivatívák világát ezen bankoknál (*itt a Wells Fargo helyett a nagyobb kitettséggel bíró Goldman Sachs szerepel). Tavaly nyáron a JP Morgan 59 billió dollárnyi derivatívával rendelkezett (fél év alatt 10 billióval nőtt!), a Citigroup 51 billióval (19 billióval több, mint 2008-ban), Golman Sachs 47 billió, Bank of America 20 billió; ez a négy bankcsoport felelős az ottani bankok által kezelt derivatívák 88,3%-áért. Összehasonlításként az USA GDP-je továbbra is 21 billió, a teljes világé 87 billió dollár volt ekkor, ennek a négy banknak a derivatíva kitettsége 177 billió dollár... Remélem, dereng valami.
A legveszélyesebb játékosunk viszont európai. A Deutsche Bank derivatíva kitettsége 2018-ban egy kicsivel nagyobb volt az előzőleg tárgyalt bankoknál, akkor 49 billió dollárra csökkent éppen. 2008 óta botrányokat és büntetéseket rakásra halmoz (volt olyan eset, amibe belerokkant volna, ha a német kormány nem jár közben az érdekében), folyamatos a lejtmenet ennél a banknál, évek óta a csőd közelében táncol. A német GDP olyan 4 billió dollár körül mozog, ha ez a bank bedől (pedig nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan be fog), nem menti meg semmilyen csomag, és az egész világra hatása lesz.

 

-QE programok és a jelenlegi gazdasági mentőcsomagok.

A válság óta folyamatos pénznyomtatással tartják életben a jelentősebb központi bankok a gazdaságot (mennyiségi lazítás, más néven QE programok). Normális körülmények között csak a recesszióban használt fegyver, a pénznyomtatás, most folyamatosan zakatolt az azt követő években is. Ebből a pénzből először kisegítették és feltőkésítették a felelőtlenül gazdálkodó bankokat (megvéve azok rossz hiteleit), majd sorra vásárolták az államkötvényeket, amivel a kormányoknak adtak keretet a költekezésre, gazdaságélénkítő programokra. (Amikor állampapírt vesznek ebből a pénzből, akkor lényegében pénzt teremtenek a semmiből azért, hogy finanszírozzák azt az adósságot, amibe a pénzteremtés került.) Ennek eredménye viszont nem a gazdaság felpörgetése lett, hanem hatalmas eszközárbuborékokat okozott: elszálltak az ingatlanárak, a tőzsdék soha nem látott emelkedésen mentek keresztül. (Magyar példa: a CSOK-ot pillanatok alatt beárazta a piac, jelentős ingatlanár-emelkedés formájában.) A pénz nem jutott el a gazdaságig, így nem okozott béremeléseket, és így inflációt sem. Az USA-ban a válságot követő 6 évben megötszöröződött (!) a jegybanki pénzmennyiség (M0), de mégsem okozott inflációt, mert egyfelől a rossz hitelek megvásárlásával a kereskedelmi bankok által teremtett hitelpénzből valódi pénzt kreáltak, és adtak a bankoknak, másfelől a pénz a nagy halaknál maradt, a bankok nem voltak hajlandóak hitelezni, legfeljebb a biztonságos nagyvállalatokat. Lényegében adófizetői pénzből tömjük a nagyokat, business as usual. Jelenleg ez a folyamat nagyobb sebességre kapcsolt, mindenki felpörgette a mennyiségi lazítást, gazdasági mentőcsomagoknak beállítva. Fontos megjegyezni, hogy a devizaleértékeléssel járó pénznyomtatás a nagy országok devizái iránti keresletet (azaz bizalmat) rövid távon nem csökkenti (tekintve, hogy erős gazdasági háttérrel rendelkező tartalékvalutának tekintik ezeket), de egy kisebb ország esetében ez veszélyes fegyver lehet; ehhez képest friss hír, hogy nálunk is beindul az üzem.

 

-Helikopterpénz és robotizáció?

Az USA-ban pillanatok alatt 33,5 millió (!) főre ugrott a munkanélküli járadék kérelme, és nem tudni, hol lesz a vége. Mindamellett, hogy mutatja az USA gazdaságának sebezhetőségét, erre muszáj lesz megoldást találniuk, ha nem akarnak egy szociális katasztrófa elé nézni. Ezeknek a munkahelyeknek a jelentős része nem fog újra létrejönni, már régen esedékes egy technológiai váltás, ami sok munkahely robotizációjával jár majd. A most beáramló pénz egy részét fordíthatják erre a cégek. Rövid távú megoldásként felmerül a helikopterpénz, azaz a munkanélkülieknek adott jövedelem, de hosszú távon most már tényleg el kell gondolkodni az alapjövedelmen. Azaz lesznek emberek, akik nem termelnek, csak fogyasztanak. Ez jelenleg rövid távon megdobhatja az inflációt, hiszen a szolgáltatások és áruk egy része elérhetetlenné vált, szűkült a kínálat, a kereslet pedig maradni fog. Amíg nem lesz robotizáció, addig ez így marad, és nagyon úgy néz ki, hogy a cégek jelenleg továbbra is a pénz zsebre rakásában jeleskednek, nem igyekeznek fejleszteni. (Az évtizedek óta tartó termelékenységcsökkenést a cégek a munkabéreken spórolták meg, így fenntartva a profitabilitásukat, ezért sem szimpatikus számukra mostanra elkerülhetetlenné váló gépesítés.) Amíg nincs technológiai váltás, kinéz egy méretesebb infláció a kínálat beesése miatt.

 

-Repopiac

Tavaly ősszel a pénzügyi rendszer akár össze is omolhatott volna, ha a FED nem lép közbe megint. (Ez a lényegtelen esemény a hírekben sajnos két közúti baleseti hír közé sem fért be...) A repopiac az, ahol a bankok esténként (pár órás időtartamra) egymásnak pénzt hiteleznek a napi számláik kiegyenlítése végett (gigászi összegekről beszélünk), de a bizalom megingott, csak magas kamatozásra voltak hajlandóak hitelezni, így a FED-nek kellett közbelépnie, és az adófizetői pénzből megmentenie a helyzetet. Azóta a FED tömi a bankokat, és tartja lélegeztetőgépen az egészet. Az eset kapcsán sima likviditás (dollár) hiányról beszélnek, ami igaz, de több lehet a háttérben.

 

-Kötelező tartalékráta

Ahogy a pénzrendszer leírásánál említettem, eddig 10% volt a kereskedelmi bankok kötelező tartalék rátája az USA-ban (évtizedekkel korábban 20%), de ez megváltozott. Márciusban 0%-ra (!) vitte le ezt a FED, azaz lényegében megszüntette. Innentől kezdve a bankoknak semmilyen fedezettel nem kell rendelkeznie a hitelezéshez. Papíron én is alapíthatnék nulla kezdőtőkével egy amerikai bankot (nyilván nem), és hitelezhetnék milliárd dollárokat a semmiből, valós kamatokra. A lényeg, hogy innentől kezdve semmi fedezettel nem kell, hogy rendelkezzenek a bankok (van a világban erre példa, és a nálunk alkalmazott 1% sem egy hatalmas összeg, de itt más a lépték). Hallottunk a bank runokról, amikor a betétesek megrohanták a bankokat, mert híre ment, hogy nincs elég pénz a bankban. Innentől nem kell, hogy legyen bármennyi is. Majd ha ebből gond lesz (lesz, amikor az emberek megértik, miről van szó), feltehetőleg a FED nyomtat majd, és a bankoknak adja, nehogy csődbe menjenek, de akkor minek is a kereskedelmi bank, illetve mennyit is ér az a pénz, amit nyomtatnak, ha éppen hiányzik valahonnan?
A hivatalos állásfoglalás szerint a hitelezést akarják ezzel a totálisan felelőtlen döntéssel felpörgetni -nehéz elhinnem. Gondoljunk csak a repopiacba folyamatosan öntött emberi ésszel fel nem fogható összegekre (amivel egészen biztosan egy hatalmas lyukat próbáltak befoltozni), és most erre a döntésre. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy itt valami nagyon nagy gond van egy vagy több nagybanknál. Egy biztos, a bizalomnak nem fog ez a döntés sem jót tenni, ki tartaná egy olyan bankban a pénzét, amelynek nem kell egyetlen fillért sem a széfben tárolnia, mindet elköltheti?
Másik lehetőség, hogy hamarosan átállnak egy készpénzmentes rendszerre, és akkor nem lehet ebből akkora gond, elektronikusan bármikor bármennyi pénz létrehozható. Ennek viszont nem látom az alapjait. Svédországban például, ahol nincs kötelező tartalék, ott az emberek már alig használnak készpénzt, így ott kevésbé látványos ez a dolog. Itt egészen biztosan másról szól a történet, túl drasztikus és hirtelen ez a lépés, inkább tűnik pánikreakciónak, mint megfontolt, jól előkészített döntésnek.

 

-A zombi cégek és az alapkamat

Egyre több az olyan cég, amit zombi cégnek nevezünk (2016-ban 12%); az olyan céget hívjuk így, amely képtelen kifizetni a tartozásait, így egy esetleges kamatemelés a bedőlésüket jelentené. Ezek a cégek nem életképesek, és károsak a gazdaságra. Létüket az alacsony kamatoknak köszönhetik, ennek köszönhetően tudnak hitelről-hitelre fennmaradni. Tekintve, hogy a kamatok a rendszer újraindításáig nem fognak nagyon feljebb menni, ezen cégek aránya rohamosan tovább nőhet, még inkább egészségtelenné téve a gazdaság szerkezetét.
Elképzelhető negatív kamat is, ami a megtakarítókat büntetné a hitelfelvevőkkel szemben, azaz még inkább eladósodásra ösztönözné az embereket és cégeket. Más kérdés, hogy lesz-e, aki hitelezzen ilyen feltételek mellett.

Ahhoz, hogy érthető legyen az alapkamat szerepe a gazdasági folyamatban a bank és annak ügyfele kapcsolatát kell megvizsgálni. Ahogy csökken az alapkamat, úgy csökken a bankok kamatbevétele. Ezért -a profitabilitás fenntartása végett- a bankok növelik a kihelyezett hitelmennyiségét, azaz egyre szélesebb körben terítik azt, ezzel viszont egyre kockázatosabb ügyfelek is hitelhez jutnak. Ezt a folyamatot tetézi, amikor az állam ezt támogatja is (jusson mindenki lakáshoz, minden cég hitelhez). A másik oldalon (a hitelfelvevők oldalán) az egyre alacsonyabb kamat egyre több embert vonz, egyre inkább megéri hitelt felvenni a megtakarítással szemben. Ez az ördögi kör hitelfelvevő oldaláról eladósodást, hitelező oldaláról növekvő kockázatot okoz. Amikor csúcsra ér a folyamat, beesik a gazdaság, túl sok nem teljesítő hitel lesz, és a bankok bajba kerülnek -ez történt 2008-ban. Jelenleg egyre kevesebb hitelképes ügyfél van (eladósodott emberek, zombi cégek), ellenben egyre nagyobb igény a hitelekre (mivel olcsó, és sok ember meg cég függővé vált a hiteltől, kiadásaikat -köztük a korábbi hitelek törlesztését- abból fedezik). A kérdés az, hogy kinek adsz hitelt ilyen helyzetben? Hitelezni egyre kevésbé éri meg (kevés rajta a haszon), ellenben egyre kockázatosabb, sőt, sok esetben reménytelen ügyfelekről beszélünk.

