Az enneagram az egyik legjobb dolog, amivel az ember élete során megismerkedhet. Nem önmagában az, hanem azért, amiben segíthet, egy nagyszerű eszköz, számos használatra. Titokzatosnak hangzik, a története is meglehetősen homályos. A korai 70-es évektől egészen az ókorig datálják a létrejöttét. Nem lehet tudni ezt biztosan, homályba vész, de talán jobb is ez így. Beatrice Chestnut (egyik legjobb író a témában) szerint régebbi dologról van szó, amit én is osztok, egyszerűen ehhez olyan megfigyelések és ismeretek kellettek, amihez idő kell, és több közelség a természeteshez, ezáltal kevesebb zaj. Az alapkoncepciója sem eléggé modern ehhez, nem eléggé 'tudományos'. Az ismerhető történetét nem részletezném, akit érdekel, utánanézhet, nem ez a lényege.

Akkor még is mi az enneagram? Az emberek leírásának ez az egyik legjobb megközelítése. Megmutatja, hogy mi a motivációik, félelmeik, mindaz, ami a cselekedeteiket motiválják az embereknek, azaz mindannyiunknak. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, így teljesen megérteni csak közelítéssel lehet, de az enneagram elég jól teszi ezt. Megmutatja, hogy a természetnek vannak visszatérő mintái, amiket elég jól be lehet azonosítani, kategorizálni. Az enneagram egy eszköz arra, hogy jobban megismerhessük -és még inkább megérthessük- önmagunkat, az embereket. Az olyan személyiségleíró, és -kategorizáló dolgokkal szemben, mint az MBTI és egyéb személyiségtesztek, vagy a DSM a pszichológiában, ez egy fokkal mélyebb dologra fókuszál. Amíg az előbbiek elsődlegesen a viselkedésre fókuszálnak, addig az enneagram a motivációkat mutatja meg, ami a különböző viselkedéseket okozza, és nem fordítva.

Akkor még is mire használható az enneagram, és mire tanít? Önismeretre, önmagunk megismerésére remek eszköz. Arra, hogy észrevegyük a hibáinkat, vakfoltjainkat, megmutatja a sötét oldalunkat. Ugyanakkor megtanít együttérzőnek is lenni magunk iránt, megtanít arra is, hogy hogyan javíthatunk magunkon, milyen lépéseket tehetünk. Ahogy magunkat jobban megérthetjük, ugyanúgy másokat is megérthetünk általa. Megérthetjük mások perspektíváit, megérthetjük, miért tesznek dolgokat, segít abban, hogy empatikusabbak legyünk. Jobban tudjunk kapcsolódni önmagunkhoz, másokhoz, a szeretteinkhez. A mentális egészség karbantartása nélkülözhetetlen elem a teljes élethez; azoknak, akik hajlandóak elvégezni a belső munkát egy remek eszköz, egy terápia önmagunk számára.

A hivatalos pszichológia nem fogadja el az enneagramot, számukra nem elég tudományos. (Cinikusabb megközelítés szerint azért nem fogadhatják el, mert akkor kevesebb lenne páciensük.) Maradjunk annál, hogy egyszerűen csak nem ismerik eléggé. számos pszichológus használja viszont, mert nagyon jó abban, hogy beazonosítson problémákat, időt spórol meg. Párterápiában talán a leghatékonyabb, mert segít abban, hogy jobban megértsék egymást a párok. Előre tudni lehet, hogy milyen nehézséggel nézhetnek szembe a házasságban, ha tudni lehet a besorolásukat. Akár a pszichológia tanulásához is remek eszköz lehet, remek alapot adhat, mindent a helyére illeszthet. Kicsit pontosan ez a probléma a pszichológiával, hogy nincs alapja -amire építkezni lehet-, erre tökéletes lenne. (Jelenségeket vizsgálnak, de csak találgatják az okát. Teljes megértés nélkül, az okok felfedése nélkül nem lehet jó kezelést nyújtani, holott az okok megmutatásában is nagy segítség lehet az enneagram. Az átlagember megértésében is vannak hiányosságok a pszichológiában, jellemzően akut, vagy markánsabb dolgokkal foglalkoznak leginkább.)

 

A csoportok

A bevezetőmben magasra lett téve a léc, nézzük meg a konkrét működést. A megszokott sorrendet megfordítva, nem a külső viselkedést nézi, hanem a belső motivációkat. Három fő motiváció létezik, ez a harag, a szégyen és a félelem. Ezek hárman határozzák meg a viselkedésünket, és e három alapján jön létre a három nagy csoport. Aszerint, hogy melyik a domináns motiváció a három közül, az alapján dől el, melyik csoportba tartozunk.

A mai tudományos elgondolás szerint az intelligencia az agyban létezik csupán. Ezzel szemben az enneagram három intelligenciát használ, a test, szív és agy intelligenciáját, azaz más szóval a test, a lélek és a szellem hármasságát; így enyhén spirituális dimenziót nyer a tudományossal szemben. Hozzátenném, hogy azért mostanában kezdi felfedezni a tudomány a bél-agy és szív-agy tengelyt is. Attól függően, hogy melyik intelligencia van túlsúlyban, az határozza meg a személyiséget.

Az első csoport tagjai a test intelligenciáját használják, számukra a legfőbb motiváció a harag, mivel a testtel vannak összeköttetésben, ezért a cselekvéssel reagálnak (utána jön a gondolkodás és érzés), az intuícióikat részesítik előnyben. A második csoport esetében a szív intelligenciáját használják elsődlegesen, a legfőbb motivációja a tevékenységeiknek a szégyen, ezért érzéssel reagálnak leginkább (gondolkodás, cselekedés másodlagos), arra hallgatnak. Végül az utolsó csoportban az agy intelligenciáját használják, lényegi motivációjuk a félelem, elsődlegesen gondolkodnak (utána cselekednek és éreznek), cerebrális típusúak.

 

A csoportok tagjai

A hármas tagolódás lentebbi szintekre is érvényes, mindhárom csoportnak három tagja van, azaz összesen kilenc típust különböztetünk meg. Ezek a lényegi kategóriák, nemes egyszerűséggel 1-től 9-ig számozással vannak jelölve a különböző típusok. (Ezekről van hosszú leírás a cikkben.) A működés itt is egyszerű, egy csoporton belül, ha egy másik csoporthoz közelebb esik egy típus, az a másik csoport nagyobb befolyással lehet arra a típusra. Például az 1 típus a test csoportban van, de közvetlenül a szív csoport mellett, azaz elsődlegesen a harag motiválja őket, másodlagosan a szégyen, és legkevésbé a félelem. Minden csoport középső tagja (3, 6, 9) egyben ellentípus is, ami azt jelenti, hogy habár a legfőbb motiváció a csoporttal megegyező, gyakran az el van nyomva, azaz például az érzés csoport közepén elhelyezkedő 3-ok elnyomják az érzéseiket. Eléggé leegyszerűsítő séma ez, de nagyjából ennyi a lényeg.

Ezek a típusok nem kőbe vésettek, hanem dinamikusan mozgó dologról van szó. Ezeket fejezik ki a nyilak, amikor egészséges, vagy stresszes valaki, akkor a nyíllal megfelelően elmozoghat, stresszben a nyíl irányának megfelelően, egészségben azzal szembe megy. Az alaptípusuk nem változik ezzel, csak annyit jelent, hogy stresszben a stressztípusuk legrosszabb tulajdonságait "veszik fel", egészségben az egészségtípusuk legjobb tulajdonságait "veszik fel", anélkül, hogy azoknak a rossz tulajdonságait is megkapnák. Lényegében hasonlíthatnak arra, amerre elmozogtak, de azoknak lehetnek a legrosszabb/legjobb verziói, de nem változik a személyiségük ezzel meg, amint kiegyensúlyozódnak, visszakerülnek a helyükre. Például egy 9 stresszben egy legrosszabb 6-ra hasonlíthat, egészségben egy jó formában lévő 3-ra, de mindig 9 marad.

A harag (/cselekvő/test) csoport tagjai a 8, 9 és 1. A világ nem egy Éden, hibás, és amikor a valóság bekopogtat, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, haraggal, cselekvéssel reagálnak. 8-ok intenzitással, ellenszegüléssel, 9-ek alvással, vagy mással terelik el a figyelmüket, 1-ek frusztrált szervezéssel, rendezéssel. Világnézetük szerint az emberek hülyék, a 8-ok ezért helyre teszik vagy eltűrik őket, 9-ek próbálnak kijönni velük, 1-ek menedzselik, irányítják őket, figyelnek rájuk. 8-ok haragja a legegyértelműbb, 1-ek próbálják visszafogni azt -nem könnyű nekik-, mindketten direktek, ellenben a 9-ekkel, akiknek a haragja rejtett. A 9-ek haragja nem látható (békések), cselekvéseikben kifejezetten inaktívak, ők egyértelműen ellentípusok ebben a csoportban.

Az szégyen/ (/érzelem/szív) csoport tagjai a 2, 3 és 4. A szégyen motiválja őket, ezért folyamatosan az értéküket, szerethetőségüket próbálják bebizonyítani, mert valahol mélyen értéktelennek érzik magukat. Mindegyik elmozog ettől az érzéstől, 2-ek mások felé, 3-ok célok felé, 4-ek maguk felé. Ki akarnak emelkedni, mindenki könnyen lecserélhető, átlagos, de ők nem olyanok, mint mások, 2-ek kedvesek, szerethetőek, szükségesek másoknak 3-ok győztesek, csodálatosak, 4-ek egyediek, autentikusak, elkülönültek. A 2-ek és 4ek érzelmekkel teltek, az érzelmek határozzák meg a cselekedeteiket -túlságosan is-, a 3-ok az értéküket külső dolgokhoz kötik -rajtuk látszik leginkább az értékük bizonyításának a kényszere-, ezért az érzelmeiktől eltávolodtak (ez az ellentípus).

A félelem (/gondolkodó/agy) csoport tagjai az 5, 6, és 7. Érdekes módon, ránézésre náluk a félelem egyértelműen a 6-okon látszik, a másik kettőn nem igazán. Az 5-ök az érzelmektől, a 6-ok a létezéstől, a 7-ek a fájdalomtól félnek. Az 5-ök számára a külső világ veszélyes hely, ezért izolálnak és felkészülnek (információgyűjtéssel), a 6-ok szerint is veszélyes hely a világ, ezért felkészülnek (tervekkel), és támogatást keresnek mások által, csoportokhoz kötődnek, a 7-ek számára a belső világ, az érzelmek a veszélyesek, ezért a külső világban keresnek menedéket, elterelik a figyelmüket. Amiben megmutatkozik a 6-ok ellentípus volta az a gondolkodás, míg az 5-ök nagy tudásúak és racionálisak, a 7-ek gyors gondolkodásúak, tervezők, addig a 6-ok félelmei károsan hatnak a kritikus gondolkodásukra (ettől függetlenül kiváló problémamegoldók, tehát képesek gondolkodni).

 

A típusok

Leggyorsabban bemutatni a típusokat úgy lehet, ha az nézzük, milyen energia van mögöttük.
Az 1-eknek apai energiájuk van, ők azok, akik felelősségteljesek, és a gyerekeiket is erre nevelik.
A 2-eknek anyai energiájuk van, ők azok, akik a szeretetet hozzák, gondoskodnak a gyerekeikről.
A 3-okban az elsőszülött gyerek energiája van, akik a szüleik figyelmére vágynak, elérnek dolgokat.
A 4-ekben a másodszülött gyerek energiája lakozik, testvérük árnyékában azt keresik, hogy miben lehetnek jók.
...Itt van egy törésvonal az enneagramban. A családból való kilépés van itt, a kortársak közösségébe.
Az 5-öknek kisgyermek energiájuk van, érzelmileg már elszakadnak a családtól, de nem tagjai még a közösségnek.
A 6-oknak gyerek energiájuk van, ők maguk a közösség, nagyon jól beilleszkedtek.
A 7-eknek ifjú energiájuk van, ők már eltávolodnak a többiektől, kalandokat keresnek.
A 8-oknak felnőtt energiájuk van, akik még távolabb kerülnek, saját családdal rendelkeznek már.
A 9-eknek pedig kisbaba vagy öregember energiájuk van. Ők már/még nem vesznek részt a játékban.

 

 

1 - A perfekcionista (bűnük a harag)

Az 1-ek gyerekként saját magaduk szülei voltak, önmagukat nevelték, igyekeztek mindig jók lenni. Jól viselkednek, a jót teszik, így a szüleiknek nem kell ezt tenniük. Ezzel elkerülik a konfliktusok és hibáztatás fájdalmát, ha magukat megnevelik, másnak nem kell ezt tennie. Önvédelem ez a haragos szülővel szemben; nem kell, hogy az legyen, magukkal szemben azok. Számukra a világ szervezetlen, tökéletlen, és benne sok embernek nincs morális értékítélete ahhoz, hogy a helyes dolgokat tegyék. Etikusak, dedikáltak, odaadóak, megbízhatóak; motiváltak a vággyal, hogy helyes módon éljenek, jó emberek legyenek, ezáltal tisztelve legyenek, elkerüljék a hibáztatást. Szülőnek vannak tervezve, hiszen felelősségteljesek, a helyes dolgot teszik, egyenes, figyelmes, tudatos, megfontolt, céltudatos, hűséges, elkötelezett emberek, akik fejleszteni akarják magukat, a kapcsolatot, a gyerekeket; ők a ragasztók, akik a családot egyben tartják. Mentorok és tanárok, akik kitapasztalták, hogyan a legjobb csinálni dolgokat, és ezt mások számára is meg akarhatják osztani, hogy előnyére váljon azoknak is. A beszédstílusuk kicsit prédikálós lehet, és időnként túljavítóak, ezért félreérthetőek lehetnek a szándékaik; sokaknak kontrollálónak, túlságosan kritikusnak érződhetnek emiatt.

Ők a legfelelősségteljesebb emberek, túlfejlett belső kritikájuk (inner critic) folyamatosan ostorozza őket, hogy jól és helyesen cselekedjenek. Nem csak tenni akarják az általuk helyesnek vélt dolgokat, de olyannak is akarnak látszani, a mintapolgárnak, akinek cselekedetei követendő példa mások számára. Belső kritikájuk éles szemű őrmesterként figyel minden apró részletre, a perfekció sem elég tökéletes számukra. Ez a hibátlanság a közvetlen környezetükre is kisugárzik: szeretnek rendet tartani maguk körül. Nem csak másoknak akarnak példaként szolgálni, hanem -akár kéretlenül is- meg akarják mutatni másoknak, hogy mi a helyes cselekedet, mit hogyan kell jól csinálni. Éles belső kritikájuk kisugározhat másokra, erős kritikával illethetik a környezetükben élőket, habár nem akarnak durvák lenni -hiszen az nem felelne meg annak a jó képnek, amit magukról festeni szeretnének-, de belső haragjuk kiszivároghat. Próbálják ezt a haragot elfojtani, de nem mindig képesek erre, leginkább frusztrációként mutatkozhat meg. A haragjukat kontrollálni akarják, le akarnak nyugodni; néha kell nekik idő, hogy az érzelmeiket át tudják élni, ezért stresszes szituációban visszavonulhatnak, gondolataikba merülve kereshetik a megoldást.

A hibázástól való félelem, a tökéletlenség félelme jellemzi őket, elfelejtik, hogy senki sem tökéletes. A fókuszuk a hibákon, nem látják a jó dolgokat, csak a hibákat, száz jó helyett is csak az egy rosszat. Ilyenkor nem önmaguk, hanem a környezetük hibáira koncentrálnak, és ezáltal a belső nyomást leengedik, kicsit szabadulnak az önkritika fojtogatásától. Az értéktelenség érzése lehet mindez mögött; az az érzésük, hogy hibásak, ezért javítaniuk kell magukon. Ilyenkor a fókusz magukon van, de ezt a fókuszt a környezetükre is kitolhatják, és elkezdhetik azt javítani, ezáltal kritikusnak mutatkoznak meg a környezetük iránt, amit az erős önkritikájuk kiegyenlítésére használnak, azt szüneteltetik. Ilyenkor lehetnek intoleránsak, rugalmatlanok, ítélkezőek, mindent és mindenkit kijavítók.

Magasan szervezettek, módszeresek, precízen mindenre figyelnek, a részletekben könnyen elmerülnek, hiszen mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez utóbbi idealista hozzáállásukból ered, úgy gondolják, a tökéletesség elérhető, törekednek erre, emiatt terelődik a figyelmük arra, ami defektes, sosem lesznek elégedettek. Szellemesek, száraz humorúak, ugyanakkor könnyen irritálható, néha neheztelő emberek. Csapatban nehezen dolgoznak, gyakran egyedüli felnőttnek érzik magukat, ezért azt érezhetik, hogy nem tartoznak a csoporthoz. Szolgálatkészek, de ha azt érzik, hogy mások cserbenhagyják, akkor átvehetik a kontrollt, és maguk csinálnak mindent. Látják mások teendőit, és nem értik, hogy miért nem teszik, amit kell, nem tudják, hogy más nem érzi ugyanazt a bűntudatot, mint ők. Emiatt frusztráltak lehetnek, és megpróbálhatják ráerőszakolni másokra a felelősségteljességüket.

Jó ítélőképességűek, de könnyen ítélkezőek, akik a véleményükhöz, igazukhoz makacsul ragaszkodnak, nehéz őket meggyőzni. Nehezen fogadnak kritikát, mintha a belső rottweilerüket -az önkritikát- támadásra ingerelnék. Emiatt reaktívak, defenzívek, nem akarnak rossznak, felelőtlennek látszani. Hibákra való rámutatásra, alapvető értékeik megsértésére, személyes szemrehányásokra negatívan reagálhatnak. Saját magukkal szemben nagyok az elvárásaik, ezért a kritika számukra csupán dob még egy lapát szenet a tűzre. Azoknak, akiknek ilyen magas elvárásaik vannak magukkal szemben, még emelni a lécet igencsak megterhelő lehet, érthető, hogy nem veszik ezt jó néven, így is túlterheltek önmaguk kritikájával. Mivelhogy a hibáikra koncentrálnak, ezért magukban nem látják a pozitívat, a jót, csak a defekteset. Emiatt az önbecsülésük sérülékeny, könnyen sérülhet kritika hatására.

 

Alacsony szinten

Ilyenkor sokban hasonlítanak egy egészségtelen 4-hez, legfőbb félelmük rossznak lenni, az az érzés, hogy alapjaiban, lényegükben rossz, hibás valami velük. Ugyanúgy (mint 4-ek) kívülállónak, meg nem értettnek érzik magukat, hiszen mindenki szórakozik, miközben ők megcsinálják, amit kell, mindenki korán hazamegy, de nem ők, még mások után takarítanak. Ráadásul azt látják, hogy mindenki haragosnak gondolja őket, amikor csak a dolgokat szeretnék rendben tudni. Neheztelő, irigy, keserű attitűd jelenhet meg, nyerssé válhatnak, önbizalmuk eshet. El akarnak menekülni az unalmas feladatok elől, azt érzik, hogy túlélnek, de nem élnek. Depresszívvé, túlérzékennyé válnak, a negatív dolgokra koncentrálnak, mi nem stimmel az elképzeltekhez képest (idealisták).

Test típusúak, ezért intuitívan gondolják, hogy igazuk van, emiatt nem lehet meggyőzni őket az ellenkezőjéről, hamarabb hagyják a másikat faképnél. Rugalmatlanságuk miatt nem látják az egyéb lehetséges megoldásokat; szkeptikusak, kételkedőek lehetnek mások képességeiben, alkalmasságában. Mikromenedzsmentet használhatnak, mindent a kezükben szeretnének tudni tartani, de a felelősség delegálásának a hiánya miatt túlterhelté válhatnak, mert nem tudják, mikor elég jó valami. Nehéz együttdolgozni egy ilyen merev személlyel, sosem lesz a másik elég jó, csalódást okoz mindig.

Önkritikát belül folyamatosan hallják, ott van ez a haragos arc bennük, ami folyamatosan dirigál, és ezt reflektálják a külvilágba. Nehéz lehet nekik azt látni, hogy más nem hallja ezt a szülői hangot a fejében, ha meg igen, miért nem engedelmeskednek? Ezért önigazolóak, folyamatosan arra fókuszálnak, hogy másnak mit kellene csinálnia, hogyan viselkednie, és hibáztatják azokat nemtörődömségükért. Nem tudatosak a haragjuk hatására, hogy az hogyan hat másokra, mennyire lehet destruktív, és esetenként ijesztő. Rugalmatlanság, merevség, makacsság, intoleránsság jellemzi őket, nehezen vannak belátással bármire is. Kevésbé tudják a reakcióikat kezelni, erősen reaktívak, feszültek, változékonyak, labilisak. A szokványosnál is több harag van bennük, nagyon kritikusak, könnyen ítélkezőek, nyersek, meg nem bocsátóak, büntetőek, vádlók, szigorúak magukkal és másokkal szemben is. A legkisebb dolgok is provokálhatják (nem korrektül elhelyezett, előhagyott dolgok, zár nyitva hagyása, kulcs nem a helyén stb.); minden probléma lehet, mindenhol problémát és rossz viselkedést látnak.

 

Magas szinten

Amikor egészségesek, 7-ekhez hasonló tulajdonságokat vesznek fel, kevésbé lesznek merevek. Lehetőségekre, változatosságra, ötletekre, ideákra, más perspektívákra nyitottakká válnak, kevésbé fekete-fehér a látásmódjuk. Spontánabbak, optimistábbak lehetnek, könnyűséget, vidámságot, mókát, spontán humort megengednek maguknak a komolyság mellett; kiengednek kicsit, nevethetnek magukon. Enyhíthetik a belső kritikát, ezáltal együttérzőbbek lesznek maguk és mások felé. Öntudatosabbak, jobban támogatnak másokat, ösztönzőek, viccesek, ellazultak; igazán együttérző, jó emberek (számukra elég, ha tisztességesnek tartják őket). Jobban a csoportra fókuszálnak, nem magukra, hogy ők mit tettek. Vezetőnek, tanárnak remekek, mert nagyon felelősségteljesek.

Megértik, hogy a tökéletlenség, a váratlan problémák a teljes élet részei (például egy jó házasságnak is vannak kihívásai), harag helyett elfogadása ezeknek. Elfogadják az életet olyannak, amilyen, megfigyelik a belső negatív válaszukat, és mielőtt kinyilvánítanák, dönthetnek úgy, hogy kritizálás és javítás helyett csak hagyják, hogy megtörténjenek dolgok. Felismerik, hogy néhány probléma túl van a határaikon, amin lehet, javítanak, a többiben elfogadják azt, ami van. A belső kritikát megérteni, azzal megbarátkozni és a hatását csökkenteni igyekeznek, a belső rottweilerjük aludhat kicsit. Haragjukra nem lesznek tovább vakok, haraggal kapcsolatba kerülve nem lesznek annak rabjai, produktivitásba csatornázhatják annak erejét. Mindig észlelőek, és fókuszáltak, jelen vannak. Kinyilvánítanak méltóságot, türelmet, és békés elfogadását annak, hogy ők és mindenki más tökéletes a tökéletlenségükben, és hogy néha a legjobb dolgok hibából keletkeznek.

 

Vakfoltok

-harag jelenléte
Tudják, hogy néha haragosak, de nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire látják ezt rajtuk mások. Az idealizmusuk (a világ jobb kellene, hogy legyen) elvezet csalódáshoz, ez pedig, frusztrációhoz, ami a harag egy formája. Nem akarnak mérgesek lenni, mert nem jó dolog (haragosak magukra, mert haragosak). Törekednek jónak lenni, próbálják elfedni a haragjukat, de az időről-időre kicsap. Ahelyett, hogy megpróbálnák -sikertelenül- elfojtani, el kell fogadniuk a haragjukat, mert nem mindig rossz, időnként helye van, és elfogadás nélkül nincs elengedés sem. Amikor el tudják fogadni, akkor kezelni is tudják, átcsatornázhatják produktív tevékenységbe az erejét.

-túlzott kritikusság, és ennek másokra való hatása
Alapvetően segíteni próbálnak ezzel, informálni másokat a helyesről; de az emberek általában nem szeretik a kritikát (leginkább pont ők azok, akik legkevésbé sem szeretik). Időként papolósak tudnak lenni, és ha nem ér célt a prédikáció, akkor haraggal reagálhatnak. Frusztrációjukat néha szavak nélkül, fintorgásokkal fejezik ki. Viselkedésükkel tiszteletlenek a másik felé, és ez a rossz kommunikáció visszacsaphat, az emberek lázadhatnak ez ellen. A morális magaslatról le kell jönniük, ha érdemben akarnak kapcsolódni másokkal.

-önkritika
Keménynek kell lenniük magukkal szemben, ahhoz, hogy jók legyenek, hibátlanok. Felelősségteljesek, ezért alapvetően jó emberek, de ezt nem érzik. Mindenki más becsülheti őket, ők magukat akkor sem, önértékelésük alacsony. Látniuk kell, hogy senki sem tökéletes, mindenki hibázik, ez alól ők sem kivételek. Meg kell maguknak engedniük azt, hogy olyanok legyenek, mint bárki más, tökéletlenek, de úgy is egészek. Az emberek többre becsülik azt, ha valaki elismeri a gyöngeségeit, ezért a másokhoz való kapcsolódásban is többet érhet, ha a tökéletesség ábrázata helyett mernek hibázni.

-érzések és impulzusok elfojtása
Érzelemmentesnek tűnhetnek, számukra a produktivitás fontosabb, mint az érzelmek. Nincs idejük érzelmekre, teszik inkább a fontos dolgunkat, teendőket. Gyakorlatiasak, közömbösek, elnyomják az érzéseiket. Kis gőzt nem árt néha kiengedniük, az érzelmekkel törődniük, egyébként később halmozottan jelentkezhetnek ezek, stresszesen túlérzékennyé válhatnak. Ahogy a haragot, úgy egyéb érzelmeket is érdemes észrevenniük, elfogadniuk. Másokkal való kapcsolatban is fontos szerepe van az érzelmeknek, tudniuk kell megnyílni.

-merevség
Számukra egyetlen helyes út létezik bizonyos tevékenységek elvégzéséhez, mereven ragaszkodhatnak ehhez, nincsenek árnyalatok. Fekete-fehér látásmódjuk van, vannak 'jó' és 'rossz' irányai a dolgoknak. Szabályok megreformálása ellenkezést válthat ki belőlük, meglehetősen maródiak. Makacsul ragaszkodnak a régihez, a beválthoz, nem nyitottak semmi újra. Rugalmatlanságuk gátjai lehetnek a fejlődésnek a munkában, ahogy a kapcsolataikban is.

-vakációra, pihenésre, mókára, kikapcsolódásra való igény
Valakinek tartania kell a vállán a világot, ahhoz, hogy működjenek a dolgok -ezek lennének ők. Ebbe a munkába nem fér bele a pihenés, a világ nem állhat meg. Számukra ugyanúgy szükség van a kikapcsolódásra, mint bárki másnak. Időnként fel kell tölteni az elemeket, a világ nem fog közben megállni.

 

Kapcsolatokban

Értékelik az olyan partnert, aki hűséges, elkötelezett, és lehet számítani rá -azaz ugyanazt várják, amit nyújtanak. Dedikált, felelősségteljes, stabil barát, aki dolgozik a kapcsolatain. Pontosan tudják, hogy mit akarnak egy kapcsolattól, átgondolás nélkül nem lépnek kapcsolatokba, ha nem tartják megfelelőnek, hanyagolják. Őszinteséget, tisztességet becsülik, frusztráltak, ha valaki nem őszinte vagy felelősségteljes, a káoszt nem kedvelik (lehet a gyerek vagy társ igen). Feltétel nélküli szeretetet szeretnének, de nem érzik, hogy értékesek ehhez, vagy más nem elég értékes ahhoz, hogy megkapja ezt tőlük. Idealizmusuk probléma lehet, a túl magas elvárások eltávolíthatják őket másoktól, mert nem találják a dolgokat elég jónak, és haragot szülhet bennük az, hogy mást gondoltak, mint a valóság. A magas elvárások mellett másik probléma lehet, hogy vannak számukra megkérdőjelezhetetlen dolgok. A kapcsolatok lényege a kompromisszum, de ha nem lehet tárgyalni ezekről, akkor hol a kapcsolat? Bizonytalan ideák helyett meg kell tanulniuk megelégedni a tökéletlenséggel magukban és másokban, egészségesebb szinten jobban elfogadják a dolgokat úgy, ahogy vannak.

Felelősségteljesek, a helyes dolgot csinálják, ezért gyakran természetes vezetők a családstruktúrában. Ők azok, akire lehet számítani, ők a ragasztók, akik a családot egyben tartják. Maximalizmusukat átviszik a kapcsolataikra is, fejleszteni akarják a kapcsolatot, a gyerekeket (mentorok/tanárok), szülőnek vannak tervezve. Ez alapvetően egy jó dolog, de nem mindenki akar folyamatos fejlődést, vannak, akik inkább csak élvezni szeretnék a kapcsolatot. Másban kialakulhat az az érzet, hogy folyamatosan elégedetlenek, hogy számukra sosem elég jók a dolgok, azaz, hogy ő nem elég jó nekik. Elkötelezettek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy mindenki szüksége ki legyen elégítve, problémák meg legyenek oldva; azaz cselekedetek által fejlesztik a kapcsolatot. Eközben viszont morális fölény érződhet, az érződhet, hogy a másikkal van probléma azért, mert máshogy akarhatja fejleszteni a kapcsolatot (például érzelmekkel). Érzelmeiket nehezebben artikulálják. Őszinték akarnak lenni, de közben kedvesek is; javítani akarnak, de nem akarnak nyersek lenni. Ezért visszafoghatják magukat, ami miatt neheztelés épül fel bennük.

