Bevezető

"Az emberek tiszta lappal (tabula rasa) jönnek erre a világra. Ugyan meghatározóak lesznek a gének, de a környezet hatásai fokozatosan formálják a tudatunkat." Ez volt a két első mondat, amit ezen a blogon írtam (a bevezető cikkben). A genetika szerepét nehéz meghatározni egy személyiség kialakulásában. Szerepe biztosan van, akár a külső hatásokra való érzékenységben, akár hajlamokban, de az enneagram -ahogy az epigenetika- sokkal inkább a környezeti hatásokról szól. Megmutatja, hogy milyen hatásokra milyen különböző válasz létezik, a tiszta lapból így lesz egy személyiség. Ez a kilenc lényegi túlélési stratégia adja a kilenc személyiségtípust (altípusokkal 27).

Minden személyiség egyedi, és megismételhetetlen, így érthető, ha valaki idegenkedik az emberek kategorizálásától. A világ egy teljes dolog, annak megértéséhez tagoljuk részekre az emberek az egészet. Ez a részekre tagolás akadálya lehet az egész megértésének, ezért valóban problémás lehet ez a metódus. Azok, akik azt gondolják, hogy az enneagram ugyanígy részekre tagol, és csupán arra jó, hogy az embereket dobozokba helyezzük, (még) nem értik, ezért nagyon kezdetleges elképzelésük van róla. A valóság az, hogy már benne vagyunk egy dobozban, egy olyan dobozban, ahol a világnak csak egy szegletét láthatjuk, nem a teljes perspektíváját. Az enneagram ara való, hogy rámutasson arra a dobozra, amiben vagyunk, megmutassa ennek a nézőpontnak a hiányosságait, hibáit, és bemutassa azt, hogy egy tágabb perspektíva is létezik, hogy a világ 360 fokos, nem pedig olyan szűk, mint amilyennek a dobozunkból kikandikálva láthatjuk, gondoljuk.

A bevezető cikk után írt első valódi cikkem azzal foglalkozik, hogy milyen volt az 'édeni' világ. Akárhogy is volt, az látható, hogy a jelen világunk tökéletlen; a buddhizmus filozófiája részben arról szól, hogy a létezés szenvedéssel jár, és tanításai igyekeznek ennek a szenvedésnek a hatását csökkenteni. Egy törött világban élünk, ami telve van hibákkal, tüskékkel, fájdalommal, a testünk beteg lehet, a szeretteink meghalhatnak, a kapcsolatok elkopnak, széttörnek, emberek összevesznek, sérüléseket okozunk egymásnak. Amikor megszületünk, egy törött, hibás világba születünk, amihez különböző módon adaptálódunk. Átélünk fájdalmakat, ami haragot, szégyent és félelmet szül bennünk, ezért kifejlesztünk olyan erősen beidegződött belső mechanizmusokat, amik védenek a kihívásokkal szemben, amikkel az életben szembenézünk. A személyiségtípus ezekkel a mechanizmusokkal jön létre. A személyiségünk puffert/ütközőt generál, ami elszigetel a legfájdalmasabb dolgoktól az életben. Divatosabban pszichológiai védekezési mechanizmusnak hívhatjuk ezt manapság.

Ezek a mechanizmusok az estek nagy többségében az előnyünkre válnak, segítenek a vágyainkban, de megvannak a hátulütői ennek. Egy elkülönült ént fejlesztünk, ami adaptálódik az élet stresszeihez, kihívásaihoz, segít az életben navigálni, de be is dobozol minket. Ahelyett, hogy úsznánk az élet óceánjában, abban a csónakban sodródunk, amibe a személyiségünk behatárol. Álomba merülünk, miközben azt hisszük, hogy ébren vagyunk, döntéseket hozunk, ami a sajátunk, azt gondoljuk, hogy megvan a szabadságunk, de valójában egy önvédő, önfenntartó mechanizmus ejt csapdába mindenkit. Ezek azok, amik működnek számunkra, ami felé orientálódtunk, ezek segítenek, hogy megkapjuk, amit az élettől akarunk, megőriznek, és védenek minket. A probléma az, hogy ezek korlátok közé szorítanak, kontrollálnak bennünket. Nem vagyunk tudatában, hogy mennyire ezek vezetnek, és limitálják a választásunk szabadságát. Esetenként a személyiségtípus az útjában van annak, hogy igazán megismerjük magunkat, túlidentifikáljuk magunkat a személyiséggel, túlságosan azonosulunk azzal, és az impulzusokkal, késztetésekkel, szemellenzősen tekintünk a világra.

Nem látjuk, mennyire kontrollál minket a személyiségünk, és mennyi opciónk van; az enneagram célja, hogy ezt észrevegyük, felfedezzük, hogy mennyire kontrollált az életünk, és lássuk a sok más opciót, lássuk azt, hogy mennyire limitáltak vagyunk, mennyire nem látjuk a valóságot. Azaz nem egy dobozba teszi az embereket, hanem segít látni, hogy már egy dobozban vagyunk, és segít eldönteni, hogy ez a doboz valóban a legjobb dolog-e valaki számára. A cél, hogy tudatosak legyünk a gondolatainkkal, a figyelmünk tárgyával, szokásos viselkedési mintákkal, automatikus késztetésekkel, impulzusainkkal. Leleplezi a vakfoltokat, védekezési mechanizmusokat, a valóságot torzító lencsénket. Ahelyett, hogy azonosulnánk, segít kicsit elengedni, leválni ezekről, magunkat objektív kívülállónak látni, semleges nézőpontból megvizsgálni magunkat és impulzusainkat, gépies természetünket. Nem csak reagálunk mindenre, ehelyett a figyelmet visszairányítjuk a jelenbe, szabaddá tesz, felfed más opciókat. A személyiségünk idegennek kezd hatni, sőt kicsit kényelmetlenné, irritálóvá válik, a megfigyelő elkezdheti érezni a valódi ént. Az enneagram megmutatja, hogyan veszítjük néha el magunkat, és segít a hazatalálásban.

A gyakorlati használata

A mi kis birtokunk

Az enneagram egy dinamikus dolog, dinamikusan változnak benne a dolgok. Ennek a szemléltetéséhez egy egyszerű képet továbbítanék. Képzeljük el a mi személyiségtípusunkat, az alaptípust egy kunyhónak. Ebben lakunk, amikor a dolgok normál menetben folynak. Amikor sérültek, bizonytalanok, mérgesek, frusztráltak, stresszesek vagyunk, akkor lemegyünk a melléképületbe, a pottyantóshoz. Időnként szükséges lehet oda menni, de az nem az otthonunk, ennek ellenére vannak, akik évekig itt tudnak rekedni. El lehet dönteni, meddig akar valaki kint maradni a hidegben, büdösben, de ne csodálkozzunk, ha más se akar ott meglátogatni. Erőfeszítésekkel vissza lehet menni a kunyhóba, ahol az otthonunk van. Néha elég csak észrevenni, hogy nem a helyünkön vagyunk, és vissza lehet térni oda, csak kicsit jelen kell lenni ehhez. Van két szomszédos kunyhó is, ezek a szomszédok, akiktől lehet kölcsönözni dolgokat, támaszkodni rájuk, kiegyensúlyozottá, stabillá tesznek bennünket. Időnként, amikor minden rendben, támogatva, szeretve érzi valaki magát, akkor némi erőfeszítéssel felmehet a dombtetőre, az almáskertbe. Ugyan nem élhetünk ott, de időnként odamehetünk, jól érezhetjük magunkat, szedhetünk néhány almát, és azokat hazavíve pitét süthetünk belőle; azaz hasznunkra válhat, tanulhatunk, gazdagodhatunk belőle.

A kunyhó a mi számunk, típusunk, a két szomszéd a két wingünk (szárnyunk), azaz a két szomszédos személyiségtípus. A budi a dezintegrációs vagy stressz számunk/típusunk az almáskert az integrációs, növekedés vagy egészség számunk/típusunk. (Az enneagram ábráján az előbbiből mutat nyíl a számunk felé, a számunkból meg az utóbbi felé mutat nyíl. Erről az első cikkben már írtam.)