Sok egyéb dolgot lehetne még a problémákhoz sorolni, nem bővíteném tovább a listát.

 

A pénzrendszerünk strukturális problémája

Ahhoz, hogy megértsük, mi folyik mostanában, egy rövid visszatekintés elég lehet. A legutóbbi nagy gazdasági válság következtében a harmincas éveket a pangás jellemezte, ami segített a szélsőséges eszmék terjedésének, amit a II. VH követett. 1944-ben a Bretton Woods-i egyezménnyel a résztvevő országok az aranyhoz kötötték a fizetőeszközeik árfolyamát, a dollár pedig a világ hivatalos tartalékvalutája lett. Egyes vélemények szerint ez tekinthető a mostani évszázados gazdasági ciklus kezdőpontjának. A hetvenes évek elején megszűnt a jelentősebb devizák aranyfedezete, az érték mögötte a homályos 'gazdasági teljesítmény' lett, azaz az adott ország gazdasági teljesítményébe fektetett bizalom és hit (értéktartó pénzről csereeszköz pénzre váltottunk). Ez a manőver megszüntette a mennyiségi korlátot, így szabadabbá vált a pénz áramlása, ezáltal a gazdaság fűtött állapotba került. Az USA-ban egy évtizedig magas infláció és az ezzel járó folyamatos kamatemelés volt a jellemző. A fák viszont nem nőhetnek az égig, innentől kezdve 2008-ig a kamatlábak araszoltak lefelé egészen a bűvös 0-ig (a 30-as években járt itt utoljára). Egy pénzhiánnyal küszködő gazdaságra hirtelen rázúduló pénz egy darabig túlfűtöttséget eredményezett, de aztán hamar telítődtek a lyukak, azóta a hitelkiáramlás-megszorítás ciklusok fokozatosan még telítettebbé tették a piacot, még dagadtabbra fújták a lufit. Minél nagyobbra fújod a lufit, annál feszesebb, annál nehezebb tovább fújni, így elérkezik a pont, ahol már a teljes erővel való fújás (0%-os alapkamat) sem segít növelni azt, mert egyszerűen nincs kinek hitelezni.

A felfúvódás közben mindent ellepett a hitel, újabb hitelek adták a kamatok fedezetét. Mostanra ez túlburjánzott, mindenki gatyáig eladósodott, és elérkezett a törlesztés ideje, de nincs miből, hiszen a rendszerbe kódolva van, hogy csak újabb hitelből lehet törleszteni. A törlesztés folyamata pénzkivonással jár a gazdaságból, ez pedig recesszióval jár. Mivel a pénz jelenleg kevés jegybankpénzből és rengeteg hitelpénzből áll, úgy oldották meg a helyzetet, hogy elkezdték jegybankpénzzel fújni a lufit. Tehát a képlet úgy néz ki, hogy a jegybankok elkezdték eladósítani az országokat, és valódi jegybankpénzt önteni a gazdaságba, a nem valódi hitelpénzek helyébe.
2008 után a FED számolatlanul öntötte a dollárt a gazdaságba, mégsem okozott jelentősebb inflációt. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy nem ért le a pénz a kisemberekhez, akik elkölthették volna, mivel a gazdaságba sem igazán került bele. Sosem látott tőzsdei fellendülés következett (valaha volt leghosszabb bikapiac az USA-ban), az ingatlanpiac is az egekben járt mostanában; azaz eszközárbuborékokat okozott infláció helyett. Másik része hiteltartozások révén a bankokhoz áramlott. Az ingatlanpiac kezdődő lassú visszaesése, és a tőzsde csodás szárnyalása már előrejelezte a ciklus végét. Az újabb (valójában inkább a pénzpumpával elodázott 2008-as folytatása) válság már a küszöbön volt, mindenki találgatta, hogy mi lesz az első dominó, ami eldől, végül senki sem találta ezt el.

Kétféle meghatározó válság létezik: a gazdasági és a pénzügyi. Előbbinél a túltermelés a jellemző, nagy a készletezés; egyszerűen kevés a likviditás (a bevezetőben emlegetett kagyló) a rendszerben (vagy maga a fogyasztó), így nincs elég kereslet -deflatórikus jellegű. A második esetben hitelválságról beszélhetünk; a meggondolatlan, fedezet nélküli hitelezés jellemzi. Ilyenkor magas a hitelkiáramlás (sok a kagyló), amely a fogyasztást ösztönzi, és az árakat növeli -inflatórikus jellegű. A hitel fedezete az áru, de a kereslet visszaesésével az áru értéke csökken, nem lesz fedezete a hitelnek és ebből lesz a pénzügyi válság. 2008-ban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor túl sok lett a hitel, a lufi kipukkadt, de ezt nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni: egyre nagyobb és nagyobb ragtapaszokkal próbáljuk elfedni az eresztékeket.

A jelenlegi válság egyszerre keresleti és kínálati, egyszerre esett vissza mind a kettő. A fellépő likviditáshiányt gyorsan orvosolták pénznyomtatással, swap csatorna bővítésével, egyebekkel, de a hitelprobléma csak súlyosbodott azzal, hogy konkrét ágazatok álltak le, és képtelenek fizetni a hiteleiket, ezáltal csődközeli állapotba kerültek. (Részletesebben nem foglalkoznék ezzel, ajánlom ezt a cikket.)

 

Meddig tartható ez a helyzet?

Az utóbbi évtizedek mainstream, neoklasszikus közgazdaságtan modellje szerint (amely frázisaiban piacpárti, valójában annak ellenkezője!) a piacokról hitelezze magát az állam, kitéve a külföldi befektetők érzelemmentes szeszélyeinek. Láthatjuk Görögország példáját: megszorítások hegyei, kényszerprivatizáció, és államcsőd közeli helyzet. (Egyébként Görögország adóssága a 80-as években alakult ki, nem az eurózóna idején, és az un. mentőcsomagok a hitelezőik zsebének kitömését jelentik, nem a görög nép megsegítését. Demagóg képpel élve: ebben a szituációban a német adófizetők pénze áramlik a német bankok zsebébe, egy görög kitérővel.) Láthatjuk, hogy ez rossz megoldás, és egy stabilabb gazdaságot is térde kényszeríthet, ha a hitelezők elpártolnak. Ez az irány volt, amit a neoliberális politika követett évtizedeken keresztül: válság idején megszorításokkal súlyosbították a helyzetet. 2008 óta váltaniuk kellett, mert ez gazdasági összeomlást okozott volna.

A harmadik legnagyobb gazdasággal rendelkező Japánban 30 éve tologatják maguk előtt ezt a problémát. 1990-ben kidurrant spekulációs lufi eredményeként recesszióba sodródott az ország, és -a gazdaságélénkítő programok ellenére- azóta sem tudott kilábalni belőle, megrekedt a japán növekedés. Az államadósság közben 70%-ról világrekorder 250%-ra nőtt. Ami életben tartja a japán gazdaságot az az, hogy saját maguknak vannak eladósodva, rengeteg ember nyugdíj megtakarítása nyugszik állampapírokban. Ez a status quo viszont -a japán emberek fegyelme mellett is- pár éven belül össze fog dőlni a demográfiájuk miatt (sok új nyugdíjba menő; 2022-es jóslatot lehetett hallani tavaly). Ez nagyjából az, amit a keynesiánusi modell hozhat: időhúzást. Erre törekednek jelenleg az országok -köztük hazánk is-, a jegybankok eszközvásárlásaival, az adósság hazaivá tételével (szuper-államkötvény idehaza) odázzák a bajt. Ebben a modellben lényegében pénznyomtatással élénkítik a gazdaságot, a gond az, hogy a pénzrendszer jellege miatt ez csak időhúzásra elég.

A harmadik megoldás az előző egy finomított verziója, amelyben neoklasszikus módon a lakosságot megszorításra ösztönözzük (azaz az adósság visszafizetésére), rábírjuk a bankokat némi adósságelengedésre, és a neoliberális politikával szembe menően megadóztatjuk a gazdagokat (újraelosztás). Ezek csökkentik a rendszerben lévő pénzmennyiséget (deflatorikus hatásúak, utolsó nem biztosan, mert keresletet is generálna), így ezekkel ellensúlyozzuk a most használt pénznyomtatást (inflatórikus). Ezzel a módszerrel, nagyon lassan vissza lehet ereszkedni a reálgazdaság valódi szintjére; a hátulütője ennek, hogy nagyon elnyújtja a visszarendeződést, hosszú válsággal jár, és a rendszerbe kódolt problémát nem oldja meg. Az igazi gond ezzel az, hogy az a politikus nem lesz megválasztva, aki megszorításokat szeretne, a gazdagok nem lesznek megadóztatva, mert nagy az érdekérvényesítő erejük, kicsi a belátásuk és pláne sok az offshore lehetőség, a bankok meg eddig sem mutattak túl nagy megértést, ezután sem fognak, amíg lehet őket tömni adófizetői pénzből, addig felelőtlenül cselekednek, és utána megmentődnek. Így marad a jelenleg futtatott csodafegyver, a pénznyomtatás, ami hosszú távon súlyos inflációt okozhat, ami megkérdőjelezi a pénzbe vetett bizalmat, ami az egész rendszer alapja.