Konfliktusforrásként szolgálhat, hogy önérvényesítőek, merev preferenciákkal. A jó dolgot akarják tenni, de ez egy szubjektív fogalom, a jó az, ahogy ők előnyben részesítenek dolgokat. Mindenki mást preferál, és ilyen módon egyedül maradhatnak a helyes dolgokkal. Jellemző rájuk, hogy csatákat nyernek, de háborút veszítenek; akaratukat érvényesítik, de hosszú távú céljaikat (szerető család) elveszítik közben. Engedelmességet várhatnak el, ha ez nincs, intenzitást feltolhatják a parancsoknál. Gyereknevelésben nem szabad elfelejteniük, hogy a szabályok kapcsolat nélkül mindig lázadáshoz vezetnek.

Intimitásban mechanikusak lehetnek (mintha egy kötelező teendő lenne), a kapcsolatot kikapcsolódásnak láthatják a világ dolgaiból. Esetenként erős nyomást érezhetnek, próbálnak a tökéletes partner lenni, de ez visszasülhet, mert nincs relaxáció, ami az intimitásban fontos lenne, anélkül nem tudnak igazán odafigyelni a másikra. Képesek ellazulni egy kapcsolatban, és olyankor megmutathatják az igazi énjüket, érzéseiket.

 

2 - A segítő (bűnük a büszkeség)

Gyerekként ők lehetnek azok, akik segítőkészként mutatkoznak meg, hogy anyu és apu észrevegye, büszke legyen rájuk, hogy milyen ügyesek. Akkor érzik magukat értékesnek, ha szerethetőek, nélkülözhetetlenek mások számára, ezért a figyelmük középpontjában a kapcsolatok állnak. Legnagyobb félelmük az, ha nem kellenek másoknak, arra vágynak, hogy igazán szeretve, akarva érezzék magukat, bennfentes akar lenni mások életében. Világnézetük szerint mindenkinek van szüksége, és mindent megtesznek, hogy bizonyos személyek teljesnek érezzék magukat; illetve részese akarnak lenni mások terhének cipelésében, a világot jobbá akarják tenni. Nézetük szerint kétféle ember létezik: aki szereti, és aki még nem ismer eléggé jól őket. Legfőbb vágyuk, hogy kelljenek másoknak, értékesek, kedveltek, méltányoltak legyenek, ezáltal értékesnek érezzék magukat. Természetesen másoknak is vannak ilyen vágyai, de nem forog ekörül az életük. Ők azon dolgoznak, hogy jó, szerethető, kedves emberek legyenek, minden, ami vonzóvá teheti őket. Emellett kerülnek mindent, ami rossz fényt vethet rájuk, elkerülik a kínos dolgokat, ami szégyent okozhat, konfliktusokat, igyekeznek embereknek csalódást véletlenül sem okozni és a szociális normákat követni.

A reflektort másra irányítják, hogy más érezze magát különlegesnek, így ők maguk is azzá válhatnak. Figyelmük radarjai arra irányulnak, hogy érzékeljék és tudják, kinek és mire van szüksége, azért, hogy támogassák őket. Ez az ő speciális képességük. Jól olvassák az embereket, 'hízelgés' által kapcsolódnak másokhoz -azaz másokra fókuszálják a figyelmüket-, szívességeket tesznek mások számára, és egyéb interperszonális viselkedés (pl. melegség, szívélyesség, ami néha őszinte, máskor nem) formájában nyerik el más szimpátiáját. Ez jó érzés lehet a másiknak, de ez egy stratégia -hogy szükségesnek érezzék magukat-, amit túl is tolhatnak, néha érzelmileg agresszívak, sőt üldözőek lehetnek. Büszkeség van emögött, azt gondolják, nélkülük más nem boldogulna olyan jól, szükségük van rájuk. A büszkeséget nem látják magukon (hiszen alázat kellene ahhoz, hogy hibáikat lássák, ami az ellenkezője), azt gondolják, csak segíteni akarnak, csak adni, csak hasznosnak lenni, és nem érzik a morális felsőbbrendűség pózát a hozzáállásukban. Frusztráltak lehetnek, ha a szükségleteiket nem olvassák és elégítik ki, holott sokszor nehezükre esik kimutatni a szükségleteiket, sőt ők sincsenek ezzel pontosan tisztában, hogy mik azok, csak azt tudják, hogy nem kellően szeretettnek, elhanyagoltnak, távolinak érzik magukat. A másiktól várják, hogy kijavítsa ezt, de a másik azt sem tudja, hogy probléma van, mivel nem szóban fejezik ki igényeiket. Ehelyett elvárhatják, hogy más olvasson a fejükben -hiszen ők jól olvassák az embereket, és ezt várják viszont-, hogy mi kellhet, és megtegyék ezeket a dolgokat, a szükségleteiket kielégítsék. Végül bezárkózhatnak, és nem mondják el, hogy mit történik belül, mert a másiknak tudnia kellene, ha nem tudja, ez megdöbbentheti őket, mert ők tudni szokták mások igényeit.

Társaságkedvelőek, barátkozósak, kedvesek, adakozóak, törődőek, együttérzőek, gyengédek, másokra fókuszálnak, ezáltal másokat magukhoz kötnek (majdnem mindenki szereti a dicséretet, figyelmet), és ezen keresztül értékesnek érzik magukat. A dolgok közepe felé mozognak, általában sok barátjuk van, gyakran a szociális csoport középpontjában. A háttérben a személyközi dinamikákat érdekük szerint formálhatják. Együttérzőek, és segítőkészek, hasznos tanácsokat adhatnak, amiknél elvárhatják, hogy mások megfogadják. Nehezükre eshet nemet mondaniuk, mert úgy érzik, valakit cserbenhagytak; könnyen belekeverednek mások életébe.

 

Alacsony szinten

Legfőbb félelmük az, ha nem kellenek másnak, elhagyottak, elutasítottak, ha alapjaikban értéktelennek vélik őket. Ezért az értéküket azzal bizonyítják, hogy mások szükségleteit kielégítik, kellemesek és megnyerőek, és ezáltal kellenek másoknak. Szükség van rájuk, tehát van értékük, de mi van akkor, ha ezt nem ezt érzékelik, főleg a legfontosabbaktól? Ekkor felzavartak, idegesek lesznek, pánikolhatnak, hogy nem kellenek, nincsenek megbecsülve. Kihasználva érezhetik magukat, hiszen olyan sok mindent csináltak másoknak, minden köszönet nélkül, és amikor nekik lenne szükségük, akkor senki sem támogatja őket. Manipulálva érezhetik magukat, holott ők lesznek a 'mester manipulátorok', akik rejtett stratégiákat használhatnak arra, hogy tudassák, nem érzik magukat megbecsülve. Használhatnak bűntudatot, hibáztatást, szégyent, ahhoz, hogy kontrolláljanak másokat. Ők teljesen vakok lehetnek azokra a taktikákra, amiket alkalmazhatnak, hogy a szükségleteiket megkapják másoktól. Az értéküket onnan merítik, hogy más szükségleteit elégítik ki, ezért ez nem lehet fordítva, illetve túl agresszívnak érzik egy szükség kommunikálását, önzőnek tűnik vágyakkal rendelkezni, szégyenlik kifejezni ezt (részben büszkeségből). Akkor érzik magukat kényelemben, ha a figyelem másokon van, szeretteik érdekéért nagyon is ki tudnak állni.

Mivel megnyerőek akarnak lenni, az nem esik jól számukra, ha nem értékelik, vagy kritizálják őket (érzékenyek rá), akkor megbántva érzik magukat -gyakran lesznek azok, mert sokat adnak-, és frusztrálttá válhatnak. Azt érzik, ők gondoskodnak mindenkiről, és senki nem figyel rájuk, gondoskodik róluk. Kirekesztettnek érezhetik magukat, hiába adnak, sokszor nincs jutalom ezért. Amikor stresszesek, elkezdenek haragosak lenni, és repedések keletkeznek a kedves, érzelmes, baráti külsőn. Amikor ebbe a pszichológiailag kétségbeesett állapotba kerülnek, tesznek róla, hogy mások érezzék magukat felelősnek, amíg mások nem is érthetik mi történt, hiszen nem tudnak gondolatot olvasni. (Másoknak már az vált normává, hogy segítőkészek, és azt hiszik, ezt örömmel teszik.)

Amikor szeretetlennek érzik magukat 8-okhoz hasonlóvá válhatnak, és sokszor direktek, vokálisak lesznek (a korábbi indirekt vagy csöndes helyett), mogorvák lesznek, és elmondják, hogy mi mindent tettek a másikért. Teljes erőt is használhatnak, hogy megkapják, amit akarnak, de nem vállalnak felelősséget ezért; dominánssá, dominálóvá, mérgessé, követelődzővé válhatnak, kijárhatnak magukért. Megpróbálhatják a szituációt kontrollálni, elkezdhetnek nem megbízni másokban, izolálni magukat.

Néha -ha nagyon megbántva érzik magukat- visszavonulttá válnak, és csak arckifejezéssel, ráutaló viselkedéssel, duzzogással, elkülönüléssel, leválással, csönddel veréssel, távolságtartással mutatják neheztelésüket. Szeretet keresnek, és ezért adnak, de ha nem érzik ezt, megfordítják, és tesznek róla, hogy egy csepp szeretetet se érezzen a másik. Nem azért, hogy büntessen -habár más így érezheti, és azt, hogy manipulálva van. Szemben a szokványos taktikával -ami a célzás, sejtetés- kontrollálóvá, és főnökösködővé válhatnak. Amikor visszavonják a szeretetet és támogatást, nem jelenti azt, hogy nem szeretnek, csak a figyelmet, gyengédséget, a szeretet külső demonstrációját vonják vissza, hidegek lesznek, így válaszolnak arra az érzésre, hogy készpénznek vették a törődését. Irritáltak lehetnek, ha nem veszed figyelembe, méltányolod a tanácsukat, erőfeszítésüket.

 

Magas szinten

A fejlődés útjára akkor lépnek, amikor -ahelyett, hogy mások szükségleteire fókuszálnak, és hogy hogyan lehetek megnyerőek mások számára- a 4-ekhez hasonlóan elkezdenek figyelni saját magukra, arra, hogy ők mit akarnak, mit szeretnek, mit akarnak kezdeni a saját szabadidejükkel. Nincs szükségük mások megerősítésére, elismerésére, és arra a tudatalatti igényre, hogy figyelmet, szeretetet kapjanak. Megkülönböztetik magukat a szeretteiktől, önmaguk lesznek, saját álmokkal, preferenciákkal. Kreatívabbak, művészibbek, hallgatnak a belső hangjaikra, individuálisabbá válnak, jobban meg tudják magukat másoktól különböztetni. Kialakítják a személyes és hivatás víziójukat és céljaikat, arra fókuszálnak, hogy mit akarnak az életben. Ismerik magukat, kifejezik magukat, kapcsolatban vannak a saját érzéseikkel, szükségleteikkel, azt csinálják, amit szeretnek.

A határaikat kiépítik, tudnak nemet mondani, abbahagyják maguk elhanyagolását másokért, összhangot teremtenek másokkal, önmaguk elvesztése nélkül. Ahelyett, hogy ösztönösen mindenki segítségére sietnének, és mindenre igent mondanának, rájönnek, hogy nem kell mindenkivel kapcsolódni, nem kell mindenkit megmenteni, hozhatnak tudatos döntést, így amikor adnak, akkor ezt altruisztikusan teszik, anélkül, hogy bármit várnának viszont, adnak, mert ez a helyes éppen. Mások határaira is tudatosabbak lesznek, nem akarnak megmentők lenni kéretlenül. Elfogadják a saját magányukat, hogy néha jó kicsit izolálódni (nehéz, mert a legkapcsolódóbbak), magukkal akarnak kapcsolatba lépni, és emellett törődni másokkal.

Öntudatossá válnak, gyengéd, alázatos, befogadó, mélyen együttérző, diplomatikus, nagylelkű, támogató, anélkül, hogy bármit is várna cserébe. Nem érzik szükségét az önértékük megerősítésének azáltal, hogy másokkal megkedveltetik magukat, nem formálják mások életét. Rájönnek, hogy értékesek, de nem azért, amit tesznek másoknak, vagy hogy milyen fontosak másoknak, hanem mert léteznek. Egyszerűen adnak, hogy közvetlenül kifejezzék a szeretetet, amivel telve vannak; a melegségük érzete vonzzák másokat hozzájuk. Erre vannak tervezve, hogy melegséget hozzanak a világba, még a nem szerethetőket is képesek szeretni.

 

Vakfoltok

-adni, hogy kapjanak:
Valószínűleg nem gondolnak erre, mint stratégia, de sokszor az, hogy elérjék, hogy az embereket kedveljék őket. Számukra ez az egyik útja, hogy értéket találjanak magukban. Nehéz nekik a szükségleteiket kimondani, önzőnek érzik. Ezért szolgálnak, hogy nélkülözhetetlenek legyenek, és akkor más is gondoskodni akar majd róluk, nem kell kimondani, majd a másik akarja ezt. Némi büszkeség is van ebben, az emberek nem segíthetnek nekik, de ők igen, azért vannak. Néha azért adnak, hogy kontrollt szerezzenek a környezetben, döntésekben. Mások láthatják ezt a vakfoltot, az indirekt lekötelezést manipulációnak érezhetik.

-manipulálni dolgokat azért, hogy kérés nélkül is megkapják, amit akarnak
Nem érzik ezt, fordítva érzik, kihasználtnak érzik magukat. Ártalmatlan (azaz nem tudatos, nem rosszindulatú) változtatások a háttérben, bizonyos célért. El akarják kerülni az elutasítást, és szeretnék megkapni, amit akarnak a környezet formálásával, rejtett módokon (bűntudat keltése, ösztönzők, jutalom adása, különleges figyelmet adása, vagy szeretetet megvonása).

-mi az érzésük és szükségük az adott pillanatban (ha megkérdezik: nincs)
Gyakran elveszítik a kontaktust az érzelmeikkel, mert másoké fontosabbnak tűnik számukra. Nagyon érzelmesek tudnak lenni, de tudattalanul elkerülik a saját érzéseiket, gyakran azért, hogy összehangolják magukat másokkal. Késztetést éreznek, hogy segítsenek, mert így lesz értékük, ezért a saját szükségletükre nehéz fókuszálniuk, mert akkor nem biztos, hogy segíteni akarnának mindig.

-szomorúság és harag jelenléte és okai az életükben
Nem érezhetik, hogyan éreznek az életben. Konstans boldog, feldobott, pozitív módban akarnak lenni, mert az emberek ehhez vonzódnak, nem egy depresszióshoz. Az élénk külső alatt gyakran érezhetik magukat nagyon szomorúnak, meg nem értettnek, azt, hogy az emberek kihasználják őket, nem szeretik, nem értékelik, nem törődnek velük annyira, mint kellene (büszkeség). Azt gondolják, hogy az emberek azért értékelik őket, amit adnak nem azért, akik, és ez valameddig igaz is lehet. Lemeríthetik magukat, mert túl sokat adnak, nem tudnak nemet mondani, élvezni magukat. Kívül igen, de belül nem, ezért neheztelés alakul ki bennük (harag rejtett formája). Néha nyíltabb, de általában passzívabb formákat ölt a haragjuk, visszavonják a szolgálatot, figyelmet, mogorvává, távolivá válhatnak. Fel kell a haragot ismerniük -nem szégyellniük-, utána el tudják engedni, egyébként krónikussá válik, állandó lesz a keserűség. Ezt lehet, észre sem veszik, de mások láthatják, ezzel szembenézni még kellemetlenebb lehet.

-másoktól való függés
Azt gondolják, hogy nincs szükségük másra, másoknak van rájuk, de valójában mindenkinek szüksége van egymásra. Nehéz elfogadniuk, de valójában egy részük vágyik erre. Sérültnek érzik magukat, mert adnak, de folyamatosan csak kihasználják őket, ezért neheztelnek, megbántottak. Ez néha védőburkot épít köréjük, nem akarnak mástól függeni, függetlenek érzelmileg, hogy ne használják tovább őket ki.

-önmagasztalás és leértékelés
Nem ismerik fel a szükségletüket, hogy jobbnak lássák magukat, mint amik, azért, hogy lenyűgözzenek, és vonzzanak másokat; és azt, hogy milyen rosszul érzik magukat, ha elbuktak a lenyűgözésben, vonzásban. Nem mindenki akar kapcsolódni úgy, ahogy ők, és ezt nehezen fogadhatják. Hamis büszkeséggel telnek el, hogy mit csinálhatnak másokért, ami egy felfuvalkodott önképet okozhat, megszégyenülhetnek, ha ez kipukkad.

 

Kapcsolatokban

Intim szövetségest keresnek, aki szereti őket, törődik velük, aki teljesen odaadja magát a kapcsolatnak, ahogy ők, őket teszi prioritásnak, ahogy ők, valaki, akivel az életüket megoszthatják. Akkor érzik leginkább értékelve magukat, ha a partner jelen van velük, leginkább érzelmekben gazdag beszélgetésben. Megnyerőek akarnak lenni a partner számára, boldoggá akarják tenni őt, a forrása akarnak lenni a boldogságának, az ő speciális barátja akarnak lenni. Bátorítani, dicsérni szeretnék a partnert, figyelmet, szeretetet adnak, a figyelmük középpontjába teszik a másikat, azt adnak, amit szeretnének, ugyanezt várják viszont. Sok erőfeszítést tesznek a kapcsolatért, de másoknak más a prioritás az életben, ezért kihagyottnak, hátrahagyottnak, vagy nem kívánatosnak, nem vágyottnak érezhetik magukat (legerősebb félelmeik). Akkor is ezt érezhetik, ha a másik valójában szereti őket, csak más a szeretetnyelve, és nem tudja, hogyan demonstrálja ezt, hogy ezt is érezzék. Az egész világ az őáltaluk észlelt szeretet, vagy annak hiánya körül forog a kapcsolatban. Az általuk észlelt -azaz nem a valóságot- szeretetet nézik, állandóan megkérdőjelezik a másik szeretetét.

Sok energiát fektetnek be a kapcsolataikba, és mivel tudják, hogy mennyi energia (lehet tudatos, lehet nem), ha nem tűnik erőfeszítésre méltónak, akkor elhúzódnak ettől, meg se próbálják. Kicsit mindent, vagy semmit hozzáállásúak, költségszámolást végeznek az elején, mert belefáradtak az egyoldalúságba, mások üldözésébe. A kölcsönösséggel vannak problémáik, tényleg úgy gondolják, hogy segíteni vannak itt. Legfőbb képességük mások szükségleteinek felismerése, mindenkinek vannak problémái, ők segíthetnek, de amiket adnak, nem látszik, hogy viszonozva lennének, mert más nem ilyen. Ebből azt érezhetik, hogy nem törődik a másik velük, nem kell a másiknak. Ezekben a kapcsolatokban üldözőből távolságtartóvá válthatnak.

Nagyon empatikusak, érezhetik a partnerük érzéseit, érezhetik, mire van szüksége, mielőtt még tudná. Mivel a másik igényeire ráhangolódnak automatikusan, zavarja őket, hogy a társ nem, azt érezhetik, hogy nem törődik velük, nem prioritások a másiknak. Mivel nem fókuszálnak magukra, ezért amikor neheztelnek, ki kell belőlük szedni az igényeiket, érzéseiket. Nehéz elmondaniuk, mert ha teszik, a másik mérges lehet rájuk, elmehet, és akkor igazán nem szerethetőnek érzik magukat. A problémák nagyon problémásak lesznek, ha nem kommunikálják, akkor indirektek lesznek, hurcolják magukkal, a neheztelés nőni fog, és ezáltal ahhoz járulnak hozzá, amitől leginkább félnek, a kapcsolat halálához. Saját igényeiket elhanyagolhatják, mint pihenés, egyedüllét, csönd, saját érdeklődés, hobbi, lemerülve pedig ők sem tudnak további szeretetet adni. Azt érezhetik, hogy felidegesítettek valakit, problémának érzik magukat, reakciójuk visszavonulás a kapcsolattól, ha nem nyerhetnek, ha valamiért a másik nem reagál úgy arra a szerethető emberre, akik ők, akkor lelépnek. Nem lehetnek vele kapcsolatban, a másik a hibás és problémás, rossz üzenetet kapott tőlük, és nem javíthatják ezt, el kell fogadniuk, és továbblépniük.

Halogatnak, és visszavonulhatnak konfliktusból, hogy pozitívak, vidámak és optimisták maradhassanak. Legtöbbjük utálja a konfliktust, attól félnek, ha konfliktusban vannak valakivel, az a személy nem fogja kedvelni őket, és akkor nem kellenek a másiknak. Ezért nem fejeznek ki dolgokat, csupán a neheztelés nő. A neheztelés igazán szabotálja a kapcsolatot, nem tudják, hogyan hozzák fel, hogy közben a félelmeik csillapodva legyenek. Közben a felszín alatt durcásak, mogorvák, visszavontak. Csendessé válhatnak ahelyett, hogy megosztanák a frusztrációjukat, egészséges kérést intéznének (ha törődnek velük, látják, hogy megsértették őket -gondolják). Ez egy hibás stratégia, az emberek emiatt elhúzódhatnak. A konfliktusban kell biztosítás nekik, hogy a kapcsolat nincs veszélyben, kell kis kedvesség a partnertől ilyenkor.

Amikor szomorú, csalódott a másik, azt gondolják, hogy közük van ehhez; ők nem voltak elég jók, azt gondolják, hogy elegek lehetnek ahhoz, hogy a másik mindig elégedett, boldog legyen. Amikor azt érzik, hogy nem elég jók, nem teszik a másikat boldoggá, akkor fel is adhatják. Megsértődhetnek olyan dolgok által, amit úgy értékelnek, hogy személyesen ellenük történt, amikor egyáltalán nem róluk szólt. A büszkeségük azt mondatja velük, hogy bármit tesz a másik, figyelembe kell venni őket, hiszen a középpontjukban kell, hogy legyenek, ők kell, hogy a prioritás legyenek a másiknak. Tojáshéjon járkálhatnak körülöttük az emberek, felmérgesíthetik őket teljesen ártatlan dolgokkal. Fel kell ismerniük, hogy nem a másik okozta ezt, hogy így éreznek, a saját félelmeik teszik.

Kapcsolatokban lehetnek szeretetteljesek, szenvedélyesek, társaságkedvelőek, optimisták és naivak (legjobbat akarják hinni, emiatt kodependens hajlamok). Ismerni, szeretni és segíteni vágynak másokat -és ezt viszont-, akarnak akarva lenni, érezni akarják ezt, de mások nem generálhatnak érzéseket bennük, ez az ő felelősségük. Ilyenkor ahelyett, hogy a mások sajátos szeretetét elfogadnák, arra fókuszálnak, hogy nem úgy szeretik őket, ahogy nekik fontos lenne, ahogy elképzelik, és ezért nem érzik magukat szeretve. Túlvállalják magukat másokért, és akkor érzik szeretve magukat, ha mások keresik őket, de az emberek ahhoz szoktak, hogy megjelennek, ezt várják, mert úgy tűnik, hogy szeretik ezt csinálni. Mindenkit biztatnak, így értékét veszíti a mondandó, ezért másnak a véleménye jobban számíthat, azt érezhetik, hogy nem foglalkoznak velük. Annyi elköteleződésre vágyhatnak, hogy a világon nincs az a szeretet, ami elég, észre kell venniük ezt.

Az érzelmi intimitás a beteljesülés számukra. Figyelmes partnert szeretnének, aki ítéletek nélkül nyitott és őszinte, akarják a kapcsolódás érzetét, közelséget. Elsőszámú akarnak lenni, viszont, ha ki-, vagy hátrahagyottnak, kritizáltnak érzik magukat, bezárkóznak. Amikor stresszesek, kivonhatnak minden szeretet a kapcsolatból, használhatják a legfőbb képességüket a másik ellen, és nagyon szeretetlennek érezheti magát a másik, a legrosszabb embernek. Féltékenyek lehetnek másokra, irigységét érezhetnek olyanokra, akik elviszik a másik figyelmét a kapcsolatból, vagy a munkára. Biztosítani kell őket, hogy a barátság, munka nem mozdítja ki őket a helyükről.

 

3 - A sikerorientált (bűnük a megtévesztés)

A 3-ok azok a gyerekek, akik jobban akarják a méltányolást, mint más típusúak; azért érzik magukat szeretve, jutalmazva, amit csináltak, vagy tettek, nem azért, akik, mint személy. Az érzéseik nem számítottak, csak a teljesítmény, ez kárt okozott abban, hogy megértsék, értékeljék, és szeressék magukat. Számukra az élet egy nagy verseny, elérni, teljesíteni, győzni akarnak, az értékük érzetét onnan szerzik, hogy mit értek el, hogyan teljesítenek az életben. Világnézetük szerint, ha változtatják a viselkedésüket, az eredmények is változnak -azaz magas belső kontrolljuk van-, de nem gondolják túl a dolgokat. Kompetensnek akarnak látszani, az eredmények számítanak, és a cselekvés hoz eredményeket. Asszertívek, utána mennek azoknak a dolgoknak, amit akarnak (ez energizálja őket), a tervüket végzik, ha más útban van, akkor is.

A célokra és a munkára koncentrálnak, gyakran a kapcsolatok (magukkal is) kárára, űzöttek, versengőek, rivalizálóak, elismerést keresnek. Kiemelkedő teljesítményre fókuszálnak, státuszukra, arculatukra, arra, hogy hogyan érzékelhetőek mások szemében; értékesnek kell látszódniuk mások szemében, mert különben meg van a veszélye, hogy értéktelenek lesznek a sajátjukban. Az ignorálást nehezen viselik, keresik a kitűnést, fontos számukra a külső megjelenés (hogyan néznek ki) és a külső látszat, az eredmények. Barátságosnak tűnnek, de gyakran ez egy önös célért, hálózatokat (networking) épít, kapcsolatok helyett. Sokszor érzelmi reakciójuk valójában olyan reakció, amit egy személynek az adott szituban mutatnia kell (pl. tanárként a gyerekhez); nem autentikusak, nem törődnek mással, csak egy szerepet játszanak, színészek (néha valóban lehetnek azok).

Ők azok, akiken leginkább látszik, hogy szeretnék bizonyítani az értéküket az értékcsoport három tagjai közül, de ez nekik nem biztos, hogy feltűnik (másoknak inkább), eltölthetnek éveket, egy életet anélkül, hogy észrevennék a motort a teljesítménykényszer mögött. El vannak választva az érzéseiktől, és attól, hogy cselekvés nélkül érezzék az értéküket, ezért megállás nélkül üldöznek valamit, hogy bizonyítsák azt. Függőek attól, hogy a következő cél felé menjenek, szeretik a listájukat kipipálni, értékesebbnek érzik magukat, ha kipipálnak dolgokat az eredménylistájukon. Minden cselekvésük lényege, hogy eredményeket érjenek el -még egy hobbiban is-, dolgozni is emiatt járnak, ezért frusztrálhatják őket olyan csoportok, ahol nem az eredmény a fő; mások a hétvégéért dolgoznak, ők meg hazaviszik a munkát. Folyamatosan fejlődni, előrelépni akarnak, ritkán állnak meg élvezni a szintet, ahol vannak, túlságosan fókuszálnak a következő lépésre.

Erős motor hajtja őket, és amikor elérték valamit, utána könyvet írnak mindenkinek, hogy megmutassák a teljesítményüket, és segítsenek, hogy hogyan lehet más is olyan, mint ők. Így jönnek létre a felszínes értékeket közvetítő önsegítő könyvek és mozgalmak. A legjobbak akarnak lenni, de nem mennek önismereti órákra, nem igazán állnak meg önreflexióra, a belső világuk és a körülöttük élők megismerésére. Az eredmények, szerepek, performanszok identitást teremtenek nekik, nincsenek kapcsolatban a valódi énnel, túlfókuszáltak a perszónával, maszkkal, arculattal, elkezdik elhinni, hogy ők egyenlők ezekkel; a külső világ lesz a figyelmük középpontjában, és gyakran elhanyagolják a belső világot. Olyanok, mint egy csokinyuszi, kívül szépen becsomagoltak, de belül üresek, és a valódi tartalom -a csoki- kevés. A perszónával identifikálják magukat, és a belső énjüket elhanyagolják, gyakran nem igazán ismerik magukat. Ebben van a megtévesztésük (ez a bűnük), kaméleonként azzá válnak, amit az emberek csodálnak, azzá kell lenniük, azt kell tükrözniük, aminek tapsolnak az emberek. Ha elismerést kapnak az eredményeikért, folytatni fogják, hogy üldözzék azt az érzést, nem fogják tudni, mikor kell megállni, mert a visszaigazolás hajtja őket. Legfontosabb mozgatórugójuk, hogy sikeresnek érezzék magukat, elkerüljék a bukást, mások elismerését megszerezzék.