A nulladik lépcső

Amikor a dolgok jól alakulnak, nincs okunk a változtatásra, ellenben amikor kudarcok, nem várt események érnek, rákényszerülünk erre. Amikor nehéz körülmények jönnek az életünkbe -gyakran figyelmeztetés nélkül-, megijeszthetnek minket, megpróbálhatunk a megszokott módon kitérni előlük. Ahogy a vihar nem teszi tönkre az eget -csak átvonul rajta-, úgy a fájdalom sem pusztít el. Bármennyire nem szeretjük, ezek az élet természetes részei, és céljuk van, motiválnak, hogy változzunk, más irányba menjünk, amit egyébként nem tennénk; a legnagyobb változásokat, a legnagyobb felismeréseket akkor tesszük az életben. Ellenállhatunk ezeknek a tapasztalatoknak, de minél jobban ellenállunk, annál nagyobb lesz a szenvedés. Amikor nem tudjuk megváltoztatni a körülményeket, annyit tehetünk, hogy elfogadjuk azokat. (Több filozófia alaptanítása a külső körülmények elfogadása, mint a taoizmus, buddhizmus, sztoicizmus.) Sokat tanulhatunk belőle magunkról és az életről, gazdagabbak leszünk a tapasztalattal. Abban is segítenek, hogy értékeljük azt, amink már van. Ahelyett, hogy a múltba ragadunk, az ígéretekkel teli jövőbe révedünk, jelen lenni abban, ami van; ahelyett, hogy azon kesergünk, hogy a dolgoknak és embereknek milyennek kellene lenniük, elfogadjuk, megtanuljuk értékelni olyannak, amilyenek.

Az első lépcső; önismeret

Az első fontos lépés, amit meg kell tenni, az az, hogy megtaláljuk a dobozunkat, amiben vagyunk. Amikor megtalálta valaki magát a térképen, amikor biztosan megvan, akkor lesz hatékony, az igazi utazás onnan indul, amikor valaki érti a saját típusát, gyöngeségeit. Megismerkedve az alaptípusunkkal, az első nyilvánvaló pozitív hatása az enneagramnak a jobb önismeret lesz; szembesülhetünk bizonyos impulzusokkal, késztetésekkel, amiket teszünk, ahogyan a világra reagálunk. Megérthetjük, hogy bizonyos szituációkban miért viselkedünk úgy, ahogy. A többi típus tanulmányozása segíthet idővel megértőbbé válnunk. Türelmesebbek, együttérzőbbek lehetünk mások felé, mert megérthetjük az okait a cselekedeteiknek.

A második lépcső; vakfoltok, shadow (árnyék) felfedése

Az enneagram nem az erősségeinkre, hanem a gyengeségeinkre koncentrál, nem finomkodik, kertelés nélkül bemutatja a hibáinkat, megmutatja mindenki sötét oldalát, vakfoltjait; kicsit megsebez, ezáltal próbál gyógyítani. A vakfoltok azok a tulajdonságaink, amiket mi magunkon nem veszünk észre, de a környezetünkben lévők láthatják. (Az első cikkben minden típushoz írtam párat ezekből.) A shadow (árnyék) a megtagadott énünk, amit a tudatos ego nem ismer el sajátnak; akár pozitív tulajdonságok is lehetnek ezek. Ez az ismeretlen oldalunk, azok a sötét tulajdonságaink, amikkel nem szívesen nézünk szembe, ezért vakok vagyunk rájuk. A vakfoltok lényegében a shadow részei. A pszichológiában az egyik leghatékonyabb személyiségfejlesztő módszer a shadow work (árnyékmunka), amikor a sötét oldalunk felderítésén dolgozunk, azon, amit elnyomunk magunkban. Ez egy nehéz, hosszadalmas folyamat tud lenni, ezzel szemben az enneagram ezt a munkát megkönnyíti a használóinak, pontosan rámutat a vakfoltjainkra, és szembesít ezekkel az árnyoldalainkkal. Az árnyoldal pozitív tulajdonságai, és képességei is felszabadulhatnak ekkor, a hasznunkra válhatnak.

A harmadik lépcső; wingek (szárnyak) kiegyenlítése

Jobban megnézve az enneagram szerkezetét, egymást jól kiegészítő típusok vannak egymás szomszédságában, bizonyos szempontból egymás ellentettjei. Ezek a szomszédos típusok jól kiegyensúlyozzák egymást, tompítják a másik élét. A szép dolog az egészben, hogy a valóságban is közel állnak ezek a típusok; ha valaki egy bizonyos típussal rendelkezik, van hajlama a szomszédosra is. Mondjuk a 4-ek hajlamosak a 3-ok és az 5-ök tulajdonságait is mutatni, miközben ezek a tulajdonságok bizonyos szemszögből ellentettjei lehetnek a 4-ének. A két szomszédos típust wingnek (szárnynak/oldalnak -megmaradnék az angol kifejezésnél) hívjuk. Tehát mindenkinek van egy főtípusa, amihez tartozik két wing, a két szomszédos típus.

A legjellemzőbb azonban -gyakorlatilag mindig-, hogy az embereknek van egy domináns wingje, és egy alulfejlett. (Amikor a 4-nél a domináns wing az 5, akkor 4w5-ként nevezzük ezt.) Ez ad egy irányultságot, fűszert az alaptípusunknak. Miért érdekes ez? Egyfelől azért, mert a domináns wing megismerésével jobban megismerhetjük magunkat, pontosabban megfigyelhetjük a késztetéseinket, impulzusainkat; illetve megismerkedhetünk ennek hatásaival a viselkedésünkre, a vakfoltjaival. Másodsorban azért, mert az egyik legegyszerűbb műveletet, metódust ennek köszönhetően tudjuk elvégezni magunkon, ami mégis mély hatással lehet a fejlődésünkre. Amikor csak egy wing dominál, akkor az némileg kiegyensúlyozatlanná tesz minket. Úgy lehet elképzelni a típusunkat, mint egy szűk csónakot az élet viharos tengerén, a winget meg mint a csónak oldalához tett támaszték (mint egy proa esetén), ami megvédhet a felborulás ellen. Amikor csak egy oldalon van támaszték, a csónak féloldalas lesz, kiegyensúlyozatlan, ezért a másik oldalra is kell tenni, hogy stabillá váljunk, biztosan haladhassunk a túlpart felé. Az egyik leghatékonyabb változtatást tehát a kevésbé domináns wingünk tanulmányozásával és tudatos fejlesztésével lehet elérni. Két okból is hatékony ez a módszer, az egyik ok az a kiegyensúlyozó hatás, a másik pedig abban van, hogy konkrétan megmutatja, hogy min kell fejlesztenünk, a kezünkbe adja a megoldókulcsot. A teendőnk csupán annyi, hogy a kevésbé domináns wing tulajdonságaival meg kell ismerkednünk, és megpróbálni elsajátítani, az életünkbe bevinni annak a pozitív tulajdonságait. Az ember természetszerűleg ellenáll a változásnak, idegennek hathat eleinte, de hamar éreztetheti a pozitív hatásait, azonnal adhat néhány praktikus választ az életben, ami kiegyensúlyozhat, egészségesebbé tehet.

Úgy gondolom, a gyengébb wing fejlesztése ugyancsak alkalmas lehet shadow work alkalmazására, az árnyékaink felderítésére. Attól, hogy ennek a wingnek a jelenléte kevésbé észrevehető, attól még ott van bennünk. Ahelyett, hogy kifejeznénk direkten, ehelyett indirekten, sötét módon jelennek ezek meg. Elnyomjuk, de -tapasztalatom szerint- érvényre juthatnak más utakon, neheztelés, makacsság, harag és egyéb destruktív formában.

A negyedik lépcső; növekedéstípus meglátogatása

Amikor a gyöngébb wing felé mozogva jobban kiegyensúlyozódunk, egészségesebbé válhatunk, azaz ennek hatására a növekedési típusunk felé is automatikusan elmozdulhatunk (ami felé a nyilak mutatnak, a 4-nél maradva az 1 annak a növekedési típusa). Másképpen mondva a csónak jobban kiegyensúlyozott, ezért egyenesen haladhatunk az integráció felé. Amikor az ember fejleszteni akarja magát, haladni egy ösvényen, sokszor nehezen állapíthat meg direkt célokat. Lehetnek elképzelései arról, hogy mit szeretne elérni, de hogy konkrétan mi felé haladunk, azt nehéz leírni. Erre is választ adhat az enneagram, a növekedési típusaink tanulmányozásával; a wingek kiegyensúlyozása után ez lehet a következő lépcső, amit megléphetünk. Tudatosan törekedhetünk arra, hogy minél több időt időzzünk ebben az állapotban.