Az utolsó megoldás az az, amiről senki sem akar igazán hallani: a bankrendszer mondjon le a hasznáról, adósságelengedés révén, a pénzrendszer újrastrukturálásával, megváltoztatásával, de leginkább a kereskedelmi bankrendszer beszántásával. Ezekkel a megoldásokkal egyetlen apró probléma van: érdekekbe ütközik, olyan érdekekbe, amelyek nagyobbak egy-egy nemzetállam kereteinél. Ne feledjük például, hogy a világpénzt nyomtató FED magántulajdonban lévő intézmény, természetesen bankárok kezében van. Vajon a bankok érdekeit fogják szem előtt tartani, vagy másét?
Láthatóan van mozgás a jegybankok részéről a digitális jegybankpénz felé -ami lehetővé tenné a kereskedelmi bankok megszűnését-, de nem hinném, hogy ez ilyen formában meg fog történni, lesz valami csavar benne. A FED esetében -ami amúgy is magántulajdon- még nagyobb az esély erre, de ott, ahol állami tulajdonú a központi bank, ott túl nagy érdekeket sértene.
A hitelek és adósságok leírása meg szóba sem jöhet, pedig más megoldás nem nagyon létezik ebben a rendszerben. Ezek a tartozások VISSZAFIZETHETETLENEK a rendszer jellege miatt. Egy módon lehet ezeket visszafizetni: a pénz elinflálásával, és a jelenlegi út (pénznyomtatás) leginkább errefelé vezet.

Láthatjuk, hogy jelenleg a négy megoldás közül a másodikat preferálják, ami csak időhúzásra elég. Japán -a lakosság fegyelmének köszönhetően- harminc éve vegetál ezzel, de ennél sokkal gyorsabb lefolyású az, ami a világban jelenleg történik. Akárhogy is lesz, mindenféleképpen fájni fog.

 

Mi várható?

A perifériaországok nehéz helyzetbe kerültek, mivel az ő devizáik nem tartalékdevizák, így nem nyomtathatnak nyakra-főre jegybankpénzt. A magyar forint már elindult a lejtmenetben, és ha valóban nekiindul, nagy baj lehet.
Konkrétan megvizsgálva hazánkat, 2010 óta csupán tíz év alatt a jegybankpénz több, mint két és félszeresére (3000 Mrd Ft-ról 8000 Mrd Ft-ra!) nőtt, a teljes pénzmennyiség pedig a duplájára (14000 Mrd Ft-ról 280000 Mrd Ft-ra!). A kamatokat mesterségesen alacsonyan tartottuk, és úgy ért a válság minket, hogy nincs hova levinni a kamatokat, mert így is túl alacsonyan voltak. Egy elképesztően expanzív, totálisan fenntarthatatlan pénzügyi politikát folytatott az MNB, ami nagyon nagy veszélybe sodorta a forintot. Jelenleg az a helyzet, ha nem nyomtatunk tovább, akkor súlyos hiány léphet fel, és nagy válság lesz, ha nyomtatunk -mert jelen helyzetben muszáj-, akkor nem látom még mindig be, hogy miért ne lenne hiperinfláció.
(A szakértők egyetértenek abban, hogy jól növekedett a gazdaságunk, igaz, nagyrészt EU-s pénzből. Amit elfelejtenek ilyenkor megnézni, a pénzmennyiség növekedése. Ilyen mértékű pénz és hitelnövekedés hatására, világpiaci konjunktúra közepén egyenesen csoda lett volna, ha ez nem így van. Azt kell látni, hogy totálisan túlfűtött állapotba hozták a gazdaságot, teljesen feleslegesen, hiszen a gazdasági növekedés nem tud lépést tartani ezzel a pénzmennyiség-növekedéssel [a forintra meg nincs akkora igény, mint a dollárra, ők a nagy világkereslet miatt nyugodtabban nyomtathatnak], a túlhitelezés pedig sosem jó irány. Az utóbbi években a bérekben már megmutatkozott ez a fölösleges pénz, aminek közvetlen folyománya a bérnövekedést meghaladó infláció. Azok, akik a mostani ingatlanbuborék idején vettek lakást -pláne változó kamatozásra-, nagy gondba kerülhetnek, ahogy a svájci frankosok legutóbb -nincs új a nap alatt, csak kicsit másképp árnyékol.)

Az eurózóna eddig is katasztrófa volt. A német gazdaságnak kedvezett a gazdaságukhoz mérten gyenge pénz (támogatta az exportjukat, olcsóbbá tette a termelésüket, vonzóvá a részvényeiket), viszont az alacsonyabb bázisról induló -így gyorsabb növekedési pályát futó- periféria számára túl erősnek bizonyul az euró, emiatt buborékok képződnek, és adósságcsapdába kerülnek, hiszen nem inflálhatják el a pénzüket. Emiatt a periféria vesztese az euróövezetnek, és a folyamatos megszorítások (ami például a most rosszul szereplő egészségügyi rendszer leépítését jelentette náluk) csak rontanak a helyzetükön. Olaszország Európa gyenge pontja volt, és most pont ott a legnagyobb a gond. Az olasz gazdaság bedőlése magával ránthatja a perifériát (PIGS), ami az eurózóna végét jelentheti, az euróval együtt.

A dollár még mindig a világ vezető valutája, legfontosabb tartalékvalutája, emiatt nehezen elképzelhető a bedőlése, de én személy szerint egyáltalán nem zárnám ezt ki; a központi bankok sem véletlenül kezdtek el bespájzolni aranyból -a dollár kárára. Az USA gazdasága sokkal sebezhetőbb, mint amilyennek látszik, és ha a folyamatos pénznyomtatás közben elveszik a bizalom, a dollár is mehet a levesbe. Mondanom se kell, hogy ez mivel járna a világgazdaságra nézve...

Még ha nem is lenne földindulás, akkor is személy szerint a nemesfémek további erősödésére (főleg az aranyhoz képest jelenleg alulértékelt ezüst esetén), és a kriptodevizák elterjedésére számítok az elkövetkező években. A piacra áramló jegybankpénzek folyamatos buborékokat fognak fújni, hol itt-hol ott, ahogy ez 2008 óta zajlik. Jelenleg a kidurranás ellen folyamatos pumpálással védekezünk, egyre nagyobb nagyságrendű összegekkel, aminek a vége ugyanaz lesz, csak nagyobbat szól. Idén brutális visszaesés várható a gazdaságban, de nem kizárt egy utolsó rúgás még a dőlés előtt -láthatóan időhúzás folyik. Utána jöhet a romok eltakarítása, és az újratervezés.

 

Három út ...a válságba

Jelenleg három lehetséges út kínálkozik az országok számára: nem nyomtatnak tovább, mérsékelten nyomtatnak, vagy öntik a pénzt. Az első eset esetében attól a naptól kezdve válságban vagyunk. Akkor, ha 2008-ban nem kezdtek volna el nyomtatni, válság lett volna, aminek az aljára talán pont mostanában értünk volna. Válságon a 1929-es képeket kell érteni, csődök, termelés visszaesése, jelentős munkanélküliség, szóval nem sima recesszió lenne, hanem komoly nélkülözés.

Mérsékelt nyomtatással megelőzhető a defláció, biztosítható a likviditás, túlélő üzemmódba lehet állítani a rendszert. Ezt csinálják Japánban három évtizede: az eredménye pangás, növekvő államadósság, de a problémát nem oldja meg, csak elodázza. Ennek két kimenetele lehet: az erős valutával rendelkező magországok számára gyorsan növekvő államadósság, az államadósság terhe pedig idővel államcsőddel fog fenyegetni. A gyenge valutával rendelkező országok számára magas infláció, amivel elinflálhatják az adósságokat, de a pénzük is WC-papírrá alakulhat.

Harmadik megoldás, hogy gőzerővel nyomtatunk, túlnőjük a deflációt, tovább fújjuk a buborékot. Ezt csinálja mindenki jelenleg, ennek a vége a periférián hiperinfláció lehet, de ha nem tudnak leállni, akkor még a dollár is elveszítheti az értékét. (A dollár M0-M2 [jegybankpénz-hitelpénz] aránya 2008-ban olyan 11-12% között volt -közel a 10%-os kötelező tartalékráta arányhoz, azaz igencsak ki voltak használva a hitellehetőségek-, mostanra 35%-ra nőtt a jegybankpénz aránya. Az utóbbi 2 hónapban 2,5 billió (!) dollárt nyomtattak, 4,2-ről 6,7-re nőtt a jegybanki dollár mennyisége [2008-ban 0,9 billió volt még csak az összes jegybankpénz]. Elnézve a számokat, exponenciálisan növünk, miközben leállt a gazdaság, azaz az áru mennyisége csökken, a pénzmennyiség meg irdatlan mértékben nő -nem túl biztató.) Egyszerűen egy ponton meginog a bizalom, elkezdődhet egy dolláreladási hullám, ami pánikká fokozódhat. Ezt pontosan lehet majd tudni, mikor következik be: egyik pillanatról a másikra jelentősen meg fog ugrani az arany árfolyama, onnan már tudhatjuk, hogy nagy a baj.

 

 

Összefoglalás

Pénz és kamat, a pénzrendszer esszenciája

A jelenlegi gazdaság megértéséhez két fogalmat kell megérteni, ez a pénz és a kamat, ha ezekkel tisztában vagyunk, érthetjük az egész folyamatot. A pénz két fő funkciója az értéktartósság, és a csereszköz szerep. Előbbivel az a gond, hogy limitált mennyiségről beszélünk, így hátráltatja a gazdaságot; történelmi példák is voltak rá, hogy okozott deflációt -ezzel recessziót- ez a likviditáshiány. Akik az aranyfedezetet sírják vissza, erről megfeledkeznek. 1971-ben elhagytuk az aranyfedezetet, így a fiat pénz került forgalomba. A fiat pénznél nincs mennyiségi korlátozás, de ez önmagában nem inflatórikus, az emberi természet (nem minden emberé) teszi azzá: a jelen jólétet preferáljuk a jövő kárára, azaz többet nyomtatunk a kelleténél. Abban az esetben, ha egy felelősen gazdálkodó jegybank csak annyi pénzt nyomtatna, amennyivel növekedik a termelékenység (leegyszerűsítve az áru és szolgáltatás), akkor nem lenne se infláció sem defláció, mert a pénz-áru arány nem változna (nagyjából erről beszélnek az MMT-sek is, csak más megközelítésből). A probléma ott lép be a képbe, hogy nem csak jegybankpénz létezik, hanem hitelpénz is van a rendszerben, és itt lép be a kamat megértésének a szerepe.

A hitelpénz jelenleg a semmiből teremtődik, és eleinte hozzáad a pénzmennyiséghez, de végül kamat formájában pénzt von ki a rendszerből, azaz eleinte pénzbőséget okoz, de végeredményben pénzszűkét, deflációt. A korlátok nélküli hitel eleinte nagyon inflatórikus (lásd USA hetvenes évek), aztán a kamat folyamatos pénzelszívó hatása miatt egyre kevésbé. Ugyanazt a gazdasági növekedést hitelből csak exponenciális hitelnövekedéssel lehet elérni, hiszen a kamatteher is exponenciálisan nő (ezt persze mérsékli a fokozatosan csökkenő kamatmérték). Véges rendszerben ez viszont falba fog ütközni, ahogy történt is. Azóta a jegybankok pótolják jegybankpénzzel a kieső új hiteleket, amik a korábbi hitelek kamatterhét fedezték volna ebben a piramisjátékban.