 

Alacsony szinten

A bukástól való extrém félelem dolgozik bennük, ami azt az érzetet kelti bennük, hogy nincs értékük, nem fogják szeretni őket, csupán önmagukért, újra és újra bizonyítaniuk kell az értéküket. Sokkal inkább csodálatra, semmint szeretetre álltak be, nem értik, hogy megtapsolva és valóban szeretve lenni az nem ugyanaz a kategória. Utóbbihoz valódinak kellene lenni, de még magukkal sem azok, nem lassítanak le hozzá. Vélhetően nem igazán vannak tisztában azzal, hogy mennyire függnek másoktól, hogy visszatükrözzék nekik az értékesség érzetét. Szükségük van arra, hogy az emberek azt gondolják, hogy nagyszerűek, de igazi emberi kapcsolatokat nem építenek.

Az összes fókuszuk a végzettségen, munkán, külső megjelenésen, edzésen, fejlődésen. Hamisak, opportunisták, öncélúak, a boldogság, arculat, és a külső hamis látszata. A csokinyuszi üressége jellemzi őket, a kép nagyobb, mint amit valójában tartalmaz, mert azt fejlesztik, ami tapsot okoz, a belsőt nem, üresek és készek adaptálódni a csodálathoz. Ez az egyik oka az önismeretük hiányának, félelmetes lehet ezt az ürességet nézni, az emberek úgyse látják -leszámítva a nagyon közelieket-, fölöslegesnek vélik foglalkozni ezzel, amíg a külsőt tovább tudják csiszolni.

Ahelyett, hogy a jelenben lennének, a háttérben kalkulálják a következő lépéseket, stratégiákat gyártanak. Képtelenek lelassítani, felkelnek, és azon jár az agyuk, hol nyerhetnek; de senki sem nyerhet folyamatosan, fárasztó ez, és rendesen le is merítik magukat ebben a hajszában. Látszólag a motiváció hajtja és űzi őket, de valójában elfutnak valami elől. A hajtott és elhivatott közötti különbséget nem érzékelik, nem gondolják, hogy a szégyen (az értéktelenség érzete) elől menekülnek, azt gondolják, hogy csinálnak dolgokat, elérnek célokat.

Mivel van egy bizonyítási formája (státusz, eredmények) a munkának, munkafüggők lehetnek (otthon ez nincs, ezért a családi életet hanyagolhatják). A munkában, ha nincs fejlődési, kiemelkedési lehetőség, frusztrálhatja őket. Folyamatos munkainterjúk, sose érkeznek meg, nem engedik meg maguknak a pihenőt, töltődést, munkamániásak, akár betegségig, sérülésig, vagy kapcsolatok sérüléséig vihetik; nem tudják, mikor elég az elég. Rámenősek, türelmetlenek, intoleránsak lehetnek, ha azt gondolják, hogy inkompetens emberrel van dolguk (számukra sokan); ha valaki nem segít a céljaikban, stratégiailag nincs haszna, akkor érdektelen, értéktelen a számukra. Tevékenységükben, ha valamit inkompetensnek vélnek, frusztrálja őket, ezért visszavonulhatnak a csoporttól, és egyedül dolgozhatnak, mert jobbnak gondolják magukat. Meglehetősen kegyetlenek tudnak lenni, ami kell a győzelemhez.

Stresszben érzelmesebbekké és szomorúbbakká válnak, ha túl sokat veszítenek -család, munka, egyéb problémák, amiket nem ignorálhatnak-, leállhatnak. Amikor azt érzik, hogy a hagyományos, szorgalmas, keményen dolgozás taktika nem működik, nem nyerhetnek, akkor a 9-ekhez lesznek hasonlóvá, apatikussá válhatnak. Érdektelenné, lekapcsolttá, érzelemmentessé, fásulttá, bénulttá válnak. A szokásosan asszertív, hajtós emberek most visszavonulttá, kiábrándulttá válnak, nincsenek jól. Amikor a stressz rejtegetése kezelhetetlenné válik, leválnak a munka világáról, az életről, befordulnak. Motiválatlanná, fegyelmezetlenné, gyakran függővé válnak (nyugtatók, alkohol), depresszióssá, érzelemhiányossá, tompává, felveszik a 9-ek legrosszabb restségét.

 

Magas szinten

Amikor egészségesebb szemlélettel fordulnak a világhoz, akkor 6-okhoz lesznek hasonlóak. Hozzájuk hasonlóan lojalisták lesznek, ahelyett, hogy egyéni győzelmek és sikerek, mindenki megelőzése motiválná, elkezdenek hűségesek lenni egy nagyobb dologhoz maguknál: a csapathoz, a szervezethez, a környezetükben lévőkhöz. Ahelyett, hogy mindenki elé igyekeznének, a csoportban akarnak lenni, és mindenkinek segíteni az előmenetelben, a fejlődésben, mindenkit segíteni, az egész csoportot, nem csak magukat. Látják az alapvető értéket másokban (nem mindenki inkompetens), beilleszkednek, amit mindenki csinál, azt teszik ők is. Többet törődnek az emberekkel, megtanulnak követők lenni (nem vezér; ezt nagyon furcsa egy 3-nak hallani), illetve megtanulják, hogy egy igazi vezetőnek ideát kell követnie, nem az önös céljait. Kedvesebbé, barátságosabbá válnak, javulnak a másokkal való törődésben, megelégedettséget találnak, ellazulhatnak, nem érzik, hogy ki kell tűnniük, nem stratégiáznak, versengésük csökken.

Magukba tekintenek, hogy kitalálják, az eredményeiket leszámítva, mégis kik ők valójában. Ahelyett, hogy elfednék az érzéseiket, megvizsgálják, hogy mik az érzéseik valójában. Nem kell teljesíteniük, hogy kiemelkedjenek, hogy az emberek szeretetét elnyerjék, lelassulnak, elkezdik szeretni az embereket. Elkezdik felismerni, hogy mit élveznek, az élvezet kedvéért és azt csinálják, az se baj, ha nem tökéletesek benne.

Lelkesedésük ragadós, eredetiség, magabiztosság, meglepő spontaneitás jellemzi őket. Megértik, hogy nem az ő felelősségük, hogy minden hatékonyan történjen, azaz a belső kontrolljuk csökken. A munkainterjúk, hálózatépítés, és a külső máz fényezése helyett lelassulnak, és ráhangolódnak dolgokra, kapcsolatokra. Őszinték magukkal szemben, a hibáikkal, bukásukkal szemben (megtévesztés ellentettje). Hajlamosak elismerni, hogy nem mindig érzik a helyzet magaslatán magukat, és elfogadják a bukásaikat. Buknak, úgymint mások, és ha olyanok, mint mások, mint az átlag, akkor is értékesek, hiszen, mindenki az.

 

Vakfoltok

-érzelmeik, és az érzelmek értéke általában
Az érzelmek útakadályok számukra, teljesíteni kell dolgokat, nincs idejük megállni, és érezni az érzéseiket, mert az értéküket akarják folyamatosan bizonyítani. Érezni problémás, emiatt elkerülik, vagy minimalizálják az érzelmi életüket, hiszen lelassítja őket, és át kellene gondolniuk néhány célt. Gyakran annyira cselekvő módban vannak, hogy nem gondolják végig, hogy valóban akarják-e azt, vagy megéri-e csinálni azt, amit éppen tesznek. Ezért több tudatosságot kell fejleszteniük az érzelmeikhez, lelassulniuk, és tudniuk, hogy valójában kik ők, mit akarnak, és mit érdemes csinálniuk.

-lelassulás értéke
Sprinter módjára élnek, de az élet az egy maraton. Fontos néha tudatosan megállni, ahelyett, hogy a túlhajszoltság miatt akaratlanul kényszerülnének rá. Kockáztatják az egészségüket (mentálist is), kapcsolataikat, azaz a legfontosabb dolgokat. Siker-e az, ha nem tudnak magukkal eltölteni időt, és élvezni az eredményeiket? Meg kell tanulniuk megünnepelni a sikereiket, élvezni az utazást, időt szánni a környezetükre, a szeretteikre és barátságban lenni önmagukkal.

-valódi énjük, a belső énjük (a győztes mosoly, a csillogó külső alatt)
A külső kép mellett túlfókuszáltak a külső élettel, azzal, hogy hogyan jelennek meg mások szemében, a sok eredmény között elveszítik magukat. Mi a nyerő, mit mond a közönség, erre figyelnek, de ha egyedül maradnak, a hagymahéjak alatt nem ismerik a belső, valódi énjüket. Az imázsépítés helyett el kell gondolkodniuk azon, hogy valójában kik ők, mit akarnak, mi kell nekik?

-a kapcsolatok önmagában való fontossága
Stratégiai kapcsolatokat építenek, egy kapcsolat azért fontos számukra, mert ezt hozhat nekik, és feláldozzák ezeket célok eléréséért. Nem ismerik fel, hogy a kapcsolatok önmagukban fontosak, hogy elemi szükségünk a kapcsolódás, mert legjobban mások szemében látjuk magunkat. Nincsenek eléggé jelen a kapcsolatokban, nem nyílnak eléggé meg, attól félhetnek, hogy akkor talán nem fogják kedvelni őket, nem lesznek lenyűgözve, elutasítanák őket a valódi énjükért. Ez ijesztő, hiszen az értékességük megkérdőjeleződhetne. Vállalva a megnyílás kockázatát, rájöhetnek, hogy nem kell tovább lenyűgözni, mert más azért is kedvelheti őket, akik, a belsejükért.

-szeretetigény
Valójában a szeretetigény az, ami a csodálat és az elismerés szükségessége mögött van. A teljesítményekkel elfogadást, helyeslést, az értékesség érzetét szeretnék elérni. Nem csak futnak egy cél felé (ők inkább sprintelnek) de valami elől el is futnak; az értéktelenség, a szégyenérzet elől. Annyira fókuszáltak és elfoglaltak lehetnek egy hamis külső képért élni, hogy nem igazán vannak otthon belül magukban; annyira nem, hogy nem képesek mások melegségét és törődését befogadni. Nem mutatják meg, hogy valójában kik, így nem lehet azért szeretni őket, akik. Félnek, hogy lehet nem lesz elég jó, elég szerethető a valódi énjük, így elfedik azt. Emiatt hamisnak érezhetik magukat. Belül érzik magukat hamisnak, de lehet, hogy a külső máz a hamis valójában. Fejlődésük során haszonnal járhat nekik felismerni, hogy ami hajtja őket, az a szeretetre való igény, és ha megpróbálnak mindent a megnyíláshoz, az meghozhatja a közelséget, szeretetet. Másokra koncentrálva, a kapcsolatok fontossá válhatnak, és teljes életet élhetnek, nem egy üres kirakatét.

 

Kapcsolatokban

Nagyon célorientáltak, ennek megfelelően a kapcsolatban is célokat fogalmazhatnak meg. Ez másoknak fárasztó lehet, hiszen sokaknak a kapcsolat csak hétköznapi, kényelmes, könnyű dolog, ahol csak társaság kell, nem folyamatos fejlődés. A társ azt érezheti, hogy tolva van, hogy jobb legyen mindig, ahelyett, hogy csak élveznék egymás társaságát. Természetszerűleg nincs célja egy kapcsolatnak, ezért kapcsolhatnak hozzá, de ha a célok nem tiszták, nincs fejlődés, frusztráltak lehetnek, és ha nem illesztenek célokat hozzá, visszavonulhatnak, elveszítik az érdeklődésüket. Az elégedetlenség érzete folyamatos lehet, miközben a másik egy projektnek érezheti magát. Gyakran annyira fókuszálnak a céljaikra, hogy nem lassítanak le azért, hogy valóban kapcsolódjanak másokhoz. Sok dologra fókuszálnak, a párjuk csak egy dolog ezek közül, ami nem jó érzés a másiknak. Sokkal inkább csinálják a kapcsolatot, minthogy benne lennének. Még rosszabb, ha a kapcsolat csupán egy kipipált dolog az eredménylistájukon: szeretnék megtalálni a speciális valakit, megtalálták, elvették, jöhet a következő cél -ez a másiknak igen fájdalmas lehet; egy teljesítés volt, akit megszereztek, és már nem kell rá fókuszálniuk, mert vannak új célok, amikre koncentrálnak. Ez sokakban hátrahagyottság érzését keltheti, azt, hogy már nem elsődleges a másik számára, míg korábban az volt.

Azt hiszik, hogy a szeretet eredményből, arculatból és státuszból származik. A nagyobb és nagyobb eredmények elérése közben a saját szükségleteiket elhanyagolhatják, ahogy a kapcsolat szükségleteit, vagy a másokra való szükségüket is. Hasonlóan állnak a kapcsolathoz, mint az élethez, optimistán, magabiztosak magukban, hogy a legjobb eredményt elérhetik, ez a javítási vágy segíthet egészségesebb kapcsolathoz, ha nem tolják túl. Szeretetük leginkább abban nyilvánul meg, hogy együtt akarnak csinálni dolgokat, elérni célokat a másikkal. Láthatják a partnerük érintetlen potenciálját, és megpróbálhatják tolni afelé, hogy érjen el többet -amit ők határoztak meg célt-, segíteni, hogy jobbak legyenek. A partner viszont lehet, nem akar projekt lenni, amit monitorozni, tolni kell.

Mélyen elkötelezett partnerek lehetnek, szeretőek, figyelmesek, kedvesek, akik keményen dolgoznak azon, hogy pozitív kapcsolatot építsenek. Azt akarják, hogy a partnerük boldog legyen velük, adaptálódhatnak a partnerük vágyaihoz, olyanná válhatnak, ami legjobban illik ahhoz, amit hisznek, hogy elvárt a kapcsolatban. Szükség van erre, a kapcsolatot sikeresebbé teheti, de erős identitás nélkül túl természetes ez számukra, a látszat mestereivé válnak, túlidentifikálják magukat a maszkkal, azonosítják magukat a szerepekkel -mint a színészek-, és nem tudják kik valójában. Nem mutatják meg a valódi arcukat, nem marad őszinteség az intimitásban, ha túl sokat kell adaptálódniuk a másikhoz, neheztelést ébreszthet bennük. Megjelenésük folyamatosan változhat, azért, hogy növeljék a hatékonyságukat (munkában elég jól használják ezt); a megközelítés változhat válaszra, vagy különböző helyzetekre, környezetekre; ha állandóan ezt teszik, akkor részben az az oka, hogy nem ismerik magukat elég jól.

Kívülről nagyon kompetensnek, magabiztosnak tűnnek, olyannak, akinek nincs szüksége elismerésre a partnertől, de ez nem teljesen igaz. Kell az elismerés, és ha a partner mutatja ezt, sokkal biztosabbak, és elégedettebbek a kapcsolattal. Akkor érzik kapcsolódva magukat, ha értékelik őket, és prioritások a partnernek, de nekik nehéz ezt viszonozni, hogy ezt érezze a másik viszont (multitask, sok cél). Vágyottnak szeretnék érezni magukat, és verbálisan hallani, hogy mennyire szerettettek. Szeretik, ha a partner támogató, bátorító, és értékeli őket, szükségük van ezekre a támogatásokra, csodálatra. Megbecsülés kapása a legfontosabb számukra, felépíti őket.

Konfliktus esetén a direkt egyenes, de kedves kommunikációt kedvelik. A kritikát nehezen viselik -főleg, ha igazságtalan-, pláne, ha az imidzsükről, betöltött szerepükről kapnak visszajelzést, azt érezhetik, hogy csalódást okoztak, és ez nehéz nekik elfogadni, mert a bukás számukra nem opció. A kritikus visszajelzés az más, önfejlesztés a mindenük. Kétféle módon reagálnak a konfliktusra: vagy mintha meg se történt volna, és remélik, hogy megoldódik magától; avagy, odamennek a forráshoz, és ott direktben szembenéznek azzal. A döntés azon múlhat, hogy melyik alapján mutatnak jobban a családtagoknak, közösségüknek, munkáltatónak, gyereknek. Túl sokat fókuszálhatnak arra, hogy hogyan néznek ki -mint pár- mások számára, ahelyett, hogy jobb kapcsolat építésén dolgoznának, egy jobb látszat építésén dolgoznak. Számukra az a legfontosabb, hogy kívülről azt gondolják az emberek, hogy minden rendben, minden nagyszerű. Kitörő haragot is lehet látni, ha a céljaik akadályozva vannak, vagy ha megalázzák őket, vagy ha a köz szemében rossz színben tüntetik fel őket.

Nem tudják, hogyan kell érzelmes, intim kapcsolatot létesíteni, jellemzően stresszesek megnyílni és problémákról beszélni, helyette stratégiákat használnak. Félnek a bukástól, ha rosszul alakulnak a dolgok, megpróbálják javítani azokon. Amikor a kapcsolatukat látják gondban, visszamennek gondolkodni, mit kell csinálniuk, hogy más megoldás legyen, pragmatikus, logikus módon. Érzelmileg sterilnek tűnhetnek, színészek, amit gondolnak, hogy adott szerepben kell, azt játsszák el, mert ezek az elvártak, hogy meglegyen az eredmény, amit akarnak, Amikor ez nem megy jól, frusztráló lehet számukra, meg kell változtatniuk a stratégiai tervüket, hogy más eredményt érjenek el. Amikor a tervek sora sem hoz eredményt, akkor visszavonulnak.

Érzelmileg kielégítő kapcsolatra vágynak, de megnyílni nehéz nekik, stresszesek lehetnek egy közeli érzelmes kapcsolat követelményei miatt. Félnek, hogyha az emberek közel kerülnek hozzájuk, beláthatnak a külsejük alá, láthatják a hibáikat, és ez sok nyomás rajtuk, lehet, az emberek nem szeretnék. A problémájuk, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában, nincsenek kapcsolatban önmagukkal, vagy a perszónával azonosulnak. Ahogy kényelmesebbé válnak a partnerükkel, leengedik a páncélt, valamennyire engedhetik a külső maszkot leesni, és ha a partner nem boldog, őszintén megpróbálják azzá tenni. Abbahagyhatják a folyamatos alakváltást, az ajtót kicsit kinyithatják, így intimebb kapcsolat is kialakulhat. Az igazi intimitás velük akkor történik, amikor nyugodtak, nem megjátsszák magukat, megengedik a partnernek, hogy lássák a valódi arcukat.

 

4 - Az individualista (bűnük az irigység)

A 4-ek vágyják visszaszerezni azt az elveszett gyerekkori kapcsolatot, ahol egyedül voltak, és a szeretet ok nélkül meg lett vonva tőlük. Különbözőnek érezték magukat a szüleiknél és testvéreiknél, ezért befelé fordultak a saját érzéseikhez és képzeletükhöz, hogy az izolációval megbirkózzanak, és elviseljék az egyedüllétet. A melankóliájuk egy emlékeztető, hogy valami hiányzik, egy édes szomorúság ennek észlelésekor. Azt érzik, hogy mindenki élete értelmes, mindenki egy szerető, megértő családból jött, csak ők nem. Valami hibás, valami alapjában véve törött bennük, vagy a világgal, amiben élnek. Nem igazán illenek be, meg nem értettnek érzik gyakran magukat, azt érzik, hogy az emberek elutasítják őket, nem vonják be, nem igazán akarják őket. Ugyanakkor ellentmondásosak, be akarnak illeszkedni, tartozni valahová, miközben kívülről sok viselkedésük, és beszédük azt láttatja, hogy nem akarnak a csoport részese lenni; csatlakozni akarnak, miközben sokszor kiállhatatlanok, könnyen megsértődnek, gúnyosak, durvák másokkal, ezáltal izolálják magukat.

Világnézetükben az az érzés van bennük, hogy valami hiányzik, ami másoknak megvan, ők el lettek hagyva, el lettek utasítva. Ebben némi irigység (ez a bűnük) érezhető, egy emlékeztető, hogy mások látszólag élvezik a boldogságot, ami a számukra meg van tagadva. Vonzódnak ahhoz, ami hiányzik, ami nem elérhető, távoli, nehezen megszerezhető, mialatt mások birtokolják ezt a hiányzó elemet. Keresésük azzal a meggyőződéssel motivált, hogy többnek kell lennie ennél a hétköznapi életnél. (Nem érzik magukat teljesnek, ezért keresnek.) Jelentősnek, különlegesnek akarják érezni magukat, valami jelentőségteljest szeretnének találni az életben. Jelentőségteljes kapcsolatokat, és autentikus párbeszédeket keresnek, amiben mély dolgokról esik szó. Beszélgetéseik gyakran önhivatkozóak, nem veszik észre, hogy mennyit fordítják a beszélgetést vissza magukra, a sztorijukra, tragédiájukra. Ugyanígy vonatkoztatnak -általában negatívan- magukra olyan esetekben, amikor nem is róluk volt szó. Ennek megfelelően folyamatosan összehasonlítják magukat másokkal.

A másokkal való összehasonlításaik két dolgot eredményezhetnek. Egy részről büszkeséghez és arroganciához vezethet, mikor is jobbnak érzik magukat a másiknál; ami izolálja őket az emberektől. Más részről elbátortalaníthatja őket, mások jobbak, ők borzalmasak; ami az embereket távolítja el tőlük. A folyamatos összemérés a felsőbbrendűség vagy deficitesség érzete mellett természetesen irigység forrása is lehet. Nehézségükre esik az önelfogadás, vágyódóak, néha melankolikusak, szeszélyesek, lehetnek dramatikusak ugyanakkor tartózkodóak is. Emellett figyelmesek, és empatikusak. A legérzelmesebbek személyiségek, akik meglehetősen fantáziadúsak, belső tapasztalataikat, gyötrődéseiket, értelemkeresésüket művészi kifejeződésekre formálják. Remek zenészek, írok, drámaírók, regényírók, festők. Nagyon kreatívak, mert ki akarnak fejezni minden érzelmet, nüanszot, gazdagságot, fájdalmat az életben. Néha remek szórakoztatók, előadók.

Vágyódnak a megértésre és méltányolásra, az egyedi hozzájárulásukra az élethez. Romantizálhatnak dolgokat, amelyek sose lesznek valóság, vágyódnak mély érzelmi tapasztalatra, de a konkrét akció hiányzik; cselekedés helyett gyakran az érzésekbe és azok elemzésének a csapdájába esnek. Sok időt töltenek az életük átgondolásával, hogy mit jelent az egész, hova megy. Az érzelmek mellett a fejükben is élnek, az álmaikban élnek, megpróbálják megérteni magukat, az identitásukat, a világot körülöttük. Vágynak elszökni a földhözragadt, a hétköznapi létezésből, ebből a 8-tól 4-ig működésből, és valami jelentős, értelmes dolog részesévé válni, alkotni valami páratlant, fontosat.

Számukra az érzéseik a valóság, túlidentifikálják magukat az érzéseikkel. A pozitív és negatív érzéseket is nagyon erősen érzik, mintha áram menne át rajtuk. Idő kellhet, hogy a gondolkodásukat, érzéseiket betöltsék. Elkötelezettek teljesen érezni és kifejezni az érzelmeiket. Egy darabig megfelelhetnek a külső elvárásoknak, lehetnek olyanok, ami kell, kedves, törődő külszínűek, de egy ponton el akarnak ez elől menekülni, nem játszhatják tovább, néha vissza kell vonulniuk egy privát helyre, hogy feldolgozzák a belső gondolataikat és érzéseiket. Őszinték, amikor bemutatják, amit gondolnak és éreznek, és értékelik a hasonló választ. Nehéznek találhatják a kapcsolódást az emberekhez, túl egyediek, és különbözőek, ez gyakran kinézetükön is érzékelhető. A megváltoztatott létmód, a kifinomult stílus és viselkedés, luxus, jó ízlés, mind külső támogatásként szolgálhat a belső önbecsülésük, létkérdések, problémáik elkendőzésére. Az egyedi arculat elfedni a belső szégyent, amit éreznek. Szomorúnak érezhetik magukat a boldogság arcában, mert a boldogság külsőnek tűnik számukra, és emlékeztetheti őket a belső szomorúságukra. A szenvedésük elkülöníti őket, kívülállóak, vágyódnak a boldogság hiányzó hozzávalójára, a hiányzó barát, távoli szerető, mélyebb önérzékelés és értelem megtalálására.

 

Alacsony szinten

Az alapfélelmük, hogy lényegüktől fogva hibásak, és teljesen szétválasztódottak másoktól. Alapvető, a személyüket érintő deficitet éreznek, nem könnyű rámutatni, mi az, nem konkrét, így nehéz a megoldás. Azt érzik, valami rossz velük, és nem tudják, hogy mi az. Melankolikusan emésztik magukat, miközben mindenki azt kérdezi tőlük, hogy mi a baj; ami tovább erősíti őket a hitükben, hogy valami nincs rendjén velük. Mások nem szenvednek ezzel, így túlérzékenynek láthatják, és olyannak, akinek csak magáról szól minden. Azt érzékelik, hogy nem kapnak elég segítséget az emberektől, teljesen félreértettek, és ők sem értik meg magukat.

A negatív információkra fókuszálnak -főleg magukról-, gyakran olyanokat is magukra vesznek, ami egyáltalán nem róluk szólt, emiatt az emberek tojáshéjon járkálnak körülöttük. A legjobb szándékból is képesek jelenetet kreálni, a bolhából is elefántot csinálnak. Nem képesek kiszabadítani magukat a negatív önérzékelésből, gyötrődővé válhatnak, mélyen megszégyenültek, elidegenítettek, haraggal teltek, mérgesek. Maguk legrosszabb ellenségeivé válhatnak, amit ők éreznek, amit ők gondolnak, ők akarnak, minden róluk szólhat. Némelyikük szégyenteljes dolgokat csinál, hogy túlkompenzálják a mélyben lévő szégyent.

Azt érzik, hogy az emberek nem látják őket, nem számítanak nekik, nem tartozik hozzájuk, mert valami rossz velük. Láthatatlannak érzik magukat, ezért kitöréseik lehetnek, mert a negatív figyelem is jobb a semminél, látni, hogy az emberek egyáltalán észreveszik; vagy elmennek, látni, hogy valaki hiányolja-e egyáltalán őket. Amikor mindenki jól érzi magát, ők meg azt érzik, nem tartoznak oda, nem értékelik őket igazán, nem fogadják el őket; és az ellenkezőjét csinálják, mint a többiek. szomorúak, lekapcsolódnak, izolálódnak. A többiek megpróbálhatják őket visszahozni a valóságba, megpróbálhatnak javítani rajtuk, ettől csak még félreértettebbnek érezhetik magukat. Mélyen sebzettnek érzik magukat mindentől, amit mellőzésnek, elutasításnak érzékelnek. Keserűek, depressziósak, érzelmileg változékonyak, túlérzékenyek, és énközpontúak. Sokféle művészi formában kifejezhetik magukat, a művészetüknek van egy tragikus megnyilvánulása, a reménytelenség érzete van benne.

Változatosak, a stresszre különbözően reagálnak, néhányuk vokális lesz, és demonstratívabb, míg mások csöndesebbek, visszavontak. Szeszélyesek és temperamentumosak, amit a stressz csak növel, ilyenkor elkezdhetnek nyíltan panaszkodni is. Némelyikük irigy, haragos, rosszindulatú, ha valakit jobbnak találnak valamiben, azt érezhetik, hogy el kell venni tőlük, bitorolni a helyüket, mindenkinek úgy kell szenvednie, ahogy ők. Az irigység gyötörheti őket; más élete csodás, az övék vacak, szürke, nem tudnak úgy élni, mint mások. Haraggal teltek, visszavonultak, nagyon agresszívak lehetnek; és a környezet természetes reakciói megerősítik a képet, amit gondolnak magáról. Főleg egyéneket és az életet általánosságban okolják azzal, hogy szándékosan bántják őket. Vádlóvá válnak, harciassá, büntetővé, keresik azt, hogy kit kell hibáztatni, és bünteti, ki a felelős azért, hogy így éreznek, holott saját maguk felelősek az érzelmeikért. Másokat vádolnak, ahelyett, hogy kommunikálnának, vagy más esetekben magukat érezhetik problémásnak, rossznak, amikor valóban a másik volt tapintatlan, durva.

Amíg egyes 4-ek másokat hibáztató és büntető lehet, addig mások közülük önbüntetőek, önutálóak lesznek. Amíg egyesek kiengedik haragjukat, addig mások megpróbálhatják kontrollálni magukat. Elfojtják, temperálják magukat, mert elidegeníthetnek embereket, ha cselekednek. Ez utóbbiak is kitörhetnek, mint egy vulkán, ha eleget sérültek hozzá. Amikor a haragot kiengedték, tudatába jutnak annak, hogy elidegenítették magukat, addig a pontig, hogy akár tönkretették a kapcsolatot. Leválhatnak a csoporttól, ahova tartoznak, mert szégyellik magukat, nem akarnak több kárt okozni. Gondolataikat visszatartják, de amikor stressz éri őket, akkor megnyílnak. Amikor nem kapják meg, amire szükségük van, durcásak lehetnek, abbahagyhatják az együttműködést másokkal, és ilyen módon jelezhetik, hogy több figyelemre van szükségük, némi gondoskodásra. Sokkal visszahúzódóbban, melankolikusabban depressziósabban viselkedhetnek, akár addig, hogy gyakorlatilag teljesen bezárkóznak. Általánosságban Fülest láthatjuk, a negatívra, hiányzóra fókuszálnak, meglehetősen pesszimistává, elzárkózóvá válhatnak, falakat, határokat építhetnek, nehéz esetek.

Megint mások felgyorsíthatják az intenzitást, és a harag révén produktívak lesznek, akcióba lendülnek, keményebben dolgoznak, de szeszélyesebb, szorongóbb módon. Sokkal reaktívabbá válhatnak, az érzelmi válaszok moderálásban nehézségeik lehetnek, emiatt sokkal kifejezőbbek, demonstratívabbak és bántóbbak lesznek.