Külön érdekesség, hogy amikor a növekedési típusunkba érünk, jobb verziói lehetünk az eredeti típusnak (a 4-ek az 1-eknél hatékonyabban lehetnek 1-ek), mert képesek vagyunk annak a típusnak a pozitív tulajdonságait magunkra venni, anélkül, hogy a negatívak hatnának ránk (például a 4-ek felvehetik az 1-ek produktivitását, azok merevsége nélkül, sőt kreativitást vihetnek a munkájukba). Ettől függetlenül mindig azok maradunk, akik (a 4-ek 4-ek), ezért a növekedési típusban csak kevés ideig időzhetünk. Ahogy fejlődünk, egyre sűrűbben, és egyre tovább.

Az ötödik lépcső; stressztípus meglátogatása

Az utolsó konkrét lépcső, amit megtehetünk az integráció elérésében az, amikor szándékosan megyünk a stressztípusunkba. A dezintegráció valami, amit el akarunk kerülni, de okkal van, kiegyensúlyoz bennünket, a legjobb elkerülni, ha tudatosan megyünk oda. Remek tanácsadó lehet, ha figyelünk arra, nem kell, hogy kiabáljon, amikor már késő. Ebben a gyakorlatban az egészségtelen szintünk dezintegrációs számát (ami felől a nyilak a számunkra mutatnak, 4-ek esetében a 2) tanulmányozva, azzal ismerősé lehet válni. Ezután gyakran tudatosan felkeresve ezt (mondjuk minden reggel), mintegy konzultálni lehet ezzel a számmal. Megkérdezheti az ember magától, hogy most éppen mit kerül el, mi a teendője, mire kellene fókuszálnia. Nagyon jó forrás lehet, ha tudatosan megyünk ide, és kérdéseket teszünk fel. Hogy miért lehet hasznos? Azért, mert amit elkerülünk, az más úton, de garantáltan akadály lesz később. Cserébe ekkor már sokkal nehezebb, és kellemetlenebb, mintha tudatosan néznék azzal szembe. Aki nem megy akarattal oda, az akaratlanul, sötét módon beleesik, ott végzi annak eredményeként, hogy nem figyelt erre. Ezek azok a teendők, amiket nem szívesen tesz meg az ember -mert a személyiségünk impulzusai az ellenkezőjére sarkalnak bennünket-, de erőt véve magán megtanulhatja megtenni ezeket. Idővel kevesebb erőfeszítést fog ez jelenteni, és amikor ezt tesszük, jobban az egészség felé mozgunk, érezhetjük a jótékony hatását.

A konkrét típusok elméleti lépései (egy-egy sorba tömörítve)

1
A helyes dolgot tenni, jó emberek, megbízhatóak, felelősségteljesek, merevek, irányítóak, kritikusak.
2 wing: helyes helyett a szépet tenni, kedvesnek, együttérzőnek, elfogadónak lenni mások hibája iránt.
9 wing: nyugalomra int, segít mások nézőpontjait látni, elfogadni dolgokat, nem mindent irányítani.
7 integráció: előbb a munkát elvégzik, aztán játszanak, a kötelesség elvégzése után tudnak lazítani.
4 dezintegráció: nem mindenért felelősek, nem kell mindent magukra vállalni, tudniuk kell delegálni.

2
Együttérzőek, kedvesek. Szeretetet hozhatnak és keresnek, üldözhetik is ezt más kedvében járással.
1 wing: a helyeset tenni, kimentés helyett hagyni másokat, hogy megtapasztalják a felelősséget.
3 wing: a figyelmet másokról magukra helyezni, magukról is kell gondoskodni az embereknek.
4 integráció: ismerik, kifejezik magukat, kapcsolatba kerülnek a saját érzéseikkel, szükségleteikkel.
8 dezintegráció: őszintének lenni, elmondani az igazat, a határaikat meghúzni.

3
Célokat tűznek ki, az eredményekre, külsőre koncentrálnak, csodálatosnak akarnak látszani.
2 wing: másokkal törődni, együttérzőnek, kedvesnek lenni, azt tenni, ami másoknak jó, mást segíteni.
4 wing: ismerni önmagát, a belsőt fejleszteni, eredménykényszer helyett tenni, ami nekik értékes.
6 integráció: saját célok helyett a csapat céljait tenni fontossá, másokat inspirálni, motiválni.
9 dezintegráció: lelassítani, pihenni, jelen lenni, az előtte lévő dolgokra, emberekre koncentrálni.

4
Sokat éreznek, viharos a viselkedésük, kívülállóság érzése, tartozni akarnak, de nem feladni magukat.
3 wing: célok kitűzése, autentikusság helyett másoknak is megfelelni, külső dolgokkal is törődni.
5 wing: érzések, mögöttes szándék sejtése helyett objektivitás, tények vizsgálata, cerebrálisság.
1 integráció: kötelező teendők elvégzése, produktivitás, de színesen, egyedi stílussal, élettel.
2 dezintegráció: kapcsolódni másokhoz, maguk helyett másokra fókuszálni, nyitottnak lenni.

5
Visszavonultak, határaikat védik, érzelmileg lekapcsoltak, érteni akarják a világot, biztos távolból.
4 wing: puszta tények helyett, mi az, ami neki számít, autentikusság, szubjektív igazság, érzelmek.
6 wing: objektivitás helyett mások igazsága, bölcsessége, adatok beillesztése a valódi életbe, tervezés.
8 integráció: információk visszatartása helyett, akcióba lépnek és felhasználják ehhez a tudásukat.
7 dezintegráció: kompetensség látszata helyett kicsit könnyebbé válni, megosztani tudást és energiát.

6
Félelemmel teltek, szorongóak. Kapcsolatokban, csoportokban, hogy biztonságot nyújtson nekik.
5 wing: spekulációk helyett az objektív adatok, tények; lehet, a valóság nem olyan rossz, mint képzelik.
7 wing: optimizmus, pozitív gondolkodás, aggodalmasság helyett; túlgondolás helyett cselekvés.
9 integráció: néha pihenhetnek, néha nincs valódi probléma; az ellenfélnek is lehet igaza.
3 dezintegráció: a tömeg helyett arra koncentrálni, amit maga tehet; saját célok, eredmények elérése.

7
Kalandkeresők, nem akarnak felnőni, cserben hagynak, miközben azt üldözik, ami kielégíti őket.
6 wing: óvatosságra int, megállni gondolkodni, tervezni, következmények, ne hagyjanak hátra másokat.
8 wing: felnőni, felelősséget vállalni, befejezni dolgokat, nehéz beszélgetésekben részt venni.
5 integráció: kevesebbel is beérik, jobb határok, fókuszáltak, jobban koncentrálnak az adatokra.
1 dezintegráció: mit kell megtenni, mi a teendő, felelős személynek lenni, követni a szabályokat.

8
Dominánsak, magabiztosak, kontrollálni akarják a dolgokat, cselekednek, mielőtt végiggondolnák.
7 wing: kevésbé vegyék magukat és a dolgokat komolyan, kicsit könnyedebbnek lenni, gyereknek.
9 wing: lelassítani, lazítani kicsit, nem cselekedni, mások nézőpontját megérteni.
2 integráció: az erejüket használva megvédenek, segítenek, gondoskodnak, megerősítenek másokat.
5 dezintegráció: intenzitás helyett csönd, nyugalom, izolálódás; kutatás az életről, informálódás.

9
Passzív, alázatos emberek, más nézőpontokat látnak, nyugalmat keresnek, kevéssel is megelégednek.
8 wing: nem egybeolvadni másokkal, erős vélemény, erős saját akarat, megvédeni a saját határaikat.
1 wing: ugyancsak erőteljes, kritika, magát ellátni, tudja a feladatát, tervek, prioritások, produktív.
3 integráció: célok, tervek, eredmények elérése, mindezt relaxáltan, törődnek magukkal.
6 dezintegráció: tervek, azok ellenőrzése, félretett dolgok elővétele, kapcsolatok karbantartása.

A gyakorlatban hogyan néz ki egy ilyen lépés

A wingek kiegyenlítéséhez, a gyengébb wing fejlesztéséhez a 9w1-t fogom felhozni konkrét példának. (Két egyszerű oka van: ez az én típusom, illetve erről van bővebb információ, azt közlöm.) Kezdésnek egy képet hozok a 9-ről, hogy milyen (a pontos leírás az előző cikkben olvasható), utána bemutatom a 9w1-et (rövid leírásban és történetben), aztán térnék rá a konkrét metódusra.