Összegezve a kettőt azt láthatjuk, hogy önmagában nem lenne gond, ami a gondot okozza a rossz szerkezetű hitel, aminek köszönhetően a gazdasági növekedés elszakad a termelékenységtől (inflációs időszak). Ennek az elszakadásnak véges rendszerben van egy természetes tetőpontja (amikor túl nagy lesz a kamatteher), és onnantól megindul a visszazuhanás (deflációs időszak). Önmagában a korlátlan hitelezés is okozhat ciklusokat, de kamattal megspékelve ez végül súlyosabb kilengéshez és válsághoz vezet. A gond az, hogy a hitel a semmiből teremtődik, és nincs egy az egyben kötve a jegybankpénz mennyiségéhez (kötelező tartalékrendszer), így buborékot okozhat. A kamat jelenléte teszi naggyá a buborékot, mivel a kamattal járó haszon felelőtlen hitelezésre ösztönöz, és deflatórikus hatásával ugyan lassít a buborék növekedésén, de a végén ugyanez a hatása lesz az, ami a durranás mértékét növeli.

 

Amit fontos megérteni az az, hogy a pénzpiac réges-régen elszakadt a valóságtól, a valós gazdasági teljesítménytől; sokkal gyorsabban növekedett, mint a termelékenység. Emiatt sok cég már régen nem állít elő valódi értéket, csak a hitelbőség tartja életben -ezek a zombi cégek a kerékkötőivé váltak az innovációnak. Az emberek fogyasztásával is ugyanez a helyzet, legtöbben hitelre fogyasztottak, ami eddig pörgette a gazdaságot, de ez mára már végletesen eladósította a háztartásokat. Jelenleg túl van hitelezve a piac, emiatt csökken a pénz mennyisége, mivel vissza kell fizetni a hiteleket. Hiába növeled a pénzmennyiséget (nyomtatással), folyamatos a pénzkiáramlás a rendszerből, ami szárítja a piacot, csökkenti a likviditást, és a pénz forgási sebességét is. Emiatt rövid távon nem várható jelentősebb infláció, ehhez az kell, hogy a kínálat csökkenjen, erre a gyárak leállása miatt van esély. (A nagy hiperinflációs példák is a kínálat csökkenéséhez köthetőek inkább, jellemzően háborús időszak után, amikor nincs még jelentős termelés, így áruhiány van.) Hosszú távon viszont a jelenlegi pénznyomtatás nem fenntartható strukturális átalakítások nélkül. A perifériaországokat hamarabb és mélyebben fogja érinteni a válság, a magországok még elodázhatják ezt a nyomtatással, de ha nem változtatnak, nem kerülhetik el a végzetüket.

A pénzrendszer, amiben élünk, pontosan olyan, mint egy piramisjáték. Addig tartható fenn, amíg van elég új befizető a rendszerben (jelen esetben hitelfelvevő), utána omlik az egész. Beszállunk, és bízunk benne, hogy lesz még másik balek, aki utánunk lép be (vesz fel hitelt). Jelenleg elfogyott az új befizető, de találtunk egy utolsó balekot (ezek a jegybankok), akik még hajlandóak beszállni (pénznyomtatással) az államok eladósítása révén.

 

Záró gondolatok

Arisztotelész megkülönböztette a krematisztikát, és az ökonómiát. Az előbbiben a pénzt még több pénz szerzésére, utóbbiban csereeszközként használjuk. Előbbit károsnak tartotta, és nem csupán etikailag volt igaza, hanem történelmi léptékben is; számos virágzó civilizáció vesztét okozta. Addig működhet, amíg van hova terjeszkedni (például Római Birodalom hódításai), viszont ahogy korlátokba ütközik, rákhoz hasonlóan a saját gazdája (gazdaság-társadalom-környezet) testét emészti fel. Globalizált világunkban az egész Földre kiterjedt a hatása, és már nincs hová növekednie. A mai torz pénzrendszer akkor válhat ökonomikussá, ha a hitelezést a közösség nem adja át más kezébe. Egy közösség -legyen az állami, vagy kisebb, helyi közösség-, akkor tud egészséges gazdaságot fenntartani, ha kezébe veszi a pénzrendszer irányítását, ha nem harmadik félnek adja a hitelezés jogát (nem valós hitelpénzzel, kamatra), hanem a közösség saját maga dönti el, hogy kinek és miért ad hitelt. Amikor nem a minél nagyobb profit (krematisztika), hanem az élhető környezet (ökonómia) kialakítása a cél. Amikor nem az egyéni haszon, hanem a közösségi jólét a cél. Enélkül a gazdaság (bármilyen gazdasági modellel együtt is) fenntarthatatlan, nem az értékek megőrzésére törekszik, emiatt kudarcra van ítélve.

 

Utószó

Remélem, nem lett túl kusza a cikk, és átjött a mondanivaló. Eredetileg rövid véleménycikknek szántam, de nem bírtam a véremmel, muszáj volt felfrissítenem pár dolgot, utánanéznem ennek-annak. A véleményem nem változott.
Az utóbbi hónapokban a szabadidőm nagy részét pszichológiával való foglalkozás tette ki, így arról tervezem megírni a következő cikket. (Valamikor befejezem a demokráciásat is, évek óta félkész állapotban leledzik.)

Két nap elteltével pár fontos gondolatot hozzáírtam, dőlt betűvel szerepelnek a szövegben. Azt hiszem, már azok elolvasása elég a lényeg megértéséhez.

Nem szoktam leírni az agymenéseimet, a ma estit leírtam, ha már leírtam meg is osztom. Remélem nem lesz túl zavaros.

Eleve elrendeltség és a téridő-

 

A téridő síkján bizonyos anyagok távolodnak egymástól, folyamatosan görbítve azt. Amennyiben megállna a távolodás akkor megállna az idő, és ha elkezdenének közeledni egymáshoz, visszafele folyna. Persze olyan, hogy idő nincs, csak az elmozdulás érzékelése okozza az idő illúzióját. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy nagy masszát, amiben minden ami volt és lesz benne van, és ahol épp tartózkodunk azt a szeletét érzékeljük a jelennek. Tehát ezáltal minden múltbeli és jövőbeli, ezáltal jelenbeli cselekedetünk előre meghatározott, azaz nincs szabad akarat.

 

Szabad akarat és a multiverzum-

 

Amennyiben elfogadjuk, hogy a megfigyelés pillanatáig bármi lehetséges, mondjuk az is lehetséges, hogy jobbra nézek, és az is hogy balra, akkor elfogadhatjuk a multiverzum létezését. Végtelen számú lehetőség lehet, mégis a megfigyelés pillanatában egy lesz olyan, amit valóságnak fogunk fel, mondjuk azt, hogy balra néztem. Így válik a multiverzum masszája univerzummá az én jelenem szempontjából. Párhuzamosan létezhet olyan jelen, ahol jobbra néztem, de az én megfigyelésem szempontjából ez nem releváns. Az a tény, hogy hamarabb érzékeli az agyam valami bekövetkeztét, mint hogy felfognám ennek nem mond ellent. Csupán annyi történik, hogy a téridő masszájában minél közelebbi az esemény megvalósulása, annál könnyebben érzékelem, azaz jósolom meg. Az idő síkján ez időben távolodva egyre nehezebb (hiszen minél távolabbi a kiindulási pont, annál nagyobb a lehetséges kimenetel), viszont a tér síkján könnyebb, hiszen egymáshoz közeli "szeletek" nagy teret fedhetnek be.

 

Összegezve-

 

Tehát a megfigyelő mozgása teszi az időt érzékelhetővé, valójában idő nem létezik. Az idő folyamatos szuperpozíciók láncolata, amely a multiverzumok végtelenjéből létrehoz egy adott eseményt a megfigyelés pillanatában. Ezeket a megfigyelési folyamatokat érezzük időnek, és cselekmények sorozatának. A "múltbeli" cselekedetünk meghatározza, milyen pozícióban érünk a jelenbe, és ez folyamatosan felülírja a "jövő" lehetséges

kimeneteleit.

 

Az állam

Elméleti megalapozás, a közösségi rendezőelv

 

Röviden a politika célját talán így lehetne meghatározni: az adott területen élő emberek jelen boldogulásának javítása a jövő felélése nélkül. (Bővebben: az országban, és azon belüli kisebb részeken élő emberek és közösségek összességének minél magasabb létbiztonságának, jólétének a biztosítása olyan eszközökkel, amelyek a legkevésbé -lehetőleg semennyire- sem ront a jövő generációinak létfeltételein.)

Talán ez így is lenne, ha nem lenne a világon egy mozgatórugó, ez pedig az érdek. Ezen érdekek küzdelmei adja a történelmünket. Egyes emberek (és közösségek) különböző érdekei, amelyek azok különböző motivációik, érdekérvényesítési késztetésükből fakad, viszont emellett az emberek alapvetően társasági lények, emiatt csoportokba szerveződnek, kisebb-nagyobb közösségeket, társadalmat alkotnak. Ezen közösségek rendezőelve, felépítése különbözhet, különféle államformákat létrehozva. Mára igen bonyolult szociális struktúrák alakultak ki, amelyekben az érdekek megléte kevésbé szembetűnő, konfrontációik nem feltétlenül járnak fizikai aspektusokkal, érvényesülésük szofisztikáltabb eszközök közül is válogathat.

Ezen társadalmak ma ún. nemzetállamokba tömörülnek, amelyeknek legkifinomultabb államformája a demokrácia. Viszont, ahogy a demokráciának is számos arca létezik, úgy a demokrácián kívül is léteznek különböző államformák és állameszmék. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen államforma a tökéletes, én úgy gondolom, hogy az a legideálisabb, amely egy bizonyos közösségi célt leginkább megközelít.

 

Elérendő cél szempontjából én így fogalmaznám meg egy közösség szerepét: legfontosabb feladat mindenki szabadságának és boldogulásának a biztosítása. Mindezt felülírja felelősségünk. Felelősségvállalás a közösségünkért, a velünk és körülöttünk élőkért, illetve a jövő generációiért, a környezetünkért és a környezetünk élőlényeiért.

 

 

Történelem dióhéjban

 

Az ősközösségek kezdeti anarchiája a földművelés elterjedésével járó népességnövekedéssel (városiasodás), és tulajdon (ezzel a vagyon) megjelenésével hierarchizálódott (lásd korábbi írásom), ezáltal megjelentek a diktatúrák. A korábbi egyenlőségből szélsőségesen egyenlőtlen viszonyok jöttek létre, ahol az uralkodó sokszor isteni rangra emelkedett (despotizmus).