Olyanok, mint a macska, dorombolnak, aztán ismeretlen okkal karmolnak, és elfutnak. Külső ingert felvesznek, vagy belső dolgok lejátszódnak, amit nem kommunikálnak, hanem reagálnak (ezáltal hűek maradjanak magukhoz), aztán visszavonulnak. Miután lenyugodtak, utána visszajönnek, vagy várnak a másikra, hogy érte menjenek, hogy rendbe lehessen hozni a kapcsolatot. Amikor megpróbálnak újrakapcsolódni, akkor lehetnek 2-ekhez hasonlóak, stresszesek, hogy a kapcsolat talán végérvényesen széttört. Azáltal is hasonlíthatnak 2-ekhez, hogy azt is érezhetik, hogy nem érdemesek törődésre, ezért másokkal törődnek maguk helyett.

 

Magas szinten

Megértik, hogy mindennek van jelentősége, értelme, nem kell keresni. Mélyen értékelik, amijük van, ahelyett, hogy a hiányon lamentálnának, ezen túllépnek, és megfogható, hasznos tevékenységeket végeznek. A fókusz magukon kívülre kerül, abbahagyják maguk összehasonlítását másokkal, ehelyett másokra helyezik a reflektorfényt, értékelnek, nagyra becsülnek másokat. Mindenkihez a legmélyebb szinten kapcsolódhatnak. Bensőséget sugároznak ki, nyugodtságot, belső teljességet, állhatatosságot, gyengéd empátiát; az őszinte törődésük hozzájuk vonz másokat. Ahelyett, hogy kapcsolódást keresnének, erőfeszítés nélkül hozzák létre; az emberek szeretnek egy ilyen empatikus ember körül lenni, aki ennyire kiegyensúlyozott az életben, aki meghallgatja és megérti őket.

Nem elmenekülnek, hanem felismerik a szépet és rosszat, és segítenek az embereket ezeken keresztülmenni az életben. Öntudatosak, bölcsek, együttérzőek, támogatóbbak másokkal, és behozzák a kreativitást, és szívet mások támogatásába. Megengedik másoknak, hogy valódiak legyenek velük, ettől nem félnek, ezt keresik, az őszinte, mély kapcsolódást.
Összehozza az embereket, érzékeny lesz más emberekkel, kommunikálják az érzéseiket, vágyaikat, de ugyanakkor nem elemzik túl, és el tudnak engedni érzéseket. Sokkal őszintébben kommunikálnak, de együttérzéssel, támogatással üdvözlik az emberek valódi énjét. Autentikusan támogatnak embereket, segítenek másokat kibontakozni, és élvezni azt, amit csinálnak.

Amikor egészségesek, 1-ekhez lesznek hasonlóak abban, hogy sokkal aktívabbak, tevékenyebbek lesznek, teendőiket elvégzik, praktikusak. Sokkal gyakorlatiasabbak, fegyelmezettebbek, strukturáltabbak és rendezettek lesznek; nem várnak inspirációra, hanem célok után mennek, ha érzik, ha nem, azt csinálják, amit éppen kell. A mély érzelmeik egy részét elengedik -sokkal objektívabbak lesznek-, átcsatornázzák. Helyette veszik a kreatív szenvedélyüket, és egy konkrétabb, produktívabb tevékenységet végeznek, sokkal színesebben, egyedibben, mint bárki más. Kreativitásukat, szenvedélyüket, ösztönüket hozzák valami hasznosba. A művészi kifejezésük univerzális, mivel nyitottak lesznek a fényes és borús, gyönyörű és szomorú dolgokra az életben, ami hálát és eleganciát hoz.

 

Vakfoltok

-az itt és mostban észrevenni, hogy mi működik jól, és mi a pozitív
A figyelmük a negatívumokra van kihegyezve, arra, hogy mi a hibás. Ez része lehet a művészi képességeiknek, idealizmusuknak, elképzelik, hogy valami jobb lehet. Néha túlhangsúlyozzák a rosszat, és nem látják a jót, ehelyett arra fókuszálnak, hogy mi lehetett volna jobb, mit csinálhattak volna másképp, hogyan nem voltak a csoportba bevonva. Még egy dicséretet is képesek burkolt kritikának venni.

-arra fókuszálni, hogy mi a nagyszerű bennük
Általában arra koncentrálnak, hogy mi a rossz bennük, de néha bizonytalanságukban túlhangsúlyozhatják az egyedi tehetségüket, képességeiket. Legtöbbjük inkább minimalizálja a tehetségüket, és a rosszra fókuszálnak magukban, és arra, hogy mi hiányzik belőlük (ez néha bókvadászatnak tűnhet), azért, hogy mielőtt kitalálná a másik és csalódna, előre elmondja, hogy mi a rossz benne. Mintegy előreszalad, hogy ha túl problémásak a másiknak, akkor véget vessenek hamarabb, mielőtt továbbmenne a kapcsolat. Háttérbe szorítják, hogy mit csináltak jól, mert nem egyértelmű ez nekik, viszont ezzel szabotálhatják magukat, mert nem látják, mit értek el.

-tendencia a túlzott önhivatkozásra
A probléma nem róluk szól, de magukra veszik, a probléma közepébe lépnek. Az emberek túlságosan önfókuszáltnak láthatják őket, és úgy hathat, hogy mindent magukra vesznek, minden róluk szól. Emiatt kívülállónak, idegennek érzik magukat.
(Pl. Béla jó munkát végzett kijelentést túlgondolhatják, azt gondolják, hogy utaltak ezzel arra, hogy ők meg nem végeztek jó munkát.)

-sötét gondolatok menedéke
Számukra nem okoz problémát a sötét, nehéz dolgokkal való szembenézés (segítenek nekik az önmegismerésben), de néha ez kényelmesé válhat, olyannyira, hogy ezt menedéknek használhatják, hogy ne kelljen szembenézni bizonyos dolgokkal, vagy hogy elkerüljék a kockázatvállalást. Elfogadják, hogy nem lesznek szeretve, és szabotálhatják a kapcsolatot, mert az a gondolat, hogy ha megpróbálnának egy kapcsolatot, mindent beletennének, és így is elutasítanák őket, az rémisztő. Inkább olyat tesznek, ami szinte uszítja a másikat, hogy elutasítsa őket, és amikor ez megtörténik, akkor elmerülhetnek a szomorúságban. Ugyanígy, ahelyett, hogy a munkába mindent beletennének -és talán sikerre vinnék-, egyszerűbb azt mondani, hogy nem illenek be, nem elég jók. Menedék lehet a szomorúság, hogy elvonja a figyelmüket egy mélyebb, fájdalmasabb érzésről, mint az elutasítás félelméről és egyebekről.

-minden dolog, amiért hálásak lehetnek
Idealisták, és jelentős a képzelőerejük, ezért megálmodhatják a tökéletes jövőt, ami sosem jön el. Ezért a jelent üresnek érzik, sosem olyan, amilyen lehetne, így képtelenek értékelni azt, amijük van. Ez az idealizmus távol tarthatja őket az élet megtapasztalásától, ülhetnek a szobájukban egyedül, szomorúan. Ahelyett, hogy a hiányra fókuszálnának, fontos megtanulniuk a tudatosan kifejezett hála művészetét, jelentősen javíthat az életükön.

 

Kapcsolatokban

Lelki társat keresnek a kapcsolatukban. Mély, érzelmi kapcsolatra vágynak, látszani akarnak, hogy kicsodák, szeretnék, ha megértenék őket, elfogadásra, tartozásra vágynak. Gyorsan kapcsolódhatnak másokhoz érzelmileg, néha nehézségek ebben, de legjobbjukban kedvesség, barátság, empátia jellemzi őket. Amikor egészségesek, megértést hoznak, ilyen társaságra vágynak, aki hagyja, hogy önmaguk legyenek, hagyja, hogy igazak legyenek önmagukhoz, hogy furcsák legyenek, de mélyek is egyben. Vágyódnak az egyedi hozzájárulásuk megértésre és méltányolásra. Elkötelezettek teljesen érezni és kifejezni az érzelmeiket, de nem mindenki felkészült erre a változékony érzelmekre.

Amikor stresszesek, akkor szeszélyesek, makacsok, önmagukkal elfoglaltak, figyelemkeresőek, és önsajnálat jellemezheti őket. Kis dolgokat is személyesnek vehetnek, bolhából elefántot kreálnak, minden negatívat magukra vesznek, a pozitívat meg lepergetik. A másiknak nagyon nehéz kapcsolódnia ilyenkor, mert még a pozitív üzeneteket is negatívra fordítja, tojáshéjon járkálnak. Valószínűleg ők maguk sem tudják, hogyan éreznek, ők is megpróbálják kitalálni.

Érdekes emberek, élettel teliek, excentrikusak, bevonzzák az embereket. Közel szoktak húzni másokat a szeretetükkel, kötődésükkel, és érzelmi kapcsolódással. nagy távolságokra elmehetnek, hogy elmélyítsék, kiterjesszék, kitágítsák a kapcsolatot, és kapcsolódjanak a személyhez a kapcsolatban. Nagy támogatást biztosíthatnak másoknak, megvan a képességük, hogy meghallgassák és empatizáljanak másokkal, és ezt viszont várhatják, hogy a másik kapcsolódjon hozzájuk azon a mély szinten, és törődjön velük. Amikor nem érzik, hogy a partner viszonozza, vagy megértené, hogy mit éreznek, mélyen szeretetlennek, nem törődöttnek érezik magukat. Szükségük van különbözőnek, egyedinek lenniük, amikor azt érzik, hogy elveszítik önmaguk érzetét a másikért, vagy hogy a kapcsolat szokványossá válik, eltolják a kapcsolatot. Ugyanakkor félnek az elhagyástól is, vonzás-taszítás alakul ki, ami mindkét résztvevőnek fárasztó.

Nehéznek találják fenntartani az érdeklődést, idővel ráunnak a másikra, elkezdenek fészkelődni, miután azt érzik, hogy a kapcsolat unalmas, fáradt. Szerintük a kapcsolatoknak folyamatosan élénknek kell lenniük, folyamatosan megszállottnak, szenvedélyesnek és élőnek. Elégedetlenek lesznek, hogy sokkal intenzívebb kellene, hogy legyen a kapcsolat, vissza kellene hozni a múltat, ahogy kezdetben volt, amikor üldözés volt; vagy a jövőbe fókuszálnak, mi lehetne, miért nem olyan ez a kapcsolat, mint lehetne, mit csinál rosszul a másik, miért nem nyílik meg. Ezek meglehetősen magas elvárások, amit nem vesznek észre, hogy milyen jó ez a kapcsolat, ahogy van, a hétköznapi módján. Folyamatos az összehasonlítás, az irigység, hogy másoknak jobb jutott, ami melankólát okozhat (abban otthonosak). A meglévő kapcsolatuk sápadt az idealizált ígérethez képest, addig taszigálják a kapcsolatot, amíg meghal. Amikor már nincsenek tovább együtt, újra vonzóvá válhat, de nem haladnak előre, mindkettejüket zavarba hozhatja ez. Megismételhetnek ciklusokat a kapcsolatban: vágyják, elérik, csalódottá válnak, elutasítják, aztán újrajátszás.

Próbálnak egyensúlyt találni a nem túl távoli és a nem túl közeli között, azaz akarnak kapcsolódni, de nem elveszíteni magukat ebben, mert egyébként eltávolodnak. A kapcsolódás fontos, hosszú beszélgetések, a szeretet verbális kifejezése, teljes egyesülés, fizikális közelség. Az intimitást építik, erre vágynak, érezniük kell ezt az érzelmi kapcsolatot, hogy megnyíljanak. Az érzelmi intimitás és kapcsolódás azon alapul, mennyire érzik kényelmesnek megosztani a mély érzelmeiket. Érzelmi kapcsolódás nélkül nem látják értelmét a kapcsolatnak; ha a kapcsolódási kísérletük elutasításra, választalanságra talál, megbántottnak, izoláltnak, elutasítottnak, nem törődöttnek érzik magukat.

Félnek mások elutasításától (akár RSD szinten is), ezért mielőtt más megtenné, ők utasítják el, haragos, vagy zárkózott hozzáállással, mint akinek rosszat tettek. Mivel ha megnyílnának, és elutasítanák őket, akkor előjönne az a borzalmas érzésük, hogy valami hibás bennük. Inkább nincs szükségük senkire, csinálják a saját dolgukat, fölötte vannak mindezeknek. Önvédő stratégia ez, mert a szívükben azt érzik, hogy alatta vannak másoknak. Az elutasítás megvédi őket a további elhagyás félelmétől, fenyegetésétől. Ezzel sarokba szorítják magukat, mert lehet, őszintén kapcsolódni akarnak velük. Erős félelmük abból eredhet, hogyha az emberek túl közel kerülnek, felismerhetik a fatális hibájukat, ha belátnak a tollazatuk alá, akkor felfedezhetik, hogy csak kicsi szürke egerek -gondolják-, és elutasítanák őket.

Vágynak elszökni a mindennapi létezésből, a párkapcsolatukra is így tekintenek. Az átlagos kapcsolat számukra nem hangzik jól, ellenállnak a hétköznapinak, a mélységet, intimitást méltányolják. Lelki társat keresnek, akivel megoszthatják az összes negatív és pozitív érzelmeiket, a jó- és balsorsot. Magasan idealizált személyt képzelnek el, aki megmenti őket, kitölti a belső űrt bennük. Ez sok stressz a másiknak, ha tőle várják el, hogy ő legyen az, aki felemeli őket egy mélyebb létezésbe, hogy megmentse őket, vagy ellássa azzal, amit úgy éreznek, hogy belőlük hiányzik. Legtöbben csak társaságot akarnak, akivel csinálnak dolgokat, és nem keresnek mélységet, hiszen a hétköznapiságban, egyszerűségben is van gazdagság. Ezért könnyen elégedetlenek lehetnek a kapcsolattal, amilyen, nem szeretik a hétköznapit, idealisták, azt érzik, valami hiányzik, valamit üldözni kell. A tendenciájuk az általános boldogtalanságra és melankóliára feszültséget kelthet a kapcsolatban.

A kapcsolatokban meg nem értettnek érezhetik magukat, azt érezhetik, hogy megjavítani akarják őket, ezáltal megváltoztatni. Egész életükben probléma voltak, nem lehetnek jobbak, nem akarnak kijavítódni, csak megértést szeretnének, csupán azt, hogy meghallgassák őket. Nem titkolóznak, amit lát a másik, azt adják. A negatívokat felhozzák magukkal kapcsolatban -amitől félnek magukban-, kijátsszák a legrosszabb részüket, hogy lássák elutasítja-e a másik, tesztelik, mit reagálnak. Nem kell találgatni, hol áll a másik a kapcsolatban velük, őszinték, igazak akarnak lenni, nem akarnak azok lenni, amik nem, magukat adják. Nyugodtnak kell maradni ebben a szeszélyes huzavonában.

 

5 - A megfigyelő (bűnük a fösvénység)

Az 5-öknek gyerekként vagy nem volt részük jelentőségteljes kapcsolódásban -amilyenre szükségük lett volna-, vagy túlságosan is felügyelve lettek, a területüket túlságosan elfoglalták, nem érezték magukat védve a betolakodástól. Emiatt falat építettek, mentális világba visszavonultak. Azt gondolják, hogy akkor vannak biztonságban, ha megértik a körülöttük lévő világot, ha valamit alaposan elsajátítottak, olyat, amit más nem tud. A világ megértéséhez külön kezelnek, szétválasztanak, kategorizálnak dolgokat az elméjükben. Kategorizálnak az életükben (a családot, a munkát, a barátokat stb. külön dossziéban kezelik), ugyanígy az érzéseiket, gondolják azokat, semmint integrálódnának abba.
Vannak érzelmeik, csak nem engedik azt, hogy vezessék a gondolkodásukat. Egyszerűen objektívak akarnak maradni, tiszta elmével közelítenek meg dolgokat. Ezért jók krízisben és konfliktusban, elemzik a szituációt, ahelyett, hogy túltöltődnének az érzelmeikkel. Elválasztva lehetnek az érzéseiktől, önmaguk érzetétől, akik, és másokkal szemben is, azaz némileg izoláltak. Zárkózottnak és privátnak tűnnek, amit magukon nem biztos, hogy látnak, ők inkább azt érezhetik, hogy bárcsak többet lehetnének távol az emberektől. Nagyon tartózkodóak, kontrolláltak, privátak, nem tárnak fel személyes infókat.

Világnézetük szerint a források hiányosak, ezért konzerválniuk kell az idejüket és energiájukat. A világ invazív, ezért szükségük van egyedüllétre, függetlenségre és autonómiára, hogy gondolkodjanak és újratöltsék az energiáikat. Izoláltak, távoliak, nem a csoport részei, különállóak, nem akarnak zavarást, zaklatást, a távolságból akarnak látni és tapasztalni. visszavonultak, kicsit különcök, némileg aszociálisnak tűnhetnek, cinikusak a világgal, de akár a kapcsolataikkal is. Kapcsolatokban terület kell nekik, hogy egy kicsit tudjanak visszavonulni. (A 'kell' szó vészcsengő számukra, követelésnek, tolakodónak hallják, ők sem követelődznek, ezt várják viszont.) A másokkal való kölcsönhatás akár tolakodó, nem biztonságos lehet számukra. Félnek a megnyílástól (félelem csoportban vannak), a bezárkózás az egyik módja az önvédelemnek.

Amikor jelen vannak, gyakran nem elkötelezettek; védik az idejüket, energiáikat, autonómiájukat, nem szeretik a meglepetéseket. Elkerülik a helyzeteket, ahol a figyelem középpontjába kerülhetnek, nem akarnak megszégyenülést. Egyik speciális képességük a láthatatlanság, és ha valaki mégis kapcsolódni próbál, furcsává teheti a helyzetet (ez lehet direkt), így védekeznek a betolakodás ellen. Nem igazán respektálják a szociális normákat, például nem köszönnek bizonyos helyzetekben -amikor szokás-, mert nem akarnak ismerkedni, nem akarnak más terébe belemászni. Nagyon kényesek a saját határaira, és -magukból kiindulva- úgy gondolják, mások is ilyenek. Bájcsevej, nyájasság, nem értik ezeknek a lényegét, mivel kategorizálnak, ezért nehéz nekik integrálni a különböző alkalmakhoz illő szociális normákat (idegennel nem csevegnek, csak közelebbi kategóriába eső személlyel). Emellett jellemzően elhanyagolják mások perspektíváit, nincsenek tekintettel azokra.

A tudás hatalom, ezáltal kevesebb szükségük lehet, azaz kevesebb gond; visszavonulnak az elméjük biztonságába. Legfőbb tevékenységük a tudás halmozása, hogy kompetensnek érezzék magukat. Szakértők akarnak lenni, és annak is akarnak látszani, hasonlóakkal érintkezésbe kerülni, de nehéz szakértővé válni bármiben is, sokszor nem érzik, mikor elég a tudásuk egy témában. Éheznek a tudásra bármiről, ami érdekli őket, néha egészen egyedi témákról, az érdekli őket, amiről más nem tud. Sétáló enciklopédiák, fiatalon az infókat sokszor megosztja, amivel leterhelhet másokat, később ez már ritkább. Számukra ez az egyik legfőbb módja a másokhoz való kapcsolódásnak; szeretik az elmélkedő beszélgetéseket, szeretnek megosztani ötleteket, az ideák koncepcióját.

Időnként viszont nem osztják meg gondolataikat, visszatarthatják, fösvények (az a bűnük). Fukarok lehetnek a másokkal való interakcióban, szavakkal (kedvenc témáról nagyon is sokat beszélhetnek, de érzések kifejezése, dicséret, bók nem kenyerük), idővel, akár pénzzel is. A szükségleteiket minimumon tartják, minimalisták, mert ha valami kell, akkor feladnak a függetlenségükből, ha nincs szükségük, akkor szabadabbak. Másét nem kívánják, de amijük van, azzal kapcsolatban fösvények.

 

Alacsony szinten

A legalapvetőbb félelmük, hogy alkalmatlanok, ostobák, gyámoltalanok, tehetetlenek legyenek, ezáltal zaklatva legyenek; félnek attól, hogy más emberek eluralják és kisajátítják az energiájukat és idejüket. Nagyon alacsony szinten azt gondolhatják, hogy más emberek ellenük vannak, bántani akarják őket, elvenni az idejüket, kárt akarnak nekik okozni. Stratégiás gondolkodást használnak, terveznek és intrikálnak, megtervezik a teendőket, hogy ne engedjék, hogy mások elfoglalják a terüket, vagy kihasználjanak őket. Bántanak, rászednek másokat, amit elképzelnek, hogy velük csinálhatnak, azt teszik. Titkolódzóak, távoliak, lobbanékonyak, limitált a másokkal való interakciójuk, és a hozzáférésük a saját érzéseikhez.

Két legfőbb félelmük az információ megszerzése felé, és a határaik, területük megvédése felé hajtja őket. Az egyik félelem, a félelem az életképtelenségtől a hajtóerő, hogy több és több információt üldözzenek, de néha el lehet veszni ennyi infóban, elárasztódnak, és nem érzik sosem elégnek az infót. Alkalmasak akarnak lenni, mesterré válni, és olyannak látszódni, aki hozzáértő. Ez visszatarthatja őket attól, hogy valaha megosszák a tudásukat, csupán felhalmoznak. Tartanak attól, hogy rosszak, hibásak, inkonzisztensek valamiben. A félelem a mások általi kisajátítástól, más akaratának rájuk erőszakolásától -és ezáltali lemerülésüktől- a másik mozgatórugó. Rémültek, visszavonultak, izoláltak, ellenségesek, mentálisan gyötrődnek. Nagyon izoláltak tudnak lenni, akik kémlelőnyíláson keresztül nézik, megfigyelik az életet, attól távol, üvegfal mögül, mikroszkópon keresztül, vagy a kastélyuk teleszkópján keresztül. Paradox módon, teljesen át akarják élni az életet, és kapcsolódni akarnak másokhoz, de izolálódnak. Nincs gond az izolációval addig, amíg nem más emberek, vagy a teendőjük kárára történik mindez.

A személyiségük lényege távol tartja őket másoktól, nem kapcsolódnak. Pár emberrel lehetnek bizalmas viszonyban, könnyedek és viccesek, de a többséggel szemben eltávolodnak, stressz hatására még inkább visszavonulnak. Utálják a konfliktusokat, ezekből visszavonulnak -akár úgy is, hogy fizikailag jelen vannak-, abbahagyják a kommunikálást. Stresszes szituációkból visszavonulnak, vissza a rejtekhelyükre -a toronyba-, de megmaradnak megfigyelőnek, erről a biztonságos helyről. Külső jelei a stressznek finomak, izolálódnak, kevesebbet kommunikálnak, eltűnhetnek teljesen, és nehéz kontaktusba kerülni velük. Menedéket találhatnak az otthon végzett munkában, egyedüllétben. Érzelmi egyet nem értésnél inkább elhagyják a helyszínt, esetenként kifejezhetnek türelmetlenséget és haragot, ha a határaik sérültek, vagy akár csak a lehetősége fennállt annak. Elbújnak a valóság elől, bezárkóznak, és hiszik, hogy a belső világuk az egyetlen, ami kell nekik. Akár még büszkélkedhetnek is azzal, hogy -másokkal ellentétben- nekik nincs szükségük senkire. Mások őszinte törődését tolakodásnak is felfoghatják, extrémen cinikusak és nihilisták lehetnek.

Amikor stresszesek, 7-ekhez lesznek hasonlóak, ekkor hiperaktívvá válhatnak, a sok felgyülemlett energia kiönt. Fizikálisan fejeznek ki érzelmeket, átlépnek határokon, tolakodnak, beleugranak beszélgetésekbe, ahol a szakértelmük nem méltányolt, és teljesen nem odaillő dolgokat, tényeket dobálnak, monológokat adnak elő, bizonygatva tudásukat a világról. Kikapcsolják a mentális kapacitásaikat és kényszeres cselekvők lesznek, megcsinálnak dolgokat, anélkül, hogy lenne értelme azokat megtenni. Minden logikus stratégiai terv nélkül ugorhatnak egyik dologról a másikra. Gyakran mennek fantáziavilágba, és a valódiról lekapcsolódnak (képregények, játékok, sorozatok, könyvek, drog, alkohol), veszélyes viselkedésben is részt vehetnek. Stressz estén az információkban, tudásban találnak biztonságot, ezzel foglalkoznak ilyenkor, az információ mellé kényszeresen gyűjtögethetnek könyveket, és egyéb dolgokat.

 

Magas szinten

A kategóriák világából, izolációból, integrációba mozognak. Megértik, hogy az igazi bölcsesség a gondolatok, érzések és cselekvés integrálását tartalmazza, és direkt tapasztalatból származik. Túlmennek a cerebrális módjától a létezésnek, megtanulják teljesen megtapasztalni az érzéseiket, a pillanatban, és teljesen elköteleződnek az élettel, nem csupán távolról figyelik azt meg. Élettel telivé, spontánná, örömtelivé, kreatívvá válnak, meglehetősen viccesek, vidámak, könnyedséget, humort fejezhetnek ki könnyedséggel és ellazultan. Sokkal nyitottabbak, elkötelezettebbek, és sokkal beszédesebbek; a határok még ott vannak, de a kapu nyitva. Kifejezhetnek lelkesedést, szenvedélyt, elkötelezettek, és megosztják azokat a dolgokat, amik fontosak nekik, és bepillantást adhatnak a megfigyeléseikre az emberekről.

Az információkra mindig teljes az elemük, viszont a kapcsolatokban időnként lemerül, de megtanulnak áldozatot hozni a kapcsolatokért. Többé nem az infó érdekes, hanem a személy, aki megosztja, és már nem attól lesz több számukra a másik, hogy mennyit tud. Élvezik az egyedüllétet, de szívesen látnak másokat az életükben, és több melegséget fejeznek ki, sokkal szociálisabbak barátságosabbak. Érzelmileg intelligens 5-ök megtanulták értékelni az érzelmek felismerését és kifejezését, jó kapcsolatokat hoznak létre. Megnyílnak, de ezek mind erőfeszítést igényelnek, meg kell engedniük, hogy mások zavarják őket. Támogató kapcsolatokba invesztálnak, elkezdenek másokat jobban megismerni és hagyják, hogy mások is jobban megismerjék őket.

A 8-okhoz hasonlóak lesznek, erősebbé és rátermetté válnak, merészek, magabiztosak, nem alkalmatlanok többé (fő félelmük). Vannak válaszaik, amikre támaszkodhatnak, van hangjuk, amit hallani kell, és információik, amit megosztani kell. Sokkal teljesebben élvezik az életet, és teljesebben élik meg, résztvevők lesznek, nem csak megfigyelők. Értékesnek érzik magukat, elfoglalják a helyüket az életben, a csapat részei. Sokkal vokálisabbak, asszertívabbak, hatékonynak és alkalmasnak érzik magukat.

 

Vakfoltok

-elkötelezettség az érzelmekhez, és az érzelmek értéke általánosságban
Nem mintha nem éreznének, nagyon is erősen tudnak, de sokkal inkább gondolatként, semmint érzelmi energiaként fogják fel ezeket. A hajtóerő, hogy biztonságban maradjanak, és konzerválják az energiáikat automatikusan és öntudatlanul leválasztja őket az érzelmeikről, mert érezni az érzelmeket és szenvedélyesnek lenni energiapazarlás. Azt gondolhatják, hogy az érzelmi információ nem fontos. Elkülönítik az érzéseket a tudástól, automatikusan a gondolatokra fókuszálnak, nehézségük lehet újrakapcsolódni az érzelmeikhez. Arra kell rájönniük, hogy az érzelem is egy fontos információ, ami nélkül nem élhetnek integrált, teljes életet.

-a több személyes információ megosztásának értéke
Amikor egészségtelenek akkor túlságosan is megoszthatnak infókat, de ezek szükségtelen, nem segítő és nem odaillő dolgok, sokkal inkább okoskodás csupán. Amikor elszigetelődnek, visszatartják az infókat. A belső hangjuk azt mondja nekik, hogy tartsák meg maguknak a gondolataikat, az emberekkel való interakció biztos útja az energiáik lemerülésének. Túlságosan a határaikra fókuszálnak, izoláltak, ezért nem látják, hogy megérheti megosztani dolgokat, hogy építsék a kapcsolatot másokkal, a szeretteikkel.

-a kapcsolatok támogató és energizáló funkciója
Túlságosan elfoglaltak a saját határaik védelmével, a biztonságuk és energiáik megőrzésével, ezért bezárkózhatnak. A kapcsolatok táplálóak is lehetnek, energizálhatnak időnkét, nem csak lemerítenek. Valóban van ára, de van bevételi oldala is -ezt hajlamosak nem észrevenni.

-a konfliktus értéke
Vitákban kifejezetten részt vehetnek, még akár energizálhatja is őket (infók cseréje), de ez más, mint a konfliktus. A konfliktus lemeríti őket, a limitált forrásaikat, mivel ez energiába kerülhet, ezért mérlegelik, hogy megéri-e az erőfeszítést, és gyakran elkerülhetik ezeket. A konfliktuskerülés hátulütője, hogy minden egészséges kapcsolatban lesz konfliktus, mert figyelembe kell venni a másik nézőpontját, és össze kell a sajáttal hangolni (természetesen nem mindegy, hogy problémamegoldásról van szó, vagy személyeskedésről). Aki elkerüli a konfliktust, az folyamatosan konfliktusba fog ütközni.