A 9 perspektívája
Egy ebédasztalnál kilenc ülőhely, mindenki helyet foglal, utoljára a 9, akinek mindegy hova ül. Az asztalon sokféle étel, de mindenki kizárólag csak egyféle ételt akar enni, ki ezt, ki azt. A 9 nézi az ebédet, és nem érti, hogy miért nem esznek mást is, hiszen annyi jó étel van. Ezt jól látja, de amíg a többiek esznek, ő nem eszik, hanem feláll az asztaltól, és elmegy, mert nem éhes. Amíg mindenki a szenvedélyének megfelelő ételt eszi, addig a 9 szenvedélye az, hogy nincs szenvedélye. Szeretné, ha lenne étvágya, ha elköteleződne az ebédben, de nem tud. Neki azon kell dolgoznia, hogy ellenálljon a passzivitásnak, hogy legyen szenvedélye, amíg a többinek azon, hogy más ételeket is kipróbáljanak.

9w1 - Az álmodozó
Idealisták, erős hitük van, de ezeket nehéz cselekvésbe áttenniük, mert diszharmóniát okozhat a változtatás. Introvertáltabbak, különállóak, visszafogottak, szégyenlősek, békések, óvatosak, megfontoltak, felelősségteljesek, megbízhatóak, rendezettek, perfekcionisták. Elfojtják a haragjukat (passzív agresszív), békét akarnak minden áron, ami miatt könnyen abuzáltak, kodependensek lehetnek, de nem veszik észre, alszanak. Az ideális világhoz béketeremtéssel, közvetítéssel járulnak hozzá. Egyesülhetnek, fuzionálhatnak emberekkel, természettel, elveszhetnek a világ szépségeinek értékelésében. Kreatívak, művésziek, titokzatosak, szintetizálnak információkat, jók a nonverbális kommunikációban: művészet, zene, tánc. Lehetnek művészek, tanárok, terapeuták. A 4-ekhez lehetnek hasonlóak (főleg a 9 sx altípus), keresik a határaikat, preferenciáikat, céljukat, hogy mit akarnak az életben.

Egy történet a 9w1-ről
A 9w1 sétál végig az utcán, közben lát házakat, különböző színekkel, udvarokat, amikben más és más van, de mind értelmes számára, mindnek látja az értelmét. Ekkor jön egy szomszéd, és rámutat a szomszédos házra, hogy annak milyen borzasztó színe van. Hősünk némileg egyetért, de nem szívből, mert igazából számára az a ház is rendben van, nem is érti, miért számít, miért probléma ez, de nem akar kötekedő lenni, ezért bólogat. A ház tulaja meghallja ezt a beszélgetést, odajön, és vitába keveredik a szomszéddal, hogy melyik ház a jobb. Ez kezd sok lenni 9w1-nek, aki nem érti, mi a gond, de még rosszabb, hogy most már oldalt is kell választania. Igyekszik békíteni, érvelni próbál, hogy lássák a másik nézőpontját. Ezt mindkettő úgy veszi, hogy a másik oldalán áll, holott csak a perspektíváját próbálta megosztani. (A 9-ek mások perspektíváját megértik, számukra mindegyik ház ok, de nem értik, miért nem látják mások is ezt, és lesznek megértőek.)

Felzaklatva elhagyja a helyszínt, tovább sétál lefelé az utcán, amíg elér a házához, amit nemrég örökölt. Ekkor megkérdezik tőle, hogy mit tervez a házával, milyen színűre akarja festeni a házát, mit tervez az udvarába? Fogalma sincsen, ezért egy határozott nem tudom a válasza. Hogyan is hozhatna döntést? Nehéz kitalálni, mi a jó, hiszen minden szín jó, minden ház -amit az utcában látott- jó, annyi remek van, hogyan választhatna. Ekkor lefagy, nem tudja melyik a legjobb, mi az, amit akar, ami őt kifejezi. Amikor az emberek nyomást helyeznek rá, hogy hozzon döntést, azt gondolják ezzel, hogy segítenek. Ehelyett összeomlik a nyomás alatt, és úgy hoz döntést, hogy mindegy, csak legyen ezen túl.

A számok tükrében hogyan működik a 9w1?
A négy lehetséges tanácsadó szám közül kettőre hallgat ilyenkor. A domináns wingre, és a stressz-számra. 9w1 esetén előbbi az 1, utóbbi a 6. Ez a kettő vezeti a tanácskozást a fejben, ezek vezetik az ülést.
-Az 1 azt mondja: "ne legyél probléma, legyél felelősségteljes, jó ember, barátságos, kedves".
-A 6 azt mondja: "ha a preferenciáidat hangoztatod, vagy az embereknek nemet mondasz, ellened fordulnak, haragosak lesznek rád, nagy problémát kreálsz, feszültséget, az emberek elfordulnak tőled".

Amikor pár héttel később kinéz az ablakán, egy nagy rendetlenséget lát az udvaron, sok elszalasztott lehetőség, és a szomszédok cuccai hevernek ott (mások problémái). Rengeteg dolog, mert mindenre igent mondott (valójában nem, csak azt, hogy rendben, nem gond), mert az 1 és 6 arra tanítja, hogy beleegyező legyen, ne konfrontálódjon. Ez a káosz túlterhelő, nem tudja, hogy min dolgozzon, ezért semmit sem tesz.

-A másik wing, a 8 azt mondja: "ne hagyd, hogy megmondják, hogy mit csinálj, ez a te házad, a te területed".
8 és 1 két erőteljes hang, és ütközik a 9-ben, két ellentétes irány, nem tudja, mit csináljon. Ez teszi a 9-t, ezért vesz fel visszavont, semleges pozíciót. Közben az a hit van benne, hogy amit mond és tesz, az nem számít.
A benne lévő 6 fél, hogy 8-ra hallgatva probléma lesz, ezért 8-ra ritkán hallgat.
-Végül ott van a 3, ami nagy nehezen előjön, kitalálja, hogy szeretne egy virágágyást. "Hova tegyük?" Nézi a káoszt, és nincs elég hely hozzá. Túlterheli a látvány, és arra gondol, minek is akarna olyat, nem tudja, mit akar az életben, az udvarán.
Nagyjából így működik a 9w1. Gyakran akadnak el emiatt az életben.

Hogyan oldható meg ez a probléma az enneagram használatával?
A megoldás az, hogy elkezd tudatosan hallgatni az elnyomott wingre, a 8-ra. 8 kedvenc mondása: 'nem', ez az azonnali impulzusuk, mert azt érzik, hogy kihasználják őket. "Az első dolog, kerítés kell az udvarra" -mondja neki a 8. "Dobd ki ezt a szemetet az udvarodból, nem a te dolgod, tegyél köré egy kerítést, és mondj nemet" (határok).
(Korábban az emberek nem láttak kerítést, és hallották igent mondani, de őszintén nem mondott igent. Úgy végezhetik az életben, hogy nem is igazán akartak dolgokat, csak elfogadtak. Külsőleg egyetértettek, de belsőleg ellenálltak, neheztelés, makacsság formájában.)

A csónak kiegyenlítéséhez 8 kell, gyakorolniuk nemet mondani mindenre. Ez furcsa érzés, mintha nem magunk lennénk, stresszes, kilépni a korábbi szerepünkből nem megszokott dolog. A valódi igen eléréséhez magukévá kell tenniük a nemet. Amikor mindenre nemet mondanak, rájöhetnek, hogy mit szeretnének valójában. A nem a kerítésük. Ez agresszívnak érződik egy 9-nek, az asszertivitás, ami csupán felelősségvállalás a saját területünkért. (Amikor a szomszédnak megmondja, hogyan fesse a házát, az agresszív.) Többé nem akar egyetérteni mindenben, nem akarja mások kéretlen dolgait. Amikor tud nemet mondani, akkor érdemes kapcsolatba lépnie a haraggal. Harag típus, kapcsolatba kerül azzal, nevén nevezi, és akkor képes lehet elengedni.