Később itt-ott megjelent a demokrácia, annak is az aktív részvételi (republikánus) fajtája, ami viszont csak egy kis csoportra volt érvényes. (A résztvevő polgárok számára ez a fajta demokrácia magasabb szintű volt, mint a mai.)

Később megjelentek a feudalista királyságok, aminek végén az abszolutizmus mellett megjelentek a különféle monarchiák, mígnem a földtulajdonon alapuló hűbéres rendszerre épülő feudalista királyságok helyét átvették az egy adott területen élő népen, népcsoportokon, embereken (polgárokon) alapuló kapitalista nemzetállamok. Ezáltal a rendi berendezkedések helyett fokozatosan kialakultak a polgárokon alapuló modern demokráciák.

 

A 20. század során fokozatosan nőtt a demokráciák száma, viszont időről-időre némely demokrácia átcsapott új típusú diktatúrává, jelezvén ezen friss rendszerek kiforratlanságát. Angliában, ahol a kapitalizmus régóta jelen van, vagy Izland, ahol régóta demokrácia van, és a politikai berendezkedés egyiknél sem változott sokat, nehéz elképzelni egy diktatúra kialakulását, viszont ahol a feudalizmus nem rég lett leváltva, és friss a demokrácia, jóval nagyobb a rizikó.

A nyugati (régebbi) demokráciák legnagyobb veszélye az oligarchia kialakulása, azaz egy vagyonos réteg befolyásának a megnövekedése a politikában (gondoljunk csak a sokat emlegetett amerikai fegyver- és olajlobbira), míg a keleti és déli (új) demokráciák legnagyobb veszélye egy diktatúra kialakulása, ahol a vagyon és a politikai hatalom fuzionál, egyfajta újfeudalizmust hozva létre. Ezeknek a rendszereknek természetesen számos átmenete van, amiben közösek, hogy egyik sem igazi demokrácia, amiben különböznek, hogy előbbiben az embereknek vannak még valódi (szabadság) jogai, míg utóbbiakban ez korlátozott.

 

A társadalomszervezési formációk szélsőségességében megfigyelhető egy időben egyre mérséklődő kilengés a történelem során.

Valamikor elindultunk az anarchiából, és átcsaptunk a legszélsőségesebb diktatúrába (despotizmus), onnan jutottunk el a részvételi demokráciához (erős cenzussal), amit követett az abszolutizmus és monarchiák. A liberális demokráciák kerültek ma válságba, aminek következménye vélhetően az oligarchia és autokráciák térnyerése lehet.

 

 

 

Az anarchia

A totális anarchia

 

A közhiedelemmel ellentétben a demokrácia igazi ellentéte nem a diktatúra, hanem az anarchia. Amíg az előbbi kettő centrális államszerkezetet jelent, az anarchia decentralizált, az egyén szabadságára épül. Egy ősi időben élő embereknél el tudjuk ezt könnyen képzelni, nincsenek törvények, hivatalok, mindenki a saját belátása szerint él és cselekszik, apró közösségekben, hatalmas területen. Viszont, ha veszünk egy társadalmat, ami egy állam területén él ma (legyen mondjuk Magyarország ez az állam), már sokkal nehezebb elképzelnünk, hogyan is működhetne anarchia egy ilyen sűrűn lakott területen. Nem lennének törvények, rendőrség, bíróság, állami oktatás és egészségügy. Ha valaki megölne valakit, nem lenne, aki elfogná, nem lenne aki elítélné a tettest, hiszen törvény sincs, amit megszegett volna. Persze lehetne olyan közmegegyezés, hogy szemet szemért (talio-elv), de az nem lenne színtiszta anarchia már, másfelől nem lenne hivatal, amely függetlenül vizsgálódna, és ítéletet végrehajtana. Maradna a vendetta, de leginkább a káosz. Ennek a káosznak meg egy következménye lenne, az pedig az, hogy az agresszívabb ember, vagy csoport fog felülkerekedni a békésebben. Igaz, némely anarchista elképzelésekben a kiközösítés, illetve a polgárokból felálló erőszakszervezet áll, de ez már feltételez egyfajta államiságot. Szóval, valójában a különböző anarchista nézetekben nem teljes a szabadság, bizonyos korlátokat elvárnak, így ezek az eszmék nem valódi anarchiát hirdetnek, csak ahhoz közeli állapotot. A valódi anarchia vágyálom.

 

 

Anarchia kicsiben

 

Ha a tiszta anarchia nem igazán működőképes egy állam esetén, nézzük meg egy jóval kisebb közösségi egységben (Hagyományos társadalmakban ott volt a vének tanácsa, vagy a törzsfőnök.):

Vegyünk egy osztályt, amelyiknek adott, hogy elmehetnek egy tanulmányi versenyen nyert osztálykirándulásra, két helyszín közül választhatnak: Orfű és Szilvásvárad. Ha demokratikusan választanak, eldöntik közösen szavazással, hogy hova menjenek, amennyiben győz az anarchia, akkor az osztály egyik része Szilvásváradra, a másik Orfűre megy, a harmadik marad otthon, a negyedik része pedig inkább lestoppol a Balatonra. Akik Orfűre mentek, azok egyik fele is strandra megy, a másik fele meg csocsózni.

 

A vegytiszta anarchiában mindenki azt tenné, amihez kedve van, így teljes lesz az individualizálódás, csoportok csak éppen aktuális érdekek, vagy elnyomás hatására alakulhatnak ki. A közösségtudat, a felelősség a közösségemért az, ami hiányzik az ilyen anarchiából. Egy emberi közösségben mindig vannak akaratosabb személyek, olyanok, akik dacosak, vagy passzívak és elfogadóak, emiatt nem lehet összhang, bizonyos megegyezés (szabályok) nélkül. Olyan közösségben, ahol az egyéni motivációk alacsonyak (magas a közösségi szellem), lehet együttműködés, de ehhez vagy olyan jellemű személyek kellenek, vagy egy szabályrendszer, vagy olyan neveltetés, némi szerencsével. Ebből kifolyólag az anarchista nézetrendszerek is ezekkel próbálnak operálni, ezért leginkább kis közösségben gondolkodik (ahol a személyes kapcsolatok lévén az egyén könnyen felügyelhető, nevelhető), és nem mentes a szabályoktól, holott mindennek a minimalizálása lenne az eredeti célja. Ezek a kis közösségek igazán egy globálisan megvalósuló anarchiában működhetnének, ilyen irányú elképzeléseik vannak is, de ezen elképzelést én naiv utópiának tartom.

 

Úgy gondolom, hogy ez nem fogja megválaszolni egy állam méretű közösség irányításának problémáit, továbbá, az általam az első fejezet végén lefektetett politika axiómámat sem fogja teljesíteni, mert -paradox módon- nem ad elég szabadságot az egyénnek. Maga a decentralizáltság egy jó dolog, illetve az anarchia olyan eszménye, hogy kevesebb hatalmat az államnak és annak erőszakszervezeteinek egy fontos eszme, de ezt egy jól működő demokrácia is biztosíthatja.

 

 

Anarchia nagyban

 

Visszatérve az állami szintre, a nagyobb közösségben elképzelt anarchia egyik problémája, hogy nem javasol konkrét társadalomformálási keretrendszert, csupán az autoritás problémáira hívja fel jogosan a figyelmet, a másik problémája, hogy alapvetései tévedésen alapulnak. Ilyen tévedés például, hogy abból indul ki, hogy az emberek jók. Ez így nem igaz, az ember tisztán születik, de guanóként rakódik rá az emberre a mocsok. Naivan azt gondolják, hogy a kormányzat megszűnése az önzetlenség, szolidaritás, társas ösztön kiteljesedését hozná el. Valójában egy már jól működő társadalmat előfeltételez ez a nézet. További tévedése, hogy a kormányzat egyenlő a hatalommal szimpla leegyszerűsítése a dolgoknak. Ideális esetben a kormányzás szolgaság lenne, ez az ami nem érvényesül a rossz berendezkedések miatt.

A rossz rendszer hibáiból kiindulva jogos kérdésként veti fel, hogy mi biztosítja azt, hogy a legjobbak kerülnek kormányra, és ha már ott vannak, nem a hatalomban maradással foglalkoznak majd? Összességében úgy gondolják, hogy az emberekre ráerőltetnek törvényeket, amiket erőszakkal tartatnak be. "A kormányzat kikerülhetetlenül a tulajdonosok csendőrévé válik."

Úgy gondolom, hogy az autoritás kritikái jogosak, de hibás az a vélekedés, hogy az autoritás teljes megszűnése oldaná fel ezt a problémát. A teljes szabadság együtt járna a szabadsággal való visszaéléssel, nem védené meg senki a kisebbet. Szükség van közösségi tulajdonban lévő független igazságszolgáltatásra és erőszakszervezetekre, amely a kisebb érdekérvényesítéssel rendelkező egyén, vagy csoport jogait megvédik.

 

 

Elképzelt történet az anarchiáról

 

Létrejön az egész földön az édeni anarchia. Az emberek kis közösségekben, békében és egyenlőségben élnek, a komolyabb bűncselekményeket, agressziót előidéző személyeket kiközösítik. Ezek a kiközösítettek hierarchizált csoportokba rendeződnek, és fosztogatni kezdik a békés közösségeket. Néha szövetkeznek, de sokszor egymással is összecsapnak, hiszen egymás riválisai is. A közösségek szövetkeznének ellenük, de már kiveszett belőlük az agresszió, nincsen olyan ember, akinek egyáltalán hasonló lenne a munkája, ezért inkább befogadnak ilyen csoportokat, felbérelik saját védelmükre őket. Egy nagyobb településen átveszik az irányítást a zsoldosok, és utána terjeszkedésbe kezdenek, sorra foglalják el a többi települést, teszik őket szolgáikká, illetve kiközösítettek csoportjait veszik rá a csatlakozásra. Egészen addig hódítanak, amíg egy hasonlóan nagy zsoldosbirodalommal találják szembe magukat, amely hasonló utat járt be. Háború kezdődik az egykor békés földön.

 

 

 

A diktatúra

A természetes hierarchia

 

Visszatérve az osztálykirándulásos példára, az anarchiában mindenki döntött a maga sorsáról, addig a demokrácia-diktatúra páros esetén az egész közösség (benne minden egyén) sorsa dől el. Ennek a kettősnek a viszonya abban nyilvánul meg, hogy mekkora az a réteg, amelyik dönthet a közösség sorsáról: az egész osztály, a tanulmányi versenyen résztvevő hat gyerek, vagy a legjobban szereplő diák, az osztályfőnök, az osztályfőnök és a diákok, vagy esetleg a szülők? Érezhető, hogy minél kevesebb ember dönthet, annál diktatórikusabb a dolog, egyetlen kivétellel, amikor egy külső csoport (a szülők) döntenek, ezt sem nevezhetnénk túl demokratikusnak. Tehát a példánk alapján a demokrácia az, amikor egy közösség tagjainak beleszólása van abba, hogy miként alakul a saját sorsa. Minél nagyobb a beleszólása, annál inkább demokratikus a működés. A diktatúra ennek ellenkezőjeként írható le.