-a saját gazdagságuk az érzelmi erőben és a bőséges energia
Érzelmi erő azért, mert nem hagyják, hogy vakon vezesse őket, ezért jól gazdálkodhatnak az érzelmeikkel. Menedéket találnak a mentális állapotukban, félnek elköteleződni az életben, és kihívni másokat. Gyakran elhanyagolnak bizonyos tevékenységeket, hogy energiát spóroljanak a számukra fontosra. Bőven van energiájuk, csak mindet arra fordítják, ami foglalkoztatja őket, és nem hagynak az egyéb aktuálisan fontos teendőre semmit.

 

Kapcsolatokban

Egy nem tolakodó, önálló társat várnak a párkapcsolataikban (nem ritka, hogy egymásban vannak párban). Gyakran időt igényel számukra, hogy végiggondolják, mit akarnak, mit keresnek egy kapcsolatban; ha meghozták a döntést, vélhetően jól átgondolták azt, hogy akarják-e az idejüket és energiájukat beletenni a másikba. Mielőtt kötődnének (amit nem preferálnak), végiggondolják mit jelent feladni a függetlenséget, vállalni a kockázatot, hogy sérülésen mehetnek át, a kapcsolódás veszélyeit. Magánéletük fenntartásának egyik módja a részekre bontás, külön kezelt ismerősi körök, több profil, egy-egy részüket láthatják, de senki sem az egészet. Nehezükre esik embereket beengedniük a védelmi vonaluk mögé, de ha átengednek, jó eséllyel hűségesek, és mélyen elkötelezettek, de a határaikat respektálni kell.

Általában nagyon értékelik az egyedüllétet, ezért terület kell a kapcsolataikban is, nem tudnak teljesen jelen lenni. Ahhoz, hogy teljesen oda tudják adni magukat a kapcsolatnak, hagyni kell, hogy visszavonuljanak, kell az elemtöltés. Viszont, ha több nyomást tesznek rájuk, még jobban visszavonulnak. Fizikálisan ott lehetnek, de mentálisan leválhatnak, csak színlelik az érdeklődést, kifelé barátságos külsővel, miközben részben elkülönülnek. A közelséget jobban igénylő partnernek elég rossz lehet látni ezt, fájdalmas, azt érezheti, hogy nem akarnak intimek lenni, megosztani, vele lenni. Gyakran azt érezheti a partnerük, hogy az ő vállán nyugszik a kapcsolat, ő az, aki hívja, kezdi a beszélgetést, aki folyamatosan kihúzza a külső világba, hogy elköteleződjön. Szükségük is van egy olyan partnerre, aki segíti őket kijönni kicsit a fényre, de ha a partner olyan, akinek kell, hogy kelljen, gond lehet, mert nem akarnak szükségeket.

Sok mondanivalójuk van, de ugyanakkor arról híresek, hogy csöndesek és zárkózottak, ezért gondosan átgondolják, mielőtt megosztják gondolataikat és ötleteiket, de lehet, hogy semennyire sem osztják meg. Nagyon figyelmesek, befogadnak minden infót, lehetnek igen empatikusak és mélyen törődőek, de nem mindig osztják meg az érzéseiket, néha nem fejeznek ki empátiát, szimpátiát a partnernek. Nem mondanak ki mindent, ami eszekbe jut, nem tudni mit éreznek, az arcukon sem látszik. Inkább elválasztják magukat az érzelmi életüktől, így érzelmek nem sározzák be a gondolkodásukat. Ettől még érezhetnek erősen, csak nem akarják, hogy az objektív ítéletüket, gondolataikat ez befolyásolja, de a valóságtól is néha eltávolodnak.

A konfliktusokban higgadtak maradhatnak. A konfliktus elrendezésében a konfliktus alapjait nézik, és a megoldást keresik, az érzelmi zajt kiszűrik, ezért jó problémamegoldók. Idő és tér kell, hogy végiggondolják az érzéseiket, mielőtt konfliktusba bonyolódnának; lehetnek higgadtak, de nagyon vitatkozóak is. Néhányuk igen vitaorientált, és megoldás helyett azt bizonygathatják, hogy milyen intelligensek, mennyire igazuk van. Ilyenkor nehéz vitázni velük, mert értékelik a pontosságot, és vitát generálnak, amikor csak egy problémát kellene megoldani; kicsi, konkrét dolgokba kötnek bele, technikailag igazuk van, de elutasítják a lényegi mondanivalót. Azért is nehéz vitázni velük, mert visszavonulnak, ha kényszerítve vannak, lekapcsolnak, csendben maradnak, vagy harciasak lesznek. Időt kell nekik adni ilyenkor, hogy kijöjjenek ebből az adok-kapokból, és ésszerűbben álljanak hozzá. Egy kapcsolatot fenntartani könnyebb, mint újat keresni, ezért érdekük, hogy a probléma megoldódjon.

Érzelmi kapcsolatra és intimitásra vágynak, ugyanakkor nehezen lépnek ki a fejükből a testükbe; kéz a kézben, csók, ölelés, ha nem állnak készen, többségük tolakodónak érezheti ezeket; csalódás lehet annak, aki ezt igényli. Az intimitás nehéz olyannal, aki az egyedüllétet értékeli, sokan nem akarnak külön szigetek lenni. (Számukra a két közeli sziget koncepció az ideális.) Szeretetük kevésbé romantika, sokkal inkább tudatos döntés kérdése, hogy ez a bizonyos személy megéri-e az árat a fájdalomnak, amit hoz egy kapcsolat?

Mindig befogadnak, csendes megfigyelők, visszaülnek, és megvárják, hogy más köteleződjön el először. Mentális kapcsolódás (pl. közös téma) gyakran előfeltétele az érzelminek. Bizalom és biztonság nagyon fontos, időbe kerül megnyílniuk, de képesek mély kapcsolatra, amint a személy átlépte a határt. Mivel elszigetelődni szoktak, ha lemerültek, a kapcsolódás nehézkes velük. Néha nem lehet tudni, mi játszódik le a fejükben, vagy akár azt, hogy hol vannak, eltűnnek, amikor az érzik, hogy külön kell lenniük a partnertől. Ragaszkodó, domináns partner terhet tehet a vállukra, nekik kicsi a szükségük, a partner meg túl sokat akar. Fulladoznak a figyelem középpontjában, túlterhelődnek, és lemerülnek. Alkalmazkodás látszatát adhatják, kívülről bájolnak, nevetnek, viccelnek, de közben nincsenek jelen, karikatúrák lesznek, azért, hogy haladjon a beszélgetés, és utána vissza tudjanak vonulni, barátságos álca, hogy leléphessenek.

Az emberek előli elvándorlás egy túlélési stratégiájuk, a magánélet jó és biztonságos, amíg van valaki odaát, mert közben akarnak közelséget is (két sziget koncepció). Magánélet, de nem egyedüllét, nem akarnak remeték lenni, akarnak kapcsolatot (kivéve, ha nagyon sérültek). Közösségbe mennek, és mégis távoliak, beszélhetnek és válaszolhatnak anélkül, hogy teljesen jelen lennének. Nincs szorongás, az élet csöndes, és kellemes, amikor érzelemmentesek, ezért inkább leválnak emberekről, mielőtt más emberek problémáiba keverednek. Mások a jelenlétükkel, ők a jelenlét hiányával kontrollálják a szituációkat.

 

6 - A kételkedő (bűnük a félelem)

Gyerekként olyan otthonokban nőhettek fel, ahol jellemző volt a kiszámíthatatlanság, így megtanultak olvasni a jelekből, folyamatosan készenlétben lenni. Aki a biztonságot kellett volna, hogy nyújtsa számukra, nem volt megbízható, vagy ellenkezőleg, túlságosan is védelmező volt. Akkor érzik rendben magukat, ha azt csinálják, ami elvárt. Számukra a legfontosabb dolog az, hogy biztonságosan tartozhassanak valakihez, valakikhez, és hogy bízhasson másokban. Nagyon lojálisak, mert azt szeretnék, hogy mások is azok legyenek velük. Csapatjátékosok, követik a vezetőjüket, emellett hűségesek, vidámak, pozitívak, szívélyesek, megnyerőek. Egyszóval alkalmazkodóak, könnyen beilleszkednek, de valahol sosem érzik igazán, hogy elérték a teljes kapcsolódást. Ott van bennük a gyanakvás, szkepticizmus, hogy lehet, a körülöttük lévő emberek nem lesznek ott, amikor szükségük lesz rájuk, lehet, hogy nem bízhatnak bennük, hátbatámadhatják őket. Ez valóban előfordulhat, de mások számára nem ez a legfőbb dolog, ami a gondolkodásukat, viselkedésüket meghatározza.

Legfőbb félelmük, hogy támogatás és vezetés nélkül maradnak, ezért támogatnak másokat, segítenek dolgokban, de pontosan ugyanezt várják viszont. A leginkább félelemmel teli típus (ez a bűnük), kapcsolatépítéssel, szabálykövetéssel, folyamatos tervezéssel (B terv, C terv) enyhítik ezt a félelmet. Folyamatos a szorongás és félelem, de merésznek is nézhetnek ki, hogy kezeljék ezt az érzést, veszélyben meg egyenesen bátorrá, határozottá válhatnak. Olyankor tudják mi a gond, és azzal szembenézhetnek, felkészültek rá. Probléma akkor van, amikor a dolgok nyugodtak, ilyenkor gyakran idegesek lesznek, főleg, ha vezető pozícióban vannak. Emiatt gyakran szabotálják magukat, nem vállalnak vezető pozíciót, gátolják a saját sikerüket, mert az félelmetes lehet, mögéjük kerülhetnek, láthatóvá, célponttá válhatnak. Sérülékenyek se szeretnek lenni, de túlzott biztonságban se szeretik érezni magukat -mert akkor meglephetik őket-, fölfelé és lefelé se szeretnek kilógni sehonnan.

Megbízhatóak, felelősségteljesek, szabálykövetőek, szervezők, tervezők, praktikusak, rendszeresek, kiszámíthatóak, akik nehezen jutnak döntésekre. Könnyű velük kijönni, mókásak, szellemesek, kedvesek, és mélyen értékelik a jó kapcsolatokat. Hatalmas önfeláldozásra képesek a csoporttért, amiben hisznek, és ahova tartoznak; emellett nagyon értékelik a struktúrát, biztonságot, az egymás hátát védő mentalitást (tengerész, katona, rendőr, tűzoltó nekik való hivatás). Remek barátok és partnerek lehetnek, hűségesek, óvatosak, túlanalizálnak, túlgondolnak szituációkat. Nekik kell a biztosíték, hogy a kapcsolat erős, sűrűn bejelentkeznek másoknál, hogy biztosítsák a kapcsolat fennmaradását -néha kicsit túl is tolják. Nehéz elérni, de amikor a bizalom alapokat talált, akkor hosszútávra vannak benne a kapcsolatokban.

Csapatban szeretnek lenni, az igazi félelmük egyedül maradni, vagy nem tudni, ki a konkrét ellenség -nekik kell, hogy arca legyen az ellenségnek. Végül gyakran kreálnak olyat, aki valójában nem az (gyakori közöttük az összeesküvés-hívő); kényelmesebb, ha van megfogható ellenség, mert az ismeretlen félelmetes. A félelem belül van, de kívül keresik az okát. Megijeszthetik magukat, mentális félelem valódi veszélynek hathat, a világ veszélyes hely számukra. Problémákat vetítenek a valóságba, problémákat keresnek és találnak, kis dolgokból nagyot kreálnak. Paradox módon, ők a legjobb problémamegoldók, mások problémáinak megoldásában jók, de a sajátjukét megoldhatatlannak érzik, ezért keresnek külső segítségforrásokat. Másik ellentmondásuk, hogy bízni akarnak másokban és magukban, de folyamatosan megkérdőjelezik magukat és másokat.

Éleslátóak, okosak, nyájasak (néha elfogadáskeresőek), néha tekintélyellenesek (zendüléskoalíció, az ellenzék vezetői, mert ha a félelem dominál, cselekedni akarnak), vagy legalább megkérdőjelezik a hatalmat, szeretnek az elnyomottak oldalára állni. Nem realizálják, de szeretik megkérdőjelezni a tanárt, politikust, főnököt, társat (azt nem szeretik, ha velük teszik ugyanezt). Akár egyet is érthet, de mindig kell még egy kérdés, hogy biztos legyenek, hogy nincs gond, hogy a jó oldalon állnak, de ez mások szemében bizalmatlanság, vagy a hatalom megkérdőjelezése lehet. Gyakran gyanakodnak másokra, ha inkonzisztenciát észlelnek, stresszesek lesznek; kötelességük a kételkedés, nem akarnak meglepetést, nem szeretik a meglepetéseket (pozitívat sem), a váratlan dolgokat, de nehéz is őket meglepni. Váltakoznak a bízás és nem megbízás között, hideg és meleg, édes-savanyú hozzáállás jellemzi őket, egy csapásra válthatnak egyik állapotból a másikra. Amikor azt érzik, nem hűséges valaki, elfordulhatnak, de bocsánatkérés visszafordíthatja őket -legfeljebb még kevésbé bíznak meg a másikban.

 

Alacsony szinten

Alapfélelmük, hogy támogatás nélkül maradnak, képtelennek lesznek a túlélésre. Amikor stresszelnek, extrém mennyiségű szorongás, kétségbeesés jellemzi őket, miközben megpróbálják a félelmetes világukat kevésbé veszélyessé tenni. Nem lehet könnyű, folyamatosan a legrosszabb eshetőségre gondolnak, lefelé tartó spiráljukban pár lépésre vannak a hajléktalanságtól és egyéb katasztrófáktól. Észérvek nem segítenek, azokat úgy értékelik, hogy nem veszik komolyan, nem támogatják őket. Hajlamosak projektálni, minden rosszat, ami megtörténhet velük, a félelem belül, és azt kisugározzák mindenre és mindenkire. Mások azok, akik okozzák ezt az érzést, más viselkedése váltotta ki, túl direkt volt, vagy nem túl direkt, minden jel számukra. Nem veszik észre, hogy ők maguk az okozói a félelmüknek, nem tudnak különbséget tenni a projekció és éleslátás között -előbbit összekeverik az utóbbival. Elképzelik az összes lehetséges rosszat -ami történhet velük-, és elhiszik, hogy az elképzelésük teljesen igaz. Túlgondolnak dolgokat, és a kritikus gondolkodás hiányzik belőlük, paranoiára való hajlam látható.

Ragaszkodóan dependensek tudnak lenni, pánikolóak és büntetőek. Minden cselekedetét ellenőrizhetik a társuknak, számon kérhetnek minden apróságot, és ezzel kiprovokálják -azt, amitől tartanak-, az elhagyást. Megnyugvást keresnek, de nem találnak, mert elutasítanak mindenkit, aki nem ért egyet a világnézetükkel, vagy merészel az ő nézetükkel ellentétes nézetet vallani (aki nem velünk, ellenünk). Édes-keserűek, belső konfliktus emberek megbékítésében, kielégítésben, és ellenük való lázadásban, értük, aztán ellenük. Ilyenkor nehéz érteni, mi történik, mivel sokszor bennük van a probléma, ott érzik a szorongást. Elakadhatnak kétségben, kétértelműségben, és nehézségeik lehetnek döntéshozatalban. Folyamatosan kételkednek a saját képességeikben, a problémamegoldásukban, ezért külső dolgokra támaszkodnak, csoport, vezető, vélemények, mások jóváhagyása. Folyamatos gyötrődés, idegesség, félelem, megkérdőjelezés. Konfliktuskerülők, félhetnek a direkt konfliktustól, félnek a másik szándékától, de félnek konfrontálódni, ezért rejtett manipulációk, felforgatás a fegyverük.

A csapatban akarnak lenni, de stressz hatására 3-okhoz lesznek hasonlóak, a félelem enyhítésére leválhatnak, elhúzódnak a csoporttól, és bizonyíthatják értéküket, túlteljesítéssel, eredményekkel, miközben fontos emberekhez dörgölőznek. Megtévesztővé is válhatnak a túlélésért, vagy megpróbálhatnak magabiztosnak, eredményesnek tűnni. Félhetnek a félelmük kifejezésében, lehetnek igen agresszívak (passzívan), és visszautasíthatják az együttműködést. Stresszben merevek, végrehajtanak egy szolgálatot vagy szerepet a munkában, de nincsenek jelen. Más esetben távolmaradással különülnek el, bizalmatlanok, folyamatosan elégedetlenkednek, zendülők. Jellemzően pár embert gyűjtenek ehhez maguk köré, akiket meggyőznek. Hisznek a számok erejében, hasonló gondolkodású emberek között találnak támogatást és erőt. Kétségekkel és zavarodottsággal teltek, vágynak a biztonságra, amit összetartó csoportok adhatnak, de néha félnek attól csoporttól, nem akarnak a rossz oldalra kerülni.

Biztos konklúziót akarnak -de olyan sokszor nincs-, jöhet a kételkedés, információgyűjtés, gyanakodás, konspiráció. Meggyőződéseik elválaszthatják másoktól, akik nem hisznek abban. Sokuk nagyon politikus, egyik párt biztonságos, a másik meg veszélyes, és ha valaki nem ért egyet velük, nemcsak, hogy nem jól informált, de egyenesen gonosz. (Ironikus, hogy mindkét oldalon vannak 6-ok ezzel a nézettel -persze sokan mások is ilyenek). El akarják őket kapni -ez az alapgondolatuk-, és próbálnak egy lépéssel előrébb járni. Nem bízhatnak másokban, főleg a hatalomban lévőkben nem. Nyomásra visszavonulhatnak, és elrejtőzködhetnek, miközben gyanakodnak mások rejtett szándékában; mindenre és mindenkire. Paranoidok, bizalmatlanok, félelemmel teltek, folyamatosan kérdeznek, és sosem érzik, hogy megoldást vagy választ lelnének. Kétségbeesett próbálkozásaik lehetnek, hogy infót gyűjtsenek a túlélésük biztosítására. Akárhány szakértővel beszélnek, akárhány kutatást olvasnak el, a végén ugyanolyan zavartak lehetnek, mint az elején.

 

Magas szinten

Megértik, hogy támogatás egyaránt létezik önmagukon belül, és azon kívül is. Rájönnek, hogy talán ők is tudnak harcolni a szörnyekkel. Megtanulnak bízni a saját belső autoritásukban, ahelyett, hogy másoktól tennék függővé, és várnák el, hogy biztonságban tartsák őket. Ennek eredményeként magabiztosak, nyugodtak, reziliensek, és másokkal mélyen, szilárdan kapcsolódnak, megbíznak másokban is. Tiszták és bátrak, tudják, hogy tudnak magukról gondoskodni, és kevés dolgot kell a világon igazán megvédeni. A következő helyes lépésre koncentrálnak, nem gondolnak túl dolgokat. A bizalmat választják magukban és másokban. Éreznek még némi félelmet, szorongást, de képesek továbblépni, eléggé bíznak magukban és másokban, sokkal bátrabban viselkednek.

Mély érdeklődést tanúsítanak az emberek felé, támogatóbbak akarnak lenni, mellettük akarnak lenni, bátorítani. Erősebb kapcsolatokat építenek, közös bizalmi alapon. Az elnyomottakkal, átlagemberrel azonosulnak, egalitáriusak akarnak lenni. Tudatosabbak abban, hogy mi az általános emberi igény, és hogy hogyan segíthetnek mindenkinek. Mindenki hasznára válnak a döntéseik, nem próbálnak kiemelkedni, csak támogatják a csoportot, aminek részesei.

Ekkor a 9-ekhez hasonlóvá válnak, több békét, kevesebb félelmet és szorongást tapasztalnak. Sokkal öntudatosabbak, és tudatosak, sokkal megfigyelőbbek, megértőbbek. Továbbra is jól olvassák a szituációkat és embereket, de jóval több bátorsággal, önbizalommal, optimizmussal értékelik ezeket, nem projektálják tovább a félelmeiket a környezetükre. Bölcsen kiszűrik a kockázatokat, és mérlegelnek köztük, a döntéseiket sokkal inkább tényekre és a megérzéseikre alapozzák. Jobban bíznak a kollégáiban, tanácsadókban, megfontolás után több hitük van magukban és másokban. Megtalálják a legjobb utat előre, a kockázatok és problémák ellenére. Röviden, egészségesebbek, békésebbek, megbízóbbak, minden oldalt láthatnak, kevésbé gyanakodóak, ellazultak, megbíznak a megérzéseikben, és nem aggódnak annyira.

 

Vakfoltok

-saját belső erő vagy autoritás
Önmagukon kívül szokták keresni a biztonságukat, keresik a tökéletes vezetőt, aki mögé beállhatnak. A saját képességeikre vakok, a partvonalon kívül állnak, támogatják, vagy kihívják a vezetőt, de nem akarnak azok lenni. A saját erejüket másokra vetítik, mások tegyék meg az első lépést, és azt követik. Másoktól várják, hogy megmondják, mit tegyenek, de amikor vezetésre találnak, megkérdőjelezik. Jó problémamegoldók, tehát sokkal alkalmasabbak döntések meghozására, mint azt gondolnák.

-látni a pozitív oldalt minden adott szituációban
Náluk a figyelem fókusza azon, hogy mi rossz, mi nem működik, mi veszélyes, fenyegetés, mi romolhat el. A pohár félig üres típusú emberek, pesszimisták, nem létező jeleket keresnek, ami azt mutathatja, hogy a dolgok nem működnek. Megfeledkeznek emiatt a dolgok jó oldaláról, ők azok, akik még egy nyereményt is problémának fognak fel. Meg kell tanulniuk ellazulni, és értékelni a jó dolgokat, bízni a meglévőben. Amikor a problémák mégis felütik a fejüket, pont ők azok, akik a leginkább el tudják ezeket hárítani.

-tendencia a félelem projektálására a külső világra
Nem árt realizálniuk, hogy van egy gyanakodó, fürkésző természetük, aminek köszönhetően a félelmüket kivetítik. Amikor az állásukat veszélyben érzik, elkezdenek kérdezősködni, gyanakodni, a többieknek furcsa lesz a viselkedésük, és ezzel zárják ki magukat. Szeretnek a dolgoknak mögé nézni, hátsó szándékokat kutatni (pl. ki pénzelte ezt a kutatást?), mások szándékait megkérdőjelezni. Gyakran a belső félelmeiket vetítik ki másra, és úgy érzik, hogy mások okozták a félelmeiket, mások adtak erre okot. Meg kell tanulniuk megkülönböztetni a projekciót az éleslátástól, felismerni azt, hogy mikor látnak többet egy dologba, mint ami valójában.

-hasítás (splitting)
A jó-rossz, biztos és félelmetes, velünk-ellenünk, jó fiúk és a gonoszak, fehér-fekete ellentétek az ő világuk. Számukra nem léteznek árnyalatok, csak szélsőségek. (Például aki cigizik, csak rossz ember lehet, ez a szimbólum van a sörön, akkor az gonosz, ez az autómárka jó, ezt volt az ükapának is, nem kell más.) Emiatt nagyon dogmatikusak lehetnek a nézeteik. A viselkedésük is ehhez hasonló, teljes vállszélességgel ott lehetnek valaki mellett, de ha valami miatt meginogna a bizalmuk, akkor ellene fordulnak. Nincs olyan, hogy közömbösek valaki, vagy valami iránt, csak angyalok és démonok léteznek. Fel kell ismerniük, hogy a világ ennél komplexebb, az emberek meg még annál is.

-az érzéseik és megérzéseik, mint jó forrása az információnak
Jellemző működési spiráljuk, hogy érzik a félelmet, akcióba akarnak lendülni, de ez elmarad, így túlgondolják, majd elkezdődik a projekció. Egyéb módja is van tudni dolgokat. Túlgondolják, hogy valaki megbízható-e, ahelyett, hogy a megérzéseiket használnák. A megérzések a tudatalatti üzenetei, a múltból tárolt nem tudatos tapasztalatok alapján, ezért megbízhatóbbak lehetnek, mint a túlgondolás. Éleslátóak tudnak lenni, ha megbíznak magukban, a megérzéseikben.

 

Kapcsolatokban

A kapcsolatokban egy lojális támogatót várnak, ezek ők, és ezt is keresnek. Egy megbízható, kiszámítható és konzisztens partnert keresnek, aki határozott, és segít elnémítani az állandó önkérdőjelezésüket, aki segít, amikor szoronganak. Olyan társ kell nekik, aki figyel rájuk -ítélkezés nélkül-, a félelmeikre, szorongásaikra (függetlenül a logikátlanságra);, aki segít nekik odafigyelni, és támaszkodni a saját belső hangjukra és belső ítéletükre, hogy jobban bízzanak magukban, képességeikben. Fontos megerősíteni a kapcsolatot, mert akkor tudják intim szinten, hogy megbízhatnak a másik jelenlétében az életükben. Számukra az együtt eltöltött minőségi idő a legfontosabb ahhoz, hogy biztonságban, és szeretve érezzék magukat. Őszinteség, nyílt kommunikáció és minőségi idő segíti, hogy kényelmesnek érezzék a kapcsolatot. Otthonérzetet akarnak teremteni; a biztonságérzet az előfeltétele az érzelmi és fizikális intimitásnak, anélkül nem megy. Mindig lesz egy kicsi gyanakvás -ez alap bennük-, de amikor végre eljutnak arra a pontra, hogy bíznak a másikban, és eldöntik, hogy a családjuk része a másik, a jövőt vele élik, akkor nagyon elkötelezettek és hűségesek lesznek. Egészséges 6-ok önfeláldozóak, a szeretteiknek szentelik magukat, egy biztonságos, stabil, kiszámítható és mókás környezetet teremtenek.

Tudnak lazítani, de ilyenkor azt érzik, hogy nem elég éberek. Amikor a dolgok nyugodtak, gyakran gyanakodóvá válnak, és időnként szkeptikusak a partnerükben, szeretetükben, időbeosztásukban, őszinteségükben. Amikor inkonzisztenciát észlelnek, stresszel reagálnak, kötelességük a kételkedés, mindig van még egy kérdésük. Túlértékelik az arckifejezések fontosságát, és egyéb jeleket (miért tartott ilyen sokáig mondani), de jól is olvassák. Fárasztó lehet velük élni, mert az az érzet, hogy folyamatosan megkérdőjelez. Minden jelre figyelnek, hogy a kapcsolat elég biztonságos-e, folyamatosan jeleket keresnek, ami frusztráló (mert mi van, ha a partner későn ér haza, vagy ha meglepetést tervezek, és nyomozni kezd). A folyamatos belső félelem és megkérdőjelezés éket verhet közéjük és a többiek, vagy partnerük közé.

Defenzívek és reaktívak lehetnek konfliktusban, a konfliktus veszélyeztetheti a biztonságérzetüket, ezért el akarják azt kerülni. Édes-keserűek, egy pillanat alatt fordulhatnak (ez fontos észben tartani) támogatóak, majd ellenségesek. Idegesek konfliktusban, időre van szükségük az átgondoláshoz, kiírni magukból kényelmesebb nekik. Konfliktus után biztosak akarnak lenni abban, hogy minden rendben, megbocsájtás megvan, dolgok tovább haladnak (de azért ők tartanak listát ezekről magukban). A kapcsolat biztonsága fontos, ezért hamar le akarják tudni a konfliktusokat, de ez frusztrálhatja a partnert, mert még haragos, amikor ők már gyorsan továbblépnének.

Komfortosak az ismert dolgokkal, félelmük eltűnik barátok társaságában, a félelem kicsit nyugvóban, amikor olyanok körében vannak, akikben megbíznak. A távolság és csönd felerősíti a félelmüket és kétségüket. Mindig éberek, megfigyelik a környezetet, figyelnek arra, mi hangzott el, és arra is, ami nem lett kimondva, és a viselkedést beszéd közben. A ki nem mondott hangos nekik, gesztusok, arckifejezések, csend, mindenből olvas, szemük a felszín alá megy, igazi nyomozók. Az üzenetet nézik az üzenet mögött, rejtett szándékot, motivációkat feltételeznek, hogy jelen lehetnek másokban.

Az őszinteséget és a nyíltságot részesítik előnyben szinte minden fölött, ha nem bíznak másban, nem fog működni a dolog. Hamarabb elmondják a legrosszabbat, mint hogy titokban tartsák, ezt várják viszont, a bizalom az első, még füllentés se megengedett. Tudni akarják, mivel néznek szemben -és jó eséllyel képesek is szembenézni ezzel-, a titkolózást nem szeretik. Szükségük van rá, hogy tudják, mi a gond, mert akkor fel tudnak készülni, szembe tudnak nézni a krízissel. Nem megkérdőjelezni akarják a másikat, csak az infó kell nekik, ha nincs, szorongást, bizonytalanságot okoz bennük. Hallani akarják az igazat, tiszta, tömör, őszinte módon, ami történni fog, nem olyan félelmetes, mint ami történhetne. A hamisság növeli a gyanakvást, nehéz megbocsájtani és bízniuk újra. Nem akarnak felkészületlenek lenni, ha valami rossz történik, tudni akarják. Felbátorodnak a veszélyben, félelmek jórészt eltűnhetnek, ha tudják, mivel néznek szembe, akkor akcióba léphetnek. Az akadály előttük, arra fókuszálják a figyelmüket -távol a félelemtől-, majd eltüntetik az akadályt, és nem tudják, merre menjenek, újra félelmet éreznek. Ellenállás nélkül nem tudják az irányt meghatározni, az a biztos pontjuk.