Amikor a kerítés megvan, akkor kezdődik a szépség. Ez az ő tere most már, olyan döntést hozhat, amilyet akar. Nem kell másoknak megmagyarázni a nézőpontját, amúgy se értenék, perspektívát látni a 9 tudnak.
Most már birtokolja a területét, ekkor jelenik meg a 3. "Hova akarod a virágágyást, a gyümölcsfákat? Mit szeretnél kezdeni az életben?" Lesznek saját céljai.
Amikor a 6-os időnként felbukkan ("problémát kreálsz másoknak, mérgesek lesznek" -mondja), 8-nak kell kezelnie a 6 félelmeit: "nem kell megmagyaráznod mindent mindenkinek, törődjenek a saját dolgukkal. Ne szóljanak bele, hogy mit kezdek a házammal, az udvarommal, az életemmel." Akik ezen megsértődnek, vélhetően nem a legjobb érdekét nézték eddig sem.

További lépések, röviden
Némileg ki lett színezve a folyamat, de lényegében így néz ki egy elhanyagolt wing megerősítése. Más típusoknál, más wingnél más ez a folyamat, de jól végezve minden esetben kiegyenlíthet, alapvető elakadásokat, problémákat megoldhat. A wingek kiegyenlítése (8-as hangjának fejlesztése) után természetesen haladhatunk a növekedés felé (megjelenik a 3), de ezt a folyamatot is tudatosíthatjuk, annak a (itt a 3) jobb megismerésével. (A 3 odafigyel magára, célokat tűz ki maga elé, tervez, és halad a céljai teljesítésében.) Végül fontos konzultálni a stressz-számunkkal is (azaz, példánkban a 6-al). A 9-nek mindig meg kell kérdeznie magától, hogy "mit teszek most félre, mit halogatok, milyen problémákat kerülök el, milyen terveket, intézkedéseket kell hoznom, milyen kapcsolatokat kell karbantartanom?". A 9 legfőbb motivációja a béke és nyugalom. Ahhoz, hogy valódi békéje legyen, először szembe kell nézni a problémákkal, a problémák elkerülése, halogatása csak hamis béke. Ebben segíthet a 6-ra való figyelés. Amikor nem figyel tudatosan a 6-ra, akkor a problémák nem lesznek kezelve, és idővel maguk alá temetik. Akkor a 6 hangja felerősödhet, de nem lesz túl kellemes.

Az utolsó utáni lépcső; a számok konzultációja...

Minden típus négy másikhoz van kötve, a wingek (szárnyak) és nyilak (integráció és dezintegráció) révén. Amikor a fentebb leírt lépcsőket többé-kevésbé elsajátítottuk, utána ezeket egyszerre is használhatjuk. Automatikusan is mehet, nem kell semmi tudatosság ehhez, de fontos kérdéseknél akár tudatosan is lehet ezt tenni. Olyan, mint egy konferenciateremben egy tanácskozás, ahol az alaptípus van kontrollban, az a vezető, arra hallgatunk az életben leginkább. Akármi is a kérdéses dolog, akármi is az elakadás, el lehet képzelni ezt a találkozót, és figyelni a tanácsadók bölcsességét. Ekkor az alaptípus beszélget a négy másikkal. A domináns wing az alelnök, sokszor segít az életben, időnként problémákat megoldhat, valószínűleg elsőnek hozzá fordulunk. Néha túlságosan kapcsolódunk az alelnökhöz, a dominánsra figyelünk, és nem halljuk meg a másikat, holott sokszor a megoldás ott van annál. Az integrációs és dezintegrációs számok is ott vannak, bátorítanak, segítenek minket. Az egészségszámunk kihív, megmutatja, hogy mik lehetnénk, mit kellene tennünk, mi a következő lehetőség. A stressz-szám általában egy figyelmeztető, megmutatja, hogy mit kerülünk el éppen. Ami másnak nyilvánvaló, az számunkra nem biztosan az -főleg egy krízis közepén-, önlimitáló hitek korlátoznak bennünket. Ekkor lehet segítségünkre ez a fajta gondolkodás, segíthet tisztábban látni, dönteni.

...és az azutáni lépcső; a teljes integráció

Végül ott vannak az egyéb számok, amelyekhez az alaptípus nincsen kötve, de új perspektívát adhatnak, még inkább tágíthatják a világképünket, lehetőségeinket. Azoknak is megvan a maga ereje és bölcsessége, minél jobban megismerjük és integráljuk ezeknek a típusoknak a bölcsességeit, annál kiegyensúlyozottabbá válhatunk, akkor válhatunk igazán teljes emberré. Az enneagram nem csak önmagunk megértésére jó, hanem az összes embernek az életünkben, ezáltal együttérzőbbek, toleránsabbak lehetünk mások felé.

Végezetül, hogyan segíthet az enneagram tudatossá válni?

A személyiség olyan, mint a szoftver, vagy egy program, ami a számítógépen fut. A gép nem a szoftver, de a szoftver az, ami a háttérben feldolgozza az információkat, és hoz döntéseket (minek örüljön valaki, minek nem, mitől féljen stb.). Néha a szoftver nem a saját legjobb érdeke szerint futtat dolgokat, amikor a számítógép ezt észreveszi, akkor lesz tudatos valaki. Öntudatosság az, amikor kitörünk a programozásunkból, észrevesszük, hogy egy impulzus, nem a legjobb saját magunknak, vagy a szeretteinknek, és választunk egy másik utat. Helyet teremtünk a személyiség és a személy között, és ebben a térben tudatos lehet valaki, hogy nem kell kizárólag a személyisége szerint működni, hanem bármit választhat helyette. Nem lesz manipulálva, kontrollálva ez által az önvédő mechanizmus által, ami belé lett programozva. Abban a térközben, hogy mit akar valaki az életben, és a személyiség között, ami diktál, ott van a tudatos elme.

A legtöbben csak működünk a személyiségtípus szerint, és nem vagyunk tudatában annak, hogy az mennyire irányítja a szokásainkat, viselkedésünket, mintáinkat, hogyan kontrollálnak és limitálnak bennünket. Ez az alvajárás, ami rabul ejt bennünket. Amikor valaki tudja a típusát, előrébb van, mert ezáltal tisztába kerülhet a késztetéseivel, impulzusaival, gyöngeségeivel; van egy úti térképe, hogy milyen irányba kellene haladnia. Az esetek döntő többségében előnyös a személyiség, de kellenek a wingek, hogy hatékony is legyen. Jobbá teszik az embert, több lehetőséget biztosítanak, de ez sem elég a teljes szabadsághoz. Az esetek egy részében a személyiség még a wingekkel együtt is tönkreteszik az életét az embernek, ugyanazok az impulzusok, amik általában segítenek, néha zátonyra futtathatnak. Vélhetően nem nézünk a térképre, ha nem érezzük, hogy elvesztünk; amikor a személyiség nekünk dolgozik. Sokkal inkább akkor, amikor dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, amikor a valóság bekopogtat.

Ekkor öt lépésben változtathatunk:
1, Mindenféle ítélet nélkül megfigyelni magunkat, az érzést. Hiba van a szoftverben, amire figyelni kell, megfigyelni. Ilyenkor mit mond az impulzus, ösztönzés, késztetés, hogy mit kell csinálnunk?

2, Érdeklődni, megkérdezni magunkat, hogy honnan jön ez, miért érzünk így, miért történik, mi legyen most? Ezt csak a személyiségünk okozza-e?

3, Jöhet az értékelés. Ez az impulzus a legjobb az életünk és szeretteink szempontjából? Azaz végiggondolni, elképzelni egy jobb életet, ez az impulzus elvisz-e afelé? (Sokszor a személyiség nem afelé visz, ami a legjobb. Ugyanaz az impulzus, ami sikert hoz az élet egy területén, problémákat okozhat a másikon.)

4, Amikor felismerjük, hogy ez az impulzus -amit éppen érzünk- nem a legjobb érdekünket szolgálja, vagy ellene dolgozik annak az életnek, amit szeretnénk, akkor dönthetünk úgy, hogy nem követjük azt. Ilyen módon fel lehet ismerni, és ellenállni annak, ami nem segít, meggátol dolgokban. Innentől a számítógép lesz a vezető, nem a szoftver.

5, Végül, ha nem követjük az impulzusunkat, új választások, lehetőségek, opciók jelennek meg helyette. Rengeteg másik út, a világ kinyílik, a térben lehetőségek nyílnak. A személyiségünk nincs belénk égetve, nem kötelező az impulzusok szerint működnünk. Amikor a térképen megvan a cél, látható az irány, még ha a késztetéseink ellen is állnának, elindulhatunk egy másik úton. Irányíthatjuk magunkat, nem a szoftver lesz akkor a vezető, hanem az ember maga. Többé nem élőhalottak vagyunk, akik afelé mennek, ami éppen jónak érződik, hanem öntudatosak, akik döntéseket hoznak, és irányítják az életüket.