 

A diktatúra kialakulása egy természetes folyamat volt, az emberek vagyoni rétegződése hatalmi rétegződéssel is járt (illetve a szellemi is, a vallások révén.) Az emberi társadalom hierarchizálódott, ennek természetes következménye a vezető réteg kialakulása.

Ma a vagyon -bár továbbra is hatalom- nem feltétlenül jár politikai hatalommal. Minél inkább törékenyebb/tökéletlenebb egy politikai berendezkedés, annál jelentékenyebb a tőke befolyása arra. Minél inkább edukálatlanabb és kiszolgáltatottabb egy népesség, annál inkább befolyásolhatóak.

 

 

A diktatúra előnyei-hátrányai röviden

 

Legfontosabb előnyként a kormányozhatóságot lehet említeni a diktatúra mellett. A kormányozhatóság együtt jár a hatékonysággal, gyorsasággal. Válsághelyzetekben, amikor gyors döntésekre van szükség, vagy népszerűtlen, de szükséges döntések esetén hatékony lehet a diktatúra. Nincsen szüksége választások megnyerésére, így hosszútávú célokat is megfogalmazhatnak a rövidtávú előnyökkel szemben. További előnye a törvénytisztelet, a szabályok hatékony betartatása.

 

A fenti előnyökkel együtt jár azok árnyoldalai is. A gyors döntések sokszor nem a legjobbak, sok esetben hiányoznak a viták, amelyek több szempontból megvilágítják az adott témát, így körültekintőbb, jobb döntést hozhatnának. Hiába a hosszútávúság lehetősége, jellemzően pillanatnyi érdekek érvényesítése jellemzi a diktatúrákat. A szabályok betartatása pedig együtt jár a személyi szabadságjogok elvesztésével, sok esetben megfélemlítéssel, agresszióval.

 

 

Probléma a diktatúrákkal, csupán egyetlen aspektust kiragadva, avagy az ideális vezető kérdése

 

Fiatal korom óta a diktatúrát tartottam a legtökéletesebb államformának, feltéve, ha a vezető egy olyan személy, aki alkalmas, és a népét szolgálja, mint a népmesei, idealizált Mátyás király (természetesen a valóságban nem volt annyira igazságos). Mivel tökéletes ember nincs, így tökéletes vezető sincs, de ezzel nincs is igazán gond. A probléma először is ott van, hogy mi biztosítja, hogy az egyik legideálisabb vezető kerül-e hatalomra? Amennyiben megtaláltuk az ideális személyt, mi biztosítja, hogy hatalmon is marad? Ez a kettő nem zárja-e ki egymást? Mert ahhoz, hogy hatalmon maradjon, kíméletlennek kell lennie az ellenfeleivel szemben, de ahhoz, hogy jó vezető legyen, kíméletesnek, együtt érzőnek kell lennie az emberek iránt. Mindemellett csupán tájékozottnak, széles látókörűnek és önkritikusnak kell lennie.

Vegyük példaként az egyik legnemesebb lelkű történelmi személyünket Széchenyi Istvánt, és tegyük őt teljhatalmú vezetővé. Politikai ellenfeleivel valószínűleg nem tudott volna elbánni, de tegyük fel, hogy mindenki támogatta volna őt. Világot látott, művelt ember, aki a szívén viseli a nemzet (és a benne élő emberek) sorsát. Viszont burokban élt, nem ismerhette egy közember életét, így sokszor nem hozhatott volna jó döntéseket, mert figyelmen kívül hagyta volna az ő szempontjaikat, egyszerűen azért, mert nem ismerte volna azt. A folyók szabályozásával jót akart, de rengeteg kárt okozott az ott élő embereknek. Ha köztük élt volna -vagy álruhás Mátyásként köztük járt volna-, talán felismerte volna ezt. Valószínűleg a tanácsadói sem a nép egyszerű fiai közül kerültek volna ki.

A végső érvem az, hogy ha meg is találjuk azt a vezetőt, aki a lehető legoptimálisabban képes vezetni az országot, és ellenfelei se tudják félresöpörni, akkor is meg fog előbb-utóbb halni. Utána a nagy számok törvénye alapján biztosan rosszabb vezető következik...

 

Természetesen, a vezetők tipikusan pszichopaták szoktak lenni, akiket csak a hatalom érdekel. Másképp nehéz is lenne eljutni odáig, mivel egy normál emberből hiányzik a kellő elszántság és gátlástalanság ehhez. Aki esetleg kicsit is normálisabb, az is jó eséllyel megromlik a hatalom hatására, csak idő kérdése. Ezek az emberek képtelenek hosszútávon gondolkodni, képtelenek a hibákból való tanulásra, képtelenek az együttérzésre, bűntudatra. Nem kicsit aggályos, ha egy közösség egy ilyen személyre, vagy ilyen személyekből álló csoportra bízza a vezetését.

 

 

Elképzelt történet a diktatúráról

 

A tudomány évszázadában az ideális vezető problematika megoldására egy tudós csapat rájön, hogyan érhetné azt el. Lázas munkával programoznak olyan programot, amely létrehoz egy olyan mesterséges intelligenciát, amely tökéletes vezetőként működik. Ez a mesterséges intelligencia válik a teljhatalmú vezetővé, hozza a törvényeket, figyelve arra, hogy mindig megtalálja az emberek számára a legideálisabbat, mindeközben figyelve az emberiség túlélésére, a fenntarthatóságra. Ez ellen lép fel egy anarchista hekkercsoport, akik szabadságvágyával kimondatlanul, de sokan azonosulnak, hiszen nem érzik sajátjuknak a törvényeket, ráadásul ezek sok esetben sértik az aktuális érdekeiket; az átlagember számára oktrojáltnak hat szinte már minden új törvény. A hekkerek végül sikeresen kiiktatják ezt a programot, és a nagy felszabadulás után létrehoznak egy jól bevált 20. század végi demokráciát. A végeredmény az, hogy száz év múlva kihal az emberiség...

 

 

 

A demokrácia

A demokrácia története és fajtái

 

Az osztálykirándulásos példában a demokrácia különböző fajtái is felsejlenek, mutatva annak változatosságát. Az osztály (és osztályfőnök) döntése esetén részvételi demokráciáról, a tanulmányi versenyen kirándulást nyerő diákok döntése esetén képviseleti demokráciáról, avagy más nézőpontból cenzusos demokráciáról beszélhetünk.

 

Legismertebb demokrácia az athéni, amely ennek az új eszmének a kezdetét jelentette. Ez a demokrácia bizonyos szempontból demokratikusabb volt a mainál (részvételi demokrácia az állampolgárok számára), bizonyos szempontból nem igazán nevezhető demokráciának mai szemmel (erősen cenzusos demokrácia, ahol a lakosság egy töredéke vehetett részt benne). Mindenesetre, ez volt Athén fénykora, ahogy Róma felemelkedésének, birodalommá válásának időszakában is ez az államforma volt jelen. Legrégebbi "parlament" az izlandi Althingi 930-ban jött létre. A modern kori demokráciák a 18. század végén jöttek létre.

 

Részvételi- és képviseleti demokrácia: amíg Athén részvételi demokrácia volt, addig ma képviseleti demokrácia található mindenhol. A döntésekben való részvétel kis csoportokban megvalósítható, de nagyobb közösségekben szükség lehet delegáltakra. Ma a részvételiséget népszavazáson keresztül lehet érvényre juttatni, de találhatóak kezdeményezések a részvételiség visszaállítására.

 

Általános választójog és cenzus: nem csupán az athéni, de a modern kori demokráciák kezdetén is erősen cenzusosak voltak azok. Jellemző volt a vagyoni-, rangi-, faji- és nemi cenzus, de mára ezek eltűntek, és mindenkire kiterjedő általános választójogról beszélhetünk. Valójában ma is létezik cenzus, ez a szavazók életkorára vonatkozó korcenzus, ami nálunk 18 év.

 

 

Politikai iránytű

 

Magyarországon, ha valakit megkérdeznénk, hogy milyen politikai beállítottságú, jó eséllyel azt mondaná, hogy bal-, vagy jobboldali, illetve egyik sem, esetleg ezek szinonimájaként használná azt, hogy liberális, vagy konzervatív. Más országokban sem jobb a helyzet, de itt különösen egybe vannak mosódva bizonyos fogalmak, emiatt nagy a zavar a fejekben.

 

Ma már van olyan elképzelés, hogy négy különböző tengely van, azaz négy dimenzión lehet elhelyezni a politikai identitását egy személynek. Hagyományosan viszont kettő dimenzióról beszélünk, azaz a megszokott egyenes helyett egy síkban helyezhető el a hovatartozás. Azaz két tengelyt próbálunk egybe beletuszkolni, ezért jönnek létre ilyen szörnyszavak, mint "balliberális".

 

Nézzük ezt a két alaptengelyt:

A legfontosabb tengellyel már találkoztunk, ez a szociális tengely. Ez azt fedi le, hogy mennyire érvényesülnek az egyéni szabadságjogok, amely a közösségi szemlélettől az egyéniig tart. Előbbi szemlélet a közösséget az individuum fölé helyezi, az utóbbi véglet egyénközpontú. A két végletre más elnevezéseket használ, így más értelmezés is adott erre a tengelyre. Én személy szerint inkább társadalomszervezési tengelynek nevezném. Ebben az esetben ez a tengely határozza meg, hogy a hatalom mennyi ember kezében és mennyire összpontosul; ennek két véglete a liberális és az autoriter (szabadságelvűnek és rendpártinak fordítanám). Jelentősége a tengelynek, hogy meghosszabbítva azokat a demokrácia keretein kívülre, elérünk a kettő már ismertetett államformához: az anarchiához (a liberálison túl), és a diktatúrához (az autoriteren túl). Ez értetővé teszi ennek a tengelynek a fontosságát. Szerintem a tengely mindkét értelmezése helyes, habár magamat közösségelvűnek és liberálisnak tartom, ami némileg ellentmondás.

Főként a tengerentúlon a szociális tengelyre feszítik fel a nyílt- és zárt társadalom nézetrendszerét is, nyitottan a liberális oldalt értve.