 

7 - A felfedező (bűnük a falánkság)

A gyerekkori megélésük az, hogy magukra vannak hagyva, a szülők elfoglaltak, nem törődnek velük, így szórakoztatják magukat, hogy elnyomják a félelmeiket. Ezt teszik később is, magukkal és másokkal is, jól érzik magukat, amikor másokat szórakoztatnak. Közmondásos gyerekek -azok is akarnak maradni-, naiv attitűd, sokaknak éretlennek hatnak. Ők voltak azok a gyerek, akik könnyen unatkoztak, számukra ez a legfájdalmasabb, félnek az unalomtól. Elkerülik a korlátozásokat, stimulációkat keresnek, élményeket, tapasztalatokat, értékelik a spontaneitást, szabadságot, szeretik a kibúvókat, tartalékopciókat, lehetőségeket, ideákat. Szeretnek álmodozni -ahol minden lehetséges-, tervezgetni; de összekeverik az ideákat, az aktuális megvalósítással, jó ötletgazdák, de a tervek végrehajtásánál elvesznek. A kezdeti szakaszát élvezik, de aztán megunják és halogatnak, mert félnek az elköteleződéstől, és a részletek kidolgozásától. Nehéz egy feladatot bejezniük, mert a praktikusságok, az adatokra való figyelés és logisztika unalmas számukra. Lehetnek kreatívak, elkötelezettek, szintetizáló elmék: különböző dolog között kapcsolatot teremtenek. Féktelenek és türelmetlenek, agyuk olyan gyors, hogy csak félútig gondolnak végig dolgokat, sokszor félkész ötleteket már megosztanak, még mielőtt igazán végiggondolták volna azt. Csalódottak lehetnek, amikor a tervük nem működik úgy, ahogy várták, frusztráltak lehetnek, hogy ez jobb lehetne. Sok szorongást éreznek, amikor dönteni kell, azt érzik, nemet mondanak sok egyéb más opciónak, még egy jó döntés is borzalmas érzés nekik.

Világnézetük szerint az élet üres, és ők a felelősek, hogy megtöltsék; avagy a jövőbe tekintek, a világ teli lehetőséggel és opciókkal. Extrémen optimisták, akik az életet egy büfének látják, korlátlan lehetőségekkel. Falánkan (ez a bűnük) habzsolják az életet, és másokra is rávetítik ezt a falánkságot, ezért sietniük kell, mielőtt elfogy, mindent akarnak. Keresik a legjobbat, szeretik megkapni az újat, kipróbálni és megosztani mindent, figyelmük középpontjában mindig az található, ami nincsen. A boldogság mindig egy karnyújtásnyira, de sosem érik el. Legnagyobb vágyuk, hogy a vágyaik, igényeik és akaratuk teljesüljenek, és boldogok, elégedettek legyenek. Elégedettséget, kielégülést (ürességre utal) keresnek, stimulációt (valamit csinálni kell), jól akarják érezni magukat, elmenekülni a rossz érzések elől, nem akarnak a valósággal szembenézni. Kreálni akarnak szituációkat, csinálni dolgokat, stimulálni beszélgetéseket, tenni valamit, mindegy, hogy produktív, hasznos, vagy sem. Nehezükre esik tudni, mikor elég az elég, ők a leginkább hajlamosak a függőségekre, lehetnek szerhasználók. A vágyuk, hogy hedonisták legyenek és élvezetkeresők, könnyen bajba keveri őket (pl. hiteltartozás).

Túlbecsülik a saját képességeiket, alkalmasságukat és tudásukat, szélessége van a tudásuknak, nem mélysége, mert mindig továbbugranak a következő témára. Magabiztosak, azt gondolják, hogy meg tudnak csinálni és tanulni mindent. Gyors tanulónak tartják magukat, de inkább csak hamar lépnek tovább, adrenalin-függők, új, stimuláló tapasztalatot keresnek. Az aktuális érdeklődésükre teljesen rá tudnak fókuszálni, sok energiát és pénzt pazarolnak arra, aztán idővel továbblépnek -sosem állnak meg valaminél-, és más új hobbi viszi el a teljes figyelmüket. Random, hogy éppen mire fókuszálnak, segít nekik elmenekülni az unalomból, ezért könnyen nehezükre eshet másra fókuszálni az új, izgalmas hobbin kívül. Munkában is lehetnek ilyenek, különböző karrierek, nem csak munkák. Mindent ki akarnak próbálni, tudni, hogy melyik a legjobb (lehet az, ami mellett kitartanak). Rugalmasak, ki tudják magukat húzni a csávából, meg tudom csinálni attitűd jellemzi őket. Naivan azt gondolják, minden megváltozik, ha a hozzáállásukat megváltoztatják; azaz lelkesedés fontosabb számukra az informáltságnál, tervnél, végrehajtásnál.

A félelemcsoport tagjai, de általában nem tudatosak abban, hogy félnének, nem érzik a félelmet, szimplán csak elkerülik azokat a dolgokat; tartanak az unalomtól, beragadástól. Amikor elkezdenek unatkozni, akkor intenzívebbek lesznek, fizikailag mocorognak; eltérítik a fájdalmas érzéseket, érzelmeket, szomorúságot, elütik humorral. Viccesek, okosak, spontánok, kalandosak, új, izgató kihívásokat keresnek. Túláradóak, kifejezőek, szeszélyesek, bolondosak, mókakedvelőek, könnyedek, nem szeretik a konfliktust, remek társaság lehet. Nem akarnak szomorúak maradni, jókedvűek akarnak lenni, és ezt az örömet hozni, akárhova mennek. Szeretik az embereket, újakkal megismerkedni, de lehet, hogy nincs mély, közeli barátságuk, mert tovább mennek gyorsan. Úgy nézhetnek ki, mint egy bipoláris: mániákusak, lelkesek, mókásak, feldobottak, pozitívak, társaságkedvelőek; de amikor lecsendesülnek a dolgok, akkor lehetnek lekapcsoltak, depressziósak, frusztráltak, ingerlékenyek, mérgesek. Rákényszerültek feladatokat elvégezni, ahelyett, hogy a következő kalandban vennének részt, miközben a világ meg megy tovább. Számukra a normális élet egy börtönhöz hasonlít, fájdalmas korlátozás. ADHD-sokhoz hasonlóak, könnyen megzavarható a figyelmük, saját magukkal is könnyen megteszik ezt.

Idealista, pozitív emberek, a napos oldalra fókuszálnak, emelik a hangulatot nem szeretnek elakadni, unatkozni, kerülik fájdalmat, félnek az érzésektől, a kimaradástól, elakadástól, elégedettek akarnak lenni (szinte sosem azok). Optimisták, az egyik fő képességük, hogy a negatívat pozitívvá tudják változtatni, újraértelmezni. Ez gyöngeség is lehet, nem engedik meg maguknak a fájdalmas érzések megélését. Gyűjtögetőek, gyűjtenek új dolgokat, élményeket, embereket, miközben hátrahagynak ígéreteket, fájdalmakat, sérüléseket -amiket okoztak-, újraértelmezik, nem vállalják ezekért a felelősséget, ezért nemtörődömnek, önzőnek hatnak. Elmenekülnek attól a fájdalmas érzéstől, hogy rosszat tettek, és ennek elismerésétől, ehelyett újrakeretezik. Sok újraértelmezést csinálnak magukkal és másokkal kapcsolatban, pozitívra fordítanak, még ha a negatívval kellene szembenézi. Nem csak a pillanatban értelmezik újra a negatív dolgokat, még a memóriájukból is törölhetnek dolgokat, a legjobb időkre emlékeznek a felnövésben.

 

Alacsony szinten

Bűnük a falánkság, sosem elég, (félig) üresek, megfosztottak, anélkül kell lenniük, ami nélkül nem tudnak, nem elégedettek. Szükségük van még egyre, utána kell menniük a dolognak, zsákmányolni, gyűjteni, megkapni azt, ami a szorításukon kívül van ...és akkor boldogok lesznek, teljesek, nem szoronganak többé. Alapfélelmük a fájdalom, megfosztottság nem érezni egésznek magukat (valami hiányzik). Félelem, hogy kimaradnak valamiből, sosem elég jó semmi, sokkal jobb is lehetne. Ez a vágy a jobbra teszi őket szerencsétlenné, unatkozhatnak és frusztráltak lehetnek a dolgokkal. Elutasítanak mindent az életükben, mert nem ér fel a magas sztenderdhez -ezzel másokat frusztrálhatnak. A szorongás annyira elönti őket, hogy mániákus viselkedés (feldobottság, figyelmetlenség, hiperaktivitás, ideges energia, hogy ez lehetne jobb) vagy depressziós (haragos, zsémbes, miért kell ezt csinálni) között váltakoznak, bipolárisak.

A figyelmük fókusza azon, hogy mi lehet jobb, ezért örömtelennek tűnhetnek, a boldogságot keresik, és nem értik az öröm (amikor a körülményektől függetlenül boldog valaki) és a (feltételekhez kötött) boldogság közötti különbséget. Nem értik, hogy a boldogság belülről fakad, nem kell máshol lenniük földrajzilag, más emberekkel, mást csinálni ahhoz, hogy boldogok legyenek. Amikor egészségtelenek, kiszívják az örömet onnan, ahol vannak, aztán lelépnek máshol keresni azt. Szorongva, tiszta irány nélkül, előre mozognak, ki akarnak szabadulni, mert szűknek, korlátosnak, unalmasnak, kellemetlennek érződik minden, és ők itt ragadtak ebben. Látni lehet, ahogy el akarnak menekülni -hogy visszaszerezzék a boldogságukat-, oda, ahol a fű zöldebb, az ég kékebb.

Szétszórják a fókuszukat, energiájukat mindig a következő dolgot akarják csinálni, és nem tudnak arra fókuszálni, ami van. A jövőre figyelnek, azon gondolkodnak, hogy -másokat figyelembe nem véve- ők mit akarnak csinálni, megkapni, és igyekeznek kitalálni, hogyan szerezzék meg ezeket. Amikor nem ez történik, hajlamosak jelenteket produkálni; csöndesek, mogorvák, akaratosak, durcásak (mint egy gyerek, kinek elvették a játékát). Kimutathatnak frusztrációt, akár haragot is, csalódottak lehetnek, mert az álomtervek nem történnek. Duzzogóak, morcosak, amikor a való világ szembejön álomföldével, mert a tervben nem volt fejfájás. Mások határaira nincsenek tekintettel, szabályokat nem feltétlen követik, simán hátrahagynak embereket, eltűnnek. Álmodozóak, naiv pozitivitás jellemzi őket, gyerekek akarnak maradni, elkerüli a nehéz beszélgetéseket, félkészen hagynak mindent, opciókat nyitva hagyják, nem köteleződnek el. Örökösen elmenekülnek az önreflexiótól és másokat okolhatnak a körülményeikért, haragosak, mérgesek, ha nem mennek jól a dolgok, de nem vállalnak felelősséget ezért. Amikor izolálták magukat másoktól, a meg nem gondolt szavakkal, cselekedettekkel, hedonista önzőségükkel, akkor nagy nehezen elfogadhatják a felelősséget, és azt csinálják, amit kell. Sokszor ezt az utolsó pillanatban teszik, amikor a báj már nem elég. Addig halogatják, amíg nem lehet már tovább, vagy ha megkapják az energialöketet hozzá.

Stressz esetén 1-ekhez lesznek hasonlóak. Stressz alatt sokkal kritikusabbak, ítélkezőbbek, nyersebbek, merevebbek és rendszeresebbek lesznek, elvégzik a teendőket. Az öröm eltűnik, és a kötelesség jön, húzódozva csinálják ezt, agitáltan próbálnak elfutni a felelősségek elől. Zaklatottak, mert azt érzik, minden szabadságuk eltűnt, korlátozott, frusztrálttá, kimerülté, agresszívabbá válhatnak. Kiszívják az örömöt a kapcsolataikból, a humorérzékük eltűnik, ahelyett, hogy humorosak lennének, inkább szarkasztikusak. Gondolkodásuk sokkal fekete-fehérebbé válik. Nehéz velük bármilyen tevékenységben részt venni, mert mindig azt akarják csinálni, amit nem csinálnak éppen. A pozitivitás eltűnik, depressziósak is lehetnek, megpróbálnak elfutni a problémáik elől. Fantáziavilágba menekülhetnek, hogy elkerüljék a valóságot, mindent, ami szomorú. Fals pozitivitás jellemezheti őket, többet és többet fókuszálnak arra, ami örömet okoz, azaz függőség veszélyének vannak kitéve. A legfüggőbb típus, (falánkság), külső dolgokkal igyekeznek elnémítani a fájdalmat, az ürességet. Függőségük gyűjtögetésben is megnyilvánulhat, halmoznak dolgokat.

Kívülről úgy tűnnek -és maguk is így gondolják-, mintha csak valami után, felé mennének, de valójában más a motorja ennek a kérlelhetetlen mozgásnak. Valójában az unalom, üresség, szomorúság, harag, frusztráció, egyedüllét, nélkülözés, unalmas munka elől menekülnek el. Előfordulhat, hogy tökéletes helyzetből elmentek, mert unatkoztak. Az a vágy vezeti őket, hogy mindent csináljanak, ellenállnak a határokra, limitekre; sarokba szorítottságot, csapdahelyzetet éreznek. Emiatt önromboló és önsorsrontó viselkedésekben vesznek részt. Talán le kellene ülniük a gondolatokkal, mélyre kellene ásniuk; lehet, a belső utazás egy új, teljes tapasztalat lenne.

 

Magas szinten

Megtanulnak teljesen érezni, megtanulják megtapasztalni az érzéseiket, elmélyednek benne, és elfogadják azokat. Hajlamosabbak a fájdalommal élni, eltűrni, kitartani. Amint megtanulják elviseli a sötétet, az életük gazdagabbá válik, a fények fényesebbek lesznek, sokkal jobban értékelni fogják a pozitív dolgokat. Amikor integrálták a negatív és pozitív tapasztalatait az életnek, akkor az igazi boldogság -az öröm- és teljesség érzését is elérhetik; békét találhatnak a nehéz dolgokban, és örömöt hozhatnak a nehézségekbe. Könnyűszívű humort hoznak bármilyen eseménybe, a kétségbeesésbe is örömet hozhatnak, nem fordítva. Tudják, hogy ők felelősek a boldogságukért, eldönthetik, hogy elégedettek lesznek, vagy inkább frusztráltak, mert lehetne jobb.

Nincs szükségük tovább elvonni a figyelmüket, többet fókuszálhatnak, dolgozhatnak megoldásokon, jelen vannak, mélyíthetik kapcsolataikat, jobban odafigyelnek a másokra. Boldogságot és békés örömöt árasztanak, szellemesek és mélyek, inspirálnak másokat, hogy álmodjanak, a nyugodt, de élénk jelenlétükkel. Le tudnak lassulni, boldogok lesznek kevesebbel, felismerik, hogy eltérítik magukat a fontos dolgok elől, ezért visszahozzák magukat a valóságba, figyelmüket és fókuszukat megerősítik. Mélyebbek, megértőbbek, az élet értelmében gazdagabbak, kevesebbet fogyasztanak, rájönnek, hogy a kevesebb több. Nyugodtak, szemlélődőbbek, megfigyelőbbek, introvertáltabbak, befelé fordulóbbak lesznek.

Ilyenkor 5-ökhöz lesznek hasonlóak, fókuszáltabbak, szorgosabbak, determináltabbak, kevesebb dologra van szükségük. Tanuló és fejlődő emberek lesznek, akik nagy örömet találnak mélyre ásni információkban. Mélyebbre mennek, ahelyett hogy szétszórnák az energiáikat, szakértővé válnak egy témának. Lelkesek, szenvedélyesek az tudással, amit szeretnek megosztani másokkal, ezáltal másokat is ösztönöznek, szenvedélyesé tesznek a téma iránt. Megtanulják lenyugtatni a nagyon aktív elméjüket, fókuszálni emberekre, feladatokra, munkákra, érzelmekre, erőfeszítés nélkül fejezik be a munkájukat.

 

Vakfoltok

-a móka, pozitivitás és élvezetek keresése hogyan a fájdalom elkerülése által hajtott
A figyelmüket elvonják a kényelmetlen érzésekről, azzal a gyors sebességgel, amivel az aktuális vágyaikat hajszolják. Sokkal jobban fókuszálnak arra, amit üldöznek, így nem gondolnak bele, hogy mi elől futnak el; előbbi célt látják, utóbbi zavaros számukra. Más emberek láthatják, ahogy próbálják üldözni a dolgokat, szerencsétlenné téve magukat és másokat, próbálják magukat boldoggá tenni. Hajthatatlanul üldöznek dolgokat, miközben a kötelező teendőket elhanyagolják, és rengeteg rossz döntést hoznak az életben.

-van egy értéke annak, ami a fájdalomból és a kényelmetlenségből származik
Ez egy útja annak, hogy az ember mélyebb érzelmi igazságokhoz kapcsolódjon. Egészségesen elfogadhatják, de általában csak el akarnak futni a fájdalom és az unalom elől. Van értéke a nehéz dolgoknak, és annak is, ha egy nehéz feladatot teljesítenek. Mélyebb személyé teszi őket, kapcsolódnak a saját érzéseihez, ami segít felismerni mások fájdalmát, ezáltal együttérzőbbek lehetnek. Nem kell más, hogy elégedett legyenek, csak önmaguk és az alapszükségletek, ha nincs szükségük másra, bármi boldogíthatja őket. Ehhez az kell, hogy a sötét érzésekkel szembenézzenek, ne meneküljenek tovább.

-a hatásuk másokra, a hajthatatlan fókusz a pozitívon
Ez a pozitivitás néha sekélyesnek, komolytalannak látszódhat másoknak, mint akinek hiányzik a nagyobb kép. Mint Tigris a Micimackóból, körbeugrálják az embereket, és banálisnak, felszínesnek hatnak; néha nehéz abban bízni, aki csak a pozitívat nézi. Úgy hangzanak, mint akik nem veszik komolyan az érzéseket -és nem is akarják-, se a sajátjukat, se másét; együttérzés helyett sekélyes közhelyeket dobálnak. Mások azt érezhetik, hogy nem törődnek velük, hogy hátra lettek hagyva.

-a saját képesség, hogy a kellemetlen érzésekkel megbirkózzanak
Szabadságot akarnak, ezért könnyen csapdában érezhetik magukat a kötelességek hallatán, holott nem veszélyezteti az életüket, időről-időre rákényszerülnek a megtevésükre, és nem rokkannak bele. A nehéz érzések ugyanígy elkerülendő dolgok számukra, azokkal viszont ritkábban kényszerülnek szembenézni. Ahogy a kötelességekkel, úgy a nehéz érzéseket is képesek lehetnek megbirkózni, nem fognak beleragadni. Amikor tudatosan teszik ezeket, rájöhetnek, hogy nagyobb csapda nem szembenézni ezekkel, mintsem elfogadni.

-a pozitív oldala a lelassulásnak és jelen lenni a tapasztalatokkal, nem számít mi az
Túl gyorsan mozognak egyik dologról a másikra, így igazán sosincsenek ott. Elmehetnek ezer izgalmas kalandra, nem ér semmit, ha nem igazán vannak lélekben ott, mert már a következő eseményen jár az agyuk. Lelassulva megtanulhatják értékelni az adott pillanatot, akár csak a hátsó kertben, vagy egy parkban ülve megtapasztalhatják az élet mélyebb szépségét, anélkül, hogy bárhova rohanniuk kellene.

 

Kapcsolatokban

A kapcsolatban egy utazótársat keresnek. Olyan társat keresnek, aki kapcsolódik hozzájuk abban, és csinálja, amit egyébként egyedül is csinálnának... El akarnak menni helyekre, és csinálni dolgokat, és akarják, hogy más is velük tartson. Az ideális társ az, aki csodálja őket, és stimuláló társaságot biztosít, amíg ők jól érzik magukat. Szeretnek kalandokat tervezni, és nagy álmokat kergetni, mélyen kapcsolódva érzik magukat azzal, aki hagyja agyalni az ötleteiken, és ha beszélhetnek a hobbijukról, érdeklődésükről. Szükségük van egy partnerre, aki értékeli a függetlenségüket, de -korlátozás nélkül- segítenek nekik a földön maradni, aki segít realizálni a terveket, az álmodozó-tervező üzemmódból kilépni. Szeretik a mókát a partnerrel, értékelik, és közel érzik magukat olyanokhoz, aki értékeli a humorukat és vidám viselkedésüket, csodálja őket, de nem várja el, hogy mindig bekapcsolva legyenek. Akarnak dolgokat csinálni, nem fognak minden este otthon ülni, szerintük a legjobb idő a cselekvésre a most, túlterhelhetik magukat, és irritálhatják az embereket azzal, hogy mindent akarnak. Az aktuális érdeklődésüket követik, arra fókuszálnak, figyelmük mindig a következő eseményen, de ez nehéz és fárasztó azoknak, akik velük élnek, lemeríteni magukat és a partnerüket egy normál része a kapcsolatnak, sose elég nekik. A partner azt érezheti, hogy hátra lett hagyva, vagy azt, hogy nem elég, hogy kielégítse őket. Minden, amit csinál, minden, amire igent mond, az összes pénz, amit elköltenek, az összes kaland, amiben voltak sem elég. Mindig kutatnak a boldogság után, és a partner azt érezheti, hogy nem elég, nem boldogak vele. Vágynak arra, hogy a partnert boldoggá, elégedetté, szeretetté tegyék, miközben azt akarják csinálni, amit ők akarnak. Némi ellentmondás van ebben, kompromisszumok kellenek, nem működhet a kettő egyszerre.

Folyamatos csapdahelyzetben vannak; akarnak dolgokat csinálni, de nem akarnak konfliktust, nem akarnak felmérgesíteni másokat azzal, hogy egyedül csinálják, pénzt költenek rá. Amikor valamit áthágnak, gyorsan feltakarítják a nyomokat. Nem akarnak az életükben másokat boldogtalanná tenni, csak a fókuszuk magukon, a saját igényeikre, boldogságukra jobban gondolnak, a saját tervüket követik. Ezért csinálhatnak, mondhatnak dolgokat, kihagyhatnak, hátrahagyhatnak embereket akaratlanul, csak mozognak a következő dologhoz, és megtört ígéretek csíkját húzzák maguk után. Ezeket nem akarják beismerni, megszépítik, nem vállalnak felelősséget a döntéseikért, cselekvéseikért. Nehezükre esik a szavaikért és cselekedeteikért vállalni a felelősséget, ha valakit megsértenek, átformálják a helyzetet, ők ártatlannak tűnnek fel. Azt csinálnak, amit akarnak, átsiklanak az ígéretek között, önzőnek tűnhetnek. Elkötelezettek a pozitív kimenetelhez, hogy rendben érezzék magukat, ők nem lehetnek rosszak. Dolgoznak azon, hogy eltüntessék az autoritást, egyenlősítéssel, barátkoznak a főnökkel, kibájolják a dolgokat, hízelegnek, hogy aztán azt csinálhassák, amit ők akarnak. Kibeszélik magukat a problémákból, ha ez nem megy, ha sarokba szorítják őket, és nincs már sárm, akkor zaklatottak lesznek, elismerik a hibát, és tovább akarnak lépni. Ez frusztráló lehet, mert nekik van problémájuk azzal, hogy mások problémáznak azon, amit elkövettek. Az egyet nem értéseket hatástalanítani akarják, viccelhetnek, hogy könnyítsék a feszült pillanatokat. A dolgok könnyű, boldog oldalán szeretnek maradni, ha a kapcsolat konfliktus felé fordul, le akarják zárni, továbbmenni, szőnyeg alá söpörni, nem szeretik a konfliktust, olyankor inkább lelépnek. Akkor kellemesek, ha csodálják őket, mellettük vannak, de gúnyolhatnak és lealacsonyíthatnak másokat, ha azok csapdába, vagy szolgai, alárendelt pozícióba helyezik őket.

Remek társaság lehetnek, kivételes támogatói másoknak és a kapcsolataiknak. Vidámak akarnak lenni, és meg akarnak másokat is örvendeztetni, de a könnyűség ellenére el tudnak köteleződni. Nehéz limitálni az opcióikat, nehéz egyet választani, mert azt érzik, nemet mondanak az egyéb száz opcióra; tehát amikor döntést hoznak, és választanak egyet, végiggondolták azt, hogy nemet mondanak másokra. Nehéz nekik ezt tenni, de ha elköteleződnek, hűséges társak lehetnek. Meglehetősen függetlenek, de boldoggá akarják tenni a partnerüket, ha azt érzik, nem megy, akkor azt gondolják, hogy valami nem stimmel. Amikor a partner mérges, azt az érzést kelti bennük, hogy elbuktak, rossz érzés nekik, nem teljesítették a partner szükségletét. Nagylelkűek a birtokolt tárgyaikkal, lelkesedéssel, dicsérettel, a másikba vetett hitben, az információival, megosztanak mindent (mások titkait is). Szeretik megosztani a kalandjaikat, a személyes életüket, a személyes infókat, a privát élet és mások kárára. Amikor találnak valami nagyszerűt, tudatni szeretnék másokkal, jó értékesítők, mert jó rábeszélők. Nyomulósak tudnak lenni, nem ez a szándékuk, de rábeszélőnek jönnek le, bájolnak, lefegyvereznek, kibeszélik magukat a bajból.

Amikor frusztráltak, merev a gondolkodásuk, amikor jól érzik magukat, pozitív, nyitott, folyékony, ami működik a másiknak hozzáállásúak. Szeretnek agyalni, szeretnek kreatívan, gyorsan gondolkodni, azt akarják, hogy komolyan vegyék őket, de nem gondolnak végig dolgokat. Gyakran az első dolgot mondják, ami eszükbe jut, gyakran mondanak olyan dolgokat, amitől mások mérgesek, irritáltak lesznek, amit nem feltétlen olyan értelemben akartak mondani. Vannak érzéseik, de nem sűrűn gondolnak arra, hogy megosszák, vagy nem gondolják, hogy kommunikálni kéne, erre nem akarnak fókuszálni. Beszélnek, de nem igazán kommunikálnak, nem beszélnek nyíltan az igényeikről, vágyaikról, érzéseikről. Figyelmük sem teljes, nem emlékeznek minden információra másokról. Amikor nem sietnek éppen a következő dologhoz, akkor rászánják az időt a beszélgetésre, főleg, ha valaki új, más helyről jött, új perspektíva érdekli őket, ez az, amit szeretnek, szélesíteni az elmét. Sok ismerősük lehet, nem probléma mindenkihez odamenniük. Azt gondolják, hogy az emberek kedvelik őket, és azt akarják érezni, hogy kedvelhetőek. Elég egyszerű a hozzáállásuk a kapcsolatokhoz, vonzódnak azokhoz, akik kedvelik őket, és ellenkezőleg azokkal, akik nem. Sose mennek a dolgok mélyére, a felszínen pattognak, a kapcsolatokat is felszínes szinten tartják, sekélyesek lehetnek, nem akarnak nehéz beszélgetéseket, próbálnak pozitívak, vidámak maradni. Kapcsolatokban nagyon társaságkedvelőek, bőkezűek, rugalmasak, az improvizálás az ő világuk, de amikor unatkoznak, akkor átváltanak introvertálttá.

Egészségtelen szinten fáradhatatlanul keresik a dolgokat, eseményeket, hogy boldoggá tegye őket. Impulzívak, szorongóak, vadul függetlenek, elfuthatnak érzelmi kapcsolódástól, érzelmileg nehéz helyzetekből. Nehéz idejük lehet a romantikus kapcsolatokkal, félnek az elköteleződéstől, megkötéstől, egy helyen maradni túl sokáig, extrém félelem az unalomtól, ha a kapcsolat túlságosan kiszámíthatóvá válik, kiutat keresnek. Maradni a távozás helyett, a fejlődés így nézhet ki nekik, kitartani, sok gazdag dolog ekkor történik. Egészséges szinten megtanulják megtalálni a szépséget, örömet, jelentőséget a jó időkben, ahogy a nehezekben is. Nem éreznek tovább késztetést arra, hogy elfussanak a fájdalom elől, jelen vannak az életben, örömérzetet hozva másoknak. A saját tevékenységek helyet, lehetőségeket keresnek a közösre. Megengedik maguknak, hogy a teljes spektrumát megtapasztalják az érzéseknek. A legjobbjukban vannak, amikor teljesek, és elégedettek ott, ahol vannak. Teljességet, megelégedést keresnek az életben, amikor megérnek, realizálják, hogy hosszantartó elégedettség nem található függetlenségben, távol emberektől, hanem kapcsolatokban.

 

8 - A kihívó (bűnük a bujaság)

Minden 8-nak van gyerekként egy 'mindenki menjen a fenébe' pillanata, amikor rájönnek, hogy nem függhetnek emberektől, akik döntenek az életükről. Azt látták, hogy az igazság kifordulhat, hogy az ártatlanok áldozatok lehetnek, és az erősek uralkodnak. Ők azok, akik hamar felnőttek, letették a plüssmacijukat, és alig várták, hogy valóban felnőve a saját életüket élhessék. Olyanná váltak, mint egy kókuszdió, kívül kemények, belül édesek, a kérdés csak az, hogy a külső durva héj mennyire lett kemény és érdes? Esetenként lehet annyira, hogy már sose mutatják meg a belső gyöngéd gyermeki énjüket. Nem lehetnek egy időben sérülékenyek és legyőzhetetlenek, szóval az utóbbit választják. Világnézetük szerint kétféle ember van: az erős és a gyönge -és ők nem lesznek az utóbbi; avagy, a világ egy igazságtalan hely, és ők védik az ártatlanokat, harcolnak az igazságért.

