Nem szoktam leírni az agymenéseimet, a ma estit leírtam, ha már leírtam meg is osztom. Remélem nem lesz túl zavaros.

Eleve elrendeltség és a téridő-

A téridő síkján bizonyos anyagok távolodnak egymástól, folyamatosan görbítve azt. Amennyiben megállna a távolodás akkor megállna az idő, és ha elkezdenének közeledni egymáshoz, visszafele folyna. Persze olyan, hogy idő nincs, csak az elmozdulás érzékelése okozza az idő illúzióját. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy nagy masszát, amiben minden ami volt és lesz benne van, és ahol épp tartózkodunk azt a szeletét érzékeljük a jelennek. Tehát ezáltal minden múltbeli és jövőbeli, ezáltal jelenbeli cselekedetünk előre meghatározott, azaz nincs szabad akarat.

Szabad akarat és a multiverzum-

Amennyiben elfogadjuk, hogy a megfigyelés pillanatáig bármi lehetséges, mondjuk az is lehetséges, hogy jobbra nézek, és az is hogy balra, akkor elfogadhatjuk a multiverzum létezését. Végtelen számú lehetőség lehet, mégis a megfigyelés pillanatában egy lesz olyan, amit valóságnak fogunk fel, mondjuk azt, hogy balra néztem. Így válik a multiverzum masszája univerzummá az én jelenem szempontjából. Párhuzamosan létezhet olyan jelen, ahol jobbra néztem, de az én megfigyelésem szempontjából ez nem releváns. Az a tény, hogy hamarabb érzékeli az agyam valami bekövetkeztét, mint hogy felfognám ennek nem mond ellent. Csupán annyi történik, hogy a téridő masszájában minél közelebbi az esemény megvalósulása, annál könnyebben érzékelem, azaz jósolom meg. Az idő síkján ez időben távolodva egyre nehezebb (hiszen minél távolabbi a kiindulási pont, annál nagyobb a lehetséges kimenetel), viszont a tér síkján könnyebb, hiszen egymáshoz közeli "szeletek" nagy teret fedhetnek be.

Összegezve-

Tehát a megfigyelő mozgása teszi az időt érzékelhetővé, valójában idő nem létezik. Az idő folyamatos szuperpozíciók láncolata, amely a multiverzumok végtelenjéből létrehoz egy adott eseményt a megfigyelés pillanatában. Ezeket a megfigyelési folyamatokat érezzük időnek, és cselekmények sorozatának. A "múltbeli" cselekedetünk meghatározza, milyen pozícióban érünk a jelenbe, és ez folyamatosan felülírja a "jövő" lehetséges

kimeneteleit.