 

A második tengely a demokráciában a legrégebben, és leggyakrabban használt felosztás: a bal- és jobboldal. Ez valójában a gazdasági tengely, én az újraelosztási tengely nevet pontosabbnak tartanám, ha a lényegét akarnám megfogni. A baloldaliak magas közteherviselést, azaz magas adókat szeretnének, amivel az alul lévő rétegeket támogathatják, azaz magas újraelosztásról álmodnak; ezzel szemben a jobboldaliak lopásnak tartják az adókat, tulajdonjogaik megsértését látják benne, ezért kisebb állami beavatkozást szeretnének a vagyoni folyamatokban.

A társadalmi mobilitás nyitottsága biztosítja, hogy a különböző társadalmi rétegek között nagy az átjárás, megvalósul a meritokrácia, míg a zártsága a társadalmi különbségek bebetonozottságát, nepotizmust jelent. A baloldaliság a társadalmi mobilitást, a jobboldaliság a zárt osztályok megtartását preferálja.

 

Ezen a két tengelyen elhelyezve magamat, leginkább centristának (enyhén liberális) és baloldalinak (szélsőségesen) határozhatnám meg. Véleményem szerint szükséges az egyéni önzés közösségi korlátozása. A történelmi fejlődés is ebbe az irányba mutat, ezen a tengelyen egyre jobban elhagyjuk a szélsőségeket. Az egyének szempontjából ideális lenne az anarchia, de az emberi természet miatt szükség van államra, ami korlátozza a visszaéléseket.

Úgy gondolom, hogy a baloldaliság az erős demokrácia letéteményese azzal, hogy az újraelosztás révén erős középosztályt hozhatunk létre, amely annak nélkülözhetetlen alapja. Emberség szempontjából is fontos, azzal, hogy mindenkinek megadjuk az esélyegyenlőséget és lehetőséget, nem csupán a jogot a jobb élethez, szemben a jobb oldallal, ami konzerválni hivatott az osztálykülönbségeket.

 

Említettem még két másik tengelyt -négyről beszéltem eredetileg-, amit még lehet használni, ezek egyike az egyre jelentősebbé váló nacionalista-globalista, a másik a tradicionalista-progresszivista ellentétpárok mentén húzhatóak meg. Ezek jellemzően párba rendezhetőek globalista-fejlődéspárti, illetve nacionalista-hagyománytisztelő síkokra. Amely síkok lefordíthatóak úgy, hogy balliberális és jobboldali nézet, de ez téves, ahogy már korábban leírtam. A tévedést az okozza, hogy összekeverjük ezeket bizonyos államelméleti eszmékkel. Számomra inkább jelenti azt a két sík, hogy a technológiai újítások az emberiség egészének javára fordíthatóknak kell lenniük, illetve a helyi értékeket, hagyományokat, nyelvet fontos megőrizni, az teszi egyedivé, színessé az egyes csoportokat. A globalizmus a közös gondolkodás és fejlődést kell, hogy szolgálja, de a lokalitások önállóságának és kultúrájának a tiszteletével.

 

Elhelyezve magamat ezen a két tengelyen, akkor leginkább centrista vagyok, aki a lokalista-tradicionalista síkra férne inkább rá. Szerintem az első tengelyen a "gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" alapelvet kell szem előtt tartanunk. Legyél nyitott a világra, de változásokat csak kicsiben érdemes kezdeményezni, a közvetlen környezetedre kell odafigyelni. Mindemellett fontosnak tartom a kultúrák ápolását, azok egyediségének megőrzését, egymásmellettiségét, mivel a változatosság gyönyörködtet. A patriotizmust jó dolognak tartom, mivel erősítheti egy közösséghez való tartozás érzését.

A második tengely szempontjából az a véleményem, hogy fontos a fejlődés, de sosem szabad túlzottan hinni benne, fontos a mérsékelt hozzáállás, a folyamatos önkorrekció, mert egyéb esetben túlságosan természetidegenné válik a folyamat, ami -tekintve, hogy a természet részei vagyunk- nem várt következményekkel járhat hosszútávon. A természet működésének egyre pontosabb megfigyelésével lehet jó irányokat venni, viszont folyamatosan figyelni kell annak visszacsatolásaira.

 

Négy tengelyre felfeszíteni egy ember nézeteit még mindig eléggé korlátos, meglehetősen sarkítottan mutatja a valóságot. Igazán nem lehet tengelyekkel pontosan meghatározni senkinek a világlátását, viszont minél több tengelyre hivatkozunk, annál pontosabb képet kaphatunk. Meglehetősen sok tengellyel dolgozik ez az oldal.

 

 

Tőke és ember iránytűje

 

A cégeket egy ideje már jogi személyekként kezeljük. A liberális demokráciák elhozták a jóléti államokat a nyugati társadalmak számára. A neoliberalizmus a vállalatok számára is elhozta a liberalizmust, aminek negatív következményei az egyénekre -téves értelmezésként- a liberális demokráciákba vetett hitet rengette meg. Ennek következményeként a változások kedvezményezettjei az abnormális liberalizációban, annak nagyszámú vesztesei ellentettjében, az autokráciában keresik a választ. Mindkettő szélsőséges megnyilvánulás, ennek köszönhetően mára egyre jellemzőbb folyamat a hagyományos politikai erők meggyengülése, helyenként új autokráciák kialakulása (nevezik hibrid rezsimnek, trolldemokráciának, illiberalizmusnak).

A problémákat a tőke túlzott szabadon engedése váltotta ki. Szét kell választani a kettőt, az emberi szabadságot nem lehet a tőkéhez viszonyítani, a cégeket nem szabadna jogi személyként kezelni. Politikai tengelyekre lefordítva az emberek számára liberális (egyéni szabadságjogok), jobb oldali (kisebb munkát terhelő adók), lokális (nagy önkormányzatiság), tradicionalista (helyi -akár kisebbségi- hagyományok, nyelvek tisztelete) irányokat érdemes szem előtt tartani, addig a tőkére vonatkozóan -annak inhumánus viselkedése miatt-, ezeknek ellentettjei az inkább követendőek. Azaz a tőkével szemben autoriternek kell lenni (az államnak szabályoznia kell őket, megvédve a környezetet, a munkavállalókat); bal oldali politikát kell folytatni (szemben a mai gyakorlattal, erősen meg kell adóztatni -lásd a robotadóztatás ötlete-, amelyet a humán tőkére lehet fordítani); globális (csak globális együttműködéssel lehet fellépni az offshore és egyéb visszásságok ellen, globális szabályok, alapelvek kell, hogy legyenek velük szemben megfogalmazva; viszont bizonyos fejlesztéseknek globálisan elérhetőeknek kell lenniük); és végül a tőkének természetesen a fejlődést, az innovációt kell képviselnie (nem pedig ragaszkodnia elavult technológiákhoz, energiahordozókhoz, mert például az ezekkel járó környezetterhelést nem ők fizetik meg).

Természetesen ezek csupán alapirányok, nem egyszerűsíthető le ilyen könnyen az egész. A lényeg a tőke és ember szétválasztása politikai szemléletünkben. A munkaerő szabad áramlása ne legyen a tőke szabad áramlásának a szinonimája, a kettő nagyon nem ugyanaz.

 

 

Államelméleti eszmék

 

Négy mérsékelt államelméleti eszme időrendi sorrendben: republikanizmus (nem teljes eszme, nincs intézményelmélete), liberalizmus, konzervativizmus és szocializmus.

A téves közbeszéddel szemben ezek államelméleti eszmék, nem emberi vonásokat jelölnek: konzervativizmus nem egyenlő tradicionalizmussal, liberalizmus nem egyenlő toleranciával. Ezen leegyszerűsítésekkel szemben ezek az eszmék sokkal összetettebbek.

 

A republikanizmus alapjai az ókorra visszavezethetőek. Közösségelvű, amely egy előre meghatározott jó célt próbál elérni. A törvények tiszteletét, és a politikai egyenlőséget tartja a legfontosabbnak. Ezzel szemben a liberalizmus -a felvilágosodással megjelenő eszme, annak pozitív emberképét magáévá téve- egyénközpontú, ezért nem fogalmaz meg közös célt, a sikereket az egyéni boldogulástól, ennek a feltételeinek a megteremtésétől, az esélyegyenlőségtől, toleranciától, az egyén szabadságától várja. A konzervativizmus a nagy francia forradalom radikalizmusával szemben létrejövő eszme, a liberalizmussal ellentétben negatív emberképű, nem hisz az ember fejlődésében, ezért fontosnak tartja a hagyománytiszteletet, nem híve az erőszakos változásoknak. Az egyénnel szemben az állami tekintélyben, a jog uralmában hisz. Időben utolsó a szocializmus, amely a kapitalizmussal megjelenő ipari forradalom igazságtalanságaival szemben létrejövő eszme. Ez egy közösségi eszme, amely a munkát teszi legfőbb értékének, és a problémák forrását a tulajdonban látja, ezért a magántulajdon felszámolása, a javak egyenlő elosztása a célja. Ez a vagyoni egyenlőségi eszme ellentettje a konzervativizmus rendiségének, de a hagyományellenessége, tudományba vetett szélsőséges hite is szöges ellentéte annak felfogásával.

 

Ezen alapeszméknek számos irányzata létezik, meglehetősen szerteágazó a kép. A négy fő eszmét a politikai iránytűre felhelyezve, a liberalizmus az egyetlen liberális eszme, a többi inkább hisz a közösségben és annak rendezőelveiben, mint törvény (republikanizmus), vagy jog (konzervativizmus), vagy állam (szocializmus). Természetesen ez egyes irányzattól erőteljesen függ, például egy bolsevizmus teljesen más, mint egy szociáldemokrácia. A szocializmus az egyetlen csak baloldali eszme, a többinek megtalálható bal- és jobboldali változata is. A republikanizmusra jellemző egyfajta baloldaliság, a konzervativizmusra pedig inkább jobboldaliság, de azért széles a paletta. A republikanizmusra és konzervativizmusra a lokalitás és tradicionalitás a jellemző, míg a másik kettőre inkább a globalitás és a fejlődésbe vetett hit.

 

Észrevehetjük, hogy a köznyelvben használt jobboldali megnevezés leginkább a konzervativizmust, a balliberális titulus a szocializmust és a liberalizmust fedi. Tekintve, hogy a szocializmus autoriter, a liberalizmus pedig nem csak baloldali, így a balliberális megnevezés is értelmet nyer, ezzel elkülöníthető a szocializmus autoriterségétől és a liberalizmus jobboldali változataitól.

 

 

Választási rendszerrel felmerülő problémák...