Párkapcsolatok

Talán az egyik leghatékonyabb módja az enneagram használatának a párterápia (vagy szimplán csak a kapcsolataink javítása). Segíthet megérteni a másik perspektíváját, azt, hogy mások mit miért tesznek; ezáltal empatikusabbá, elfogadóbbá, türelmesebbé válhatunk mások felé. Párkapcsolatokban pedig konkrétan lehet tudni, hogy milyen problémákkal néznek majd szembe a partnerek -a típusuktól függően-, hol lehetnek nehézségeik, elakadásaik. A felismerés az első lépcső a megoldás kialakításában. Irányt mutathat, hogy min kell az egyik és másik félnek dolgoznia egy kiegyensúlyozottabb, jól működő kapcsolatért.

Két azonos típusú embernél is bőven lehetnek előre látható problémák -hiszen egymás azonosan hibás működéseit felerősíthetik, például konfliktuskerülés-, de két különböző típusúnál ez még inkább látványosabb folyamat lehet. Példaként kettő, a kapcsolatokban nagyon mást kereső, másképpen viselkedő típust mutatnék be röviden. Ez a 2 és 5 lesz. (Az első cikkemben minden típusról részletesen írtam, hogyan viselkednek kapcsolatokban, a mostani példa is nagyrészt abból kerül összevágásra, tömör formában.) Annyit hozzátennék, hogy a 2 hajlamos kodependenciára, szóval kerülhetnek egészségtelen, egyoldalú kapcsolatba; az 5 esetében az 5 sx altípus kicsit más, azok sokkal jobban igénylik a kapcsolatot, romantikus alkatok. A leírás inkább a jellemző tendenciákat mutatja be, ami általánosságban várható, de várhatóan az előbbi kitételek esetén is érvényes lesz.

Egy gyakorlati példa
Amíg az 5-ök inkább tudatos döntés révén lépnek kapcsolatba, addig a 2-ek -habár ugyancsak megfontolhatják- sokkal inkább romantikus alkatok. Előbbinek idő kell, az utóbbi hamar el tud köteleződni. A probléma inkább ott kezdődik, hogy a 2-eknek a lehető legnagyobb közelség, érzelmi intimitás kell, addig az 5-ök a 'két sziget' koncepcióját részesítik előnyben, azaz szeretnének kapcsolatot, de bizonyos távolsággal. Amíg az utóbbi egy nem tolakodó, önálló társat keres, addig az előbbi a figyelme középpontjába teszi a másikat, és ezt várja viszont. Ezekből már gyanakodhatunk, hogy vélhetően melyik lesz a távolságtartó fél, és melyik az üldöző.

A 2 figyelmet, szeretetet, törődést ad, a forrása akar lenni a másik boldogságának, igényli a közelséget. Olyan partnert keres, aki jelen van, figyelmes, és a törődését viszonozza. Az 5 értékeli az egyedüllétet, területet, nem tud jelen lenni. Szüksége van időnként a visszavonulásra, az elemtöltésre, ha nyomást helyeznek rá, annál inkább. Amikor ezt nem tudja megtenni, lélekben nem lesz ott. Eközben a 2 sok erőfeszítést tesz a kapcsolatért, a másikért, akár a saját szükségletei rovására. Azt gondolja, hogy azért van, hogy a másik igényeit kielégítse. Gyakran azt érezheti, hogy az ő vállán nyugszik a kapcsolat, ő az, aki hívja, kezdi a beszélgetést, aki folyamatosan kihúzza az 5-t a külső világba, hogy elköteleződjön. Mivel a másik igényeire ráhangolódik, zavarja, hogy a társ nem, azt érezheti, hogy nem törődik vele, nem fontos a másiknak.

Az 5-ök figyelmesek, törődőek lehetnek, de nem mindig osztják meg az érzéseiket, hűvösnek hathatnak, időnként nem fejeznek ki empátiát, szimpátiát a partner felé. A 2-nek rossz lehet látni ezt, fájdalmas, azt érezheti, hogy nem akar az 5 intim lenni, vele lenni. Nem látszik, hogy a sok törődés és érzelem viszonozva lennének, ebből azt érezheti, hogy nem törődik az 5 vele, nem kell neki. Nem kívánatosnak, nem vágyottnak érezheti magát, ami a 2-ek legerősebb félelme. Eközben az 5 fulladozhat a figyelem középpontjában (legnagyobb félelmük, ha kisajátítják az idejüket, zaklatva vannak), túlterhelődik, és lemerül. Azt érezheti, hogy a partner terhet tett a vállára, túl sokat akar. Amikor lemerült, a kapcsolódás nehézkes vele. Néha nem lehet tudni, mi játszódik le a fejében, vagy akár azt, hogy hol van, eltűnik, amikor az érzi, hogy külön kell lennie a partnertől.

Legtöbb 2 utálja a konfliktust, ezért nem fejez ki dolgokat, csupán a neheztelés nő benne. A felszín alatt durcás, mogorva, visszavont, csendes, üldözőből távolságtartóvá válhat. Féltékeny lehet másokra, megsértődhet olyan dolgok által, ami nem róla szólt. Amikor az igényeit semennyire sem érzi kielégítettnek, akkor kivonhat minden szeretet a kapcsolatból, dominánssá, kontrollálóvá is válhat. Ekkor az 5 már inkább menekülne a kapcsolatból.

Az elméleti rész
Egy ilyen dinamikát látva -amit fentebb leírtam- egy pszichológus megállapíthat felnőttkori kötődési problémát. Azt gondolhatja, hogy egy szorongó-aggodalmaskodó (2) és egy elutasító-elkerülő (5) kapcsolata a fentebb leírt, és gyerekkori traumákra, kötődési problémákra gondolhat. Ahelyett, hogy a wingeket egyenlítené ki, más megoldás után kutathatnak. A gyerekkori védekezési mechanizmusaink valóban szerepet játszanak abban, ahogy felnőttként működünk, ezáltal a felnőttkori kötődéseink is lehetnek hasonlóak ahhoz, ahogy gyerekként viszonyultunk. Az enneagram viszont más megközelítést és más lehetséges megoldásokat is mutat, nem csak azt, hogy gyerekként sérültünk, és azokat a traumákat hordozzuk. Vannak traumák, de a személyiségünk nem csak azokból épül fel, hanem sokkal inkább egy védekezési mechanizmus, amivel a külvilágra reagálunk.

Két kevésbé traumatizált egyén képes lehet biztonságos kapcsolatra, szerencsés esetben a fentebbi dinamika eljátszása helyett kiegyenlítik egymás tulajdonságait, és fejlesztő hatással lehetnek egymásra. Két ellentétes működésű típus -mint amilyen a fenti- folyamatos kihívás elé állíthatják egymást, ezáltal folyamatosan arra kényszerülnek, hogy a komfortzónájukon kívül legyenek, igazodjanak egymáshoz, változzanak, ezáltal fejlődjenek. Egy jó párkapcsolat rengeteget fejleszthet a résztvevőkön. Mondhatni, a szeretet legyőzhet minden akadályt.

Két közepesen sérült -azaz átlagos- személynél már valószínűbb a fentebb leírt kifutás, főleg, ha tapasztalatlanok. Ekkor már nem biztos, hogy elég a szeretet, kell tudatosság is a kapcsolatba. Az enneagram segíthet ebben, rámutathat egy ilyen dinamikára, segíthet a partnereknek, hogy jobban megértsék egymást, alkalmazkodjanak egymáshoz, ezáltal elinduljanak a fejlődés útján. Egyéb esetben lefelé tartó spirálba is kerülhetnek, és egymás legrosszabb oldalát is kihozhatják, traumatizálhatják egymást.

Két traumatizált személy estén szinte garantált a kudarc, a fentebbi képlet biztosan le fog játszódni (természetesen egy 2 és 5 esetén). Tudatosságot lehet vinni a kapcsolatba, de nem biztos, hogy mindkét fél készen áll erre, a változásra. Ilyen esetekben jobb lehet, ha az egyének előbb magukkal kerülnek rendbe, önmagukon dolgoznak, egyedül. Erre az enneagram remek segítség lehet. Amikor az ember magát rendbe rakja, akkor kiléphet a régi mintáiból, és ilyenkor jobb minőségű kapcsolatokra képesek. Erre szokták azt mondani, hogy ilyenkor mást 'vonzunk be' az életünkbe. Valójában ilyenkor egy 'kötődőbb' típus már érzékennyé válik mások önzőségére, így hamar kiszórja a korábban megszokott szintet; egy 'függetlenebb' típus is hamarabb választ függetlenebb partnert. Egy nárcisztikus-kodependens dinamika is valójában ugyanannak az érmének a két oldala, mindkét fél hasonlóan sérült. (Hozzátenném, egyáltalán nem ritka, hogy stresszes időszakban alakul ki ilyen kapcsolat, amikor éppen egy nehezebb életszakaszát éli az egyik, és ezáltal sebezhetőbb, könnyebben belemegy olyanba, amit egyébként elkerülne.) Egy ilyen kapcsolat kifutása után a másik hibáztatása helyett inkább magunkban érdemes keresni a hibát (azoknál, akik túlzott önkritikára hajlamosak: itt tudatos, elemző hibakeresésről van szó, nem önmarcangolásról), hogy mi hol állunk, miért történhetett ez meg velünk, mit tettünk azért, hogy ez bekövetkezzen, és mit tehetünk azért, hogy ezt elkerüljük a jövőben?

A fentebbi példa két eltérő típust és markánsan eltérő kötődési stílust mutattak meg, de a hasonlóak is párba kerülhetnek. Ilyen esetekben is az lesz a döntő kérdés, hogy mennyire érettek a személyek. A jobb megértés számukra adott, de ez sokszor nem elég. A legfőbb probléma náluk, hogy nem hívják elő egymásból azokat a tulajdonságokat, amiket fejleszteniük kellene. Két 'alkalmazkodóbb' esetén nem lesz elég konfliktus, nem fejezik ki az igényeiket, túlságosan igyekeznek megfelelni a másiknak, alkalmazkodni egymáshoz. Két 'akaratosabb' személy kapcsolata meg konfliktusok hegye lesz, alkalmazkodás, megértés nélkül. Utóbbi a se veled, se nélküled kapcsolat, a héjanász az avaron. Előbbi alacsonyabb rezgésű, utóbbi túl heves, egyik sem alkalmas az egyének fejlődésére, ezek a kapcsolatok megrekedhetnek egy szinten.

A kapcsolatokban sérülhetünk, de ugyanakkor a leghatékonyabb személyiségfejlesztő is lehet. Amilyen rossz tud lenni, és leépíthet egy rossz kapcsolat, annyira fejleszthet egy jól működő. Az enneagram abban segíthet, hogy megértsük a másikat, megértsük az elakadásainkat a kapcsolatban, és ezáltal megpróbálhassunk túllendülni ezeken. A téma (párkapcsolat) megérhetne egy külön cikket -tavaly terveztem is-, de nem megyek bele mélyebben.

A lehetséges elméleti használata

Kapcsolat a pszichológiával (DSM-el)

Ez a téma is megérne egy önálló cikket, most csak röviden futnám át.
Amikor egy gyereket kevesebb stressz éri, a személyiség inkább csak hajlamnak néz ki, kopottabbak, de nagy stressz, terhelés esetén túlidentifikálunk azzal, hogy azok vagyunk, szorosabban viseljük, impulzusok, kényszeres tendenciák jelennek meg. Amikor valaki nagyon azonosul a személyiségtípusával, akkor közelebb áll a személyiségzavarhoz. Aki a típusával jobban azonosul, az más kapcsolódó típussal (pl. wing) is jobban azonosulhat. A túlzott azonosulás pedig problémákat szülhet.

Aki elolvasta az előző cikket, a típusok leírásával, és a személyiségzavarokról szóló rövid leírást, meglepő azonosságokat találhat. A személyiségzavarokból jelenleg (DSM-5 szerint) tízet tartanak számon. Az enneagramnál csupán 9 típus van, de viszonylag jól el lehet helyezni ezeket a személyiségzavarokat az enneagramon, elég jól passzolnak a leírások. Nem állítom, hogy egy személyiségtípus nem lehet más enneagramtípusban -mint ahová betehető-, de eléggé egyeznek a leírások egy-egy típus között.

Szóval, kezdjük a Claster A-val.
A skizoid az enneagram 5 típusával feleltethető meg.
A paranoid az enneagram 6 típusa, elég egyértelmű, úgy gondolom.
A skizotíp egy jóval nehezebb eset, de leginkább a 4 az, amiben érződik, talán 4w5.

Claster C
A kényszeres az 1 típust elég jól megközelíti.
A dependens a 2 típusnak feleltethető meg.
Az elkerülő a 9.

(Láthatóan egymás mellett helyezkednek ezek el, így a wingek révén nem meglepő a szoros kapcsolat, a komorbiditás ezek között a személyiségzavarok között.)

Claster B
A hisztrionikus egyértelműen a 7.
Az antiszociális a 8.
A nárcisztikus könnyen felfedezhető a 3-ban.
Végül a borderline a 10. személyiségzavar, ami a legtöbbel komorbid lehet, látszólag nem marad helye, de annak is lehet helyet szorítani, a 4-ben, a skizotíp mellett (sőt, egyértelműbben itt a helye, mint annak). A klasszikus borderline inkább 4w3, a csöndes meg inkább 4w5 lehet.
(A Claster B tagjai viszont csak két részben -7 és 8, illetve 3 és 4- helyezkednek el egymás mellett a diagramon. A három asszertív típus -7, 8 és 3- adja a zömét.)

A neurodiverzitás vélhetően nem szűkíthető le egy-két típusra, de a leírások alapján ugyancsak elég pontosan be lehet ezeket lőni.

Az ASD (autizmus, asperger) az 5 típussal eléggé összecseng.
Az ADHD hiperaktív ága (amivel mindenki azonosítja az ADHD-t) a 7-el elég jól leírható.
Az ADD (az ADHD figyelemzavaros ága) viszont a 9-el cseng össze elég jól. (A hivatalosan nem létező SCT még pontosabban írja ezt le.)
A kombinált ADHD úgy gondolom leginkább a 8-al feleltethető meg. Egyszerűen a wingek révén ők azok, akik mindkettő tulajdonságait mutathatják. Nem mellesleg szoros összefüggés van az ADHD és az antiszociális személyiségzavar között, amely utóbbi a 8-hoz hasonlít leginkább.

A fentebbi leírások csupán a feltételezéseim, de aki elolvassa a cikkeimet ezekről a témákról, látni fogja, hogy nem alaptalanok. Az enneagram megkönnyíthetné a diagnosztizálást, és nagyban segíthetne megérteni ezeknek a személyiségzavaroknak az alapjait, okait. Továbbá segítene kontextusba helyezni őket, nem csak a levegőbe lógnának. Végül abban is segíthetne, hogy hogyan segíthessünk ezeken a problémákon, hogyan tompíthatjuk a személyiség hatásait. A gyakorlati haszna pedig egyértelmű, jelentősen segíthet embereknek, házasságoknak. Terápiákban -ahol használják- igen eredményes, már csak azért is, mert az emberek nem szívesen beszélnek a lelkükről, de a típusokról hajlandóak, az pedig ablak a lelkükhöz. Számomra érthetetlen, hogy egy ennyire jó eszközt miért nem használnak.

Kapcsolat a pszichológia határterületeivel

A nárcisztikus és empata típusok megkülönböztetése az enneagramtípusok szerint nehezebb kérdés. Nem tenném ezt meg, néhány okból. Először is, a DSM-ben nem szerepelnek, ezért ezek nem hivatalos leírások, csupán megfigyelések. Másodszor, minél sérültebb valaki, annál több negatív elemet mutathat más típusokból is (erről később), lehetnek átnyúlások. Harmadszor, egészségben mindegyik típus sokkal empatikusabb (stresszben meg fordítva), szóval van egy ilyen árnyalata is a dolognak. Negyedszer, ugyan elméleti síkon meg lehetne ezt tenni, de nincs kedvem ezzel foglalkozni. Elképzelhető egy külön cikk ennek a fejezetnek a témájáról, abban vélhetően szerepelne ez is.

Aki elolvassa a korábbi cikkemben a leírásokat, egy-egy nárcisztikus megnyilvánulást azért be tudja helyezni 1-2 enneagram típusba. A legtöbb típushoz lehet hozzárendelni ilyet. Az empaták negatív oldala (kodependencia) is 1-2 típusba helyezhető be, azaz látszólag többségben vannak a nárcisztikussággal vádolható típusok, de reálisan minden második típusba behelyezhetőek az empata elemek is, és vannak olyan típusok, ahol egyszerre empata és nárcisztikus árnyalat is találkozik. Konkrét példával kifejezve, nem mondhatjuk azt, hogy egy 8 csak nárcisztikus, egy 2 csak empata lehet, a kettőnek elég szoros kapcsolata is van egymással.

Végül röviden kitérnék az MBTI-vel való korrelációra, pontosabban annak hiányára. (Az MBTI a legismertebb személyiségkategorizáló rendszer, Jung elmélete alapján fejlesztették ki a névadók.) Habár a kettő összehasonlításánál fellelhetőek jellemző párosítások, de mégsem található konkrét összefüggés a kettő között, egy MBTI típus bármelyik enneagram típus lehet. Ennek több oka lehet. Az egyik, hogy az MBTI nem dolgozik átmenettel, ha valami 50% körüli, akkor is vagy csak ez, vagy csak az lehet (pl. extrovertált vagy introvertált), nem mindegy, hogy hol van a potméter, a határon, vagy jóval szélsőségesebb. A másik fontos dolog, hogy az MBTI tulajdonságokkal foglalkozik, viselkedések leírásával (habár a kognitív funkciók révén mélyebbre is ás), addig az enneagram sokkal inkább a mögöttes motivációra koncentrál. Egyazon viselkedésnek pedig lehetnek lényegesen más motivációi. Harmadszor, az enneagram típusok esetén is lehet markáns eltérés, például egyik vagy másik domináns wing esetén nagyon más viselkedések írhatók le egyazon típusnál, ahogy az altípusoknál is.

Az enneagram növekedési- és csökkenési dinamikája

Egy fával szeretném szemléltetni ezt. Az átlagos szintek a fa közepe, a törzs. Átlagos szinten lévő ember leginkább az alaptípusa szerint működik, nagyrészt azonosul azzal. Használja annak a negatív és pozitív tulajdonságait is, hol kicsit felfelé, hol kicsit lefelé mozog a törzs mentén a lombkorona, vagy a gyökérzóna felé.
Amikor egészséges valaki, akkor a személyiségtípusa egyre kisebb hatással van rá, legfeljebb csak hajlam. Minél jobban eltávolodik a saját személyiségétől, annál több másik személyiséghez is hozzáférése nyílik, a lombkoronában több típus felé elágazhat, mindegyiknek a hasznos, építő tulajdonságait használva. Eleinte a wingekét, aztán a növekedés- és stressztípusét, végül másokét is.
Ugyanez az elágazás lefelé is igaz. Minél inkább megmerevedik, megkövesedik egy személyiség, annál több megmerevedett típus is csatlakozik az alaptípushoz, és gyökérszerűen szétágaznak. A személyiségzavarok esetén (ami egy eléggé egészségtelen állapot) elég ritka, hogy egy személyiségzavart állapítanak meg egy embernél, sokkal jellemzőbb, hogy többet (komorbiditás), és minél egészségtelenebb valaki, annál több személyiségzavart állapíthatnak meg.
Felfelé haladva a törzsön mi kontrolláljuk a személyiségünket, ezáltal az alaptípus mellett más típusokat is használhatunk; lefelé haladva a törzsön a személyiségünk kontrollál minket, és az alaptípusunknak és egyéb típusok rabszolgájává válunk, az irányítja a cselekedeteinket, negatív módon. Előbbi esetben mestereivé válhatunk az életnek, utóbbi esetben csupán védekezési mechanizmusokat használunk, reagálunk a világra.

Meg is fordíthatjuk ezt a képet, és azt mondhatjuk, hogy felfelé és lefelé is piramisszerűen szűkül a személyiség, a kilencféle megnyilvánulásból végül lesz egy. Egészségben ez látványos, ha elolvassa valaki az első cikkben mindegyik típus egészségben lévő leírását, nagyon hasonlóakat kapunk. Ott lesz bennük a típusra jellemző speciális képesség, de általánosságban nagyon hasonlóak a leírások, szinte ismétlődnek. Lefelé nem biztos, hogy igazam van -ott a leírások jóval inkább különböznek-, de érezhető egy általános tendencia.

Záró gondolatok

A csónakkal az egyik parttól a másikig biztonságban át akarunk jutni, ebben segít a személyiségtípus, egy védekezési mechanizmus, hogy túléljünk az életben; a probléma csupán az, hogy túlidentifikáljuk magunkat a személyiséggel. Segít, de limitál is abban, hogy hogyan tekintünk a körülöttünk lévő világra, kontrollál abban, hogy hogyan reagálunk dolgokra, robotpilótába tesz minket. Gondolkodás nélkül cselekszünk, túlidentifikálunk az érzésekkel, gondolatokkal, ezekkel azonosítjuk önmagunkat, ezért megalapozottnak, feljogosítottnak, igaznak gondoljuk a cselekedeteinket.

Amikor kicsit távolabb állunk a személyiségünktől, és megfigyeljük magunkat, az érzéseinket, ez a kis törés más pozícióba helyez bennünket. Rájöhetünk, hogy ez egy puffer, válasz a környezetre, és nem biztos, hogy segít, sőt, problémákat okozhat számunkra és mások számára. Az enneagram segít észrevenni ezeket a mintákat, megérthetjük ezeket, javíthatunk ezeken, ezáltal szabadabbá tesz ettől a bevésődött működétől. Paradox módon, a személyiség megértésének célja, hogy végül mellőzhessük azt (és ezzel a korlátokat, frusztrációkat, automatizmusokat); ezáltal jobb opciók válnak lehetővé számunkra. Több potenciál van bennünk, mint amit használunk, tágabb a világ, amikor eltérünk a személyiségtől, hazatérünk. Enyhíthetünk a személyiség szorításán, kicsit azzá lehetünk, akik voltunk, mielőtt azzal az emlékekkel és megértéssel rendelkeztünk, amivel most. A személyiség nem a mi esszenciális énünk, mögötte ott van a valódi énünk, kicsi pislákoló fényként a lényegi részünk.

A személyiségfejlesztés nem egy könnyű és kellemes folyamat, ezért a legtöbben elkerülik. A végső cél a belső programozás átírása, amivel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, és másokhoz. Segít önmagunk elfogadásában, a valódi önszeretetben (nem az egoéban), és a mások iránti együttérzésben, szeretetben. Rájöhetünk, hogy nem a gondolataink és érzéseink vagyunk (lényegében a meditáció is erről szól), rájöhetünk, hogy nem különbözünk másoktól, valahol mélyen azonosak vagyunk. Ez egy véget nem érő folyamat, sosem érünk célba. Ettől függetlenül érdemes foglalkozni ezzel, mert a mentális egészség legalább olyan fontos, mint a testi. Ahogy a testünket karban lehet tartani mozgással, helyes étrenddel, és egyéb egészséges életvitellel, és ahogy a szellemünket az agyunk tornáztatásával, kreatív és logikai feladatok megoldásával, gondolkodással, filozófiával, úgy a lelkünket is karbantarthatjuk belső munkával. Úgy gondolom az, hogy egészség, mindhárom (test, lélek, szellem) egészségét jelenti egyben, ráadásul ezek egymásra hatással vannak. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, elengedhetetlen ezek egészsége, harmóniája. A lélek egészségesebbé tételéhez, és annak karbantartásához remek eszköz az enneagram. Ahogy ép testben ép lélek, úgy az ép lélek is magával hozhatja az ép testet és szellemet.

A következő cikkben az altípusokat (subtype) venném végig. Azok számára, akik nem biztosak a típusukban, az a leírás sokat segíthet. Nagyon pontosan leírja a külső működéseket, szóval önismeret szempontjából is nagyon hasznos, illetve másokat is könnyebben lehet azonosítani általa. Talán a különböző domináns wingek leírását is beleteszem (meglátom még), ami arra jó, hogy eldöntsük, melyik a domináns wing, és melyik az, amit fejleszteni kell. Egy típus nagyon máshogy néz ki a domináns wingjének függvényében. Összegezve, a következő cikk célja a beazonosítás segítése lesz. Több cikket -jelenleg- nem tervezek a témában.