Szenvedélyes, céltudatos, elkötelezett emberek, akik keményen dolgoznak azon, hogy megvédjék magukat mások kontrolljától, és egyéb bántásaiktól. Függetlenek, akiknek sok bizalomra van szüksége ahhoz, hogy valakit a közelükbe engedjenek. Erődmentalitás jellemzi őket: akik belül vannak, azzal törődnek, védik, aki kívül, az nem számít, névtelen vándorok. Nehezen engednek be akárkit az erődbe, ha ezt megtették, sebezhetővé tették magukat, ezért hűséget várnak el, és ők maguk is ezt adják. Lehetnek odaadóak a közelengedettekhez, de lehet, hogy képtelenek sérülékennyé válni, mélyre rejtik gyengeségeiket, miközben ugyanúgy hűséget várnak. Legfőbb ellentmondásuk, hogy elfogadottak, értékeltek, megértettek akarnak lenni, az összes sérülékenységükkel, gyöngeségükkel, amit közben nem hajlandóak megmutatni. Hibákat be tudnak ismerni -legfeljebb nem kérnek bocsánatot-, de érzelmeket nem nagyon tudnak kimutatni, abban nem jók. Mivel a szemük a sérülékenységre fókuszál -a radarjaik arra vannak kihegyezve-, nem csak saját sérülékenységükre, hanem másokéra is érzékenyek, látják mások sebezhetőségét. Látják azt is, hogy hol van az igazi erő egy struktúrában, irodában, családban. Az ártatlanokhoz kifejezetten vonzódnak, sok közülük ilyen pályákat is választ, ahol elesettekkel foglalkozhat, mint ápoló, szociális munkás, igazságossággal foglalkozó jogász. Erős igazságérzetük van, de ez gyakran szubjektív igazság. Határozottak, de rugalmatlanok, mindenről erős véleményük van, és erősen kitartanak álláspontjuk mellett -másoktól is ezt várják el-, nehezen, de azért észérvekkel meggyőzhetőek. Alapfeltevésük, hogy az emberek nem akarják hallani az igazat, mert gyöngék, és nem tudják kezelni, ha tudnák, haladhatnánk, nem kellene kontrollálniuk mindent. Habár tudnak érzékenyek és őszintén nagylelkűek lenni, kontrollálóak lehetnek, dominálóak, sőt, agresszívek (Dr. Jekyll és Mr. Hyde).

Magas energia, intenzitás jellemzi őket, ez beszédükben (erősebb hang, káromkodások használata), és cselekvésükben is megnyilvánul. Néha túlzottan is gyorsan válaszolnak, vagy cselekednek, utána jön csak a gondolkodás (végül az érzés), emiatt bajba is keveredhetnek. Nehéz megfékezni őket -még magukat is nehéz-, ha igazságtalanságot éreznek. Asszertívak, űzik a dolgokat -amit akarnak az életben-, szeretnek döntésképesek lenni, és cselekedni, hogy kielégítsék szükségleteiket. Ellenállnak az irányításnak, akármiért mennek éppen, az a helyes a fejükben. A döntésképtelenséget gyöngeségnek élik meg, ezért szeretnek a helyzet magaslatára emelkedni. Emiatt sokszor vezető pozíciókba kerülnek, holott nincsenek ilyen irányú ambícióik, de azzá válnak, mert mások kitérnek az útjukból, mivel nem akarnak gyöngeséget mutatni. Célokat akarnak elérni, és nem törődnek azzal, hogy mi van az útban. Másokat vezethetnek, de az inkompetenciát utálják, nem akarnak senkit sem pesztrálni; a fejükben mindenki felnőtt, tehát feleljen magáért. Egy olyan munkahely, ahol korlátozva érzik magukat, akár meg is betegítheti őket. Mindent vagy semmit a mentalitásuk, vagy teljes odaadással dolgoznak és cselekednek, vagy -ha valami zavarja, akadályozza őket- lelépnek; nincs köztes állapot.

Bűnük a bujaság (intenzitás jó szó még), ami annyit tesz, hogy amit akarnak, az számít, más emberek vagy dolgok a használatukra léteznek. Mások határaira így kevésbé vannak tekintettel, időnként átléphetik, ha ezzel valakinek gondja van, de nem beszél, az az ő felelőssége -így igazolhatják a cselekedeteiket. Feljogosultsági mentalitás ez, ők megtehetnek dolgokat mással, amit másnál elítélnének. Nehezükre esik gyöngeséget mutatni, ezért gyakran haragot használnak; a harag az erő, azért használják, mert kényelmesebb ezt érezni, mint más kényelmetlen érzéseket, úgymint félelem, szégyen és szorongás. (Pl. amikor a feleség egy idegen férfival beszél, és szorongani kezdenek a hűsége miatt.) Számukra a harag jelenléte kevésbé feltűnő, szeretik kicsit tesztelni az embereket. Időnként megfélemlítőnek hatnak, és nem tudják miért, nem volt szándékukban, csak magukat adták, sőt, segíteni akartak. Különösebben nem érdekelheti őket, vagy megpróbálhatják magukat zabolázni, kevésbé közvetlennek lenni. A jelenlétük szinte mindig érződik, akkor is, ha nem beszélnek.

 

Alacsony szinten

Legnagyobb félelmük, hogy bántva, kontrollálva legyenek, avagy sérülékenynek lenni. Senki sem szereti ezeket, de számukra ez a legfőbb félelem, ezért tesznek róla, hogy ez ne is történhessen meg, keménynek mutatkoznak. Néha igazságharcosok, általában ők állítják le a zaklatókat -vagy akit annak látnak-, de alacsony szinten ők azok, mindenkivel szemben fellépnek. Akár fel sem ismerik, hogy bántalmazónak, elnyomónak jönnek át, mások úgy érezhetik, ledózerolták őket, mert annyi erővel, energiával, határozottsággal lépnek fel.

Mindent kihívnak, megkérdőjeleznek, gyakran haragos, erőteljes, frusztrált módon, ami mögött félelem található. Nem fogják azt mondani, hogy ijesztő számukra valami, hanem helyette haragosnak, harciasnak hangzanak. Érzékenyek a saját sérülékenységükre, de mások sérülékenységére nincsenek tekintettel. Nagyon jól olvassák mások gyenge pontjait, látják, ha valaki érzékeny valamire, megjegyzik, és ha eljön az ideje, hogy leszámoljanak (nem tervezett), előveszik. Szokásosnál is direktebbek -akár a kegyetlenségig-, egyenesebbek, nyíltak a szavaikkal, cselekedeteikkel, nyersek, hangosak, bántóak. Elhamarkodottan cselekednek és beszélnek, néha megbánhatják ezt. Intoleránssá válhatnak másokra, mindenkit alkalmatlannak és inkompetensnek látnak. Erődjüket megerősítik, akik belül vannak, számítanak, a többi ellenség, vagy elkerülendő névtelen-arctalan robotok. Amíg kívül vannak az erődön, nincs gond, ha döngetik a kaput, frusztráltak lesznek. Stressz hatására bizalmatlanok, nehéz bízniuk, az erődön belülre nem sűrűn engednek másokat. Talán mindenkinél jobban érezhetik azt a félelmet és fájdalmat, ami olyanban való megbízásból ered, aki ellenük fordul. A hűtlenség megbocsájthatatlan bűn, természetszerűleg bizalmatlanok. Színlelhetik, hogy nyitottak őszinte beszélgetésre, de a cselekedeteik mutathatják, hogy nem.

Sokkal inkább reaktívabbak, bosszút állhatnak azokon, akiket úgy éreznek, hogy rosszat tettek ellenük. A határátlépésre válaszként megtorló igazság, bosszú kell. Mindez védelem, mert ha valaki elnyomja őket, akkor sérülékenyek, gyöngék -amik nem lehetek soha-, és ezt tudatniuk kell, hogy ilyet velük nem tehet senki. Átgázolnak embereken, nem figyelnek rájuk, arra tolnak embereket, amerre akarják, kényszerítenek másokat, hogy azt csinálják, amit akarnak. Képtelenek megosztani a hatalmat másokkal, azon a hiten működnek, hogy senki nem tudja azt a munkát megcsinálni, amit ők.

Gyakran hibáztatnak embereket, keresik a hibáztatást. Ellenségessé válhatnak azokkal szemben, akik -szerintük- nem követik a szabályokat, rámutatnak minden hibára, hogy miért nem követi valaki a szabályokat, de ők maguk nem érzik a kényszert, hogy kövessék a szabályokat. Általában azt gondolják, hogy fölötte vannak a törvénynek (törvény azoknak, akik követik), kikényszeríthetnek a szabályokat, amik az ő előnyükre válnak, meghajlítják azokat, amik nem. Gyakran összekeverik az ő igazságukat az objektívvel, mivel ők igazak, akkor más nem az; az elméjükben az egész univerzum egyetért velük, ezért ha mérgesek, valakinek fizetnie kell.

Impulzívan cselekednek, anélkül, hogy a következményeken gondolkodnának; harag áradatát eresztik ki, destruktív, büntető viselkedést mutathatnak. Azt gondolják, hogy fölé kerekednek az ellenségeiken kerül, amibe kerül; igazolják a cselekedeteiket, és másokat hibáztatnak. Túlzott is lehet a haragjuk, meggondolatlan, abból a szempontból, hogy a megfelelő helyen a megfelelő embernek címezték-e. Kétségbeesetten próbálnak kapcsolatot építeni az emberekkel, mindenféle rossz módon, és elveszítik az eszüket, amikor az emberek nem akarnak kapcsolódni velük. Érzelmileg elválasztódnak, nem érdekeli őket, ha bántanak másokat, a szeretteiket, mert nem tudják kontrollálni a heves haragjukat, sőt, sokszor nem is veszik észre azt. Féktelenné és kontrollálatlanná válhatnak, és törhetnek dolgokat, verhetik a falat, erőszakos viselkedést tanúsíthatnak.

Miután elgurult a gyógyszer, utána gyakran -szinte mindig- visszavonulnak, aszociálisakká válnak, 5-ökhöz lesznek hasonlóak. Attól is tarthatnak, hogy elveszítik a munkájukat, kapcsolataikat. Amikor azt érzik, hogy nem nyerhetnek, hogy sarokba szorultak, vagy falnak mentek, akkor lesz egy pont, amikor azt mondják, hogy ebből nem kérnek (valószínűleg csúnyábban kifejezve), fogják a holmijukat, lelépnek, visszavonulnak. Ekkor talán újraértékelik a vitát, stratégiát építhetnek, újraépítik magukat, újratöltődnek, hogy készek legyenek a következő felvonásra. Azt is láthatni lehet, hogy nyomozóvá válnak haragjukban, információk után néznek, kérdeznek, vádolnak. Stresszben érzelmileg távoliak lesznek, hidegek, érzelmileg töltöttek haraggal, megfeledkeznek a szeretetükről, felfüggesztik ezeket a kötődéseket. Bezárkózhatnak, izolálódhatnak, kevésbé kifejezőek, kimértebbek, elfordulóak. Jellemezheti őket az öngondoskodás hiánya, az érzelmi egészség, relaxáció hiánya.

 

Magas szinten

Ezen a szinten megértik, hogy a sérülékenység és gyöngeség természetes része az emberi létnek. Azt is megértik, hogy néha több igazságot kell magukba olvasztani, hogy elérjék a valódibb igazságot; azaz nem biztos, hogy a teljes ténykészlettel rendelkeznek, és az sem, hogy az ő hitük az egyedüli igaz -habár ez nyilvánvalónak tűnik nekik. Másoknak más perspektívájuk van, meg van az okuk arra, amit azok tesznek, vagy gondolnak. Tudatába kerülnek, és értékelik mások nézőpontját is, próbálnak kapcsolódni ezekhez, gazdagodhatnak a megértés által. Nyitottá válnak a különböző véleményekre, meghallgatják ezeket. Rájöhetnek, hogy a perspektívájuk korlátozott, de nem is mindig kell erőltetni, nem kell mindenen vitatkozni.

Amit keresünk, azt hozzuk egészségesen, ők erőt és igazságot, mást is hozzásegítenek ehhez, megosztják az erejüket, megerősítenek. Az egészségtelen 8-ok csak tudatni akarják, hogy mennyire erősek, egy egészséges a másiknak ad erőt, és ez jó érzéssel tölti el őket. Akár megoszthatnak időket, amikor ők is küszködtek, hogy bátorítsák azokat, akik sérülékenynek érzik magukat. Nagyon motiválóvá, inspirálóvá válnak mások számára, mert mások biztonságban érzik magukat; természetüknél fogva védő biztonságot adnak. Amikor vezetővé válnak, vagy felelősséget vállalnak, mások bátorítva érzik magukat. Megerősítenek, kapcsolatba hoznak másokat a saját bátorságukkal, és segítenek meghozni olyan döntéseket, amit egyébként nem mernének megtenni.

Amikor magabiztosak, szeretve és biztonságban érzik magukat, 2-ekhez lesznek hasonlóak, és képesek sérülékenyebbé válni. Moderálják magukat, megértik a tendenciájukat az erősséghez, kapcsolatba kerülnek az emberiességgel. Tisztában vannak azzal, hogy határozottságuk megfélemlíthet másokat, ezért visszafogják magukat, megértik a különbséget a szelídség és a gyöngeség között. Megtanulják szelídséggel menedzselni a nagy, dinamikus energiájukat, és a haragjukat azzal, hogy teljesen tudatába kerülnek a régen rejtegetett sérülékenységüknek. Jók távlati gondolkodásban, rájönnek, hogy a nagyobb kép a csoport sikere, ezért visszafogják magukat.

Amit eddig lezártak a kókuszhéjuk mögé, előjön, a belső gyerek, a gyengéd oldal, az emberi arc. Adnak az idejükből, figyelmükből, kedves szavakkal, nagylelkűséggel. Adakozóvá válnak, mások szükségleteiért, védelméért tevékenykednek. Az embereket egyenlőnek látják, szenvedélyesé, törődőbbé válnak, másokra fókuszálnak, maguk helyett. Erősek, nyitott szívűek, nyitott elméjűek -habár továbbra is direktek és őszinték-; a test mellett szívből és fejből beszélnek, gondosak, és befogadnak különböző véleményeket. Védelmezésük másokhoz kedves (kontrolláló, domináló helyett), gyengédek, mélyen magabiztosak, két lábbal állnak a földön. Rájöhetnek, hogy nem minden fenyegetés és harc, nem minden probléma, amit meg kell oldani, nem minden egy kihívás, amin túl kell lendülni. Nem kell az erőd falait leengedni -az túl sok lehet-, elég csak a kaput nyitva hagyni.

 

Vakfoltok

-a saját sérülékenységük
Megtagadhatják ezt az érzést, mert kényelmetlen, nem akarnak áldozatok, manipuláltak, vagy kihasználtak lenni. Mindenki sérülékeny időnként, nincs mindenre befolyása senkinek, attól nem fog ez megváltozni, hogy megtagadják az érzetét. Hasznos, ha felismerik a sebezhető oldalukat, mert emberibbé teszi őket. Nem kell bokszzsáknak lenniük, de ha megmutatják a gyöngébb oldalukat is, megközelíthetőbbek lesznek, mások jobban kapcsolódni akarhatnak majd. Mindenki lehet áldozat, mindenkinek vannak gyöngeségei, érzései, de szelídnek, kedvesnek, gyöngédnek lenni nem tesz gyöngévé, sőt, ahhoz kell igazán bátornak lenni.

-az érték a lelassulásban és a dolgok végiggondolásában
Az a kihívásuk, mint supermannek, túl sok erejük, energiájuk van, tudniuk kell, mikor kell megállniuk gondolkodni, a szünet fontos, de nehéz számukra, mert nagyon impulzívak. A tehetetlenséget gyöngeségnek érzékelik, ezért mindig akcióba akarnak lendülni, az erő, a döntésképtelenség nem. Néha viszont túl gyorsan mennek cselekvésbe, a következményeket nem mérlegelve. A fókuszuk azon van, hogy mozogjanak, de hiányzik mögüle a megfontoltság, bölcsesség. Ahelyett, hogy utólag szemlélik az okozott károkat, érdemes lehet előbb gondolkodni.

-a másokra való hatásuk
Nem nagyon fókuszálják a figyelmüket arra, hogy hogyan hatnak másokra a cselekedeteik; mások nincsenek a gondolataikban semennyire. Asszertívak, azt akarják csinálni, amire vágynak, teszik, hogy megtörténjen, amit akartak, és később realizálják, hogy a cselekvésük hatással volt másokra. Nincsenek tekintettel, hogy hogyan mennek át másokon, kihagynak, hátrahagynak-e valakit; arra fókuszálnak csupán, amit tenni akarnak. Nehezen látják mások határait, de másnak nagyon is tisztelnie kell az övékét. Szeretnének elfogadást azért, akik, ehhez először másokat kell elfogadniuk, és tisztelniük; elgondolkodniuk azon, hogy hogyan esne nekik hasonló bánásmód.

-aktuálisan mennyi erő szükséges ahhoz, hogy a munka el legyen végezve
Túlkompenzálhatnak, és több erőt, hangerőt, cselekvést használhatnak, mint kellene. Az első impulzusuk az lehet, hogy teljes gázzal menjenek, holott lehet, egy gyöngébb érintés is elég lehet, néha hatékonyabb is. Azt érezhetik, igazuk van, mások megérdemlik, amit kaptak; de lehet, nem ez a legjobb idő, környezet, és nem biztos, hogy nekik kellene megtenniük ezt. Talán nem kell túl komolyan venni dolgokat, nem biztos, hogy cselekedni kell, kevesebb beszéd hangosabban beszél.

-az impulzusuk megvédeni másokat, hogyan a saját sérülékenységük projektálása másokra
Nem akarják magukat gyöngének gondolni, ők a védelmezők, meg kell védeniük a gyönge embereket, hogy a saját szorongásaikat, félelmeiket kezeljék. Lehet, hogy ők azok, akik ijedtek egy adott szituációban, de nem tudatosul bennük, mert kényelmetlen ezt gondolni, és másra projektálják. Ők azok, akik félnek, és így visszavághatnak annak a lehetséges fenyegetésnek; hogy megvédjék mondjuk a gyereküket, aki nem is ijedt meg. Saját érzésekkel, sérülékenységükkel kell kapcsolatban lenniük. Amikor egészségesek, mást bátorítanak fel, amikor nem, azt mutatják, hogy ők mennyire erősek. Ők tolnak, és provokálnak, amikor nincs szükség erre, mert erősnek akarják érezni magukat.

 

Kapcsolatokban

A kapcsolatban egy öklözőpartnert keresnek; nem valakit, akivel harcolnak, hanem akivel kihívják egymást, de a végén megbékélnek. A konfliktus velük elkerülhetetlen -ha ez probléma a partnernek, gond lehet-, úgy érzik, nekik van igazuk, és menni fognak azért. Azt gondolják, hogy amikor egy igazságtalan világban élsz, biztosnak kell lenned, mielőtt bíznál. Ezért időbe telik, amíg azt érzik, hogy megbízhatnak a másikban, és valószínűleg ez a legjobb módja is, sok minőségi idő eltöltése. Kockázatvállalók az életben, de kapcsolatban biztos dolgot keresnek. Keresnek valakit, aki nyitott, őszinte direkt, aki nem bújik el, vagy rejteget dolgokat. Mindent tudni akarnak, minden titkot szeretnék, ha megosztanának velük, nem akarják kitalálni ezeket. A sok domináns viselkedés azért van, hogy biztosra menjenek, más nem dominálja őket. Amikor bíznak valakiben, akkor lejjebb vehetik a sáncokat. szeretik a független, erős partnereket, személyes szabadságot akarnak, utálják a kontrollt. Nem fognak mástól függni a boldogságukat tekintve, és nem akarják, hogy más függjön tőlük.

Hűségesek, és ezt is várják viszont, tipikusan tudják, hogy kiben lehet megbízni, és ki megbízhatatlan, extra ítélőképességük van ebben. Erődmentalitás jellemzi őket, fontos számukra, hogy megvédje magát mások megcsalásától, vagy kontrolljától. Utóbbit túltolják, nehezen látják mások határait, de másnak nagyon is tisztelnie kell az övékét. Vitákban általában nem az az érdekes, hogy mit tett a másik, az elv számít, hogy más döntött a dolgairól, idejéről stb. Emiatt ártatlan dolgokból is harc -öklözés- lehet. Értékelik, ha az embereknek van bátorsága ellentmondani nekik, és kiállnak azért, amiben hisznek. Nem mérgesek, ha más véleményen van valaki, csak azt akarják, hogy harcoljon érte, ha nem, minek beszélnek? Direktek, őszinték, és értékelik, ha a partner is az, azaz nyitottság fontos számukra.

Vonzódnak az ártatlansághoz, sérülékenységhez, de a saját sérülékenységüket elfedik. Az ártatlanság kimutatása gyengeségnek érződik számukra, amit mások kihasználnak, ezért nagy bizalom kell ehhez nekik. Vadul függetlenek, nem szeretnek csapatban lenni, nem akarnak felelősek lenni másokért. Szülőként képesek lehetnek erre, ha ezt teszik, akkor teljes odaadással vannak a gyerekeikért. Kemény külsejük van, de elkötelezett kapcsolatban leengedik a falaikat, akkor édesek, kedvesek, gyengédek, a kókuszhéj alatt kókusz található. A partner, ha elfogadja, kapcsolódik ehhez a morc külsőhöz, akkor bízni kezdhetnek benne, megadhatják magukat, és megnyílhatnak. Amikor elkötelezik magukat, hajlandóak halálra dolgozni magukat, hogy gondoskodjanak a szeretteikről, főleg, ha nincsenek erőltetve. Mély vágyuk lehet jelentőségteljes kapcsolatra, és érzelmi intimitásra, de nem biztosak hogyan szerezzék meg, fogjanak hozzá; hogyan érjék el, hogy mások megnyíljanak és szeressék őket, ha ők sem nyílnak meg, és nem mutatják meg az igazi énjüket.

Amikor egészségtelenek, akkor agresszívak és tapintatlanok, kevés törődést mutatnak mások érzelmeire, szekálnak másokat, hogy megkapják, amit akarnak. Szükségét érzik, hogy minden részletet kontrolláljanak. Nem akarnak kontrollt, de ők gyakran kontrollálnak másokat, nem látják, hogy aminek ellenállnak, azt csinálják másokkal. Türelmetlenek lehetnek, és túl gyorsan ugranak akcióba, anélkül, hogy végiggondolnák a hatásokat. Gyakran ők az utolsók, aki állva maradnak a csatában, érvényesülnek, de izolálják magukat akcióikkal, holott valójában vágynak a kapcsolatokra, szeretetre. Egészségesen szeretőek nagylelkűek, jóindulatúak, magabiztosak, döntésképesek, megértőek, és figyelembe veszik, hogy a döntéseik másokra hatással vannak. Megtanulnak megállni a reagálás előtt, ami erősebb kapcsolatokhoz vezet. Nyitottabbak lesznek a történet másik oldalára, azt választják, ami mindenkinek jó, nem csak nekik. Felbátorítanak másokat, megengedik azoknak, akik közel vannak hozzájuk, hogy lássák a sérülékeny, kedves oldalukat a kagylóhéj alatt.

Szenvedélyesek bármiben, amit csinálnak, nagy intenzitással beszélnek, cselekednek, harcolnak. Egyenesek, kihívóak, úgy gondolják a direkt út a leggyorsabb, leghatékonyabb mód -néha igen-, mások túlságosan finomkodóak. Nyíltan beszélnek, ez az egyik módja annak, hogy ne kontrollálják őket mások, azzal hogy érvényesítik magukat. Szenvedélyes 8-ok teljesen odaadják magukat ötleteknek, véleményeknek, akcióknak, fejjel előre mennek a falnak. Annak ellenére, hogy agresszívnak tűnhet egy ötlet megvitatásában, még mindig formálhatják az ötletet. Mások gondolkodása, vagy konvencionális dolgok nem ingatják meg a véleményüket.

A 8-ashoz kapcsolódás mindig konfrontációval jár, erősítik a kapcsolataikat, kicsit felkavarják az állóvizet, erősítik konfliktussal. Felébresztik az alvó párt, szeretik az aktivitást, kalandot, kockáztatást és apró konfliktust. Számukra a kapcsolat heves vitákból jön (másoknak nem biztos), ha tudnak valakivel vitatkozni, akkor barátok, minek mással vitázni. A konfliktus az élet része, amivel bánni kell, amíg még lehet. Szükségük van ellene lenni dolgoknak -mindegy minek-, ez a másiknak fárasztó lehet. Az egyezséget gyöngeség mutatásának érzik, nem látják az értékét a kerülgetésnek, lassításnak. Számukra vereséggel ér fel, ha nem mondhatják azt, amit gondolnak, minden jobb, ha elmondják, mi a gond. A megvitatás segít az igazsághoz eljutni, ez a cél. A harag kieresztése jó érzést, megnyugvást okoz nekik, másokra viszont rosszul hathat. Amikor nincs jelentős probléma, amit címezni lehet, akkor jöhetnek a triviális dolgok. Kitöltik az intenzitásukat triviális dolgokon, nagy háborúk, kis ügyeken.

Amikor vitatkoznak, morgolódnak, olyanok, mint a németjuhász a zoknival, amikor zoknihúzást akarnak játszani. Belül harcosok, ezért szeretnének egy kis nehézséget, harcot, nekik jó, a másiknak annyira nem élvezetes. Mindkettő kapcsolódni akar ez által, attól, hogy közben morognak, nem jelenti azt, hogy mérgesek, csak az erejüket akarják érezni, mert harcosok belül. Amikor dolgokon forronganak, ilyenkor csak kommunikálni próbálnak azon a módon, ahogy nekik kényelmes kiadnak energiát, utána lenyugszanak. Az elszenvedők nem értik, hogy nem a téma a fontos, hanem hogy vitatkozni, zúgolódni, vicsorogni akarnak kicsit. Valójában erősnek akarják érezni magukat, vagy hogy elfedjék a saját sérülékenységüket. Tudniuk kell kezelni, hogy mikor kell ez az erő -mert van, amikor igen-, az igazat szépen is el lehet mondani, mert mások nem akarnak büdös zoknival játszani.

 

9 - A béketeremtő (bűnük a restség)

A 9-ek a közmondásos mátrixalvók. Számukra a gyerekkori üzenet az az, hogy a vágyaik nem számítanak, amit akarnak, nem számít; elhanyagoltnak, elveszettnek érezhették magukat, akik nem fontosnak, az igényeik sem azok. Ezért alacsonyra tették az igényeiket. Másik üzenetük, hogy akkor vannak rendben, ha körülöttük mindenki rendben van, ha egybeolvadnak a domináns emberrel az életükben, akkor kapcsolatban maradhatnak. Gyerekként megtanulták, ahhoz, hogy beilleszkedjenek, hogy jól menjenek a dolgok, ignorálniuk kell a saját szükségleteiket. Olyanná tették magukat, akivel könnyű kijönni, gyakran kompatibilitási módban, figyelmük azon, hogy mit kell tenniük, hogy illeszkedjenek másokhoz, ha valamiért azt érzik, hogy nem illeszkednek, nem működik a dolog, akkor visszavonulnak. Legfőbb vágyuk a stabilitás, a harmónia és hogy meghallgatva legyenek, ők és mások is. Úgy gondolják, hogy mindenkinek van helye az asztalnál, fontos, hogy mindenki érezze jól magát. Jó figyelők tudnak lenni, amikor valaki beszél valamiről, odafigyelnek rá, mert belül tudják, milyen fájdalmas nem meghallgatva lenni.

Életszemléletük szerint a világ teli konfliktussal, küzdelemmel, emberek vitatkoznak, tolják az agendájukat, és csak küzdenek az élettel. Valamit csinálniuk kell, hogy orvosolják ezt. Szeretnék, hogy mindenki kijöjjön egymással, de nem mindenki jön ki egymással, nem vagyunk egyformák. Egyéb életszemléletük szerint a világ nem fogja értékelni az erőfeszítéseiket, nem érdekel senkit az, amit mondani akarnak, ezért csak maradjanak békében, az élet által nem befolyásolva. Mindenki a saját értékét tartja a legfontosabbnak; mivel az ő értékük az az, hogy mi mind ki kell, hogy jöjjünk, ezért mások értékei erőteljesebbnek hatnak, mások kívülről szenvedélyesnek tűnnek számukra, amíg magukat passzívnak érezhetik. Békére, harmóniára, komfortra és nyugalomra vágynak, ez minden döntésük alapja: mi védi a nyugalmukat vagy másét (ha egy elnyomó van az életükben, mi védi az ő kényelmét -azaz kodependens tendenciák). Úgy gondolják, a legjobb kijönni másokkal, nem hangot adni a saját véleményüket, nem problémának lenni másoknak (fordítva ez nem gond számukra). Akár egész életükben ezt tehetik, és esetenként olyanokkal is jól kijönnek, akikkel nem kellene. (Valószínűleg közülük sokan vannak börtönben, mert olyan dolgot csináltak, amit valójában nem is akartak...) Könnyen mennek a csoporttal, és fontos számukra, hogy pozitív emberekkel vegyék körbe magukat, mert ahhoz harmonizálnak.

Nyugis, gondtalan, lágy emberek, passzívak, lusták (ez a bűnük), a gravitáció a főellenségük, könnyen sárba ragadnak. Lustaságuk annyit tesz, hogy alvónak maradnak maguknak, az értékeiknek, amit meg kell csinálniuk az életben, csak elfogadnak. Az élet megtörténik velük, ahelyett, hogy elköteleződnének -a lustaság ennek az elfogadása. Megfigyelői az életnek, ők a bírók a játékban, nem fognak valaki oldalán lenni mindenben, saját oldaluk sincs. Bíróként nincsenek a játékban, csak megfigyelnek, ha probléma van, akkor békét teremtenek, utána visszamennek passzivitásba. Látják minden darabját a kirakónak -és hogy hogyan illenek-, de nehéz látni, hogy a saját életük hogyan illeszkedik ehhez. Ehelyett keményen dolgoznak azon, hogy eltűnjenek, így mások nem lesznek mérgesek rájuk. Annyira alkalmazkodóak akarnak lenni, hogy az emberek szeretnek körülöttük lenni. Ritkán állnak ki valamiért, amiben hisznek, helyette mások akaratával, hitével mennek együtt. Ez remek barátnak teszi őket, könnyen ki lehet jönni velük, nem veszik magukat komolyan, magukat háttérbe szorítják. Remek társaságot adnak, kedves, nyugtató, békeszerető, gyengéd emberek a kapcsolatokban; de ahhoz, hogy ilyenek legyenek, magukat is vissza kell fogniuk. Sok munkával jár ellenállni annyi haragnak az életben (harag csoport tagjai). Olyanok, mint az alvó vulkán, a láva ott van a mélyben, az emberek falut építettek a 9-ek köré, amikor végül kitörnek, mindenki meglepődik.

Könnyű velük kijönni, megkedveltetik magukat másokkal, a békés természetük, és általános pozitivitásuk miatt. Tisztességes, egyenes emberek, akik megértik, és elfogadják más emberek perspektíváját. Ez a legfőbb képességük, látni mindenki perspektíváját, de nehéz a sajátjukat, másé erősebbnek érződik számukra, mint a sajátjuk, számukra a legjobb úszni az árral. Meggyőzik magukat, hogy egyetértenek a másik emberrel, amikor lehet, hogy valójában nem. Igent mondanak, hogy elkerüljék a konfliktust, de később megbánhatják ezt, és neheztelnek. Nem szeretik, ha tolva vannak mások által, nem szeretik a nógatást, nyomást. Nem szeretik a problémákat, nem kreálnak problémát, de foglalkozni se szeretnek azzal. Ahelyett, hogy direkt határokat húznának, inkább makacsak, lassan tesznek meg dolgokat. Igyekeznek más gondolatait kitalálni, így nem kell harcolniuk senkivel. Nagyon könnyen megmondják, hogy mit akar a másik ember, mert látják mások nézőpontját, együtt éreznek mással, ezért nehéz nekik nemet mondani. Problémájuk van azzal, hogy kérjenek dolgokat, nem akarnak másokat zaklatni ezzel. Mivel jól látják a nézőpontokat, ezért jártasak lesznek a különbségek közvetítésben, de nagyon szorongóak, ha a konfliktus feléjük irányul. Amikor a béke és nyugalom veszélyeztetve van, visszavonulhatnak. Nehezükre esik látni a saját nézőpontjukat az adott pillanatban (túltelítődnek máséval), ezért kell nekik terület, visszavonulás, természetbe a legjobb. Amikor szünet van a kapcsolatban, távolabb vannak, akkor realizálhatják, hogy a kapcsolat nem volt olyan jó, mint gondolták, vagy biztosabb, mint féltek tőle. Ilyenkor van idejük betölteni az információkat, a pillanatban gyakran nem látják a fától az erdőt. Amikor felébrednek, észrevehetik, hogy nem elégedettek, vagy azok, de valójában nem boldogok.

A kiszámítható sebességet, és rutintevékenységeket preferálják; cselekedni, anélkül, hogy az érzéssel, gondolattal kapcsolódniuk kellene. Egyszerűen képtelenek egyszerre cselekedni és érezni-gondolkodni, vagy ez, vagy az. Amikor túl sok valami, túltelítődhetnek, és halmozódik a feladat (így lesz pár olvasatlan emailből jelenleg 1438). Amikor ingerekkel túltelítődnek, elveszítik a fókuszt, mellékes tevékenységeket végezhetnek, ahelyett, hogy az előttük lévő kihívásokra koncentrálnának, olyat tesznek, amit kell, de nem akkor. Számukra a legfőbb kérdés, hogy mennyi munkára hajlandóak, hogy ne kelljen máson dolgozni, csinálnak egy produktív dolgot, így elkerülik a másikat. (Hamarabb lesznek atommérnökök, hogy ne legyen a családban konfliktus, mert a matek könnyebb, mint a kapcsolaton dolgozni -konkrét példa.) A lényeges szükségleteiket helyettesíthetik lényegtelen pótszerekkel, és eltéríthetik az energiáikat az egyszerű felé. Ismert rutinokkal dolgoznak, ahelyett, hogy elindulnának egy irányított cselekedetmeneten. Minden nézőpontot látni nehézzé teszi a döntéshozatalt, sőt elszigetel ettől. Önámítóak, ha mindkét oldal értelmes, miért is kellene döntést hozniuk? Vonzódnak az ismerőshöz, ismerthez, kipróbálthoz, kiszámíthatóhoz, amit korábban tettek, a status quo királyai. Halogatnak döntéseket, követik a programot, nehezen kezdeményeznek változást -még akkor sem, ha szükséges, és tudják ezt-, mert ezek konfliktusforrások; az emberek mérgesek lesznek, sérülnek, mindenkit meg kell hallgatni. A fontos dolgokról egyebekre terelődik az energia, és a momentum lelassul, és másodlagos tevékenységek lesznek fókuszban. Azt akarják hinni, hogy a dolgok rendben lesznek, hogy ha kimaradnak belőle, ha hagyják, hogy magától megoldódjon -restség.

 

Alacsony szinten

Legfőbb félelmük a másoktól való elválasztódás, illetve kontrollálva lenni, vagy viszálykodni. Attól tartanak, ha kezdeményeznek, érvényesítik magukat, beszélnek -akár csak a legkisebb- igényeikről, akkor elhagyják őket. Gyakorlatilag nem bíznak abban, akit szeretnek, ha valaki ezért elhagyja őket, akkor nyilvánvalóan nem volt olyan közeli a kapcsolat. Ahol ez fennáll, vélhetően a másik adott ezer okot az elhagyásra, de sosem vették túl személyesnek ezeket. Visszavonulnak, hogy ne okozzanak problémát, ahelyett, hogy tényeket néznének, és aszerint cselekednének. Stressz alatt passzív, rejtett harag, nem kommunikálják, miközben passzívan ellenállnak, mérgesek lehetnek, csöndben dühönghetnek, makacsak. Időnként zárkózottnak, mogorvának tűnhetnek, elnapolhatnak döntéshozásokat, mert mérgesek; a tunyaság egy mutatója annak, ha valami nem tetszik nekik. Sokszor nincsenek tudatában annak, hogy mérgesek, csak ellenállnak annak, hogy megcsináljanak dolgokat, ezáltal feltartanak másokat, és nem észlelik, mennyi problémát okozhatnak ezzel.

Nem szeretnek kontrollálva lenni, de látszólag akarva engedik másoknak ezt; leválasztódott módon. Azt választják, hogy nem figyelnek, nem vitatkoznak valamiről, csak csinálják, vagy beleegyeznek, de nem csinálják, és lelassítják a folyamatot. Egyetértést mutatnak anélkül, hogy valóban szándékukban állna megtenni, mert nem szeretik a viszályt, konfliktust. Lehetnek krónikusan tunyák és mozdíthatatlanok. Nem szeretik, ha tolják őket, a vulkán kitörhet. Tartanak a viszálytól, ezért ahelyett, hogy a konfrontálódás kényelmetlenséget vállalnák, helyette szeretet mutatnak addig, amíg nem tudnak többet. Ekkor már nagy a belső pusztulás, kényelmetlennek érzik a szituációt, lekapcsolódnak. Egy falat tesznek oda, amikor egy kerítés és kapu megtenné, de nem szeretik a határok kiépítésének folyamatát, inkább elkerülnek. A haraggal fontos kapcsolatba kerülniük, tartanak attól, hogy robbannak, ha kifejezik. Attól tartanak, hogy ezzel eltolnak maguktól másokat, elhagyják őket, mert megsértették ezzel a másikat. Nem akarnák, hogy ezt tegyék velük, ezért, ők sem teszik ezt mással, nem mondanak semmit. Passzív-agresszívvá válhatnak, igent mondanak, de belül nem. Látják a másik pontját -jobban, mint sajátjukat-, ezért belemennek, aztán nem értik, hogy miért tették ezt? Utána akár beteggé tehetik magukat, végül feketelistára is tehetik a személyt -mert szégyenlik magukat-, és kerülik a hátralévő életükre, akikkel csak konfrontálódni kellet volna.

Amikor halogatnak, passzívak a kapcsolatokban, leváltak emberektől, mérgesek, és túl rég óta hagytak el dolgokat, a riasztó szól a fejükben. Ilyenkor a 6-okhoz lesznek hasonlóak, a félelem motivál, néha túlterhelődnek, sok a szorongás bennük. Elutasítják a stresszt, de amikor nem tolhatják tovább, felhasználják a félelmet az utolsó pillanatig várással, vagy emberek túlharagításával, és ez segít a dolgok megcsinálásában nekik. Lesz érzelem -a félelem-, és ez ad energiát, megteszik, amit kell, aztán visszamennek alvásba. Félnek, hogy nem lesz olyan jó, amit csinálnak, de ha nem teszek bele mindent, akkor ráfoghatják, hogy nem volt elég idő. Alacsony szinten a félelem motiválhatja őket, hogy megcsináljanak dolgokat, nem a céljaik. Sokkal jobban kételkednek magukban, pesszimistábbak, lefagyhatnak, megbénulhatnak, reaktívabbak, sokkal gyanakodóbbak.

Visszavonulnak, hogy elkerüljenek mindent, ami felráz, felzavar dolgokat, a stabilitás érzetüket. Restségük alapja a vágy, hogy nyugodtak maradjanak és zavartalanok, ezért hajlamosak elfojtani az érzelmeiket, véleményeiket, céljaikat, vágyaikat, és megtartják maguknak. Kényelmesebb haladni valakikkel, semmint ellenkezni, könnyű kényelmesnek lenni, és csak kijönni emberekkel. A lustaság megakadályozza őket abban, hogy az élet legfontosabb dolgai felé mozogjanak. Még a legdurvább problémákat is ignorálhatják, az élet majd megoldja alapon. Optimizmusuk megingathatatlan, bármilyen rossz történt is, ez mind relatív, nekik rossz, de másnak jó, szóval minden rendben. Homokba dugják a fejüket, ignorálhatnak problémákat, nem törődnek veszélyekkel, se célokkal, csak teljesen elakadtak; védik a kényelmüket, szolgálatkészek. Visszautasítják a szembenézést a legnyilvánvalóbb következményeivel annak a vágyuknak, hogy tettessék, hogy minden rendben.

Eltompítják az érzéseiket, tapasztalataikat azzal, hogy a lényegtelenre fókuszálnak; mást tesznek, mint amit kellene. Kényelmesebb, nem akarják a prioritásaikat végigvenni, könnyebb elfoglaltnak maradni. Fásultak lehetnek; evés, ivás, játék, tv, sorozatok, ezek távol tartják az elmét attól a nehézségtől, hogy kitalálják, mi a teendő, hogy legyenek céljaik. Nem figyelnek magukra; higiénia, táplálkozás, öltözködés (ami kényelmes, mindegy, hogy nem passzol), ezekről megfeledkeznek. Beszélgetésben előfordulhat, hogy nincs energiájuk másra figyelni, ha nincs érzelmi energiájuk, leléphetnek, vagy elméláznak, de nem látod rajtuk. Fizikai test típusúak, de elválasztódott a cselekvés a gondolkodástól és érzéstől; ha kényelmetlen valamelyik, akkor meghalhatnak ennek, mintha nem létezne. Ezek az érzelmek túlterhelik őket, tettetik, hogy nem léteznek, és a szenvedélyük, érdeklődésük, hobbijaik, minden elment, a véleményük, gondolataik szétszóródnak. Nem marad más, mint hogy egyedül legyenek hagyva ebben a hamis békében, ha eszméletlenül alszanak, nem kell aggódniuk. Előrerohannak a békés részre, anélkül, hogy a teendőket megtették volna. fel kell ébredniük, megharcolniuk a csatákat, elköteleződniük, kezdeményezniük.

 

Magas szinten

Számukra egy fokozatos felébredéssel kezdődik, mint aki a mátrixból kilépne. Amíg a saját vágyaik iránt alszanak, nem zavaró, nincsenek tudatában ennek, addig, amíg valami nem történik az életükben, és akkor felébrednek. Körbenéznek, nem értik, mi történt, hogyan kerültek ide, miért csinálnak dolgokat, miért az a munkájuk, miért azokkal vannak, akikkel. Azt látják, hogy aludtak sok ideje, az élet csak megtörtént velük, nem tudják, kik ők, és mit akarnak. Alacsony szinten az alvó testükbe vannak ragadva, kölcsönhatás nélkül a gondolkodásukkal és érzéseikkel, de amikor egészségesek, akkor lesznek gondolataik és érzelmeik, teljesen tudatos, felébredt, és elkötelezett egyénekké válnak. Rájönnek, hogy az rendben való, hogy vannak álmaik, reményeik, vágyaik, kedvelt dolgaik és nem kedveltek, véleményük és egyet nem értéseik. Egyének, minden olyanra joguk van, amire másnak is. Megértik, hogy az ő szempontjaik is feltétel nélkül számítanak, ami összeköti őket mindennel és mindenkivel. Többé nem okoz nehézséget állást foglalniuk, az életet aktív, és céltudatos módon közelítik meg. Tudják, hogy van joguk a véleményüknek hangot adni, megbíznak a másikban, nem félnek, hogy a másik utálni fogja őket ezért, rosszabb, ha nincs kommunikáció. Megértik, hogy a konfliktus néha elkerülhetetlen, és szükséges, mert ez segít megoldani a problémákat, ez vezet a valós harmóniához, békéhez. A hosszú távú békéhez a rövid távút feláldozzák, ahelyett hogy elkerülik, helyette proaktívan részt vesznek a vitákban. Alacsony-közép szinten csak maguknak akarnak harmóniát, békét, de amikor egészségesek, harmonizálnak mások között, akár viszályba is mennek olyankor, hiszen nem róluk szól az.

Gyógyító, nyugtató melegséget adnak; céljuk, hogy hozzák magukkal azt, amit keresnek, békét, harmóniát, komfortot, nyugalmat, megmutatni, hogy az élet nem csak harc dolgokért. Elkötelezettek, extrémen élettel teltek, megbízhatóak, szilárdak, éberek, nyugodtak, mélyen elégedettek; áramlásban vannak, ami a belső lényegükből jön. Csöndesek, magabiztosak, képesek a dolgokat sokkal objektívebben szemlélni, képesek kezdeményezni és elköteleződni. Kapcsolatokba bevonódnak, kikapcsolódás nélkül, kényszer érzete nélkül. Megtalálták a belső hangjukat, és ezt hangoztathatják is, jobban szavakba tudják önteni a gondolataikat és érzéseiket.

3-okhoz lesznek hasonlóak, célokat jelölnek ki, elérnek dolgokat. Kapcsolatba kerülnek a saját szenvedélyeikkel, vágyaikkal; ahelyett, hogy határidők által mennének előre, célok vezetik őket. Keményen dolgoznak az előrejutásért, panasz és önmaguk túl komolyan vétele nélkül, reflektorfény nélkül. Elkezdenek cselekedni, célorientáltak, sokkal döntésképesek lesznek, megmutatják az értéküket és eredményeiket, de nem várnak elismerést. Sokkal speciálisabbnak és fontosnak érzik magukat, azt érzik, hogy van hozzájárulásuk, és értékessé válnak. Csapatjátékosok leszek, adaptívak, arra fókuszálnak, hogy mi a legfontosabb másoknak, a csoportnak, a cél elősegítésének. Kommunikálják, amit nem szeretnek, mielőtt problémává válna. Amikor nyugodtak, nem veszik túl komolyan az életet, el tudnak bármit fogadni, akkor könnyedek, humorosak lesznek, aki körül kellemes lenni.

 

Vakfoltok

-saját célok
A saját vágyaikat elnyomják, mert ez egy jó mód arra, hogy kijöjjenek emberekkel, hogy elkerüljék az elhagyást, de könnyen elveszítik magukat közben. Képesek igazán megérteni mások perspektíváját, annyira látják másokét, hogy a sajátjuk eltűnik. Hajlamosak más emberek vágyainak, akaratának alárendelődni, mialatt a sajátjukat nem veszik észre, vagy eltérítik. Nem tudják artikulálni, mit akarnak, nem regisztrálják, a fontosságát sem. Nem merül fel bennük, hogy nekik ugyanúgy lehetnek vágyaik, prioritásaik, ahogy másoknak. Nem veszik észre, hogy mit akarnak, ezért mások akaratával mennek rendszeresen. Amikor nem tudják, mit akarnak, az egy jelzés, hogy egyedül kell lenniük, közel a természethez. Fontos, hogy legyen egy tiszta víziójuk arról, hogy mit akarnak leginkább, utána hajlandónak lenni kiállni azért.

-saját harag
Nehezükre esik határokat húzniuk, ezért indirektek, és rejtettek a stratégiáikban, ami passzív-agresszívnek hat. Mivel békére törekednek, és nem akarnak problémát, ezért általában nem veszik észre -de vélhetően nem is akarják- a haragjukat, ami elvezethet passzív-agresszív viselkedéshez. Olyanokhoz, mint -ígéret ellenére- nem megjelenni, feketelistázni embereket, kerülni olyanokat, akiknek lehet, ők tettek rosszat. Hasznos lehet számukra kicsit a haragra támaszkodniuk, felismerniük a nehezteléseiket, mert a harag erős motiváló, cselekvésre bír. Amíg nem veszik észre, addig nem lehet elengedni se, és meg fog jelenni, ha nem nyílt, akkor rejtett módon.

-a saját szükségleteik az elismerésre és támogatásra másoktól
Alulértékelik ezt a szükségletüket, és eltérítik ezeket, alulértékelik magukat, nem értékelik azt, amit az asztalra tesznek (nem csináltak semmit, a csapat érdeme). Közvetítők, összehoznak embereket, akik nem dolgoznának együtt. Igazodnak másokhoz, könnyű velük kijönni, az emberik kedvelik őket, kedvelnek körülöttük lenni. Lenyugtatják mások félelmeit, biztos, kitartó, állhatatos dolgozók, de amikor dicsérik őket, eltérítik, kicsinyítik, elutasítják azt. Magukat jelentéktelennek gondolják, ezért nagyon is szükségük lehet megerősítésre másoktól. Meg kell tanulniuk ezeket komolyan venni, és értékelni.

-a vágyuk a harmóniához hogyan vezet el aktuálisan konfliktushoz
Mindenkinek azt akarják, hogy jó legyen, de ez sokszor nem kivitelezhető. Például, vezetőként, ha nem veszik ki a nem odaillőt a csapatból, a csapategység megbomlik; vagy mert nem akarnak direktek lenni, utasításokat osztogatni -mert számukra agresszívnak hat-, ezáltal nem lesz rend. Saját vágyaik nem kommunikálása sem egy jó stratégia. Azok, akik kerülik a konfliktust, garantált, hogy megkapják, és amivel kívül nem foglalkoznak, belül megjelenik, neheztelés, frusztráció formájában. Ilyen módon szabotálják a célt, a jó kapcsolatok meglétét.

-az egyértelműség hiánya és kommunikálás másokkal
Azzal, hogy elkerülik a konfliktust, később feszültségekhez vezethet. Nem képesek direktek lenni, egyértelműen nemet mondani, ezáltal az igenjeik is határozatlanok. Nem akarnak agresszívnek hatni, ezért kéréseik is visszafogottak lehetnek, azt gondolják, hogy egyértelmű, de másoknak homályosak ezek. Nem mondanak el minden információt, visszatarthatnak olyanokat, ami másokat frusztrálhat. Maguk is képtelenek dönteni, és elköteleződni dolgok iránt, döntésképtelenségük a beszédükben is érezhető. Tisztába kell kerülniük a saját belső hangjukkal, és ezt tudniuk kell kifelé is kommunikálni.

-a saját stressz-szint
Nem akarnak problémát okozni, ezért nem akarnak probléma lenni; ha figyelnek magukra, probléma lesznek, szóval nem teszik ezt. Inkább figyelnek másokra, és azt csinálják, amit azok akarnak. Rendben kell lenniük másokért, mert mások számítanak, az ő életük nem számít, amit akarnak, nem igazán számít. Másoknak szüksége van rájuk, hogy pozitívak maradjanak, hogy jól kapcsolódjanak hozzájuk, tehát tesznek róla, hogy ne legyenek problémák, mert ha igen, elhagyják őket. Ezáltal teljesen elhanyagolhatják a saját igényeiket, és próbára teszik a tűrőképességüket. Addig a pontig, amíg tovább nem képesek erre.

 

Kapcsolatokban

Van egy erős tendenciájuk, hogy egyesüljenek a domináns emberekkel az életükben, azok céljaival, aspirációival. Olyasvalakit keresnek egy kapcsolatban, akire az életüket fókuszálhatják, aki a direkt célja az életüknek. Nehéz nekik a saját filmjük sztárjának látni magukat, ezért könnyebb nekik más szemén keresztül látni az életet. Akinek a szemén keresztül magukat láthatják, valaki, aki az életüknek fókuszt és irányt ad. A másik érdeklődése érdekesebbnek tűnik, véleményük sokkal érvényesebbnek tűnik, mint a sajátjuk. Szenvedéllyel vannak a másik életéhez, az lesz a motivációjuk a sajátjukhoz, a másik élete beleolvad a sajátjukba. Gyakran képkeretként jelennek meg egy kapcsolatban, és elfelejtik, hogy ők ugyancsak teljes értékű képek. Összekeverhetik a másikkal való egyesülést az intimitással, de az intimitáshoz két személy kell, akik eldöntötték, hogy az életüket összekötik.

Támogató, passzív partnerek, akik nyugalmat és harmóniát keresnek. Minőségi időt akarnak eltölteni, mókás dolgokat csinálni, jelen lenni, ...csak ott lenni. El akarják kerülni a dolgokat, ami konfliktust okoz. Érzelmileg kapcsolódottnak akarják érezni magukat, és értékelik a kedvességet, gyengédséget a beszélgetésekben. El akarnak köteleződni szívből jövő beszélgetésekben (ehhez meg kell nyílniuk), és élveznek mókás dolgokat csinálni a partnerrel. Nem mindig kezdeményeznek, vagy keresnek intimitást, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarják, csak nekik bátorság és energia kell ahhoz, hogy sérülékenyek legyenek, és hogy megtegyék a kezdő lépést. Meghallgatva és értékelve lenni, és szeretve lenni akarnak. Néha nehezükre esik megosztani, mire van szükségük, és mitől érzik magukat szeretettnek.

Harmonikus otthon kreálásán dolgoznak, szeretik a harmóniát, stabilizálók a kapcsolatokban, a malter, a ragasztó, ami összetart. Elégé egyszerű megközelítésük van a kapcsolatokhoz: el kell menni dolgozni, hazamenni, sétáltatni a kutyát, tv-zni, végül egy kicsit beszélgetni, aludni. Nem értik, miért teszik az emberek bonyolultabbá, csupán társaságnak kellene lenni. A béke, harmónia, nyugalom, kiszámíthatóság hajtja őket, ezt szeretnék a kapcsolatukban is; ha ezek veszélyeztetve vannak, visszavonulhatnak. Arra törekednek, hogy a kapcsolat egyszerű legyen, el szokták fogadni a másikat, és elkerülik, hogy magas elvárásokat helyezzenek a partnereikre.

Stabilitást hoznak, és nem szeretik, ha az emberek veszélyeztetik ezt, bezárkózhatnak, hogy elkerüljenek mindent, ami felráz, felzavar. Azért, hogy nyugodtak és zavartalanok maradjanak, hajlamosak elfojtani az érzelmeiket, véleményeiket, vágyaikat, és megtartják maguknak. Kicsit elbizakodottá válhatnak egy kapcsolatban, és ambivalensek a partner felé, időnként kényelmesebb haladni valakikkel -semmint ellenkezni-, és csak kijönni emberekkel. Azt hiszik, hogy a gondolataik, véleményük nem igazán számítanak, ha hangot adnak annak, az csak zavar mindenkit, problémát, konfliktust okoz. Meggyőzik magukat, hogy egyetértenek a másik emberrel, amikor lehet, valójában nem. Nagyon könnyen megmondják, mit akar a másik ember, és nehéz nekik nemet mondani, igent mondanak, hogy elkerüljék a konfliktust, de később megbánhatják, neheztelhetnek.

Nem csak szeretteikhez, mindenkihez igazodnak, ami néha igen káros lehet számukra. Kijönnek olyan emberekkel is, akiket mások nem értik, hogy hogyan lehet barátja nekik. Gyakran vannak kapcsolatban olyan emberekkel, akik nincsenek jó hatással rájuk, de azt mondják maguknak, hogy ez rendben. Könnyen igazodnak, így ha rossz környezetbe csöppentek, akkor az negatív spirálként hathat az életükre. Képesek olyannal megházasodni, akit -hogy ha jobban belegondolnak-, realizálhatják, hogy még csak nem is kedvelnek.

Motivációjuk kijönni, és békében lenni körül forog. Általánosan nem szeretik a konfliktust, mert fenyegetésként élik meg. A sokáig húzódó konfliktus a legrosszabb rémálmuk, hajlamosak elmenni kapcsolatokból, amik bonyolulttá válnak. Ekkor falat építenek, ahol egy jó kerítés megtenné; más emberek nem érthetik mi történt, csak nem hallanak róluk többé. Szeretnek pozitívak maradni, és elkerülni a konfliktust, utálják, de akaratlanul kreálják a konfliktust, homályos kijelentésekkel, információk visszatartásával. Meg kell érteniük, hogy egy kapcsolatban a konfliktus elkerülhetetlen, és hogy megtartsák a valódi békét, szembe kell nézniük a kihívásokkal, konfliktusokkal. Szorongásból tehetnek meg dolgokat, mert problémák vannak a kapcsolatban. Cselekvő csoport tagjai, problémák esetén cselekedni akarnak, csak mondja meg a másik, hogy mit csináljanak. Úgy érezhetik, hogy egy probléma, amit meg kell oldani, mintsem egy személy, akit szeretni kell. A partner nem csak probléma akar lenni -amit el akarnak hessegetni, megoldani-, hanem vágyottnak, szeretettnek akarja érezni magát.

Egyik legfőbb értékük az, hogy mindenki véleménye számít, meg kell hallgatni, mert tudják, hogy gyerekként milyen nem meghallgatva lenni. Képesek minden oldalt látni, ezért nehéz nekik állást foglalni, csak látják az összeset. Ördög ügyvédje lehetnek mások számára, semlegesek, attól, hogy nem értenek egyet, nem is ellenkeznek. Lassúak, szükségük van időre, amikor kommunikálnak, attól, hogy bólintanak, nem jelenti azt, hogy egyetértenének. Jellemző, hogy leállnak, ha félbeszakítják, vagy levegőnek nézik őket. Sokkal vokálisabbá válnak, minél kényelmesebbek egy kapcsolatban, visszavonulnak, ha túlságosan nyomva vannak. Utóbbit utálják, ilyenkor kikapcsolnak, és nem csinálnak semmit. Nincs vita, sem fenyegetés, sem fizikai visszavonulás, csak makacs némaság. Még egészséges kapcsolatban is jellemző, hogy visszavontak a reakcióik. Előfordulhat jelentős változások megtétele az életükben, minden előzetes jel nélkül. Bezárkóztak, kitalálták, kialakították a terveiket; mivel nagyon nehéz saját tervet kitalálniuk, és nem akarnak vitákat, lebeszélést, ezért nem beszélnek róla.

Egészséges szinten a kapcsolatokba bevonódnak, jobban kifejezésre tudják juttatni a gondolataikat és érzéseiket. Ahelyett, hogy falakat építenek, elkerülnek konfliktusokat -ezáltal tönkretennének kapcsolatokat-, helyette proaktívan részt vesznek benne. Megértik, hogy a konfliktus néha elkerülhetetlen, és szükséges, és néha az egyetlen út a békéhez. Képesek kezdeményezni és elköteleződni, hozzák a megnyugtató jelenlétüket, azt adják, amit keresnek, belső békét a külső világba.

 

Utószó

Ilyen most nincs, így is hosszú...
Az konkrét használatáról, működéséről az enneagramnak egy későbbi cikkben írok majd. Az altípusokat is tervezem megírni, mert jobban bemutat egy-egy személyiséget, letisztultabbá teszi a képet, segíthet a beazonosításban. (Altípusokból is három-három van egyébként.) A pszichológiához való kapcsolódást is tervezem leírni, elég jól beilleszthetőek bizonyos dolgok.