 

A ma létező demokráciák képviseleti demokráciák. Az érvek mellette erősek: sok ember nagyobb 'zaj' nélküli döntéshozatalaihoz érdemes delegálni, a képviselők a felmerülő kérdésekben kompetensebbek lehetnek, mint ez átlagember. A problémát ott látom, hogy az embernek nincs igazi beleszólása abba, hogy kit delegál. Emlékszem, gyerekként az iskolába menet a bátyámmal láttunk választási plakátokat, egy ember arcával és nevével. Akkor láttunk először ilyet. Nem ismertük ezt az embert, így mindkettőnkben zsigerileg kialakult egy antipátia ezzel az emberrel kapcsolatban. Szóval eléd raknak pár embert, aki kitudja milyen ember, és szavazz valamelyikre. Gyerekfejjel visszásnak tűnt ez a gondolat.

 

További probléma, hogy ahány ország, annyi választási rendszer, nincs egy optimális rendszer, emiatt a választási rendszer határozza meg, hogy kit választanak meg, mennyire érvényesül a választói akarat. Ilyen markáns eltéréseket fedezhetünk fel például a többségi- vagy konszenzusos választási rendszerek esetén. Előbbire jó példa a brit, utóbbira a svájci rendszer.

Amíg például a briteknél csak egyéni képviselőket választanak, addig máshol pártlistára is lehet szavazni. A brit rendszer torzságát jól kifejezi, hogy 2015-ben egy 12,6%-os támogatottsággal rendelkező párt egyetlen mandátumot kapott (ez 0,2%-os képviselet), ami elviekben azt jelenti, hogy a választók 12%-a igazi képviselet nélkül maradt. Ez szerintem elfogadhatatlan.

 A német választási rendszer arányos, ahány listás szavazat van, annyi képviselő juthat be egy adott pártból (igaz 5%-os bekerülési küszöbbel), ami már jóval igazságosabb, ha a képviseleti oldalt nézzük. Az viszont már kevésbé kellemes ebben a rendszerben, hogy meg nem választott képviselők is jelentős számban jutnak be a parlamentbe a pártlistának hála.

 

Csupán azzal, hogy egy-, vagy kétfordulóssá teszi az ember a választási rendszert, jelentősen megváltoztathatja azt. Amíg az egyfordulós a legerősebb jelöltnek kedvez, a kettő- vagy többfordulós szisztéma már annak is kedvezhet, aki a kevésbé elutasított. Gondoljunk csak a magyar helyzetre példaként. Ugyanígy, ha pontozni lehetne a pártokat, vagy többes szavazatot leadni, megint a kevésbé elutasítottnak kedvezne. Ebben viszonylag egységes a világ, a többségi szavazást támogatja, azzal, hogy egy helyre lehet egy ikszet tenni. Arra szeretnék ezzel utalni, hogy mivel rengeteg szavazási szisztémát dolgoztak ki már nagyon régen, nem feltétlenül törvényszerű, hogy milyent használunk. Ez egy matematikai probléma, ami konkrétan arról szól, hogy milyen filozófiai szempont szerint akarjuk a népakaratot leginkább érvényesíteni.

 

Bővebben ezzel a következő cikkben foglalkoznék, lehetne még sorolni a kampány- és pártfinanszírozás problémáit is, és egyéb gyakorlati kérdéseket. Itt az elméleti részére helyeztem a hangsúlyt, a választási rendszerek esetlegességére próbáltam felhívni a figyelmet.

 

 

 

Összegzés

A három államforma összehasonlítása

 

Az anarchia kis közösségekben működött, és igazán ott is működhet egyedül. Megvalósítására az izraeli kibucok szolgál példaként, ezek a közösségek is kis méretűek. Nagy közösségben háború és egyéb káosz esetén működhet, viszont ez ideiglenes, jellemzően hamar átveszi a helyét a diktatúra, amely nagyobb szervezettségi fokot képvisel a kezdeti káosznál. Ebből kifolyólag anarchia globálisan kétféleképpen jöhetne létre: egy világégés után, vagy egy olyan 'vírus' segítségével ami megváltoztatja az emberek gondolkodását, azaz disztópiaként vagy utópiaként. Amennyiben nem globális, mindig akadhat külső elnyomó erő.

A történelemben a társadalom fejlődésével alakultak ki a diktatúrák, majd a demokráciák. Ezeknek számos fajtája ismert, rengeteg példával -szemben az anarchiával. A demokráciák kialakulásához már egy fejlettebb, polgárosultabb társadalom kellett, ahogy egy jól működő demokrácia is a polgárosulást segítette elő. Ezen pozitív kölcsönhatással szemben a polgárság és a demokrácia meggyengülése kéz a kézben járt, egyik hanyatlása a másik hanyatlását is okozta, így a diktatúra folyamatosan visszatérő vendég szerepét tölti be. Egy diktatúra legfőbb önellentmondása az lehet, hogy igazán jól működő, prosperáló diktatúrát erős polgárság létrehozásával lehet építeni, de ugyanezen erős polgárság egyben a rendszer felszámolásával is fenyeget, a fokozódó demokráciaigényével.

Vannak erős diktatúrák erős polgársággal és gyenge demokráciák gyenge polgársággal, ennek ellenére a demokrácia alapvetően egy fejlettebb társadalomszervezési szint, amely az emberiség fejlődésével fejlődött ki, és formálódik tovább. Ezért az erős diktatúrák jóléte csak ideig-óráig elégíti ki az embereket, a gyenge demokráciák viszont rendkívül törékenyek.

 

 

A demokrácia kritikáira való válasz

 

A demokráciát számos kritika éri az anarchia szemszögéből. Ilyen az, hogy az állam követi el a legtöbb erőszakot az állampolgáraival szemben, az erőszakszervezeteivel. Viszont, ha ezek nem lennének, nem védene meg senki sem a külső, sem a belső agresszió ellen. További problematikája, hogy nem tudjuk kiválasztani, ezáltal nincs is jó vezető. Nem lehet az a megoldás, hogy akkor nem választunk, mert akkor előbb-utóbb egy meg nem választott lesz majd, aki elfoglalja a vezető pozíciót.

A diktatúra szemszögéből a legjelentősebb kritika abban foglalható össze, hogy az emberek hülyék, képtelenek felismerni a saját érdeküket, illetve sokszor a közösségi érdek elé helyezik a személyes érdekeiket. Ezért kell egy bölcs vezető, vezetőréteg, aki meghatározza a helyes utat. A diktatúra vezetői hatalmuk megtartása érdekében alapvetően érdekelt az emberek hülyítésében, megvezetésében. Hosszútávon ez nem versenyképes a demokráciával szemben, amely igényli az egyéni gondolkodást, látásmódot.

A fenti kritikák egy rosszul működő demokráciával szemben teljesen jogosak, ezért az a legfontosabb feladat, hogy ezeken a problémákon folyamatosan javítsunk, ellenkező esetben mindig lesznek visszacsúszások oligarchiákba, autokráciákba, diktatúrákba.

 

Úgy gondolom, hogy nem helyes, ha a döntést egy állandó vezetőre/vezetőrétegre bízzuk (diktatúra), ahogy az sem, ha senkire (anarchia). A demokrácia a konszenzus tudománya, viszont nem mindegy, hogy a diktatórikus konfrontatív, avagy az anarchista kooperatív elvek érvényesülnek egy döntésben. Előbbi a demokrácia keretein belül a többség zsarnokságát jelenti a kisebbséggel szemben, utóbbi a kevesekre is igyekszik tekintettel lenni. Mindenkit kielégítő döntés nem létezik, de igyekezni kell a közösség és az egyén számára is elfogadható döntést hozni, ahol nem sérülnek bizonyos alapelvek.

 

 

Az egyén és a közösség problémái

 

Az emberek rendkívül sokfélék, formálni lehet az embereket, de változtatni nem lehet őket, bármelyik eszme, amely arra épít, hogy az emberek csak egyfélék lehetnek, és tagadja más meglétet, vagy bármely olyan eszme, amely az emberek teljes átalakításában hisz, nem életszerű. Erre az alapra kell építeni -habár fontos lehet az emberek oktatás általi nemesítése-, el kell fogadni az emberek különbözéségét és különféle motivációit, és amennyire lehetséges, ezeket tiszteletben kell tartani, mert ellenkező esetben egy utópiára építkezünk, aminek a vége az önkény lesz.

Emellett viszont fontos a közösségben való gondolkodás is. A közösségtudat az, amely létrehozhatja a valódi szolidaritást, onnantól az adókat nem kényszernek, hanem közösségi hozzájárulásnak tekintjük. Az erős szociális háló megadja azt a biztonságot, hogy ha mi kerülünk bajba, sem maradunk egyedül. Az elesettek felkarolása közvetetten a saját érdekünk, egy elégedettebb társadalomban az egyén is boldogabb, ahol kevés a nélkülözés, kevesebb a bűnelkövetés is. Az ember társas lény, szüksége van közösségekre. Amire figyelni kell, hogy semmilyen közösség ne váljon kirekesztővé, mert az gyűlölethez vezet, a gyűlölet pedig erőszakhoz.

 

Bizonyos szempontok teljesülése alapján jó lehet mindhárom tárgyalt államforma, ezért alapjában véve nem jobb egyik sem a másiknál, egyik is, másik is lehet jó is, meg rossz is, attól függően, hogy mennyire teljesíti ezeket a bizonyos szempontokat. Ilyen szempont lehet, hogy legyen biztonság, jólét, legyenek alapjogai az embereknek stb. Legfontosabb szempont számomra a hierarchia minimalizálása, mert mindhárom lehet szélsőségesen hierarchikus, de elviekben biztosíthatnak egyenlő jogokat is. Értem ez alatt, hogy például kevésbé hierarchikus az, ha egy cégben a vállalatvezér nem különbözik sok tekintetben a takarítótól (azonos jogokkal rendelkeznek, azonos emberi értéket képviselnek).

Amíg a jó diktatúra kialakítása szinte lehetetlen, ugyanúgy egy működőképes anarchia is utópia. Ugyan ki lehet alakítani jól működő rendszereket, de ezek természetüknél fogva tiszavirág-életűek lesznek (hamar átlépnek a történelmileg is tapasztalt következő államforma lépcsőjére). Ellenben a demokrácia keretein belül van lehetőség a javításra, annak tökéletesítése csak elmélyíti a demokráciát, tartósabbá teszi azt. Ezért tartom ezt a legjobb államformának.

 

Nem mindegy, milyen az a keret, amit létrehozunk magunknak, hiszen az határozza meg az életünket. Ezen politikai keretrendszer tökéletesítése fontos feladat, hiszen ezen keret milyensége határozza meg a tartalmat, azaz segíthet egy kicsivel élhetőbb világ létrehozásában.

A következő fejezetben áttérünk a gyakorlati megközelítésre, néhány javaslatra ezen keret javítására.

 

 

 Államelméleti eszmékről: